"A férfi az ő szájának gyümölcséből él jóval, a hitetlenek lelke pedig bosszúságtétellel." Példabeszédek 13, 2
--Az én mindennapi figyelmeztetésem az Úrtól. Jó szó... jó szó, jó szó, jó szó, ami előre visz, ami megerősít, ami bátorít, ami nem vágja el a jövőt, ami nem hangol rossz irányba, és mások esetleges rossz irányba hangolását is megállítja. Legalábbis a lelkemben, de, ha lehet, a kapcsolati légkörben is.
--Mindennapi figyelmeztetés az Úrtól - ha nem tudok is fizikailag változtatni dolgokon, de az, hogy mit mondok ki, kulcskérdés, és rajtam áll. Lehet úgy fogalmazni, hogy nem támasztom alá a rosszat, a gonosz folyamatot, azt, ami amúgy "megváltoztathatatlannak" látszik, hanem megkeresem a jót amit kimondhatok, és ki is mondom.
--Mindennapi figyelmeztetés - kezdd így az életet, induljon a nap jól, és folytasd egész nap, reggeltől estig. Végig. S a dolgok más irányt fognak venni. De, ha nem lenne is másként, én akkor sem fogom odaadni a gondolataimat, a napomat, az életemet a rosszra.
Tegnap ott maradt a laptoptáskám a turistabuszon. Amikor rájöttem, hogy hiányzik, kerestem. Kérdeztem utána, próbáltam gondolkodni. De olyan hirtelen kellett leszállni, annyi mindenre kellett figyelni, hogy egyszerűen nem maradt meg a képe. Pedig ott volt mellettem, annyira ügyeltem rá. De, ahogy letettem a többi dologgal együtt, egy "biztos helyre", egy autó állt a dolgok mellett. És utána elhajtott. És bennem az a rossz érzés támadt, hogy lehet, hogy ők tették be a kocsiba, és vitték el?
És, tudod, a táskában a laptop mellett benne voltak a külső winchesterek - 20 év korábbi mindenféléjével (üzenetek, jegyzetek, könyvek anyagai, stb.). Szóval, aki egy ilyet elveszít, "az életét veszíti el". Egyszer átéltem már, amikor még valamikor 2005 körül egy fél évnyi anyagot egy rossz mozdulattal kitöröltem. Csak fél év volt... de vissza nem sikerült hozni. Néha beleütközöm még most is: "tudom, hogy ezt végigtanulmányoztam, tudom, hogy meg kell lenni jegyzetben... de hol van - és akkor rájövök, lehet, hogy ebben a fél évi anyagban volt... pl. az intésről szóló tanulmányozás, ami annyira, de annyira az Úrtól volt...". Szóval, átéltem már, a gyászhoz hasonló, hetekig, sőt, hónapokig a hatás alatt voltam. Nem tudom, ismered-e ezt... én ruhaneműkhöz, és hasonló dolgokhoz nem ragaszkodom úgy, de ahhoz, amiket az Úrtól kaptam, valamikor leírtam, levelezésekhez, és bizonyságtételekhez (!) - amiket amúgy elfelejtenék - ezekhez igen.
Tegnap is átéltem, kicsiben, ezt. És milyen érdekes volt a lelkem... (ilyenkor meg tudom figyelni a lelkemet, hogyan reagál - vagy reagálna). Valahogy "higgadt" maradt. Két dolog jutott eszembe, és tartott ezekben a percekben:
a./ Imádkozom, és meg lesz. (Annyiszor tapasztaltam már, hogy meg lettek a dolgok, amikért imádkoztunk - ez a bizonyosság nyugtatgatott belülről.)
b./ Újrakezdem.
--Más szóval: ha "minden" elveszett, egy "valami" nem: ez pedig az Úr Jézus. A Vele való kapcsolat. Amit Vele élek, az mindig megmarad. Legfeljebb újra el kell kérjem, amiket már egyszer megmutatott, vagy amiket leírtam, és elfelejtettem. Ő állandó.
--És még az is, hogy ha egy ilyen megtörténhet, az bizonyos értelemben felszabadítás is, lehet újat kezdeni... megfrissülés.
Borongós lettem. Aki hallotta tőlem, mi történik, látta rajtam, "valami zajlik bent"... de az Úr nem engedte, hogy rosszakat mondjak. Volt, aki vigasztalt, volt, aki csak látta, hogy "baj van", de nem mondtam semmit. Azt hiszem... ha jól emlékszem. Csak telefonáltam, sms-t küldtem (s áldottam az Urat, hogy felírtam a vezető telefonszámát). Eltelt 15 perc. Ezek meghatározóak. Ilyenkor jönnének a rossz szavak. S ha jönnek a rossz szavak, jönnek a félelmek is, és velük a földbedöngölés. Van, aki fordítva gondolja. Előbb a félelem, s utána a rossz szavak. Igen, így is működik. A félelem egy átsuhanó érzés, egy pillanatra meglepni akaró gondolat - s a szó, lerögzíti, kimondja, közel hozza, odaköti, és lesz belőle maradandó rossz hangulat, elnyomott érzésvilág, rossz látásmód, folyamatos és újra áradó rossz beszéd. Amiből persze megint ez az érzésvilág akar rögzülni.
Szóval, akármelyik van is előbb, a szónál tudod megragadni. Akkor lesz uralkodóvá a mennyei biztonság, a békesség, a mennyei elrejtettség a lelkedben is. Én legalábbis így tapasztalom.
"Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van - kiki amint szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét." Példabeszédek 18, 20-21
Szeretem. Az Ige nem árul zsákbamacskát. Az élet is ott van a nyelv hatalmában (pl. így veheti át a teret az életed felett az Úr öröme, az Ő élete, a mennyei jelenlét - ha mondod a szót, és nem adod fel), és a halál is ott van a nyelv hatalmában - a sötét jövő, a betegség, a tönkre menő dolgok, a magány, minden így jön be és próbál meg teljesen elfoglalni téged. Melyik lesz a tiéd? A nyelv hatalmában van.
Ez az én mindennapi figyelmeztetésem.
A jó szó a jövő kincse. Köszönöm Neked, Uram. Ámen.
Ui: a laptop, amin most írok, ez az, amiről meséltem. Visszajött hozzám. Jóságos emberek segítségével. És az Úr Jézus áldásával.
jó szó... A mai napra is. Ámen.