Egymást megelőzők...
"A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz. Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek." (Róma 12, 9-10.)
-- A buyufa alatt c. könyvben olvasol egy kis majomról, akit a vadász úgy ejtett foglyul, hogy egy szűk nyílást hagyva egy súlyos korsón, mogyorót tett a korsó aljára. A kicsi majomkéz még csak be tudott csusszanni a nyíláson, de, ahogy megmarkolta a mogyorót, már nem tudott sehogysem kijönni. Csak úgy tudott volna, ha elengedi a mogyorót. De ezt viszont a kis majom semmiképpen sem akarta. Úgyhogy fogollyá lett.
-- Mitől lett fogoly? Attól, hogy nem akart elengedni valamit, ami viszont a halálát okozta.
-- Te mihez ragaszkodsz? Mit nem engedsz el? Azt, ami a halálodat okozza - vagy esetleg az Igét követve azt ragadod meg, amiből élet lesz?
"A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz. Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek." (Róma 12, 9-10.)
-- Ha a jóhoz ragaszkodsz, több a valószínűsége, hogy meg is valósítod az életedben.
-- Ha iszonyodsz a gonosztól, más szóval: utálod ("kihányod"), gyűlölöd azt, undorodsz tőle, akkor több a valószínűsége, hogy nem tud benned zsákmányt találni.
-- A szeretetet választani kell. Az indítékok, bent a szív mélyén, képesek diktálni... de nem mindegy, hogy mire adod oda magad... ha a gonoszságnak van tere, akkor a szeretet képmutató lesz... ha a gonoszságnak nem adsz teret, akkor valószínűleg valódi szeretettel fogsz tudni szeretni.
"A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz. Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek." (Róma 12, 9-10.)
-- A gyökér: az agapé szeretet. Az önfeláldozó, soha el nem fogyó, mennyből való, mennyei "fajtájú" szeretet.
-- Ami hozzá kapcsolódik, a "filadelfia" szeretet, a testvéri, baráti, közösséget ápoló, egymást biztató, felemelő szeretet. Ami szeret együtt lenni a többiekkel.
-- Milyen ez a "filadelfia" szeretet? Gyöngéd. Szeretetteljesen ragaszkodó, a másik iránti kedvességet kifejező szeretet.
-- S ezekkel szorosan összekapcsolódik még valami, amiből meglátod e szeretet jelenlétét... azt, hogy nem formális, nem felszínes, nem képmutató: ez pedig a tiszteleted kifejezése.
-- Hát, akkor, ezek szerint van jelentősége az udvariasságnak, a másik iránti tisztelet kifejezésének? Ó igen, van. Ez a szeretet, amiről itt az Ige beszél, mindenképpen tisztelettel teljes szeretet. És nem "méricskélő" szeretet, ami "akkor" ad tiszteletet, ha "előtte kap is".
-- Hm... igen. A régi természet hajlik erre... előbb kapjon, és majd utána ad... vagy megfontolja, hogy adjon-e... ha nem túl fáradt, ha nincs túl rossz hangulata... ha valaki más nem sértette meg... (mert különben kiadja a sértettségét mások felé)... ilyen a régi természet.
-- De a nem képmutató szeretet, ami nem felszínes, és nem azért működik, hogy az "emberek lássák", az fog szeretni, ha nem is kapott szeretetet, keresni fogja a tisztelete kifejezésének módját, területeit, ha vele szemben másként jártak is el... miért? Mert van...
Ó, a kérdés: mit választasz?
Én eldöntöttem - már jó régen, és újra és újra eldöntöm, és megerősödöm ebben: én a szeretet mellett állok. Méghozzá a nem képmutató, nem látszat, nem felszínes szeretet mellett, nem "hangulat-vezérelt" és nem "méricskélő" szeretet mellett, hanem amellett, ami kész szolgálni a másiknak, (Galata 5, 13.), ami mindenre kihat, egész odáig, hogy minden dolgom szeretetben menjen végbe. Én ezt akarom, Uram, erre tettem le az életemet, akarom, hogy kimunkáld bennem, fölé emelj az önzésnek, a régi természetnek... mindannak, ami akadályát jelenti az "igazinak", ami Tőled van. Legyen a Tiéd, Uram, mint a mennyben, úgy itt, a földön is, az én életemben is. Ámen.
2024. 02. 10