A “beszélgetős székek” - éjjel. Kapocs 2023.
Voltak esti beszélgetések is. Szerettem ezeket is. Bent a koncert, a hangok kiszűrődnek a templom oldalajtaján, az emberek a sötétben megállnak, betekintenek a világosban zenélő dicsőítőkre, mondhatnám: bevágyakoznak.
Sokan be is térnek.
Akik bizonytalanok, mert kezükben sör, biztatom őket: ide nyugodtan beülhetnek sörrel is. Még kutyával is. És veszik a bátorságot.
Odabent nagyon jó a légkör. Igaz, vannak, akik csak 5 percre ülnek be. De vannak, akik bennfelejtik magukat, akár fél órára is.
Rengeteg az értékes bizonyságtétel… Az Úr szabadításáról. És közelségéről. És a gyönyörű dalok. Megragadják az embereket.
Persze van, aki néhány perc múlva kisétál. De viszi tovább magával az üzenetet. Nagyszerű összehasonlítási alap a következő hangos koncerttel. És azzal, amit ott remél.
Amit innen kihoz, el fogja kísérni őt, talán egész életében. Mi legalábbis ezért imádkozunk.
Azután vannak olyanok is, akik kacagnak egy nagyot. Mások keresztet vetnek, viccesen. Megint mások mutogatnak a társukra, “meg kellene térned”. Azután vannak dühösek is. És vannak, akik tudatosan elfordítják a fejüket.
Nagyon izgalmas, amikor egy kis társaságból valaki megáll, és látszik, be akarna menni. A többiek pedig hirtelen tétovázni kezdenek. Menjenek vele? Vagy várják meg őt idekint? Ilyenkor azután hirtelen kettéválnak az emberek. Aki bevágyakozik, döntés elé kerül. Ki a fontosabb… Kit fog választani?
Van, hogy csak azért is, de bemegy. Ez a ritkább eset. Sokszor inkább továbbhalad a többiekkel. De érezhető, hogy a szíve egy kicsit itt maradt.
Néha, egy-egy ilyen befelé vágyakozó, megállítja a társát is, vagy a kis csapatot, akikkel sétál. És mindannyian odatömörülnek a templom ajtaja elé. A dal pedig kiszűrődik a sötét éjszakába. És a hangulat is. Tudom, hogy viszik magukkal.
Sokszor figyelem az ilyen társaságokat. Néha pár szót váltok is velük. Elmondom nekik, hogy az én feleségem is bent van. Néha ennek hatása is van. Van, aki visszafordul, benéz még egyszer. Van aki be is ül. Mások mosolyognak, de szeretik az őszinte megnyilatkozásokat.
Néha odaadok egy egy kiadványt. Jelzem, a QR-kód a kiadványon elvezet a zenéhez is. Még ezt is szeretik. Sokan elfogadják.
De természetesen vannak itt is durvábbak. Nem baj. Néha a sör, a bor, vagy más alkohol is hat ilyenkor. Ezt is meg kell érteni. Néha pedig sok korábbi csalódás. Lelkészektől, papoktól, Facebookról, tömegkommunikációból, ideológiákból, megbotránkoztató személyektől, rossz hírekből. Ezt is meg kell érteni.
Sok a rossz hír. Sok a megbotránkoztatás. A lényeg: te ne légy megbotránkoztató. Hanem: megértő. És Szeress. És így képviseld az igazságot. Jézust. Az Ő szeretetével.
És még valami. Éjjel is ott vannak a kiírások. A “beszélgetős székekről”. És nagyon sokan megállnak. A fényfestés miatt, el tudják olvasni a kiírásokat. És megmarad bennük. Úgyhogy másnap, amikor ugyanezen az úton sétálnak, és látják a székeket, már tudják miről van szó. Különösen, amikor ott ül valaki, velem szemben, és beszélgetünk. Vagy éppen imádkozunk.
Látom a szemeket. Tudják, miről van szó. És mindenki eldönti, hogy le akar ülni, vagy sem. Nagyon sokan tudatosan gondolják ezt végig. És tudod mit? Ha idén nem, majd jövőre. Ha még élnek. Ha még élünk. Ha még itt vagyunk. Vagy valaki mással… Év közben. Ha találnak valakit. Aki készen áll leülni velük. Meghallgatni őket. Kérdezgetni őket. És bölcsen átadni az üzenetet. A megmentés üzenetét. Mindig úgy, ahogyan ott, pontosan abban a beszélgetésben, pontosan annak az embernek, szüksége van rá. Mert Jézus ezt teszi. És ha te is ezt teszed, meg fognak menekülni…