Nőnap/2022
Áldást, örömöt, reménységet és biztonságot kívánok minden kedves hölgynek, kicsinek és nagynak, akiket a mi Istenünk azért alkotott, mert jót akart, mert a jövőt tartotta szeme előtt, mert akarta, hogy boldogság és öröm legyen, mert ez a világ hiányos, beteg, terméketlen nélkülük.
Köszönjük, Urunk, a jó ötletet, a mennyei gondoskodást és a szépséget, amit általuk ebbe a világba behoztál. Köszönjük, hogy semelyikünk nem születhetett volna meg, ha Te nem gondoltál volna arra, hogy hölgyek legyenek az Univerzumban. Köszönjük az életet, a szeretetet, a gondoskodást, köszönjük a változatosságot, a kedves kreativitást, az otthonosságot, köszönjük a kacagást, a dalt, a gyengédséget, köszönjük a Te megszámlálhatatlan ajándékodat, amit általuk adtál és adsz. Köszönjük a harmóniát, a vonzást és összekapcsolást, köszönjük a mennyei kiegészítést és összeillesztést... a Te ajándékodat. Tegnap, ma, és ameddig a földön vagyunk, mindvégig.
A Tiéd, Urunk, minden harci helyzet, Rád vetjük, ami rombolni akarja ennek a csodálatos mennyei ötlenek a mélységét, tisztaságát és életteliségét, ami kimozdítja helyéből ezt a csodálatos dinamikát, a férfi és női vonzás-harmónia-kiegészítés gazdagságát. Köszönöm a gyógyítást, amit Te tudsz véghez vinni a sérült személyiségben, ahol az identitás, az önazonosság és ennek öröme megtört. Köszönöm, hogy Nálad a jövő, ennek az egész világnak a jövője, s benne a mi kedves és sokat kárhozatott Hazánk, otthonunk, az itt élő csodálatos hölgyekkel, akikkel Te ajándékoztad és ajándékozod meg az itt élő, Általad kitalált férfiakat.
Köszönöm, hogy a harmóniát és a bölcs teremtést Te őrzöd meg tisztaságban és értelemben. Ámen.
"Teremtette tehát az Isten az embert az Ő képére. Isten képére teremtette őt: férfiúvá és asszonnyá teremtette őket. És megáldotta Isten őket, és mondta nekik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá..." (1Móz 1, 27-28.)
"És mondta az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni. Szerzek neki segítő társat, hozzá illőt... És mondta az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék (Más szóval: "ez legyen a feleségem!"), mert emberből vétetett. Annak okáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté." (1Mózes 2, 18. 23-24.)
2022. 03. 08.