A legkeményebb időkben (is)
A korszak, amiről a 11. Zsoltár ír, az utolsó idők helyzetének is beillik. Ha a legvégén vagyunk már, ha előbb, nekünk is szól!
„Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?! Mert íme, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilukat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek.” Zsoltárok 11, 1-2
-- Tehát a helyzet nem könnyű. Kipécézik a tiszta életűeket, akik az igazság mellett állnak ki, akik képviselik az Úr ügyét és igazságát.
-- A "javaslat" az, hogy "menekülj". Vonulj vissza, hagyd abba, amit elkezdtél, "mentsd az irhádat".
-- De a helyzet más: aki az Úrban bízik, meg fog erősödni. Az Úr nem hagyja el az Övéit... az "Ő kegyeseit (haszidjait)" – Zsoltárok 37, 28. Nem hagyja el az Ő "örökségét"... akiket megváltott, akik az Övéi (Zsoltárok 94, 14.)
-- Ha bízol Benne, tudhatod, Ő veled van!
-- Tehát: nem lépsz le, míg ott nincs az időd...
„Mikor a fundamentumok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?” Zsoltárok 11, 3
-- Van, amikor a legbiztosabb alapok is dőlnek. Amikor "minden bizonytalanná lesz".
-- Mindenki kétségbe esik, mindenki menekül - és mit tesz az igaz?
-- Ő nem azt teszi, amit a legtöbben, hanem tudja, hogy milyen az Ő Ura.
-- Erről szól itt, ez a Zsoltár is
„Az Úr az Ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az Ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.” Zsoltárok 11, 4
-- A mi Istenünk a helyén van. A "helyzet magaslatán". Ő nem jön zavarba. Ő nem "lép le". Ő marad, és pontosan, hogy most, ebben az időszakban látja meg, mi lakik az emberekben!
-- Ő nem passzív. Lát, és cselekszik. Most éppen "megvizsgál". Mindenkit megvizsgál, "megpróbál". Megnézi, mi van a szívben! S ezt pontosan az ilyen helyzetekben lehet meglátni.
„Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, (aki szereti a gonoszságot) gyűlöli az Ő lelke. Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészük! Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az Ő orcáját.” Zsoltárok 11, 5
-- Aki következetesen keresi a gonoszt és megmarad amellett - "az álnokság kedvelője" - és nem törekszik tudatosan a jóra, arra, ami előreviszi a dolgokat, megbékélés, az új és a jó elkezdése helyett mindig újra a helytelent, a gonoszt, a másokat tönkre tevő dolgokat választja. Azt mondja az Úr: ezek távol vannak Tőle, nem ismerhetik Őt, és nem járhatnak Vele, így, ilyen módon... sőt... a vége ítélet.
-- Ez azt jelenti, azt is, hogy megvéd téged is. Nem vagy "magadban", mert a háttérben ott az Úr!
-- A megpróbáló idők összekapcsolnak.
-- És egyvalami nagyon ott van: "az igazak látják az Ő orcáját" - más szóval: megismerik Őt. Már itt, a földön, és amikor idekerülünk, a mennybe....
Uram, engem leginkább az mozdít meg, hogy "láthatom" a Te arcodat. Most is, ezek között a körülmények közt, amikor minden, ami biztosnak tűnt, megbillen.
-- És az Úr, bizony sok helyen mutatja be Magát ilyennek, hogy közel van a megtört szívekhez, és megsegíti a "sebhedt lelkeket". Vagyis: a sebesülteket, akik szenvedték a gonoszság támadásait... akikre íjat feszítettek, nyilakat lődöztek, akiket kipécéztek, akik "vesztésre álltak".
Uram, ha ez így van, én hálás vagyok az esetleges támadásokért is, mert ezek azért vannak, mert szeretlek Téged, és ez a világ, nem szereti, akik Terólad tesznek bizonyságot.
Uram, köszönöm a biztatást, hogy Te ott vagy, a "helyeden", és Téged nem lehet becsapni.
Uram, köszönöm, hogy Te látod az embereket, a szívek legrejtettebb titkait is... és aki csak törekszik Téged megismerni, Veled járni, Te segíteni fogod őt. Köszönöm a jövő biztató képét, és én ezt ragadom meg, és várom Tőled. Köszönöm. Ámen.
Ne félj, az Úr velünk, kicsoda ellenünk?