Nem "lehetetlen", csak "egy akadály"...
Mi történik? Az, hogy ha érzed, ha tudod, hogy az, ami előtted van, az Úr akarata, akkor a "lehetetlenek" csupán "egy akadállyá" lesznek, amiket "le lehet győzni", csak neki kell menni, csak nem szabad feladni...
1./ Régen, a Bevezető csoportban, a legelején megtanultuk az "Ő meg tudja tenni" c. dalt is.
-- Talán Jon-ék gyülekezetéből jött hozzánk ez a dal, nem tudom, de azt igen, hogy amikor elkezdődtek a Bevezető csoportok, fél órán át, vagy néha még tovább is, énekeltünk, énekeltünk, énekeltünk.
-- Nagyon egyszerű dalokat, és nagyon szerettük őket - bementek az üzenetek ezek által: "Felveszem a dicséret köntösét...", "Jézus vére győzelem, hallelúja...", és ezek közt volt az "Ő meg tudja tenni, Ő meg tudja adni, Ő meg tudja tenni, mi most oly nehéz... Ő meg tudja tenni, Ő meg tudja adni, hisz Neki semmi sem nehéz - A hit csak Rá épít, a hit csak Rá számít, a hit Reá támaszkodik, Őbenne bízik, szavára épít mert Isten mondta ezt... Ő meg tudja tenni, Ő meg tudja adni, Ő meg tudja tenni mi most oly nehéz... Ő meg tudja tenni, Ő meg tudja adni, hisz Neki semmi sem nehéz..." és így tovább... nagyon klassz dal. Most is énekeltük a Csia Lajos iskolában a gyerekekkel, és őket is átjárta közben az Isten dicsősége, és a tudatos odaszánás, a bátorság és a biztonság, hogy az Úr meg tudja tenni, és, hogy Neki nem nehéz... mi pedig nem fogjuk feladni, hanem "nekimegyünk".
2./ Valahogy így lehettek ott, azok, négyen, akik cipelték barátjukat oda, ahol Jézus éppen tanított egy házban (lehet, hogy Péter házában?).
-- Vitték, reménység volt bennük, hogy "csak oda kell jusson Jézus elé", és már megoldódik minden, és ez örömmel is járt, tehát reménységgel áthatottan, örömtől csillogó szemekkel haladtak az úton... mígnem...
-- Mígnem meglátták a tömeget. A ház körül több gyűrűben emberek álltak, pipiskedtek, hogy valamit elkapjanak a kiszűrődő hangokból, egymásnak adták tovább az megragadott mondatokat, csöndre intették egymást, és azon voltak, hogy ha "már kint rekedtek", legalább "valamit" el tudjanak mégis vinni magukkal... (persze ez így nincs leírva az Evangéliumban, ezt csak én mesélem most így, de tény, hogy a tömeg miatt nem tudtak az ajtóhoz férni).
3./ Nos, mit csinálsz egy ilyen helyzetben? Feladod? Megadod magad a "lehetetlennek"? Vagy nem adod meg magad, hanem elkezdesz gondolkodni. Én az utóbbi pártján állok.
-- "Csak ne nézz magadra, tovább magadra, így lassan lassan elsüllyedsz. Csak Őreá nézz, csak Őreá nézz, s a vízen járva mész... Ő meg tudja tenni, Ő meg tudja adni, Ő meg tudja tenni, mi most, oly nehéz... Ő meg tudja tenni, Ő meg tudja adni, hisz Neki semmi sem nehéz..."
4./ Meglátod a "lehetetlent", de nem adod fel, hanem elkezdesz gondolkodni... mi lehet a megoldás. Imádkozol magadban, és gondolkodsz... csak egy marad ki: az, hogy "feladod", az nem alternatíva... "Ő meg tudja tenni..."
a./ Úgy véled, a "gondolkodás" ellentéte annak, hogy Isten megoldását kéred ki? Nem. Szerintem egyáltalán nem ellentéte. A kettő együtt működik.
b./ Mi emberek vagyunk, áldott elmével ellátva, megáldva azzal, hogy tudunk gondolkodni. Nem csak azon, amit látunk, de azon is, amit nem látunk még, viszont ott van a helyzetben, mint lehetőség.
c./ Ha többen vagytok, meg van a lehetősége, hogy még több lehetőséget is megláttok, hiszen mindannyian mások vagytok, de egy céllal, és ugyanazzal a készséggel (odaszánással), és döntéssel, hogy nem adjátok fel - tehát megsokszorozódik a lehetősége annak, hogy valami jó megoldás lesz.
d./ Csak... csak ne kezdjetek el sopánkodni, ellene beszélni annak, hogy meg lehet oldani a kérdést, és meg lehet találni a megoldást a problémára.
-- Miért? Mert a sopánkodás csak elveszi a megoldási gondolatokat, megerőtleníti a javaslatokat, kikészíti a megoldást keresőket, és a vége feladás lesz.
-- Hm... igen. A problémát mindannyian látjuk. Ezt azért persze lehet "elemezni", de azzal a céllal, hogy a megoldást megtaláljuk, és azzal a feltételezéssel (belső meggyőződéssel), hogy VAN megoldás, csak mi még esetleg nem látjuk ezt előre...
e./ Szóval, a gondolkodási folyamatban van helye annak is, hogy "elemezzük" az akadályt (ami jelenleg lehetetlennek tűnteti fel a megoldást), de azzal a készséggel, hogy a mi Istenünk adni fog valami JÓ lépést, amivel az akadályt le tudjuk győzni.
-- Ekkor, így, nem lesz sopánkodás, és nem lesz elnyomása azoknak a megoldást hordozó ötleteknek, amiknek éppen ebben a helyzetben kell előjönniük!
f./ Az emberek szeretnek beszélni. Ki többet, ki kevesebbet. Csak arra vigyázz, hogy szavaiddal ne lombozd le a többieket, ne vedd el a lehetőséget, hogy NÁLUK megjelenhessen a megoldás. És ne vedd el a reménységüket sem, negatív szavaiddal, megközelítéseddel.
-- Ehelyett, ha beszélsz, ilyenkor óvatosan beszélj, válaszd meg a szavakat, és a hangsúlyokat is... ne add át magad a "lehetetlennek", a depressziónak, hanem mondd a jót, még, ha a "teljes megoldást" nem látod is, jelenleg...
g./ Mit mondhatsz ilyenkor? Mi a bölcs hozzáállás? (Mert néha a legjobb, ha hallgatsz. De mások esetleg félreérthetik, ezért néha - pl. ha a gyermekeid is ott vannak, vagy feleséged, vagy férjed, vagy mások, akik esetleg rád támaszkodnak, vagy "hitben gyengébbek", néha, ilyenkor, azért kell beszélned is valamit. Csak nem mindegy, mit, és hogyan...)
-- Kimondhatod például: "Még nem látom a megoldást, de gondolkodom rajta...".
-- Vagy: "Biztos vagyok benne, hogy az Úr Jézus fog adni valami jó megoldást... ha támad valami ötletetek, köszönöm, ha elmondjátok...".
h./ Vigyázz arra, hogy ilyenkor nagyon könnyen elő tud jönni a KÁRHOZTATÁS... a másik hibáztatása. Te NE dőlj be ennek.
--Ne add meg magad annak, hogy a "másik a hibás". Pl. "Miért nem gondolt előre erre az eshetőségre?".
-- Ebből elkeseredés lesz, magány, és veszekedés. Semmiképpen sem megoldás.
-- Tehát a másik kárhoztatása: tilos. Ehelyett: gondolkodás és imádság. Néha belül. A legbensődben. Az Úrral való beszélgetés formájában. Néha együtt is... hangosan... de nem ellentétben azzal, hogy közben gondolkodsz.
5./ Valami ilyen történt itt is.
-- A ház körül volt véve emberekkel, bent már zajlott valami, mondhatták volna, hogy "elkéstünk", vagy, hogy "miért kellett rád megint ennyit várni", stb.
-- De mondhatták azt is, hogy "meg fogjuk találni a megoldást", mert "nem vagyunk egyedül - ha Isten velünk, kicsoda ellenünk".
-- Akármit mondtak, a megoldás egy pillanat alatt megjelent: fel a tetőre...
-- A szemek amúgy jobbára lefelé néznek, és körbe, arra, amit "amúgy lehet látni", de néha megjelenik egy tekintet, ami másfelé néz, és úgy fogja megtalálni a megoldást.
-- A megoldás egy "megváltozott kiindulási pont" is lehet, egy olyan törvényszerűség meglátása, ami addig kimaradt a gondolkodásból, ami, mintha "kívülről nézne rá" a helyzetre... és jön a megoldás, jön, és örömöt fog adni, és betölti a szükségleteket, és átjár reménységgel ismét, és nekibátorodsz, és van Mit tenned megint csak, és nekilendülsz, és már ott is lesz, amire úgy vágytál...
6./ Fel a tetőre... ez más, mint amit eddig gondoltak... és van benne kockázat is... "mit szólnak mások", vagy "mi lesz, ha leállítanak közben"... de nem biztos, hogy érdemes ezekkel számolni.
-- Ha nem kezdünk bele, soha nem látjuk meg, hogy "mit szólnak mások", vagy, hogy "leállítanak-e közben".
-- És az, hogy "mit szólnak mások", változik mindig annak megfelelően, hogy mi lesz majd az eredmény... ha "jól sikerül valami", akkor hős leszel a szemükben, és "miért nem jutott eszünkbe nekünk is?" kérdéssel "felfedezőnek" titulálnak majd. Ha nem jól sikerül, akkor persze kárhoztatnak, lenéznek, és okoskodnak majd - de "kit érdekel"? Nem az a fontos, hogy Jézus el tudja végezni, amit Ő szeretne? Nem az a fontos, hogy amit Ő akar, az megvalósulhasson?
-- Úgyhogy: hajrá, ha már meg van a megoldás, akkor lássunk neki, kezdjük el mielőbb, és a kezdő lépések közben úgyis megjön majd a következő lépés is... ?
7./ "De nem találván módot, hogy a sokaság miatt miképp vigyék őt (barátjukat) be, felhágtak a háztetőre, és a cseréphéjazaton át bocsátották őt alá ágyastól Jézus elé a középre." (Lukács 5, 19.)
-- Szóval mégiscsak volt megoldás
-- Csak ez a megoldás más volt, mint először gondolták, és mint az emberek gondolták, körülöttük.
-- Egy valami végig kísérte az egész folyamatot, elindulástól, az akadály meglátásán keresztül, a beteljesedésig (megoldásig). S ez a döntés volt, a cél, ami előttük lebegett, és az, hogy meg fogják keresni a megoldást, mert nem tudnak engedni abból, hogy barátjuk Jézus elé jusson!
8./ Most két szálon:
a./ Jézus előtt is akadály volt. Nem csak a négy barát előtt...
-- A környezete morgása, panaszkodása, kárhoztatása, kritikája. Az ellenséges gondolkodású emberek leselkedő szeme, hogy meglássák a "gyengéit", a "rést", hogy be tudjanak támadni... hm... igen. Nem egyszerű helyzet - de nem lehetetlen...
-- Az Úr Jézus tudta, hogy itt mi a helyzet (mennyei kijelentés), mit kell tenni (szólni) - és kimondta, amit ki kellett: "Ember, megbocsáttattak neked a te bűneid!".
-- Őt nem tarthatta vissza a "lehetetlen", nem fékezhette meg az akadály, hanem szólt, és cselekedett, mert látta, amit a menny látott, és átjárta, hogy az Isten dicsősége megvalósulhasson!
-- S ez a kiszolgáltatott állapotban levő beteg ember - ott, a négy barát izzadt, ragyogó arca előtt, várakozó szemük láttára - meggyógyult.
b./ A másik szál: Te vagy... és én.
-- Előttünk is ott az akadály.
-- És mi is át vagyunk járva az Isten dicsősége utáni vággyal. (Nem "saját dicsőség", hogy "te légy nagy", vagy, hogy "jót mondjanak rólad az emberek", vagy, hogy "híres légy", és hogy "mindenki rólad beszéljen". Nem... hanem az Isten dicsősége, hogy amit Ő akar, az meg legyen, megvalósulhasson, teljességre juthasson...)
-- És azzal, hogy Neki nincs lehetetlen... Ő meg tudja tenni...
-- És azzal, hogy most igen, mi vagyunk ebben a helyzetben, és rajtunk múlik, hogy az Isten dicsősége végbe mehessen, nyilvánvalóvá lehessen... és mi nem fogjuk Őt akadályozni ebben... Legyen meg, Uram, legyen meg, legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy itt, a földön is...
-- Igen, ott lehet a környezeted értetlensége, sopánkodása, vagy az, hogy "mit szólnak hozzá"... ott lehet, de átjár a menny dicsősége, és az, hogy mit akar az Úr, és mi lehet majd belőle, mennyire csodálatos lesz, ahogy Ő elkezdi felhasználni, amit teszel, amiben nem adod fel... és ezért a "lehetetlen" átlényegül a gondolkodásodban pusztán "egy akadállyá", amit le lehet győzni... csak gondolkodni kell, és fel nem adni.
9./ "Az Úrra nézz csak, ne Góliátra s a győzelem már a tiéd... hisz nem csak te harcolsz, Ő is ott harcol, az életed harcmezején... Ő meg tudja tenni, Ő meg tudja adni, Ő meg tudja tenni, mi most, oly nehéz... Ő meg tudja tenni, Ő meg tudja adni, hisz Neki semmi sem nehéz..."
-- Ez a dal, amit a Bevezető csoporton megtanultunk, sok más dal közt, és ott hősök nőttek fel... átjárta őket az, hogy a "lehetetlen" Isten személyben "csak egy akadály", amit Ő le tud győzni, és Vele mi is legyőzzük...
-- Ez az a gondolkodásmód, amit téged is győztessé tesz, vagyis az Úr Jézus tesz győztessé, és közben kimunkálja benned ezt a gondolkodásmódot, és megtalálod, Ővele együtt a megoldásokat, a győzelem lépéseit... mert nem adod fel, mert átjár téged az Ő dicsősége, az, amit Ő akar, amire Ő indít, amit Ő tervez...
-- A hit általi gondolkodásmód...
10./ Újra és újra meglep engem az Úr Jézus egy-egy területen, egy-egy "továbblépéssel".
-- Lehet, hogy sok terület van, ahol nem látom, mi a megoldás, küzdök, újra és újra nekifordulok, de még nem találtam meg... lehet. Lehet, hogy mások kritikája zúdulhat rám, és porbasújtani akarhat, hogy "még ezt sem tudod", vagy "lám, mennyire nem jutottál előre", vagy hasonlók... lehet. De, amivel az Úr Jézus megragadott, ha abban megmaradok, ha az átjár, és nem hagyom elveszni (mint a gyermek Sámuel sem hagyott egyet sem "leesni" az Úr Igéi közül), akkor "legalább ott" lesz valami jó, lesz megoldás, és meg fog születni, amit az Úr akar, és az Ő dicsősége akkor is meg lesz... s a többi területen is majd megjelenik a megoldás... "de, ha nem tenné is" - abból, amit megértettem, amit Tőle most megkaptam, nem adok fel semmit, azt végigviszem, mert ez az Övé, az Ő dicsősége, az Ő jövője, amit Ő készített el... ?
-- Ahogy meglep egy-egy ponton azzal, amit Ő szeretne, odajön mellé az öröm is, társul, és ezt ne add oda az ördögnek (sem sopánkodásra, sem kritikára hallgatva), hanem őrizd a jövőre, őrizd a jövő meghódítására, a reménységgel együtt... és közben az imádság, ahogy gondolkodsz, az Úrral való beszélgetés, meghányva-vetve, ami előtted áll, a lépéseket, (s ha meglátsz egy következőt, lépd meg, tedd meg, ami rajtad áll... - mint Sámuel mondta Saulnak - 1Sámuel 10, 7.) tedd meg... tedd meg, és ne add meg magad a "lehetetlennek". Hidd el, visszanézve mindenki látni fogja majd, "ez csak 'egy' akadály volt"...
-- Mottóm ma: "Lárkisz király képregény"...
-- És még mondhatok párat, ami előttem van... amiket az Úr Jézus a szívembe tett és ott tart...
-- Ezek az enyémek... de neked is meg vannak, ott vannak nálad is, és az Úr téged is átvisz a "lehetetlennek tűnő" akadályokon... győzni fogsz, Jézussal. Ámen.
Áldás:
Uram, köszönöm Neked testvéremet. Köszönöm, hogy ami most lehetetlennek tűnik, valójában "csak egy akadály"... lehet, hogy nem könnyű, de Veled, Uram, Veled nem lehetetlen...
Áldásod, Uram, kiárad rá, és lehetségessé teszi előtte a "lehetetlent" is, és Veled, Uram, győzni fog, megjönnek a gondolatok, az ötletek, és megvalósulnak, és együtt fogunk örvendezni ebben. Hallelúja!
Köszönet:
Uram, köszönöm, hogy Te itt vagy, velünk, minden nap, a világ végezetéig. Köszönöm, hogy Veled nincs lehetetlen, hogy az Ige teli van az élettel, a Te biztatásoddal, a megoldás ígéreteivel, és azzal, hogy az ellenség le van győzve, minden akadályozásával együtt. Köszönöm, Uram.
Legyen meg:
Igen, Uram, legyen meg, legyen meg, legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy itt, a földön is. Teli vagyunk a Te dicsőségeddel, teli, Uram, ha Rád figyelünk, és nem engedünk a lehetetleneknek... teli, a Te jelenléteddel, és legyen is így, minden nap, ma is, minden helyzetben, a most lehetetlennek tűnőkben is. Ámen. Ámen. Ámen.
Olvasmány:
A négy barát és a gutaütött történetét elolvashatod Lukács evangéliuma 5. részében. Olvasd végig ezt a fejezetet - a lehetetlenek elhárulásának fejezete.
A "le nem ejtett magocskáról" 1Sámuel 3-ban olvashatsz. Ahogy mi hozzáállunk az Úr vezetéséhez, kijelentéséhez, útmutatásához, ahogy átjár bennünket, amit Ő mutat...
És arról, ahogy Sámuel beszél Saullal - szintén egy "lehetetlen-helyzet" - s beszél veled is az Ige, mostani élethelyzetedről: 1Sámuel 10. Tedd meg, ami rajtad áll...
A dalt pedig... hm... egyet tudok javasolni, ha eljössz hozzánk az istentiszteletre, kérd meg, hogy énekeljük el... és elénekeljük veled együtt... kivetítjük a szövegét, már elsőre énekelni fogod, és átjár téged, mint harminc év óta annyi, de annyi embert... akik az Úr hősei lettek, a "hétköznapok hősei", az Ige és a HIT által, akik nem ismernek "lehetetlent", csak azt ismerik, hogy "ezt az akadályt is legyőzzük Jézus Krisztussal... mert Ő meg tudja tenni, meg tudja adni, meg tudja tenni, mi most oly nehéz... Ő meg tudja tenni, Ő meg tudja adni, hisz Neki semmi sem nehéz..."
"De nem találván módot, hogy a sokaság miatt miképp vigyék őt (barátjukat) be, felhágtak a háztetőre, és a cseréphéjazaton át bocsátották őt alá ágyastól Jézus elé a középre." (Lukács 5, 19.)