A mennyei védelem (2) napja... (81)
Hallottam valakiről, aki egy létrás, több soros könyvespolc alatt aludt. A korábban nem túl megterhelt polcot egyik nap jól megpakolta könyvekkel, valami rendezkedés kapcsán. Néhány hónappal később, egy reggel, úgy fél hét körül, arra lett figyelmes, hogy a hálószobájából hatalmas robaj támadt. Ahogy átment megnézni, mi történt, látja ám, hogy a polc a falról úgy, ahogy volt, leszakadt, és minden könyv az ágyán hever, polcostul, polctartóstul, ráadásul vagy három polc, egy éles polctartó létrával együtt, pont a párnáján... mennyire hálásan ecsetelte, hogy időben kelt, hogy az Úrral legyen, és nem volt már az ágyában, amikor ez a baj történt.
Egyik gyerekünktől hallottuk, hogy házastársával együtt hasonlóképpen egy polc alatt aludtak, ami pont fejük felett volt, s mellesleg, szintén jól megpakolva.
Egyik éjjel elhatározták, hogy megváltoztatják az alvásirányukat, és áttették párnáikat a másik oldalra. Aznap éjjel leszakadt a polc. De nem a fejükre, hanem a lábukra. Ez nem volt "annyira fájdalmas" és veszélyes.
Van olyan védelem, ami az időzítésben áll? Igen. Vannak helyzetek, amik úgy válnak "barátunkká", hogy hallgatunk a Megváltónk jelzésére, és "váltunk", időben lépünk.
Vannak szavak, döntések, vannak cselekedetek, amiknek időben kell bekövetkezniük, és ez ahhoz vezet, hogy elhárul valami veszedelem, amivel az ellenség az életünkre támadna.
Mennyire jó, hogy van Szentlélek vezetése, van szó a mennyből ("az én juhaim hallják az én szómat"), és van mennyei védelem, oltalom, gondoskodás, elrejtés, van angyali beavatkozás.
1./ Nem mindig értjük előre a mennyei időzítést.
-- Illésnek az Úr megmentést a Kérith patakja mellett adta a három éves szárazság kezdetén. El kellett őt rejteni Akháb király haragja és Jezabel királynő bosszúja elől. Az Úr úgy gondoskodott róla, hogy hollóknak parancsolta meg, hogy táplálják őt kenyérrel és hússal (brrr... nem túl gusztusos elsőre egy igaz izraelita számára - tisztátalan madár... de az Úr néha egészen másként látja a helyzeteket, mint a vallás diktálná). A patak pedig vízzel fogja ellátni Isten emberét.
-- Igen ám, de "néhány nap múlva" a patak kiszáradt. S Illés hiába várta, hogy újra megtelik vízzel, hiába ásta a meder szélét, a patak alját, nem volt víz. Hiába jöttek hollók, hoztak enni, ha nincs víz, mi lesz? S Illés biztos, hogy gondolkodott is ezen... de nem csak gondolkodott, ahogy én látom, hanem imádkozott is, és mondta szívében - talán hangosan is (mondom, ezt én látom így, ez nincs így leírva), hogy "Uram, Te biztos, hogy tudsz erről a helyzetről valamit, amit én nem tudok...", és "Nálad van megoldás erre... köszönöm, hogy megmutatod".
-- És az Úr szólt Illéshez, és világossá tette neki, hogy Szidón Sarepta nevű városában várja a gondoskodás. "Megparancsoltam ott egy özvegynek", hogy gondoskodjon rólad... - mondta az Úr, s Illés elindult.
-- Ahogy megérkezett, látott is egy asszonyt, aki tűzre való rőzsét szedegetett, és indult volna befelé a városkapun. A próféta megszólította őt, és vizet kért tőle. Az asszony készségesen hozott volna neki, de még - az Úr indítására (szerintem) - utána szólt, hogy egy falat kenyeret is hozzon neki visszafelé jövet.
-- Erre az asszony megállt, és világossá tette egy pillanat alatt, hogy az utolsó maroknyi lisztjét sütné meg az utolsó pár csepp olajjal, és utána marad az éhhalál. Azonban Illés - az Úr szavával (ígéretével) - kérte, hogy neki hozzon először ebből a sült kenyérből (hit által, hallgatva az Úr ígéretére), és akkor tapasztalni fogja az Úr gondoskodását, védelmét, ameddig ez a nehéz időszak tartani fog. Nem fog elfogyni, egyáltalán nem fogy el a liszt és az olaj, és lesz mit enni, mindvégig.
-- S az asszony engedett ennek a szónak. A hit által - ahogy én értem, látom, kifejezetten az ige hatására - úgy cselekedett, ahogy Illés mondta neki. S megtapasztalta, Illés is, az asszony is, a fia is, hogy van mennyei gondoskodás, ellátás, védelem, megőrzés, a legnehezebb időszakban is.
2./ Figyeled a mennyei időzítést?
-- A gondoskodás Illésről először a hollójárattal és a patakvízzel történt.
-- Azután kiszáradt a patak - ahogy az Ige mondja: "néhány nap múlva". Ez olyan, mintha: a./ Istent váratlanul érte volna, hogy ki fog száradni... b./ mintha sakkjátszma zajlana az ördög és Isten között... lépés, lépést követ... c./ Illés fáradságára nem lenne tekintettel az Úr - odaviszi, utána továbbviszi... d./ az egész olyan érthetetlen lenne... pedig... pedig szerintem csodálatos, ha belegondolunk. Csak a morgó szív, az elégedetlen gondolkodásmód, a kényelemre hangolt lelkület fog panaszkodni miatta... a hálaadó szív meg fogja benne találni "az Urat", az Ő lépéseit...
-- Figyelj: ennek az özvegyasszonynak napról-napra fogyott a lisztecskéje Sareptában. És az olaja is.
-- Ha még két napra való lett volna neki, akkor a "jó szíve" és a "bölcs megfontolása" még ott lett volna segítségül neki, amikor Illés kér tőle... hiszen még nem az utolsó lett volna, mint a mennyei időzítés szerinti helyzetben.
-- Van olyan hit-helyzet, amiben csak a hit lépése marad, mert emberileg nincs más megoldás, más lehetőség.
--Az ilyen hit-helyzetekben valami egészen különlegesen tud megnyilvánulni az Úr Jézus szabadítása. Valamiért ilyenkor más lesz minden, amikor nincs emberi kiút, megoldás... persze mi kerüljük ezeket, emberi gondolkodásunkkal, nem nagyon szeretjük, inkább keressük a kiutakat, a "jó lehetőségeket", és tanácskozunk, mi mindent tudnánk "még csinálni"... de az Úr néha belevisz bennünket az ilyen helyzetekbe is. És ilyenkor nincs más csak Jézus...
-- Az Úr a legnagyobb időzítő Úr.
-- Illésnek a víz addig volt elegendő a patakból, ameddig a sareptai özvegynek az utolsó marok lisztecskéje nem maradt a láda mélyén... így találkozott a két szükséghelyzet, és jött elő a hit-lépés, amit Illés a szavával, az asszony az engedelmességével fogadott el, és lépett meg. S az Úr gondoskodása, szabadítása, a menny hatalmas csodája így tudott működésbe lépni.
3./ Szeretem a mennyei időzítést.
-- Néha nagyon, nagyon, nagyon nehéz végigjárni. De JÓ, és ezekből a hit-helyzetekből jön elő a mennyei szabadítás úgy, hogy egész életünkre megmarad bennünk.
-- Megismerjük az Urat.
-- Soha nem tud már úgy tenni velünk az ellenség, hogy földre vigyen, mert ott a támasztékunk, a korábbi, mennyei tapasztalat, a megpróbált hit, ami az Élő Isten beszédére és cselekedetére épül.
-- Ha megnézed a János 11-et, meglátod ezt: "az Úr Jézus még két napig maradt azon a helyen, ahol volt". Azon az alapon, amit kijelentésben kapott és mondott a tanítványainak: "ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére való". De utána világossá tette előttük, hogy "Lázár meghalt"... sőt, még mondott valamit, ami teljességgel érthetetlen volt a tanítványok előtt... még, hogy "örül neki", hogy nem volt ott? Hogy a hit növekedjen? Érthetetlen volt... de engedelmeskedtEK a mennyei indításnak, és ha életük kockáztatásával is, elindultak az Úr Jézussal Júdeába, hogy Lázárhoz menjenek. "Felébreszteni őt"...
-- Az időzítés, amin az Úr Jézus is átment itt, ebben az időben, ilyen "kicentizős" volt. Lázár már négy napja halott volt, amikor odaérkeztek. És a csoda, ahogy feltámadt ez a barát, egész Izraelt megrázta, Jeruzsálemből tömegek jöttek a csodát látni, a feltámadt Lázárral beszélgetni, és mindez néhány héttel Virágvasárnap előtt, a jeruzsálemi bevonulás, és a Nagyhét előtt történt. mindenki így fogadhatta az Úr Jézust Jeruzsáelmben, a főpapok is tudhatták, "Kivel van dolguk", és ez előkészítette az utolsó hét eseményeit... amúgy, a kereszthalált is, hiszen, aki nem akarja Isten dolgait, mert ezek "mások", mint amit ő várna, vagy "áthúznák" az ő számításait, az nagyon keményen és kegyetlenül ellene fog dolgozni annak, amit Isten akarna... az emberi akarat, elgondolás és döntés keresztút elé kerül... és vagy ő lesz kész "megadni magát" Isten útja előtt, és választani az Urat, és az Ő útját, akaratát - vagy keményen ellene állva Neki, az ördög oldalára fog állni... ahogy itt a főpapokkal, a nép vezetővel történt, sőt, ahogy Pilátussal is, és sajnos sokakkal a nép tagjai közül... így jutott el a kereszthalálig a döntés... de ez már egy másik terület. Viszont itt függ össze a mennyei időzítéssel, azzal, hogy Lázár már négy napja halott volt, amikor az Úr Jézus Bethániába, a sírjához eljutott.
Hálaadás:
Uram, köszönöm a Te mennyei időzítésedet. A Te mennyei gondoskodásodat, mérhetetlen nagy szeretetedet, végtelen bölcsességedet, előrelátásodat, és azt az időzítést, amihez mi mindig "csak alkalmazkodni tudunk", de amihez a legnagyobb bölcsesség, ha alkalmazkodunk.
Én akarok alkalmazkodni, akarom követni a Te mennyei útmutatásodat, és átvenni tőled, amit te készítettél el, amit te adsz, amire te vezetsz el, hogy meglássam, amit Te cselekeszel, és előhozhasd az életemben, amit te szeretnél, mindent, minden mennyei gondoskodást, szabadítást, csodát, amit Te szeretnél véghez vinni.
Eldöntés:
Én akarom a Te dicsőségedet, akarom, hogy mindent megvalósíthass, amit Te szeretnél, és adom magam, akarom adni magam arra, amit Te gondoltál el, hogy legyen meg a Te akaratod, teljességgel, mint a mennyben, úgy itt, a földön is, az én életemben is, a mi gyülekezetünkben is, a misszióban is, a szeretteim életében is, a családunkéban, mindabban, amit Tőled kaptunk, amivel Te veszel körül... legyen meg teljességgel, minden aggódás, akadályozás ellenében. A Te legjobb akaratod, Uram, a mennyei időzítéssel. Ámen.
Vágyakozás:
Uram, a Te néped, itt, az országban, az Eklézsia, a Te szentjeid, a Te szeretett tanítványaid, Uram, járják végig, velük együtt én is, járjuk végig a mennyei elgondolás szerinti legbölcsebb utat. A Te mennyei időzítéseid útját, és a Te indításaidra hallgatva, harcoljuk meg a hit harcát, ezt a nemes, csoda-harcot, ami Tőled van, ami azért van, hogy a mennyei gondoskodás, a csodák sokaságával megvalósulhasson az életünkben, és általunk, az emberek találkozhassanak Veled, úgy, ahogy Te valósággal vagy. Ámen.
Olvasmány:
Illés történetét a mennyei gondoskodással az 1Király 17-ben találod, s az Úr Jézus mennyei időzítéssel való járásáról többek közt a János 11-ben olvashatsz.
Arról a hozzáállásról, ami az elkészített mennyei "alkalmak" meghódításáról szól, az Efézus 5-ben, s a hit nemes harcáról, pedig az 1Timótheus 6-ban és a 2Timótheus 4-ben olvashatsz.
A harcra felkészítés egyik Zsoltára a 144-es