A mi új élethelyzetünk - Jézussal (Róma 6) - 3.
"Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is Ővele. Tudván, hogy Krisztus, Aki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé Rajta nem uralkodik. Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él. Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban." (Róma 6, 8-11.)
19./ "Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is Ővele." (Róma 6, 8.)
-- Egyszerre a kettő.
-- Meg is haltunk, és élünk is. A kettő együtt.
-- Vele együtt haltunk meg, amikor megkeresztelkedtünk Őbele (megkeresztelkedtünk az Úr Jézus Krisztusba), Vele eggyé lettünk az Ő halálában. Vagyis, az Ő halála a miénk is lett, mi is meghaltunk, Ővele együtt. Ezt mondja az Ige. És mi egyszerűen, tényként elfogadjuk. 2000 évvel ez előtt az Úr Jézus fenn a kereszten a mi halálunkat halta meg, (Ádám ott volt megfeszítve, fenn a kereszten, az "utolsó Ádám"... tehát, a legutolsó előttiek is ott voltak Benne...), s ahogy mi megkeresztelkedtünk - bemerültünk - Őbelé, az Ő halálába merültünk bele. Vagyis, abba, ahogy Ádám (a régi ember, s vele a mi régi emberünk is) meghalt. Az Ő halála a mi halálunk, és mi így felszabadultunk a bűn alól... mert, aki meghalt, felszabadult a bűn alól. (Erről beszéltünk eddig, az első 7 vers üzenetében.)
-- "Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is Ővele." (Róma 6, 8.)
-- Egyszerre a kettő - ha meghaltunk Vele, élünk is Vele.
-- Ez, hogy "hisszük", nem kisebbít semmit a tényen, hanem lerögzíti, hogy ez az igaz.
-- Azért hisszük, mert ez az igaz. (Nem hazugságot hiszünk, hanem abban vagyunk bizonyosak, amik valóságosak, amik tények. Mert a HIT a reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokról - a láthatatlan, szellemi, de valóságos TÉNYEKRŐL - való MEGGYŐZŐDÉS. Zsidó 11, 1.)
20./ Tehát itt van két láthatatlan tény, és mivel ezek valóságosak, mi ezekre építünk.
-- A hit valójában azt jelenti, hogy mi megbízunk abban, Aki kijelentette ezeket.
-- A hit rábízást is jelent, és teljes meggyőződést, azt, hogy "biztosak vagyunk benne".
-- Miben vagy biztos az Ige alapján? Abban, hogy "mivel meghaltál a Krisztussal, élsz is Ővele".
-- Azzal, hogy beléptél az Ő halálába (Vele eggyé lettél ebben), beléptél az Ő életébe is, az Ő feltámadásának erejébe, az Ő feltámadt, győztes életébe. Vele együtt élsz már, nem magadban "erőlködsz".
-- És mit jelent, hogy te ezt hiszed?
-- Azt, hogy számítasz rá, mint egy tényre, biztos vagy benne, hogy ténylegesen működik ez, ott az életedben, a hétköznapjaidban, saját döntési- és élethelyzeteidben, ott, amiben most vagy.
-- Az, hogy hiszed, azt is jelenti, hogy így gondolkodsz, így tekintesz magadra, ilyennek látod az élethelyzetedet... hogy miért? Mert tudod, hogy ez a valóság.
-- "Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is Ővele." (Róma 6,8.)
"Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is Ővele. Tudván, hogy Krisztus, Aki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé Rajta nem uralkodik. Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él. Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban." (Róma 6, 8-11.)
21./ Hisszük és tudjuk.
-- Ez a kettő együtt működik bennünk. Mert a tényekre építünk, amelyek lehet, hogy láthatatlanok, de valóságosak... s amelyeket Isten kijelentett nekünk az Igéjében.
-- Mit hiszünk? És mit tudunk?
-- "Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is Ővele. Tudván, hogy Krisztus, Aki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé Rajta nem uralkodik." (Róma 6, 8-9.)
a./ Abban vagyunk biztosak, hogy Ővele meghaltunk.
b./ Abban is biztosak vagyunk, hogy Ővele élünk. ("Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük - biztosak vagyunk benne - hogy élünk is Ővele.")
c./ És tudjuk, hogy Jézus Krisztus, Aki feltámadt a halálból, többé nem hal meg.
d./ A halál Őrajta többé nem uralkodik.
-- Mit jelent ez?
-- Azt, hogy ez egy uralmi kérdés. Egy hatalmi kérdés.
-- És, ha Őrajta nem uralkodik, Ő szabad tőle, akkor mi, akik Vele együtt élünk, szintén szabadokká lettünk. Más szóval: rajtunk sem uralkodik. Mert eggyé lettünk az Ő halálával és feltámadásával.
22./ "Mert, hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer - hogy pedig él, az Istennek él." (Róma 6, 10.)
-- Más szóval: egyszer volt Budán kutyavásár. Nem lesz többé. Jézus Krisztus egyszer jött el úgy, hogy az Ige testté lett, és fenn a Golgotán a mi bűneinket is felvette Magára. Egyszer, egyszer, egyszer, egyszer. És többé nem lesz a bűn uralma alatt. Nem kell többé a bűn súlyát elhordoznia. Nem kell még egyszer meghalnia - az összeset felvitte a keresztfára, visszamenőleg és előre, mindent... mint az "utolsó Ádám", Aki a legeslegutolsóként az összes korábbi "Ádám" bűnéért meghalt. (1Korinthus 15, 45.)
-- Még másként: egyszer megtörtént, tovább már nem szükséges. Mert ez az első és egyszeri most is érvényes, és aki megkeresztelkedik a Krisztus Jézusba, az az Ő halálába (most is érvényes halálába) lesz eltemetve, tehát az ő életében ez a halál érvényes lesz, ott működni fog. Bármikor történik is meg ez a keresztség.
-- Egyszer megtörtént, és többé nem, mert a bűn uralma nem lesz érvényes Őreá nézve. Ő felvette a bűnt, eggyé lett velünk a keresztfán, az Ő halálában, eggyé a mi bűneinkkel, átok alá került életünkkel, a mi élethelyzetünkkel, magányunkkal, megbetegített, a halál uralma alá került állapotunkkal... eggyé lett, hogy átélje, elhordozza, és felszabadítson bennünket ez alól. De Többé már nem lesz ilyen helyzetben. Mert ez elegendő volt.
-- A halál többé Rajta nem uralkodik.
-- Miért?
-- Mert a bűnért már bemutatta a váltságáldozatot, ami most is érvényes. Mert a bűnért már meghalt, s ezzel kifizette a bűnök büntetését. S ez érvényes, mivel Ő örökkévaló áldozatot mutatott be... egyszer s mindenkorra érvényeset. (Zsidó 9-10.)
"Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is Ővele. Tudván, hogy Krisztus, Aki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé Rajta nem uralkodik. Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él. Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban." (Róma 6, 8-11.)
23./ Ő meghalt a bűnnek - vagyis azt a bűnt, (Ádám bűnét, az egész emberiség bűnét) egyszer elhordozta, és ennek következményével is eggyé lett, kifizette a büntetését. "Meghalt a bűnnek" - s innentől már nincs ezzel dolga.
-- Amit megtett, érvényes.
-- Ő most már "túl van rajta", megtette, a bűn többé már nem jelentkezhet, hogy kopogtasson a vállán: "hékás, itt vagyok", mert Ő egyszer s mindenkorra "letudta" a bűn alatti helyzetet. Átélte, elhordozta, elszenvedte, s most már, szabad ez alól. Meghalt a bűnnek, és Istennek él. ?
-- Vagyis: amiért eljött, elvégezte. Innentől visszaköszönt az "eredeti állapot", a bűntől való szabadság, amiben a bűn nem uralkodik Őrajta (és a halál sem, ami a bűn következménye, ítélete és átka).
-- Ő már, mint "ember Krisztus Jézus is", csak Isten uralma alatt él, csak Őneki él, és nem kell elszakadnia Tőle, a kereszthalál idejére, a "sötétség órájára", a "gonosz hatalmának idejére"... aki "jött érte, mint a világ fejedelme"... nem, nem, nem, soha többé nem, mert Ő már Istennek él. A halál "többé Rajta nem uralkodik".
-- Ez az Ő élete.
-- És a tiéd is ebbe kapcsolódik bele.
--Amikor meghaltál Ővele, akkor ez az élet kezdett el gyakorlati módon működni a te életedben is.
--Ez az a hatalmas TÉNY, ami bekövetkezett, amikor megkeresztelkedtél az Úr Jézus halálába.
-- "Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is Ővele." (Róma 6, 8.)
24./ Pontosan így gondolkodj magadról innentől kezdve, hogy meghaltál a bűnnek, de élsz az Istennek, a mi Urunk, Jézus Krisztusban! Pontosan így gondolkodj magadról!
-- Ezt mondja az Ige.
-- Erre tanít Isten beszéde.
-- Ezt jelenti ki, hogy tudd, hogy tudj így gondolkodni magadról.
"Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is Ővele. Tudván, hogy Krisztus, Aki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé Rajta nem uralkodik. Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él. Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban." (Róma 6, 8-11.)
25./ "Hisszük",és "tudjuk", és ezt "gondoljuk" magunkkal kapcsolatban...
-- Ebben a néhány versben egy mennyei gondolkodásmódra kapunk meghívást.
-- Az Ige világossá teszi a tényeket, és most azt mondja, hogy ezeket hit által fogadd el, ezekben legyél biztos, ezeket tudd, és ezeknek megfelelően gondolkodj magadról. Vagyis, az eredeti kifejezés szerint: sorold ide magadat, így tekintsd saját életedet, ide számítsd magadat... mintha egy könyveléstechnikai kifejezésről lenne szó: ide sorold, ide számítsd be, itt tartsd számon...
-- Más szóval:
a./ Megtörtént. Megkeresztelkedtél Krisztus Jézusba. Ezzel egyidejűleg az Ő halálába keresztelkedtél meg. Eltemettettél a keresztség által az Ő halálába. S ennek célja is volt, hogy az Ő élete dolgozhasson benned a gyakorlatban. Az Ő halála is dolgozik benned, (a bűn alól felszabadított és felszabadít), és az Ő élete is dolgozik benned, hogy Vele együtt élj.
b./ Erről az Ige beszélt. Kijelentést adott. A tényeket világossá tette előtted. Ha érzed, ha nem, ha érted, ha nem, elmondja, és meghív, hogy innentől így tekintsd a valóságot... mert ez a valóság. Ezek a tények: meghaltál Ővele, hogy élj Ővele. Ő már többé nem hal meg, a halál Őrajta többé nem uralkodik. Mert már meghalt egyszer, a bűnnek. De most már Istennek él. S erre hív meg téged az Ige, hogy gondolkodj így, a továbbiakban, saját magadról is.
c./ Amit az Ige kimond, te azt igaznak tekinted, ténynek fogadod el, mert amit Isten mond, az igaz. S saját magadat ide sorolod, ide valónak tekinted, mert Ő megmondta. El van végezve. Végbement. Amikor megkeresztelkedtél, lerögzítetted a hit általi döntéseddel, hogy ide sorolod magad, és most, a gondolataiddal is tudatosan sorold ide magadat. Mert ez a valóság. Te már meghaltál a bűnnek, de élsz Istennek, a mi Urunk, Jézus Krisztus által.
"Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is Ővele. Tudván, hogy Krisztus, Aki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé Rajta nem uralkodik. Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él. Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban." (Róma 6, 8-11.)
26./ Meghaltam Jézus Krisztussal. Ez tény.
-- Amikor megkeresztelkedtem, megtörtént.
-- Most már élek is Ővele. Ez is tény.
-- Amikor megkeresztelkedtem, eggyé lettem az Ő halálával, és biztos, hogy a feltámadásával is egy vagyok és leszek.
-- Mindez miért?
-- Azért, hogy a bűn uralma alól felszabaduljak. Többé rajtam ne uralkodjon. "Mert, aki meghalt, felszabadult a bűn alól..."
-- Azért, hogy élhessen bennem az Ő élete, a gyakorlatban, hogy az Ő életével együtt éljek. Így gondolkodom magamról - ide sorolom magamat (logidzomai) - ide tartozónak tekintem magamat, itt vagyok, egy az Ő életével, együtt élve Ővele... Istennek. És nem a bűnnek.
27./ Erről szól ez az új élethelyzet. Ezt jelenti ki az Ige. Ez a valóság, és én tudom ezt, és a hit által ide sorolom magam, így tekintek magamra, így gondolkodom magamról.
-- S ez nem csak egy "elképzelés". Nem.
-- Ez a valóság, amiről az Ige kijelentést adott és ad. Minden napra. Visszamenőleg és előre. ?
-- És ez hatalom, ebben erő van, ez szabaddá tett és tesz a bűntől, a bűn hatalmától, a bűn innentől kezdve rajtad nem uralkodik, mert te is meghaltál neki, hogy élj Istennek.
-- És amikor megjelenik, hogy "visszavágj", hogy "megsérts" valaki mást, mert "felkorbácsolta az indulataidat", egyszerűen tudod (s az Ige szól is, és az új élet is jelzi, és a Krisztus halála is, benn, ott belül), hogy te már meghaltál a bűnnek, és a bűn terajtad nem uralkodik. Egy halott nem dühöng...
-- Ez a te szabadságod. (És, ha elrontanád, ha mégis, valamiképpen a régi természet venné magának a bátorságot és "feltámadna", és belesodródnál a bűnbe, az első adandó alkalommal - rögtön, ahogy rájöttél, észrevetted - kiugrasz belőle... vagyis: megbánod, gyorsan, megvallod, lerögzíted, hogy ez bűn volt, és te nem akarod, bocsánatot kérsz, szégyelled is, elhatárolod magad tőle, nincs joga hozzád, semmi közöd hozzá, mert te már meghaltál a bűnnek, és az Úr Jézus Krisztussal élsz... bocsánatot kérsz, megvallod a bűneidet - ezt itt, konkrétan - és átveszed az Úr Jézustól a bűnbocsánatot, a megtisztítást, és helyreáll a Vele való kapcsolatod is... s lerögzíted a jövőre nézve, hogy nem uralkodik rajtad a bűn... és nem cselekszed a bűnt, nem adod alá magad, nem tekinted úgy, hogy "ismét visszajött", vagy, hogy "uralma alá vett"... nem, nem és nem... mert te már meghaltál a bűnnek, a bűn terajtad többé nem uralkodik.)
-- Igen, a Róma 6, 13-tól be fog indulni egy másik része is ennek az üzenetnek! Ahogy odaszántad magad korábban a bűnnek, most, már, mint egy szabad ember, ugyanúgy szánd most oda magadat az engedelmességnek, az igazságnak és Istennek, mint aki Hozzá tartozol. A te tagjaid legyenek FEGYVEREK az igazság számára, Isten fegyverei, amik kivitelezik az Ő legjobb akaratát.
"Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is Ővele. Tudván, hogy Krisztus, Aki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé Rajta nem uralkodik. Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él. Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban." (Róma 6, 8-11.)
28./ Élet és halál kérdése. Egy jó élet és egy "jó halál" kérdése, ami most benned ott van.
-- A "Krisztus halála" egy jó halál az életedben. Egy felszabadító halál. Egy olyan halál, ami fizikailag, biológiailag benned nem kell végbemenjen (nem temetnek el a földbe), hanem úgy ment végbe, és úgy dolgozik, hogy ez a "temetés" a hullámsírban történt meg. Itt lettél egy az Úr Jézus halálával.
-- Ez egy jó halál, mert felszabadított téged a bűn alól. Hiszen, aki meghalt, felszabadult a bűn alól. Te pedig meghaltál együtt az Úr Jézussal, hogy többé már ne a bűnnek élj.
-- És ott van egy jó élet is benned, az Úr Jézus élete, a gyakorlatban... az Övé vagy, és Vele jársz, és most, hogy az Ő halála felszabadított a bűn alól, már tudsz is Vele élni.
-- Ezért történt meg a halál ott benn, az életedben, hogy az élet is ott legyen, működően, gyakorlatban.
29./ Amikor újjászülettél, megkaptad az Ő életét. "Akié a Fiú, azé az élet..." (1János 5, 11-13.)
-- De most, hogy a Jézus Krisztus halála is bejött az életedbe, ott hordod magadban, az Ő halálával is eggyé lettél, felszabadultál a bűn alól, hogy ez az új élet "szabadon" tudjon benned dolgozni, megvalósulni, és kiformálhassa, amit az Úr Jézus szeretne, benned.
-- Az új és örök élet, ami egy mennyei, szellemi élet, belül, a személyiséged legmélyén, a "szívedben" született meg. A "szellemedben". A legbensődben.
-- De, az embereknek, akik körülötted élnek, a szeretteidnek, szükségük van rá, hogy lássák is ezt az új életet, a gyakorlatban. Találkozzanak Jézussal általad, rajtad keresztül, a hétköznapjaidban.
-- Ezért, hogy a bűn hatalma alól felszabadulj, "meg kellett halnod", Krisztussal együtt. Ez történt meg a keresztségkor. Az Ő halálával is eggyé lettél. És ez a "jó halál" bejött, és ott dolgozik benned... a Krisztus halála. Ami felszabadít téged a bűn alól. És ebben a szabadságban, hogy a bűn rajtad nem uralkodik, tudsz élni az Úr Jézustól kapott új életedben.
-- Ha ott van ez a "jó halál", a Krisztus halála az életedben - ha felszabadított a bűn alól - akkor fog a gyakorlatban is megvalósulni a Krisztus élete is, benned. S ez jó, ez kívánatos, ezt látni is fogják, és örülni is fognak neki az emberek, körülötted.
-- Erről nem annyira beszélned kell, hanem ennek megfelelően gondolkodsz magadról, ide sorolod magadat (bár a tény nem ettől lesz ténnyé, de ettől lesz működővé az életedben), és innentől a Krisztus élete a gyakorlatban ott fog dolgozni benned. Láthatóvá lesz - és lehet.
"Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is Ővele. Tudván, hogy Krisztus, Aki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé Rajta nem uralkodik. Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él. Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban." (Róma 6, 8-11.)
30./ És akiben ez nincs ott? Aki nem keresztelkedett meg a Jézus Krisztus halálába? ?
-- Éveken át úgy éltem, hogy egyre inkább éreztem, hogy erre szükség lenne, de - vallási hátterem miatt (baba koromban megkereszteltek) és egy rossz értelemben vett "hűség" miatt (én nem hagyom el ezt a keresztséget) - halogattam a vízkeresztség lépését.
-- Egy ponton megértettem, hogy "tovább nem húzhatom"... bár, az Úr Jézus soha nem kárhoztatott ezért, és szerintem nem is kárhoztatott volna soha, ez után sem, ha nem engedek az Ő indításának, azonban megértettem, hogy lemaradok valamiről, amit Ő készített el... lemaradok arról az életről, amit Vele úgy élhetek, hogy engedek Neki, mindenben, és megteszem, amire meghívott... és így megismerhetem Őt, ebben is, az engedelmesség lépésében is, a hit általi lépések engedelmes életében is, aminek gyümölcse lesz, s ami egy más életutat fog eredményezni.
-- Szerintem megtörtént. Az életem így más irányt vett, s jobb, ha nem arról gondolkodom, hogy mi lett volna, ha akkor nem így lépek...
-- Örülök a döntésemnek.
-- Örülök a Vele való közösségnek.
-- És nem szakadtam el senkitől, akire korábban gondoltam, nem egy "valláshoz" tartozom, hanem az Úr Jézushoz, az Ő követője vagyok, és az Igét így sokkal inkább meg tudom érteni... azokon a pontokon is, amikben engedtem Neki.
31./ Akiben ez nincs ott?
-- Az Ige azért jelenti ki, hogy járjunk Őbenne, az Ő életében, Ővele együtt, engedelmesen, lépésről-lépésre az Ő meghívása szerint.
-- Nem arról beszélek, aki nem teszi meg.
-- Arról beszélek, hogy meg lehet tenni.
-- Mindenki személyesen az Úr Jézus előtt áll, vagy bukik. Mindenki életét Ő ítéli meg.
-- Egy biztos: amikor megkeresztelkedtem, az Ő halálába keresztelkedtem meg... eltemettettem azért Ővele együtt a keresztség által a halálba, hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból, az Atyának dicsősége által, azonképpen én is új életben járjak Ővele. (Róma 6, 4.)
-- Ha én ezt a lépést nem teszem meg, akkor nem tudok Vele úgy új életben járni, ahogy most teszem. Ez biztos.
-- Lehet, hogy mások klasszabbak, még így is nálam, győztesebbek, szebb, tisztább az életük, lehet... lehet, hogy többet értek és érnek el, mint én... lehet... lehet, hogy szebben élnek Jézussal, mint én (holott esetleg így, ahogy az Igéből megértettem, nem keresztelkedtek meg)... lehet.
a./ Én nem őhozzájuk mérem magam.
b./ Hálás vagyok az életükért, hogy tiszta, kedves és szép élet Jézussal.
c./ Az ő futásukért nem én vagyok felelős, és nem is nekem fognak számot adni róla, hanem az Úr Jézusnak.
d./ Én egyet tudok: ha én nem engedtem volna ebben a lépésben (is) az Úr Jézusnak, az én életem nem lenne jó Jézussal... vagyis, hiány lenne benne, és az Úr Jézus nem tudná úgy formálni, ahogy Ő akarta, akarja, hanem mindig beleütköznék ebbe, amit "kihagytam", saját gondolataim, félelmeim, elképzeléseim miatt...
e./ Nekem szükségem volt erre, amit az Igéből megértettem. Az Úr Jézus mutatta, mondta, hogy erre szükségem van. (Ahogy valójában mindenkinek szüksége van rá - nem látom, hogy a Róma 6 itt kivételt tenne.)
-- Ha nem léptem volna ennek megfelelően, ez a szükséghelyzet megmaradt volna.
-- A szükséget az Úr Jézus halála és az Ő élete töltötte be nálam, és így lehetett és lehet gyakorlativá az Ő élete a hétköznapjaimban.
f./ Azt mondhatja valaki - más "dogmatikai megközelítésből" - hogy neki erre "nincs szüksége". Ő így, "enélkül is" (a tudatos, a HIT általi keresztség nélkül is) "meg tud lenni", vagy tud "Jézussal járni"... nem fogok vele vitatkozni, és nem fogok olyan pontokat keresni az életében, amik alátámasztanák, hogy "mégsem tud"... nem. De egyet biztosan tudok: hogy én nem tudok, s az Ige is arról győzött meg, hogy erre szükségem volt, van és lesz, hogy engedtem Neki az Ő meghívásában a vízkeresztségre, arra, hogy az Ő halálával a keresztségben egy legyek, és el legyek temetve ebben. Hogy az Ő élete is tudjon a gyakorlatban, a hétköznapokban megvalósulni az életemben.
Uram, köszönöm. Köszönöm azt a három évet, amit türelmesen végig vártál, mire eldöntöttem belül, hogy e tekintetben is tiéd lesz az életem, és engedek Neked abban, amire hívsz. Köszönöm, hogy megnyertél, meggyőztél, elvégezted bennem, és azóta is végzed a Te munkádat bennem. Akarom is ezt, és átadtam és átadom magam erre. Ma is. Ámen.
"Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is Ővele. Tudván, hogy Krisztus, Aki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé Rajta nem uralkodik. Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él. Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban." (Róma 6, 8-11.)