Döntéseink és a belső megítélés harca...
Nem vagyunk egyformák. Van, aki élből tudja, van, aki előbb jön rá, van, aki később. De van egy fontos dolog:
-- Ahhoz, hogy helyesen meg tudjunk ítélni egy-egy helyzetet, cselekedetet, életutat, döntést, idő kell.
-- És mennyei szempontok.
-- Vagyis mennyei segítség, a Szentlélek által. Nem jó sietni az ilyesféle dolgokkal.
1./ Általában van is idő.
-- És általában vannak sürgető tényezők is (pl. emberek, akik hírt hoznak, vagy várják, hogy mondj te is valamit... talán azt szeretnék, hogy állj az ő oldalukra, vagy méltatlankodj te is...)
-- De a bölcsesség azt mondja, hogy "várjunk"...
2./ Persze vannak dolgok, amikben nem lehet várni.
-- Vannak határidők, vannak azonnali döntést igénylő helyzetek.
-- Áldottak, akik az ilyen döntések emberei, és helyesen tudják felmérni az összes felmérhető szempontot is, benne a gyümölcs szempontját is (mi lesz belőle - általában, egyes személyekre nézve, Isten országának előrehaladására nézve, az Úr dicsőségére és az Ő megismerésére nézve, mit fog előhozni a jövőre nézve, stb.)
-- Ismerek ilyen embereket, előrelépnek, irigylésre méltók, ahogy döntéseiket meghozzák, ha hezitálnak is, rövidebb ideig, és kívülről nem is nagyon észrevehetően. A gyümölcsök (vagy azok egy része) őket igazolják. Igyekszem tanulni tőlük... beszélgetek velük, amikor csak lehet, és tanulok... vagy vágyakozom, bárcsak lennék én is ilyen... vagy legalábbis "ilyenebb" a sajátomhoz képest...
-- De, amikor emberek lelkigondozásáról van szó, döntésekben való tanácsadásról - fokozott bölcsességre van szükség.
-- Boldog, aki negyven év elteltével is azt mondhatja: igen, azt, akkor, jól mondtam... kikértem a mennyei tanácsot, jól tanácsoltam... de van sok olyan pont, amiben lehet, hogy másként járnál el már ma, sok év elteltével, sok tapasztalaton átmenve. S ez nem baj... ez is jó, mert érésről beszél, formálódásról.
-- A kulcskérdés, hogy az alapértékek, a mennyei kincsek ugyanazok maradjanak... irgalmasság, tisztaság, Jézus Krisztus iránti mélységes szeretet és elkötelezettség...
3./ A mérlegelés különösen fontos, amikor mások életével kapcsolatban adsz tanácsot.
-- Gyakran meghallgatsz másokat, és belül vizsgálod az "Urat", az Úr szavát, azt, hogy Ő szerinte hogy néz ki a helyzet.
-- Ilyenkor vársz. Várod, hogy Ő mutassa meg a helyzetet, az Ő szempontjából - mert ezek az örökkévaló szempontok, ezek lesznek, amik megmaradnak, amikre, ha épít, a jövőben sem fogja megbánni, hogy helyesen döntött.
-- Vannak alapelvek, amiken nem tudsz, de nem is akarsz változtatni, amikkel lehet, hogy a másik ember nem tetszését vívod ki, de mégis, ezek maradandók lesznek, és te nem hagyhatod ki őket... mert az Úréi, az Úrtól vannak, az Úr Jézushoz kapcsolnak.
aa./ Ilyen az irgalmasság szempontja, általában, amikor ott van az önzés a másik oldalon.
bb./ Ilyen az igazságé, amikor a másik oldalon ott van a becsapás, a félrevezetés szempontja.
cc./ Ilyen a hűségé, amikor ott van a "könnyebb választásának", az elhagyásnak a szempontja.
dd./ Ilyen az alázat szempontja, amikor a másik oldalon ott lenne a büszkeség, a "felülről kezelés", vagy a lázadás.
ee./ És ilyen az engedelmesség szempontja, amikor sok elgondolás között ott van az, hogy mit mondott az Úr, vagy mit mond az igében, és mit mond a bölcs tanács a Szentlélek által.
-- De mindig, mindent, összefüggésében nézünk, és ez a leginkább izgalmas... lehet, hogy kérdéseket kell feltenned, lehet, hogy újra meg kell hallgatnod mindent. Lehet, hogy átmész a másikkal együtt a viharokon, a fájdalmakon... de megteszed, mert nem fogsz felszínes tanácsot adni, nem akarod rossz irányban megerősíteni, és persze nem akarsz feleslegesen konfrontálódni sem vele...
4./ A gyors, bátor döntések, pl. egy misszió vezetésével, vagy egy gyülekezeti munkával kapcsolatosan, kikerülhetetlenek. Sokszor a családban is ilyen helyzet merül fel. Lehetőségek, amikkel kapcsolatban tenni kell valamit, vagy döntési helyzet, ami határidőkkel kapcsolódik...
-- Milyen jó, ha ilyenkor ott vannak a munkatársaid, (vagy a családi dolgokkal kapcsolatban: barátok, hűséges testvérek), akikkel mindent mélyen és őszintén meg tudsz beszélni.
-- Milyen jó, ha "gazdag" a "paletta", és van köztük ilyen is, olyan is... hiszen a döntések gyorsasága (és mélysége) szempontjából egész skálája van az embereknek:
a./ Vannak "gyorsan döntő" és "hamar lelkesedő" típusok.
-- Kb. az emberek 10%-a... úgy általában (de persze vannak olyan vezetők, akik körül jobbára ilyenek gyűlnek össze, illetve ellenkezőleg is, vannak, akik körül az ilyenek "kivesznek").
-- Amúgy, ők nagyszerű újítók. Szeretem az ilyen megközelítéseket - néha (sokszor) megdöbbenek rajtuk, de nem dobom ki őket gyorsan... vagyis, változom az idővel, és egyre inkább meghallgatom ezeket a szavakat is.
-- Vannak, akik kinevetik őket, vagy besorolják őket a "mindig van valami ötletük" kategóriába, és legyintenek rájuk... de nem bölcs. Te ne vesd meg őket, mert Isten ajándékai, vagy azok lehetnek egy-egy helyzetben! Sőt, sokban...
-- A javaslat velük kapcsolatban az, hogy mindig hallgasd meg őket, és gyűjtsd össze a felvetéseiket, írd le őket, vagy őket kérd, hogy írják le, és gyűjtsetek mellettük érveket, tárd oda mások elé is, hogy ők is érvelhessenek. Ne told félre, ne söpörd le az asztalról a felvetéseiket - nem csak azért, mert elkeseríted őket, hanem azért is, mert lesznek benne nagyon jó ötletek, friss meglátások!
-- Boldog az a vezető, aki az új szempontokat, a friss ötleteket is mindig mérlegelni kész, messze nem megkeseredett, rezignált álláspontú ember marad - nem fog "túl hamar megöregedni"... a hajlékony fák a vihart is jobban bírják... miközben helyükön maradnak. A rugalmasság és készség a jóra, az újra, mindig kívánatos emberi (és vezetői) vonás.
b./ Azután ott van a hamar meggyőzhető emberek köre.
-- Ők várnak érveket, de van bennük bizalom, és készek az "újításokra" igent mondani, ha nagyjából egybevágnak a dolgok. --Az, hogy "egybevágnak a dolgok", azt jelenti számukra, hogy te is melléjük (pl. az új tervek mellé) állsz, és az érvek egy része is ebbe az irányba mutat.
-- Az emberek kb. 30%-át szokták idetartozónak mondani.
-- Ha életkor szerint nézed, a húszas, harmincas korú fiatalabb emberek tartoznak ide, jobbára. (Bár vannak, akik életük végéig ehhez a csoporthoz fognak tartozni, mert egyszerűen, így szocializálódtak, ilyen személyiséget kaptak, így értették meg az Urat, az Igét, vagy egyszerűen ilyen ajándékot kaptak az Úrtól.)
--Nagyon fontos - igaz, az összes csoportnál fontos - hogy megbízzanak benned. Életed hitelt érdemlősége itt nagyon fontos szempont, mert nem csak az érvek fognak számítani, hanem az is, hogy te melyik oldalra állsz. Mert bíznak benned...
(A bizalom része lesz az is, hogy ha rosszul döntesz, elismered, beismered, vagy segítségüket is kéred - nem csak nekik, hanem azoknak is, akiket nehezebben győztél meg, és akiktől esetleg némi neheztelés is érkezhet, hogy "lám, ők előre figyelmeztettek"... de a bizalomhoz hozzá tartozik, hogy látják, ha "ember is vagy", aki hibázik, de őszinte ember, és gondolkodó, aki kész mérlegelni, és készen áll elfogadni, ha rossz döntést hozott, és beismerni azt.)
c./ Van egy másik harminc százalék, a lassabban döntő, az inkább várakozó emberek, akik megnyeréséhez több "befektetés" kell.
-- Ők az óvatosabbak, de azért meggyőzhetők. Érvelned kell, és meghallgatnod az ő érveiket is.
-- Velük kapcsolatban a "lehengerlés" nem hatékony, (amúgy sehol nem bölcs), mert hosszú távon visszaüt. Főleg, amikor nehezebb időszakokon mentek át, és kiütköznek a döntés "gyengéi", vagy találkoznak azokkal az "árakkal", amiket meg kellett fizetni a döntésért, ennek az alternatívának a választásáért.
-- Jó, ha felszerelkezel érvekkel, és beszélgetsz előre velük, külön-külön is, megérzik, hogy fontosak neked az ő érveik, tapasztalataik, megközelítésük.
-- Ha van feléd bizalmuk, s vannak jó tapasztalatok már, korábbi időről, a döntésekkel (döntéseiddel) kapcsolatban, akkor megnyerhetők, és ha melléd álltak, és meggyőződtek arról, hogy ez lesz a helyes döntés, akkor ott is maradnak, hűségesek lesznek melletted a nehezebb időkben is.
-- Nagyon értékes része a vezetői csapatnak, illetve a gyülekezetednek, (missziódnak) - sőt, családodnak, rokonságodnak is.
-- Vannak vezetők, akik "ellenségnek" érzik őket - de ez butaság. Egyszerűen mások, mint te, és tiszteletben kell tartani, hogy ők ilyenek, nem rosszak az indítékaik, nem gáncsoskodók, hanem óvatosak, és igyekszenek bölcs döntést hozni, ami hosszú távra is jól fog kihatni.
-- Értékesek, értékeld őket...
-- És figyeld meg, ha megnyerted őket a jó döntésre, akkor a nehézség idején is ki fognak tartani, hűségesen, melletted, a döntés mellett, az egész folyamat során! Hidd el, a legnagyobb kincsek lesznek... és életük is jó minta lesz mások számára.
-- Sok vezető "akadályozónak" gondolja őket, pedig a legmegbízhatóbb csapattagok válnak belőlük, és hálás lehet, aki ilyenekkel van körülvéve - ilyen gondolkodásúakkal is.
-- Amúgy, életkor szempontjából a negyvenes, ötvenes embereket tudod idesorolni, ebbe a körbe, akiknek már vannak tapasztalataik, jócskán.
d./ Vannak, azután a kifejezetten nagyon nehezen meggyőzhető emberek.
-- Ők jobbára az idősebbek, vagy a sokat csalódott emberek, vagy azok, akik amúgy is a teljes biztonságot kedvelik, és ódzkodnak minden változástól.
-- Az állandóság-kedvelő emberek is értékes emberek. Egy vezető, aki lendülne, sokszor akadályt lát bennük, de vannak olyan kincsek, amiket kifejezetten ők hordoznak (esetleg a nehezebben döntők is, az előző - c./ - csoport is).
-- Ne feledd el, minél idősebb egy ember, annál nehezebben hoz meg döntéseket, vagyis, hosszú távra kiható, változtatást igénylő döntéseket - pl. költözés, vagy új befektetés, és hasonlók. És ez érthető, hiszen a változatlanságban biztonságot éreznek, kiszámíthatóságot, és azt, hogy kevesebb energiát kell befektetni, hiszen ismerik már a folyamatokat, és nem kell mindenről előre gondolkodni.
-- Az idős kor engergia-hatékony kor, energiával spóroló kor, amit meg kell értened, és ha szeretnéd őket is megtartani, akkor az ő szempontjaikat is szem előtt kell tartanod.
-- Lehet, hogy változtatni akarsz valamin - pl. istentiszteleti időpontok, terem berendezés, istentiszteleti tartalom, felépítés, adakozással kapcsolatos megfontolások, újítások, stb. Akkor nagyon bölcsnek kell lenned, hogy ne elkeseredést okozz náluk, ne "elmard őket" magadtól, a gyülekezettől, hanem megnyerd, vagy megtartsd akkor is, ha közben "kicsit lassabban" kell haladnod.
-- Lehet, hogy kifejezetten nehéz megnyerni őket, és
aa./ sokat kell érvelni, és/vagy
bb./ kivételeket kell tenni (ha lehet), a javukra, míg megnyerted őket, (tehát, jobbára időlegesen - de néha sok-sok időn át is) vagy
cc./ különösen sokat kell a bizalomra építened, ami veled kapcsolatban fennáll (mert ők nagyon hálásak tudnak lenni, a korábbi jóért, amiket tettél velük, vagy pusztán azért, hogy te vagy, létezel),
dd./ és esetleg órákat kell arra fordítanod, hogy egyenként beszélgess velük, az őket is érintő dolgokról, sok-sok időt rászánva, hogy meghallgasd őket, és utána hozd csak elő az érveidet, vagy a mennyei szempontokat, és még egy:
ee./ a mennyei üzenetet, a jól megmért, bölcsen tálalt és tényleg az Úrtól vett vezetésedet is odatedd eléjük, miután meghallgattad őket, és megérezték szeretetedet és rendületlen bizalmadat őbennük.
-- Nem ellenségek... csak egyszerűen, akár életkorukból, akár korábbi tapasztalataikból fakadóan, nagyon óvatosak, és nagyon fontos nekik a kiszámíthatóság, a biztonság, a változatlanság.
-- De nagyon hálásak tudnak lenni - ahogy leírtam az előbb - és a gyülekezet (misszió, család) áldott és hűséges adakozói, imatámogatói, és ilyen értelemben biztonságának fenntartói - szeresd őket nagyon, és légy hálás azért, hogy vannak, hogy élnek, hogy ott vannak, és melletted vannak.
-- Nem opponensek, nem "támadók", hanem egyszerűen gondolkodók, és kicsit jobban kötődnek a biztonsághoz, mint te... (hacsak te is nem ilyen vagy... de, ha ilyen, akkor az előző típusokkal jócskán "meggyűlik a bajod", mert ők már rég változtatnának, míg te még mindig a kiszámíthatóság és biztonság alapján állva, visszaveted próbálkozásaikat...)
-- Ha életkorra nézed, lehet, hogy hatvanasok, de talán inkább a hetvenes, nyolcvanas korosztály, ha vannak körülötted ilyenek.
-- Ha tapasztalatra nézed, akkor a sokat szenvedett, vagy sokszor elhagyott, csalódásokat átélt emberekből áll össze ez a kör, akik ugyanakkor elvezethetők arra, hogy gondozzák saját lelküket is, és legyenek megértők, meghallgatók másokkal kapcsolatban is, legyenek készek elfogadni, hogy mások gyorsabban döntenek, és jobban kedvelik a változásokat.
-- Mennyien lehetnek? Ez kicsit attól is függ, milyen a gyülekezeted összetétele, vagy munkatársi csapatod (hiszen sokan már nyugdíjasok ebben a korukban), de ha imatámogatókat, harcos, hűséges háttérszolgálókat is nézel, szem előtt tartasz, az embereknek talán 15-20%-a is tartozik ide.
e./ És akkor, vannak azok, akiket "sohasem győzöl meg", akik talán tényleg "opponensek", akik annyira "merevek", hogy inkább szereted őket "távolról", de nem nagyon mész bele velük "vitába", mert úgyis csak "vitatkozásba" torkolna minden döntésekkel kapcsolatos megbeszélés.
-- Jó esetben nem morognak, nem házsártoskodnak, és főleg nem fűtenek másokat a döntések ellen. (Ha teszik, s ha kiderül, mérhetetlen szeretettel, és végtelen irgalmassággal, próbálj velük beszélni, mert ők is az Úréi, ha az Övéi, és a Krisztus Testének tagjai... és nyerd meg őket az Úr Jézus előtti személyes hálaadásra, bizalomra és türelemre.)
-- Nyerd meg őket, szeresd, és rögzítsd le azt, hogy mennyire, de mennyire szereted őket, mert ez az egyetlen út feléjük, és hidd el, hogy ők is hűségesek lesznek - különben nem lennének itt - és hordozói lehetnek a gyülekezetnek, missziónak, családnak, csak meg van a maguk érvrendszere, megközelítés-rendszere, hozzáállása. De nem baj, csak szeress, és hordozd el őket is.
-- Ne légy türelmetlen, mert az Úr Jézus nem az... ők az Övéi, és Ő szereti őket, és minél fiatalabb vezető vagy, annál inkább szükséged van arra, hogy ilyen emberek is legyenek körülötted, mert megtanulod úgy szeretni az embereket, ahogy ők vannak, és megtanulod, mit jelent az igazi, mennyei értelemben vett atyaság, az, hogy hordozó vagy, és mások javára gondolkodó, türelemmel...
-- Ha ők is meg tudnak maradni melletted, ez - bármennyire nem is értékeli ma ez a világ, és a mai "siker-orientált" gondolkodásmód - ez mennyei értelemben: Siker!
-- Más szóval: kincs... kincsek ők az Isten országában, és ha megmaradnak melletted, ez kincs, és a te életedben, jellemedben is kincset érő vonásról beszél. A mérhetetlen irgalomról, szeretetről, türelemről, arról, hogy vetsz és aratni is fogsz... ha nem itt, akkor a mennyben.
-- Arról most nem beszéltem, hogy kell a határozottság is, főként egy ponton túl, ha az "opponens" hozzáállásba belevegyül a lázítás is, az, hogy fűti az embereket, és az elégedetlenkedőket maga köré gyűjti - de nem ez az alapkiindulás, hanem az, hogy megnyerjük őket. (Amúgy az ördög bármelyik körből oda tudja állítani az embereket a maga oldalára, és támadást tud intézni a munkád, gyülekezeted, missziód, családod ellen, ha rossz indítékú, bűnbánatra nem kész, büszkeségre hajló és ellened hordozott ambíciókat tápláló emberekre akad... Ádámot és Évát is fellázította, és voltak sajnos a történelem során sokan, bármelyik részhez is tartoztak a "palettán"... szóval a lelkület, az indíték, a tiszta szív, a készség az alázatra és arra, hogy mindenben az Úr Jézus legyen az első, kulcsfontosságú... nem csak ennél a csoportnál, de a korábbiaknál is.)
-- Mennyien vannak? Lehet tíz százalék, vagy néha kicsit több, vagy kevesebb... de nem elhanyagolható, és soha ne feledd, egy egész hosszú életszakasz van mögöttük, talán nagyon sok csalódással, rettenetes gyermekkorral, talán intézettel, vagy árvasággal, akár fizikai (családi), vagy szellemi értelemben, és olyan gondolkodásmód, ami morgósnak tűnik, de meg van a maga értelme, a saját maga felfogásában... próbálj belelátni... ha lehet. Adj időt, hallgass meg, és legalábbis megértésre jutsz, ami gazdagítja gondolkodásmódodat, és segít, hogy másokat is jobban megérts majd, a későbbiekben.
5./ Ha nem vagytok sokan, pl. a misszióban, a munkahelyen, vagy a gyülekezetben, ha nincsen minden típusból jelen körülötted "felhozatal", keresd meg ismerősi körben, megbízható baráti körben az ilyen embereket, és a nagy súlyú döntéseidet vidd át egy ilyen mérlegelésen, közös megbeszélésen, közös "kihordáson".
-- A döntések sok esetben úgy születnek, mint ahogy egy kisbabát hord ki az édesanyja. Idő kell hozzá.
-- A "kihordásnak" is vannak fázisai, a szíved alatt növekszik a picinyed, és idővel meg fog születni. De nem azonnal.
-- Boldog vagy, ha megtaláltad magadnak azokat, akikkel együtt kihordhatod a döntéseket, akikkel együtt meg hányhatod-vetheted, mi a bölcs, mi a helyes, mi lenne jó, milyen szempontok vannak még.
-- Különösen boldog vagy, ha a házastársad ilyen segítőd is egyszerre. (Bár, a nagy horderejű, és pl. munkahelyi, vagy gyülekezeti vezetőségi, vagy missziói jellegű nagy súlyú döntéseket nem minden házastárs bírja el - különösen, ha ő kevésbé érintett, pl. egy börtönmissziós, utcamissziós, kórházmissziós területen, mert más terület van a szívén, vagy sokkalta inkább a családért érzi magát felelősnek - és ilyenkor nem is szabad "rányomni" azt, ami őt maga alá teperné... meg kell találnod azokat, akikkel ki tudod hordani az ilyen súlyú döntéseket is, és közben örülni annak, hogy van társad, aki az élet többi területein hordozó, segítő, hűséges társ.)
6./ S akkor még egyszer, amivel elkezdtem, a hozzáállás, ami kulcskérdés az életünkben:
-- Ahhoz, hogy helyesen meg tudjunk ítélni egy-egy helyzetet, cselekedetet, életutat, döntést, idő kell.
-- És mennyei szempontok.
-- Vagyis mennyei segítség, a Szentlélek által. Nem jó sietni az ilyesféle dolgokkal.
-- Vannak sürgető tényezők, de a bölcsesség mindig azt mondja: "hadd gondoljam át..."
-- És mivel sokáig élünk, általában, ezen a földön, sőt, visszük a döntéseinket odaátra is, újra és újra szembesülünk döntéseinkkel, s azok következményeivel, aki békességben akar élni, és tiszta lelkiismerettel, bölcs, ha nem siet a döntéseivel, hanem hagy időt az Úrnak, és hagy időt a gondolkodásra, mérlegelésre...
"Ne gyorsalkodjál a te száddal, és a te elméd ne siessen valamit szólni Isten előtt; mert az Isten mennyben van, te pedig e földön, azért a te beszéded kevés legyen; Mert álom szokott következni a sok foglalatosságból; és a sok beszédből bolond beszéd." (Prédikátor 5, 2-3.)
"Mert jobb a bölcsesség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ezzel egyenlők nem lehetnek. Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem. Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz utat, és az álnok szájat gyűlölöm. Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő." (Példabeszéd 8, 11-14.)
"Meggondoltam az én utaimat, és lábaimat a Te bizonyságaidhoz fordítom." (Zsoltárok 119, 59.)
"Mert az Úr ad bölcsességet, az ő szájából tudomány és értelem [származik]. Az igazaknak valóságos jót rejteget, pajzsot a tökéletesen járóknak. Hogy megőrizze az igazságnak útjait, és kegyeseinek útját megtartja. Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó utat. Mert bölcsesség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben (nephes - pszichikus lelkedben - is) gyönyörűséges lesz. Meggondolás őrködik feletted, értelem őriz téged..." (Példabeszéd 2, 6-11.)
"Fiam, ne távozzanak el a te szemeidtől, őrizd meg az igaz [bölcsességet], és a meggondolást! És lesznek [ezek] élet a te lelkednek (nephes - pszichikus lelked), és kedvesség a te nyakadnak. Akkor bátorsággal járod a te utadat, és a te lábadat meg nem ütöd. Mikor lefekszel, nem rettegsz; hanem lefekszel és gyönyörűséges lesz a te álmod." (Példabeszédek 3, 21-24.)
"Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt." (Példabeszédek 15, 28.)
"Ha bolond voltál felfuvalkodásodban, vagy ha meggondoltad: kezedet szádra vessed. Mert [miképpen] aki tejet köpül, vajat csinál; és aki keményen fújja ki az ő orrát, vért hoz ki: [úgy] aki a haragot ingerli, háborúságot szerez." (Példabeszédek 30, 32-33.)
"Mert voltatok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok (peripateó - életvitel, viselkedési mód). (Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van). Meggondolván (dokimadzó - megvizsgál, alkalmasnak tart vizsgálat után), mi legyen kedves az Úrnak." (Efézus 5, 8-10.)
"És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által (!), hogy megvizsgáljátok (dokimadzó - megpróbál, alkalmasnak tart, vizsgálat után), mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata." (Róma 12,2.)
"És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjön ismeretben (epignószisz - megismerés, felismerés, megértés) és minden értelmességben (aiszthészisz - megértés, ítélőképesség, tisztán látás). Hogy megítélhessétek (dokimadzó - megvizsgálás, megpróbálás, és vizsgálat után alkalmasnak tartás), hogy mi a rossz és mi a jó. Hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára. Teljesek lévén az igazságnak gyümölcsével, melyet Jézus Krisztus [teremt] az Isten dicsőségére és magasztalására." (Filippi 1, 9-11.)
"Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok. A Lelket meg ne oltsátok. A prófétálást meg ne vessétek. Mindent megpróbáljatok (dokimadzó - megvizsgál, és vizsgálat után alkalmasnak tart); ami jó, azt megtartsátok! Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek!" (1Thessalonika 5, 18-22.)
Adjon az Úr neked - és nekem - mennyei bölcsességet, hogy bölcs szívhez jussunk, és tudjuk a dolgokat úgy látni, ahogy Ő látja, és úgy tudjunk hozzáállni, úgy tudjunk reagálni, ahogyan az Ő előtte kedves, Neki tetsző, és jó jövőt munkáló!
Adjon az Úr belátást, és őszinteséget, munkálja az alázatot és a mennyei átlátást, átgondolást benned és bennem is, hogy a legjobb munkatársai legyünk Neki, akik a jót munkálják, és őrzik magukat mindentől, ami Neki nem kedves. Ámen.
2024. 01. 21.