Erőmű...
"És Dávid igen nagy szorultságba jutott, mert a nép arról beszélt, hogy megkövezi őt, mivel az egész nép lelke elkeseredett fiaik és leányaik miatt. Dávid azonban megerősítette magát az Úrban, az ő Istenében." (1Sámuel 30, 6.)
Miért jön elő újra és újra ez az Ige?
1./ Vannak ilyen helyzetek. Dávid egy nem túl jó döntést (1Sámuel 27, 1-2.) követően kiszolgáltatott helyzetbe került a filiszteusok oldalán.
-- Hazudott, hazugságban élt folyamatosan, s közben állandó rabló hadjáratokat folytatott, de végül a legrosszabb következett be. Majdnem saját népe ellen kellett harcolnia. (1Sámuel 28, 1-2.) És nem tudott kitérni előle. Az Úr volt, aki megkönyörült rajta, s hazabocsátották harcosaival együtt ebből a hadjáratból. (1Sámuel 29, 2-7.)
-- No, amikor hazajött, ez fogadta: tábora felégetve, kirabolva, feleségek, gyerekek, az otthon hagyott szeretteik mind-mind rabszolgaságba hurcolva. Amit tett, az köszöntött vissza rá. (1Sámuel 30, 1-3.)
-- Mondjuk úgy, hogy begyűrűzött... és (bár ki tudja azt előre, hogy élete milyen szakaszban van - Dávid a teljes váltás előtti utolsó fázisban, mielőtt királyságra jutott volna) még egy utolsó nagy megpróbáltatáson ment át... nagyon nagy megpróbáltatáson, amikor úgy tűnt, minden odalett, minden elveszett, amit addig "begyűjtött"... minden, minden, minden...
2./ Annyira sírt mindenki - kemény, hadiemberek, hatszáz katona - hogy teljesen elerőtlenedtek. Dávid is. (1Sámuel 30, 4-5.)
-- És akkor, ahogy szokott ez lenni sok helyen, bűnbakot keresett a sokaság. Közfelkiáltással "a kormány a bűnös" - Dávidot találták meg maguknak: meg kell halnia!
-- Szociálpszichológiai szükséglet? Meg kell találni a baj "okozóját", és "el kell intézni"? Igaz, a baj attól még nem fog eltűnni, de legalább "tettünk valamit", megpróbáltuk "feszültségeinket levezetni". (Miután a vezetőket "elintézték", utána jobbára egymás ellen fordulnak az "elintézők", és az "elintézéseknek" nincs vége, míg egy újabb vezető - többnyire árnyéka az előzőnek - oda nem kerül az "elintézett" helyére... de már semmi sem lesz olyan jó, mint korábban volt... csak erről senki nem beszél... húsz-harminc évig, vagy tovább, amikor azután történészek vizsgálják az eseményeket, és megfelelően méltatják az "elintézett" vezetőt...)
-- Szóval, Dávid igen nagy szorultságba került.
-- A helyzete "kétségbeejtő" lett. Mit tudott tenni? A tények "magukért beszéltek". Minden kifosztva, mindenki elrabolva... maradt a gyász és a bánat. Dávid ugyanúgy átélte ezt, mint a többiek, de "ez most nem volt téma" ... "megérdemelte"... (miért is? - mert ő a vezető... ő okozott mindent)...
3./ Ez az a helyzet, amikor nincs más, csak az Úr, ha az Övé vagy.
-- Halálesetek... nagymértékű veszteségek... anyagi veszteség... presztizsvesztés... megszégyenülés... kidőlnek emberek... Amit elvesztettél amúgy is olyan hatalmas mértékű, hogy vannak, akik feladnák az egészet. És most még rád is törnek...
-- Nincs más, nincs más, nincs más csak az Úr.
-- Odajössz Hozzá. Megkeresed azt a magányos helyet, ahol Őhozzá tudsz fordulni. A többiek fortyognak. Panaszkodnak. Kárhoztatnak. Fenyegetnek - te elhúzódsz, és keresed az Urat.
-- Miért? Meg kell Őt keresni? Eltűnt? Elment? Távol került?
-- Ő nem megy el. De az emberi élet valahogy olyan, hogy amikor ezek a nagy nehézségek bekövetkeznek, mintha eltávolodna Istentől. Meg akkor is, amikor a nagy sikerek bejönnek... a sok tennivalóval együtt. (Riportot kell adni, szépen fel kell öltözni, fogadásra kell menni, meg kell beszélni, ki, hogyan nézzen ki, mit milyenné tegyünk, stb.) Meg máskor is... a nagy örömök idején is... az ember hajlamos átadni magát ezeknek, és egy futó köszöneten kívül az Úr csak úgy "kívül marad" az eseményeken...
-- És most meg kell "keresni Őt". Megtalálható. Ott van, de az embernek, a lelkével VISSZA kell jönnie Őhozzá. Oda, ahol "hagyta"... az alázat helyére, a Tőle való függés helyére, a mindennapi, szüntelen "megkeresés", megszólítás, Vele való beszélgetés helyére...
-- Amikor minden percben függsz Tőle - akár, mert beteg vagy, vagy valakid beteg, akár mert anyagilag nem tudod megoldani a helyzetet - ez "kifelé" egy nehéz helyzet, "befelé" egy kiszolgáltatottság, egy állandó függés, de mégis, ez egy jó helyzet abból a szempontból, hogy vele vagy, szüntelen, ott van ahol Ő van, odamenni Hozzá egy másodperc műve, hiszen Vele vagy minden nap, minden mozzanatnál.
-- De van, amikor a sok tennivaló, vagy megszokottság, vagy beengedett bűnök miatt, vissza kell Hozzá menned, hogy megismerd Őt ismét, hogy megtaláld, és mély, bensőséges kapcsolatban újra "egymásra találjatok"...
-- Dávid is átélte ezt a helyzetet itt, Siklágban... "megerősítette magát az Úrban, az ő Istenében". ?
4./ Hogyan teszed ezt?
-- Ami közétek állt, elveted. Elfordulsz attól, ami bűnként felhalmozódott... ami nem volt elrendezve.
-- Bűnnek nevezed, lerögzíted, hogy tényleg az volt... és megbánod. Bánkódsz rajta, de nem csak belül, (ott kezdődik minden), hanem ki is mondod. Megmondod Neki, hogy igen, ez tényleg az volt...
-- Megvallod, és lerögzíted, hogy nem, többé nem teszed, nem jársz úgy, hanem elhatárolod magad tőle, megváltoztatod az életedben ezt a területet.
-- Persze kéred hozzá az erőt. (Ha újjá vagy születve - Dávid itt nem volt újjászületett - akkor te tudod, hogy benned az Úr élete van, dolgozik, erővel, az igazság erejével, a szentség erejével, valóságos igazságban és szentségben, ahogy újjászülettél, Ige és Szent Szellem által, és ezért ez lehetséges, valóság lesz, tényleg végbe fog menni a változás... nem a te erődből, nem erőlködésből, hanem Őmiatta, az Ő ereje miatt...)
-- De lerögzíted, és elhatárolod magad tőle... mindattól, ami elszakított az Úrtól. Amiben már szólt korábban, jelezte, hogy nem jó, csak nem hallottad, vagy nem hallgattál rá... de most kimondod, és odaszánod magad a jóra, arra, amit Ő akar.
-- Azután ezt is kimondod, hogy az Övé a szó, az Övé az iránymutatás, az Övé a jövőd, az Övé minden. (Bár ez eddig is tény volt, de valami eltávolodás bekövetkezhetett, valami közétek állhatott, megengedted - Ő is megengedte, de ez nem érv, hiszen Ő sok mindent megenged, amit az ember választ, és ez még nem ment fel bennünket - és most egyszerűen visszaadsz Neki mindent.)
-- És közben - mert a dolgok sokszor egyszerre történnek, meghatározhatatlan sorrendben, belül, egyidejűleg, vagyis sokszor úgy tűnik, egyidejűleg - hálát adsz, sok-sok mindenért. Türelméért, kedvességéért, ahogy elnézte dolgaidat, azért, hogy Ő ott maradt, hűségéért, hogy veled volt, van, és lesz is, és sok-sok mindenért, amit Ő tett... korábban. Sok-sok szabadításáért, amiből fakadt az életed útja, sok áldás, amire eljutottál. Imameghallgatásaiért, ahogy Őt meg tudtad keresni, Ő pedig csodát tett, veled volt, soha nem hagyott magadra.
-- A hálaadás odasorolja, előhozza a tényeket, hogy milyen Ő, mi mindent tett, milyenné tette az életedet, mi mindennel ajándékozott meg téged. És ez megint bűnbánatra indít, és még mélyebb hálára... Uram, "Te mégis... mégis... mégis... mindennek ellenére... mégis szerettél, meghallgattál, cselekedtél..."
-- Ez a mély, benső, megalázott állapot kötőerő, ott tart téged Őmellette... mert meglátod, mélyen átjár, hogy milyen Ő, mennyire, de mennyire szeret, és mennyire hűséges volt és az most is!
-- Megkeresed Őt, és a valósággal találkozol, az Ő cselekedeteivel, az Ő hűségével, és azzal, hogy Ő nem változott... most is ugyanolyan, és ott van veled... most, itt.
-- Eltölt a szeretet, a bensőségesség érzése, a mennyei ellátás, odaállás érzése, hogy Ő ott van - és ez nem csak "egy érzés", hanem ez a valóság, hogy Ő tényleg ott van, ilyen - és ebből megerősödés jön. Erő a mennyből... abból fakadóan, hogy Ő ott van, veled, és te Vele vagy, és az életed nem "pusztán magadé", hanem Neki terve van veled, és mindazzal, amiben te vagy most...
-- A tény, hogy nem vagy egyedül, hanem Ővele vagy, most is, itt, ebben a helyzetben, megerősít.
5./ És akkor jön még hozzá valami... az, hogy ha Ő ott van, akkor cselekszik is.
-- Ott, a mélységben végbemegy a változás... megerősödsz abban, hogy Ő ott van, és nem vagy egyedül, és neki terve van, mostanra is, veled is, a tiéiddel is... és ez tény, nem érzés pusztán, hanem valóság, tény, ami itt, és most, érvényes, és ezért - mert Ő a Mindenható, az Örökkévaló, a Teremtő és Megváltó Isten, Akinek hatalma van mindent teljesen megváltoztatni - öröm tölt el, és reménység.
-- Az öröm és a reménység, a belső bizonyosság alapján, erő, egy megújuló látásmód, ami már önmagában is lendületet hoz magával.
-- És ehhez még kapcsolódik valami: az Úr cselekedete.
-- Az Úrnál mindig van valami új, van valami "ötlet", valami megoldás arra a helyzetre, amiben vagy. Mindig... csak nem mindig tudja megmutatni. (Ahhoz, hogy megmutathassa, hogy te megértsd, vagy megfelelően lásd meg, és irányba tudjon téged állítani, kell, hogy Vele egy ilyen "ismét" mély kapcsolatban legyél.)
-- Szóval, ahogy a közelsége átjár, és örömmel és reménységgel tölt el, megjelenik a szó, megjelenik a következő cselekedet, amit Ő hoz elő, amiből Ő fog megoldást adni... egy "ötlet", vagy tennivaló formájában. Egy lépés, ami majd tovább fog vezetni.
6./ A megerősödés Őbenne, tudatosan is megtörténhet. Persze, össze fog kapcsolódni mindazzal, amit az előbb mondtam. Azzal, hogy alázatban leszel Őelőtte, hogy hálaadás tölt el, hogy a bűneidtől elhatárolod magad, hogy átjár, hogy Ő ott van, és hogy neki terve van, és hogy Ő a Győztes, és Ő meg fogja tudni valósítani, ami Őszerinte jó és helyes.
-- Például tudatosan végigolvashatod korábbi cselekedeteit. Az Úr cselekedeteire gondolok...
-- Akár saját feljegyzéseidből (vagy végiggondolhatod, ha nem írtad le, vagy együtt feleleveníthetitek, aki tud róla, vagy akivel együtt átéltétek ezt) azt, amit Ő korábban tett. Amikor hasonló helyzetekből kiszabadított.
-- Akár könyvet is elővehetsz, ahol hasonlókról olvasol... vannak nagyon bátorító feljegyzések, a valóságról, ahogy az Úr cselekszik, beavatkozik életekbe, élethelyzetekbe.
-- Megnézheted a Bibliában is, tudatosan válogatott részekből, amikről tudod, hogy az Úr ott cselekedett... 2Krónika 20. Ézsaiás 37-38. Márk 8, 14-21 (és hozzá Márk 6 ill. Jn 6 - Péterrel együtt, akit az Úr kirántott a süllyedésből). Jelenés 5.
--A saját történetedből, mások történeteiből, az Igéből - az Úr fog ott állni előtted, a cselekvő Úr, Aki irgalmas, nem hagy el, nem fordul el tőled, nem hagy magadra, melletted van, és marad, és készen áll cselekedni.
-- És még hozzákapcsolhatod az Igéket, amiket már korábban megértettél. Őróla. Arról, hogy milyen Ő. Zsoltárok 103. Zsoltárok 91. Zsoltárok 116.
-- És még ezekhez az ígéreteket, szintén az Igéből. A kifejezett ígéreteket, amiket Ő megígért, amikre támaszkodva odajöhetsz Őhozzá, kérhetsz, feltárhatod kéréseidet Őelőtte, és ahol megígéri, hogy cselekedni fog: Filippi 4, 6-7. Zsidó 4, 16. Máté 7, 7-8.
-- És azokat a kijelentéseket, ahol meglátod Őt, hogy Ő milyen, hogy mennyire nincs messze tőled, mennyire, de mennyire a tiéd, (s te az Övé vagy), és mennyire akar cselekedni, akarja meghallgatni az imádságaidat, mennyire megérti, amiben vagy, és mennyire közel van hozzád: Lukács 11, 5-8. Lukács 18, 1-11. Ézsaiás 40, 27-31. Jób 22, 22-30.
-- Ezeket megkeresed. Kiírod. Kimondod. Újra és újra. És imádkozol velük. Imádkozol az Úrhoz, és odateszed Őelé mindezt. Mert Ő mondta. Ő elkötelezte magát. Ő lerögzítette. Ő kijelentette magát... Ő nem változik.
-- És ezek az Igék megelevenednek. Ismét megelevenednek. És megerősítenek téged Ővele való kapcsolatodban, vagyis abban, hogy Ő milyen, és ettől felbátorodsz. Reménység tölt el, és hit jelenik meg benned, ismét, és nekibuzdulsz, és elkezded feltárni Őelőtte a szükséghelyzetet... de már nem csak "nyafogva", sírva, magadat sajnálva, hanem Őreá támaszkodva, bizalommal, az Ő valóságos lényét magad előtt látva, hittel, a mennyei közelségben!
7./ Isten beszéde erőforrás
-- Erőmű... onnan erő jön ki, erő jön át hozzád, bejön a szívedbe, átjár, a tiéd lesz, és átjár téged.
-- Mennyei erőforrás... ahogy odaadod magad rá.
-- És ez az Ő akarata, hogy így legyen. Ezt nem te "csinálod", hanem te egyszerűen odaadod magad erre, és Ő "csinálja".
-- Szereti, hogy az erő kiárad, átjár téged, és rajtad keresztül a helyzetet, amiben vagy, és megoldás jön ki Tőle. Szereti ezt!
-- Nála ott az erő, a megerősítésre, és ott az erő a cselekvésre...
-- Nem emberi életprogram pusztán, hanem mennyei "program", mennyei cselekvési terv, amihez az erő is a mennyből fog jönni...
Uram, köszönöm Neked. Köszönöm az Igét, a megerősítő szót, a mennyből érkező szót, a mennyből megelevenített, és megelevenítő szót, a mennyeit, ami teli van élettel, és pontosan mostanra szól, a mostani élethelyzetre. Ámen.
8./ Tegnap is átéltem.
-- Nagyon nehéz helyzet előtt álltam. (Egy temetés volt, ami nagyon sok nehezítő körülménnyel volt terhes. Fiatalember. Utána ott maradt a felesége, a kisfia, egy mélyen összetört édesanya, rengeteg bizonytalanság...)
-- Mennyei szó kellett. Semmi emberi... mennyei teljesen.
-- És nem jött. És kértem. És vártam. Közben sok minden más is volt. Palántában járulékfizetési szükséghelyzet. És számlák, kiadványok, az élet megy tovább, fedezet kell, forrás. És még más "hírek" is. És az Ige - az élő szó - nem jött. Kerestem. Próbálkoztam. Nem jött.
-- Már este volt. És tudtam, én másnap reggel kilencre ki kell nyomtassam, az egész temetés menetét, a szót, az üzenetet. Mert indulni kell, és a temetés előtt már nem jövök haza. Egy éjszakám van rá. És nem bírtam (a torkom is, általában véve gyengeség... ilyenkor néha minden együtt van)... nem bírtam tovább fennmaradni. Meg úgy éreztem, nincs is értelme. Egyszerűen "nem jön az Ige"...
-- Amit tudtam, megcsináltam. Az élettörténetet... és próbáltam Igéket kiemelni, elővenni. Elő is vettem. El is olvastam. Be is szerkesztettem... de ezek nem azok voltak, amiket az Úr akar adni.
-- Mit tudsz ilyenkor tenni? Keresed... próbálsz emberekkel is beszélni róla? Néha segít ez... néha nem. Lefeküdtem. Elengedtem. Tudtam, nagy reszkír, de nem tudtam mást tenni. Erőtlen voltam.
-- És feleségem odajött, kérdeztem... azt mondta: az evangéliumot mindenképpen mondd... amit Jézus tett... mindenképpen legyen ott előttük. Igen. Ez már önmagában is megerősített... és elaludtam.
-- Éjjel egykor felébredtem. De éreztem, nem azért, hogy felkeljek. Erő kell holnapra, a torkom is fájt... nem szabad most felkelni, és elvenni a fizikai erőt, ami az alvásból is fakad. Imádkoztam. Az Úrra bíztam a másnap reggelt. És visszaaludtam (ilyenkor úgy tűnik, több óra, mire elalszol... de szerintem nem volt több, mint félóra... csak a nyomás volt nagyon nagy).
-- És reggel - időben keltem, időben voltam, ha normál reggel lett volna - itt volt előttem. Semmi mást nem tettem, fogtam, és leültem. És elkezdtem leírni azt, ami lesz. És összerakni az egészet. Lépésről-lépésre. És jöttek a mondatok. Szó szerint. Leírtam őket. A legkisebb lépést is. Pontokba szedve.
-- És akkor eszembe jutott, hogy aki tegnap este hívott, a nem fogadott hívásokból láttam, visszahívjam. Hiszen együtt fogunk szolgálni. És akkor, ő elmesélte, hogy a kórházban hogyan látogatták meg ezt a fiút, hogyan beszélgettek, és milyen mélyen bűnbánatra jutott ez a fiatalember, és hogyan fogadta be az Úr Jézust. És a halála körülményeiről is mesélt. Elmondott olyan tényeket, amikről nem tudtam. És hirtelen minden világos lett.
-- Nagyon megköszöntem, megkértem, a temetésen tegyenek bizonyságot erről a beszélgetésről, és arról, hogy ez a fiú befogadta az Urat - meg is tették, csodálatos volt... ha lehet ilyet mondani egy temetésről... csodálatos, megerősítő, lerögzítő, tény-jellegű, és reménységet adó... - és én pedig írtam, írtam, írtam.
-- Már nem volt kérdés. Két dologról fogok beszélni, és mindkettő kibontakozott: az a./ elengedésről (amivel összekapcsolódik a "beengedés", hogy az Urat is engeded, hogy bejöjjön az életedbe), és a b./ békességről, ami az Isten békessége, ami minden értelmet felülhalad, ami meg fogja őrizni a szívedet és a gondolataidat a Krisztus Jézusban.
-- Az Ige is előttem volt, már nem volt kétséges, János 14 - és meglátjuk, mennyi idő lesz, mennyit lehet belőle elmondani, de már ott volt minden bennem.
-- Megerősített az Úr. Megerősödtem Őbenne, erőt merítettem Belőle, és abból, hogy Ő ott van, ott lesz, és tovább akarja vinni mindazokat, akik ezt a szörnyű veszteséget átélték. Azokat is, akik barátok, akik ismerősként jönnek oda, volt sporttársként, volt munkatársként, és rokonként... a kisfiút is, aki édesapát veszített el, barátot, reménységet adó drága biztonságot, biztos pontot... focitársat, akinek főztjét úgy szerette... (még most is sírok, ahogy leírom). De az Úr ott volt, és azt, amit ott el lehetett mondani, amit meg lehetett osztani, odaadta, és belülről megerősített.
-- Így indultam a kórházba, így mentem tovább a temetőbe, s út közben csöndben, telefon nélkül, csak Őelőtte maradva... míg az út végefelé, elém hozta, hogy kit hívjak még fel, és hallgassam. Hallgattam. Az út hosszú volt - hosszan hallgattam. S közben sok minden dolgozott belülről.
--Néha, az Úrban való megerősödésben, egy-egy testvéred szava is sokat számít. Ezért (is) vagyunk itt a földön, hogy általunk is erőt adhasson az Úr, és megerősíthessen nehéz élethelyzetben levőket... akik átmennek olyan életszakaszon, amiben nincs más, csak az Úr, Aki ott van velük, és ebben jelent megerősítést, ahogy beszélsz az Úrról, és továbbadod az Ő szavait, jelenlétét, megerősítését.
-- Köszönöm.
-- Mennyei erő volt, köszönöm.
-- Megerősített, mindvégig, a hangomat is, torok-ide-torok-oda - volt hangom és volt erő is a szóban. Méltóság, kedvesség, mennyei szeretet, a menny szeretete - ez áradt ki. Egészen odáig, hogy lehetőséget kapott mindenki - az ott lévő száz ember, akik közül vagy hatvan-hetven fiatal volt, kortárs, harmincas férfi és nő - hogy elmondja, velem együtt, az Úr Jézusnak, a szívből fakadó, őszinte, megszólító és befogadó imádságot. Csönd volt, nagy csönd, telített csönd - és tudtam, hogy viszik magukkal, ez a temetés az élet kezdete lesz sokak számára.
"És Dávid igen nagy szorultságba jutott, mert a nép arról beszélt, hogy megkövezi őt, mivel az egész nép lelke elkeseredett fiaik és leányaik miatt. Dávid azonban megerősítette magát az Úrban, az ő Istenében." (1Sámuel 30, 6.)
A mi megerősítő Istenünk, áldott, áldott Urunk, odajön, ott van, és közelségébe enged bennünket.
-- Lehet, hogy nagyon nagy a veszteség. Lehet, hogy emberileg nincs megoldás sem. Lehet, hogy nagyon fenyegető, ami előtt állsz - és lehet, hogy senki nincs veled. De Jézus ott van
-- Ő az, Aki ERŐT ad a megfáradtnak, az erőtlen erejét megsokasítja... elfáradnak az ifjak, és meglankadnak a legkülönbek is. De akik az Úrban BÍZNAK, erejük megújul, és szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk. Futnak és nem fáradnak el, járnak és nem lankadnak el. (Ézsaiás 40, 27-31.)
-- Neked is erőt ad. Most is. erőmű... onnan jön az erő, számolatlanul, mindenre megerősít, mert bízol Benne. Nem fog magadra hagyni. "Mindenre van erőm a Krisztusban, Aki megerősít engem." (Filippi 4, 13.)
Áldjon meg, áldjon, áldjon meg ebben a helyzetedben is az Úr, a Mindenható, a minden erővel bíró, és erőt kiárasztó Örökkévaló Isten, a Teremtő és Megváltó Úr.
Áldjon meg, és erősítsen meg téged, és hozza elő az Ő, mennyei megoldásait, cselekvési tervét.
Hozza elő, és hozza működésbe, hogy legyen megoldás, arra is, amire most nem látod, hogy lenne.
Legyen meg a mennyei tökéletes, jó, kedves akarat, mint a mennyben, úgy itt, a földön is. A te életedben is. Most. Most is. Ámen.
2024. 01. 20.