A Szentlélek "számol"... És tudatja, ami biztos...
Úgy szeretem a Szentlélek munkáját. Amikor szól, vagy cselekszik, olyan egyértelmű, és az ember tudja, hogy megtörtént, még, ha nem is látja rögtön. Szólt, és meglett, parancsolt és előállt.
Az Úr Jézus is így volt.
-- Amikor elküldte azt a tíz leprást, aki fennhangon kérlelte Őt, távol megállva Tőle, hogy gyógyítsa meg őket - mennyei vezetésre - azt mondta nekik, menjenek el, és mutassák meg magukat a papoknak.
-- Ez abban a korban a már meggyógyult leprás utolsó lépése volt. Megmutatta magát a papnak, a pap megvizsgálta, és mint közegészségügyi hatóság is, egy személyben, kimondta a döntő szót: visszatérhet a társadalomba.
-- Az Úr Jézus ezért küldte el őket oda, hogy mutassák meg magukat. Mert, hogy - kijelentésben ezt kapta, tudta, hogy - ameddig mennek, ahogy odaérnek, meg fognak gyógyulni. Tehát, a pap már azt fogja megállapítani róluk, hogy meggyógyultak. Egészségesek.
--Lehet, hogy most, amikor ezt hallják, még hordozzák a tüneteket, de, ha engedelmeskednek, a hit által, és elmennek ténylegesen, és megmutatják magukat a papoknak, akkor út közben ténylegesen meg fognak gyógyulni. A hit által.
-- Mert, hogy a hit által mennek el, még betegségtüneteket hordozva, megmutatni magukat, hogy ők meggyógyultak.
És így is történt.
Azután, hogy közülük csak egy tért vissza hálát adni, és tudatosan összekapcsolni az életét az Úr Jézussal (a gyógyulás forrásával), az Úr Jézus rákérdezett: "A többi hol van?"
-- Tudta, még a számukat is: "Avagy nem tizen tisztultak-e meg? A kilence pedig hol van?" (Lukács 17, 17.)
-- Tudta, hogy megtisztultak.
-- Tudta, hogy amikor kimondta a szót, a gyógyulás végbement, a tünetek eltűnése elkezdődött, és mire odaérnek a papokhoz, a gyógyulás egyértelműen bebizonyosodik. Van egy folyamat, de ez már a tünetek eltűnésének folyamata.
-- Tudta, hogy hányan voltak. Megszámolta, vagy más mondta Neki? Nem tudjuk. Egy biztos: tudta, hogy tizen tisztultak meg.
Csak egy tért vissza hálát adni, s Ő a többi kilencre kérdezett rá.
Miért? Miért kérdezett rá a többi kilencre?
--a./ Mert Ő nem sablonra dolgozik, nem "darabra" számolja a gyógyulásokat, hanem személyek vannak Őelőtte. Személyesen szereti az embereket, és a jövőjükkel is személyesen törődik. Fontos Neki, és számon tartja, mi lesz velük! (Veled is és velem is.)
--b./ Mert minden egyes gyógyulás a menny beavatkozása, hatalmas dolog, nem besöpörhető egy "elintézve dobozba", hanem érték, kincs, amiről az ember megemlékezik, ami Isten cselekvése, ajándék, ami megmozdít bennünket, hálára, tiszteletre, odaadásra.
-- c./ Mert kell, hogy ne csak a gyógyulás menjen végbe, hanem ez "nyugtázva" is legyen: "megtörtént" és "köszönöm", és "mit akarsz Uram, hogy cselekedjek?". :)
-- d./ S azért is, mert szükségszerű, hogy ami elindult a mennyből - egy gyógyulás formájában, mennyei beavatkozás formájában - annak legyen folytatása. Kell, hogy ne akadjon el a folyamat egy "megkönnyebbülésben", valami "elintézettség" érzésben, hanem jöjjön a mennyel való elrendeződés, a továbblépések megszületésének ideje, és az Úr terveinek további kibontakozása.
Hogyan?
1.- gyógyulás. 2.- megtérés (újjászületés). 3.- Szentlélek keresztség, felkenetés, tűzzel és erővel való betöltés. 4.- Isten munkája mennyei erőben, tűzzel, Szentlélekkel, folyamatosan, újra és újra, rendszeresen, míg e földön vagyunk...
Ugye, hogy így van?
Ma is...
Uram, köszönöm, hogy számon tartasz, köszönöm, hogy személyesen ismersz és gondoskodsz felőlem, felőlünk, mindannyiunk felől, és akarod a teljességet, a kibontakozást. Nem "csak" a gyógyulást (de köszönöm, hogy ezt is, nagyon is, és mi nagyon, nagyon ott vagyunk Előtted a gyógyulásért, mert itt élünk ebben a testben, és szükségünk van a Te mennyei beavatkozásodra, a mennyei felszabadításra, gyógyításra, helyreállításra, amit sokszor a legtüzetesebb és alaposabb kezelés sem tud elvégezni), de azt is, hogy a gyógyulásból legyen életátadás, megtérés, újjászületés, vagy, ha ez már meg volt, vagy megtörtént a gyógyulás után, legyen Szentlélekkel való beteljesedés, és Szentlélek erejében való együtt-munkálkodás is Veled, Uram, mások megmenekülése érdekében. Ameddig e földön élünk. Köszönöm, köszönöm, köszönöm Neked, Uram. Ámen.
Az Ige a Lukács 17, 11-19 verseiből szólt, a tíz leprás meggyógyulásából.
"És történt, mikor útban volt Jeruzsálem felé, hogy ő Samariának és Galileának közepette ment át. És mikor egy faluba bement, jött elé tíz bélpoklos férfi, kik távol megálltak. És felemelték szavukat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! (Szükségben voltak, nagyon nagy szükségben. Ki segíthetett volna rajtuk, ha nem Jézus. Őt szólították meg. Kérték. Hit által. Kiáltottak. Ki voltak rekesztve a társadalomból. Csak "távol" állhattak meg, és innen kiáltottak. De az Úr Jézus meghallja a kiáltó szűkölködő szavát - Zsoltárok 72, 12.) És mikor őket látta, mondta nekik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. (Rájuk nézett. Amikor az ember - Szentlélek által - ránéz valakire, egy helyzetre, valamire, ahol a menny beavatkozása kell, jön (jöhet) a mennyei szó, az útmutatás, és a HIT által így szólunk, cselekszünk, és így tud a menny cselekedni. Most, ebben az időben, a menny a földdel összekapcsolódik, az Úr együtt-munkálkodik az Övéivel, és így mennek végbe az Ő tervei. Itt is, az Úr Jézus által is, így történt: "rájuk nézett", és mondta... mert amit az Atya cselekszik, azt cselekszi a Fiú is... semmit nem cselekedhetett, amiben nem látta cselekedni az Atyát... "rájuk nézett" - és közben a mennyre is... mi az akarat, mi a szó... mit akarsz, Atyám... És így mondta ki a szót: "menjetek el és mutassátok meg magatokat a papoknak" - mármint, hogy mire odaértek, meg fog látszani a gyógyulásuk. hit által.) És történt, hogy míg odamentek, megtisztultak (katharidzó - gör.). Egy pedig ő közülük, mikor látta, hogy meggyógyult (iaomai - gör.), visszatért, dicsőítvén az Istent nagy szóval. És arccal leborult az Ő lábainál hálákat adva Neki. (Teljes hódolat, teljes alázat, teljes hála, Ő - az Úr Jézus - van a középpontban... út a teljes felismeréshez, Ő az Isten, emberi testben.) És az Samariabeli volt. Felelvén pedig Jézus, mondta: Avagy nem tízen tisztultak-e (katharidzó - gör.) meg? A kilence pedig hol van? (Itt vannak a számok. Az Úr Jézus számol. Ő látja a jelent, és látja a potenciális jövőt is. És Neki fontos minden egyes ember jövője. Fontos, mi fog történni vele, függetlenül attól, hogy most meggyógyult-e, és attól, hogy az eddigi szükséghelyzet, baj, nehézség és szenvedés véget ért. A Jövő kulcsa, hogy mit kezd Jézussal. Megtér-e, befogadja-e Őt, átadja-e magát Neki, és újjászületik-e. Ma ez kell kövesse a nem hívő, vagy vallásos emberek életében végbement csodákat, és a hívő, újjászületett ember életében bekövetkezőt is, teljes odaadás, hűséges együtt-munkálkodás kell kövesse... ez a jó jövő garanciája. Ezért kérdez az Úr Jézus. És azért, mert az tény, hogy amikor valaki meggyógyul, amikor valakivel csoda történik, egyből az Úrra gondol, és arra, hogy Neki ezt meg kell köszönje...) Nem találkoztak (találtattak - nem lehetett egyetlen másikat sem találni), akik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen? (Ez az utalás nem az Úr Jézus gondolkodásmódját jelzi, hanem arra vonatkozik, hogy a környezete lenézte a samáriaiakat, és egy fajta vallásos gőggel gondolkodott róluk, mint a "választott nép" a "kirekesztettekről", a "futottak még" kategóriáról. És mégis, itt az látszik meg, hogy ez a "semmibe vett" megértette a menny szavát, és befogadta az Úr indítását, adta magát a következő lépésre, a teljes életátadásra, ami a hálából, a tiszteletből és az Isten iránti megrendülésből fakad. csak ez az "idegen" - és most "hol van" Irzáel "vallására büszke" népe? Ez az utalás erre vonatkozott.) És mondta neki: Kelj föl, és menj el. A te hited téged megtartott (szódzó - gör.). (Más szóval: ami megtörtént, a gyógyulás, a tiéd. Ajándékba kaptad. A jövő is a tiéd. A mennyből megkaptad a megmentést - szódzó - a következő lépések garanciáját, a mennyei kiengesztelődést, az új kezdést, az üdvösséget. Itt nem olvastuk, hogy ez az ember bűnbánatot tartott, hogy formálisan tett valamit - de MÉGIS, megtörtént valami, amire az Úr Jézus azt mondta: "a te hited téged megtartott, megmentett, üdvözített". A megmenekülés néha annyira belül történik, annyira nem kívülről ellenőrizhetően - de azért a következmények jönnek, sorra, letagadhatatlanul, ha ott az új élet, jönnek az életjelenségek is - de mégis megtörténik. És az Úr Jézus itt látta, tudta, és kimondta: megtörtént. Megmenekültél.)" (Lukács 17, 11-19.)
Uram, köszönöm a menny finom mozdulásait, s azt, hogy Te érzékennyé teszel bennünket erre. Megmutatod, amit Te teszel, amire Te indítasz, amiben engedhetünk, és amiben kell is engednünk. És megmutatod a következményeket, a mennyei munkát, és mindazt, ami titkosan történik, de mi mégis benne lehetünk. A HIT által. Veled. Köszönöm, hogy Te is így jártál a Te mennyei Atyáddal, és mi is így járhatunk, Veled. És akarunk is. Nem jó másként. Csak így jó, Veled, együtt mozdulva, megértve, amit Te gondolsz, amit Te szeretnél, amire Te hívsz, ami Nálad elő van készítve. Köszönöm Neked, Uram, köszönöm a mindennapokat, s azt, hogy vonsz, és jelzed, mit kell tenni, és nem hagysz magunkra, soha. Ámen.
2022. 03. 11.