A MENNY SZERINTI GONDOLKODÁS - A MEGMARADÓ HŰSÉG NAPJA (BÖJT/13-1)
"Tartózkodjál ezen a földön és én veled leszek és megáldalak téged..." (1Mózes 26, 3.)
-- Lehet, hogy a környezeted nem is érti, miért vagy "csak-azért-is" hűséges. Miért maradsz meg abban, amit az Úr neked mond.
-- De te szereted Őt, és Hozzá, s az Ő szavához igazítod az életedet. (János 14, 21 - aki ismeri az én parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem...)
„A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.” János 14, 21
-- Mert az Urat akarod, Őt akarod megismerni, és Vele akarsz járni... (János 14,21 folytatása - aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak... és te ERRE vágysz, hogy MEGISMERD Őt, és így jársz Vele.)
“Az pedig (az Édesapa) mondta neki: Fiam, te mindenkor énvelem vagy, és mindenem a tiéd! Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott, és elveszett, és megtaláltatott.” (Lukács 15, 31-32.)
IMÁDSÁGOM:
Uram, Nálad a bölcsesség, a helyes gondolkodás, Te állítasz irányba, és formálod gondolkodásomat – legyen, ahogyan Te szeretnéd, az én életemben, kapcsolataimban, és a Te Eklézsiádban, mindenhol.
Kérem, kívánom, akarom, hogy az emberek ÚGY ismerjenek meg Téged, mint amilyen valójában Te vagy… s legyen ehhez útmutató az én életem is, amit Te formálsz át, amiben MEGISMERHETLEK Téged, ahogy Te vagy, és amilyen Te vagy, és mi életünk is, az egész Eklézsiáé, itt, Magyarországon, a Te dicsőségedre. Ámen.
ODASZÁNÁS:
Nem tud megörvendeztetni, Uram, semmi "nyereség", amit úgy érnék el, hogy közben hűtlen vagyok Hozzád, ahhoz, Aki Te vagy, és amilyen Te vagy, és amit mondtál, hogy én hogyan járjak.
Nem, Uram, nemet mondok mindarra, ami elvonná a gondolkodásomat, szavaimat és életvitelemet Tőled, ami ellentétes lenne Veled. Ámen.
ÁLDÁS:
Megragadta a szívedet, hogy az Úr Jézussal járj, hogy megismerd Őt, és betöltsd az Ő akaratát - legyen az Ő EREJE veled, Szent Szelleme által, és vezetése, az Ige jó megértése, hogy bölccsé tegyen téged a mindennapok döntéseiben, kapcsolataiban, terveiben. Ámen.
OLVASMÁNY:
Az Ószövetségből az 1Mózes 26 megmutatja, mit jelent a hűség és az Istenben való bizalom, a menny szerinti gondolkodás a hétköznapok döntéseiben.
Az Újszövetségből pedig Lukács 15-öt, a tékozló fiú történetét javaslom, amiben meglátjuk, mennyire MÁS az Ő gondolkodása, amihez igazíthatjuk a miénket is.
1Mózes 26
1. Lőn pedig éhség az országban, amaz első éhség után, mely Ábrahám idejében vala. Elméne azért Izsák Abimélekhez a Filiszteusok királyához Gérárba.
2. Mert megjelent vala néki az Úr és ezt mondotta vala: Ne menj alá Égyiptomba! lakjál azon a földön, melyet mondándok tenéked.
3. Tartózkodjál ezen a földön, és én veled leszek és megáldalak téged; mert tenéked és a te magodnak adom mind ezeket a földeket, hogy megerősítsem az esküvést, melylyel megesküdtem Ábrahámnak a te atyádnak.
4. És megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és a te magodnak adom mind ezeket a földeket: és megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei;
5. Mivelhogy hallgata Ábrahám az én szavamra: és megtartotta a megtartandókat, parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet.
6. Lakozék azért Izsák Gérárban.
7. És mikor annak a helynek lakosai az ő felesége felől kérdezősködének, azt mondja vala: én húgom ő. Mert fél vala azt mondani: én feleségem; gondolván: nehogy megöljenek engem e helynek lakosai Rebekáért, mivelhogy szép ábrázatú ő.
8. És lőn idő multával, hogy Abimélek a Filiszteusok királya kitekintvén az ablakon, látá Izsákot enyelegni Rebekával az ő feleségével.
9. Kiálta azért Abimélek Izsáknak, és monda: Ímé bizony feleséged ő; hogyan mondhattad tehát: húgom ő!? És monda neki Izsák: Mert azt gondolám, netalán még meg kell halnom miatta.
10. És monda Abimélek: Miért mívelted ezt mi velünk? Kevésbe múlt, hogy feleségeddel nem hált valaki a nép közűl, és bűnt hoztál volna mi reánk.
11. Parancsola azért Abimélek mind az egész népnek, ezt mondván: A ki ezt az embert vagy ennek feleségét illeténdi, bizonynyal meg kell halnia.
12. És vete Izsák azon a földön, és lett néki abban az esztendőben száz annyia, mert megáldá őt az Úr.
13. És gyarapodék az a férfiú, és elébb-elébb megy vala a gyarapodásban, mígnem igen nagygyá lőn.
14. És vala néki apró és öreg barma és sok cselédje, s irigykedének ezért reá a Filiszteusok.
15. És mindazokat a kútakat, melyeket az ő atyjának szolgái Ábrahámnak az ő atyjának idejében ástak vala, behányák a Filiszteusok, és betölték azokat földdel.
16. És monda Abimélek Izsáknak: Menj el közűlünk, mert sokkal hatalmasabbá lettél nálunknál.
17. Elméne azért onnan Izsák, és Gérár völgyében voná fel sátrait, és ott lakék.
18. És ismét megásá Izsák a kútakat, a melyeket ástak vala az ő atyjának Ábrahámnak idejében, de a melyeket Ábrahám holta után behánytak vala a Filiszteusok, és azokkal a nevekkel nevezé azokat, a mely neveket adott vala azoknak az ő atyja.
19. Izsák szolgái pedig ásnak vala a völgyben, és élő víznek forrására akadának ott.
20. Gérár pásztorai pedig versengének Izsák pásztoraival, mondván: Miénk a víz. Ezért nevezé a kútnak nevét Észeknek, mivelhogy czivakodtak vala ő vele.
21. Más kútat is ásának s azon is versengének, azért annak nevét Szitnának nevezé.
22. És tovább vonula onnan és ása más kútat, a mely miatt nem versengének; azért nevezé nevét Rehobóthnak, és monda: Immár tágas helyet szerzett az Úr minékünk, és szaporodhatunk a földön.
23. Felméne pedig onnan Beérsebába.
24. És megjelenék néki az Úr azon éjszaka, és monda: Én vagyok Ábrahámnak a te atyádnak Istene: Ne félj, mert te veled vagyok, és megáldalak téged, és megsokasítom a te magodat Ábrahámért, az én szolgámért.
25. Oltárt építe azért ott, és segítségűl hívá az Úrnak nevét, s felvoná ott az ő sátorát; Izsák szolgái pedig kútat ásának ottan.
26. Abimélek pedig elméne ő hozzá Gérárból és Akhuzzáth az ő barátja, meg Pikhól az ő hadvezére.
27. És monda nékik Izsák: Miért jöttetek én hozzám, holott gyűlöltök engem s elűztetek magatok közűl?
28. Ők pedig mondák: Látván láttuk, hogy az Úr van te veled, és mondánk: legyen esküvés mi közöttünk, köztünk és te közötted; és kössünk frigyet teveled,
29. Hogy minket gonoszszal nem illetsz, valamint mi sem bántottunk téged, és a mint csak jót cselekedtünk veled, és békességgel bocsátottunk el magunktól. Te már az Úr áldott embere vagy.
30. Akkor vendégséget szerze nékik és evének és ivának.
31. Reggel pedig felkelvén, egymásnak megesküvének, és elbocsátá őket Izsák, és elmenének ő tőle békességgel.
32. Ugyanaz nap eljövének az Izsák szolgái, és hírt hozának néki a kút felől, melyet ástak vala; és mondának néki: Találtunk vizet.
33. S elnevezé azt Sibáhnak: Azokáért annak a városnak neve Beérseba mind e mai napig.
34. És mikor Ézsaú negyven esztendős vala, feleségűl vevé Jehudithot, a Khitteus Beéri leányát, és Boszmátot a Khitteus Elon leányát.
35. És ők valának Izsáknak és Rebekának lelke keserűsége.
Lukács 15
1. Közelgetnek vala pedig ő hozzá a vámszedők és a bűnösök mind, hogy hallgassák őt.
2. És zúgolódának a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bűnösöket fogad magához, és velök együtt eszik.
3. Ő pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván:
4. Melyik ember az közületek, a kinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilenczvenkilenczet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt?
5. És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén.
6. És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédait, mondván nékik: Örvendezzetek én velem, mert megtaláltam az én juhomat, a mely elveszett vala.
7. Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilenczvenkilencz igaz emberen, a kinek nincs szüksége megtérésre.
8. Avagy ha valamely asszonynak tíz drakhmája van, és egy drakhmát elveszt, nem gyújt-é gyertyát, és nem sepri-é ki a házat, és nem keresi-é gondosan, mígnem megtalálja?
9. És ha megtalálta, egybehívja az ő asszonybarátait és szomszédait, mondván: Örüljetek én velem, mert megtaláltam a drakhmát, melyet elvesztettem vala!
10. Ezenképen, mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén.
11. Monda pedig: Egy embernek vala két fia;
12. És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztök a vagyont.
13. Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.
14. Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni.
15. Akkor elmenvén, hozzá szegődék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni.
16. És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, a mit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki.
17. Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg!
18. Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.
19. És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
20. És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.
21. És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!
22. Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira!
23. És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk.
24. Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni.
25. Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn vala: és mikor hazajövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és tánczot.
26. És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az?
27. Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatá a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte őt vissza.
28. Erre ő megharaguvék, és nem akara bemenni. Az ő atyja annakokáért kimenvén, kérlelé őt.
29. Ő pedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vígadjak.
30. Mikor pedig ez a te fiad megjött, a ki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot.
31. Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd!
32. Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott.