Áttekintés a szereplőkkel és eseményekkel kapcsolatban. A fő üzenet: a gondolkodásunk megújítása volt és az, hogyan dolgozik együtt az Ő tanítványaival (velünk) az Úr Jézus.
Nos, a jegyzeteimet is megosztom, azzal, hogy NEM mindent vettünk át belőle (egyszerűen idő híján), illetve több mindent a személyes beszélgetésekben kibontottunk, ami NINCS benne a jegyzetekben.
IV./ Újságírói kérdések:
A./ Ki
B./ Hol
C./ Mikor
D./ Mit tett
E./ Milyen következményekkel
F./ Ha tudjuk – milyen indítékkal
G./ Mi lett belőle
A./ A történet szereplői:
1./ Cornelius
2./ Angyal
3./ A kiküldöttek (két szolga és egy eüszebész katona)
4./ Péter
5./ Az Úr a háttérből – a látomás mögött, aki mutatja a képet és aki szól.
6./ A Szentlélek – aki szól Péternek.
7./ Péter kísérői – névtelenül, hatan.
8./ A vendégek – névtelenül, sokan.
9./ A Szentlélek – aki leszáll. (Az Úr Jézus, Aki küldi.)
1./ Cornelius:
a./ Kornéliosz – Cornelius – latin eredetű tulajdonnév. Jelentése: szarvból való.
--Istenfélő római centurió (százados) a júdeai Caesareában (Caesarea Maritima). Az itáliai légióhoz (cohors) tartozik.
b./ Az itáliai (Italica) elnevezés arra utal, hogy az egységet eredetileg Itáliából toborozták, nem pedig a helyi (szíriai vagy júdeai) lakosság közül, mint a legtöbb segédcsapatot (auxilia).
c./ Szerepük: Caesarea volt a római helytartó (prokurátor) székhelye, az itáliai cohors pedig a helytartó közvetlen védelmét, a rendfenntartást és az adók beszedését biztosította.
--Az egység a tengerparti Caesareaban, (Caesarea Maritima) volt.
--Ez a cohors kb. 5-600 fős segédcsapat (auxilia) lehetett – a görög kifejezés a szpeira, ami a légió alapegységeire (360 fős cohors ill. 120 fős manipulus) vonatkozik... és nem pedig egy teljes 5-6000 fős légió.
--Caesarea Maritima ekkor Júdea római provinciájának közigazgatási központja és a helytartó székhelye volt, tehát stratégiai fontosságú katonai egységek állomásoztak ott.
d./ Cornelius Istenfélő. Ez azt jelenti, hogy pogány származású, de Izráel Istenét kezdte el imádni, és elfordult a pogány bálványok imádatától.
--Élete is ezt tükrözi, jelleme is, de imádságai, böjtölése és adakozása is erről beszélnek.
--Tudjuk róla, hogy imádkozik, sőt, böjtöl is, és adakozik (mint tette ezt az előző fejezetben Dorkász, vagyis Tábitha, s a negyedikben Barnabás is – és még sokan, sokan úgy, hogy nincs megemlítve a nevük).
--Három napot böjtölt, s amikor elküldte a megbízható embereket Péterhez, még továbbra is böjtben maradt. Ezt mondja: „negyednaptól fogva mind ez óráig böjtöltem...”.
Még néhány háttérinformáció:
--A római százados (centurio) az 1. századi hadsereg gerincét alkotta. Nem csupán katonai vezető volt, hanem a Római Birodalom helyi „arca”, aki egyszerre képviselt végrehajtói hatalmat, rendfenntartást és közigazgatást.
Kornéliusz és társai helyzetét az alábbi tényezők határozták meg:
--Vagyon és fizetés: Egy százados a közkatonák bérének legalább tizenötszörösét (évi 15 000 sestertiustól felfelé) kereste. Ez lehetővé tette számukra a jómódú életvitelt. Cornelius esetében a Biblia említi a „házanépét” és a hozzá beosztott katonákat, ami egyfajta magánszférát és személyzetet feltételez.
--Tekintély: Bár nem tartoztak az arisztokráciához (ordo equester), a tartományokban ők voltak a legbefolyásosabb rómaiak, akikkel a helyi lakosság közvetlenül érintkezett.
--Vezetés: Egy centuria (kb. 80–100 ember) közvetlen parancsnoka volt. Jelenlétük a csatatéren az első sorokban volt elvárt, így nagy személyes bátorságot követeltek tőlük.
--Fegyelmezés: Jelvényük a vitis (szőlővessző-bot) volt, amellyel testi fenyítést is alkalmazhattak. Cornelius esetében éppen ezért hangsúlyos a jellemzése: a „szelíd” vagy „istenfélő” jelzők éles ellentétben álltak a századosokról alkotott általános képpel, akiket gyakran tartottak keménynek és könyörtelennek.
--Helyzetük ebben a korban: Kényes egyensúly: Cézáreában, a római közigazgatás központjában állomásozva, a századosoknak fenn kellett tartaniuk a békét a zsidó lakosság és a pogány hatalom között. A századosok gyakran láttak el bírói feladatokat, felügyelték az adószedést vagy a közmunkákat. Ez megmagyarázza, miért volt Corneliusnak kiterjedt kapcsolatrendszere és miért tudott „jó hírnévnek örvendeni az egész zsidó nép körében”.
2./ Angyal:
a./ Összegyűjthetjük az Apcselből, hol mindenütt találkoztunk eddig az angyalokkal.
--Jézus Krisztus mennybemenetelénél (1,10).
--Az ötödik fejezetben, ahol kiszabadítja (5,19) az apostolokat és megparancsolja, hogy hirdessék az üzenetet a templomban. Meg is teszik.
--A nyolcadik fejezetben (8,26) angyal szól Filepnek, menjen a gázai útra.
b./ Leírás nincs az angyalokról általában – két férfi fehér ruhában (1,10), akik szóltak is (érthetően és a jövővel kapcsolatban is). Kihozta az apostolokat (cselekedett) és szólt is, mit tegyenek (5,19). Öltözetéről nincs szó.
--Az Acs 8-ban sincs róla szó, hogyan volt felöltözve. De szólt Filephez, induljon el Samáriából egy járatlan útra.
--És itt: öltözetről eleinte úgy tűnik nincs szó, világos nappal jött, és megrémült tőle Cornelius. Úrnak szólítja, egyértelműen mennyei jelenség. De később, ahogy Cornelius Péter jelenlétében barátainak, ismerőseinek elmeséli, mit élt át, már említi, hogy fényes ruhában volt. (Acs 10,30.) Délután 3-kor szólt hozzá, miközben imádkozott. Ott állt meg mellette, és beszélt vele.
--Értelmesen szól, mennyei dolgokról is (felmentek az Úr elé könyörgéseid és alamizsnáid, emlékeztető munkát végeznek), s tennivalóról is. Tudja a részleteket és el is mondja. Pontos térképet ad át és neveket. Utána egy ponton elment az angyal. Tehát BEJÖTT és utána ELMENT. :)
3./ Kiküldöttek
Akiket Cornelius „aposztelló”-val küldött ki – céllal. S elvégezték a feladatot a célkitűzésnek megfelelően.)
--Az istentelen követ bajba esik – a hűséges követ: gyógyulás. (Örömöt jelent, boldog leszel, ha ilyet küldesz. Péld 13,17.)
--Mint a havas hideg az aratásnak idején, olyan a hű követ azoknak, akik őt elbocsátják. Mert az ő urainak lelkét megvidámítja. (Péld 25,13.)
Bátraknak kellett lenniük és engedelmeskedniük kellett – emellett alázatosoknak is kellett lenniük.
Nem mindegy, kivel egyezel meg, kire bízol feladatot. Ha nem hűséges, rághatod a körmödet, izgulhatsz, s még rosszabb a helyzet, mintha te magad oldanád meg, időráfordítással. Utólag, ha nem megfelelő követet küldtél, jó időbe telik majd kijavítani, amiket elrontott, ha ugyan ki tudod egyáltalán javítani.
Az Ige bölcsen tanácsol, hogy jól válaszd ki, akikre feladatot bízol.
4./ Péterről:
Hol találkoztunk eddig vele?
a./ Az Evangéliumokban.
--Jól meg kellett fontolja, hogy az Úr Jézushoz szegődik. Amikor testvére, András Jánoshoz szegődött, találkozott az Úr Jézussal. Elment Vele szállására. Utána saját testvérével származott, odavitte az Úr Jézushoz. Az Úr megszólítja: Te Simon vagy, Jóna fia. Kéfásnak fogsz hívatni. (Jn 1,36-41-43.)
--Péter még nem döntött. De amikor az Úr Jézus a Galileai tenger mellett tanított, Pétert kérte, vegye be a hajójába. S utána megtörtént a nagy halfogás is. Péter pedig leborult az Úr Jézus előtt, „távozz, én bűnös ember vagyok” – mondta. De az Úr Jézus azt mondta neki: „Mostantól fogva embereket fogsz.” (Lk 5,10 – s innentől már követte Őt.)
--Ott volt a kiválasztott apostolok között – Mk 3,14.16. – akiket az Úr kiküldött Maga előtt – Mt 10,2. – miután felhatalmazta őket.
--Péter mondta ki először: „Te vagy a Krisztus, az Élő Isten Fia.” (Mt 16,16.) S ezt megerősíti később is, amikor a kenyérszaporítást követően sokan elhagyják az Úr Jézust: „Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van Nálad. És mi elhittük és megismertük, hogy Te vagy a Krisztus, az Élő Isten Fia.” (Jn 6,68-69.)
--Ott volt a megdicsőülés hegyén, Jairus lányának feltámasztásánál, és a Gecsemánéban is a három között, akiket Maga mellé vett az Úr Jézus, hogy Vele virrasszanak. (Mk 9,2. Mk 5,37. Mt 26,37.) Vagyis a belső tanítványi körhöz tartozott. Amúgy láttuk, hogy sokszor megengedte magának, hogy „kioktassa” az Úr Jézust (pl. Lk 8,45 – Mester, a sokaság nyom és szorongat téged, és azt mondod „ki az, aki érintett engem”? Mt 16,22 – Mentsen Isten, Uram. Nem eshetik meg ez Teveled.)
--A megtagadásra az Úr Jézus már az utolsó vacsora idején figyelmeztette őt (miután a lábmosásnál nem akarta engedni, hogy az Úr Jézus megmossa az ő lábait is – majd pedig kérte, hogy kezét, fejét is... Jn 13), és ez meg is történt háromszor, mielőtt a kakas kétszer szólt volna. Mk 14,30. Az Úr ránézett... Péter sírva fakadt. Lk 22,61.
--A feltámadás után ő is látta az üres sírt, majd valamikor dél tájt megjelent neki személyesen az Úr Jézus, és végül, Galileában, a tó partján háromszor megkérdezte, jobban szeretsz-e (agapaó) engem ezeknél (mert, hogy korábban azt mondta az úr Jézusnak az utolsó vacsora alkalmával, hogy „ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem...” Mk 14,29.) S ő nem tudta kimondani (csak annyit, hogy fileó) míg végül az Úr Jézus is így kérdezte: fileó engem? S Péter elszomorodott, s mondta: „Uram, Te mindent tudsz. Te tudod, hogy én szeretlek (fileó – „csak fileóval”) téged... – de az Úr MÉGIS megbízta: „boszkó” az én bárányaimat. Őrizd – poimainó... irányítsd, fogd össze, igazgasd, törődj velük, viseld gondját az én juhaimnak (probaton). S harmadszor megint: „boszkó” és „probaton”. Jn 21,15-17.
--Utána még szól a jövőről is – „más övez fel téged – s oda visz, ahová nem mennél el (ahová nem akarod)”. Jn 21,18.
b./ Az Apcselben.
--Már eddig is tudtunk róla, az elejétől fogva. Ott volt a felházban – 1,13 – és indítványozta, válasszanak tizenkettediket.
-- Az Acs 2 „főszereplője”, ő volt, aki „előállt” a tizeneggyel. Ő volt a szóvivő. A bátor. Aki hirdette az Igét az ellenségek közepette. S akinek szavára megtértek – s lett a hívők száma 3000.
--Az Acs 3-ban is, az Ékes kapuban is, majd utána az igehirdetésben is teljes bátorságban, rugalmasságban és tűzben látjuk.
--A Szanhedrin előtt is, Jánossal együtt, meghatározó (Acs 4,8 – Szentlélekkel megtelve, bátran szólt és világosan)... ez az a kő, amelyet ti építők megvetettetek – mely lett a szegletnek fejévé. Acs 4,12. S amikor megparancsolták nekik, hogy teljességgel ne szóljanak és ne tanítsanak Jézus nevében, ő volt, aki Jánossal együtt így szólt a legmagasabb rangú vezetők előtt: „vajon igaz dolog-e Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre? Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk!” Acs 4,19-20.
--Az Acs 5-ben Anániás és Szafira kapcsán is, meg a Főtanács előtt is, majd pedig utána, az egész misszióban meghatározó a szerepe. Árnyékára kihozzák a betegeket. Acs 5,15. Amikor számonkérik őt megint az apostolokkal együtt, hogy miért nem engedelmeskedtek a fegyelmezésnek, világosan, bátran és egyértelműen válaszol Péter, az apostolokkal együtt: Istennek kell inkább engedni, mint az embereknek. (Acs 5,29.) Átélték az első megveretést az Evangéliumért.
--Acs 6-8-ig nem olvasunk róla, de amikor Samáriában megtérnek az emberek, az apostolok Pétert és Jánost küldték el oda, hozzájuk. Lementek, és imádkoztak értük, mert a Szentlélek még nem töltötte be őket. Így viszont leszállt. S itt olvassuk a Simon mágussal való összeütközést is.
--Saulus megtérését követően, a 9-ben a fejezet második felében megint hangsúlyos: Éneás meggyógyulásában és Tábitha feltámadásában kulcsszerepe van.
--S most – a 10. fejezetben – ott van Joppéban.
c./ KELLETT egy személy, akivel tovább lehet lendíteni a missziót. Péter „jó lesz”, ha adja magát (reméljük), ha megérti (!) mi a következő lépés, s nem tudja visszatartani semmi (saját okossága, korábbi berögzöttségei) sem. EZÉRT látogatja meg őt az Úr ELŐRE, mielőtt Corneliustól megérkeznének a küldöttek... :)
5./ Az Úr a háttérből – mit tudsz Róla mondani?
a./ Mi volt Neki a fontos?
Milyen akadályokkal találta szemben Magát?
Hogyan lépett, hogyan oldotta meg ezeket? (2Pét 3,9 – nem akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem, hogy mindenki megtérésre jusson... 1Tim 2,4. Aki azt akarja (!) hogy minden ember üdvözüljön és az igazság megismerésére eljusson. Jn 3,16-18.) :)
b./ Fő célkitűzése: Mt 28,18-20 és Mk 16,15-20 – hogyan tudod megfogalmazni? (Ehhez igazodva: Acs 1,8. és 2Tim 2,1-2. Esetleg még: Acs 2,21. 2Kor 4,1-4. 5,17-21.) :)
c./ Az Úrnak általában nem olyan egyszerű... van világos célkitűzése, de meg kell rá nyernie az Övéit, és jó irányba kell vezesse őket.
--Pl. Acs 13-ban meg kell nyerni az apostolokat, hogy küldjék ki Barnabást és Saulust, aki Pál is, missziói útra a pogányok felé. Megtették.
--A 15 végén Barnabás és Pál elválnak egymástól Márk kapcsán. Az Úr most már mindkét irányt meg kell áldja.
--Azután a tanácstalankodás idején Acs 16-ban, megint be kell avatkozzon.
--És Korintusban is meg kell nyernie Pált: „szólj, és ne hallgass, mert nekem sok népem van ebben a városban”.
De általában Ő győz... és jó lesz minden.
Az egyháztörténelemben NEM MINDIG látjuk ezt így... most, pl. amikor az lmbt alapján több egyház is szétszakadt... hm. Nem egyszerű a téves irányokkal, berögzöttségekkel.
6./ A Szentlélek
a./ Aki szól Péternek a látomás után.
--Ő szólt Filepnek is az Acs 8-ban, „járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez”. S utána hagyta, hogy Filep saját maga fogalmazzon.
--Ugyanígy Péternek is – adott biztatást (TŐLE van itt a dolog) – de utána „hagyta Pétert” kibontakozni... amit eddig kapott, tanult, megértett, hadd dolgozzon.
Szereti így végezni a munkáját.
b./ Aki leszállt a végén.
Hm. Küldve volt – a Fiú tölti ki. (Acs 2,33. Akit Isten ad azoknak, akik Neki engednek: Acs 5,32
7./ A névtelenek:
a./ Akiket Cornelius kiküld (hűségesek, bátrak, engedelmesek, elvégzik a küldetésüket).
b./ Akiket Péter maga mellé vesz.
Tanúk lesznek.
Tanácskozó társak is (ki tilthatná el a vizet azoktól, akik vették a Szentlelket, mint mi is).
Védelmezők is a későbbiekben, Jeruzsálemben.
c./ A vendégek. Megnyerik az üdvösséget, a Szentlelket, és munkatársakká lesznek.
IV./ Újságírói kérdések folytatása.