Ha szereted megismerni a Teremtődet és a Megváltódat, olvasd ezt a 146. Zsoltárt, engedd be a szíved mélyébe... szereted az Urat, Aki ilyen... és átjár, hogy mennyire hűséges, hatalmas, irgalmas, bölcs...
„Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat! Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok. Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet! Kimegyen a lelke; visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei. Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az ő Istenében; A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hűségét örökké; Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezőknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat. Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat. Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja. Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékről nemzedékre! Dicsérjétek az Urat! S ahogy jársz Vele, a hétköznapjaidban, megismered Őt.” Zsoltárok 146
(Persze azokról szól ez, akik már átadták Neki az életüket - az Ő megismerése ott kezdődik, hogy befogadod az életedbe, beengeded, és az első helyre kerülhet ott, nálad.)
„Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet! Kimegyen a lelke; visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei. Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az ő Istenében” Zsoltárok 146, 3-5
--Ez nem keserűséget jelent, és nem depressziót, hanem szembesülést a valósággal.
--Nem azt jelenti, hogy nem beszélheted meg a dolgaidat emberekkel, nem hívhatsz segítségül senkit, és nem támaszkodhatsz egyetlen segítőre sem. Nem ezt jelenti.
--Hanem azt jelenti, hogy életed alapjául, bizalmad középpontjául az Urat választod, és minden emberi ígéret, segítség közepette is benne bízol. És megérted, hogy az emberek csak emberek - bármi közbejöhet, bármikor meghalhat bárki (persze, ez nem szükségszerű, és nem a "halálra készülünk", de a tényekhez hozzátartozik, a realitás része), és ezért a bizalmad mélységesen, és Őreá alapul.
--Ezért nem ráz meg szélsőségesen, ha "valami nem jött össze", ha valamiben "nem úgy történt valami, mint ahogy vártad", mint ahogy "készültél rá". Az Úr nem változik meg, ezért nem félünk... még, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe... Zsoltárok 46
"Boldog, akinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az ő Istenében. Aki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, ami bennük van. Aki megtartja a hűségét örökké..." Zsoltárok 46, 5-6
--Ugye, hogy boldog?
--Miért? Mert Ő nem esik kétségbe, Ő nem változik meg, Ő mindig hűséges lesz, Ő ott marad, és Rá mindig tudsz támaszkodni, Benne mindig megbízhatsz.
--Ugye, hogy ez a hit? A mélységes bizalom, Benne, az Úrban, Aki Teremtő, és Aki fenntart mindent... most is, ebben a pillanatban is...
Köszönöm Neked, Uram, hogy Veled kezdhetem ezt a mai napot is, és Benned bízhatok. Ma is. Ámen.
Egyik nagyon kedves, és hűséges Palánta-támogatónk ment át a mennybe a múlt héten. Nagyon szomorú lettem, jó lett volna még vele beszélgetni. Szeretett bennünket, majd harminc év óta, végigkövette munkáinkat, személyesen a mi életünket is, és mindenben, mindig segítőnk volt, ahogy csak tudott, segített. A mostani utolsó rendelkezése is az Úr munkájába való befektetés volt, még a búcsúzásra hívó értesítőben is ott áll, hogy aki virágra, koszorúra szánt volna pénzt, a temetésnél kihelyezett adakozó edénybe helyezze azt, és adják oda a Palánta Gyermek- és Ifjúsági Missziónak... ilyen volt a szíve, ilyen az egész élete.
--Amikor egy-egy ilyen hírt hallasz, ahogy valaki, aki segít, elmegy, és ott maradsz "magadra", ezek a hírek lenyomnának, megijesztenének.
--De a bizalmad nem az emberekben van, még, ha "főemberek" is (mennyire más az Úr előtt, hogy ki a "főember"... szerintem, most egy "főember" ment át a mennybe, bár a földön "csak egy nyugdíjasnak" gondolták volna sokan - akik nem ismerik, mit jelent az imádkozó élet, és a "magként elvetett" élet... ez a hatalom élete, az ilyen életeken keresztül megy előre az Isten országa ezen a földön, s ezeknek az életeknek igazi jelentősége van úgy a mennyben, mint a földön)... szóval, bizalmad az Úrban van. Őbenne, Aki itt marad, nem megy el, nem kell átadnia lelkét Teremtőjének, hanem Aki összefog mindent, és hűséges tud lenni, mindvégig, ameddig a földön vagy.
--Ezért a hála marad mindazért, ami eddig történt, és Zsuzsika néni életéért, és a bizalom abban, Aki Örökkévaló, és Akinek támogatása mindenkor itt marad, ameddig a földön járunk... a mi Teremtőnkben és Megváltónkban. ?
Köszönöm Neked, Uram, Zsuzsika néni életét, köszönöm a Te hűségedet, amivel ott voltál vele, és amit általa is megmutattál, köszönöm, hogy Te továbbra is itt maradsz velünk, szeretsz, és biztonságban tartod az életünket.
Köszönöm, hogy Veled járhatunk, teljes bizalomban, elrejtettségben, Veled. Ámen.
Amúgy, ha Zsuzsika nénit ismerted volna... egy szó jut eszembe róla: "édes". Szerette az Urat, itt a földön, és szereti most is, a mennyben. Ő már vágyott elmenni, szeretett volna a mennyben lenni, és most ott látja meg az a rengeteg csodát, az elrejtettségben, s onnan tekint vissza a földi életére, arra, amit itt, a földön végzett imádságaival, segítségeivel, úgy, hogy sokan fel sem mérték, mi mindent jelentett ez.
Uram, köszönöm az ő életét, és mindazokét, akikre kihatott szeretete, és kihatottak imádságai. Köszönöm, hogy Te itt vagy, és biztonságban tartod életüket, életünket. Ámen.