--Itt még folytattuk a múlt hétről, az Acs 2,38-ból az üzenetet, s összefoglaltuk azt a gyakorlatban: "Térjetek meg... mindnyájan..." 🙂
--Utána pedig a Szentlélekre vonatkozó ígéretet néztük végig, a Lk 24,49-ből (Atya ígérete), az Acs 1,4-5 és 8-ból, (ahol szintén az Atya ígéretét hallottuk - a Lk 24-ben: "felruháztattok mennyei erővel" s itt a "Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni" ígéretet, és azt, hogy "vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljön reátok").
--Láttuk ugyanezt az utalást az Acs 2,16-ban, ahol Péter apostol ezt mondja: "EZ AZ, ami megmondatott Joel prófétától", és az Acs 2,33-ban, hasonlóképpen: "Annak okáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván (Úr Jézus), és a megígért (!!! - megígért, vagyis, Akire az Atya ígérete vonatkozott) Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, (EZT!!!) amit ti most láttok és hallotok. (Vagyis: BEAZONOSÍTOTTA, amit láttak, hallottak - azzal, amit MEGÍGÉRT az Atya korábban... ami beteljesedett az ő életükben, és most KITERJED a hallgatóik életére is.) 🙂
Láttuk, hogy a Szentlélek ígérete, az Atya ígérete a Szentlélekre vonatkozóan, évezredek távolából érkezik el Pünkösd napjáig, és hozzánk is, 2000 évvel távolabb. 🙂
Innentől a jegyzeteimet osztom meg, akár átvettük, akár nem, akár ilyen sorrendben vettük át, akár nem... de ezek az alapok... 🙂
Apcs 2:38 Péter pedig monda nekik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.
1./ A válasz erre a kérdésre (figyelj a Szentlélekre, mert a válasszal mindig figyelni kell arra is, hogy milyen szívből, milyen indítékkal kérdeznek – Mt 7,6.) világos útmutatás.
a./ Amit tenni kell – amiben dönteni kell:
--Megtérés
--Bűnrendezés (bűnöknek bocsánata – ami Jézus Krisztus váltsághalálából fakad, nem abból, amit mi teszünk – ez inkább elfogadás, igénybe vétel a HIT által, mint, hogy külső cselekedetek határoznák meg... de kísérik külső cselekedetek is... Jézus Krisztus nevének segítségül hívása – Acs 2,21. – bűnvallás, ami bűnbánatból fakad, és imádság formájában történik meg, kérő imádság, lerögzítés, amiben ott a bűnbocsánat átvétele is, hálaadás...) 🙂
--Jézus Krisztus nevében való megkeresztelkedés
b./ És szorosan hozzá kapcsolódik, ami JÖN, amit már nem mi teszünk: a Szentlélek kitöltetése, betöltekezés Szentlélekkel, az Atya Ígéretének átvétele, ami az Ábrahám áldása, a Szentlélekkeresztség. Ez már TÖRTÉNIK... lesz velünk, miután mi megtettük a mi lépéseinket. 🙂
2./ A „veszitek” (lambanó – ugyanúgy, mint ahogy az Úr Jézus mondta az Acs 1,8-ban, a Lélek erejéről, ami utána átformálódáshoz vezet.) arról is szól, ami velünk történik, és amit bizonyos értelemben, mi „teszünk” (elfogadjuk, igénybe vesszük, „elkapjuk”). 🙂
a./ Ugyanez történt az Acs 8,15-ben, ahol Péter és János imádkoztak a Samáriában megtért sokaságért, akik már elrendezték bűneiket, meg is keresztelkedtek, sőt, sokakból a démonok is kimentek, hogy VEGYENEK (lambanó) Szentlelket.
--Könyörögtek értük, hogy „vegyenek” (kapjanak – lambanó – átvegyék a) Szent Lelket. Acs 8,15.
--Mert még senkire „nem szállt rá” (epipiptó – aláhull, ráesik, rászáll, leszáll), hanem „csak” meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. Más szóval: ez egy „előkészített” helyzet volt, amit teljessé kellett tenni. Az Úr tette teljessé – ők „lementek” Samáriába és könyörögtek. Az Úrnak kellett cselekednie. Nem ember csinálja.
--Akkor rájuk vetették kezeiket (epitithémi) és „vettek” (lambanó) Szent Lelket (amit Simon „meglátott” – tehát történt valami... öröm, prófétálás, nyelveken szólás... – nincs leírva, de tény, hogy látható változás történt).
--Amikor mindezt „látta” Simon mágus, felkínálta pénzét, hogy őt is részesítsék ebben a „hatalomban”, hogy akire ráteszi kezeit, az „Szent Lelket vegyen” (kapjon – lambanó). Ezt persze messzemenően elutasították az apostolok.
b./ Amikor Péter apostol Cornélius százados házában hirdette az Igét, és eljutott a bűnbocsánat üzenetéig, s hogy mit jelent HINNI az Úr Jézusban, hirtelen FELTÁMADT ez a HIT a hallgatókban, és a Szentlélek „leszállt” (epipiptó – ráesik, ráhull, rászáll, leszáll) mindazokra, akik hallgatták az igehirdetést. (Acs 10,44.)
--Akik eljöttek Péterrel (hat tanú, akiket Péter nem véletlenül hozott magával, zsidó emberek, hívők, az Úr követői) teljesen magukon kívül lettek (exisztémi – csodálkoztak, álmélkodtak, elálmélkodtak, megdöbbentek, ámulatba estek, meghökkentek), hogy a „pogányokra” is KITÖLTETETT (ekkheó, ekkhünó – kiönt, kiont, kiszór, szétszór) a Szentlélek AJÁNDÉKA (dórea – adomány, ajándék). (Acs 10,45.)
--Miből jöttek erre rá? Abból, ami TÖRTÉNT. Amilyen változáson átmentek ezek a hallgatók. Mit láttak, mit hallottak? Azt, hogy „nyelveken szólnak és magasztalják (megalünó) Istent”. (Acs 10,46.) 🙂
--Hogyan rögzítette le Péter azt, amit hallott és látott a többiekkel együtt? Azt, ami történt a hallgatósággal? Amit átéltek? Úgy, hogy „ezek... ’vették’ (lambanó) a Szentlelket, miképpen mi is”.
--Mint, amit AKKOR mondott, Pünkösd napján, az ott összesereglett hallgatóságnak: „és veszitek (lambanó) a Szentlélek ajándékát”. (Acs 2,39.) 🙂
--És itt „VETTÉK” – megkapták, átvették, elnyerték és megragadták. S ebből fakadóan megparancsolta, hogy keresztelkedjenek is meg (amit korábban némi fenntartással mondott volna ki).
c./ Ugyanezt a kifejezést „vettetek-e” (lambanó) használta Pál apostol, amikor évekkel később, Efézusban találkozott azzal a tizenkét tanítvánnyal, akik hallottak már valamit az „Úr útjáról”.
--Vajon „vettetek-e” Szentlelket, miután hívőkké lettetek? (Acs 19,2.)
--A kérdés magában hordozza annak a lehetőségét, hogy valaki aa./ hívővé lesz, bb./ egy idő óta már hívőként is él, cc./ de NEM kap (vesz – lambanó) Szentlelket... vagyis: nem hall róla, nem támad benne fel a HIT, nem veszi igénybe, nem fogadja el, nem tart rá igényt, nem „nyúl ki utána” – azaz: nem „vesz” Szentlelket!
--Nem kárhoztatja őket, de rendet tesz gondolkodásukban. Az Úr Jézusról beszél, s ők meg is keresztelkednek Jézus Krisztus nevére. (Acs 19,5.)
--S ez az a pont, amikor Pál apostol kezét „rájuk veti” (epitithémi) HOGY megkapják a Szentlélek keresztséget, és a Szentlélek RÁJUK SZÁLL (erkhomai – megérkezik).
--Honnan lehetett ezt tudni? Onnan, hogy nyelveken szóltak és prófétáltak.
--A kettő, „vettek Szentlelket” és „rájuk szállt a Szentlélek” egy és ugyanaz volt. Pál nem véletlenül kérdezte, hogy „vettek-e”, akarta tudni, hogy volt-e már ilyen tapasztalatuk, az „övék lett-e” az ÍGÉRET. S amikor meglátta, mi történik kézrátétele nyomán, akkor már TUDTA, hogy „vettek” Szentlelket, hiszen „rájuk szállt”.
Apcs 2:39 Mert nektek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, akik messze vannak, valakiket csak elhív Magának az Úr, a mi Istenünk.
1./ Az ÍGÉRET, amire visszautal itt, az „Atya ígérete”, amiről János is beszélt, amit az Úr Jézus is lerögzített Pünkösd előtt, aminek beteljesedésére várniuk kellett, nagyon határozott útmutatásra (az Úr Jézus a lelkükre kötötte) – Lk 24,49. Acs 1,4-5.8.
--EZ volt AZ, ami beteljesedett, Péter ERRŐL beszélt: Acs 2,16.
--Az Acs 2,33-ban UGYANEZT erősíti meg – ERRE mutat vissza: „EZT, amit ti most LÁTTOK és HALLOTOK.”
--És UGYANERRE utal most, itt, a következő „generációknak” szóló ÍGÉRETTEL kapcsolatban... mindenki számára, akit csak „ELHÍV MAGÁNAK” az Úr.
--Tehát: a./ NEM csak „zsidóknak”, és b./ NEM csak azoknak, akik „ott, akkor, Pünkösd napján”, vagy c./ „ott, abban az évszázadban”, az d./ „első keresztények – az apostolok idejében” éltek, még e./ „mielőtt az Újszövetség össze lett állítva”... ahogy szokták „rövidíteni” az ígéret hatályosságát az 1Kor 13,10 félreértése (félremagyarázása) alapján... hanem MINDENKINEK, akit csak „elhív Magának az Úr, a mi Istenünk”. 🙂
2./ Ez az ÍGÉRET nem pusztán mostani, hanem már nagyon régi. A beteljesedéshez képest, ha visszatekintünk, évezredek, évszázadok, évek, hónapok, hetek és napok teltek el, amikor ÚJRA és újra elhangzik ez az ÍGÉRET, figyelmeztetéssel, hogy készen várják, akiken keresztül az Úr be akarja majd hozni:
a./ Évezredek távolából – 1Móz 12,1-3.
--Az ÍGÉRET itt Ábrámnak hangzik el. De ránk is vonatkozik. Évezredek távolából.
--Ezt a Gal 3,13-14 erősíti meg (teszi érthetővé – az „Ábrahám áldása a Krisztus Jézusban legyen a pogányokon – „minden népet”... „akiket csak elhív Magának az Úr, a mi Istenünk” – hogy a ’Lélek ígéretét’ elnyerjük HIT által).
--Az Ef 1,13 is „az ÍGÉRETNEK ama Szent Lelkéről” beszél. A Szentlélekkel való „megpecsételtetés” (szfragidzó – hitelesítés, azonosító jellel ellátás) az ígéret beváltását, és konkrét személyekre való „leszállását” jelenti. Érvényes és hatályos. Beteljesedik. Megvalósul. S ezzel az Úr „Magáéinak” ismeri el azokat, akiket „elhívott Magának”, s akik adták is magukat. 🙂
b./ Évszázadok távolából – Joel 2,28-32.
--Péter apostol is EZZEL az ÍGÉRETTEL azonosítja azt, amit „láttak és hallottak” (Acs 2,33.) ott, Pünkösdkor.
--De ugyanígy szólt Ézsaiás is:
Ézs 32,15 – „Míglen kiöntetik ránk a Lélek a magasból...” (s minden jobb, és még jobb lesz – puszta: termőföld... termőföld: erdő... Ézs 29,17 – Libanon is termőfölddé lesz... Ézs 41,18 – Kopasz hegyeken folyókat nyit az Úr, és rónák közepén forrásokat... a puszta vizek tavává lesz, és az aszú föld vizek forrásává. Ézs 43,19 – ÚJAT cselekszik az Úr, „most készül”... a pusztában út lesz és a kietlenben folyóvíz. Ézs 44,3 – vizet önt a szomjazóra és folyóvizeket a szárazra. Kiönti Lelkét a mi magunkra, és áldását a mi csemetéinkre! Ahogy Joel 2,28-ban is mondja. Utódainkra. A fiatalokra és az idősekre is. Ézs 35,7 – és „tóvá lesz a délibáb és a szomjú föld vizek forrásaivá, a sakálok lakhelyén, ahol fekszenek, fű, nád és káka terem” – vagyis annyi, de annyi lesz a víz, amit az ember el sem tud képzelni. „Pazarlóan sok”. /Ez 34,26 – „áldott esők lesznek”. Mal 3,10 – „megnyitja” az egek „csatornáit”./ Ézs 35,4-6. Itt a gyógyulási csodák – vakok szemei, süketek fülei megnyílása, szavasként ugrándozó sánta, néma nyelve, ami ujjong – is összekapcsolódnak a „pusztában fakadó vízzel”, és a „patakokkal a kietlenben”. A VÍZ „pazarlóan gazdag” kitöltése, a termővé tétel a Lélek kiárasztásáról beszél az Ószövetségi nép nyelvén. /Ld. Jn 7,37-39. – erről majd kicsit később./)
--Ezékiel is, az előbb idézett 34,26-ban, de még az Ez 39,29-ben is beszél egy „nagy kitöltetésről” Izráel népére. – „És többé el nem rejtem arcomat tőlük, mivelhogy kiöntöttem Lelkemet Izráel házára, ezt mondja az Úr Isten.” (Ez nem csak Pünkösdkor teljesedett be, hanem be kell még teljesedjen, amikor majd „Rátekintenek arra, Akit átszegeztek” – Zak 12,10 – amikor az Úr Dávid házára és Jeruzsálem lakosaira „kiönti a kegyelemnek /hén – kellem, báj, kegy, kedvezés, kivételezés, stb./ és könyörületességnek /tahanún – könyörgés, esedezés, kérés, fohász/ Lelkét” – s ébredés lesz. Visszafordulás az „egyszülött Fiúhoz”.)
c./ Évek távolából is közeledett ez az ÍGÉRET:
--Keresztelő János világosan meghirdette, és az Úr Jézussal kapcsolatban – „az Isten ama Bárányával” kapcsolatban – hirdette meg: Ő fog Szentlélekkel és tűzzel keresztelni. S arról is világosan szólt, hogy LÁTTA a Szentlelket az Úr Jézusra leszállni. Ez is bizonyíték volt neki, az Atya szava alapján. (Jn 1,33.) 🙂
--Mt 3,11-12. – Jánosnál ez a Szentlélekkel való keresztelés az ítélettel is kapcsolatban van. Ő egyben látta (hirdette meg) a Szentlélekkel való keresztelést és az ítéletet, a tűzzel való keresztelést. (Mint Joel is így beszél róla, az utolsó időkkel kapcsolatbaban, az égi jelenségekkel és az ítélet jelenségeivel kapcsolatban. Joel 2,28-32.)
--Az Úr Jézus erre világosan visszautalt: EZ AZ, amiről beszéltem veletek korábban, „János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap múlva” (Acs 1,5 – de ez az ÍGÉRETNEK a napok távolából történő közeledéséhez tartozik. Kicsit később.) 🙂
--Nem volt kérdés: János világosan beszélt erről az ígéretről. S az Úr Jézus idézte is ezt tanítványainak, és lerögzítette: ÍGY lesz. 🙂
d./ Hónapok távolából is közeledett az ÍGÉRET:
--Az Úr Jézus a szomjúsággal és az azt eloltó vízzel kapcsolta össze az ígéretet. S az Önmaga személyével: Ő lesz, Aki betölti majd a szomjazókat Szentlélekkel.
--Jn 7,37-39.
--Kiket szólít meg? (A szomjazókat.)
--Mit mond nekik, mit tegyenek?
aa./ Őhozzá jöjjenek, és
bb./ igyanak.
--Mivel lesz ez kapcsolatban?
aa./ Az ígérettel („amint az Írás mondta”)
bb./ és a HITTEL, amivel „veszik” majd a Szentlélek ajándékát.
--Mi lesz majd ennek következménye?
aa./ Áradni fognak az élő vízfolyamok a bensejükből.
bb./ Más szóval: Szentlelket kapnak, vesznek, MAJD, mert ebben az időben még nem volt ÚGY itt a Szentlélek, ahogy majd később megérkezett, Pünkösdkor.
--Mi volt a feltétele annak, hogy ÚGY legyen itt a Szentlélek, ahogy az Úr Jézus utalt az ÍGÉRETRE? (Az, hogy az Úr Jézus „megdicsőíttessék”.)
--Mit jelenthet ez a „megdicsőíttessék”?
aa./ A kereszthalált – s a feltámadást: „milyen halállal dicsőíti meg” az Istent. (Jn 12,23-33.) „Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia.” (Jn 12,23.) „Atyám, dicsőítsd meg a Te nevedet!” (Jn 12,28 – ez döntés volt. Nem azt kéri, mentse meg az Atya ettől az órától.) 🙂
bb./ A mennyekbe menetelt (hüpszoó – felmagasztaltatás, felemeltetés) és azt, hogy „a MEGÍGÉRT Szentlelket megnyeri (lambanó) az Atyától”, és „kitölti” (ekkheó, ekkhünó) amit látnak és hallanak ott, Pünkösdkor.
--Ez tehát még ELŐTTE volt annak, hogy megérkezzen a MEGÍGÉRT ajándék, a Szentlélek kitöltetése. Erről beszélt akkor, a Jn 7-ben, az Úr Jézus.
--Mit jelenthet ez a gyakorlatban nekünk, most?
aa./ Jézus adja a Szentlelket (Ő keresztel Szentlélekkel és tűzzel).
bb./ Ő töltötte be ennek a feltételeit, Ő a Forrásunk, Őtőle kell kérjük.
cc./ Őhozzá kell jönni, személyesen, ha szomjazik valaki.
dd./ Mit jelent ez a „szomjazás”? Azt, amit a szomjúság itt, a földi életünkben jelent. Mérhetetlen nagy vágyat, kívánságot az után, amit az Úr tud tenni. Az Ő ereje után, az Ő vezetése, útmutatása után, hogy Ő legyen az Útitársad egész életedben, úgy, ahogy az Úr Jézus csak akarja adni, tenni. Vágy, hogy az Ő legjobb akarata megvalósuljon.
ee./ Mit jelenthet az „ivás”? A személyes részvételt, azt, hogy adod magad, megnyitod magad, kitátod a szájadat, és elfogadod (lambanó), befogadod, amit Ő akar adni. Ez BIZALMAT jelent – ahogy az Ige később mondja – „aki hisz, élő víznek folyamai...”, maximális rábízást, átadást. S Ő ezt komolyan veszi. És adja. Betölt.
ff./ És az élő víznek folyamai? Azt a túláradást, örömben, erőben, mennyei közösségben, megértésben, vezetésben, gyümölcsözésben (mennyire kérem!), amit Ő tud adni. Ami felette van az emberi elgondolásoknak, felette van az akadályoknak, felette mindennek, ami bénítana, megfékezne, megfosztana, kirabolna. Az Úr Jézussal, a Szentlélekkel EGYÜTT egy fajta túláradó, teljes győzelmet. „Felettébb diadalmaskodunk az által, Aki minket szeretett...” (Róma 8,37.) 🙂
gg./ Gyakorlatban az Apcsel-ben látod, ahogy ez a túláradás működik. Pl. itt, Pünkösdkor, majd Acs 4-ben, egész a 31.versen át, majd Acs 7-ben István bátorságán, majd Acs 8-ban a Samáriaiakra történő Szentlélek kiöntésén. Utána is, ahogy Anániás bátor Saulussal kapcsolatban (Acs 9), majd, ahogy a Szentlélek kiömlik az Acs 10-ben, Cornelius házában. Azután, ahogy az Acs 11-ben látod az Antiokhiai keresztények életét, majd, ahogy az Acs 13-ban elindítja a Szentlélek a tudatos pogány-missziót. S utána a fejezetben, majd a 14-ben végig, Sergius Paulus jelenlétében, a Listrai sánta meggyógyulásában. S tovább. Acs 16-ban az új gyülekezet elindulásában, s a filippi börtönőr megtérésében, családjával együtt. Azután tovább, végig, míg Pál Málta szigetén „landol” és itt is megtérési hullám lesz, míg továbbindulnak. Ahogy ezeket a történeteket látod, a Szentlélek szüntelen élő, működő túláradását, megoldásait, betöltését, ajándékait és vezetését látod. A folyó elindult, és mindenkiből tovább folyik, aki jön Jézushoz, iszik Nála, és veszi a Szentlélek ajándékát. 🙂