Az Acs 3,10-18 szakaszáról beszéltünk részletesebben.
--A gyógyulással kapcsolatos két történetet most nem olvastam fel - később.
--Az Evangélium gazdag tartalmát viszont áttekintettük.
--S azt is megláttuk, az emberben mi dolgozik az ellen, hogy a radikális, természetfeletti beavatkozások, a csodák, odaállítsák az Úr elé... a készség titka az életünkben... 🙂
--Az Evangélium gazdag tartalmával folytatjuk legközelebb, az Acs 3,19-21. szakaszból, s ami még utána következik... ha az Úr megsegít, és élünk (ahogy Jakab levelében olvassuk). 🙂
Íme a jegyzeteim:
Apcs 3:8 És felszökve, megállt és járt és bement ővelük a templomba, járkálva és szökdelve és dicsérve az Istent.
Apcs 3:9 És látta őt az egész nép, hogy jár és dicséri az Istent.
Apcs 3:10 És megismerték őt, hogy ő volt az, aki alamizsnáért ült a templom Ékeskapujában. És megteltek (pimplémi/pléthó) csodálkozással (thambosz – elképedés, megdöbbenés) és azon való álmélkodással (eksztaszisz – kimozdítás, elmozdítás, áthelyezés – átvitt értelemben is, lelkileg kizökkenés, elragadtatás, önkívület, extázis, megdöbbenés, félelemmel átszőtt csodálkozás), ami történt ővele.
1./ Mi volt a különleges ebben a helyzetben.
a./ A gyógyulás.
--Az élete, élethelyzete, egészségi állapota teljesen megváltozott.
--Egyik pillanatról a másikra történt mindez – ami CSODÁT jelentett.
--Látható módon, szemük láttára történt és az eredménye is ott volt a szemük előtt, letagadhatatlanul. Ami megerősítette, hogy ez CSODA volt.
--Természetfeletti beavatkozás, amit nem nagyon lehetett ott, abban a helyzetben „magyarázni” (kimagyarázni, megokolni, tudományosan elfogadhatóvá tenni).
b./ Az, hogy ezt az embert mindenki ismerte évek, évtizedek óta.
--Nem volt kétség a személyazonosságával kapcsolatban. Ismerték, tudták ki ő és milyen helyzetben van. Elkönyvelték éveken, évtizedeken keresztül annak, akinek megismerték, látták.
--Nem lehetett kibúvót keresni a csoda ténye alól azzal sem, hogy „kicserélték” az embert, vagy, hogy „nem is volt ilyen beteg” – mint a vakon született esetében (Jn 9) próbálták a jeruzsálemi vallási vezetők. Ott sem sikerült, mert a szülei bizonyították a személyazonosságát.
--Miért próbálnák ezt megkérdőjelezni? Hogy NE KELLJEN elhinni a CSODÁT, ne kelljen „kiszolgáltatniuk magukat” annak a TÉNYNEK, hogy Isten itt van, jelen van ebben a világban, beavatkozik, CSELEKSZIK. S miért nem olyan jó ezt elhinni? Azért, mert akkor az is érvényes, amit Ő MOND, és akkor meg kellene változni, Hozzá kellene igazítani az életünket. (Pl. azt is elfogadni, hogy az Isten Fia, Jézus volt a Messiás, Akit elvetettek, megfeszítettek – és Aki ténylegesen feltámadt... ez pedig teljes átformálódással járt volna az életükre nézve.)
c./ Az, hogy semmi más nem volt erre magyarázat, csak az Úr Jézus neve, vagyis az Ő lénye, s az, hogy a tanítványok Őt képviselték.
--Ez pedig azzal járt, amit az előbb említettem, hogy át kell formálniuk a gondolkodásukat, el kell fogadják, hogy TÉNYLEG Jézus a Messiás, és ÁT KELL ADJÁK Neki az életüket.
--Ami megtérést jelent. Őszinte bűnbánatot, átadást, megváltozást, új kezdést, azt, hogy KIENGEDIK a kezükből a végső értékítéletet és a végső döntéseket magukkal kapcsolatban. Vagyis, TUDATOSAN átadják a döntést a feltámadt Úr kezébe.
--Ez pedig nem jó hír azoknak, akik ezt nem akarják megtenni. De persze jó hír azoknak, akik KERESTÉK az Urat, és vágyják Őt, az Ő igazságát, azt, hogy bebizonyosodjon, hogy TÉNYLEG Ő-e az Úr.
2./ Ez a CSODA hatása, ha az leellenőrizhető.
--Azonnali hatása kizökkent, meghökkent, s ezzel LEHETŐSÉGET ad arra, hogy az ember ÚJ MÓDON gondolja át az életét, az élethelyzetét, és az Istennel kapcsolatos hozzáállását.
--Sokszor az emberek beleütköznek ilyen csodákba. Saját életükben is, vagy úgy, hogy hallanak másoktól a friss csoda hatása alatt beszámolókat. És ez megütközteti őket, megállítja a saját jól bevált (beváltnak hitt) útjaikon. S ELGONDOLKODTATJA őket.
--Ilyenkor KÉT lehetőség van:
a./ Vagy megállnak, elgondolkodnak és levonják a logikus következtetéseket – vagyis ELISMERIK az Urat annak, Aki Ő ténylegesen.
b./ Vagy megpróbálnak valami magyarázatot találni és magukat „kimenteni” a CSODA hatása alól. Racionalizálják a helyzetet, hallgatnak azokra, akik korábban már megtalálták a „csodás eseményekre szóló magyarázatokat” (pl. Mt 12 – „az ördögök fejedelme által, Baálzebul által cselekszi ezeket a csodákat”). Mindezt AZÉRT, „hogy ne legyen igaz”, amit letagadhatatlanul láttak, hallottak, amiről értesültek és ami felkavaró és megállító volt. Ami csodálkozással töltötte el őket is, vagyis eltöltötte volna, ha gondolataikkal nem állították volna meg ezt a lelki folyamatot (ahogy a Római levél ír erről a BELSŐ megállító hozzáállásról: „feltartóztatás és felcserélés”... Róma 1,18-26... s tovább).
3./ Bármilyen furcsa is ez a nem hívő emberek számára, Isten SZÁMOL ezzel a lehetőséggel. TUDJA, hogy az emberekben dolgozik egy ilyen folyamat.
a./ Már az első bűnesetnél ez fordult elő.
--A nyilvánvaló csodákat, az ajándék-tényeket SEMMIBE véve az ember kibúvót talált magának a gyanakvásban és megszerezte, amit megkívánt, szembe fordulva a Teremtő Urával, Akiről úgy gondolta, „nem látja” és „nem tudja”, amit ő most tesz, utána pedig majd „meglátjuk”.
b./ Azóta is újra és újra, a visszahívogatás, a figyelmeztetés, a prófétai szó és a mennyei beavatkozások útján, a Mindenható Isten BELEÜTKÖZIK abba, amit az ember gondol, szól és cselekszik, SZEMBEN azokkal a csodákkal, amik körülveszik őt.
--Egy példa: 1Kir 20,23 – Benhadád szíriai király alattvalói így racionalizálták a vereségüket – „a hegyek istenei az ő isteneik”... de, ha a síkságon ütközöl meg velük, nem fognak legyőzni téged... Pedig a nyilvánvaló túlerő ellenében győztek az Izraeliek felettük. De a racionalizálás – kimagyarázás – nyomán újra nekik mentek. És megint vesztettek. 🙂
--Ez az Újszövetségben is ott van – ahogy a Jn 9-ben láttuk, ill. a Mt 12-ben, ott lesz az Acs 3-4 fejezeteiben is. Nem tudnak mit mondani a nyilvánvaló csodák ellenében, de Izráel vallási vezetői NEM akarják elfogadni a TÉNYEKET. (Mert akkor változtatni kellene, meg kellene térniük.)
c./ Egyéni, személyes életünkben is így van ez – eldől, MIT AKAR az ember. S ennek megfelelően fog dönteni, elfogadja-e azt, amivel az Úr keresi meg, pl. csodákkal is, imameghallgatásokkal is, stb. vagy elutasítja ezeket, kimagyarázva és a felejtés homályába taszítva a tapasztalatokat.
--Ezt az Úr majd, egy nap, az ítéletben elő fogja hozni – kinek-kinek az életében, személyesen. Felhozza, amin átment, amit gondolt, mondott és cselekedett. És nyilvánvalóvá lesz ott az Úr előtt az emberek gondolkodása. Róma 2,14-16. 🙂
--Kibúvó ott nem marad.
Apcs 3:11 Mikor pedig ragaszkodott (krateó – megragad, megfog, fogva tart, el nem enged, ragaszkodik, stb.) Péterhez és Jánoshoz az a sánta (khólosz), aki meggyógyult (iaomai), az egész nép álmélkodva (ekthambosz – meghökkent, megdöbbent) összefutott (szüntrekhó – összesereglik) őhozzájuk a tornácba (hé sztoa – oszlopcsarnok), mely Salamonénak neveztetik.
1./ Milyen fontos, hogy ez az ember RAGASZKODOTT Péterhez, Jánoshoz, és általuk az ő Urukhoz is.
--A tömegnyomásnak nem adta meg magát – nem vonta vissza a tanúságtételét.
--Nem is ő akart a középpontba kerülni, félretolva Jánost és Pétert.
--ODAKÖTÖTTE magát és képviselte azt, ami történt – a CSODÁT.
2./ A hűség, az elkötelezettség, a bátorság, még, ha „kénytelen-kelletlen módon” van is jelen (nem keresi magának az ember, de „BELEKERÜL” a helyzetekbe, és NEM adja meg magát a tömegnyomásnak) – ezek JELLEMVONÁSOK, és a jövőt meghatározzák egy ember életében.
--Ha ő itt most kitart Péter és János mellett, a sokasággal, a kritikusokkal ellentétben is, akkor valószínűleg, később is könnyebb lesz majd kitartania.
--AHOL leteszed a voksot, OTT találnak majd téged a kísértések, később. S ott lehet, hogy könnyebb kitartanod, ha már felvállaltad a helyzetedet. Pl. bekerül valaki egy kollégiumba, ott az első adandó alkalommal célszerű letenni a voksot az Úr Jézus mellett, ill. amellett, hogy mibe megy bele és mi lesz túl az ő határain – később ehhez már könnyebb tartania magát, mintha később próbálna meg visszakozni és határokat húzni.
3./ Érdekes, de az Isten országa így, a HŰSÉGESEK, az állhatatosok, az elkötelezettségre készek útján jut tovább mindig.
--Sidrák, Misák és Abednegó – Dán 3. „De, ha nem tenné is...” 🙂
--De már előtte, a Dán 1-ben meglátszott, hogy az Úrtól való határokat eldöntötték, hogy megőrzik az életükben. Minden más ebből fakadt. Az Úr kijelentése is így jött hozzájuk.
4./ S még egy: ez az ember ÍGY ISMERTE meg az Úr Jézust.
--A csoda odavonta őt.
--De utána még hallotta az igehirdetést is.
--Azután ott volt Péterék mellet a Főtanács előtt is.
--Ahogy hűséges maradt, hozta hozzá közel egyre inkább az Úr az Igét, a kijelentést, a megértést és megismerést. Mint a vakon született ember esetében: Jn 9 – „Ki az, Uram, hogy higgyek Benne?” 🙂
--Ez MA IS így működik. Sok ember lát, hall csodákat, sőt, része is van benne (személyes beszélgetések alkalmával kiderül ez, hogy az Úr nagyon sokakat megkeres egyszer-kétszer ilyen módon az életükben – s rájuk bízza, mit kezdenek ezzel majd a későbbiekben) – de az, hogy az Urat megismeri-e, és Vele fog-e majd járni, azon fog múlni, hogy HŰSÉGES-E ahhoz, amit már megkapott, átélt. Ha ebben megmarad, megismeri a megszabadító Urat. Van ebben egy törvényszerűség – Jn 8,31-36. Vagy: a Lk 16-ban, a hamis sáfár példázatában is találunk erre utaló üzeneteket. S a mustármag példázata is figyelmeztet erre. Piciny mag – nagy fa lesz... de kell hozzá, hogy elvettessék, megmaradjon. Mint a szántóföldbe vetett mag(ok) példája, vagyis a magvető példázata – Mt 13. Nem minden föld lesz termőképes. Vagyis, nem minden mag fog teremni.
Apcs 3:12 Mikor pedig ezt látta Péter, mondta a népnek: Izrael férfiai, mit csodálkoztok ezen, vagy mit néztek mi reánk, mintha tulajdon erőnkkel vagy jámborságunkkal műveltük volna azt, hogy az járjon?
1./ NEM mi, NEM mi, NEM mi... nagyon fontos mai üzenet.
--A sikerből sokan szeretnének elismertséget, népszerűséget, követők sokaságával rendelkező „szolgálatot (ministry) kovácsolni”.
--De NEM rólunk szól, nem a mi pénzünkről, sikerességünkről, követői táborunkról, létszámunkról szól.
2./ NEM az „erő”, és NEM a „jámborság” (eüszebeia – Isten-félelem, „kegyesség”, Istennek tetsző élet) – eredményezte a gyógyulást.
--Nem jelenti ez azt, hogy semmibe vehetnénk azt, hogyan élünk.
--Nem jelenti ez azt, hogy hiábavaló az önmagunk átadása, a megtisztulás, átformálódás az életünkben, amikor szeretnénk, hogy az Úr CSODÁVAL beavatkozzon az életünkbe, vagy mások életébe.
--Nem jelenti ez azt, hogy ne lenne különleges „erő a mennyből” egy-egy helyzetben, ne lenne speciális „meglátogatás” egy-egy gyógyulás alkalmával.
--Nem jelenti ezeket. De fontos LERÖGZÍTENI, hogy NEM ezek hozzák be a gyógyulást. A természetfeletti az Úr ajándéka, és nem a mi „erőfeszítéseink gyümölcse”. Legalábbis itt világossá teszi Péter apostol, és ÍGY hirdeti az Úr Jézus megváltását.
3./ A CSODA funkciója kettős: annak segít, aki átélte, aki megkapta a gyógyulást (a mennyei irgalmasság megnyilvánulása), és azoknak is segítségére van, akik hallják vagy látják – mert megismerhetik a „csoda forrását”, a Megváltót.
--Itt Péter világosan látta, hogy Jézus Krisztust kell és lehet hirdetni.
--Az életünkre ez – szerintem – általános érvényű. A csoda azt segíti elő, hogy az Úr Jézust megismerhessék az emberek.
--Az imádságom és vágyam, hogy soha ne boruljon fel ez a harmónia az életemben. A természetfeletti JÉZUSRÓL beszél, NEM rólam, és ARRA ad lehetőséget, hogy az emberek Őt ismerjék meg... s én ERRE adom oda magam, hogy Őt hirdessem! 🙂
Apcs 3:13 Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette (doxadzó) az Ő Fiát, Jézust, Akit ti elárultatok (paradidómi), és megtagadtatok (arneomai) Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt, hogy elbocsátja (apolüó).
Apcs 3:14 Ti pedig azt a Szentet és Igazat megtagadtátok (arneomai) és kívántátok (aiteó – kértétek, kérelmeztétek), hogy a gyilkos ember bocsáttasson (kharidzomai – kedvében jár, ajándékoz, elenged pl. adósságot) el nektek.
Apcs 3:15 Az Életnek Fejedelmét pedig megöltétek. Akit az Isten feltámasztott a halálból, aminek mi vagyunk (tanú)bizonyságai.
Apcs 3:16 És az Ő nevében való hit által erősítette meg az Ő neve ezt, akit láttok és ismertek. És a hit, amely Őáltala van, adta neki ezt az épséget mindnyájan a ti szemetek láttára.
1./ Itt az Evangélium. A CSODA kapcsán az Úr Jézus lesz a középpontban!
--Milyen tényeket rögzít le az apostol? (Jézust megtagadták, elárulták, átadták, mást kértek ki Helyette, megölték. Jézus az Isten Fia. Az Élet Fejedelme. Meg lehetett ölni. De Isten feltámasztotta Őt. Ennek a tanúi az apostolok. Isten MEGDICSŐÍTETTE az Ő Fiát, Jézust. Megdicsőítette a feltámadással is, de az Úr Jézus egy másik tényként az Ő kereszthalálára is ezt mondta: megdicsőítette az Atya. Jn 12,23. Sőt, Péternek is így beszél a mártírhalálról: Jn 21,19.)
--A feltámadás erejéről pedig ez a CSODA is bizonyságot tesz. A MEGDICSŐÍTETT NÉV tette, és a HIT, ami Őáltala (az Élő Jézus, az Élet Fejedelme) által van, adta neki ezt az épséget... 🙂
--Az Evangélium folytatódik mindjárt, méghozzá a bűnbánat és döntés üzentével.
2./ Amiről még lehetne itt beszélni: az Ő NEVE. És a gyógyulás a Bibliában. (Az Acs 4,12 is az Ő Nevének üzenetét adja elénk. És még beszélünk a gyógyulásról is majd.)
Apcs 3:17 De most, atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságból (agnoia) cselekedtetek, miképpen a ti fejedelmeitek (arkhón) is.
1./ Mennyire izgalmas. Az előbb láttuk, hogy az ember a bűn indítékaitól sodortatva még azt is letagadja, (vagy kimagyarázza), amit saját szemével lát. És MÉGIS, itt egy MÁSIK jellemzőjéről szól az embernek: arról, hogy el van homályosodva a látása, meghomályosult, (Ef 4,18.), és most sok ponton teljes tudatlanságban van.
--Az Úr pedig KÉSZ ezt látni, ennek betudni a gonoszság lépéseit (pl. az Úr Jézus megtagadását, eladását és megölését is – az Úr Jézus is így imádkozott kivégzőiért: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” – Lk 23,34.).
--Ez SEGÍTHET a megtérésben is, bocsánatot kérni is talán könnyebb így... és a LÉNYEG, hogy meglépjék a döntést, és ne kötözzék meg őket saját gonosz cselekedeteik. (Péld 5,22 – saját bűnének kötelével kötöztetik meg...)
Apcs 3:18 Az Isten pedig, amikről eleve megmondta (prokataggelló – előre bejelent) minden Ő prófétájának szája által (pl. Ézs 53,1-6.), hogy a Krisztus elszenvedi, ekképpen töltötte be.
1./ Ez NEM azt jelenti, hogy „Isten volt az oka”, hanem Ő ELŐRE látta, előre megmondta, kijelentette.
--Amit megmondott, amit előre látott, így valósult meg. Így ment végbe. Így történt meg. Így lett háromdimenziós valósággá.
--Előre lehetett látni – vagyis, ahogy a történelem lépéseibe betekintett az Úr, így előre megláthatta. De az emberek töltötték be. S miközben az emberek töltötték be, valójában Isten terve valósult meg – a MEGVÁLTÁS terve.
2./ Itt a Krisztus szenvedéséről van szó, a megváltáshoz szükséges odaadásról és arról, hogy a bűneinkért eleget tett.
--Zsolt 22,12-20.
3./ Isten töltötte be. Ezek próféciák voltak. De mégsem úgy, „direkt módon”, hogy valakit automatává tett, rákényszerített, hanem úgy, hogy ami gonoszt tettek az emberek, azt „használta fel” és fordította át jóvá.
--1Móz 50,20 – ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de az Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy, amint ma, hogy sok nép életét megtartsa... 🙂
4./ De ebből NEM az következik, hogy akkor az emberek „ártatlanok”, hanem ÉPP ELLENKEZŐLEG: az következik ebből, hogy akkor, MOST, bánd meg a bűneidet! Kezdj újat. Istennel. Hívd segítségül Őt.
Apcs 3:19 Bánjátok meg (metanoeó) azért és térjetek meg (episztrefó – visszatér, hazatér, megfordul, visszafordul), hogy eltöröltessenek (exaleifó – kitöröl, eltűntet, letöröl, mint a tábláról a krétát) a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés (anapszüxisz – felfrissülés, enyhülés, fellélegzés, megkönnyebbülés) idei (kairosz) az Úrnak színétől (proszópon – arc, tekintet, ábrázat, kinézet... jelenlét, személy, ember).
Apcs 3:20 És elküldje a Jézus Krisztust, Aki nektek előre hirdettetett (prokérüsszó).
Apcs 3:21 Akit az égnek kell magába fogadnia (dekhomai) mind az időkig (khronosz), míg újjáteremtetnek (apokatasztaszisz – helyreállítás) mindenek, amikről szólt az Isten minden Ő szent prófétájának szája által eleitől fogva.