A mai nap a kapcsolat napja (1) A mi Istenünkkel (76)
Tegnap kicsit átgondoltam, mi a kapcsolatunk alapja a mi Örökkévaló, Teremtő és Megváltó Istenünkkel!
A kulcskérdés Ő Maga, az, hogy Ő milyen, mennyire mérhetetlenül szeret, mennyire megbízható, (hűséges) Isten Ő és mennyire türelmes és jó.
1./ A kapcsolat alapja, a mi oldalunkról: a bizalom
-- Ha a legfontosabbat mondanám, lehet, hogy ez lenne az egész, Vele való kapcsolatunkban.
-- A bizalom, ami azt jelenti, hogy bármikor, bárhonnan, bármilyen helyzetből, bármilyen körülmények közül, bátran, teljes biztonsággal megkeresheted Őt.
-- Megszólíthatod, és bízhatsz Benne, hogy Ő meghallgat, meglát téged, megért téged, nem hagy magadra, nem fordul el tőled, és mindent megtesz, ami "Őrajta áll", hogy jó legyen, hogy a legjobb legyen, ami lehet...
-- EZ a bizalom. Ahogy a pici baba, a nem oly rég született kis csecsemő nézi az édesanyját, miközben szopizik... kapja az édes tejet, amire szüksége van, ami növekedését segíti, ami olyan jó érzés, és nézi, nézi az édesanyát, akinek a szíve alatt nevelkedett, már kilenc hónapja, akit hallott, akinek a szíve hangja volt a mindennapjai teljes biztonsága, az állandóság jele, s akit a születése után látott meg először. És az apát is, ahogy ölében tartja, ahogy büfizteti, ahogy szeretgeti és becézgeti őt. Nézi, gyönyörű, mély, tanuló, gondolkodó szemeivel, és beöleli magába, mert tőle függ, és az anyától, az egész élete, és mert tőle kap mindent, őt hallotta, s most őket látja... egész életére most fogadja be bizalommal őket, úgy is, ahogy eddig, a kilenc hónap alatt nem tudta... mert most már tudja, látja, s egyre inkább tudni fogja, megismeri, és ez az ősbizalom, ami benne foganásától kezdve ott volt, most megerősödik, és egyre inkább elmélyül.
-- Ilyen a bizalom, amivel mi Őhozzá, a mi Teremtő, Megváltó, Örökkévaló Istenünkhöz fordulunk, miután újjászülettünk. Miután megértettük - elkezdtük "megértegetni" - az Igéből, hogy Ő az, Aki újonnan szült bennünket, élő reménységre... (1Péter 1, 3.)
2./ Ennek a titka persze az, hogy Ő olyan, amilyennek mondja Magát az Igében.
-- Mert van kijelentésünk.
-- Ő szól. Ő elmondja, közzé teszi, kijelenti, hogy milyen Ő, és te támaszkodhatsz erre, biztonsággal, mert Ő olyan, amilyennek mondja Magát.
-- Nem változik. Tegnap, ma és örökké ugyanaz.
-- Ez a mi biztonságunk. Ez, az Ő kijelentése, s az, hogy Ő olyan, mint amilyennek mondja magát... erre épül fel a mi BIZALMUNK, ez a mi, Vele való kapcsolatunk alapja.
3./ Azután még ott van valami, amiről nem szabad elfeledkezni, s ez az elismerés.
-- Ez a mi oldalunkon van. Felismerjük, és elismerjük Őt annak, Aki Ő valójában. Teremtő, Fenntartó, Megváltó, Hatalmas Istennek.
-- És így, ezen az alapon közeledünk Őhozzá. "Járulunk" a kegyelem királyi székéhez - más szóval: a trónhoz... mert az Isten "Bíró" - ahogy mondja a Zsoltárok 50, 6. "Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül." (Zsoltárok 95, 3.)
-- S ez azt jelenti, hogy hálásak vagyunk Neki, és tiszteljük Őt. ("Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid." Zsoltár 75, 2.)
-- Ez az, ami kiakasztja ennek a világnak az embereit. Igen. Ez az, ami visszatartja őket, úgy általában, attól, hogy odaforduljanak Őhozzá. Mert nem akarjáK elfogadni Őt, mint Urat, mint Istent, "maguk felett", hanem inkább választják a kritikát, a haragot, a vádat és a megvetést (gúnyt) Vele szemben... inkább, mint, hogy el "kelljen" ismerni Őt annak, Aki Ő valójában: Örökkévaló, Teremtő, Megváltó Istennek, Mindenhatónak, Aki van, s Akitől függ az életünk.
-- Nos, ez a kapcsolatod egyik alapja az Úrral, a te Isteneddel, hogy te elismered Őt. Tiszteled, kimondod, lerögzíted, és oda is helyezed magadat - gondolatban és szóban, viselkedésben és hozzáállásban - Ő a Teremtő, s te az Övé vagy, teremtménye, az Ő akaratára kiválasztva, megalkotva. ?
Itt még lesz folytatás, csak nem akartam, hogy túl hosszú legyen ez a mai napi üzenet. Ezért most hálát adok, és veled együtt, imádkozunk mindazért, amilyen Ő, és amit Ő tett és tesz, és akikké bennünket az Ővele való kapcsolatunkban tett és tesz.
Hálaadás:
Uram, én áldott, hűséges, Teremtő, Megváltó, Örökkévaló Uram. Én Istenem. Köszönöm, hogy Te vagy, s hogy én Hozzád jöhetek.
Köszönöm, hogy szeretsz, s kezdettől fogva, Te ugyanaz vagy, változatlanul, hűségesen, ugyanolyan maradsz, nem változol, s ez a mi biztonságunk.
Köszönöm, hogy teljes bizalommal jöhetek Hozzád, én Uram, jöhetek, mert Te alkottál, Te teremtettél újjá, Te adtál életet, és az életem Tőled, maximálisan Tőled függ. Ha Te nem tartanál fenn, ha nem őriznéd az életemet, ha nem vigyáznál rám minden nap, ha nem táplálnál, úgy fizikailag, mint lelkileg, szellemileg, akkor én elvesznék. Ezt tudom.
Köszönöm, hogy minden napomnak Te vagy az Ura, a biztonsága, Te vagy az én életem és forrásom. Te, Uram, Akihez mindig jöhetek teljes bizalommal, oda, Hozzád, a kegyelem királyi székéhez. Köszönöm, Uram.
Odajárulás:
Jövök, Uram, Hozzád, a kegyelem királyi székéhez - ma is.
Minden nap jövök, és minden percben Hozzád fordulok, újra és újra, ott vagyok Nálad, és Te nem unsz rám, nem vetsz meg, nem váratsz "a soromra", hanem szeretsz, mérhetetlen türelemmel, mérhetetlen gondoskodással, szeretsz, és biztatsz, hogy jöjjek, legyek Veled, Uram.
A Tiéd vagyok, és Nálad tárok fel mindent. A szívemet Előtted nyitom ki, Téged avatlak bele mindabba, ami bennem van, Téged hívlak segítségül, Rád bízom a megoldatlanokat, a megoldhatatlanoknak tűnőket... mindazt, amiben vagyok.
Rád bízok mindent, amibe úgy kerültem, hogy hallgattam Rád, és mindent, amiről nem tudom, hogy kerültem bele... persze keresem, Uram, és figyelek Rád, hogy taníts, hogy vezess, hogy formáld a gondolkodásomat, hogy megértsem akaratodat, és a mennyei bölcsességet, hogy legközelebb már bölcsebb legyek, és ne rontsam el újra és újra... de közben mindazt, amiben vagyok, is Rád bízom. Az embereket, a helyzeteket, az ő helyzeteiket, az ő rossz döntéseiket, amiben ők nem járnak el helyesen... a kényelmet, az önzést, a bolond döntéseket... amikkel találkozom, s amikkel ők is fognak találkozni, ha most nem is gondolnák... Rád, Uram, Rád bízom, és tudom, Te tudod elhordozni ezeket, egyedül Te, Uram. Te, és Te és Te.
S ez az én biztonságom, és a Te Igéd, hogy feltárhatom bátran a kívánságaimat, teljes hálaadással és bizalommal, minden könyörgésemben és imádságomban, Teelőtted... és tudom, hogy Te hordozod, nem hagyod "csak úgy" ezeket a dolgokat sem... nem hagyod annyiban... köszönöm, Uram, én hűséges, biztonságot adó, Megváltó, Teremtő, Fenntartó, Hatalmas Istenem. Ámen. ?
Olvasmány:
Olvass sok Zsoltárt, ha meg akarod ismerni Őt. A Zsoltár 50, amit idéztem, vagy a Zsoltár 75, vagy a 95 mind, mind, bemutatja az Urat, valamilyen oldalról. Egyik sem "csak" Zsoltár, hogy "csak ilyen" lenne az Úr, de egy-egy oldalát, vonását bemutatja, és azon a területen biztonságot ad neked.
Ami még nagyon fontos, a Zsidókhoz írt levél 10. fejezete. Itt a felszabadított útról, a Megváltó Főpapról és a megváltásról olvasol, és biztatást nyersz, hogy ne hagyd abba, ne add fel, hanem jöjj Hozzá mindig, és járj Vele.
Nézd meg még, hogy imádkozik érted az Úr Jézus a János 17-ben, és milyen elrejtett, benső kapcsolatban van - s lehetsz te is - a mennyei Atyával: Máté 11-ben (pedig a helyzet nem egyszerű, aminek kapcsán ezt az imádságot - s utána a mennyei szót, a kijelentést - hallod Tőle)