Kővár a szükség idején... (4) - Reménységgel
Tudod mit jelent a reménység?
-- Azt, hogy ha úgy tűnik is, hogy "nincs már megoldás", Te mégis, csakazértis odahozod a helyzetet az Úr Jézushoz, és megkeresed Őt, hogy nyissa meg a megoldás kapuját.
--Ha már azt mondták, "vége", lezárult a lehetőség, Te akkor is odajössz, és kéred, hogy mutassa meg, hogy akkor most, ebben a helyzetben, mi a továbblépés. Mert Nála van valami, és lesz valami megoldás, valami, ami Őtőle van.
"És lesz az Úr nyomorultak kővára, KŐVÁR a SZÜKSÉG IDEJÉN. Azért Te benned bíznak, akik ismerik a Te nevedet - mert nem hagytad el, Uram, akik keresnek Téged." (Zsoltárok 9, 10-11.)
Ha már a legrosszabb dolgok jöttek létre, akkor is megnézed az Úr Jézussal, hogy mi az, amit mégis meg lehet tenni, ami most mégis valami előrelépést jelent, amire még most is van lehetőség... ha szerényebb is, mint eredetileg gondoltad... de van, amit most meg lehet tenni (a hálaadáson, és a bizalommal való odatáráson kívül).
-- És ezt eldöntöd, hogy akkor is megteszed, ha már minden összedőlőnek látszik. Jézussal...
-- És még egyet: megnézed, mi a jó mégis ebből a helyzetből, vagy mi lehet majd jó, mit tud az Úr előhozni belőle, hiszen azoknak, akik az Istent szeretik, minden, de minden összedolgozik a javukra... néha nem látjuk előre... néha sokkal az események után látjuk meg... de várjuk, mert Ő megígérte... várjuk azt a jót, amit megígért, és ami abból fakad, hogy Ő jó, és hűséges, és bölcs, és Mindenható, és mérhetetlenül szeret, és tudja, mi az, ami nekünk jó lehet, javunkra válhat...
No, ez a reménység...
"És lesz az Úr nyomorultak kővára, KŐVÁR a SZÜKSÉG IDEJÉN. Azért Te benned bíznak, akik ismerik a Te nevedet - mert nem hagytad el, Uram, akik keresnek Téged." (Zsoltárok 9, 10-11.)