Apcsel 11 vége. Bibliaiskola.
Jegyzeteim:
Apcs 11:29 A tanítványok pedig elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak:
A kulcsszó: az ELHATÁROZÁS.
A döntés.
Az is fontos, hogy MEGFOGALMAZÓDJON, hogy MIT LEHET TENNI?
Erről szólt a prófécia?
Itt nem olvassuk.
Akkor hogy jutottak el erre a készségre és tettre?
Úgy, hogy:
a./ Komolyan vették amit hallottak – a próféciát.
b./ Tudták, hogy NEM VÉLETLENÜL hallották meg.
c./ Teli voltak szeretettel és készséggel, s volt bennük BIZONYOSSÁG is, hogy róluk is gondoskodik az Úr, ha valamit ODAADNAK, azzal NEM megszegényedni fognak, hanem aratnak majd a magvetésük után... tehát NEM FÉLTEK továbbadni, amivel őket is az Úr áldotta meg.
d./ Valahogy „magától értetődő” volt ez a számukra... s ez ajándék, amikor ez a készség és lelkület van a szív mélyén... :)
MIT határoztak el?
a./ Hogy adni fognak.
b./ Abból, amijük van.
c./ Annak mértékében, amennyivel rendelkeznek (nem erő felett)... bár voltak, akik még „erejük felett is” adakoztak (2Kor 8,3 – a macedónok).
d./ Ezt összegyűjtik saját maguknál, és amikor összegyűlt, akkor elküldik Jeruzsálembe.
e./ Ezzel SEGÍTSÉGÜL lesznek az ottani testvéreiknek. Más szóval: RÉSZT VESZNEK az ő helyzetükben – „koinóniában” lesznek velük (1Kor 1,9 – Isten arra hívott el, hogy Vele, Jézus Krisztussal „részesek” legyünk, együtt részesüljünk mindenből... közösségben legyünk) – ahogy a Fil 4,14-ben az apostol azt mondja a macedóniai Filippi testvéreknek, hogy nagyon hálás, hogy vele „RÉSZESEKKÉ” lettek, vagyis az ő helyzetét átérezték, és segítettek neki, megértve őt, küldtek javakat (pénzt, ruhát, élelmet, amire szüksége volt), ahogy az Ige mondja: „szügkoinóneó” – részt vállal valakivel együtt, közösséget... :)
Elég izgalmas, hogy a testvérek így gondolkodnak, ugye?
Ha ez nem lenne, a PALÁNTA sem lehetne immár 35 éve.
Közösséget vállaló, részt vállaló testvérek által tud működni.
És minden misszió így van. A testvérek tartják fenn. A testvéri támogatások teszik LEHETŐVÉ, hogy létezzen.
Valaki azt írta egy burkolt támogatáskérésemre: „Ideje lenne, hogy György valami munkát kapjon, hogy megtanulja a pénz értékét...”
Ez a fajta kiszolgáltatottság NEM abból fakad, hogy „nem akarnánk dolgozni”, sőt, inkább elég intenzíven dolgozunk, tesszük, ami ránk van bízva – de a HELYZETÜNK az, hogy a Krisztus Testének támogatásától, „résztvételétől” függünk... ez adja a LEHETŐSÉGET, hogy végezzük a munkánkat.
S vannak, akik AZÉRT kapnak jó állást, jó jövedelmet, hogy másoknál nagyobb részt is vállalhassanak a támogatásból... de sokan, nagyon sokan, maguk is viszonylag kis jövedelmükből küldik a támogatást, most már van, aki évtizedek óta, de sokan évek óta, rendszeresen.
EZ az, amiért a Palánta fenn tudott maradni már több, mint 35 éve... és az Úr ÍGY KAPCSOLJA EGYBE a Krisztus Testét, hogy vannak, akik ezt teszik, amit mi, és vannak, akik azt, amit a Támogatóink... ez így EGYÜTT valójában egy KÖZÖS munka, résztvállalás, koinónia (szügkoinóneó), együttes közösségvállalás EGYMÁSSAL, és így a CSODA is közös, együtt látjuk meg, és egy nap, a mennyben, mindaz, ami megtörtént, is KÖZÖS kincsünk lesz.
Minden egyes kisgyermek, aki kapott mennyei érintést, Igét, VALAMENNYIÜNK közös öröme és közös „gyümölcse”.
Mit teszel, ha hírt hallasz valakiről, vagy valamiről?
--Csodálkozol.
--Hitetlenkedsz.
--Összekapcsolod magadban más hírekkel.
--Gondolkodsz róla.
--Megijedsz. (Semmi rossz hírtől nem fél, szíve erős, az Úrban bizakodó... rendületlen az ő szíve, nem fél, míg ellenségeire lenéz. Zsolt 112,7-8.)
--Továbbadod. (Mert ez „jó érzés”, a jól értesültség érzése. Mert így „fontos vagy”, legalábbis, míg híreidet továbbítod. Legalábbis így érzed. Mert így „megkönnyebbülsz”, nem csak te tudsz róla. Mert így könnyebb „feldolgozni”.)
--Imádkozol. (Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel a ti kívánságaitokat az Isten előtt – és az Istennek békessége, ami minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni a ti szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Fil 4,6-7. Ha másra nem, arra jó, hogy fel tudd dolgozni és bizalomban erősödj, békességben maradj az Úr jelenlétében. De a dolgok is formálódhatnak. Az Úr imádsághoz köti a jó dolgokat.)
--Cselekszel. Amit az Úr a szívedre helyez.
Apcs 11:29 A tanítványok pedig elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak:
Amikor ADSZ, mennyei törvényszerűségek indulnak el.
--A HITETLENSÉG ellene mond, persze, az ördög is apellál a félelmedre, (mi marad akkor nekem... hogyan lesz a hónap végén... stb.), irigységedre és méltatlankodásodra (miért kell neki/k/ adni, amikor neki/k/ többjük van... – az Úr JÓL TUDJA... ha indít, akkor jó lesz).
--De, ha MÉGIS teszed, akkor a menny áldó törvényszerűségeinek teret engedsz:
Lk 6,38 – mert amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek...
(Ezért: adjatok, néktek is adatik... jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe... mert azzal a mértékkel mérnek nektek, amivel ti mértek...) Az Úr AKARJA, hogy jó mértékkel lehessen mérni neked.
Gal 6 – Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg. Mert amit vet az ember, azt fogja aratni is.
Komoly figyelmeztetés – több minden kapcsolódik bele, de azért alapvetően az anyagi ellátásról, gondoskodásról van benne szó: „jó téteményről”... :)
Gal 6:1 Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is.
Gal 6:2 Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.
Gal 6:3 Mert ha valaki azt véli, hogy ő valami, holott semmi, önmagát csalja meg.
Gal 6:4 Minden ember pedig az ő maga cselekedetét vizsgálja meg, és akkor csakis önmagára nézve lesz dicsekedése és nem másra nézve.
Gal 6:5 Mert ki-ki a maga terhét hordozza.
Gal 6:6 Aki pedig az igére taníttatik, közölje minden javát tanítójával.
Gal 6:7 Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is.
Gal 6:8 Mert aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.
Gal 6:9 A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk.
Gal 6:10 Annak okáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen pedig a mi hitünknek cselédeivel.
A Fil 4 is beszél erről, ahogy az apostol a gyülekezet ellátását említi.
Fil 4:10 Felette igen örültem pedig az Úrban, hogy immár valahára megújultatok az én felőlem való gondviselésetekben; mely dologban gondoskodtatok is, de nem volt alkalmatok.
Fil 4:11 Nem hogy az én szűkölködésemre nézve szólnék; mert én megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok, megelégedett legyek.
Fil 4:12 Tudok megaláztatni is, tudok bővölködni is; mindenben és mindenekben ismerős vagyok a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel is.
Fil 4:13 Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.
Fil 4:14 Mindazáltal jól tettétek, hogy nyomorúságomban részesekké lettetek.
Fil 4:15 Tudjátok pedig ti is, filippibeliek, hogy az evangélium [hirdetésének] kezdetén, mikor Macedóniából kimentem, egyetlen egyház sem volt részes velem a kölcsönös adásban és vevésben, csak ti egyedül:
Fil 4:16 Mert [már] Thessalonikában is, egyszer is, másszor is, küldtetek nekem szükségemre.
Fil 4:17 Nem mintha kívánnám az ajándékot; hanem kívánom azt a gyümölcsöt, mely sokasodik a ti hasznotokra.
Fil 4:18 Megkaptam pedig mindent, és bővölködöm; beteltem, vévén Epafróditustól, amit [küldöttetek], mint kedves jó illatot, kellemes, tetsző áldozatot az Istennek.
Fil 4:19 Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban.
Fil 4:20 Az Istennek pedig és a mi Atyánknak dicsőség mind örökkön örökké. Ámen.
Az Antiókiai testvérek CSELEKEDTEK, a HIT által adtak.
Időben adtak.
Szívükből adtak.
Tudatosan adtak.
Az Igére – próféciára – hallgatva adtak. S így: HIT által adtak.
Apcs 11:30 Amit meg is cselekedtek, elküldve a vénekhez Barnabás és Saulus keze által.
Mikor vihették?
Valószínűleg még 49 előtt, jóval. Ez a 49-50-es útjuk az Acs 15-ben van leírva. Ezt MEGELŐZTE ez a bőkezű adakozás, ami biztos kedvessé tette őket és általuk az Antiókiai gyülekezetet Jeruzsálemben s az ottani vezetők között is. Milyen nagy a jelentősége ennek, amikor az Egyház egységének megtartásáról és a bölcs megvitatásról lesz szó később, az első Jeruzsálemi apostoli találkozó, döntéshozatal idején! (HALLGASS a Szentlélekre – a jövőt fogod formálni.) :)
• Pál bemutatása: Megtérése után Pál bizalmatlanul fogadták Jeruzsálemben, de Barnabás kezességet vállalt érte és bemutatta az apostoloknak.
• Adományok szállítása: Az antiokhiai gyülekezet küldötteiként adományokat vittek a jeruzsálemi híveknek a várható éhínség miatt.
• A zsinat (ApCsel 15): Pál és Barnabás hevesen vitázott azokkal, akik a körülmetélkedést követelték a pogánykeresztényektől. Jeruzsálemben az apostolok és vének elé tárták a missziós út tapasztalatait, aminek hatására megszületett a döntés a pogányok szabadsága mellett.
Ez nem banki átutalás volt, hanem „személyes postázás”.
Ebben ott van a személyes gondoskodás is, az áldás, a szeretet kifejezése, az imádság személyesen, és a KÉP, amit hordoznak s amit képviselnek – mennyire más ez mint a sok on-line elérés és digitális kapcsolat.
A jövőt formálja... majd látni fogjuk az Acs 15-ben.
Pál apostol jól tudja – talán itt is tanulta az Úrtól – mit jelent, milyen sokat jelent, ha anyagilag támogat másokat. A 2Kor 8-9-ben olvassuk, hogyan készíti elő a Jeruzsálemi szegények támogatását a macedóniai és akhájai keresztény közösségekben.
2Kor 8:1 Tudtotokra adjuk pedig, atyámfiai, Istennek azt a kegyelmét, amelyet Macedónia gyülekezeteivel közlött. (Az, hogy adakoznak, hogy AKARNAK adakozni, és, hogy teli vannak JÓSZÍVŰSÉGGEL, ez kegyelem, Isten kegyelmének megjelenése és kiáradása.)
2Kor 8:2 Hogy a nyomorúság sok próbái közt [is] bőséges az ő örömük és igen nagy szegénységük jószívűségük gazdagságává növekedett. (Nem az számított, hogy nekik mennyiük van, ADNI AKARTAK, és adtak is – mert szerettek. És ez egy más fajta gazdagság – Isten lényének megismerése és átélése saját életükben.)
2Kor 8:3 Mert, bizonyság vagyok rá, erejük szerint, sőt erejük felett is adakoznak,
2Kor 8:4 Sok könyörgéssel kérvén minket, hogy a szentek iránt való szolgálat jótéteményébe és közösségébe fogadjuk be őket. (Más szóval: amikor azt mondták, ti szegények vagytok, ne adjatok, könyörögtek, hogy hadd adjanak MÉGIS... Valamit megértettek... ez egy olyan KÖZÖSSÉG, amibe bele akartak tartozni. Ez MÁS megközelítés, mint amit az emberek általában gondolnak az adakozásról.)
2Kor 8:5 És nem amiképpen reméltük, hanem önmagukat adták először az Úrnak, és nekünk [is] az Isten akaratából. (Az Úrnak – ezt megértjük – de „nekünk is” – ez valami nagyon nagy tiszteletet, elfogadást és szeretetet jelent, és készséget arra, hogy EGYÜTT szolgáljanak... vigyék az ő áldozatukat is, messzi-messzi tájakra, és ezzel részt tudjanak venni abban, amit Pál tesz.)
2Kor 8:6 Hogy kérnünk kellett Titust, hogy amiképpen elkezdette, azonképpen végezze is be nálatok ezt a jótéteményt is. (Titusz már-már azt gondolta, elég is, nem kell tovább kérni senkit. De Pál MÁST látott – azt, ami valóság, hogy ez egy LEHETŐSÉG, ez egy bekapcsolódás egy mennyei munkába és közösségbe.)
2Kor 8:7 Azért, miképpen mindenben bővölködtök, hitben, beszédben, ismeretben és minden buzgóságban és hozzánk való szeretetben, úgy e jótéteményben is bővölködjetek.
2Kor 8:8 Nem parancsképpen mondom, hanem hogy a mások buzgósága által a ti szeretetetek valódiságát is kipróbáljam.
2Kor 8:9 Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.
2Kor 8:10 Tanácsot is adok e dologban; mert hasznos az nektek, akik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is elkezdtétek tavaly óta.
2Kor 8:11 Most hát a cselekvést is vigyétek végbe; hogy amiképpen az akarás készsége, azonképpen a végrehajtás is ahhoz képest [legyen], amitek van.
2Kor 8:12 Mert ha a készség megvan, aszerint kedves az, amije kinek-kinek van, [és] nem aszerint, amije nincs.
2Kor 8:13 Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, nektek pedig nyomorúságtok [legyen], hanem egyenlőség szerint; e mostani időben a ti bőségetek [pótolja] amazoknak fogyatkozását;
2Kor 8:14 Hogy amazoknak bősége is pótolhassa a ti fogyatkozástokat, hogy [így] egyenlőség legyen; (Ez nem biztos, hogy anyagi lesz – sok féle „kipótlás” lehet, szolgáló testvérek útján, szeretet útján, ajándékok útján, tapasztalatok útján, értük való imádság útján...)
2Kor 8:15 Amint megvan írva: aki sokat [szedett], nem volt többje; és aki keveset, nem volt kevesebbje.
2Kor 8:16 Hála pedig az Istennek, ki ugyanazt a buzgóságot oltotta értetek a Titus szívébe.
2Kor 8:17 Mivelhogy intésünket ugyan elfogadta, de nagy buzgóságában önként ment hozzátok.
2Kor 8:18 Elküldöttük pedig vele együtt amaz atyafit is, aki az összes gyülekezetekben dicséretes az evangéliumért; (Lukács?)
2Kor 8:19 Nemcsak pedig, hanem a gyülekezetek útitársunknak is megválasztották ebben a jó ügyben, amelyet mi szolgálunk magának az Úrnak dicsőségére és a ti készségetekre;
2Kor 8:20 Óvakodván, hogy senki se ócsárolhasson minket a mi szolgálatunk által való bőséges jótétemény miatt;
2Kor 8:21 Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is. (Az emberek gyanakvóak tudnak lenni. Bizony mennyire fontos, hogy úgy járjunk el, hogy ne tudjanak rosszat mondani rólunk. Se gondolni. A gyanakvás se kelhessen fel. Vohman Péter – „nem csak tisztességesnek kell lenni, de tisztességesnek kell is látszani”. Ladával járt, nem vett nyugati autót.)
2Kor 8:22 Sőt elküldöttük velük a mi atyánkfiát is, akinek buzgó voltát sok dologban sokszor kipróbáltuk, most pedig még sokkal buzgóbb, irántatok való nagy bizodalmánál fogva.
2Kor 8:23 Akár Titusról [van szó], ő az én társam és ti köztetek segítségem; akár a mi atyánkfiai felől, ők a gyülekezetek követei, Krisztus dicsősége:
2Kor 8:24 Adjátok azért szereteteteknek és felőletek való dicsekvésünknek, bizonyságát irántuk a gyülekezetek előtt is.
2Kor 9:1 A szentek iránt való szolgálatról felesleges is nektek írnom.
2Kor 9:2 Hiszen ismerem a ti készségeteket amellyel dicsekszem felőletek a macedónoknak, hogy Akhája kész a múlt esztendő óta; és a ti buzgóságtok, sokakat magával ragadt.
2Kor 9:3 Mindamellett elküldöttem az atyafiakat, hogy a mi felőletek való dicsekedésünk ebben a részben hiábavaló ne legyen; hogy, amint mondám, készen legyetek. (Ez volt a BIZTONSÁGI odaküldés, hogy ne csak szó legyen az ígéret, hanem legyen belőle ténylegesen TETT is. Ezt biztosította Titusz és Lukács és akik még a gyülekezetek követei voltak. Ösztönzéssel és tudatos cselekvéssel.)
2Kor 9:4 Hogy aztán, ha a macedónok velem együtt odajutnak és titeket készületlenül találnak, valamiképpen szégyent ne valljunk mi, hogy ne mondjam ti, ebben a dologban. (A készületlenség azt jelentette volna, hogy nem gyűjtik össze előre, amit kell, vagy amit eldöntöttek, és ott, akkor, hirtelenében lehet, hogy nem sikerül, illetve kényszernek érzik, vagy kevesebb gyűlik össze, mint gondolták, tervezték, vagy mint amire a buzgóságuk indította őket korábban.)
2Kor 9:5 Szükségesnek véltem azért utasítani az atyafiakat, hogy előre menjenek el hozzátok, és készítsék el előre a ti előre megígért adományotokat, hogy az úgy legyen készen, mint adomány, és nem mint ragadomány. (Vagyis: ne KÉNYSZERNEK tűnjön, amikor odaérkeznek a macedóniaiak és Pál.)
2Kor 9:6 Azt [mondom] pedig: Aki szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat. (Törvényszerűség.)
2Kor 9:7 Ki-ki amint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.
2Kor 9:8 Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek,
2Kor 9:9 Amint meg van írva: Szórt, adott a szegényeknek; az ő igazsága örökké megmarad.
2Kor 9:10 Aki pedig magot ad a magvetőnek és kenyeret eleségül, ad és megsokasítja a ti vetésteket és megnöveli a ti igazságtoknak gyümölcsét, (Ez minden adakozó ígérete. Ő adja a magot, hogy elvethessem. Elvetem, és megsokasítja a vetést is. Utána Ő fogja megnövelni a gyümölcsöt is – minden területen. Az igazság gyümölcse békesség is, de más területeken is gyümölcsözhet, amit elvetettünk a HIT által.)
2Kor 9:11 Hogy mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívűségre, amely általunk hálaadást szerez az Istennek.
2Kor 9:12 Mert e tisztnek szolgálata nemcsak a szenteknek szükségét elégíti ki, hanem sok hálaadással bőséges az Isten előtt;
2Kor 9:13 Amennyiben e szolgálatnak próbája által dicsőítik az Istent a ti Krisztus evangéliumát valló engedelmességtekért, és a ti hozzájuk és mindenekhez való adakozó jószívűségetekért. (A ti cselekedetetek hálaadást és dicsőítést hoz elő Isten előtt a megsegített testvérekből.)
2Kor 9:14 Mikor értetek könyörögve ők is vágyakoznak utánatok az Istennek rajtatok való bőséges kegyelme miatt.
2Kor 9:15 Az Istennek pedig [legyen] hála az ő kimondhatatlan ajándékáért.