Áldás 2022.02
Ahogy elolvasod a 72. Zsoltárt, ezt olvasod az első sorában: "Salamoné" - s azt gondolnád, ő írta. De nem. Az utolsó sorban ezt olvasod: "Itt végződnek Dávid zsoltárai." Tehát Dávidé volt ez a zsoltár is.
Ez a zsoltár végig áldás, áldással van tele. Ha szeretnél sok áldást olvasni, egy uralkodó életére kimondott áldásokat, sőt, néhol már egészen úgy látod, hogy itt a Messiás-király áldásáról van szó, az Ő országára mondják ki ezt a sok jót, s odaállsz te is, és mondod, vele együtt.
Az áldás lerögzítést is jelent. Kijelentést, mi legyen, mi történjen. Mi az a jó, ami megvalósuljon.
Az áldás azt is jelenti, hogy odaállsz mögé, "beleteszed magad", nem csak szó a szájadon, hanem mélységes vágy benned, kívánság, hogy "Így legyen!".
Az a sok terület, amit felsorolsz, így a zsoltárral együtt, mind fontos az Úr előtt, és valójában Ő az, aki indít, hogy mondd ki az áldást.
Dávid fiára mondta ki ezt a sok áldást. De előrelátott, hiszen Nátán próféciája is előre, messze időkre szólt, a Messiás-királyra, s Dávid az Ő uralmára is gondolt (szerintem - mert, hogy a prófétai zsoltárok ilyenek, a Szentlélek által előre szólnak, az Úr Jézusról, akár eljöveteléről, földi itt létéről, akár szenvedéséről, akár haláláról és feltámadásáról, akár pedig következő dicsőségéről van szó) - de ugyanakkor a jövendő királyt, saját fiát is látta maga előtt.
Ha te a fiaidra gondolsz és természetesen lányaidra, az ő életükre, az ő jövőjükre, ugyanígy kimondhatod az áldó szót. Isten akarata az áldás, Isten akarata, hogy legyenek áldottak - "az ő magzata áldott" (Zsoltárok 37, 26.) - és Isten akarata, hogy mondd ki, tedd rá, rögzítsd le az áldást. Akarja, hogy az áldás nemzedéke légy, és te, aki áldott vagy (ha Jézusé az életed, ha Jézussal jársz, ha Neki rendelted alá az életedet), az áldást áraszd tovább az életeddel.
Ebből a 72. zsoltárból sok verset meg tudsz feleltetni, sokat a Szentlélek megelevenít számodra, és ki tudod mondani saját magzataidra is, és sok más Igét is előhoz az Úr, ha így figyeled az Úr beszédét. Mit ragadhatsz meg, hogy áldásra használd, mit mondhatsz ki, hogy az Úr legjobb terve megvalósulhasson imádságod, áldásod, lerögzítésed által is. Légy az áldás embere, mondd az áldást, erősítsd meg az áldást, és újra és újra rögzítsd le az Úr jó akaratát.
A görögben az áldás szó az "eulogeó" - "jót mondani". A legjobb, amit kimondhatsz, az Úr jó terve, jó szándéka, jó akarata. És ahogy ezt lerögzíted, te is belesimulsz, és odarendeled az életedet, újra és újra. És azokat, akikre kimondod az áldást, is idehozod szavaiddal, lerögzítő kijelentéseddel. Isten beszédét szólod, s az Úr beszéde nem fog üresen visszatérni, hanem cselekedni fog. Megteszi azt, amiért kijött, amiért ki lett küldve a mennyből.
Itt az istenfélők áldott élete az Igében:
"Az Úr megemlékezik mi rólunk és megáld minket. Megáldja Izrael házát, megáldja Áronnak házát. Megáldja azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat. (Téged is, ha Ővele jársz, Neki rendelted alá az életedet, az Övé vagy.) Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat. Áldottai vagytok ti az Úrnak, Aki teremtette a mennyet és a földet." (Zsoltárok 115, 12-15.)
Itt az áldó lelkület alapja az Igében:
"Végezetre mindnyájan legyetek egyértelműek (homophrón - egyetértők, összhangban levők, összhangot keresők), rokonérzelműek (szümpathész - beleérző, megértő, együtt érző, részvétet érző), atyafiszeretők (philadelphosz - testvérként szerető), irgalmasak (eüszplangkhnosz - könyörületes, megindulni tudó, együttérző), kegyesek (philophrón - baráti, szíves, készséges, jóindulatú). Nem fizetvén gonosszal a gonoszért (ez alapkiindulás, egy más lelkület járja át), avagy szidalommal a szidalomért (mélyen végződik el a Szentlélek által, és újra és újra megerősíti bennünk az Úr, ahogy átmegyünk a megpróbáló helyzeteken, s engedjük Őt hatni, Őt megszólalni, Őt irányba állítani bennünket). Sőt ellenkezőleg (!!! - a gonoszt jóval győzd meg) áldást mondván (eulogeó - jót mond, dicsér, megáld), TUDVA (!!! - ez a hit általi látásmód, ez a bizonyosság, hogy tudod, mire vagy elhívva, mit végzett el érted az Úr, és mire állított be téged munkájába), hogy ARRA hivattatok el, hogy áldást örököljetek (ez a vége mindennek - az áldás öröklése... de közben is, míg ezen a földön járunk, az áldásban járunk, hiszen Ábrahám áldása lett a miénk, akinek magvában - az Úr Jézusban - lett megáldva és lesz megáldva az összes nép ezen a földön, és ez a Szentlélek által már itt, most, ezen a földön megvalósul - Galata 3, 13-14. Efézus 1, 14.). Mert aki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól (pauó - pauzázd le a nyelvedet, ha gonoszt akarna mondani, kapcsold le, ne engedd), és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot (dólosz - semmi csalást, semmi gonoszt, semmi ravaszt, semmi hamisat, semmi félrevezetőt, semmit, ami becsapja a másikat, ami csali, amiben csel van, csapda... semmit). Forduljon el a gonosztól (kerülje ki, térjen el tőle, mindattól, ami züllött, romlott, káros, ócska, értéktelen, hitvány, káros, ártalmas, stb.), és cselekedjen jót. Keresse (dzéteó - törekedj rá) a békességet, és kövesse (diókó - kergesse, akarja minden áron) azt." (1Péter 3, 8-11.)
És most itt a 72. Zsoltárból néhány vers, hogy ezen a helyen is lásd az áldást, gyakorlatban:
"Isten, a Te ítéleteidet add a királynak, és a Te igazságodat a király fiának. (Ez a kérés, ahogy odateszi fiát az Úr elé, jövőjét.) Hadd ítélje népedet igazsággal, és a Te szegényeidet méltányossággal. (Ugye, hogy az Úr terve van a középpontban, az Ő akaratának megvalósítása?) Teremjenek a hegyek békességet a népnek, és a halmok igazságot. (Legyen! Történjen... az Úr legyen benne a jó folyamatában, gyümölcsében.) Legyen bírája a nép szegényeinek, segítsen a szűkölködőnek fiain, és törje össze az erőszakoskodót. (A helyes hozzáállás, a méltányosság, az igazság és a jogosság jellemezze, s az egész környezetére ez hasson ki.) Féljenek Téged, amíg a nap áll és ameddig a hold fénylik, nemzedékről nemzedékre. (Ez lesz a jó gyümölcse annak, amit tesz, az emberek az Úrhoz fordulnak... az Ő jelenléte hatja át az egész társadalmat - hiszen az uralkodó uralkodása mindenkire kihat.) Szálljon alá, mint eső a rétre, mint zápor, amely megöntözi a földet. (Az Úr ismerete... ez ki tud hatni, az Úr jelenléte áthatja az egész népet, és mindazt, ami ott van, ami körülöttünk van... s ez jó, jó lesz belőle... valami ilyesmit fejez ki ez a kép, amellett, hogy persze a mezőgazdaságban kell az eső, és ezért is imádkozunk, s ha országunkat áldjuk, ezt is belevesszük.) Virágozzon az ő idejében az igaz és a béke teljessége, amíg nem lesz a hold. (Vagyis, végig... a legutolsó időkig...)" (Zsoltárok 72, 1-7.)
Ha elolvasod az egészet, meglátod majd azt, ami az Úr országára vonatkozik - mondd ki ezt is áldásként, bátran - és mi minden, amit a mi mostani időszakunkra tudsz kimondani. A mi országunkra, Magyarországra, a mi környezetünkre, a mi népünkre is, és arra az időszakra, ami előttünk van. Áldás, áldás, áldás... sok rossz beszéd helyett, amivel emberek kritizálják azokat, akik hordják a terheket és másokért teszik le az életüket. Az országban is, az Eklézsiában is, a családokban is, az iskolákban és minden helyen... áldás, áldás, áldás...
Ámen