Amid van... Amivel lehet... Amikor csak lehet...
Kétféle ember létezik.
-- Az egyik, ha nincs meg minden felszerelése, és nem jó minden körülménye hozzá, neki sem kezd a feladatának.
-- A másik típus azzal, amije van, nekikezd, és használja azt, majd, ha változik a helyzet, ahhoz is (örömmel) alkalmazkodik, és tovább lép... amire eljut, eljut, azzal, amije van.
Te melyik vagy?
És melyik szerinted a jó?
Én hajlamos vagyok az elsőre, de megtanultam, hogy bölcsebb a második.
-- És ma már ott tartok, hogy amim van, használom, azzal indulok neki, és kicsit bánkódom, hogy "nem tökéletes" amit csinálok, de teszem... s ha valaki segítségemre jön, és valamiben segít tovább lépni, valami új eszközt, ötletet ad, (és meg is tanít rá, hogy tudjam használni), akkor nekiindulok annak is.
-- De, megértettem, hogy az idő nagyon értékes, és ezért, amim van, azzal kezdek neki... de teszem, amit tehetek, mert nem tudom, visszatér-e még a lehetőség...
Ez igaz sok mindenre.
Az Isten országának munkáira is. (Amellett, hogy videófelvételre, hangvágásra, szerkesztésre, könyvkiadásra, stb.)
Ha belegondolok, amikor Kiss Dániel megkeresett bennünket, még a kilencvenes évek elején, hogy el tudnánk-e vállalni, hogy ötperces meséket fogunk készíteni, és a "Kölyökvonal" szolgálat ezeket fogja feltenni telefonvonalaira, és a gyerekek ezeket hallgathatják szerte az országban, igent mondtunk úgy, hogy se studiónk nem volt, se más lehetőségünk... a Lövölde téren az akkori bérelt gyülekezeti irodában - ha jól emlékszem, itt - leültünk körben, és lejátszottuk a kapott mesét, ahogy bírtuk. Az effekteket is ki kellett találni, hogyan csináljuk meg, megcsináltuk. A zenét is, a történet alá. És kész lett. Az első ötperces mese.
Dánielnek tetszett, s az újabb mesék fejében segített, hogy az első jobb minőségű felvevő berendezéseinket beszerezzük. Megtettük. Azokkal folytattuk. (Gyártottuk a meséket, ahogy csak bírtuk. Elkapott a tűz, hogy gyerekek százai, ezrei hallgathatják.)
Utána jött a fejlesztés, már "studiónk" is lett, egy földszinti helyiségben, majd hangszigeteltük tojásdobozokkal, és mindent, lépésről-lépésre alakítottunk.
Ma már nem "telefonvonalon" keresztül érjük el a gyerekeket, de az alapvető készség, hogy amit lehet, azt meg kell tenni, és amink van, azzal elkezdjük, és majd látjuk, "hogyan tovább" - ott van bennünk. És szerintem ezt az Úr Jézus megáldja.
Használd, amid van, és vidd tovább Isten országát azzal.
Még valami: vannak "elkeserítő tényezők" - hírek, amik lelomboznak, vélemények, amik bedöngölnének a földbe, körülmények, amik mérhetetlenül akadályoznak - ha ezekre nézel, nem fogsz továbblépni. De, ha arra nézel, hogy az Úr mit szeretne, mi az Ő akarata, mi az Ő vágya, és mi az, amit ebből - ha csak "piciben is", de - te meg tudsz tenni, akkor megteszed, és ahogy teszed, elindul a fejlődés is. Jó esetben. De, ha nem indulna is, Te legalább megtetted... vagy megpróbáltad.
Vannak sokan, akik a rossz híreket hallva, a meg nem felelő körülményeket látva, csak beszélnek, és nem kezdik el... nem is fognak megvalósítani semmit abból, amit Isten akar. Ha elkezded azzal, amid van, amire neked lehetőséged van, kicsit jobb az esélyed arra, hogy legalább "valami" megvalósuljon a mennyei tervből. És, ahogy ez megvalósul, az Úr melléd áll, és mindig valamivel tovább tud vinni... lehet, hogy nem lesz "tökéletes", mások "jobbat" tudnak csinálni, de, amid neked van, abból, ezt megtetted... és "aki a kicsin hű, sokra bízatik"... én ezt szeretem.
Még valami: "Mert akinek van, annak adatik, és megszaporíttatik..." - ez ebben az esetben azt jelenti, hogy a sok üres (és hitromboló, lelombozó) beszéd helyett neked vannak cselekedeteid, te már legalább teszed, amit tudsz, és ebben vannak tapasztalataid is, és van küzdő imádságod, fel nem adó hűséged, készséged az újrakezdésre... tehát már van valamid, és akkor, ha neked van, akkor neked adatni is fog, és megszaporíttatsz... érted ezt az Igét? Ez ígéret. És azoknak szól, akik megbecsülik az időt, megbecsülik a lehetőséget, még, ha "picit" tudnak is tenni...
Pl. valakit 10.000 km-re távol tőlünk, egy éjjel nagyon megragadott egy gondolat - csokikat látott, fehér szalaggal átkötve, a szalagon ukrán írással igeversek, és a csokikat kosárból adják a menekült családok gyermekeinek a beérkezési oldalon az Úr kedves emberei. Szeretettel, és áldással. Kérdezik a családokat, megáldják a gyerekeket, imádkoznak értük, és segítenek, ahogy tudnak. A kedvesség, a szeretet kiáradása Jézus Krisztushoz vezeti közelebb az embereket.
Ezt leírta egy emailben, és Tibi elolvasta.
Tibit megragadta. Nem sokat várt, nem várta, hogy összegyűljön több tízezer forint, és egységes méretű csokik legyenek, és nyomdailag megnyomott fehér szalagok, önkéntesek csapatával átkössék a csokikat, hanem meghirdette a gyülekezeti messenger csoportban, és a "hírnökök" messengerén ezt a látást, és a gyülekezetben összegyűlt egy szatyornyi mindenféle csoki, lettek igekártyák, ukrán nyelven, rákötve szépen, fényes szalaggal a csokikra, és kivitték a Nyugatiba.
A gyerekeket is megérinti, a szülőket is, azt mondta Tibi, hogy volt, hogy csak sírtak (!!!) a szülők is, ő is, aki átadta, és ez a sírás összekapcsolta őket... az Úr volt ott, érezhetően.
Mit mondjak?
Ilyen az Isten országa. Amid van, azzal kezded el.
És közben megtudtam a Mai Ige vezetőjétől, Nemes Nándortól, hogy most jön ki, csütörtökön, a Mai Ige "különszáma", ukrán nyelven, 32 oldalban, kifejezetten erre a szükséghelyzetre. Elkerül Kárpátaljára is, hiszen tömegek érkeznek oda, és maradnak, ameddig tudnak, még ott, akik nem akarnak külföldre menekülni, de jut itthonra is, Magyarországra is, a menekültek számára. Kértünk, és kapunk 500 darabot. És lesz a gyerekeknek csoki, a felnőtteknek evangélium, ukrán nyelven... és Jézus ott van ebben az egészben.
Persze abban is, hogy szállást is kapjanak, és ellátást, akik érkeznek - milyen áldás, hogy Magyarország így fogadja őket (Uram, köszönöm Neked, és kérlek, a Te szereteted járja át mindazokat, akik ebben részt vesznek, a nem hívőket is, ők is ismerjenek meg Téged, és azokat, akik érkeznek, a teljes bizonytalanságra... légy közel hozzájuk, tudjanak megszólítani Téged, Uram. Köszönöm, köszönöm Neked. Ámen.) - és milyen csodálatos, hogy a "kicsiny kezdetet" az Úr meg tudja áldani, meg is áldja. Ámen.
2022. 03. 13.