Ő ad bölcsességet!
Erről beszéltem tegnap az istentiszteleten József nagyon különleges élethelyzete kapcsán. (A Máté ev 1, 18-25 verseiben olvashatod.)
-- József zavarba ejtő helyzetbe került. Máriával csoda történt, és ezt József első kézből hallhatta - Mária minden valószínűség szerint elmesélte Józsefnek, mi történt vele, miután visszatért Erzsébettől - de a helyzet mégis teljesen zavaros volt a számára.
-- Mária tiszta, ehhez kétség nem fér. Tiszta szívű, szereti az Urat, az egész lénye olyan világos, érezhető, hogy szinte sugárzik belőle az Úrral való kapcsolat. Mégis, a környezet, mindenki, aki itt van körülöttük, egyértelműen bűnnel vádolják.
-- Az áldott állapot - ez is valami nagyon világos helyzet, de ugyanakkor zavarba ejtő. Hiszen, a ez csoda, akkor minden elképzelést felül múlóan Isten beavatkozása a történelembe. Ha pedig nem... de Mária nem ilyen... egyszerűen MÁS sugárzik belőle. Más... nem a szenny és a hazugság. Nem.
Mit teszel József? Kézre adod? A "te kezed lesz rajta először", ahogy a törvény mondja? Vagy hazudsz, és azt mondod, a te bűnöd, és feleségül veszed? Vagy úgy csinálsz, mintha semmi közöd nem lenne hozzá?
József, mi mellett döntesz?
-- Ez volt az ő hatalmas dilemmája, és egyúttal végtelenül zavarba ejtő helyzete. Egy terhes lány, aki az ő jegyese, és védelemre szorul, s kivégzés előtt áll... Kiállsz-e mellette, vagy hagyod a sorsára?
-- Nos, József gondolkodott. Egy gondolkodási folyamatban volt. Kikerülhetetlenül, mert "igaz" ember volt az Úr előtt, ami azt is jelent, hogy felelősségteljes, tiszta, hűséges, aki nem fog hazudni, és nem hátrál ki a nehéz helyzetekből, hanem megvizsgálja, mi ebben az ő szerepe, mit kell tennie, hogy kedves legyen az Úr előtt. S ha az Úr nem szól... ha nem tudod, mi a tanács, a tőled telhető legjobbat fogod dönteni, anélkül, hogy magadat mentenéd... József is emellett tette le magában a voksot. "Elbocsátom titokban - így nem fogják bántani, de nem is kell részt vennem a bűnben, ha van..."
-- Ez a döntés emberileg még a legszebb, ami lehetett volna - hiszen ott van benne az irgalmasság is, és nem egy szimpla törvény-kezelés, hanem gondolkodás az igazságról. De nincs ott benne egy mély, szellemi felismerés. Ott van benne valami benső ismeret Máriával kapcsolatban (nem bűnös) - de nincs ott az Úrral kapcsolatban (ez: csoda!)... s az Úr hagyta eddig eljutni a dolgokat.
-- Igen, Ő néha vár. Várakozik, mert így meglátszik a szív állapota, meglátszanak a döntések, átmegy az ember a HIT harcán, s elhangzanak azok a mély kérések Isten akarata iránt, megszületik a mély vágy, hogy csak az legyen, "amit Te akarsz, Uram", ami kell ahhoz, hogy a menny beavatkozzon egy-egy helyzetben.
-- Egészen különleges. Egészen, egészen, egészen különleges. Te és én, valószínűleg nem várnánk eddig. Gyorsan szólnánk Józsefnek, hogy "figyelj, hát nem látod, nem érted, ez az egész Istentől van"... de az Úr néha tovább vár. S Ő a bölcs, nem mi...
-- Néha a mi helyzetünkben is így van. Az Úr meglátja, mi van a szívünkben - s mi is felismerjük... és mások is. Néha sokkal, de sokkal több idő telik el, mint amit mi "jónak gondolnánk", míg megértjük a következő lépést, vagy meglátjuk, amit Ő gondol. Néha nagyon sok veszteséget élünk át, mire meglátjuk, ami Tőle van, mint megoldás, vagy akár, mint "magyarázat". De nem baj. Ha szereted az Urat, akkor ez is a javadra lesz - Ő garantálja. S közben megismerjük Őt, és az Ő feltámadásának erejét... (Filippi 3, 10-14.) - mivel, ahogy ÁTMEGYÜNK az "Ő halálán", és ahogy részesülünk az "Ő szenvedéseiben" is, (és félre ne értsd, ez NEM "megváltó szenvedés", nem "mások bűnéért való", vagy "mások helyett való", mint az Úré volt - ez az a szenvedés, amiről Ő is mondta, hogy az Övéinek része lesz benne... s most ezt nem részletezem)... szóval, ahogy átmegyünk az Ő halálán (az Ő szenvedéseiben részesülünk), egyszerűen SZÜKSÉGÜNK lesz az Ő feltámadására, az Ő feltámadásának erejére is, hogy győzzünk, hogy az Ő terve megvalósulhasson... s meg is valósul, és győzünk is, az Ő erejével.
--József is átment a gondolkodásnak ezen a harcán.
--És az Úr megvárta a megfelelő pillanatot.
Amikor eldőlt Józsefben, hogy az "emberileg legjobbat" fogja megtenni, vagyis, titokban elbocsátja jegyesét, hogy ne bántsa senki más, de közben ő nem fog kiállni mellette, akkor, és pontosan akkor, az éjjel, Isten angyala állt mellé, és szólt hozzá: "NE BOCSÁSD EL!" - más szóval: Ne félj magadhoz venni!
Vagyis: Ne azt tedd, amit eldöntöttél...
-- Isten beleszól abba, hogy mit tegyünk? Ő irányítja az életünket?
Igen! Ő megteheti, meg is teszi, sőt, kérjük is, hogy tegye meg
-- Áthúzhatja egy sok idő alatt kiformálódott tervünket is? Egy olyat, ami annyi szempontot tartalmaz? Amin annyit gondolkodtunk? Amiért annyit "tettünk"? Igen. Megteheti - és meg is teszi néha. Nem mondom, hogy mindig - hiszen mi az Úréi vagyunk (akik befogadtuk Őt, és Vele járunk), s ez azt is jelenti, hogy vele együtt tervezünk, a lépéseket is Vele együtt bontakoztatjuk ki... s ezért talán nem mindig kell áthúzni a terveinket, hiszen közben, a folyamat során Vele együtt kerestük a lépéseket... de van, hogy mégis történik ilyen... mert változott valami, vagy valami fontosra mégsem figyeltünk, vagy más az időzítés, vagy más lett az irány... sok minden lehet. Az Úr pedig megteheti, és néha meg is teszi, hogy áthúzza a terveinket
És te mit teszel, amikor Ő szól, vagy beavatkozik, vagy valami módon kifejezésre juttatja, hogy más az irány!?
-- József váltott.
-- És jól tette.
-- Mi is válthatunk, hiszen nem egy "projekt" az "Istenünk", vagy nem egy fajta "eljárási mód" a mi egyedüli lehetőségünk - nekünk Urunk van, Akihez tartozunk, Megváltónk, Aki vezet bennünket, Szent Szellemünk, Aki személyesen iránymutatónk nekünk... szóval, olyan nagy baj nincs, hiszen nem "törvény-vallásban élünk", hanem egy mennyei kapcsolatban
-- Ehhez viszont a lelkünket is kezeljük. Vagyis, megtanulunk megérteni, meglátni, felismerni és megtanulunk elengedni, ha szükséges, sőt, mindezt hálaadással tenni... elég nagy tudomány, óriási mesterség, ami nélkül az Isten országában nem tudunk működni. Ez Jézus útja Mennyei Atyjával... nézd csak meg a János 11-et. Kimondja (az Atya szavára, útmutatására) - "ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való..." - s utána néhány nappal: "József, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem...". Azt mondhatná valaki: "Hát, Úr Jézus, jobb lenne, ha bevallanád, hogy tévedtél..." - de nem... nem tévedett, csak közben egy terv-módosítás ment végbe. Vagyis, a terv felismerésének egy újabb lépése állt be. És ehhez kell a rugalmasság is, hogy egyáltalán felismerhesd, hogy "most mi van"... mi a következő lépés...
--Vagy, nézd csak a János 7-et. Az Úr Jézus testvérei mind indulnak Jeruzsálembe, az ünnepre. "A ti időtök mindig készen van, az enyém pedig nincs..." - mondja nekik az Úr Jézus, és megnyugtatja őket: "ti csak menjetek fel - én maradok". De utána, valami pici idő múlva, utánuk megy, de "titokban"... akkor most miről van szó? Hazudott? Nem. Tévedett? Nem. Egyszerűen terv-módosításról van szó. Egy másik fázis lépett érvénybe. S ahhoz, hogy ezt felismerje az ember, kell az elengedés, a rugalmasság, a bátorság, a nyitottság, és az, hogy a kapcsolat legyen az első, ne pedig egyéb "alapelvek" (pl. a "kimondott szó"... vigyázz, nem akarom, hogy félreértsd, az igened, legyen igen, és a nemed, legyen nem... ne menj át fogadkozásba, stb. Nem arról van szó, hogy ez ne lenne alapvető és iránymutató - csak itt, most, nem erről volt szó. Itt az Úr Jézus arra a helyzetre mondott egy igent és nemet, amiben a testvérei hívták, hogy "mutassa meg magát Jeruzsálemben", de nem ígérte meg, hogy egyáltalán nem fog elmenni... arról beszélt, hogy minek van ott az ideje. S amikor eljött az idő, indult. Nem kötötte meg az, amit kimondott a testvéreinek, mert másról volt ott szó. Érted ezt? Egy ilyen emberi elvárás, "alapelv", nem foghatta vissza abban, hogy mit fog tenni az Atyával, közösségben, az Ő útmutatása alapján. Ugyanígy, pl. az "udvariasság" elve... ami kedvességet is jelent a hétköznapokban, és tiszteletben tartását az emberi megszokott kapcsolattartási, közeledési szokásoknak... pl. Nikodémus esetében teljesen "át lett húzva" - ahogy Nikodémus kérdezett, az Úr Jézus valami egészen másra válaszolt... látszólag. Nem járta be az "udvariassági köröket", hanem mást tett, mert ez volt a mennyei... de az is, ahogy Samáriában "egy asszonnyal beszélt", ugyanígy teljesen más volt, mint amit megszoktak általában, abban a társadalomban. Vagy, hogy "bűnös emberhez ment be szállásra"... mint pl. Zákeus esetében. A mennyei terv át tudja húzni az emberek megszokott várakozásait...)
József bátran váltott, és magához vette Máriát.
-- Csoda volt, ami Máriában végbe ment.
-- Csoda volt, hogy József vezetést kapott.
-- Kedvesen és készségesen engedelmeskedtek, mindketten, a maguk idejében. És mégis...
-- És mégis, mindezek ellenére, zavarba ejtő helyzetek következtek. Olyanok, amikben biztonságukat egyedül az biztosította, hogy a./ teljesen nyitottan, az Úr vezetésére hallgattak, és engedelmeskedtek Neki, és b./ az Úr személyesen volt ott velük, vezette őket, és segítette a lehetetlen helyzetekben (pl. Názáretben a hátra levő 6 hónapban... vagy Betlehemben, a megérkezéskor, a szülés előtti közvetlen percekben is, amikor nem volt szálláshelyük, s az Úrtól kellett, hogy megoldást találjanak erre is... vagy kicsit később, amikor a keleti bölcsek elmentek tőlük, s az angyal jelezte, hogy Heródes gyilkos szándékkal van a gyermek iránt, úgyhogy azonnal indulni kell tovább...)
-- Van olyan, hogy hallgatsz az Úr Jézus szavára, részese vagy a csodának, és közben az ellenség mégis borsot tör az orrod alá, rátör az életedre, megpróbálja megfosztani a szeretteidet az elemi biztonságtól, ellátástól, gondoskodástól, a reménységtől és a jövőtől? Igen. Van. József ezen ment át, Máriával együtt.
-- Az, hogy József megkapta a mennyei bölcsességet, és az, hogy hallgatott is rá, sőt, hogy részese volt a csodának, nem őrizte meg őt attól, hogy nem sokkal később, megint egy zavarba ejtő helyzetben találja magát. Talán éppen azért a döntésért, amit meghozott, engedelmesen...
-- Az Úr ad bölcsességet, s ez azt jelenti, hogy megkapod a vezetést, az útmutatást a mennyből, s tovább tudsz lépni az Ő vezetése szerint.
-- Az Úr ad bölcsességet - ez azt is jelenti, hogy adni fog akkor is, amikor megint zavarba ejtő helyzetbe kerülsz. Akkor is, amikor megint és megint rád támadnak, vagy akadályozni próbálnak, vagy amikor megint és megint "szükséged lesz" az Úr direkt beavatkozására, mennyei útmutatásaira, mert csak úgy tudod megtalálni a megoldást, ami iránt olyan nagyon ki vagy szolgáltatva...
"Mert az Úr ad bölcsességet, az Ő szájából tudomány és értelem származik." (Példabeszédek 2, 6.)
No, erre az Igére gondoltam.
-- Ad, ad és ad, adni fog, ebben bátran megbízhatsz.
-- Ha pedig megnézed az első verstől kezdve ezt a fejezetet, meglátod, hogy annyi kell hozzá, hogy megkapd (hogy megértsd) ezt a bölcsességet, hogy kérjed, hogy várjad, hogy kívánd, hogy akard, s magadban mindennél fontosabbnak tartsad... "felmagasztald"... vagyis, olyan értéknek tekintsd, ami felette van minden másnál... pl. az ezüstnél, és egyéb kincseknél...
"Az igazaknak valóságos jót rejteget, pajzsot a tökéletesen járóknak. Hogy megőrizze az igazságnak útjait, és kegyeseinek útját megtartja." (Példabeszédek 2, 7-8.)
Más szóval: jó lesz, ahogy megérted, meglátod, felismered és befogadod a mennyből kapott bölcsességet, a következő lépést, és a mennyei tervet, ami esetleg teljesen más, mint amit amúgy te elgondoltál volna...
-- Jó lesz, méghozzá valóságos jó lesz benne, és védelem, ha odaszánod magad arra, hogy hallgass Őreá, és kövesd az Ő útmutatásait.
-- Ő elkötelezte magát arra, hogy megőrzi az igazságnak útjait (vagyis, amire Ő hívott téged, amit eléd adott, amit választottál - mint József is, amikor eldőlt benne, hogy hallgat az Úr szavára, és nem fél magához venni Máriát, az ő feleségét... hanem kiáll mellette, megvédi, és elkötelezi magát hozzá). És "kegyeseinek útját megtartja" - más szóval: ahogy járnak, ahogy hallgatnak Rá, ahogy teszik, amit Ő mondott, mond, nekik, az egész úton megtartja őket, és megtartja, megmenti, megőrzi magát az "utat" is, vagyis azokat a lépéseket, azokat a döntéseket, amiket az Övéi hoznak... pl. azt, ahogy Mária kihordja a kisgyermeket, egészen odáig, hogy megszületéséhez helyet is biztosít számukra, s a továbbiakra, a menekülés időszakára, ellátást is, és iránymutatást. "Kegyeseinek útját megtartja" - ez is benne van a megnyert bölcsességben, és a napról-napra újra megkapott mennyei útmutatásban.
Ez a biztatás, amit az Ige mond.
"Az Úr ad (és adni, adni, adni fog, mindenkor, amikor szükséges) bölcsességet, és az Ő szájából tudomány (tanítás, és útmutatás) és értelem származik." (Példabeszédek 2, 6.)
Legyen ott kedves életedben, ma is, és életed minden helyzetében, ahogy az Igét tanulmányozod, ahogy vágyod, várod az Ő vezetését, adja meg az Úr Jézus Krisztus, hogy legyen ott az Ő bölcsessége, útmutatása, legyenek ott megoldásai, lépésről-lépésre, helyzetről-helyzetre, hogy ne maradj vezetés és tanács nélkül. Ámen.
2022. 12. 04.