Tábitha feltámad. 🙂
Sok izgalmas témakört érintettünk, a végén azt is belevettem az összefoglalásba, amit Anna mondott a történetről a bibliaiskola előtt. Nagyon élveztem.
Itt vannak a jegyzeteim:
Apcs 9:36 Joppéban pedig volt egy nőtanítvány (mathétria – ffi tanítvány: mathétész), név szerint Tábitha, mely megmagyarázva (diherméneuó) Dorkásnak (dorkasz- dorkadosz... gazella, őz, zerge, [azaz zergének] mondatik: ez gazdag (plérész -esz) volt jó (agathosz) cselekedetekben (to ergon) és alamizsnákban (eleémószűné -ész), amelyeket osztogatott (poieó).
Apcs 9:37 Történt (ginomai) pedig azokban a napokban, hogy megbetegedve, meghalt. És miután megmosták (louó) őt, kiterítették (tithémi) a felházban.
Apcs 9:38 Mivelhogy pedig Lidda Joppéhoz közel volt, a tanítványok meghallva, hogy Péter ott van, küldtek két férfit őhozzá, kérve, hogy késedelem nélkül menjen át hozzájuk.
Apcs 9:39 Felkelvén azért Péter, elment azokkal. Mihelyt odaért, felvezették őt a felházba. És elébe álltak (parisztémi) neki az özvegyasszonyok (hé khéra -asz) mindnyájan sírva és mutogatva (epideiknűmi) a ruhákat (khitón) és öltözeteket (to himation -ou), amelyeket Dorkás csinált(poieó), míg velük együtt volt.
Apcs 9:40 Péter pedig mindenkit kiküldve (ekballó), térdre (to gonü -gonatosz) esve (tithémi) imádkozott (proszeükhomai). És a [holt] testhez (szoma) fordulva (episztrephó), mondta: Tábitha, kelj fel (anisztémi)! Az pedig felnyitotta (anoigó – csoda-megnyitás, ég, süket fül, vak szem) szemeit (ofthalmosz). És meglátva Pétert, felült (anakathidzó).
Apcs 9:41 És az kezét (hé kheir -osz) nyújtva (didómi) neki, felemelte (anisztémi) őt. És beszólítva (fóneó) a szenteket (hagiosz) és az özvegyasszonyokat (hé khéra -asz), eleikbe állította (parisztémi) őt elevenen (dzaó).
Apcs 9:42 És tudtára (gnósztosz-é-on) lett az egész (holosz) Joppénak. És sokan (poüsz, é, ü – sok, rengeteg, számos, bőséges) hittek az Úrban.
Apcs 9:43 És történt, hogy ő több (hikanosz-é-on) napig (hémera) maradt (menó) Joppéban egy Simon nevű tímárnál (para... ho bürszeusz -eósz).
1./ A gyülekezetről és a státusról.
Amiről sokan sok mindent mondanak... 🙂
a./ Voltak tanítványok és „nő-tanítványok” – vagyis, NEM volt különbség.
--A hölgyek is részt vehettek Isten munkájában. Az Úr Jézusnak teljesen „egyenrangú” követői voltak.
--Láttuk, hogy feltámadása után is női tanítványainak jelent meg először. (Ők voltak, akik tisztességet akartak tenni Neki, megkenni meghalt testét illatos kenetekkel.) Simán lehet, hogy „fel akarta őket emelni” – de lehet, hogy azért csupán, mert ők „keltek fel előbb” és mentek ki előbb a sírhoz. Bár, ha nagyon akarta volna, fel tudta volna serkenteni valamelyik tanítványát a 12 közül, hogy ő lehessen „az első”, de NEM AKARTA, hanem „hagyta”, hogy így történjen.
--P.J.Cho kapta meg válaszként, amikor kétségek közt hányódott, betegségében, nagyon nehéz gyülekezeti állapotában, kb. 3000 fővel, amikor a presbiterei elhárították maguktól a gondolatot, hogy segítségére legyenek azzal, hogy házicsoportokat hoznak létre, és így megosztják vele a vezetés és lelkigondozás terhét, szóval, ebben az állapotában az Úr győzte meg, hogy legyen bátor, és bízza bátran a házicsoportok vezetését asszonyokra.
--Ekkor kérdezte meg őt, ágyában fekve, Bibliatanulmányozásában – „Cho, ki szült meg engem?” Asszony – válaszolta Neki Cho. – „Kik voltak, akik a keresztem alatt VÉGIG ott voltak?” Asszonyok – Jánoson kívül – válaszolta megint Cho. „Kiknek jelentem meg először feltámadásom után?” – kérdezte ismét Cho-tól. Asszonyoknak.
--Az Úr meggyőzte őt, s a koreai társadalomban meg nem szokott módon, a gyülekezet asszonyaira bízva, elindultak az első sejt csoportok. S jól működtek, a végén milliós gyülekezeti létszámig jutottak el, s amikor már a férfiak is elismerték, hogy jól működik, és kezdték adni magukat, az asszonyok is megmaradtak ebben a felelősségteljes szolgálatban. Megtartotta őket.
b./ Az egyház történetében különböző vonulatok voltak ezzel kapcsolatban, de a Gal 3,26-29 (ill. a Kol 3,9-11.) eligazít bennünket.
Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. 27 Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel. 28 Nincs zsidó, sem görög. Nincs szolga, sem szabad. Nincs férfi, sem nő. Mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. 29 Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök. (Gal 3,26-29.) 🙂
„Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkőztétek amaz óembert, az ő cselekedeteivel együtt. 10 És felöltöztétek amaz új [embert], amelynek újulása van Annak ábrázata (eikón – kép, képmás, hasonmás, hasonlóság) szerint való ismeretre (epignószisz – megértés, ismeret, megismerés, felismerés), Aki teremtette azt. 11 Ahol nincs többé görög és zsidó. Körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség. Idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.” (Kol 3,9-11.) 🙂
--Az örökség szempontjából – befogadottság, az ország polgársága szempontjából – teljesen egyenértékűség van.
--Fiak vagyunk mindannyian. A többi pedig másodlagos különbség. Pl. származás, életkor, nem, szabad vagy rabszolga státus... végzettség, iskolázottság, foglalkozás, családi állapot, stb.
--Ezek a korábban „fontosnak számító” különbségek olyanok – ahogy a 2Kor 5-ben mondja – amik „test szerint” (vagyis, amikor MÉG NEM voltunk újjászületve, ameddig még csak a „földi” tájékozódási szempontjaink voltak meg), szóval, AKKORIBAN „számítottak”.
--De most már ÚJ helyzetben vagyunk, (Kol 3,10 szerint „felöltöztük az új embert”), s ez KIHAT státusunkra is... 🙂
--Már van új állampolgárságunk, új megítélésünk, új státusunk: „Krisztus”, hiszen mi „Krisztusban vagyunk”. Most már MÁSKÉNT gondolkodunk magunkról és egymásról is. 🙂
„Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük. 17 Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés [az]; a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden.” (2Kor 5,16-17.) 🙂
c./ Természetesen vannak szempontok, amik ebben a „másodlagos” helyzetben érvényesülnek.
--Pl. ellentétben azzal, amit a mostani homo-, gender- és woke ideológia állít, a férfiak NEM szülnek, tehát ők SOHASEM lesznek a szó szoros értelmében édesanyák. A házasság egy férfi és egy nő között jön létre, szövetségként.
--Bár értékünkben egyenlőek vagyunk, és az örökség szempontjából – szemben az ebben a világban érvényesülővel – MÁS szabályok érvényesek, egyenértékűség van, mégis, SZEREPEINK tekintetében VANNAK különbségek.
„Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus. Az asszonynak feje pedig a férfiú. A Krisztusnak feje pedig az Isten.” (1Kor 11,3.) 🙂
--VAN felelősséghordozó, vezető, aki hordoz, aki gondoskodik, akinek alá vagyunk rendelve. Tehát, VAN, aki alá van rendelve, engedelmességgel tartozik, jóllehet – mint a férfi és a nő – egyenértékű... de szerepei tekintetében mégis, a hétköznapi működésben meg van egy fajta alárendeltség. (Nem félreértendő: itt nem leuralásról van szó, hiszen az Ef 5-ben az Ige nagyon világosan mondja, hogy a férfiaknak ÚGY kell szeretniük feleségüket, mint ahogy Jézus Krisztus szereti az Egyházát... más szóval egyáltalán nem uralkodniuk kell rajta, nem „vethetik maguk alá” őket, hanem „el kell szeretniük arra” őket, hogy „elfogadják” ezt a szerepkört, úgy, hogy közben örülnek, békességben vannak, és kibontakoznak a saját szerepkörükben... összetett, de nagyon szép összefüggés. Krisztus is így van az Atyával. S bennünket, mint Egyházat, benne egyenként mindannyiunkat, hölgyeket és férfiakat, ÍGY szeret és így hordozza értünk a felelősséget, a vezetés terhét.) 🙂
--VAN férj és van feleség, apa és anya, s tiszteletben kell tartanunk a hivatali méltóságot, a vezetői szerepkört, és mindazt, ami körülvesz bennünket. Ld. Pál apostolt az Acs 26-ban, milyen tisztelettel beszél országa vezetőivel. S amikor az Evangéliumról szól, egy ponton, nagy tisztelettel, de azt is hangsúlyozza, hogy ők is, mindannyian, EMBEREK, akik teremtmények egyformán, Isten előtt, és szükségük van a megváltásra, ami ebben az értelemben egyenértékűvé tesz bennünket Krisztusban... milyen finomság, bölcsesség, tisztelet és egyértelműség. 🙂
d./ Ebben a tekintetben nézzük meg, amit Pál apostol Korintusban mondott:
„A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nekik, hogy szóljanak. Hanem engedelmesek legyenek, amint a törvény is mondja. 35 Hogyha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon az ő férjüket. Mert éktelen dolog asszonynak szólni a gyülekezetben.” (1Kor 14,34-35.) 🙂
aa./ Ez nagyon „radikálisnak” tűnik.
bb./ De, ha megértjük az egészet, ahogy ott, abban a gyülekezetben (is) történhettek a dolgok, megértjük, hogy EGYÁLTALÁN NEM az előző alapelvek „áthúzásával” mondta ki, amit itt mondott.
--Ez NEM jelentette azt, hogy az asszonyok amúgy egyenként ne prófétálhatnának, ne gyakorolhatnának szellemi ajándékokat, ne tehetnének bizonyságot úgy hölgyeknek mint férfiaknak, ne biztathatnának, ne inthetnének, ne magyarázhatnák az Igét, sőt, a vezetők tekintélye alatt ne „szolgálhatnának az Igével” (ami igehirdetést jelent) is, mint ahogy mindenki a vezetők tekintélye alatt teszi ezt... 🙂
--A „befedezettségről” szólt a kendővel kapcsolatos néhány sor is az Igében az 1Kor 11-ben, ahol ezt olvassuk: „Minden asszony pedig, aki befedetlen fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét, mert egy és ugyanaz, mintha megnyíratott volna...” (1Kor 11,5.).
cc./ Anélkül, hogy most a „befedezettség” témakörét átvennénk – ami időben elvinne nagyon most bennünket – a tényeket nézzük meg: simán és kétség nélkül VOLTAK a gyülekezeti összejövetelen asszonyok, akik prófétáltak vagy mindenki jelenlétében, hangosan imádkoztak. Tehát ilyen értelemben NEM „hallgattak”. 🙂
--Ez teljesen NORMÁLIS volt. Amiről itt szó van, hogy „befedezettség alatt” tegyék ezt. S ennek is szellemi jelentősége volt, amire Pál apostol visszavezette ezt az útmutatást.
--Szóval, ha megtehették, hogy megszólaltak a gyülekezetben – s ezt itt, a 11.fejezetben olvassuk – akkor NEM jelentheti a 14. fejezetben az, hogy „hallgassanak” azt, hogy egyáltalán nem gyakorolhatnák a szellemi ajándékokat, vagy ne imádkozhatnának, ne prófétálhatnának a gyülekezetben. Hanem valami MÁST kell jelentsen. S ez sokkal hétköznapibb, mint gondolnánk.
--A zsidó hátterű közösségekben minden valószínűség szerint két sorban ültek a férfiak és nők, egymástól elválasztva, sőt, valószínűleg még függöny is volt köztük. S az „átkiabálások”, az egymáshoz való szólások zavarhatták az istentiszteletet, az igehirdetést, és így az apostolnak kellett e tekintetben rendet tennie. Az ellenvetésekre nézve – hogy „mi csak tanulni akarunk” – is választ adott: „otthon tegyék meg”.
dd./ Szerintem ilyen egyszerű ez a kép, s NEM olyan, mint amit levettek belőle később: „az asszonyok nem szólhatnak” – vagy, mint Erdélyben egyszer tapasztaltuk egy erősen törvénykező gyülekezetben: volt „női mikrofon” és volt „férfi mikrofon” is, és Annát leállították, amikor a „férfi mikrofonban” szólalt meg... meg amúgy is nadrágban volt... és ez betett az ottani testvéreknél. Bbrrr... ráadásul nem is tudtuk ezt, mert tiszteletben tartottuk volna. De azért nem volt hiábavaló ez sem, utána mennyei üzenet hangzott, felszabadító, mindezeknek a tapasztalatoknak alapján... hiszen meg voltunk hívva, hogy az Igével szolgáljunk. Volt módom utána megosztani az Igét... ezzel a témakörrel kapcsolatban is. 🙂
e./ Még az 1Tim 2,8-15 is belefér ebbe, ha helyesen értjük meg...
„A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjon, hanem legyen csendességben...” (1Tim 2,12.) 🙂
--Alapkiindulásként: egyenértékűség és szerepekben eltérő szerepviselkedések és szabályok.
--Itt arra kerül a hangsúly, ami a szerepekből, hölgyi vonásokból, megnyilvánulásokból kerülhet elő... előbb az önmaguk mértékkel való ékesítéséről, utóbb pedig a férfiakkal szembeni esetleges uralkodási lelkületről ami beszűrődhet a gyülekezeti közösségbe is, ha erre nem vigyáznak.
--De ugyanakkor TUDOM, hogy vannak elhívások, (Kathrin Kullmann) és maximálisan tiszteletben is tartom ezeket. Az indíték és a szellemi/lelki helyzet a meghatározó... (ha erről részletesebben kellene beszélni ilyesmiről esne szó.) 🙂
Acs 9:36 Joppéban pedig volt egy nőtanítvány (mathétria – ffi tanítvány: mathétész), név szerint Tábitha, mely megmagyarázva (diherméneuó) Dorkásnak (dorkasz- dorkadosz... gazella, őz, zerge, [azaz zergének] mondatik: ez gazdag (plérész -esz) volt jó (agathosz) cselekedetekben (to ergon) és alamizsnákban (eleémószűné -ész), amelyeket osztogatott (poieó).
Szóval, ott volt ez a „nő-tanítvány” – vagyis: testvérnő.
Neve: Tábita – Tabitha – arámi eredetű tulajdonnév, jelentése: gazella.
Lefordítva: Dorkász – ami görög eredetű tulajdonnév, jelentése: gazella, őz, zerge.
1./ Mit tudsz róla?
Azt, hogy „mindene az Úr volt”, és az Ő irgalmassága (Mík 6,8 – szerette az irgalmasságot... amit leginkább kell kívánni embernek, az irgalmasság az – Péld 19,22. Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. Mt 5,7.).
a./ Betöltötte a szívét, az életét ez, „gazdag volt jó cselekedetekben és adakozásban”.
Mit jelent, hogy „gazdag valaki valamiben”?
--Azt, hogy VAN neki, hogy BŐVÖLKÖDIK ebben, hogy NEM kell „kölcsönkérnie”, vagy „magyarázkodnia”, hanem elárasztja az, amiben gazdag.
--A „gazdag volt” a „plérész” kifejezéssel szerepel, ami azt jelenti, hogy „teli van valamivel”, megtelt valamivel, teljes, hiánytalan, egész. Más szóval: Dorkász élete teljes volt azzal, amit tett.
b./ Ha szereted az Urat, a te életed is teli lesz Ővele, az Ő tanításával, az Ő jelenlétével, az Ő indítékaival, az Ő irgalmasságával, az Ő cselekedeteivel, az Ő vezetésével, az Ő Igéjével... azzal, amit kapsz Őbelőle, és AMIRE HÍV téged.
2./ A „jó cselekedet” az „agathosz”, vagyis a jó, nemes, bátor, vitéz, kiváló, derék, becsületes, jóindulatú, jóakaratú cselekedeteket jelenti, és a „hasznos”, előnyös, kedvező, jótékony hatású (!) cselekedeteket.
--Ha a cselekedetet nézzük, az bizony „ergon”, vagyis „munka”.
--Amire Isten hív bennünket, hogy Vele együtt munkálkodjunk. (Jn 5,17 – az én Atyám mindezideig munkálkodik, én is munkálkodom... Jn 4,34 – „Az én eledelem az, hogy Annak akaratát cselekedjem, Aki elküldött engem, és az ő dolgát (ergon – munka) elvégezzem.” (A mi Istenünk SZERET munkálkodni, és bennünket is behív az Ő munkájába...) 🙂
--Persze „kicsiben” kezdődik minden, és sokszor mások szemében „kicsinek” is néz ki, de SOHA NE NÉZD LE azt, amit az Úrnak teszel, vagy amit mások az Úrnak tesznek. Ő meg tudja sokasítani, és aki a kicsin hű, sokra bízatik. Tőle van a megsokasítás, Ő a meggazdagító Isten. 🙂
3./ Miben volt még gazdag Tábitha?
--Az alamizsnákban (eleémószüné) – ami nem „könyöradományt” jelent „filléres értelemben”, hanem részvétet, szánalmat, könyörületességet, irgalmasságot és ami ezekből FAKAD, a jótékony cselekedeteket, adakozást, adást.
--Erről a Krisztus Testében sokszor szégyenkező jelleggel beszélnek vagy nem beszélnek.
--Valóban „ne tudja a te jobb kezed, mit cselekszik a bal” – vagyis NE HIVALKODJ azzal, amit teszel – de:
a./ Cornelius százados is gazdag volt adományokban, és az Úr angyala eljött hozzá. NEM véletlenül írja le az Ige, hogy milyen adakozó életet élt.
b./ A kapernaumi százados, akinek szolgáját (fiát) gyógyította meg az Úr Jézus, is gazdag adakozó volt – nem úgy volt gazdag, hogy fölötte volt gazdagságban másoknak, ezt nem tudjuk, hanem úgy, hogy gazdagon adott... „még a zsinagógát is ő építtette” (Lk 7,5.) a zsidó közösség számára! Ezt ráadásul a zsidó vezetők mondták az Úr Jézusnak, kérve Őt, hogy ezt is „számítsa be” (vagyis vegye tekintetbe), amikor dönt arról, hogy eljön-e hozzá, hogy meggyógyítsa szolgáját. Szóval tudtak is róla és számon is tartották.
c./ Az Úr Jézus körül – Lk 8,1-4 – olyan hölgyek is jelen voltak rendszeresen, akik „vagyonukból szolgáltak” Neki, vagyis segítettek ellátni Őt és a tanítványokat. S ez sem volt szégyellni való. Tudatosan tették, felismerték a lehetőségeiket és megtették, ami rajtuk állt. S az Úr Jézus ÍGY, ilyen módon TUDTA végezni szolgálatát. („...vele a tizenkettő. 2 És némely asszonyok, akiket tisztátalan lelkektől és betegségekből gyógyított meg, Mária, aki Magdalénának neveztetik, akiből hét ördög ment ki. 3 És Johanna, Khúzának, a Heródes gondviselőjének felesége, és Zsuzsánna, és sok más asszony, akik az ő vagyonukból szolgáltak Neki.”
d./ Az Úr Jézus leült a Templom perselyével szemben, és figyelte, kik adnak, és még amit lehetett látni (Mk 12,41-44) – és így mutatott rá arra az idős, szegény, özvegyasszonyra, aki szintén jött, és bedobta, amije volt – két fillért. Ami anyagilag – mennyiségileg – nem volt sok, de a szív, mögötte, kiemelkedő volt. NEM a feleslegéből adott, hanem amije volt, odaadta. (Mennyire más ez a megközelítés, mint amikor a dél-afrikai konferencián hallottam, hogy ez az asszony „milyen sokat adott” mennyiségileg... nyilván, hogy ösztönözzék a hallgatókat a mennyiségi adakozásra...) 🙂
e./ A sunemita is így volt Elízeussal. Még építkezett is javára, hogy ott lehessen, elrejtőzhessen nála és megpihenhessen, amikor arra jár.
Szóval, ez az „adakozó szemléletmód”, ez az életvitel egyáltalán NEM idegen az Úr Jézustól!
--Ezt JÓ FELMÉRNI, hogy van-e lehetőséged erre, és érzed-e, hogy az Úr HÍV téged erre. S akkor tedd.
--Amúgy is tedd, amikor lehetőséged van rá, istentiszteleten, vagy másként is, a szükségben levők számára... de ha ezt kapod, TEDD, boldogan és visszatartás nélkül, „gazdagon”, mint Dorkász is tette.
--(Visszaemlékezem a walkman-re, amit kaptam, úgy sejtem, tudom, kitől, aki letette ezt a lakásunk ajtaja mellett, bal oldalra... és nagyon sokat számított ez nekem akkoriban. Vagy arra, hogy amikor valaki felmérte, Anna mennyit mosogat 5 éhes száj (plusz én) után, egy mosogatógéppel lepett meg bennünket – közvetve, hogy ne tudjuk, ki is ő... de mégis tudom. Hálás szívvel. És amikor Mironnak egy csellót kellett vennünk, ami milliós összeg volt, és én nem tudtam erre félretenni öt gyermek mellett, egyszer csak valaki telefonált, hogy menjek le a ház elé, ott áll autóval, és küldeményt hoz. Egy CD-tokot hozott, benne egy bibliaprogrammal és egy borítékot... vastagot. Amikor felvittem – megköszöntem, de mondta, hogy ő csak postás – (itt is gondolom, hogy tudom, kiről volt szó) – s megszámoltuk: egymillió forint volt benne. Meg tudtuk venni azt a csellót, amit Miron azóta is használt az Operett színházban. Amikor egy szerencsétlen helyzetben egy rossz autót vásároltam, egy testvér csak rákérdezett, mondta, ne legyen rá gondom, elkérte a kulcsot, elvitte magához, csinált vele valamit, szétszedte, eladta, vagy elvitte Romániába, és ott adta el, nem tudom, csak annyit, hogy „forgatta az árát”, és amikor már háromszor ott hagyott a Wartburgunk, pontosan szolgálati időben, és azt mondtam, hogy ennek vége, többé nem akadályoz meg, akkor szólt, hogy van egy autó, most hozták be Hollandiából, és vigyük a Wartburgot, ő kiegészíti a „nála levő pénzünkkel”, és kifizeti az autót, csak haza kell hozzuk. Még beleülni sem mertem... 13 éves Toyota Carina II volt, gyönyörű, édes, kitartott nálunk húsz éves koráig. Ilyen autót... a szintén 13 éves Wartburg helyett... és azt sem tudtuk meg, valójában mennyibe került... de használtuk, mert használnunk kellett, és az Úr ajándéka volt. Elmondhatatlanul sokat kaptunk így az Úr Jézustól – pl. az lakásunkat, amit még az ingatlan bumm előtt vettünk (foglalóztunk le), eladtuk a 75 nm-est 6 millióért, a 150 nm-est pedig 6,5 millióért megvettük, minden darab csótánnyal és szennyel, ami benne volt... s jöttek a testvérek, és ki-ki ott, ahol tudott segített, valaki az egész csempét és padlólapot, ami kellett, megvette nekünk, csak válasszuk ki... csoda és ajándék volt ez is. „Körülnézel a te hajlékodban, és semmiben nem látsz hiányt...” – s amikor hiányt láttunk néhány szobában, elmondhattam ezt az Úr Jézusnak, és segített. Nagyon sokszor TESTVÉREKEN, ilyen irgalmas, adakozó szívű tanítványokon keresztül!)
4./ Még azt is megláthatjuk később, hogy mi mindent adott – legalábbis, amik megmaradtak (az ennivalót biztosan megették, a tüzelőt elfűtötték) – ruhákat, amikre szükségük volt, amiket a megajándékozottak MEGBECSÜLTEK. (Hiszen ott mutogatták Péternek, amikor áthívták Joppéba.) 🙂
--Volt ezeknek jelentőségük Dorkász életfordulatában?
--Szerintem nagyon is volt... ezek az özvegyasszonyok, egyszerűen NEM akarták elfogadni, hogy jótevőjük most meghalt, és vége... egyszerűen HÁLÁSAK voltak, és más felől életük függött is tőle... 🙂
Apcs 9:36 Joppéban pedig volt egy nőtanítvány (mathétria – ffi tanítvány: mathétész), név szerint Tábitha, mely megmagyarázva (diherméneuó) Dorkásnak (dorkasz- dorkadosz... gazella, őz, zerge, [azaz zergének] mondatik: ez gazdag (plérész -esz) volt jó (agathosz) cselekedetekben (to ergon) és alamizsnákban (eleémószűné -ész), amelyeket osztogatott (poieó).
Apcs 9:37 Történt (ginomai) pedig azokban a napokban, hogy megbetegedve, meghalt. És miután megmosták (louó) őt, kiterítették (tithémi) a felházban.
Apcs 9:38 Mivelhogy pedig Lidda Joppéhoz közel volt, a tanítványok meghallva, hogy Péter ott van, küldtek két férfit őhozzá, kérve, hogy késedelem nélkül menjen át hozzájuk.
Apcs 9:39 Felkelvén azért Péter, elment azokkal. Mihelyt odaért, felvezették őt a felházba. És elébe álltak (parisztémi) neki az özvegyasszonyok (hé khéra -asz) mindnyájan sírva és mutogatva (epideiknűmi) a ruhákat (khitón) és öltözeteket (to himation -ou), amelyeket Dorkás csinált(poieó), míg velük együtt volt.
Apcs 9:40 Péter pedig mindenkit kiküldve (ekballó), térdre (to gonü -gonatosz) esve (tithémi) imádkozott (proszeükhomai). És a [holt] testhez (szoma) fordulva (episztrephó), mondta: Tábitha, kelj fel (anisztémi)! Az pedig felnyitotta (anoigó – csoda-megnyitás, ég, süket fül, vak szem) szemeit (ofthalmosz). És meglátva Pétert, felült (anakathidzó).
Apcs 9:41 És az kezét (hé kheir -osz) nyújtva (didómi) neki, felemelte (anisztémi) őt. És beszólítva (fóneó) a szenteket (hagiosz) és az özvegyasszonyokat (hé khéra -asz), eleikbe állította (parisztémi) őt elevenen (dzaó).
Apcs 9:42 És tudtára (gnósztosz-é-on) lett az egész (holosz) Joppénak. És sokan (poüsz, é, ü – sok, rengeteg, számos, bőséges) hittek az Úrban.
Apcs 9:43 És történt, hogy ő több (hikanosz-é-on) napig (hémera) maradt (menó) Joppéban egy Simon nevű tímárnál (para... ho bürszeusz -eósz).
1./ Ebben a korszakban – mint most is, Keleten, muszlimok közt – nagyon gyorsan temettek.
a./ A sunemita is, ahogy meghalt a fia, BEZÁRTA a felházba, és úgy ment el megkeresni Elízeust. (Miért zárta be? Nehogy eltemessék, míg távol jár.)
b./ Itt is, megmosták és „kiterítették”, előkészítették a temetésre, de GYORSAN elrohantak a küldöttek, (két férfi tanítvány) Péterhez, hogy jöjjön ízibe, mert sürgős az ügy. (15 km oda és 15 km vissza. Ha hajnalban indultak, estére meg is érkezhettek.)
c./ „Meghallották”, hogy Péter nem messze van, feltámadt a reménység – de mire is? Arra, hogy FEL fog támadni. Hogy Péter imádságára feltámasztja őt az Úr.
--Mi volt ez?
--Reménység – vagyis, jót vártak.
--Kérés – szükséghelyzet, amit feltártak, és várták, hogy az Úr Jézus elé teszi majd Péter, és megnyerik a választ.
--Hit – és várakozás – bizalom, hogy az Úr cselekszik, hogy Péter olyan kapcsolatban van az Úr Jézussal, hogy meg is fogja Tőle ezt kapni.
--„Mit veszíthetünk” – jellegű gondolkodás. Vagyis: ezt megtesszük, mert egyszerűen MEG KELL TEGYÜK, hogy ne maradjunk le arról, amit az Úr Jézus akar tenni, bár még nem tudjuk, mit fog tenni. De azt reméljük, várjuk, és abban bízunk, hogy csodát tesz majd. (Ilyen megközelítés is lehetett.)
d./ Figyelj! Bármelyikből lehet csoda.
--Mi nem vagyunk „tökéletesek”.
--Néha úgy vagyunk, mint a holdkóros fiú apukája: „Hiszek Uram, légy segítségül az én hitetlenségemnek.” (Mk 9,24. – S az Úrnak „elég” volt ez a „hit” is. Amit az apuka amúgy lenézett magában. De közben megalázta magát, és a MEGFELELŐ HELYEN kérte, a „kegyelem királyi székéhez” járult...) 🙂
--De, ha nem adjuk fel, ha amit lehet, még megpróbálunk, LÁTHATUNK csodát... mert a mi Istenünk sokszor ERRE néz, aki „megtört szívű”...
„Mert így szól a magasságos és felséges, Aki örökké lakozik, és Akinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.” (Ézs 57,15.) 🙂
2./ És Péter?
Eljött. Készséggel. Nem méricskélte, „mibe kerül ez neki”. És nem vizsgálgatta, „van-e rá hitem”, vagy „lesz-e elég hitem majd akkor”. Eljött – de miért?
a./ Mert hívták.
b./ Mert az Úr Jézus is elment mindenhová, ahova hívták.
c./ Mert szükséghelyzetben voltak.
d./ Mert megesett a szíve rajtuk. Könyörült rajtuk. Talán elmesélték, Tábitha milyen sokat segített az ottani testvéreken, és ez megindította, talán hatott a mennyei törvényszerűség is: „boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek” (Mt 5,7.) 🙂
3./ Miből látta, hogy milyen ember volt Tábitha?
--A sok adományból, amit most felmutattak az özvegyasszonyok.
--Lehet, hogy élted során „kevésnek tűnik”, amit adtál, „elsikkad”, nem „gyűlik össze” látszólag – de mégis ÖSSZEADÓDIK, a mennyei értékítéletben nagyon sok lesz, ha TESZED, amire az Úr indít téged. Majd meglátod... te elfelejtheted, de az Úr nem felejti el... ahogy a „szentek imádságait” is összegyűjtötték és „kiegészítették” (némi mennyei tömjénnel) a Jel 8,3-4 szakaszban.
--Lehet, hogy nem is méred fel, mi mindent tettél – mint a „juhok” az ítéletben a Mt 25-ben. Adtak, amikor szükség volt rá, és nem tudták, hogy közben az Úr Jézusnak adtak... „éheztem, és ennem adtatok, szomjúhoztam és innom adtatok...” – De, hát mikor láttuk, hogy éhes, vagy szomjas lettél volna? Amennyiben eggyel eme legkisebbek közül megtettétek, velem tettétek meg... 🙂
--Megmozdította Pétert is, amikor meglátta, mi mindent adott ez a tanítvány! ELÉ ÁLLTAK, és mutatták, sorra a ruhákat, amiket kaptak Dorkásztól.
Mit tett Péter?
Apcs 9:40 Péter pedig mindenkit kiküldve (ekballó), térdre (to gonü -gonatosz) esve (tithémi) imádkozott (proszeükhomai). És a [holt] testhez (szoma) fordulva (episztrephó), mondta: Tábitha, kelj fel (anisztémi)! Az pedig felnyitotta (anoigó – csoda-megnyitás, ég, süket fül, vak szem) szemeit (ofthalmosz). És meglátva Pétert, felült (anakathidzó).
Apcs 9:41 És az kezét (hé kheir -osz) nyújtva (didómi) neki, felemelte (anisztémi) őt. És beszólítva (fóneó) a szenteket (hagiosz) és az özvegyasszonyokat (hé khéra -asz), eleikbe állította (parisztémi) őt elevenen (dzaó).
Apcs 9:42 És tudtára (gnósztosz-é-on) lett az egész (holosz) Joppénak. És sokan (poüsz, é, ü – sok, rengeteg, számos, bőséges) hittek az Úrban.
Apcs 9:43 És történt, hogy ő több (hikanosz-é-on) napig (hémera) maradt (menó) Joppéban egy Simon nevű tímárnál (para... ho bürszeusz -eósz).
Mit tett?
1./ Kiküldött mindenkit.
--Ahogy az Úr Jézus Jairus házánál. Csak a kislány szüleit vette maga mellé és a három tanítványt. Mk 5,37.40. Mindenki mást kiküldött. 🙂
--Vagy, amikor az Úr Jézushoz hozták ezt a nehezen szóló siketet a Tízváros környékén: „Ő pedig, mikor kivitte vala azt a sokaság közül egy magát, az ujjait annak fülébe bocsátá, és köpvén illeté annak nyelvét. 34 És föltekintvén az égre, fohászkodott, és mondta neki: Effata, azaz: nyilatkozzál meg. 35 És azonnal megnyilatkoztak annak fülei: és nyelvének kötele megoldódott, és helyesen beszélt.” (Mk 7,33-35.)
--Amikor a tömeg elkezdett összeverődni, akkor „felgyorsította” a folyamatot:
„Jézus pedig mikor látta vala, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálá a tisztátalan lelket, mondván neki: Te néma és süket lélek, én parancsolom neked, menj ki belőle, és többé belé ne menj!” (Mk 9,25.)
--Van jelentősége annak, hogy KIVEL imádkozol, KIVEL mész misszióba, KIVEL lelkigondozol együtt valakit, KIVEL hordod együtt az anyagi terheket másokért?
--Igen, van. Mert az EGY AKARAT előre viszi az imameghallgatást. A megosztás pedig visszavet. (Mt 18,19 – „Ismét, mondom nektek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nekik az én mennyei Atyám.” Ámós 3,3 – járnak-e együtt, ha nem egyeztek meg egymással? Barnabás és Pál is elváltak, ahogy nem egyeztek meg... még jó, hogy később megbékéltek. Acs 15 vége.)
--Emel, ha olyanokkal dolgozol együtt, akik szintén hisznek. És visszahúz, ha nem hitben járóval mennél... Elízeus is bezárkózott és Illés is, amikor a halott gyermekkel volt dolga.
„És bement Elizeus a házba, és íme a gyermek ott feküdt halva az ő ágyán. 33 És bement, és bezárta az ajtót magára és a gyermekre, és könyörgött az Úrnak. 34 És az [ágyra] felhágván, a gyermekre feküdt, és az ő száját a gyermek szájára tevé, szemeit szemeire, kezeit kezeire, és ráborult, és megmelegedék a gyermek teste. 35 Azután felállott, és egyszer alá és fel járt a házban, majd újra felment és reáborult. Akkor a gyermek prüsszente vagy hétszer, és felnyitá szemeit a gyermek.” (2Kir 4,32-35.)
„És lőn ezek után, hogy megbetegedék a ház gazdasszonyának fia, és az ő betegsége felette nagy vala, annyira, hogy már a lélekzete is elállott.
1Kir 17:18 Monda azért Illésnek: Mit vétettem ellened, Istennek embere? Azért jöttél hozzám, hogy eszembe juttassad álnokságomat, és megöljed az én fiamat?
1Kir 17:19 És monda neki: Add ide a te fiadat. És ő elvevé azt az ő kebléről, és felvivé a felházba, amelyben ő lakik vala, és az ő ágyára fekteté.
1Kir 17:20 Akkor kiálta az Úrhoz, és monda: Én Uram, Istenem, nyomorúságot hozol erre az özvegyre is, akinél én lakom, hogy az ő fiát megölöd?
1Kir 17:21 És ráborult háromszor a gyermekre, és felkiáltott az Úrhoz, mondván: Én Uram, Istenem, térítsd vissza e gyermek lelkét ő belé!
1Kir 17:22 És meghallgatta az Úr Illés szavát, és megtért a gyermekbe a lélek, és megélede.
1Kir 17:23 És felvévén Illés a gyermeket, alávivé őt a felházból a házba, és adá őt az ő anyjának, és monda Illés: Lássad, él a te fiad!
1Kir 17:24 És monda az asszony Illésnek: Most tudtam meg, hogy te Isten embere vagy, és hogy az Úrnak beszéde a te ajkadon: igazság.” (1Kir 17,17-24.) 🙂
2./ Térdre esve imádkozott.
--Teljesen ki volt szolgáltatva az Úrnak.
--Függött az Úrtól.
--Bevonta az Urat a helyzetbe.
--Őhozzá fordult, senki máshoz nem tudott.
3./ Végül a holttesthez fordult és szólt.
--Parancsolt.
--Mint a hegynek és a fának az Úr Jézus szava szerint.
„És Péter visszaemlékezvén, monda neki: Mester nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradott.
Márk 11:22 És Jézus felelvén, monda nekik: Legyen hitetek Istenben.
Márk 11:23 Mert bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meg lesz neki, amit mondott.
Márk 11:24 Azért mondom nektek: Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen nektek.
Márk 11:25 És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa nektek a ti vétkeiteket.
Márk 11:26 Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” (Mk 11,21-26.) 🙂
--Van „értelme” olyan dolgokhoz szólni, amik nem tudnak hallani? Pl. itt a holt testhez? Vagy egy elgémberedett, érzéketlen kézhez? Vagy egy süket fülhöz? Vagy egy kapuhoz, hogy nyíljon ki?
--Az Ige azt mondja, hogy „még a pokol kapui sem vesznek rajtuk diadalmat”. (Mt 16,18.)
--Mózesnek ki kellett nyújtania a pálcát, ami a kezében volt – „válaszd ketté a tengert” – mondta neki az Úr. (2Móz 14.)
--A hegyen kellett állnia a pálcájával és emelnie a kezét, míg Józsué a völgyben harcolt. A kettő összefüggött. Áron és Húr kellett tartsák a kezeit, mert, ha leeresztette őket, Józsué vesztésre kezdett állni. (2Móz 17. Le kellett írni.)
Apcs 9:40 Péter pedig mindenkit kiküldve (ekballó), térdre (to gonü -gonatosz) esve (tithémi) imádkozott (proszeükhomai). És a [holt] testhez (szoma) fordulva (episztrephó), mondta: Tábitha, kelj fel (anisztémi)! Az pedig felnyitotta (anoigó – csoda-megnyitás, ég, süket fül, vak szem) szemeit (ofthalmosz). És meglátva Pétert, felült (anakathidzó).
Apcs 9:41 És az kezét (hé kheir -osz) nyújtva (didómi) neki, felemelte (anisztémi) őt. És beszólítva (fóneó) a szenteket (hagiosz) és az özvegyasszonyokat (hé khéra -asz), eleikbe állította (parisztémi) őt elevenen (dzaó).
Apcs 9:42 És tudtára (gnósztosz-é-on) lett az egész (holosz) Joppénak. És sokan (poüsz, é, ü – sok, rengeteg, számos, bőséges) hittek az Úrban.
Apcs 9:43 És történt, hogy ő több (hikanosz-é-on) napig (hémera) maradt (menó) Joppéban egy Simon nevű tímárnál (para... ho bürszeusz -eósz).
Mi történt?
MEGHALLOTTA a holt test és felült.
Lázár is meghallotta és kijött. (Jn 11.)
A tenger is észrevette, és kettévált.
Ez a szó NEM CSAK Péter szava volt, hanem az Úré is, egyúttal:
„Mert Ő szólt, és meglett, parancsolt és előállott” – Zsolt 33,9.
Így EGYIDEJŰLEG lehet Isten szava és ember szava, ha a forrásra vigyázunk – ügyelnünk kell rá, hogy JÖHESSEN az „édes” belőle... 🙂
„Ezzel áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlatosságára teremtettek:
Jak 3:10 Ugyanabból a szájból jő ki áldás és átok. Atyámfiai, nem kellene ezeknek így lenni!
Jak 3:11 Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból csörgedeztet-e édest és keserűt?
Jak 3:12 Avagy atyámfiai, teremhet-e a fügefa olajmagvakat, vagy a szőlőtő fügét? Azonképpen egy forrás sem adhat sós és édes vizet.” (Jak 3,9-12.) 🙂
Mi lett a következmény?
Sokan hittek... 🙂
A csodáknak VAN jelentőségük. 🙂
Anna összefoglalása:
1./ Péter tudta, hogy kihez kell fordulni.
Tudta, hogy a haláleset nem végleges.
Tudta, hogy a győzelem Jézusé.
A halált legyőzte Jézus.
Volt szellemi tudása, ismerete. Ezért fizikai eseményt máshogy látta, szellemileg ítélte meg.
Azt is tudta, hogy a HIT ellensége a hitetlenség.
Ezért kiküldte az embereket.
Mert nagyon kevés embernek van olyan HITE, ami a teljes szellemi igazságban tud hinni.
Ő személyesen folyamodott Jézushoz.
Tudta, hogy KINEK HISZ, és tudta, hogy ha kér valamit, megkapja.
Áttöri a levegőeget és „lehúzza a mennyet erre a helyre”.
És ez meg is történt.
A legfontosabb, hogy mi is ebben a szellemi HITBEN járjunk.
Meg kell vizsgálni magunkat, hogy hol tartunk.
A hívők többsége nagyon az elején van ennek. Nagyon kevés HITTEL és ismerettel rendelkezik.
De akkor fog növekedni a HIT, ha van cselekedete.
Péter is cselekedett. Letérdelt, kiáltott és HITT, és hitt és kiáltott, míg meg nem történt, amit kért.
2./ Tábitha feltámadt.
Azért jött az Isten Fia, hogy örüljünk, hogy az ördög munkáit lerontsa, hogy örömünk teljes legyen. Teljes örömöt adott nekik, azzal, hogy visszaadta nekik Tábithát.
1Jn 3,8. És Jn 16,24.
Nézd meg, hogy hol tartasz, mit tennél ebben a helyzetben.
Nekem is fejlődnöm kell.
Nem baj, ha nem vagy ott. De ne nyugodj meg abban, hogy nem vagy ott.
Ki kell lépni a háromdimenziós hívő életből.
A komfortzónából. A láthatókra néző, minden kényelem, minden jó – jól érezzük magunkat és akkor minden rendben van. Ez nem így van.
Aki ilyen hittel rendelkezik, a tragédiák felett is járni tud. A problémák felett is járni tud.