Apcs 1:16 Atyámfiai, férfiak, szükség volt betelni annak az Írásnak, melyet megjövendölt a Szent Lélek Dávid szája által Júdás felől, aki vezetőjük lett azoknak, akik megfogták Jézust.
1./ „Szükség volt betelni” – így értették az Írásokat. Az ihletettséget. Hitelesnek tartották az Írásokat.
--„Írás” – egy igevers, egy igehely, Isten beszéde leírva, világosan ott van, „objektíve”, mindenki megismerheti, mindenki előtt világosan szól.
--„Megjövendölt” – (prolegó – előre mond, kijelent, előre jelez, korábban kinyilatkoztat) – a mi Istenünk jellemzője az „előre tudás”. Nem csak „tud”, de AKARJA is, hogy te is tudd, ami fontos ebből a számodra, s ezért kijelentést ad. Közlő, tudósító, előre kijelentő Isten.
--„Szentlélek által” – az emberi szó mögött maga Isten állt. Az Ószövetség idején is.
--„Dávid szája által” – így láthatjuk az Igét „működésben”. Megszületésben és fennmaradásban, „mai” hatásában. Emberek által jelenik meg, de Istentől eredő szó. A többi Írásra is ez jellemző. Az együtt-működés: Isten szól (ihlet), az ember szól (hangot ad az Ő indításának) és az emberek megerősödnek, irányba fordul a gondolkodásuk, indítást kapnak, cselekszenek – s ez a világ elkezd változni. A mi Istenünk a megmentésben is EGYÜTT-MŰKÖDŐ Isten. Az engedelmesek – készségesek, hűségesek, nyitottak, bizalomra készek, HIT által megértők, odafigyelők és cselekvők – által dolgozik. Az Igét is így adja és az Ige által is indít másokat. 🙂
2./ „Júdás felől” – hisznek a konkrét beteljesedésben. Az Ige alkalmazásában is bátor biztonsággal kell látni, amit Isten cselekszik.
3./ Acs 2,16 – „EZ AZ”, ami megmondatott... 🙂 - az apostolok gondolkodása bátran pontosít a beteljesedés tekintetében.
a./ Előre megmondta az Úr – Isten mindentudásának, mindenható voltának bizonyítéka ez az Igében. Az Ige természete is hordozza ezt a mindenhatóságot (hatalmat, teljhatalmat), Istentől való szó.
b./ Leírták – onnan tudjuk, hogy előre megmondta. Ezek az Írások hordozzák Isten szavát: ezek Isten szava.
4./ Acs 3,18 – „Az Isten pedig, amikről eleve megmondta minden Ő prófétájának szája által, hogy a Krisztus elszenvedi, EKKÉPPEN töltötte be.” – ez Isten Igéjének természete.
a./ „Amikről eleve megmondta” – Isten tudta „előre”. Mindenhatósága, mindent-tudósága áthatja az Igét.
b./ „Prófétái szája által” – valójában Isten szól. Emberi szó által, közvetítéssel. Isten szava, emberi szájak által. Az Írások, melyek a próféták szavait őrzik, valójában Isten szavát hordozzák.
c./ Isten szavai beteljesednek – „ekképpen töltötte be” – Ő teljesíti be ezeket. Ez az igazolás az Ő igazsága mellett. Másfelől Ő azért szólt, hogy amik majd beteljesednek, felismerhetőek legyenek, mint az Ő akaratának megvalósulása(i).
Apcs 1:17 Mert mi közénk számláltatott, és elnyerte ennek a szolgálatnak az osztályrészét.
1./ Osztályrészét – „klérosz” – sors, sorsvetéshez használt kavics, sorsolás, kisorsolt rész, osztályrész, örökség, birtok... 🙂
--Megkapta – lehetőségként – amit a többiek is megkaptak.
--Az Úr Jézus adta oda neki is, mint a többieknek is, az elhívással, az ígéretekkel, sőt, a „részeltetéssel” (Mt 10,1.7-8 – vagyis a felhatalmazással, amikor kiküldte őket).
--Lehetett része a jelenlétben is, a meghallgatásban, megértésben, a személyes biztatásban és gondoskodásban is, sőt, az imádságban is, ami hordozta őt is, mint a többieket.
2./ Az más kérdés, ki HOGYAN ÉL azzal, ami lehetőséget kapott az Úr Jézustól. 🙂
--Miért adja oda.
--Mennyire tart ki benne.
--Mennyire ragadja meg és őrzi meg (Péld 2... nézd meg, mi minden kell, hogy a tiéd legyen a szó a mennyből, a mennyei vezetés, a kijelentés... de megéri. ... Szeretnél „valóságos jót”, teljes biztonságot, ami megóv a bajoktól, azt, hogy ne csak keresd, de megismerd a Teremtő Istent? Számold meg a „ha”-kat, vagyis a feltételeket... mit jelentenek ezek a gyakorlatban?) 🙂
3./ A „miközénk” a 12-t jelentette, ami együttesen, úgy, ahogy az Úr Jézus rájuk bízta a jövőt, a királyságot, annak hirdetését – egy „minőséget”, egy speciális összekapcsoltságot, valami olyat jelentett, ami nem pusztán „egyéni jellemükön”, vagy „ügyességükön”, vagy más tulajdonságaikon múlt.
--Volt jelentősége pusztán a 12-ségnek is.
--Ezért kellett tenni valamit – ahogy Péter felismerte itt, és ahogy ebben egyetértésre jutottak.
Apcs 1:18 (Ez [hát] mezőt szerzett hamisságának béréből; és alá zuhanva, elhasadt középen, és minden belső része kiomlott.
Apcs 1:19 És [ez] tudtukra lett mindazoknak, kik Jeruzsálemben lakoznak; úgy hogy az a mező tulajdon nyelvükön (dialektosz) Akeldamának, azaz Vérmezőnek neveztetett el.
1./ A két rész összekapcsolódik a történetből:
a./ Júdás visszavitte a 30 ezüstöt, amit nem akartak a „szent pénztárba” betenni – visszatenni (arra azért jó volt a pénztár, bármilyen szent is volt, hogy az Úr Jézus ellen vérdíjat adjanak Júdásnak) – ezért megvették, amire úgyis szükség volt. A fazekas mezejét, idegeneknek való temetési hely gyanánt.
b./ Júdás nem találta meg a megbánás helyét (mint Ézsau sem – Zsid 12,17.) és öngyilkos lett.
--Ez figyelmeztetés: aa./ ameddig lehet, rendezd a bűnt, bb./ segíts, hogy megtalálhassák a megbánás helyét, cc./ a bűn nem akármi, következménye van, és nem csak a bűntudatnak, de a bűnnek, ami MEGKEMÉNYÍT... (Zsid 3,12-13.). 🙂
c./ Az öngyilkossága valamiképpen oda kerülhetett, ahol végülis temetőhelyet vásárolt a Főtanács. A kettő összekapcsolódott. Az elnevezés mindkettő esetben hordozza az eredeti tartalmat: vérdíjból került elő és öngyilkosság (halál) történt ott, a helyszínen.
d./ Hogy „omolhatott ki a belsője (bele)”? A fáról való leszedés közben... vagy mert az ág nem bírta meg... lezuhant és így történt ez a csúfos halál.
e./ Nem véletlenül emlékezik meg az Ige erről – a Golgotától NEM MESSZE volt ez a hely, és az embereknek a kettővel szembesülnie kell... a Golgotán ÖNKÉNTES véres áldozat ment végbe, és ez MIÉRTÜNK történt... a Vérmező pedig egy árulás nyomait hordozza, valakinek a sorsáról beszél, aki NEM találta meg a helyette is végbement áldozat „helyét”... a megbánás helyét. Ma is figyelmeztet és hív Jézushoz.
Apcs 1:20 Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: Legyen az ő lakóhelye puszta, és ne legyen lakó abban. És: Az ő püspökségét más vegye el.
1./ Az Igei alap:
--Zsolt 41,10 – jóakaróm sarkát emelte fel ellenem...
--Zsolt 69,26 – palotájuk puszta, hajlékukban ne legyen lakos...
--Zsolt 109,8 – hivatalát más foglalja el...
2./ Ha elsőre olvasod, egyáltalán nem biztos, hogy EZ fog kibontakozni előtted. A Szentlélek kell, hogy megvilágítsa az ilyen speciális üzeneteket.
--A Szentlélek ihlette az Igét (2Tim 3,16.)
--A Szentlélek tudja megvilágítani a jelentését is.
--A Szentlélek tudja eszünkbe juttatni a megfelelő helyzetben és időben (Jn 14,26.).
Apcs 1:21 Szükség azért, hogy azok közül a férfiak közül, akik velünk együtt jártak minden időben, míg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt,
Apcs 1:22 A János keresztségétől kezdve mind a napig, melyen fölvitetett tőlünk, azok közül egy az Ő feltámadásának bizonysága legyen mivelünk egyetemben.
1./ Itt a „második szükséges”... vagyis:
a./ Az első az volt, hogy az Igének be kellett teljesednie. Még akkor is, ha az előre nem volt megírva, hogy Júdás lesz, személyesen, aki elárulja az Úr Jézust, tehát nem volt „bűnre kárhoztatva” – de az meg volt írva, hogy elítélik, megvetik, kivégzik... s így nyerünk üdvösséget. Ez szükséges volt, hogy beteljesedjen. (Acs 1,16.) 🙂
b./ A második „szükséges”, most áll előttünk: amit FELISMERTEK szükségesnek, és most ez cselekvésre hívja őket: legyen egy tizenkettedik tanúbizonyság.
2./ A feltételek radikálisak – ne lehessen hitelt nem érdemlőnek beállítani a jövendő tanú személyét:
a./ Férfi (abban a korban tanúságot férfiaktól fogadtak el).
b./ János keresztségétől fogva mindvégig ott volt ez a férfi (ez is mindenki számára lehessen egyértelmű... NEM CSAK „másoktól hallott” a hírekről... nem „másodkézből” tájékozódott, hanem SZEMÉLYES tanú volt az Úr Jézus élete, halála és feltámadása mellett).
c./ Ott volt velük a mennybemenetelnél is.
3./ Van szerepe annak, hogy az emberek számára hitelt érdemlő tanúbizonyságok adják át az üzenetet. Ma is... 🙂
--Aki nem csak „hallomásból” tud valamit Jézusról (sokan így tanítanak másokat, pl. bibliaismeret tanár a ... iskolában)
--Ma az élet bizonyságtétele is számít – akinek élete is Jézusról beszél.
--Az ilyen embernek fognak inkább hinni... 🙂
Apcs 1:23 Állítottak azért elő kettőt, Józsefet, aki hívatik Barsabásnak, akinek mellékneve Justus volt, és Mátyást.
1./ Ez volt az ő részük. Emberként választottak. Alternatívát tettek az Úr elé.
--Ezt tudták ott, akkor ők tenni.
--Ami rajtuk múlt, megtették.
2./ Most jön az Úr része: válasszon Ő. De hogyan?
Apcs 1:24 És imádkozva, mondták: Te, Uram, Aki mindeneknek szívét ismered, mutasd meg a kettő közül egyiket, akit kiválasztottál,
Apcs 1:25 Hogy elnyerje az osztályrészét e szolgálatnak és apostolságnak, melytől eltévelyedett Júdás, hogy az ő saját helyére jusson.
1./ Imádságban teszik, amit tesznek. Más szóval: imádság veszi körül a tetteiket.
a./ Imádsággal biztosították, hogy ne „mások” akarata legyen meg, hanem az Úré.
b./ Egy akaraton imádkoznak itt is.
c./ Mutassa meg az Úr az Ő döntését.
2./ És akkor az „Úrnak adják a döntési lehetőséget”. Hogyan? Sorsot vetnek... 🙂
-- Amit itt olvasunk, a sorsvetést, másutt az Újszövetségben nem találjuk. Bár az Ószövetségben szó volt róla... 🙂
--Ezért, az én javaslatom, hogy ne ezt kövessük, hanem inkább a többi módot, ahogy az Újszövetségben, Pünkösd után látjuk a mennyei beavatkozást, a vezetést. 🙂
Apcs 1:26 Sorsot vetettek azért reájuk, és esett (piptó – ráesett) a sors (klérosz) Mátyásra, és a tizenegy apostol közé számláltatott.
1./ Attól, hogy az apostolok ezt tették, mi, még, életfontosságú dolgokban, nem kell ezt tegyük, sőt, a Szentlélek vezetésével kapcsolatban bátran mondom, hogy nem ez a mennyei vezetés útja, kérjük az Ő vezetését, de nem „sorsot vetünk”.
a./ Az apostolok itt még Pünkösd előtt voltak.
b./ Zsidó emberek lévén, a főpapnál levő urim- és thummim (sorsvető kövecskék?) voltak a szemük előtt... 🙂
--2Móz 28,30. Ott kellett lenniük a Hósenben.
--Mózes felöltöztette Áront. Köntös, öv, palást, efód, efód öve, megerősítette rajta, és feltette rá a hósent – bele pedig az urimot és thummimot. (3Móz 8,8.)
--4Móz 27,21 – Józsuét Mózesnek az Úr mutatta meg, Józsuéra Mózes tette rá a kezét mindenki előtt, adta át, amit ő is kapott, de a főpap az Urimmal „legitimálta” az egész nép előtt... mindenki előtt sorsot vetettek vele kapcsolatban, hogy mindenki utána engedelmeskedjen neki, mint az Úr választottjának.
--De nem lehetett kényszeríteni sem - 1Sám 28,6-ban lehet látni, hogy az ÚR NEM FELELT még ezek által sem Saulnak – mire Saul halottlátóhoz ment... brrr... )
c./ Szóval, itt az apostolok még az ószövetség „szokása” alapján járhattak el, hiszen itt az Úr maximális vezetését szerették volna kikérni, biztosra akartak menni, kellett a megválasztott ember „legitimációja” is, vagyis, hogy vissza legyen vezethető Isten döntésére, hogy „pont őt” választották.
--3Móz 16,8. – a nagy engesztelő áldozatnál két kecskebak közül kellett sorsvetéssel (gorál) kiválasztani, melyik lesz az Úré és melyik „Azázelé”.
--4Móz 26,5 – sorsvetéssel osztották el az ígéret földjén a nemzetségek közt a földet. Ez lett az öröklés alapja. A törzsek nevei szerint örököltek. (4Móz 33,54 – tekintettel kellett lenni a létszámra is, de a jövőre nézve OTT lesz az öröksége mindenkinek, AHOVÁ a sorsvetés által esett. Ez a garancia a jövőre nézve.) 🙂
--Józsué beszámol róla, hogyan történt meg ez. Még az el nem foglalt területekre nézve is.
2./ Mi a helyzet az Újszövetségben, Pünkösd után?
a./ A tanácstalanság is vezethet ahhoz, hogy valaki „sorsot vet” – mert „jobb megoldás” nem jut eszébe, nem ismer jobbat... 🙂
b./ Az is, hogy „gyorsan kell a döntés”, mert „határidő” van, és ha nem kap más módon választ valaki, esetleg hajlik a sorsvetésre.
c./ Mi a másik út?
--Az én juhaim hallják az én szómat... mondja az Úr Jézus (Jn 10,27.) – és ez azt jelenti, hogy aki újjászületett, „rá tud hangolódni” az Úr szavára, és az Úr SZEMÉLYESEN tud szólni az Övéihez, úgy, ahogy ők azt megérthetik saját életükben. A nekik leginkább megfelelő módon tud szólni hozzájuk.
--A Szentlélek kijelentése, aminek sok módja van – pl. megértett Ige (megvilágosított, egy konkrét helyzetre „megelevenített” Ige) által. De van, amikor valaki egyértelmű választ kap az Úrtól egy imádságban megjelenő bizonyosság, meggyőződés által, ami nem egyszerű „logikázásból” való. Vagy lehet prófétai szó is, ha semmit nem tud rólad, helyzetedről, aki jön, és az Úr kijelentését mondja. (Bár itt mindig bölcs, ha nagyobb összefüggésekben nézel rá az életedre, és meglátod, az Úr itt egy „új irányt mutatott”, vagy „megerősített valamit”, amit már ELŐTTE is mondott, jelzett... szóval, NEM CSAK egy prófétai szóra indulsz el valamilyen irányban, hanem ÖSSZEFÜGGÉSÉBE állítod az életednek, amit az Úr így mond, valaki által – „a többiek vizsgálják meg” – 1Kor 14.)
--A megvilágosított értelem megfontolása – hiszen az Úr EZÉRT adja, hogy megújuljon az értelmünk (Róma 12,1-2.) A megvilágosított értelem az Ige megértéséből fakad, és abból, hogy az Ige átjárja a gondolkodásmódunkat, és nincs, ami elválasszon ettől, az Úr rálátást adhat az élet dolgaira az Ő Igéjéből (tanításából, tiszta megközelítéséből, ahogy Ő lát dolgokat, és elmondja az Igében).
--A mennyei békesség a szívben, mint az Úr vezetésének útja – ez egy „természetfeletti békesség”, nem egy „csinált” dolog, amit az ember „hivatkozási alapnak vesz”. Le tudod mérni azon is, hogy az Úr Jézust követve, „jó érzéssel tudsz járni” ezen az úton, az „Úr Jézus is ezt tenné”. Ebből fakad ez a békesség, ami minden értelmet felül halad. (Fil 4,6-7.)
--A testvérek – mennyei – egyetértése is idetartozik. Vagyis az a békesség, amit bennük is támaszt az Úrnak egy-egy vezetése. (Nyilván nem tudod és nem is kell mindenkivel megosztani – de benső, felelősséget hordozó, tapasztalt és „nem érdekelt” testvérekkel igen... és az Úr velük is fog beszélni.)
d./ Ugyanakkor nem zárom ki ezt az utat sem, (mármint, hogy „igét húznak” testvérek, vagy más módon az Úr döntését akarják direkt módon elérni) tekintettel arra, hogy benne van az Igében. Lehet, hogy valaki erre hivatkozással teszi, és az Úr mellé áll.
--Nem mondhatjuk, hogy az Úr nem fog mellé állni.
--Pl. korábbi missziók használták ezt, ha jól tudom a gróf Zinzendorf féle Herrenhuti Testvérgyülekezet, illetve annak missziói is jártak el ilyen módon.
--Ha jól emlékszem Wesley János is járt el így, de arra nem mondják, hogy túlontúl áldott lépés lett volna – valakivel, házassági témakörben, valakivel kapcsolatban tette ezt, és mintha (ha jól emlékszem), nem sült el túl jól a dolog... 🙂
e./ Úgyhogy én azért mégis a „másik út” követője vagyok, és a lehető legkevésbé sem hagyom magam és az Úr dolgait (családi dolgokat, egyéni döntéseket, missziós útválasztásokat) ilyen „sorsvetésre”. 🙂