A "bekattanás" néha oldódik, vagy legalábbis "rés" keletkezik a felszínén... (2)
Amire veszem a biztatást az Úr Jézustól: "A jótéteményben (a jóban) pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk." (Galata 6, 9.)
Más szóval: "Ne győztettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg!" (Róma 12, 21.)
Vagyis: "Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek." (Róma 12, 18.)
1./ Dávidtól is ezt láttam a "bekattant" Saullal kapcsolatban. Saul elment WC-re egy barlangba. Katonái kint állomásoztak. Ő teljesen egyedül volt, és a helyzetből fakadóan kiszolgáltatottan.
-- Valami egészen különleges módon (mennyei beavatkozás - ami ott van, ha szereted az Urat, és Őt keresed - ez nem egyszerűen "véletlen") pont oda ment be, ahol Dávid bújkált katonáival.
-- A katonák simán mondták: "No, itt a perc, amire vártál - Isten (!) 'kezedbe adta' ellenségedet. Gyorsan intézzük el!" - de Dávid másként látta a helyzetet... "nem. Én nem fogok kezet emelni a felkent királyra. Lehet, hogy az Úr ezt 'így intézte', de ez megpróbálása is lehet a jellemnek, vagy valami másképpen is előre akarhatja vinni a dolgokat... van, lehet más meglátás is, mint a 'fegyveres elintézés'? Más értelme is lehet a helyzetnek?"
-- És Dávid másként cselekedett, mint általában elvárható volt. Nem emelt kezet ellenségére - aki amúgy életére tört, éppen őt kergette életre-halálra - hanem jelzését adta jóindulatának, tiszteletének és Istenben való bizalmának.
-- Csak levágott egy darabot Saul ruhájából, és ahogy Saul dolga végezetten kiment a barlangból, utána kiáltott:
"Uram király! Mikor pedig Saul hátratekinte, Dávid arccal a földre hajolt, és tisztességet tett neki (!!! - megalázta magát, megadta a királyhoz illő tiszteletet... ez is magvetés... ez is jövőformálás...). És mondta Dávid Saulnak: Miért hallgatsz az olyan ember szavaira, aki azt mondja: Íme Dávid romlásodra tör?! (Vannak rosszakaratú emberek, lesznek, akik bevádolnak - de NE hallgass rájuk, lásd a valóságot, a jóindulatot, a tiszteletet és szeretetet.) Íme a mai napon látták a te szemeid, hogy az Úr téged kezembe adott ma a barlangban, és azt mondották, hogy öljelek meg téged, de én kedveztem neked, és azt mondtam: Nem emelem fel kezemet az én uram ellen, mert az Úrnak felkentje ő. Azért atyám! Nézd, ugyan nézd felső ruhádnak szárnyát kezemben, mert mikor levágtam felső ruhádnak szárnyát, nem öltelek meg téged! Azért tudd meg és lássad, hogy nincsen az én kezemben hamisság és semmi gonoszság és nem vétkeztem ellened, de te mégis életem után leselkedel, hogy elveszítsed azt. Az Úr tegyen ítéletet közöttem és közötted, és álljon bosszút az Úr értem rajtad, de az én kezem nem lesz ellened. (Más szóval: ha ellenem támadtál is jogtalanul, nem fogom magam kezébe venni az ítéletet, hanem a jogosan ítélő Úrra hagyom. Kezem nem lesz ellened.) Amint a régi példabeszéd mondja: A gonoszoktól származik a gonoszság; de az én kezem nem lesz ellened. Ki ellen jött ki Izraelnek királya? Kit kergetsz? Egy holt ebet, vagy egy bolhát? (Ez az alázat. "Ki vagyok én a királyhoz képest? Egy holt kutya, egy bolha? Semmi és senki!" S valóban ez a helyzet - ő uralkodó, én pedig egy alattvaló. S erre a helyre is fogok állni. Nem máshová.) Legyen azért az Úr ítélőbiró, és tegyen ítéletet közöttem és közötted, és lássa meg; Ő forgassa az én ügyemet, és szabadítson meg engem kezedből. (Ez viszont egy jelzése és határozott kifejezése annak, hogy jogtalan, amit a király művel, az, hogy az életére támad, hogy kergeti őt - s itt a mennyei bizalom, az Úrra bízta és bízza magát Dávid, s aki őreá támad, az Úrral kerül szembe! - mindezt az alázat és tisztelet talaján, ami viselkedését áthatja... de mégis itt a valóság, itt vannak a tények, amikkel mindenkinek szembe kell néznie.)" (1Sámuel 24, 9-16.)
2./ A legtöbb esetben az emberek jogalapot látnak a visszavágásra, a hadakozásra, sőt, a gyűlöletre és átkozódásra is, ha a másik méltánytalanul viselkedik velük szemben, "bekattan", és nem lehet meggyőzni.
-- Még értetlenek is lesznek, ha te nem úgy viszonyulsz, mint általában szokás.
-- Tanár a suliban, főnök a munkahelyen, (vezető a gyülekezetben?!) - "bekattan", és nem úgy jár el, mint "elvárható lenne" - s máris jön a visszavágás. "Hát, hogy jön hozzá? Innentől 'nem várhatja el' tőlem, hogy én tisztelettel legyek felé! Ha ő ezt tette?!"
-- De az Ige másra indít. Lehet, hogy én nagyon "papucs" vagyok mások szemében... lehet, hogy nem ez a legjobb mód, de én annyira, de annyira hiszek abban, hogy az Úr a másik megtisztelése, a szeretet, a türelem és a jó magvetés útján rést tud nyitni a "bekattanás" szövetén, és meg tudja adni, hogy a másik ráérezzen a valóságra, és akár csak egy-egy pillanatra is, de elháruljon a "bekattanás" keménysége, és meglássa a helyzetet úgy, ahogy az valójában van, ahogy azt az Úr Jézus látja...
-- Jó, értem a válaszod, értem az ellenvetéseket...
-- Igen, igazad van. Nem mindig sikerül.
-- Igen, igazad van, nem mindig tartós.
-- Igen, igazad van, "sokba kerül" - de azért hozzáteszem: nem vesztesz vele sokat, sőt, ez egyúttal jellemedet is építi.
3./ És akkor jöjjön az Ige biztatása... vissza az előző helyzethez. Dávid megszólította Sault, a király meghallotta hangját, és meghallotta, azt is, amit mondott... bármilyen furcsa, ez a "bekattant" uralkodó, a maga téves képzeteivel együtt, rossz tanácsadói ellenében, mégis átélte, hogy rés támadt a "bekattanás" felületén, és átsütött egy pillanatra a megértés - a valóság - napsugara...
"És az lett, hogy amikor elmondta Dávid e szavakat Saul előtt, azt mondta Saul: A te szavad-e ez, fiam, Dávid? És felkiáltott Saul, és sírt (!!! - sírt - ez az, amit az előbb említettem... rés támad a "bekattanás" kemény felületén... eljut a valóság az érzésekhez... áthatja a gondolkodást az, amit eddig kizárt onnan...). És mondta Dávidnak: Te igazságosabb vagy énnálamnál, mert te jót cselekedtél velem, én pedig rosszal fizettem neked. (!!! - bűnbánat? Nem tudom, idáig eljut-e a dolog - sajnos a történetből kiderült, hogy Saulnál nem jutott el idáig - de a bűn időleges meglátása megtörténik. A valósággal való szembesülés, a pillanatnyi belátás - ez előkerül, amikor a "rés" bejön a "bekattanás" sűrű felületén...). És te megmondtad nekem a mai napon, minémű jót cselekedtél velem, hogy az Úr kezedbe adott engem, és te még sem öltél meg engem. Mert ha valaki megtalálja ellenségét, elbocsátja-e őt békében az úton? Annak okáért fizessen az Úr neked jóval azért, amit velem ma cselekedtél. (Hoppá - még egy áldást is mond. Még az Ige alapján megálló következményt is kimondja: "a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk..." - Galata 6, 9.) Most pedig, mivel tudom, hogy te király leszel, (!!! - a rés olyan tágasra nyílt, hogy még a menny is be tudott rajta hatolni, prófétai szóval - Dávid biztatására is?) és Izraelnek királysága a te kezedben állandó lesz. Esküdjél meg nekem most az Úrra, hogy én utánam nem fogod kiirtani maradékomat és nevemet nem fogod kitörölni atyám házából! (Figyelj! A megtapasztalt jóindulatra - akármi lesz is még később - itt támaszkodik, mert a rés olyan erősen hat, a beáramló világosság olyan egyértelművé teszi a dolgokat, hogy még ez a bizalom is feltámad, és megjelenik egy fajta alázat is a kérés formájában. Ezt mind, mind az végzi el, vagyis az Úr úgy tudja elvégezni, hogy te beleadod magad a jóba, a helyes útba, és teszed, adod, ami rajtad áll, irgalmassággal, tisztelettel, önfegyelemmel, önmagad megtagadásával, azzal, hogy a "gonoszt jóval győzöd meg", vagyis akarod, hogy ez megtörténhessen... rajtad ne múljon, te megteszel ennek érdekében mindent...) És Dávid megesküdött Saulnak. És Saul elment haza, Dávid pedig és az ő emberei felmentek az ő erősségükbe. (Időleges megoldás volt, a "bekattanás" sajnos nem szűnt meg, a későbbiekben is újra és újra jelentkezett, de itt, legalább időlegesen, megoldást hozott... és nekünk viszont bemutatta, hogy az Úr "keze rést tud feszíteni" a legkeményebb "bekattanás" szövetén is, és elő tudja hozni a találkozást a valósággal...)." (2Sámuel 24, 17-23.)
4./ Legszívesebben azt mondanám, hogy mindig, és gyorsan bekövetkezik a "rés"... de sajnos nem tudom ezt mondani.
-- Van, amikor 20 év is eltelik... lehet, hogy még több is? - mire eljön a "rés" pillanata.
-- Lehet, hogy te nem is fogod meglátni... (az Úr viszont látja a pillanatokat, és Ő ott van, és tud szólni a megfelelő pillanatban).
-- Lehet, hogy csak "időleges", mint itt Saul esetében is volt. De akkor is volt, és amit te megtettél ennek érdekében, nem volt hiábavaló.
-- Lehet, hogy néha még "rosszabb" is lesz utána a helyzet, a "bekattanás" erősödik... nem tudjuk, mi ezt nem tudjuk előre, nem tudjuk befolyásolni - egyetlen egyet tehetünk: Dáviddal együtt tiszteletet fejezünk ki, türelmesek vagyunk, rábízzuk magunkat az Úrra, és nem vesszük el Őtőle az ítéletet, ami az Övé, és nem a miénk. (1Korinthus 4, . Jakab 5, 9.)
Uram, köszönöm, hogy Te erősíted meg a Tiéidet a jóban, hogy megmaradjanak, és vessék a jó magokat, és képviseljenek Téged, és elvégezzék, amit csak ők tudnak megtenni.
Köszönöm, hogy Te hozod elő az időket, a találkozásokat, a valósággal való szembesüléseket, a magvetésből az aratást.
Te vagy a Békesség Fejedelme, és ahol csak lehet, Te teremtesz békességet, szív szerintit, mélységesen megbékülőt... ezért imádkozom, és ezt kérem, Uram, a Te jóságos munkád gyümölcseként, hogy a Tiéid között meg legyen, mélységesen, és a kívülvalókkal kapcsolatban is beálljon, csodálatos módon... a Te akaratod szerint. Mint a mennyben, úgy itt, a földön i
s. Teljességgel, valósággal, maradandóan. Ámen.
Budapest, 2023. 10. 24