Egy nap Jézussal... (1)
Ez a tegnapi nap olyan, hogy le kell írnom.
1./ Pásztori találkozó reggel - s utána beszélgetés Józseffel, életéről, munkájáról, az értékekről, amit jelent, hogy sok zeneeszközön megtanult játszani. Most ebből tartja el családját. Annak idején szülei "rákényszerítették", hogy tanuljon zenét, ne autóversenyző és autószerelő legyen, ahogy szeretett volna - most pedig volt, hogy egy évben ötszáz előadást is tartott óvodákban, iskolákban, táborokban, rendezvényeken, hangszereket bemutatva, bekapcsolva kicsiket és nagyokat...
2./ Palánta találkozó, megbeszélés.
-- János a 2Korinthus 5, 9-cel kezdte, s hozzá még a Róma 8, 4-11 és Zsidó 11, 6 verseit vette, átbeszéltünk, imádkoztunk.
-- S akkor jött a "szülinapi meglepetés" (amit én kaptam szülinapomra, s meglepetésként megosztottam velük is) zárt körű ősbemutató a Lárkisz király c. filmből. ?
-- Öröm, meglepetés, s a film üzenete átjárt bennünket. Nem tudom hányszor hallottam már a történetet, de most is könnyek jöttek ki a szememből.
-- Gyermeknapra kijön a film, addigra előkészítünk mindent, és az egész ország, sőt, a nemzet, szerte minden területen, határon innen és határon túl, áldást kaphat belőle... a vágy, hogy egymillió magyar gyermek és felnőtt örüljön neki, legalább...
3./ Csia Lajos iskola - a gyerekekkel volt megint egy félórám.
-- Dalok - a harmadiknál már "beindultak"... és együtt énekeltünk, harsogva a "Minden gondom Terád vetem, Terád vetem, én Terád vetem, ó Uram, minden gondom Terád vetem, mert Te gondot viselsz reám..." dalt, és az "Ő meg tudja tenni, Ő meg tudja adni, Ő meg tudja tenni mi most oly nehéz, Ő meg tudja tenni, Ő meg tudja adni, mert Néki semmi sem nehéz..." éneket. Ez már önmagában is gyönyörű.
-- És akkor jött hozzá az ismétlés - kicsit beindítottam őket, úgyhogy alig bírtam hanggal, de élvezték ők is, én is... a Máté 3-ból az eddig átvett verseket átismételtük... láttuk a "pusztát", az üzenetet, Jánost, láttuk, hogy az emberek kimentek hozzá, méghozzá egy olyan időszakban, amikor sem mobil, sem internet, de még rádió, vagy normál telefon sem volt, sőt, még nyomtatott sajtó, plakát sem... semmi... csak: csak a személyes közlés (megbeszéltük, hogy Jánosnak valószínűleg még postagalambok sem álltak rendelkezésére).
-- Miért jöttek ki az emberek? Mert János mellett bűnbánatra jutottak, és megvallották, elrendezték a bűneiket, és így keresztelkedtek meg (merültek bele a Jordánba, ami azt is jelentette, hogy a múltjukat, a szennyet, a szégyent, halálba adják - s kezdődik egy új az életükben). S ez mivel járt? No, itt jött a gyerekek felsorolása: "jó volt", jó érzés volt, és hasonlókat mondtak, a "szuper"-ig bezárólag. Kicsit kiegészítettem. Örömről beszéltem, békességről, belső megnyugvásról, ami abból fakad, hogy az ember elrendezi a bűneit.
-- Utána megbeszéltük, hogy a magányt sokszor a rossz kapcsolatok is okozzák az ember életében. És azt is lerögzítettük, hogy a magány, a szorongás, ami az elrendezetlen bűnökből is fakad, sokszor vezet mámorkereséshez, és jön az alkohol, vagy más, ami pótszer, de nem oldja meg ezt a problémát.
-- Rákérdeztem, mit okoz, amikor valaki bűnt követ el (elmeséltem szörnyülködésükre, hogy gyerekkoromban sajnos pénzt loptam szüleim kabát és nadrág zsebéből, hogy megvegyem magamnak azt a műanyag puskát 32 forintért - ami akkor sokkalta többet ért, több tízezret is talán? - amire úgy vágytam... meg is vettem, de utána ott maradt valami a szívem mélyén... no, mi volt az?) - s ketten is nagyon klasszat mondtak: egyikük mondta - lelkiismeret furdalás. A másikuk: bűntudat.
-- Eljutottunk odáig, hogy ezekkel valamit kell kezdeni. És a bűnbánat, bűnvallás, és az Úr megtisztítása a válasz ezekre. S akkor jött Andris, aki beöltözött az odahozott kötött mellényembe, (teveszőr csuha), felvette a hozott bőrövet is, és ahogy mondtam előtte, hirdette az Igét a gyerekeknek. Utánam mondta, pontosan, s a gyerekek hallgatták. Nagyon hozta az Úr az Igéket, Ézsaiásból, Máté 3-ból, Lukács 3-ból, mindenhonnan, ahol János hirdette az Igét. S a gyerekek - mint a nép, kint, a Jordán partján - hallgatták... és a végén (már nagyon eljárt az időnk) megkértem, hogy most szerepen kívül, mindenki hajtsa le a fejét, s ne hangosan, mint János korában Júdea pusztájában, hanem csak úgy magukban, de vallják meg a bűneiket Istennek, csöndben, személyesen Őneki... s ahogy ez történt, az Úr indítására elkezdtem mondani, hallhatóan, de nem túl hangosan (én is csukott szemmel, Andris mellett állva, kezemet rajta nyugtatva) a bűnöket... gúnyolódás, pletyka, morgás, panaszkodás, zúgolódás, vádaskodás, veszekedés, bántás, kibeszélés, csúnya beszéd, káromkodás, áskálódás, lenézés, kirekesztés, meg nem bocsátás, lázadás... és hasonlókat, ahogy az Úr Jézus hozta elém...
-- Utána megáldottam őket, mert itt ért véget az óránk, de a Szentlélek kísérte őket tovább.
-- Egy egész csapat akarta felmondani az Igét (Zsidó 4, 16 és Jelenések 12, 11.) s megkapni a hozott ajándékfüzetet... ("Leveled jött", ill. aki már megkapta ezt, és még egyszer szerette volna felmondani - ki tud ellenük állni? - a "Kis csavargó" c. füzetet.)
-- Teli voltak élettel, és az egész, valami ajándék volt nekik is, nekem is.
4./ Utána még, ott, helyben, volt egy lelkigondozói beszélgetés, egy jövőre való közös rátekintés egy testvérnővel, s ezt követően indultam, mert jött a kórházmisszió... de azt most nem tudom leírni, majd meglátjuk, írom-e vagy mondom... de mindenképpen szeretnék megemlékezni róla, mert annyira kedves volt az Úr Jézustól.
Uram, köszönöm a Te közelségedet, a Veled való kapcsolatot, ajándékodat erre a tegnapi napra, s azt, hogy ma is velem vagy, és Veled lehetek, és ez a mai nap is a Tiéd, és jó lesz... Veled, Uram. Ámen.
"Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, Neki kedvesek legyünk." (2Korinthus 5, 9.)