Biztat - Segít tovább-látni
"Mikor még beszélt, odajöttek a zsinagóga fejétől (Jairus házától, ahol Jairus beteg kislánya feküdt, akinek gyógyulásáért Jairus odajött a Megváltóhoz) mondván: 'Leányod meghalt. Mit fárasztod tovább a Mestert?' (Durva szavak. Nyers közlés. És rögtön egy "bók" Jézus felé... mi "tiszteletben tartjuk az idődet"...) Jézus pedig, amint hallotta a beszédet, amit mondtak, azonnal mondta a zsinagóga fejének (Jairusnak, az édesapának): 'Ne félj, csak higgy!'." (Márk 5, 35-36.)
-- Mi akar az Úr Jézus? Mire hív, és mit segít az életünkben? Azt, hogy a hit által járjunk, a hit által lássunk, még amikor rossz hírek érnek is el bennünket.
-- A legrosszabb hír, ami Jairust elérhette ez volt: "Lányod meghalt...". Amikor jött, már halálán volt a kislánya. Nagyon szerette őt, mindent megtett érte. Jézushoz jött, jóllehet alapvetően a zsinagógai vezetők inkább idegenkedtek a Megváltótól, hibát találtak benne. Nem tudom, korábban Jairus hogyan állt az Úr Jézushoz, de egy biztos: most szüksége volt Rá, és eljött Hozzá, sőt, "lábaihoz esett"... nagyon, nagyon megalázta magát és intenzíven kérte, hogy jöjjön el kislányához, hogy meggyógyulhasson.
-- Az irgalom, ahogy gyermekünkre gondolunk, a szükséghelyzet, sok mindenen átlendít bennünket - Jairus előtt is egy volt: kislánya gyógyuljon meg. És Jézus jött... nem volt kérdés, nem volt kétség. De, ahogy haladtak az úton, egy váratlan gyógyulás és az utána való beszélgetés akadályozta haladásukat. Ez is fontos volt, a vérfolyásos asszony élt át teljes szabadítást, és az Úr Jézus beszélt vele. S ez jó, csak az "időt hosszabbította meg", míg odaérnek a kislányhoz.
-- S közben, amikor még ez a gyógyulás kapcsán történő beszélgetés zajlott, érkeztek meg Jairus házától a hírhozók. "Lányod meghalt." - Nem tudom ismered-e, amikor egy-egy rossz hírt kapsz, amikor megszólal a szó, és ez egy életre bevésődik az emlékeidbe... még a hanghordozást is hallod, a helyzetet is fel tudod idézni, még húsz év múlva is... kemény, kegyetlen szavak... remény-gyilkos szavak, jövőt lezáró szavak... (Óvatosan ezekkel a szavakkal... óvatosan a másik ember életének reménységével, a helyzettel, amiben őt találod!)
-- S az Úr Jézus meghallja, amit mondanak. És tudja, mit jelentenek ezek a szavak. Mit idéznek elő az édesapa szívében. És fontos Neki, hogy az édesapa ne adja meg magát ezeknek a szavaknak. És azonnal szól neki!
-- Azonnal, hogy ezek a szavak ne tudják kifejteni hatásukat. Azonnal, hogy a hit tudjon megszólalni, vagy tovább tudjon benne beszélni. Azonnal, hogy a gyógyulás, a helyreállítás, a szabadítás tudjon végbemenni, bármilyen hírek jönnek is. Azonnal, hogy ne az ördögé legyen az utolsó szó. Ne a halálé, a "megváltoztathatatlané". Azonnal, azonnal... Azonnal.
-- Ma is szól. Az Igéből is szól. Amikor együtt imádkoztok valakivel, és az Úr ad egy biztatást, is Ő szól. Ma is. Mert ma is a hitet akarja, és ami a hitből fakad, az életet, a helyreállítást, a gyógyítást, a feltámadást. A jövőt... a jó jövőt. Ezt akarja, és ezt munkálja.
-- Ezért szól.
Uram, köszönöm, hogy Te azt mondod: „Ne félj, és ezt csak higgy”. Köszönöm, hogy ma is hitre hívsz, amit Te munkálsz a szívünkben, s a szó, amit szólsz, fel is támasztja a hitet. Mi pedig adjuk magunkat rá, és várunk Téged, csak rád néznek a szemeink. És köszönöm, hogy Te hűséges vagy, és cselekszel. Ma is. Minden élethelyzetünkben. Köszönöm, köszönöm, köszönöm. Meghallgatod a Tiéidet, ahogy kiáltanak Hozzád, és a legvégső pillanatokban is, sőt, még a végső utáninak tűnő pillanatokban is, ott VAGY, és cselekszel. Köszönöm, hogy bízhatunk Benned. Ámen. Uram, senki más nem olyan, mint Te. És akarom, Uram, hogy taníts, hogy lássam, ahogy Te cselekszel, és engedjek Neked mindenkor. Minden élethelyzetben. Ámen.
És a végeredmény?
A végeredmény az lett, hogy a HIT kettéválasztotta az embereket. A hír jött, ugye, "lányod meghalt", és a sirató asszonyok nagy hangerővel teljesítették kötelességüket (általában fizetett siratók keltettek zajt egy-egy ilyen gazdagabb ember halottas házában). Az Úr Jézus viszont lerögzítette, hogy nem halt meg a kislány, csak alszik. Erre - milyen hirtelen átállás - a siratók elkezdtek nevetni, kigúnyolták az Úr Jézust.
Ő nem sokat törődött velük, továbbment, és senkit nem engedett belépni a fekvő kislányhoz, csak a gyerek szüleit és 3 tanítványát. S ott, benn, a kislány mellett, megállt, megfogta a kislány kezét, és ezt mondta: "Kislány, néked mondom, kelj fel!" S a kislány azonnal felkelt és járt.
Nem az számított, mennyien nem hittek. Az számított, hogy volt, aki hitt.
Uram, köszönöm, hogy Te ma is hitre hívsz bennünket, és akarod, hogy a jó dolgok valósuljanak meg, a Te országod jó munkái, és ne az ördög gonosz munkái legyenek végérvényesek. Ámen.
2022. 02. 24.