Nekünk egy "kezdeményező Istenünk" van!
Meglátta a fára felmászott Zákeust, és megszólította: "Zákeus, hamar szállj alá, mert nekem ma a te házadnál kell megszállnom!" (Lukács 19, 4.)
1./ Van egy mennyei megmentési terv.
-- Ebben a tervben van szerepe annak is, hogy az ember vonzódik az Úrhoz, érzi a benső hívást, és enged ennek (Zákeus felmászott a fára, hogy a tömegben mégis "lássa" Jézust, aki arrafelé kellett átmenjen a városon - Zákeus kistermetű volt, az emberek nem voltak vele előzékenyek, Zákeus vállalta a gúnyt, a megvetést, hogy meglett ember létére "fára mászik", mert annyira akarta látni Jézust).
-- És ebben a tervben annak is van szerepe, hogy az Úr látja az embert, annak minden mozdulatával, minden vágyakozásával, minden akadályozottságával, mindennel, amiben él, mindennel, ami körülveszi és benne van... és cselekszik
2./ A mi Istenünk egy cselekvő Isten.
-- Lát, és szól.
-- Lát és cselekszik.
-- Lát és hív.
-- Lát és nem enged tovább menni az úton, Őnélküle.
-- Lát és megszólít.
-- Lát és döntésre hív.
-- Lát és felhív a cselekvésre.
-- Lát és megadja a lehetőséget.
-- Lát és változtatni akar.
3./ Aki Jézust látta, látta az Atyát...
-- Amilyen az Úr Jézus, ahogy Ő cselekedett, láthatod, az Atya is ilyen.
-- Ha az Úr Jézus meglátta, ahogy Zákeus vágyott Őutána, kereste Őt a "maga módján", és lehetőséget adott neki, hogy közelebb kerüljön, az Örökkévaló Istent ismerhetted meg Őbenne... az Atya ugyanígy van. Most is.
-- Isten most is lát és cselekszik.
-- Ő most is lát és megszólít.
-- Ő most is döntés elé állít, és ha Őt választod, továbbvezet az úton, a Vele való járás - az Őt megismerő élet - útján.
-- Ő most is felhív cselekvésre, most is akarja a változtatást, és most is megadja neked a lehetőséget, hogy dönts Őmellette. Ott, ABBAN, amiben vagy, ott, AZZAL EGYÜTT, amin átmész...
4./ Ha vágysz Őutána, ha akarsz Vele járni, ha akarod megismerni Őt, ha akarod, hogy az Övé legyen az életed, akkor most, ott, abban, amiben vagy, kell cselekedned, érezve az Ő hívását, választva azt, amire Ő hív téged
-- Most, itt, ebben, amiben vagy, ad neked ÚJ, tovább vezető lehetőséget
-- Az én véleményem szerint akkor is, ha már az Úré vagy, ez így történik... Ő mindig látja, amiben vagy, és odaadja neked azt, amiben tovább tudsz lépni, meghív, lehetőséget ad, és ha lépsz, akkor tovább fog vezetni téged.
5./ Elhiszed, hogy ez a keresztény növekedés útja? Ma is, ha már az Úré az életed, akkor is?
-- Látja, amiben vagy, látja, amiben tovább kellene lépned, látja, amire vágysz, ahogy cselekszel, látja, és odaadja eléd a következő lépésre vezető döntés útját...
-- Ez Ő.
-- Ez a mi Megváltónk. A mi Megismerhető, és Tovább vezető Urunk.
Uram, köszönöm, hogy Te látsz, ismersz, jól tudod, miben vagyunk, mi az, amivel küzdünk, jól tudod, mi az, amit már megléptünk, és amiben várjuk, hogy Te cselekedj, jól tudod, mi vár bennünket, mi a következő lépés, mi az, amit bölcs, ha elénk állítasz, és mi készen állunk. Vagyis, azt szeretném mondani, hogy készen állunk, de mindannyiunkat Te látsz, szívünkkel együtt, hogy mire állunk készen, mit vállalunk be, és mi előtt hezitálunk, mi az, ami visszatart, ami inkább hátráltat... Te vagy, Aki ismersz, és úgy hozod elénk a Melletted való döntés lehetőségeit, hogy meg tudjuk lépni azt... ha ott a vágy bennünk.
Akkor én most azt is kérem, hogy ne hagyj tovább menni a magam útján, kérlek, ne legyen ilyen, hogy "magam útja", hanem vonj Magad után, hadd fussunk!
Vonzz, erősítsd meg bennem az Utánad való vágyakozást, hogy ne mehessenek el mellettem a lehetőség percei, helyzetei, időpontjai, hanem megvásároljam áron is az alkalmakat, az elkészített időket, mert a napok gonoszok.
Ott akarok lenni, Uram, ahol Te látni akarsz, és azt akarom tenni, Uram, amit Te szeretnél, hogy cselekedjek. Azt, Uram, és nem mát, nem akarom kihagyni a lehetőséget arra, hogy még inkább megismerjelek, és Veled járjak. Nem, nem, nem, nem...
Kérlek, győzz meg, hívj, ments meg, hogy Téged válasszalak életem minden helyzetében, mindenben, amiben a hívást érzem... mindenben, Uram, egyetlen ponton sem akarom, hogy "csak úgy áthaladj" mellettem, a közelemben, úgy, hogy ne kerülnék szoros kapcsolatba Veled.
Akarlak még inkább megismerni, akarok Veled, és Neked cselekedni, nem "megspórolni" azt, hogy az emberek akár lenézhessenek, nem akarom megspórolni a megvetésüket, értetlenségüket, ha Veled járhatok. Uram. Veled, Uram, Veled, Veled, és nem nélküled, sohasem nélküled. Ámen.
6./ Figyelj!
Most a már hívő emberekhez beszélek - de így igaz ez akkor is, ha még nem járnál az Úrral.
-- Vannak meghívások, az Úr Jézustól... vannak élethelyzetek, amikor érzed, tudod, belülről, hogy Ő valamit szeretne, valamiben változásra hív, valamiben megláthatod, ha Őt választod, megismerheted, engedhetsz Őneki.
-- Ezek "hit-helyzetek", amikor a Benne való bizalommal kell lépned, amit az emberek nem értenének, vagy amiben "mást várnának" tőled, azokban Te mégis az Úrnak engedsz, és Neki adod az elsőséget, mégisl lépsz, mégis szereted Őt, és Őt választod...
-- Pl. amikor valaki enged az Úrnak egy "bűn-kérdésben", jóllehet ez a világ már teljesen "bevette" azt a bűnt, és úgy gondolkodik, hogy "miért ne". Vagy, amikor valaki enged az Úrnak egy hívásában, hogy menjen Őérte valahova, tegyen meg Őérte valamit, akár adakozás, akár időáldozattal járna, akár valami "szolgálat", amit kifejezetten Őérte tennél meg... amikor megteszed, bár mást is tehetnél, bár senki nem orrolna meg rád, ha nem engednél ebben az Úr Jézusnak... Vagy, amikor hallgatsz arra, hogy most olvass el valamit, vegyél részt valamiben... mert... mert... mert az Úr hív rá, Ő indít... és te érzed a feltámadó vágyat Őutána, és engedsz Neki, és megteszed...
-- Ő ezt látja, és szólni fog, közelebb fogsz Hozzá kerülni, és Ő nem enged "elveszni" téged, "üresen várakozni", hanem odalép (szellemi értelemben is, láthatatlanul is, de valóságosan), és megadja a továbblépés lehetőségét is, hogy teljesen Őreá bízzad magadat...
-- Ő ilyen. Ő cselekvő Isten. Ő szeret, és nem akarja, hogy kimaradjon a találkozás, a továbbiakban az együtt lépések, az együtt munkálkodás, a kibontakoztatás lehetősége... Nem akarja.
Uram, köszönöm, hogy akarsz együtt járni velünk, akarod, hogy életünk közös legyen Veled, és kész vagy "hozzánk csatlakozni az úton" (mint az Emmausiakkal tetted), és szólsz, hogy "adjatok nekik TI enni", mint az ötezer megvendégelése előtt tetted. Sőt, mondod, hogy "jöjj!", mint Péter szavára tetted, és Péter kilépett a háborgó hullámokra... a Te szavadra... mert a "Te szavadra kivetem a hálót", ez is a Te kezdeményezésed volt, ahogy Pétert tovább akartad hívni, és ha már bent voltál a hajójában, lehetőséget adtál neki a hit-lépésre, hogy hallgasson Rád, hallgathasson Rád, és járhasson Veled a Te ember-szerető, ember-mentő utadon.
Köszönöm, hogy ezt Te akarod, és ezért Te szólsz a megfelelő pillanatban, Te hívsz, és Te adod oda a következő lépést. Te, Uram, Te, Te, és mi pedig adjuk magunkat, vagyis, akarom adni magamat, és kérlek, győzz meg, nyerj meg, vonzz, vonj Magad után, Uram, hadd fussunk! Ez a vágyam, kérlek, ne hagyj megkeményedett szívvel élni, elkényelmesedetten, halogatással, félretéve azt, amire Te hívsz, amibe Te akarsz bekapcsolni engem.
Uram, Te, Te, Te, Te... tudom, ez nálad van, Te vagy, aki ismersz, látsz, és nem fogsz hagyni közömbössé válni Te irántad. Ámen.
7./ Figyelj!
Zákeus meghallotta, hogy Jézus megy át arra, az ő városán, és hogy ez az Ő lehetősége, az ő pillanata, hogy "láthassa Őt".
-- Vágy volt benne, hogy megismerje, hiszen Jézus az efféléket, mint ő, a vámszedőket sem vetette meg. A "bűnösök barátja", ez volt Róla elterjedve, és vállalta, hogy megvessék a "kor nagy szentjei", és "hírességei", hogy Ő "már csak ilyen", hogy Őhozzá odamehetett farizeus is, sadduceus is, heródiánus is, de odamehetett egy "hétköznapi életpazarló" is, egy olyan, akinek egész addig a "mindene a pénz" volt, vagy "szexuális területen elcsúszott" ember, akár férfi, akár nő... odamehetett, és Jézus nem vetette meg, nem támasztott "más feltételt", mint azt, hogy legyen kész innentől Vele járni... és akkor megismerhette Őt, és még akár tanítványa is lehetett...
-- És Zákeus döntött. Mivel kistermetű volt, és a sokaság "összezárt előtte", képtelen volt Jézust látni, hát fogta, és nem törődve azzal, hogy "nevetség tárgya" lesz, felmászott egy olyan fára, ami alatt az út vezetett, hogy láthassa ... legalább láthassa - Jézust... "mert arra volt elmendendő". (Lukács 19, 4.)
-- Vagyis: kiszámította, hogy nagyjából mi lehet, és ennek megfelelően cselekedett.
-- És Jézus tényleg arra ment el. Sőt... amire Zákeus nem számított, az is megtörtént: Jézus Őt megszólította... Jézus. Nem ő, Zákeus (az ő szava ez volt, "felmászott", vállalva, hogy a "nevetség tárgya lesz" - ezzel fejezte ki, hogy mi van benne, ebből lehetett meglátni a vágyat, legalábbis arra, hogy "láthassa Jézust"), hanem az Úr.
-- Mert az Úr figyel, látja, mi van a szívben, és megadja a lehetőséget arra, hogy legyen egy továbblépés. Zákeus megkapta a lehetőséget, hogy megismerje Őt... úgy, ahogy Ő van... ahogy Ő ott, éppen akkor, ment a Jeruzsálembe vezető úton, ahol majd az életét adja a bűnösökért. Olyan emberekért is, mint Zákeus... és akarja, hogy az ilyen emberek megismerjék Őt.
-- És Zákeus, ahogy őt megszólította Jézus, hogy "hamar szállj alá, mert ma nekem a te házadnál kell maradnom", sietve leszállt, és örömmel fogadta Őt.
--Valami a mostani korból: Jézus nem volt "rámenős", és nem tukmálta rá magát Zákeusra, nem "meghívatta magát", hanem készen állt ezzel a vámszedővel közösséget kifejezni, (bárki bármit mondjon), és megadta a lehetőséget neki, hogy jobban megismerje Őt, és általa az Isten országát, és megtegye azokat a lépéseket, amiket Ő állított elé a Hozzá közeledés útján.
-- Abban a korban nem az volt a "megtiszteltetés", ha valakit meghívtak, hanem az, hogy ha valakihez "bementek", valaki meghívását "elfogadták"... ez egy vendégszerető, vendégtisztelő kor volt, és ilyen környezet, ilyen kultúra volt.
-- És Zákeus "sietett" elfogadni a mennyei megszólítást. Jézusban valójában az Isten országát, a következő lépést, a megismerés lehetőségét fogadta be... és ahogy hallgatta Őt, vacsora közben, a szívében eldőlt, hogy engednI fog Neki... és az Isten országának. Ezért mondta ki, hogy innentől másként fog a pénzre nézni, és becsületes útra tér. Sőt, amije van, is kártalanításra használja, és irgalmasságot fog cselekedni... pontosabban kifejezésre juttatta, hogy vagyona nagy részét erre fogja használni, és ebben ő a mennyre fog hallgatni immár, nem pedig a saját korábbi vágyaira, az emberek viselkedési mintáira, és nem az ördögre...
-- És Jézus ezt is meglátta, megértette, és lerögzítette: Ő is Ábrahám fia... a hit útján lép, jár, és oda tartozik a meghívott néphez, a hűség és barátság embereihez, azokhoz, akik a jövőt keresik, és építik az Úr Istennel együtt.
-- Önmagáról pedig ezt mondta az Úr Jézus - ami most is érvényes, és most is kihat ránk, pontosan a mi élethelyzetünkre: "Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa (megmentse, felemelje, üdvözítse, helyreállítsa, meggyógyítsa, teljessé tegye), ami elveszett!" - nem másért...
8./ Ezt olvasod a Lukács 19, 1-10 verseiben. Ilyennek látod meg az Úr Jézust (és aki Őt látja, látja az Atyát - János 14, 9. és János 12, 45.) - Ő ma is ugyanezt teszi...
-- Lát, ismer, és lehetőséget ad.
-- S ahogy Őt választod, Ő közel jön, és tovább vezet az Ő útján.
-- Ma is. Bármit látnak ebből az emberek, bármit értenek meg, vagy hagynak kívül a tekintetükön, ez a valóság...
Áldás:
Légy áldott, ahogy vágysz az Úr Jézus után, légy áldott, ahogy "magadról megfeledkezve", az egót félretéve, követed Őt, vagyis akarod követni Őt, és meg akarod Őt ismerni, és engedsz az Ő indításának.
Légy áldott, és ismerd meg Őt, még inkább, és járj az Ő útján, az Ő vezetése szerint, mindenkor, bátor bizalommal, hűségesen, akár megértenek téged, akár elismernek téged, akár megdicsérnek téged a "nagyok", akár nem.
Jézus a legnagyobb, és legyen ez a te életed kiindulópontja, továbbvezetője. Ámen. Ámen. Ámen.
Olvasmány:
Ez a szakasz Lukács 19, 1-10 a tiéd ma.
Hozzá elolvashatod: a Máté 14, Márk 6 és Lukács 9 fejezeteiből a "kenyérszaporítás" történetét... "adjatok nekik Ti enni"...
Megnézheted azt, amikor Péter enged a vágynak, és Jézussal akar járni a tengeren - Máté 14, 29.
Vagy, az Emmausi tanítványok találkozását Jézussal. (Lukács 24.) És láthatod a "kezdeményező Istent", Aki lát, és cselekszik, Aki lát és hív a következő lépésre, Aki lát, és megadja a lehetőséget, hogy lépj, s így megismerd Őt, még inkább, mint eddig.
Elgondolkodtató...
Gondolsz rá, hogy általunk is megszólítja az embereket Jézus, és általad is megadja a lehetőséget nekik, hogy tovább lépjenek az Őhozzá való közeledés útján? És megismerjék Őt, még inkább, mint eddig?
--Általad is... és ez a te elhívásodhoz tartozik (és persze az enyémhez is).
-- És ez gyönyörű, mert így is megismered az Úr Jézust, egyre inkább...
2024. 01. 26.