"Megszabott idő..." (2)
-- Van, amikor kifejezetten "érzed", tudod, felismered, itt van a "megszabott idő", egy-egy dolog megoldásának az ideje, vagy egy kapu megnyitása pl. a misszió előtt.
-- Van, amikor kifejezetten "nem érzed" ezt, nem látszik, de tudod, hogy kellene, hogy eljött az idő, hogy megnyíljon egy kapu, vagy létrejöjjön valami, amiért már hosszabb idő óta imádkozol. De "nem látszik", hogy megvalósulna... s te imádkozol. Könyörögsz, hogy hozza fel az Úr ezt az "időt", hozza létre a körülmények összekapcsolódását, egybeállását. És teszed, amit tudsz tenni - ha van előkészítés, felkészülés, azt teszed... ha nincs, csak "várni tudsz", akkor ezt teszed, a hit által. Vársz, mint az "őrálló", és várod az Ő "mozdulását". Vannak ilyen idők is. Ez is "szolgálat", ez is "cselekvés", amikor nem tudsz "semmi mást" tenni, mint várni, várni és várni... és emlékeztetni az Urat, hogy "eljött a megszabott idő", Ő megígérte, hozza fel, tegye nyilvánvalóvá, hogy ott az idő.
-- Van, amikor ténylegesen ott van, vagy elérkezett, akkor hálaadással vegyesen zajlik a várakozás és a cselekvés. Szeretem ezt, nem marad el a hálaadás sem, és ugyanakkor ott a várakozás is... mint a Damaszkuszi Eliézer tapasztalatában... 1Móz 24,21 - "Az ember pedig álmélkodva nézett reá (Rebekára, arra, aki most úgy tűnt, Izsáknak az ő ifjabb urának lesz majd a felesége Istentől), és veszteg hallgatott, tudni akarván: vajon szerencséssé teszi-e az Úr az ő útját, vagy nem..."
-- Az Úr "szerencséssé tette" az ő útját, már eddig is... a megfelelő helyen volt, a megfelelő vezetést kapta, úgy imádkozott, hogy az Úr véghez vihesse munkáját, és pontosan úgy tűnt, hogy ez most zajlik is. De még voltak kérdések. Még volt, aminek végbe kellett mennie... vajon ez is megvalósul? Az objektív feltételek is összekapcsolódnak? (A megfelelő családból való-e, ahová indult Eliézer, és ott nyitottan fogadják-e...)
-- Ott az idő, és az ember mégis vár, hálaadással, csodálva az Úr munkáját, és mégis, közben várja, hogy az teljességre jusson. S ez is csodálatos. Egyszerűen gyönyörű, ez a "fázis" is, előtte is, közben is, utána is. Mert az Úr cselekszik, s az ember látja, érzi, felismeri, gyönyörködik benne, hirdeti, örömmel emlékezik vissza rá...
-- Van, amikor a "megszabott idő" egy folyamatot jelent. Pl. egy gyógyulásban is látod ezt. Elindítja az Úr - mint egy "villámcsapást", behozza a gyógyítást - és utána meg kell benne maradni, vagy rajta kell lenni, hogy kibontakozzon. Amikor az idegek már helyreálltak, de az izmoknak még hozzájuk kell igazodniuk, a koordinációnak is ki kell bontakoznia... van, amikor azonnal felkel a beteg, és az Úr azt mondja "vedd fel a te ágyadat, és eredj haza", és van, amikor megtörtént a gyógyulás, és az Úr azt mondja, "eredj el, gyógyulj meg a te bajodból". Itt is végbement (mint a vérfolyásos asszony esetében), de van még egy folyamat, amin át kell menni. S ez ugyanolyan fontos lesz, mint az eredeti gyógyítás, ami már megtörtént. Komplexen... s az Úr ezt szereti, bekapcsol bennünket, a HIT által, azokat is, akik imádkoznak, azokat is, akik gyógyulnak... összekapcsolja az "egészet", és az ember tudja, "itt van a megszabott idő", és minden nappal tovább jut benne, egyre inkább meglátja az Úr munkáját.
-- Ilyen az ébredés is az országban. Imádkozunk, kérjük, jöjjön el a "megszabott idő", de ugyanakkor mondjuk is: "Urunk, itt a megszabott idő, várjuk a Te cselekedeteidet, amiket csak Te tudsz megtenni... hozd fel ezt, láttasd meg velünk..." - s a lépéseket, egy-egy megjelenését meglátjuk, és hálásak vagyunk, hogy benne vagyunk... de még szeretnénk látni a teljes kibontakozást is.
Bármelyikben vagy is, életed területein, bármin mész is át, az Ige ott áll előtted, és biztat:
"Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék - magam pedig, mint a fű, megszáradtam. De Te Uram örökké megmaradsz, és a Te emlékezeted nemzedékről nemzedékre áll. Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő." (Zsoltárok 102, 12-14.)