Mai imameghallgatások...
Bent jártam az én pénteki "otthonomban".
-- Már november 10 óta bemegyek, minden pénteken, ebbe az utókezelői intézménybe, ahová néhányakat meghalni tesznek be, másokat kezelésre, hogy kikerüljenek majd idővel...
1./ Tamással találkoztam először, de hamar megismerkedtem a többiekkel is, az ő osztályán.
-- Azóta hárman már meghaltak, legalábbis azok közül, akiket megáldottam, vagy akik befogadták az Úr Jézust.
2./ Ma két József ágyát találtam üresen - a harmadik József, ebből a szobából ridegen közölte, hogy "meghaltak". Vagyis, átvitték őket egy kórházba, mert annyira romlott az állapotuk, és ott meghaltak.
-- Mennyire csodálatos, hogy mindkettejükkel imádkoztam. Egyikük - a legutolsó ágyon fekvő József, az ablak alatt, annyira, de annyira kedves volt. A kicsi - talán 2,5-3 éves - dédunokája képe A/4-es színes fotóban ki volt téve az ágya fölé. Én is gyönyörködtem benne. Már nincs ott. József elment, dédunokája képe sem maradt kinn az ágya felett - érthetően.
-- Ez a József mindig hálás volt, ha néhány percre odaültem hozzá, és mesélhetett. Mindig imádkozott velem.
-- Megerősítettük, hogy az Úré, és el is mondtuk az Úr Jézusnak.
3./ Befogadó imádságot ilyenkor általában úgy mondunk el, hogy közben lerögzítjük, hogy eddig is az Úr Jézus volt a Megváltója, de most megerősítjük ezt, és lerögzítjük, hogy Ő az Úr és Ő a Megváltó, Aki személyesen őérte (Józsefért) halt meg, és senki nem választhatja el őket egymástól. Kinyitjuk a szívünket, és befogadjuk az Úr Jézust (ezt az ember megteheti akkor is, ha eddig is közösségben volt Vele, most egy lerögzítés történik ilyenkor, egy tudatosítás), és innentől örök élete van Józsefnek.
-- (Lehet, hogy eddig is volt - a vallásos emberek egy része teljesen "öntudatlanul", ahogy szereti az Urat, és készséges Őfelé, megkapja ezt az életet - de jobb lerögzíteni, mint bizonytalanságban lenni.)
-- Szóval, imádkoztunk, és a békesség egyértelműen ott volt a szívében. Kértem, és tettük is, hogy együtt imádkoztunk a "másik" Józsefért, aki a középső ágyon feküdt, és nem volt jó állapotban.
4./ Ez a József sajnos sok keserűséget hordozott, és újra és újra kérleltem, tegyük az Úr Jézus kezébe, és imádkozzunk együtt.
-- Szerintem tettük is, és talán ő is elmondta velem a befogadó imádságot - már nem emlékszem, de szerintem leírtam egy korábbi beszámolóban - és így nem izgulok azon, hová került.
-- Most már az Úr kezében van.
-- De nekem nagyon nyomatékosító, hogy menni kell, mert az emberek meghalnak, és előtte rendezni kell az életeket.
5./ Marika néni (98) a "lányok" szobájából, aki befogadta az Úr Jézust, kb. két héttel ez előtt, most nagyon rossz állapotban volt, már múlt héten is, de megáldottam, és áment mondott rá, ahogy tudott.
-- A mellette levő ágyról Paula már régebben átment a mennybe (úgy gondolom, oda, megáldottam őt is akkoriban, és nagyon készséges volt, örült neki, imádkozott is velem, ha jól emlékszem).
6./ De a többiek, úgy férfiak, mint hölgyek, ma is részt vettek velem egy rövidebb bibliatanulmányozásban.
-- Most nem folytattuk a Máté evangéliuma 3. részt, bár még lehetett volna beszélni róla, de úgy éreztem, jobb, ha most egy önálló történetet veszünk át.
-- Zákeushoz lapoztunk (Lukács 19, 1-10.) és részletesen átvettük. Megláttuk a végeredményt is - ez a nyitott, Jézus után vágyó ember, a többiek neheztelése ellenére, befogadta az Úr Jézust, elszállásolta és megetette...
-- Miközben Jézus ott volt nála - s nyilván beszélt is, megosztotta Isten országát, az Ő igazságát, az Igét - megtért, és eldöntötte, hogy ami eddig olyan fontos volt neki, mostantól fogva másodrendűvé lesz. A pénz már nem áll a szíve középpontjában, ez csak eszközzé válik. Másokat kártalanít, a nyomorultakon könyörülni fog - tanítvány lesz.
-- S az Úr Jézus kimondta: "Ábrahám fia" - vagyis, teljes jogú, Izraelita, vagyis, a hit örököse, a hit nyomdokain jár, vagyis befogadott, és helyreállított, megigazított ember.
-- Ez lett Zákeus identitása. Meg kell térni, és rendezni kell az életünk bűneit. És Jézus befogad, és új identitást ad, új elhívást, új lendületet, tüzet, odaszánást és képességet a jóra.
-- Zákeus ezt átélte, s a többiek látták. Nem csak azt, hogy felmászott a fára, nem csak azt, hogy Jézus nem volt személyválogató, hanem azt is, hogy ennek gyümölcse lett, Zákeus megtért és megváltozott.
7./ Eddig juthattunk, mert dél lett, s jött a Krónika, amit nézni kell nekik, s az ebéd, amit közben közösen elfogyasztanak. Én pedig erre tekintettel vagyok, a hit által, és engedek a szabálynak, mert hosszú távra gondolkodom.
-- Úgyhogy megáldottam őket, és lerögzítettem imádságban, amit átvettünk - most nem kértem mást imádkozni, gyorsan kellett tenni - és közösen elmondtuk a Miatyánkot is. (Az elején énekeltünk is egyet, amit feltételeztem, hogy talán tudnak - a Fel barátim Jézus Krisztus zászlaja alatt...)
8./ Jó volt a találkozás, és az is, hogy előtte Tamással külön is tudtunk beszélgetni.
-- Annyira kedves, olyan biztató, olyan pozitív. Ahogy kérdezem, pl. ilyeneket mond: "a helyzet változatlan, de nem reménytelen". És hasonlókat.
-- Felmondtuk az összes tanult igeverset: Róma 5, 8. 1Korinthus 1, 9. Róma 10, 10. 1János 3, 8. 1Sámuel 30, 6. és most is tanultunk egyet: Zsidó 13, 8 - "Jézus Krisztus tegnap, ma és örökké ugyanaz."
-- Miért ezt? Mert a Szentlélek ezt mutatta.
-- Eredetileg az 1Péter 2, 9-et terveztem (királyi papság, szent nemzet - hirdessük az Ő hatalmas dolgait) - de a Szentlélek átvitt a gyógyulásról való beszélgetésbe, és inkább az Úr Jézus változhatatlanságát tette a szívünkre. Ezért a Zsidó 13, 8 jött be, és le is rögzítettem a kis füzetbe - a "Leveled jött" c. füzetkébe, amiben már a többi is ott van nagybetűkkel leírva, és Tamás minden nap - reggel-délben-és este elmondja - háromszor eleveníti meg elméjében őket.
9./ Szóval, jó időnk volt, és tudtam, szükséges is... utána jött a közös találkozás, de ezt megelőzően még volt egy nagyszerű tapasztalat:
-- Marika néni - tudod, aki az elején két pénteken is hangadóként éles hangon kiáltozta: "nem kell nekünk pap... tudunk mi mindent magunktól is..." s akivel végülis, talán harmadjára már úgy tudtam beszélgetni, de a múlt héten még inkább, hogy kiderült: kicsi korában intézetbe került - árvaházba - méghozzá hívő testvérek közé, Neszmélyre, ahol a hit által gondozták, tartották el a gyerekeket, mint Müller György is tette ezt a 19.században.
-- Itt azután, a hívő nővérek közt, ő is hitre jutott, sok-sok igeverset megtanult kívülről, értette az Igét, és eljutott még Alcsútra is, az ébredési konferenciák egyikére, vagy talán többre is.
-- No, innentől már egy lépés volt csak, hogy megosztotta velem, hogy az Úr szólt hozzá az Igéből is, egy nagyon izgalmas helyzetben (bírósági ügy kapcsán), és úgy is lett, amint az Úr mondta.
-- Én pedig máris megkértem, hogy készüljön a következő péntekre egy öt perces üzenettel az Igéből - csakhogy (mint megtudtam tőle), nincs Bibliája.
-- Hát, a mai napon lett. Mert bevittem neki egyet.
-- Örült neki. És kapott hozzá egy "A felhők szigete" c. könyvet is, kölcsön. Gondoltam, hogy nagyon jó lesz neki, mert pontosan egy gyerektábor leírása szerepel benne, egy tizenéves szemén keresztül, aki végülis befogadja az Úr Jézust ott.
10./ Ja, igen.
Ma, ahogy bementem, felmarkoltam itthonról egy csomó könyvet.
a./ Corrie Ten Boom - Menedék. (Egy ottani, a 2-es osztályról való, nagyon szép, kedves, olvasós néni kapta - Anikó nővérrel egyetértésben, aki szintén olvasta már ezt. Utána megy tovább, kölcsönbe, mindenkinek, aki olvasni akarja. A végén visszakapom, mert jelenleg pótolhatatlan.)
b./ A felhők szigetén. (Mint említettem, az én korábban "opponens" Marika nénim kapta, a Biblia mellett - és ő is, ha kiolvasta, továbbadja, hogy mások is olvashassák.)
c./ Egy afrikai csodákról szóló - R.Bonnke utódja könyve, csak most nem jut eszembe a neve (Tamásé lett, egy oldalt legalább elolvas egy nap, szeme küzdelmei ellenére, ez edzés lesz a fejének, a memóriájának is - amellett, hogy életet kap belőle.)
d./ A boszorkánykanyar - ezt Lajos bácsi (jelenleg nagyothalló) kapta, és azonnal, örömmel elkezdte nézni a hátulját, a bevezető sorokat, és jelezte, hogy izgatottan olvasni fogja.
e./ Vittem magammal kölcsön egy Jim Cymbala könyvet is: Friss szél, friss tűz - ezt csak pedagógusoknak adjuk, de kölcsön odaadtam most Anikó nővérnek, s engedélyeztem, hogy ha kiolvasta, továbbadhassa másoknak is, míg végül visszajut hozzám (az ő osztálya - a 2-es-nek nevezett - egy "olvasós" osztály, itt nagyon szép, nagyon idős, de nagyon okos hölgyek vannak, akik állandóan olvasnak... legalább négyet-ötöt látok mindig könyvvel a kezében - és nagyon kedvesek is).
f./ Egy Bibliát is bevittem még, a Marika néninek odaadotton kívül, egy URK-t, ami gyönyörű kiadás, Újonnan Revideált Károli fordítás, türkizkék borítóval, puhakötésben.
-- Nos, ezt nem ott adtam át, az intézményben, hanem a táskámban hordoztam egészen az utolsó óráig, amikor is a Damjanich utcában, az Albán pékségben, az eladó hölgyet megkérdeztem (kedves, piercinges fiatal hölgy), hogy olvas-e Bibliát.
-- Rám nézett, és azt mondta: nem. De kicsit zavarba jött. Megkérdeztem, vajon van-e Bibliája. Igazából nincs - bár, talán nagymamájától tudna szerezni. Ekkor elővettem a Bibliát, (mondom, gyönyörű ez a kiadás), és említettem, hogy mi kaptunk ebből valamennyit, és tudok neki ajándékba adni. Kicsit el is pirult, és kicsit hitetlenkedve fogadta, de átvette.
-- Pontosabban, előtte megkérdeztem, hogy hívják, s egy gyönyörű nevet mondott: Kármen. Ó, mondtam, hát ki találta ki ezt a szép nevet? Mondta, édesanyja. Kérdeztem, talán őt is így hívják? De nem. Anikónak hívják. Erre lerögzítettem: hát igen, szerette volna, ha születik neki egy Kármenje. És megszületett.
-- Akkor most engedje meg, kedves Kármen, hogy odaadjam Önnek ajándékba ezt a szép Bibliát. És a kezébe tettem.
-- Két kézzel fogta, nézte, gyönyörködve, és tényleg olyan tisztelettel tartotta, hogy a szívem elolvadt. Persze, hogy ha látni fogom - említettem neki, hogy mi Palántások vagyunk, innen a szomszédból - rákérdezek, hogy halad benne, (mutattam neki, hogy az Evangéliumoknál kezdje, kikerestem neki), és viszek majd neki egy "Hogyan olvassuk a Bibliát" c. füzetet is.
-- Szóval, ez a Biblia is gazdára talált még ugyanezen a napon... ha viszünk magunkkal kincseket, meg tudjuk őket osztani... csak imádkozni kell, figyelni a Szentlélekre, és vinni, vinni, vinni - és vágyni, vágyni és vágyni arra, hogy továbbadhassuk.
11./ No, de még itt vagyunk az intézményben, és még egy gyönyörű tapasztalat hátra volt.
a./ Anikó nővér kért, hogy menjek vissza az ő osztályára (2-es), és ott látogassak meg egy hölgyet, akinél ott van a fia is.
-- Felvezetett már engem, és be is vezetett... a hölgy - Erzsike néni - nagyon mély érzésű és okos, idős hölgy. Kémikus volt, kutató, 93-ban ment nyugdíjba. Valóban ott volt fia is, aki egyből átadta a helyét, kikapcsolta Bachot, akit hallgattak addig, és oldalra ült, egy ágyra, és nézte, ahogy édesanyjával beszélgetni kezdek.
-- Igazából nem tudtam, miért kell beszélgetnem, vagyis, Anikó nővér nem mondott előre semmit.
-- De Anikó nővér már szövetségesnek tekint engem, mert ő is hívő, és látja, "megszelídülnek" az emberek, ahogy beszélgetünk, imádkozunk.
-- Úgyhogy megkérdeztem Erzsikét, néhány dologról, az életéből. Zongorázott, úgyhogy én is meséltem a gyermekeimről - ez oldásnak mindig jó, meglátja, hogy "hétköznapi ember" vagyok, mint ő is - és kérdeztem az iskoláiról, a pályájáról. Szűk szavú volt, fia is megjegyezte, az ő édesanyja nem bőbeszédű.
-- Ám én oda voltam kérve, tehát nekem ezt nem lehetett csak így egyszerűen elfogadni, kellett, hogy beszélgessünk.
-- Megtörtént!
-- Az Úr Jézus is itt volt, és vezetett.
b./ Először rákérdeztem, mi volt a legszebb az életében, mit tudna megosztani velem, mire emlékszik vissza, mint nagyon szép emlékre.
-- Azt mondta, nem tud most ilyet - majd gondolkodik, és talán egy hét múlva tud valamit mondani.
-- Hm.
-- Akkor megkérdeztem, mire gondol most. Mi foglalkoztatja.
Könnybe lábadtak a szemei... rákérdeztem, mi a baj? Mire gondol, min gondolkodik?
A fiai jövőjén.
-- Nem mondta, hogy ez aggasztja, de érezhető volt, hogy nagyon mélyen ott van benne valami, ami fáj.
Nem mondta ki.
-- Kérdeztem, innen, kérdeztem onnan... de végülis, (már Anikó nővér is odaült mellé, átkarolta, és fejét hozzá hajtotta), az Úr jelezte belül: imádság... először azt gondoltam, hogy az "imádságról kell vele beszélnem, hogy megerősödjön abban, hogy fiai jövőjéért tud imádkozni és az Úr védelme ott lesz rajtuk", de más következett... hirtelen megértettem, hogy nem beszélni kell, hanem imádkozni. együtt.
c./ Úgyhogy röviden összefoglaltam a múlthoz való viszonyunkat s ezt mondtam Erzsike néninek:
-- Ha a múltban történt velünk valami rossz, fel kell dolgoznunk, hogy tovább tudjunk lépni. Ezt kétféle képpen tehetjük.
-- Az egyik, hogyha megbántottak minket, vagy rosszat okoztak nekünk emberek, megbocsátunk nekik. Ez nem egyszerű, de meg kell tennünk. Különben összekötjük magunkat a rossz tapasztalattal, jön a keserűség, és megrontja a jelenünket és a jövőnket is elveszi. Szóval, meg kell bocsátanunk, ahogy az Úr Jézus is tanított minket imádkozni: "Bocsásd meg a mi bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek".
-- A másik, amit tehetünk a múltunkkal kapcsolatban, ha nem emberek okozták, vagy nem tudjuk, kik azok, de valami rossz történt, hogy elengedjük, és rábízzuk az Úr Jézusra. És megkeressük, amiért hálát adhatunk, és átengedjük Neki az egészet, mindazt, amin nem tudunk változtatni.
-- Megtegyük ezt most? - kérdeztem.
Igen - mondta.
Anikó ott, mellette.
-- Megfogtuk a két kezét - Anikó egyet, én a másikat (milyen kedves, selymes kéz volt ez) - és elkezdtünk imádkozni. Én mondtam előre, ő pedig utánam.
d./ Megköszöntük az Úr Jézus szeretetét, hogy ott van velünk, hogy biztonságban lehetünk Mellette, hogy vigyáz ránk, hogy ismer bennünket, megért bennünket.
--Utána Rábíztuk a múltat, a jelent és a jövőt. És megbocsátottunk - egyes szám első személyben mondtam, "megbocsátok..." - és soroltam, és kimondtam, lerögzítettem, és Erzsike néni is ezt tette, minden területre nézve.
-- Majd pedig elengedtük, amin nem tudunk változtatni - és Rábíztuk az Úr Jézusra. És utána megnyitotta a szívét - kimondtuk (az Igét is mondtam: Jelenés 3, 20.) és behívtuk az Úr Jézust. És megköszöntük, hogy bejött. És Erzsike néni örök életet kapott. Megtörtént.
-- Utána megáldottam. Nagyon. Vette, fogadta.
-- Majd leültem ismét, ránéztem, és megkérdeztem: bejött a békesség? Igen - bejött.
Nagyon örültünk.
-- A szeme csillogott, Anikó nővér már vitte is ki ebédelni - a többiek már az ebéd felénél jártak - és ott volt a boldogság.
Jövő héten megint látni fogom, és megerősítem a megragadott igazságban. És tanítvánnyá teszem, ha az Úr is megsegít.
Persze kell majd neki is Biblia, és kell a rendszeres tanulmányozás, de meg lesz...
Uram, köszönöm. Köszönöm a mai csodákat. Köszönöm, amit Te tettél. Köszönöm, hogy a két Józsi bácsit úgy engedhettem el, hogy biztos lehetek benne, hogy időben voltam ott, és hogy ők már Nálad vannak.
Köszönöm, hogy Tamással már az ötödik vagy hatodik igeverset tanuljuk, hogy érti, amit tanulunk, hogy megtanul bizonyságot tenni - kérem is Tőled, hogy sikerüljön, és ennek örömét is átélje - és imádkozzon még hatékonyabban, bátrabban, erőteljesebben a környezetéért, és a kinti rokonságért.
Köszönöm, hogy új életet, új tanítványokat, új lépéseket, új tájakat adsz, és hódítasz, Uram, visszahódítasz, és megnyered az embereket, hogy tanítványaid legyenek.
Köszönöm a szövetségeseket, hogy van itt lehetőségem, hogy a tévét is lehalkítják, amikor az Igét tanulmányozzuk, hogy megadod, időről-időre, hogy mit tanulmányozzunk, és megadod a kérdéseket, hogy Sanyi bácsi felvillanyozódik, és válaszol, és érti, jelen van, akivel amúgy "csak baj van", de amikor ott az Ige, megnyílik az elméje, és ma még énekelte is a "Fel barátim"-at.
Köszönöm, hogy dolgozol az Igével, és most már a könyvekkel is, köszönöm, hogy meg fogom találni azokat, akik hamarabb felépülnek, és továbbadók lesznek, és megtalálod a szövetségeseidet, akik tanítvánnyá fognak tenni másokat is.
Köszönöm, hogy a vezetőség nem állította le ezt a munkát, és kérem, hogy továbbmehessen. Ámen, ámen, ámen. ?
12./ Olvasmány:
Máté 28, 18-20.
Márk 16, 15-20.
2Timótheus 2, 1-2.
2Korinthus 5, 17-21.
János 15, 14-16.
Máté 5, 3-16.
Zsolt 112.
13./ Áldás:
Légy áldott, bátor, hűséges testvérem, aki rálépsz erre az útra, saját környezetedben. Szomszédságodban, a nálatok levő kórházban, egészségügyi vagy szociális intézményben, öregotthonban, napközi otthonban, vagy bármi más helyen.
Légy áldott, kapd meg a nyitott kapukat, a nyitott szíveket, a mennyei vezetést, a bölcsességet, a tüzed, a bátorságot, a rendíthetetlenséget, a következetességet, és járd végig a lehetőségek útját. Még, ha néha akadályozott út is. Időben, erőben, pénzbeli befektetésben, emberi ellenállásban, rossz beszédekben, vagy egyéb bénításokkal... győzz, ne add fel, hanem a hit által vidd végig. Győzni fogsz, Jézus Krisztus nevében. Ámen.
Ld. még hozzá: Ars' poetica - Evangélizáció és tanítványképzés-1 (2024.02.02) https://kovatsgy.hu/blog/ars-poetica-evangelizacio-es-tanitvanykepzes-gyumolcstermes
14./ Meghívás:
a./ Az "Indulj" c. bibliaiskola 4 leckéjét megtalálod az Ismétlés c. FB csoportban, vagy az "Új életet kaptál - indulj el! c. FB csoportban. (Itt csak ezeket találod, úgyhogy szűken ezt a négy leckét itt tudod a leggyorsabban megkeresni.) www.kovatsgy.hu
b./ Március első keddjétől fogva, négy kedden keresztül az "Evangélizáció és Tanítványképzés/1" c. bibliaiskola indul el, a személyes evangélizációról...
-- Minden héten kedden 1/2 6-7ig lesz, négy héten át.
-- Lesz videó közvetítés is, de alapvetően a Zoom-on jelen levő testvérek nyernek képzést, a többiek jobbára nézik, mert a kommentekben feltett kérdéseket vagy meglátom azonnal, vagy nem... szóval, ha szeretnél személyes megerősítést nyerni, kérdéseidre választ kapni, vagy megbeszélni azt, amiről szó van, kérlek, kapcsolódj be a Zoom útján a csapatba. Nem látják az arcodat a közvetítésben, és csak keresztnevedet hallják, ahogy én megszólítalak... szóval "anoním jelleggel lehetsz jelen", de mégis más, mint csupán egy video közvetítést látni.
-- Zoom linket Szabó Erikától tudsz kapni, a FB "Tanuljunk együtt igeverset minden nap" c. csoportjában, amit ő vezet.
2024. 02. 03