Ó, milyen csudajó bibliaiskola volt ez most!
260108_Apcsel 8 - Az etióp kincstáros megtérése. Kis áttekintés és visszaemlékeztetés után folytattuk ott, ahogy "gyakorlatba került" az, amit a Szentlélek vezetéséről és a megújított értelemről beszéltünk a múltkor.
Nos, akkor nézzük a jegyzetet:
Most nézzük meg ezt gyakorlatban:
Apcs 8:30 Filep azért oda futamodva (prosztrekhó – oda futott), hallotta (akuó), amint az Ézsaiás prófétát olvasta (anaginoszkó – felolvasta). És mondta: Vajon érted-e, amit olvasol?
1./ Ez a „vajon érted-e, amit olvasol” az a pont, ahol nem tudjuk, „direktben” a Szentlélek mondta-e Filepnek, hogy ezt kérdezze, vagy egyszerűen Filep a Lélek által (a Lélekkel együtt mozdulva) ráérzett, hogy ez lesz most itt a legjobb kérdés.
--Az ÖTLETEK néha kifejezetten a Szentlélektől jönnek – pl. „járulj oda és csatlakozz ehhez a szekérhez” – néha pedig úgy, hogy a Szentlélek indít valamire, de benned jelenik meg az ötlet, „mintha a tiéd lenne”, de te közben tudod, hogy ez az Úrtól van... vagy, még, ha a „tiéd is”, akkor is úgy van ez, hogy téged BELÜLRŐL ÁTFORMÁLT már az Úr, és ezért, ami a „tiéd”, az az „Övé is”.
--És te gyönyörködsz abban, ha Neki adhatod a dicsőséget. Nem vagy arra kényszerítve, hogy magadat fényezd, és sütkérezzél az elismerések fényében.
2./ A „vajon érted-e, amit olvasol” egy gyakorlati kérdés.
--Benne van a TOVÁBBLENDÍTÉS is, vagyis a LEHETŐSÉG arra, hogy a beszélgetés tovább folytatódjon. S ezért jó kérdés. :)
--Ebben a helyzetben – a pénzügyminiszter (kincstáros) – FELOLVASOTT, adta magát ez a kérdés. És lehetőséget adott arra, hogy ha nyitott lesz, TOVÁBB lehet majd folytatni a beszélgetést.
--Az, hogy „kollaó”-t mondott az Úr, vagyis, hogy CSATLAKOZZON hozzá, „ragadjon rá”, menjen oda és MARADJON is ott, kellett, hogy valami TARTALOMMAL is megteljen. Erre is lehetőséget adott a kérdés: „érted-e, amit olvasol”. Ha van bármi is, amiben szüksége van rá, hogy megmagyarázzák neki, hogy megértésre juthasson, az már TARTALMAT jelent, ami ott tarthatja Filepet, egész a megértésig, a megtérésig, megkeresztelésig.
3./ Nem volt „túl rámenős” itt most Filep?
Ez a „kollaó” – odacsatlakozás (emlékszel – az „enyv” kifejezésből fakad), néha furcsának tűnhet kívülállóknak.
a./ De, aki éhezi és szomjúhozza az igazságot, annak NEM lesz furcsa.
--Néha RÁÉRZEL, hogy neked most „csatlakoznod” kell, és ez azt fogja jelenteni, hogy BESZÉLGETTEK. Te kérdezel, meghallgatsz, figyelsz az Úrra, szólsz, továbblendíted a beszélgetést, és KIBONTAKOZÁS lesz belőle.
b./ Ez azt jelenti, hogy bár „kívülről” talán „rámenősségnek” tűnik, hogy oda akarsz csatlakozni, vagy belefolysz egy beszélgetésbe, de annak, akik fogja kapni ezen keresztül a szót, a megvilágosítást, NEM fog ilyennek tűnni, sőt, épp, hogy KEDVES lesz a számára, meglepetés, „karácsonyi csoda” (ahogy Anita mondta Jonatán tekerőlant tanszaki koncertjén, ahová kisfiát is elhozta, és ahol életével kapcsolatban a bizonyságtétel útján továbblendítést kapott).
c./ Nem mindig látszik meg ez a kívülvalók előtt, néha „másodlagos szégyenérzést” éreznek, hogy te mennyire „nem tartod be” a közeledés szabályait, vagy az emberek között „megszokott” távolságtartás normáit... hanem közelebb kerülsz, néha egy pillanat alatt, szavaiddal, üzeneteddel, mert az Úr visz oda téged... néha nem értik, nem látják át, meg is akarnak állítani, mint pl. Csiga Kati temetésén az osztálytársak, akik azt mondták: „Dedi, ne csinálj botrányt!”. De utólag, miután ott énekeltem, és szóltam, azt mondták, „ez volt a legjobb az egészben”, illetve, „ha ez nem lett volna, annyira üres lett volna az egész”.
--Igazából ez „prófétai” cselekvés, (a mai divatossá váló „prófétai iskola” értelmében), ami azt jelenti, hogy a Szentlélekkel EGYÜTT működve, átlépsz a megszokott kulturális korlátokon, és ODABENT végzed a munkát... s ez NEM jelent megütközést annak a számára, aki vágyik az Úr szavára... bár a kívülállóknak lehet, hogy „kellemetlen”, vagy „rámenősségnek tűnik”.
--Szóval, ne ess kétségbe, ha nem mindenki érti meg, amit teszel, amikor a „kollaó”-t gyakorolod, mert az Úr ÍGY VÉGZI el, amit akar. Mint Filep esetében is. A kincstárosnak SZÜKSÉGE volt valakire, aki oda csatlakozik hozzá. Filep pedig adta magát rá.
--A KÉRDÉS, amit feltett, a „kollaó” megvalósítására szolgált. Lehessen beszélgetés, lehessen továbblépés, megmenekülés. Ne félj, légy nyitott és légy szabad. :)
Apcs 8:31 Ő pedig mondta: Mimódon érthetném, ha csak valaki meg nem magyarázza (hodégeó – kalauzol, utat mutat, vezet, irányít, kísér) nekem? És kérte Filepet, hogy felhágva (anabainó – feljön, felmászik – mint Zákeus a fára), üljön mellé.
1./ A válasz megmutatja, mennyire jó volt a kérdés.
--Amikor a Szentlélekre figyelsz, előre nem mindenki fogja elfogadni, amit mondasz vagy teszel, de, ahogy a dolgok előre haladnak, többnyire meg fog látszani, hogy JÓ VOLT. (Később már talán mások is elismerik.)
--Bátornak kell lenned, hogy az Úr végezhesse, amit Ő akar, s utána meg fog látszani, megerősít majd téged is, ami ebből lesz.
--Az évek során, ahogy jársz az Úrral, egyre természetesebbé válik, hogy „ÁTLÉPSZ” a megszokottság korlátain, és cselekszel, ahogy az Úr mutatja ott, akkor (mint Elízeus is – 2Kir 4-ben: „mid van otthon”? Ez volt a kérdése, és ahogy választ kapott: „nincs semmi más, csak egy korsócska olaj” – így kapja meg a következő lépést, és így lesz nyitott tér az Úr szabadítására... a HIT által, a HIT általi kérdésre, a HIT által kimondott szóra, a HIT általi válaszcselekvés az asszonytól).
2./ Ez az ember NYITOTT volt, a szíve már „előmunkálatokon” ment át, „elő volt készítve”, s Filep ezt ebből is megláthatta. (Mármint, ahogy válaszolt.)
3./ Igen, FUTNIA kellett eddig, de innentől már átválthat a leülős szolgálatra.
--A Szentlélek néha NEM spórolja meg, hogy odafuss.
--Néha igenis ERŐFESZÍTÉSBE kerül, hogy elmondhasd, amit kell mondanod. (Pl. bábcsoport becuccol, elmegy, kicuccol, előad, majd megint cuccol, s tovább...) :)
4./ A nyitottság: KINCS! :)
--Érték, amit az Úr már korábban kimunkált. Vagy valahogy eljutott rá az ember.
--A nyitottság azt jelentette, hogy hallgatni fogják, zavartalanul.
--A nyitottságért imádkozunk, a nyitottságot megbecsüljük, a nyitottságra építünk, a nyitottságot kihasználjuk. A nyitottság: KINCS :)
Apcs 8:32 Az Írásnak helye pedig, melyet olvasott, ez volt: Mint juh vitetett mészárszékre, és mint a bárány az ő nyírója előtt néma, azonképpen nem nyitotta fel az Ő száját. 33 Az Ő megaláztatásában az Ő ítélete elvétetett, az Ő nemzetségét pedig kicsoda sorolja el? Mert elvétetik a földről az Ő élete.
1./ Vannak részek az Ószövetségben, amiket nem hagyunk ki az Evangélizáció során.
--Ézs 53. 1Móz 3,15. Zsolt 22 egyes versei. Ézs 9,6-7.
--A beteljesedés – és az, amit tudunk, hogy ELŐBB keletkezett az Ószövetség, bizonyíthatóan (Holt tengeri tekercsek – 1948), és utána teljesedett be az Újszövetségben – egy hatalmas BIZONYÍTÉK. S mi utalunk erre.
--Vannak szép részek is, amik Isten irgalmasságáról (Mík 7,18-19.) szólnak, vagy a mennyei tervről: újjászületés – Jer 31.
(„Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban! 19 Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!” Mík 7,18-19.) :)
--Vannak „izgalmas” részek, pl. utolsó időkről – Dán 9,26-29 :)
--Vannak „bemutató részek”, ahol meglátod Isten hatalmát, irgalmasságát, cselekvését: pl. Dániel 3. vagy Dániel 6. vagy 2Sám 12 – Dávid vétke és bűnbánata a Zsolt 32-vel együtt. Vagy 2Móz 16 – a mannáról, a mai üzenettel (5Móz 30,14 és Mt 4 – nem csak kenyérrel él...)
2./ Ahol a gondolkodása tart valakinek, ott kapcsolódunk be. Az érdekli, az viszi tovább.
Apcs 8:34 Felelve pedig a komornyik Filepnek, mondta: Kérlek téged, kiről mondja ezt a próféta? Magáról-e, vagy más valakiről?
Apcs 8:35 Filep pedig száját megnyitva, és elkezdve ezen az Íráson, hirdette neki a Jézust.
Igehirdetésünk közepe: Jézus.
Ő az Alfa és az Ómega.
És persze megtaláljuk a kiindulópontot, és onnan lépünk tovább, hogy „természetes legyen”.
Apcs 8:36 Mikor pedig mentek az úton, jutottak egy vízhez; és mondta a komornyik: Ímhol a víz: mi gátol, hogy megkeresztelkedjem?
1./ Akkor ezek szerint Filep beszélt a keresztségről is.
A kérdés erre utal.
2./ A készség világosan meglátszik: amint lehetősége nyílt rá, ez a kincstáros, engedelmeskedni akart, MEGTENNI, amit megértett, amire megnyílt a szíve.
--Ez lezárást jelent a múltra nézve (bűnök halálba adása).
--Ez világos bizonyságtételt – megvallást, kinyilvánítást – jelent a jövőre nézve.
--Mindenki látni és tudni fogja – ezt vállalja az ember.
--Ez a jövőre nézve egy új életfolytatást jelent – a bűn a halálban, Jézus a középpontban.
Apcs 8:37 Filep pedig mondta: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelve, mondta: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia.
1./ Itt látjuk az akkor vízkeresztség irányát, egyszerűségét, tartalmát.
HIT által történik.
Jézus Krisztussal, Őreá tekintettel történik.
Egyértelmű hitvallssal, megvallással történik.
2./ A nyitottság és szabadság is ott van bennünk – Filepben is, és ebből tanulunk.
--NEM a megszokott formák bírnak jelentőséggel.
Ha valami formához akarta volna kötni, lehet, hogy ez a keresztség elmarad.
--A megvallás, a HIT, a világos bizonyságtétel, a tanú jelenléte elegendő
--Még a katolikus hitvallásban – útmutatásban – is ott van, szükséghelyzetben elég, ha egy megkeresztelt ember ott van, elhangzik a megfelelő kijelentés, kifejezés, és megtörténik a vízkeresztség, ahogy ott lehet. (Pl. kórházban, amikor kérte a beteg, és nem tudtuk, lesz-e még találkozásunk, tanúként ott voltunk négyen, talán, ketten a kórteremből ágáltak ellene, egy darabig kedvesen, utána határozottan de szeretettel leállítottam őket, hogy ez vallásszabadság kérdése... utána nem ágáltak tovább. A katolikus pap utólag – talán Kerényi Imre atya – elfogadta érvényes keresztségnek. S azt mondta, jól tette a beteg, hogy kérte és elfogadta.)
Apcs 8:38 És megállította a szekeret; és leszálltak (katabainó – lemegy, lejön, leszáll, leereszkedik – mint a Szentlélek is) mindketten a vízbe, Filep és a komornyik; és megkeresztelte őt.
Apcs 8:39 Mikor pedig a vízből feljöttek (anabainó – felmegy, feljön, fellép, kijön, kimászik, felmászik), az Úrnak Lelke elragadta (harpadzó) Filepet. És többé nem látta őt a komornyik, mert [tovább] ment az ő útján örömmel.
1./ A keresztség módjára is útmutatást ad: bementek mindketten a vízbe.
--Miért?
--S utána feljöttek
No, a Szentlélek még egy módon bemutatkozik itt – csodálatosan áthelyez. Nem sok helyen olvasunk hasonlót. Az Újszövetségben talán csak itt. Ezen túl Illéssel kapcsolatban. (2Kir 1-2.) :)
Apcs 8:40 Filep pedig találtatott Azótusban. És széjjeljárva hirdette az evangéliumot minden városnak, míglen Cézáreába jutott.
Itt szó volt még az "elragadtatásról" is, Énókh, Illés, majd Filepéről, s a következő üdvtörténeti lépésről is, ami az Eklézsia elragadtatása lesz.
S arról is, hogy ma is megteheti bárhol, bárkivel az Úr, hogy átlendíti máshová - bár sokszor más utat mond neki: gyalog, bicajjal, autóval, busszal, vonattal, repülővel... de néha, az erő és az útiköltség, a csatlakozás vagy az, hogy egyáltalán eléri az ember, vagy, hogy célhoz jut, ugyanúgy csoda, mint az, amit itt olvastunk. :)
Még sok személyes példát is elmeséltem, a Tahi táborban a vízkeresztséget a mozgássérült testvérekkel és velünk, valamint osztálytársak reakcióit az osztálytalálkozók (s az ott elhangzó bizonyságtételek) kapcsán, a We love Apple szervízben a mai tapasztalatot... és hasonlókat. Ezeket csak meghallgatni tudod, már nem is nagyon emlékszem rájuk. De jó volt. :)