"A restség álomba merít, és a lomha lélek megéhezik." (Példabeszédek 19, 15.)
1./ Gondolsz rá, hogy van, amit csak tudatossággal, csak odaszánással, csak teljes befektetéssel tudsz elvégezni.
2./ Az "álom", amiről itt az Ige beszél, a halogatás álmát is jelenti, a "majd"-ot, amiből soha nem lesz semmi. Szemben a most-tal, amit meg kell ragadni, amihez tenni kell, amit nem szabad kiengedni a kezünkből.
3./ A kereszténységet nagyon kísérti a "majd" - az a hozzáállás amivel kicsúsznak a kezéből a dolgok, amivel lemarad arról, amit Isten készített el, ami nélkül nem lesz gyümölcs, vagy nem az, amit az Úr szeretne...
4./ Gondolsz rá, hogy Jézus "hozzánk van kötve", amikor ezen a földön el akar végezni valamit?
- Kellett Neki Anániás testvér, akit Damaszkuszban elküldhetett az épp megtért Saulushoz. („Saulus pedig még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úrnak tanítványai ellen, elmenvén a főpaphoz, Kére ő tőle leveleket Damaskusba a zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket, kik ez útnak követői, akár férfiakat, akár asszonyokat, fogva vigye Jeruzsálembe. És a mint méne, lőn, hogy közelgeteDamaskushoz, és nagy hirtelenséggel fény sugárzá őt körül a mennyből: És ő leesvén a földre, halla szózatot, mely ezt mondja vala néki: Saul, Saul, mit kergetsz engem? És monda: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz: nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod. Remegve és ámulva monda: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig monda néki: Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják néked, mit kell cselekedned. A vele utazó férfiak pedig némán álltak, hallva ugyan a szót, de senkit sem látva. Felkele azonban Saulus a földről; de mikor felnyitá szemeit, senkit sem láta, azért kézenfogva vezeték be őt Damaskusba. És három napig nem látott, és nem evett és nem ivott. Vala pedig egy tanítvány Damaskusban, névszerintAnaniás, és monda annak az Úr látásban: Ananiás! Az pedig monda: Ímhol vagyok Uram! Az Úr pedig monda néki: Kelj fel és menj el az úgynevezett Egyenes utczába, és keress föl a Júdás házában egy Saulus nevű tárzusi embert, mert ímé imádkozik. És látáSaulus látásban, hogy egy Ananiás nevű férfiú beméne hozzá és kezét reá veté, hogy lásson. Felele pedig Ananiás: Uram, sok embertől hallottam e férfiú felől, mily sok bosszúsággal illeté a te szenteidet Jeruzsálemben: És itt is hatalma van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, kik a te nevedet segítségül hívják. Monda pedig néki az Úr: Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izráel fiai előtt. Mert én megmutatom néki, mennyit kell néki az én nevemért szenvedni. Elméne azért Ananiás és beméne a házba, és kezeit reá vetvén, monda: Saul atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, a ki megjelent néked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid megnyiljanak és beteljesedjél Szent Lélekkel. És azonnal mintegy pikkelyek estek le szemeiről, és mindjárt visszanyeré látását; és felkelvén, megkeresztelkedék; És miután evett, megerősödék. Vala pedig Saulus a damaskusi tanítványokkal néhány napig. És azonnal prédikálá a zsinagógákban a Krisztust, hogy ő az Isten Fia. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan, a kik hallák, és mondának: Nem ez-é az, a ki pusztította Jeruzsálemben azokat, a kik ezt a nevet hívják segítségül, és ide is azért jött, hogy őket fogva vigye a főpapokhoz? Saulus pedig annál inkább erőt vőn, és zavarba hozta a Damaskusban lakó zsidókat, bebizonyítván, hogy ez a Krisztus. Több nap elteltével azonban a zsidók tanácsot tartának, hogy őt megöljék: De tudtára esékSaulusnak az ő leselkedésök. És őrizék a kapukat mind nappal, mind éjjel, hogy őt megöljék; A tanítványok azért vevén őt éjjel, a kőfalon bocsáták alá, leeresztve egy kosárban. Mikor pedig Saulus Jeruzsálembe ment, a tanítványokhoz próbált csatlakozni; de mindnyájan féltek tőle, nem hivén, hogy ő tanítvány. Barnabás azonban maga mellé vevén őt, vivé az apostolokhoz, és elbeszélé nékik, mint látta az úton az Urat, és hogy beszélt vele, és mint tanított Damaskusban nagy bátorsággal a Jézus nevében. És ki- és bejáratos vala köztük Jeruzsálemben: És nagy bátorsággal tanítván az Úr Jézusnak nevében, beszél, sőt vetekedik vala a görög zsidókkal; azok pedig igyekeznek vala őt megölni. Megtudván azonban az atyafiak, levivék őt Czézáreába, és elküldék őt Tárzusba. A gyülekezeteknek tehát egész Júdeában, Galileában és Samariábanbékességökvala; épülvén és járván az Úrnak félelmében és a Szent Léleknek vígasztalásában, sokasodnak vala. Lőn pedig, hogy Péter, mikor mindnyájukat bejárá, leméne a Liddában lakozó szentekhez is. Talála pedig ott egy Éneás nevű embert, ki nyolcz esztendő óta ágyban fekszik vala, ki gutaütött vala. És monda néki Péter: Éneás, gyógyítson meg téged a Jézus Krisztus: kelj föl, vesd meg magad az ágyadat! És azonnal felkele. És láták őt mindnyájan, kik laknak valaLiddában és Sáronban, kik megtérének az Úrhoz. Joppéban pedig vala egy nőtanítvány, névszerintTábitha, mely megmagyarázva Dorkásnak, azaz zergének mondatik: ez gazdag vala jó cselekedetekben és alamizsnákban, melyeket osztogatott. Lőn pedig azokban a napokban, hogy megbetegedvén, meghala: és miután megmosták őt, kiteríték a felházban. Mivelhogy pedig LiddaJoppéhoz közel vala, a tanítványok meghallván, hogy Péter ott van, küldének két férfiút ő hozzá, kérve, hogy késedelem nélkül menjen át hozzájuk. Felkelvén azért Péter, elméne azokkal. Mihelyt oda ére, felvezeték őt a felházba: és elébe állának néki az özvegyasszonyok mindnyájan sírva és mutogatva a ruhákat és öltözeteket, melyeket Dorkás csinált, míg velük együtt volt. Péter pedig mindenkit kiküldvén, térdre esve imádkozék; és a holt testhez fordulván, monda: Tábitha, kelj fel! Az pedig felnyitá szemeit; és meglátván Pétert, felüle. És az kezét nyújtva néki, felemelé őt; és beszólítván a szenteket és az özvegyasszonyokat, eleikbe állatá őt elevenen. És tudtára lőn az egész Joppénak; és sokan hivének az Úrban. És lőn, hogy ő több napig maradaJoppéban egy Simon nevű tímárnál.” Acpostolok Cselekedetei 9)
- Kellett Neki Filep testvér, akit a samáriai hatalmas ébredésből ki tudott ragadni, s elvinni a gázai útra, ami járatlan volt. („Saulus pedig szintén javallta az ő megöletését. És támada azon a napon nagy üldözés a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és mindnyájan eloszlának Júdeának és Samáriának tájaira, az apostolokat kivéve. Istvánt pedig eltakaríták kegyes férfiak, és nagy sírást tőnek ő rajta. Saulus pedig pusztítá az anyaszentegyházat, házról-házra járva, és férfiakat és asszonyokat elővonszolva, tömlöczbe veti vala. Amazok annakokáért eloszolván, széjjeljártak, hirdetve az ígét. És Filep lemenvén Samária városába, prédikálja vala nékik a Krisztust. A sokaság pedig egy szívvel-lélekkel figyelmeze azokra, a miket Filep mondott, hallván és látván a jeleket, melyeket cselekedék. Mert sokakból, kikben tisztátalan lelkek voltak, nagy hangon kiáltva kimenének; sok gutaütött és sánta pedig meggyógyula. És lőn nagy öröm abban a városban. Egy Simon nevű ember pedig már előbb gyakorolta abban a városban az ördögi tudományt és elámította Samária népét, magát valami nagynak állítván: Kire mindnyájan figyeltek, kicsinytől nagyig, mondván: Ez az Istennek ama nagy ereje! Azért figyeltek pedig rá, mert sok időn át az ördögi mesterségekkel elámította őket. De miután hittek Filepnek, a ki az Isten országára és a Jézus Krisztus nevére tartozó örvendetes dolgokat hirdeti vala, megkeresztelkedének mind férfiak, mind asszonyok. És Simon maga is hűn, és megkeresztelkedvén, Fileppel tarta; és látván, hogy jelek és nagy erők lesznek, álmélkodik vala. Mikor pedig meghallották a jeruzsálemi apostolok, hogy Samária bevette az Isten ígéjét, elküldék azokhoz Pétert és Jánost; Kik mikor lementek, könyörögtek érettük, hogy vegyenek Szent Lelket: Mert még senkire azok közül nem szállott rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. Akkor kezeiket reájuk veték, és vőnek Szent Lelket. Mikor pedig látta Simon, hogy az apostolok kézrátétele által adatik a Szent Lélek, megkínálá őket pénzzel, Mondván: Adjátok nékem is ezt a hatalmat, hogy valakire vetem kezeimet, Szent Lelket vegyen. De Péter monda néki: A te pénzed veled együtt veszszen el, mivel azt gondoltad, hogy az Istennek ajándéka pénzen megvehető. Nincsen néked részed, sem örökséged e dologban, mert a te szíved nem igaz az Isten előtt.Térj meg azért ezen gonoszságodból, és kérjed az Istent, ha talán megbocsáttatik néked szívednek gondolatja. Mert látom, hogy te keserűséges méregben és álnokságnak kötelékében leledzel. Felelvén pedig Simon, monda: Könyörögjetek ti énérettem az Úrnak, hogy semmi azokból, a miket mondtatok, reám ne jőjjön. Azok annakokáért, minekutána bizonyságot tettek, és hirdették az Úrnak ígéjét, megtérének Jeruzsálembe, és a Samaritánusoknak sok falujában prédikálák az evangyéliomot. Az Úrnak angyala pedig szóla Filepnek, mondván: Kelj fel és menj el dél felé, arra az útra, mely Jeruzsálemből Gázába megy alá. Járatlan ez. És felkelvén, elméne. És ímé egy szerecsen férfiú, Kandakénak, a szerecsenek királyasszonyának hatalmas komornyikja, ki az ő egész kincstárának felügyelője vala, ki feljött imádkozni Jeruzsálembe És visszatérőben volt és az ő szekerén ül vala, és olvasáÉsaiás prófétát. Monda pedig a Lélek Filepnek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez! Filep azért oda futamodván, hallá, a mint az Ésaiás prófétát olvassa vala. És monda: Vajjonérted-é, a mit olvasol? Ő pedig monda: Mimódon érthetném, ha csak valaki meg nem magyarázza nékem? És kéré Filepet, hogy felhágván, üljön mellé. Az írásnak helye pedig, melyet olvasott, ez vala: Mint juh viteték mészárszékre, és mint a bárány az ő nyírője előtt néma, azonképen nem nyitotta fel az ő száját. Az ő megaláztatásában az ő ítélete elvétetett, az ő nemzetségét pedig kicsoda sorolja el? mert elvétetik a földről az ő élete. Felelvén pedig a komornyik Filepnek, monda: Kérlek téged, kiről mondja ezt a próféta? Magáról-é, vagy más valakiről? Filep pedig száját megnyitván, és elkezdvén ezen az íráson, hirdeté néki a Jézust. Mikor pedig menének az úton, jutának egy vízhez; és monda a komornyik: Ímhol a víz: mi gátol, hogy megkeresztelkedjem? Filep pedig monda: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén, monda: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia. És megállítá a szekeret; és leszállának mindketten a vízbe, Filep és a komornyik; és megkeresztelé őt. Mikor pedig a vízből feljöttek, az Úrnak Lelke elragadá Filepet; és többé nem látta őt a komornyik, mert tovább méne az ő útján örömmel. Filep pedig találtatékAzótusban; és széjjeljárva hirdeté az evangyéliomot minden városnak, míglen Czézáreába juta.” Apostolok Cselekedetei 8)
- Kellett Neki Pál testvér, akit a római császárhoz is el tudott vinni, aki a királyok és helytartók előtt sem némult meg félelmében („Monda pedig néki az Úr: Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izráel fiai előtt. Mert én megmutatom néki, mennyit kell néki az én nevemért szenvedni.” Apostolok Cselekedetei 9,15-16.
„De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.” Apostolok Cselekedetei 20,24.
„Agrippa pedig monda Pálnak: Megengedtetik néked, hogy szólj a magad mentségére. Akkor Pál kinyújtván kezét, védőbeszédet tartott: Agrippa király! Boldognak tartom magamat, hogy mindazok felől, a mikkel a zsidóktól vádoltatom, te előtted fogok védekezni e mai napon; Mivel te nagyon jól ismered a zsidók minden szokását és vitás kérdését. Azért kérlek, hallgass meg engem türelmesen! Az én ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely kezdetétől az én népem közt Jeruzsálemben folyt le, tudják a zsidók mindnyájan. Kik tudják rólam eleitől fogva (ha bizonyságot akarnak tenni), hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus. Most is az Istentől a mi atyáinknak tett ígéret reménységéért állok itt ítélet alatt: Melyre a mi tizenkét nemzetségünk, éjjel és nappal buzgón szolgálva reményli, hogy eljut; mely reménységért vádoltatom, Agrippa király, a zsidóktól. Micsoda? Hihetetlen dolognak tetszik néktek, hogy Isten halottakat támaszt fel? Én bizonyára elvégeztem vala magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem. Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam. És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenök, kergettem mind az idegen városokig is. E dologban épen útban lévén Damaskus felé a főpapoktól vett felhatalmazással és engedelemmel, Délben látám az úton király, hogy mennyből a napnak fényességét meghaladó világosság sugárzott körül engem és azokat, kik velem együtt haladnak vala. Mikor pedig mi mindnyájan leestünk a földre, hallék szózatot, mely én hozzám szól és ezt mondja vala zsidó nyelven: Saul, Saul, mit kergetsz engem? Nehéz néked az ösztön ellen rugódoznod. Én pedig mondék: Kicsoda vagy, Uram? És az monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz. De kelj fel, és állj lábaidra: mert azért jelentem meg néked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek úgy azokban, a miket láttál, mint azokban, a mikre nézve meg fogok néked jelenni; Megszabadítván téged e néptől és a pogányoktól, kik közé most küldelek, Hogy megnyissad szemeiket, hogy setétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által. Azért, Agrippa király, nem levék engedetlen a mennyei látás iránt; Hanem először a Damaskusbelieknek és Jeruzsálembelieknek, majd Júdeának egész tartományában és a pogányoknak hirdettem, hogy bánják meg bűneiket és térjenek meg az Istenhez, a megtéréshez méltó cselekedeteket cselekedvén. Ezekért akartak engem megölni a zsidók, megfogván a templomban. De Istentől segítséget vévén, mind e mai napig állok, bizonyságot tévén mind kicsinynek, mind nagynak, semmit sem mondván azokon kívül, a mikről mind a próféták megmondották, mind Mózes, hogy be fognak teljesedni: Hogy a Krisztusnak szenvedni kell, hogy mint a halottak feltámadásából első, világosságot fog hirdetni e népnek és a pogányoknak. Mikor pedig ő ezeket mondá a maga mentségére, Festus nagy fenszóval monda: Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány téged őrültségbe visz. Ő pedig monda: Nem vagyok bolond, nemes Festus, hanem igaz és józan beszédeket szólok. Mert tud ezekről a király, kihez bátorságosan is szólok: mert épen nem gondolom, hogy ezek közül ő előtte bármi is ismeretlen volna; mert nem valami zugolyában lett dolog ez. Hiszel-e, Agrippa király, a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel. Agrippa pedig monda Pálnak: Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek. Pál pedig monda: Kívánnám Istentől, hogy necsak majdnem, hanem nagyon is, ne csak te, hanem mindazok is, kik ma engem hallgatnak, lennétek olyanok, a minő én is vagyok, e bilincsektől megválva. És mikor ő ezeket mondá, felkele a király és a tiszttartó és Bernicé és a kik velük együtt ültek; És visszavonultokban beszélgetnek vala egymással, mondván: Semmi halálra, vagy fogságra méltó dolgot nem cselekszik ez az ember. Agrippa pedig monda Festusnak: Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha a császárra nem appellált volna.” Apostolok Cselekedetei 26. stb.)
- Kellesz Neki te is, Gyula testvér, Roland testvér, Katalin testvérnő, Gabriella és Péter... kellesz, mert Ő néha megkérdezi, mint Ézsaiás könyvében: "Kit küldjek el, ki megy el nékünk?" („És hallám az Úrnak szavát, a ki ezt mondja vala: Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? Én pedig mondék: Ímhol vagyok én, küldj el engemet!” Ézsaiás 6,8.)
- Kellenek, akik azt válaszolják Neki, amit Ézsaiás is válaszolt: "Imhol vagyok én, küldj el engem!" („És hallám az Úrnak szavát, a ki ezt mondja vala: Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? Én pedig mondék: Ímhol vagyok én, küldj el engemet!”Ézsaiás 6,8.)
- Kellenek, akik a gyermek Sámuellel megtanulják kimondani: "Szólj Uram, mert hallja a Te szolgád!" („Monda azért Éli Sámuelnek: Menj el, feküdjél le, és ha szólítanak téged, ezt mondjad: Szólj Uram, mert hallja a te szolgád. Elméne azért Sámuel, és lefeküvék az ő helyére. Akkor eljövén az Úr, oda állott és szólítá, mint annak előtte: Sámuel, Sámuel! És monda Sámuel: Szólj, mert hallja a te szolgád!” 1Sámuel 3,9-10.)
5./ Gondolsz rá, hogy az ördög, ha meg akarja akadályozni az Úr Jézus munkáját, ezen a földön, a lustaságot is beveti? A halogatást, azt, hogy összehasonlítja a keresztények fejében a pihenés, a kellemességek, a megszokottság lehetőségeit azzal, hogy mibe kerül az, ha most másként döntenek, és nem azt választják, amit megszoktak, vagy ami "elnézhető", vagy amit "mindenki tenne", ami felmentést jelenthet ugyan nekik, de közben lemaradnak arról, amiért viszont tenni kell...
6./ Az ördög nem csak fenyeget (ezt is teszi, megfélemlít, aggódást támaszt, stb.), hanem csábít is, a langyos vízzel, amiben "még meg lehet lenni", de ami közben előbb, vagy utóbb teljesen lehűl, és megfázol benne...azzal, amit "mindenki elfogad", hogy "teszel valamit", de ami közben nem az, amit az Úr abban a helyzetben megcsinálna, és akarna, hogy megcsinálj... szóval, az emberek "még elfogadhatója", és a "megfelelően indokolt-ja" az Úr munkáját akadályozza... a lustaság útján.
"A restség álomba merít, és a lomha lélek megéhezik." (Példabeszédek 19, 15.)
7./ Vannak pillanatok, amikor nem azt kell nézni, hogy "miért jött létre" ez a helyzet, ("kinek a hibájából"), hanem azt, hogy mi a megoldás... és megtenni azt, ami rajtad áll, hogy a rossz lehetőség kimaradjon, és mégis az jöjjön létre, amit az Úr, a te Istened akar, szándékozik, tervezett...
- Kiderül, hogy "mégis" vannak ballagások a Bp-i ovikban, jóllehet a járványveszély miatt jobbára azt mondták az ovik vezetői, hogy nem lesznek. És mi ajándékot készítettünk nekik, de még nem vittük ki hozzájuk. És most kiderül, hogy mégis vannak ballagások, és épp a holnapi napon is lesz több... s a gyerekek ballagásra szánt evangéliumi ajándékai még - bár becsomagolva, de - a raktárunkban várnak a kiszállításra.
- Lehet legyinteni, hogy "ajjajj...legközelebb jobban kell figyeljünk", és lehet nekieredni, és megszervezni, és feltelefonálni az összes ismerőst, és megnyerni őket egy-egy kerület kiszállítására, és közben tartani a lelket a többi munkatársban, hogy meglesz, hogy meg lehet oldani, és hogy mindenki a maga részét tegye meg, és az Úr is velünk van, és lesz csoda, és ki fog jutni holnap délelőtt az összes helyre, és nem maradnak le a gyerekek az ajándékokról...
- Közben az ember tanul, és meglátja, mit hibázott, miben kell legközelebb másként eljárnia...hol voltak a rések az ördög előtt... de nem adja fel, (azzal, hogy ha "levonja a következtetést", mint, ki "jól végezte dolgát", ölébe teheti kezeit, és gondolatban legyinthet arra, amit az Úr el akart volna végezni"), hanem nekiered, és engedi, hogy a hit által az Úr is végezze, amit Ő tud, adjon gondolatokat, megoldási ötleteket, és mindent, amit Ő tud megtenni...
- A lustaság kibeszéli magát abból, amit meg lehet oldani, kibeszéli magát az áldásból, a szabadításból, Isten cselekvéséből.
- A lustaságnak nincs válasza érdemben, hanem van vállvonogatása, van másra hárítása, van körülményekre hivatkozó magyarázata, van önfelmentése, van kibúvója, sőt, még dicséretet is vár...
"A restség álomba merít, és a lomha lélek megéhezik." (Példabeszédek 19, 15.)
8./ Mi lesz a "restségből"? Halogatás. Jövőre halasztás. Kényelem és "pihizés". És lemaradás arról, amit pedig most-ra tervezett az Úr Jézus. Ebből valójában "éhség" lesz... "megéhezés"...vagyis, nem lesz meg, aminek meg kellene lennie...
9./ Ha elveted a lustaság kísértését, meg fogod látni azt, amit Isten tesz, és amit az Úr fog tudni megtenni... érted, és veled, és általad.
--A lustaság nem fogja meglátni, amit az Úr ebben a helyzetben még meg tudna tenni.
--Ahhoz, hogy a hit által tudd végiggondolni a helyzetet, a hit által kell látnod, a hit által kell ránézned.
"A restség álomba merít, és a lomha lélek megéhezik." (Példabeszédek 19, 15.)
10./ Gondolsz rá, hogy néha vannak olyan helyzetek, amikor az ember egyszerűen kizárja, hogy "mi lett volna ha", vagy, hogy "ez kinek a hibája", vagy, hogy "ezt máshogy is lehetett volna".
- Utólag sok mindent át lehet gondolni, sok mindenen változtathatunk, a jövő érdekében, levonhatjuk a következtetéseket, gondolkodhatunk és szervezhetünk, de most elég nagy a kockázat... ha ezeket a gondolatokat "most" akarjuk végiggondolni, nem lesz megoldva a feladat...
- Most a megoldást keressük meg. Utólag még formálhatunk a jövőbeli hasonló helyzeteken, előre... de MOST a megoldásnak van itt az ideje.
- Gondolsz rá, hogy ez felszabadít a felesleges okolástól, vádaskodástól, és időrabló (és gondolat-rabló) kárhoztatástól? Felszabadít arra, hogy azt tudd elvégezni, amit most kell megtenned, "ha már ez a helyzet kialakult".
11./ A lustaság egy gondolati bűn...egy fajta gondolati hozzáállás, ami rosszul végzi az "összehasonlítást", és olyan képleteket hoz eléd, amik megbénítanak, szemben a munkával, amit az Úr szeretne elvégezni.
12./ A lustaság nem csak azt jelenti, hogy heverészel és nem akarsz felkelni, amikor már ott lenne az ideje. Ez is lehet lustaság - a normális fáradtság mellett (vagy helyett), amit korábbi lefekvéssel, vagy napközbeni ráalvással tudsz kivédeni valójában - de a másik típusú lustaság a gondolatokban lakik, és arra vesz rá, hogy ne most tedd meg, amit meg kellene tenned, és azt az érvet hozza eléd, hogy "lesz rá még időd"...és közben kirabol. Megfoszt attól, amit pedig az Úr Jézus készített el neked, és általad másnak.
13./ A lustaság megéheztet... Vagyis, elveszi tőled azt, ami neked lett volna elkészítve, és úgy tünteti fel, mintha ez a "körülményekből" fakadna, vagyis "felmentést" szolgáltat neked, hogy ne is tedd meg, amit neked kellene megtenned. -még ebben a helyzetben is, "utólag" is... gonosz gondolkodás...
14./ Gondolsz rá, amit az Úr Jézus mond a példázatban? "Gonosz és rest (lusta!) szolga..." - és nem marad az övé, még amijét úgy is gondolta, hogy az övé volt, vagy legalábbis nála volt... (mert ami nála volt, az lehetőség volt, de nem élt vele...)
15./ Gondolsz rá, hogy kapcsolati téren is ott az ideje sok mindennek, és ha nem teszed meg, pl. halogatásból, akkor eljön az idő, amikor a hiánya fog már meglátszani az életedben? Ebben is ott a lustaság... a halogatás.
ÁLDÁS
Legyen az Úr Jézus áldása rajtad, ahogy cselekszel, a körülmények "ellenében" is, tudatosan, az Úr Jézus Krisztusra hallgatva, a HIT által. Tegye áldottá a munkádat, és lásd meg az Ő gondoskodását és szabadítását. Ámen.