Melkisédek rendje szerinti papság. Zsidókhoz írt levél 8. fejezet.
Előtte átnéztük, imádsággal átismételtük az igeverseket, amik az örökkévalóságról, változhatatlanságról szólnak. Megláttuk utána az Újszövetséget, ami ehhez az örökkévalósághoz kapcsol bennünket. 🙂
Itt az akkori jegyzetem:
Zsid 8:1 Fődolog pedig azokra nézve, amiket mondunk, az, hogy olyan főpapunk van, aki a mennyei Felség királyi székének jobbjára ült.
1./ Összefoglalás. Az eddigiekre visszatekintés. A legfontosabb.
2./ Mi a legfontosabb? Az, hogy ELVÉGEZTE, amiért jött, és „leült”. Már „végzett”.
3./ Felette van annak, ami körülvesz bennünket – háborúnak, választásoknak, az emberi élet szakaszainak, kísértéseinknek, anyagi helyzetünknek, mindennek. Ami nem azt jelenti, hogy ezeknek ne lenne jelentőségük, ne küzdenénk ezekkel, vagy ne kellene cselekednünk a magunk részéről, hogy jól alakuljanak a dolgok körülöttünk, de végső soron HOZZÁ fog befutni minden, és TŐLE lehet kérni a segítséget, Aki ott „ül”, mint URALKODÓ. 🙂
Zsid 8:2 Mint a szent helynek és amaz igazi (aléthinosz) sátornak szolgája, amelyet az Úr és nem ember épített. (Mert, hogy van „igazi” sátor is, ez a „mennyei”, aminek a mintájára építette Mózes a földit. Az Úr Jézus ODA tartozik. A Melkisédek rendje szerinti papság is ezek szerint onnan ered, oda tartozik.)
Zsid 8:3 Mert minden főpap ajándékok meg áldozatok vitelére rendeltetik, amiért szükséges, hogy legyen valamije Ennek (a Melkisédek rendje szerinti főpapnak is, Jézusnak) is, amit áldozatul vigyen.
Zsid 8:4 Ha tehát a földön volna, még csak pap sem volna, lévén olyan papok, akik a törvény szerint áldoznak ajándékokkal,
Zsid 8:5 Akik a mennyei dolgok ábrázolatának (hüpodeigma – másolat, utánzat, minta) és árnyékának (szkia) szolgálnak, amint Isten mondotta Mózesnek, mikor be akarta végezni a sátrat: Meglásd, úgymond, hogy mindeneket azon minta (tüposz) szerint készíts, amely a hegyen mutattatott (deiknümi) neked.
1./ Ő az „igazi” (mennyei) szent sátor szolgája – nehezen tudjuk elképzelni, de ettől még sok olyan dolog van, ami VAN, bár mi nehezen fogjuk fel – vagyis VAN szerepe a mennyben, méghozzá pótolhatatlan. Javunkra dolgozik, jót munkál, és valami fajta összekötő kapocs a menny és a föld között.
2./ Van mennyei sátor, és ez volt a minta, a tervrajz, amihez „hasonlót” kellett építeni ezen a földön. Ezt tette meg Mózes. A hegyen mutatta meg neki az Úr ezt a mintát – és onnan hozta le az építéshez.
3./ Itt egy előkészület zajlik – igei előkészítés – hogy bemutassa majd az Úr Jézus szolgálatát. Azt, amivel Ő pótolhatatlanul elvégzett valamit, ami szükséges volt a javunkra, értünk. „Szükséges, hogy legyen valamije „Ennek” is, amit áldozatul vigyen...” (8,3.). NEM a földi, ószövetségi szertartási értelemben pap, mert így sem származása, sem áldozata nem volna beleilleszkedő. De itt MÁSRÓL van szó. Ezt készíti elő... 🙂
Zsid 8:6 Most azonban annyival kiválóbb (diaforosz – kiemelkedő, felülmúló, hasznos) szolgálatot nyert, amennyivel jobb (kreittón – jobb, különb, felette álló, nagyobb, előnyösebb, hasznosabb) szövetségnek közbenjárója, amely jobb (kreittón) ígéretek alapján köttetett.
1./ Jobb lesz a szövetsége.
2./ Jobb ígéretek alapján köttetett.
3./ Jobb – kiválóbb – az Ő szolgálata, amit végez (mint főpap... ez is az előkészítéshez tartozik).
Zsid 8:7 Mert ha az az első kifogástalan (amemptosz – amihez nem fér kétség, feddhetetlen, megrovást nem érdemlő) volt volna, nem kerestetett volna hely a másodiknak. (Mármint az első szövetség. De nem volt „kifogástalan”, volt benne hiány, ami miatt KELLETT egy „új szövetség” – s Ő IDE tartozik.) 🙂
Zsid 8:8 Mert dorgálván őket, így szól: ’Íme napok jönnek, ezt mondja az Úr, és az Izrael házával és Júdának házával új szövetséget kötök. (Jer 31,31-32.)
Zsid 8:9 Nem azon szövetség szerint, amelyet kötöttem az ő atyáikkal ama napon, mikor kézen fogtam őket, hogy kivezessem Egyiptomból, mert ők nem maradtak meg abban az én szövetségemben, azért én sem gondoltam velük, mondja az Úr.
Zsid 8:10 Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izrael házával, ama napok múltán, mond(ja) az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjükbe (dianoia – értelem, érzület, gondolkodás, gondolkodásmód), és az ő szívükbe (kardia) írom azokat, és leszek nekik Istenük és ők lesznek nekem népem.
Zsid 8:11 És nem tanítja ki-ki az ő felebarátját és ki-ki az ő atyafiát, mondván: Ismerd meg az Urat; mert mindnyájan megismernek engem a kicsinytől nagyig.
Zsid 8:12 Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az ő bűneikről és gonoszságaikról meg nem emlékezem.’ (Eddig az idézet Jer 31,31-32 verseiből az új szövetségről.)
Zsid 8:13 Mikor újról beszél, óvá (palaioó – réginek, elavultnak, lejártnak nyilvánít... passzívban: megöregszik, megkopik, tönkre megy, elavul) tette az elsőt; ami pedig megavul (palaioó) és megvénhedik (géraszkó), közel (eggüsz) van az enyészethez (afaniszmosz).