Acs 12 befejezése és Acs 13,1. Nagyon gazdag bibliaiskola volt. Teli perspektívával.

Jegyzeteim:

Acs 12 végéhez:

Apcs 12:21 Egy kitűzött napon pedig Heródes királyi ruhájába felöltözve és székébe ülve nyilvánosan szólt hozzájuk.

Apcs 12:22 A nép pedig felkiáltott: Isten szava ez és nem emberé.

Apcs 12:23 És azonnal megverte őt az Úrnak angyala, azért, hogy nem az Istennek adta a dicsőséget. És a férgektől megemésztetve, meghalt.

2./ Egy második köztörténeti esemény: Heródes – Nagy Heródes unokája – haláláról.

a./ Ítélet volt. Nem látszott persze ez mindenki előtt. Lehet, hogy az emberek egy része elkezdett erről susmorogni. De világossá az Igéből lesz az, ami a háttérben zajlik.

--A háttérben Isten ítélete állt.

--Az ítélet a felfuvalkodás miatt következett be.

--A „szépség”, a „figyelemfelkeltő ruházat”, a figyelem középpontjába kerülő pozíció, annak elfogadása (sőt, az arra való rájátszás), hogy valaki „Istennel egyenlő”, maga is „egy isten”, ítélethez vezet.

--Ez az ítélet vagy meglátszik azon nyomban, vagy nyilvánvalóvá válása várat magára.

--Van, hogy valaki bűnbánatra jut, és segítségül hívja az Urat – ilyenkor esetleg elhalasztódik (vagy akár el is törlődik) az ítélet. De itt végbe ment. A bűnbánat hiánya miatt is, talán amiatt is, hogy VEZETŐRŐL volt szó, és az ő bukása sokakat fenyegethet, sokakat magával sodorhat – s ez nyomatékkal szerepel az ítélettel kapcsolatban.

b./ Ez a köztörténeti esemény ELLENPONTJA annak, hogy Péter ugyanennek a királynak a kezéből megszabadult.

--Van, aki kegyelmet nyer (ld. Péter) s van, aki ítéletet vesz el. S ez az Úr teljhatalmú döntése a történelemben.

--EZÉRT imádkozunk, mert Neki VAN hatalma véghez vinni az ítéletet és van hatalma szabadulást adni a leginkább szorult helyzetekből is (pl. mint Péter a kivégzése előtti utolsó éjjelén, megkapta a szabadulást, egészen természetfeletti módon) 

Apcs 12:24 Az Istennek Igéje pedig növekedett és terjedt.

Ez az összefoglalás végig kíséri az Apcselt, rálátást ad arra, hogy bármi történik, az Úr URA a helyzetnek. Még az ellenség ellekezései is ELŐRE viszik az Ő munkáját.

Ez az összefoglalás újra és újra előttünk áll, a Szentlélek kitöltésétől fogva, mindenhol, picit más megfogalmazásban, de láthatjuk, BÁRMI történik is, az Ige előre jut: Acs 2,47., (Acs 5,10-11.), Acs 6,7 – Ige, Acs 9,31., (Acs 11,26.), Acs 12,24 – Ige, Acs 16,5.

Apcs 12:24 Az Istennek Igéje pedig növekedett és terjedt.

„Az Ige növekedett” – kijelentés. Az Ige hatása növekedett. Az Ige térhódítása növekedett. Az, hogy az Ige kifejthette hatását, mert sokan befogadták, sok életet átformált, ezt fejezte ki itt az Úr ezzel: „növekedett”.

A terjedés egyértelmű

1./ Jeruzsálem, (Júdea) és Samária ... (Acs 1,8.) – ezek megtörténtek az első nyolc fejezetben.

2./ Utána láttuk az üldözőt, aki már TÁVOLABB ismerte meg az Urat, Damaszkusz környékén.

3./ Majd megint láttuk az Evangéliumot a maga HÓDÍTÓ útján, de most NEM földrajzilag távolabb kerülni, hanem KÖZÖSSÉGILEG hódított: Cornelius háza népe Cézáreában élt. Ez klasszikusan még Júdea-Samária területéhez tartozott, közel az északi határhoz, de akiket itt elért az Evangélium NEM zsidók voltak. Egy új népesség, a „pogány római kultúra” és ennek közege került közvetlen érintési távolságba az Evangélium előtt. S maga az Úr volt, Aki ezt az irányt megadta. S maga Péter volt, akit az Úr ebbe az irányba vitt.

4./ Ez előkészítette a további elterjedést. A következő lépés – Acs 10 után – Antiochia lett. Itt már nem volt „botrány”, hogy „pogányokhoz mentél be, és velük együtt ettél”. Nem. Hanem mi történt? Ahogy a Szentlélek saját maga hitelesítette az Evangéliumot és annak hatását a pogányok között, az ő megtérésüket is el kellett fogadni, sőt, meg is lehetett keresztelni őket („ki voltam én, hogy eltilthattam volna tőlük a vizet, akik vették a Szentlelket, ahogy mi is, kezdetben”) – úgy most Barnabás megy el Antiochiába, hogy személyében „hitelesítse” az ott történteket. De nem csak hogy „hitelesíti”, hanem, meglátja a lehetőséget, meglátja az Úr munkáját, amit most tovább vihet, és meg is teszi, ami rajta áll: odaviszi magával Saulust, és egy éven át nagy sokaságot tesznek tanítvánnyá.

--Az Evangélium pedig – a maga természetének megfelelően – TOVÁBB halad, személyről-személyre, helyről-helyre. Élettel tölti meg a maga környezetét, és átformálja a hallgatóit és befogadóit.

Apcs 12:25 Barnabás és Saulus pedig visszatértek Jeruzsálemből, betöltve szolgálatukat, maguk mellé véve Jánost is, akinek mellékneve Márk volt.

Utoljára a 11. fejezet végén találkoztunk velük. Akkor személyesen vitték az Antiochiai gyülekezet támogatását Jeruzsálembe.

--Erről – úgy tűnik – az Gal 2,1-2 ír. „Felmentem pedig kijelentés következtében” – ez alatt kettőt lehet érteni.

a./ Az egyik: Agabus próféciája, aminek hatására eldöntötték a testvérek Antiochiában, hogy adakozni fognak. S ezt az adakozást vitték fel Barnabás és Saulus Jeruzsálembe.

b./ A másik: ha az általa hirdetett Evangéliumról van szó (amiben ő nagy fokú szabadságot hirdetett, konkrétan: a körülmetélés és a törvény megtartása már nem szükséges a pogány hátterű megtérők számára, meg lehet őket úgy is keresztelni, „ahogy vannak”, ha megtértek és az Úrnak adták maximálisan az életüket) – lehet, hogy erről kellett számot adnia az ottani testvérek (Péter, Jakab és a többiek) előtt.

--Ez is teljesen belefér, hiszen Barnabást is azért küldték ki korábban, hogy meglássák, mi történik Antiochiában. S ennek a gyülekezetnek nagy kihatása volt. Barnabás mellett Saulus is egyre inkább ismertté vált, és karakán üzenetének híre mehetett Jeruzsálembe is. Ő ezt az üzenetet „KIJELENTÉS ÚTJÁN” kapta (Gal 1,12. és 15-16.), s simán lehetett, hogy EZ az üzenet volt utazásának fő apropója.

c./ De még az is lehetséges, hogy MINDKETTŐ összekapcsolódott. Az adakozást is vitték, személyesen vitték, hadd ismerjék meg őket, illetve általuk, az Úrnak a pogány hátterű testvérek közötti munkáját – s egyúttal Saulus készen állt megosztani azt, amit képvisel közöttük.

Ami következik – nagyon izgalmas lesz, egy teljesen más megközelítés: a TUDATOS pogány-misszió, út a gyülekezetek elindításáért, az emberek megmentéséért. S ez a 13. résztől végig tartani fog a 28. fejezet végéig. 

Acs 13,1-hez:

Apcs 13:1 Voltak pedig Antiókhiában az [ott] levő gyülekezetben némely próféták és tanítók: Barnabás és Simeon, aki hívattatott Nigernek, és a Cirénei Lucius és Manaen, aki Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt neveltetett, és Saulus.

A gyülekezet növekedésével a vezetők is növekedtek számban.

Sőt, több oldalúak voltak – prófétai és tanítói ajándékokkal megáldva, de simán lehet, hogy még sok más is dolgozott bennük és általuk.

Ajándék, amikor ilyeneket kapunk.

A többesség sokoldalúbbságot jelent. Gazdagságot a megértésben, az értékelésben, az iránymutatásban, a segítségben, hogy a tanítványok felépüljenek és tudják végezni a „szolgálat munkáját”.

Az Ef 4,11-16 is erről szól.

Arról, hogy a tanítványok azok, akik végzik a rájuk bízott munkát, akik beállnak a helyükre, s a Krisztus Teste általuk „megy előre”, s teszi teljessé a terv betöltését, amint az Úr elgondolta.

A „szolgálati ajándékok” pedig azok, akik felerősítik őket, kiképzik, alkalmassá teszik arra, amit az Úr Jézus rájuk bíz.

A „mesterségbeli tudásra” több segítő juttatja el a tanítványokat:

a./ Az Úr, Aki elhív, és formál, csiszol, sok féle eszközzel, közvetlenül is Szentlelke és Igéje által.

b./ Használja a korábban megtért, előttünk járó tanítványokat is, pl. speciális ajándékokkal megáldva, mint itt olvassuk, tanítók is voltak köztük.

--De a „hétköznapi tanítványok” útján is, életpéldájuk, vagy amit ők már megértettek, megtanultak az Ő „iskolájában”, a hétköznapokban, szolgálataik, kapcsolataik, Igeolvasásuk, tanulmányozásuk közepette. Szóval, embereket is használ.

c./ És használja azt, amit már megismertünk Őbelőle, és amit most ismerünk meg, miközben (!) végezzük az Ő munkáját, miközben tesszük, ami ránk van bízva. Napról-napra. Ez is a növekedésünk útja.

--„Világosság (megértés) + élet (gyakorlati megvalósítás, megcselekvése annak, amit megláttál, megértettél) = növekedés (egyre inkább alkalmassá válása arra, hogy betöltsd a mennyei tervet, megvalósítsd, amire elhívott az Úr, megcsináld, amit rád bízott, napról-napra, helyzetről-helyzetre.

--S miközben (megint) teszed, egyre inkább formál, s növekedésre vezet.

Az Úr, Aki elhívott, tervvel hívott el, tudja, mi mindenre vagy alkalmas, alkalmassá is tett (2Kor 3,5-6 – ez az alapkiindulás) és alkalmassá is tesz, pl. úgy, hogy előre szól, mire ügyelj (Jn 15,15.). Ez Neki „szenvedélye”, ebből nem enged... „amikre nézve később meg fogok neked jelenni” (Acs 26,16.).

Mi akadályozhatja Őt abban, hogy megvalósítsa jó terveit tanítványai kiformálásában, átformálásában, alkalmassá tételében?

a./ Az, ha nincs készség.

--A tanítványi élet alapelve a Mk 8,34-38 felhívásában van. Ha ez HIÁNYZIK, akkor NEM tud formálni az Úr, mert morgás, panasz, elégedetlenség, kétségbeesés, önvigasztalás, kibúvás, felelősségáthárítás, Isten-kárhoztatás és vádolás lesz minden „próbálkozásból”.

--Miért? Mert az átformálás útja jobbára a megpróbáltatásokon vezet át, „kikerülhetetlenül”, amikben pedig a „belesimuló engedelmesség”, a készség és a felfedezés (mit akarsz most, Uram) a kulcskérdés. Ha ezek meg vannak a HIT által, akkor fog tudni formálni bennünket.

b./ Ha nincs tanítás, előremutatás, látásformálás, hogy ÉRTSD, mi a terv, min mész át, mi segít, hogy jobban működhessen, amit az Úr Jézus akar az életedben.

c./ Ha nincs JÓ PÉLDA, nem látod élőben – bár ebben segít, ha olvasod, vagy nézed, tehát beszámolók, leírások útján találkozol vele. De a legjobb, ha élőben, ott, a környezetedben van jó példa, sőt, olyan, akitől TUDSZ KÉRDEZNI, és kapsz megfelelő – mennyei és bölcs, előrelátó, előre mutató – válaszokat is, a gyakorlatban.

Ezért kulcsfontosságú, hogy

a./ Legyenek hűséges tanítványok, akik másokat is tanítvánnyá tesznek:

2Tim 2,1-2.

Tit 2,7-8.

1Tim 4,15-16.

Kol 1,28-29.

b./ És olyan vezetők, akik mindezt látják, átlátják, fontosnak tartják, biztatják, felügyelik, irányba állítják. Ha ez megvan, a jövendő tanítványi – és munkatársi – generáció fog felnövekedni és általuk az Isten országa nagyon előre fog tudni jutni.

Apcs 13:1 Voltak pedig Antiókhiában az [ott] levő gyülekezetben némely próféták és tanítók: Barnabás és Simeon, aki hívattatott Nigernek, és a Cirénei Lucius és Manaen, aki Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt neveltetett, és Saulus.

Milyen jó, hogy voltak!