APCSEL TANULMÁNYOZÁS – 10.
Apcs 10:1 Volt pedig Cézáreában egy Kornélius nevű férfiú, százados (centurio) az úgynevezett itáliai seregből.
Apcs 10:2 Jámbor (euszebész) és istenfélő (phobeo Theo) egész házanépével (oikosz) együtt, aki sok alamizsnát (eleémoszüné) osztogatott (poieó) a népnek, és szüntelen (diapantosz) könyörgött (deomai) Istennek.
Apcs 10:3 [Ez] látta látásban (horama-tosz) világosan (phanerósz), a napnak mintegy kilencedik órája (15:00) körül, hogy az Istennek angyala bement (eiszerhomai) őhozzá, és mondta neki: Kornélius!
Apcs 10:4 Ő pedig szemeit reá függesztve (atenidzó) és megrémülve (emphobosz ginomai) mondta: Mi az, Uram? Az pedig mondta neki: A te könyörgéseid (proszeükhé) és alamizsnáid (eleémoszüné -ész) felmentek (anabainó) Isten elé (enópion) emlékezetnek (mnémoszünon) okáért.
Apcs 10:5 Most azért küldj (pempó) Joppéba embereket, és hívasd magadhoz Simont, aki neveztetik Péternek;
Apcs 10:6 Ő egy Simon [nevű] tímárnál (bürszerusz -eósz) van szálláson (xenidzó), akinek háza a tenger mellett van. Ő megmondja (laleó) neked, mit kell (dei) cselekedned (poieó).
Apcs 10:7 Amint pedig elment (aperhomai) az angyal, aki Kornéliussal beszélt (laleó), szólított (phóneó) kettőt az ő szolgái (oiketész) közül, és egy kegyes (euszebész) vitézt (sztratiótész) azok közül, akik rendelkezésére (proszkartereó) álltak.
Apcs 10:8 És elmondva (exégeomai) nekik mindent, elküldte (aposztelló) őket Joppéba.
Apcs 10:9 Másnap pedig, amíg azok mentek (hodoiporeó) és közeledtek (eggidzó) a városhoz, felment (anabainó) Péter a háznak felső (to dóma -tosz) részére imádkozni (proszeühomai) hat óra (12:00) tájban (peri).
Apcs 10:10 Megéhezett azonban, és akart enni. Míg azonban azok ételt készítettek (paraszkeüadzó), szállt (epipiptó) őreá elragadtatás (hé extaszisz -eósz).
Apcs 10:11 És látta (theóreó), hogy az ég megnyílt (anoigó) és leszállt (katabainó) őhozzá valami edény (to szkeuosz -usz), mint egy nagy lepedő (othoné), négy sarkánál fogva felkötve, és leeresztve (kathiémi) a földre (hé gé -ész).
Apcs 10:12 Melyben voltak (hüparkhó) mindenféle földi négylábú állatok (tetrapousz,oun, Gen: tetrapodosz), vadak (to thérion -ou), csúszómászó állatok (ho herpeton -ou) és égi madarak (to peteinon -ou).
Apcs 10:13 És szózat (hé phoné -ész) lett (ginomai) őhozzá: Kelj (anisztémi) fel Péter, öljed (thüó) és egyél (phag)!
Apcs 10:14 Péter pedig mondta: Semmiképpen sem (médamósz), Uram, mert sohasem (oudepote) ettem semmi közönségeset (koinosz, é, on), vagy tisztátalant (akathartosz, on).
Apcs 10:15 És ismét (palin) szózat (hé pohoné -ész) [lett] őhozzá másodszor (deuterosz, a, on) is: Amiket az Isten megtisztított (katharidzó), te (szü) ne (mé) mondd (koinoó) tisztátalanoknak (koinoó).
Apcs 10:16 Ez (touto) pedig (de) három (trisz) ízben történt (ginomai), és ismét (pálin) felvitetett (analambanó) az edény (to szkeuosz -ousz) az égbe (ho ouranosz -ou).
Apcs 10:17 Amint (hósz) pedig (de) Péter magában (en heauton) tűnődött (diaporeó), mi lehet az a látás (to horama -atosz), amelyet látott (eidó), íme (idou) a férfiak (ho anér, androsz), akiket Kornélius küldött (aposztelló), megtudakozva (dierótaó) a Simon házát (hé oikia -asz), odaérkeztek (ephisztémi) a kapuhoz (o pülón -ónosz).
Apcs 10:18 És bekiáltva (phóneó) (meg)tudakolták (pünthanomai), vajon (ei) Simon, aki neveztetik (epikaleó) Péternek, ott (enthade) van-e szálláson (xenidzó)?
Apcs 10:19 És amíg (de) Péter a látás (to horama -atosz) felől (peri) gondolkodott (enthümeomai), mondta (epó) neki (autosz -é, -o) a Lélek: Íme (idou) három (treisz, N: tria) férfiú (anér, androsz) keres (dzéteó) téged (sze).
Apcs 10:20 Nosza (alla) kelj fel (anisztémi), eredj alá (katabainó), és minden kételkedés (diakrinó) nélkül (médeisz, médemia, méden) menj el (poreuomai) ővelük (szün) : mert (dioti) én küldtem (aposztelló) őket (autosz, -é, -o).
Apcs 10:21 Alámenve (katabainó) azért Péter a férfiakhoz, akiket Kornélius küldött (aposztelló) őhozzá, mondta: Íme (idou), én vagyok, akit kerestek (dzéteó). Mi dolog (hé aitia -asz) az, amiért jöttetek (pareimi)?
Apcs 10:22 Ők pedig mondták: Kornélius százados (hekatontarkhész), igaz (dikaiosz, a, on) és istenfélő (phobeó Theosz) férfiú, aki mellett a zsidók (joudaiosz, aia, aion) egész (holosz, -é, -on) népe (to ethnosz, -ousz) jó bizonyságot tesz (martüreó), szent angyal által (üpo) megintetett (krhématidzó), hogy hívasson (metapempó) téged (sze) házához, és halljon (akouó) tőled valami dolgokról (to rhéma -atosz).
Apcs 10:23 Behívva (eiszkaleó) azért őket, szállására fogadta (xenidzó). Másnap (epaurion) pedig elment (exerhomai) Péter ővelük, és a joppébeli atyafiak (ho adelphosz) közül is némelyek együtt mentek (szünerkhomai) ővele.
Apcs 10:24 És másnap (epaurion) eljutottak (eiszerkhomai) Cézáreába. Kornélius pedig várta (proszdokaó) őket, egybegyűjtve (szügkaleó) rokonait (szüggenész -esz) és jó (anagkaiosz, -a, -on) barátait (ho philosz -ou).
Apcs 10:25 És történt, hogy amint (hósz) Péter bement (eiszerkhomai), Kornélius elébe (autosz, -é, -o) menve (szünantaó), lábaihoz borulva (piptó) imádta (proszküneó) [őt].
Apcs 10:26 Péter azonban felemelte (egeiró) őt, mondva: Kelj fel (anisztémi). Én magam is (kagó) ember (ho antróposz, -ou) vagyok.
Apcs 10:27 És beszélgetve (szünomileó) vele, belépett (eiszerkhomai), és talált (heuriszkó) sokakat egybegyűlve (szünerkhomai).
Apcs 10:28 És mondta (phémi) nekik: Ti tudjátok (episztmai), hogy tilalmas (athemitosz -on) zsidó (joudaiosz, -aia, -aion) embernek (ho anér, androsz) más nemzetbelivel (allophülosz, -on) barátkozni (kollaó !), vagy hozzámenni (proszerkhomai). De nekem az Isten megmutatta (deiknüó, deiknümi), hogy senkit (médeisz, médemia, méden) se mondjak (legó) közönséges (koinosz, -é, -on), vagy tisztátalan (akathartosz, -on) embernek (ho antóposz, -ou).
Apcs 10:29 Annak okáért ellentmondás nélkül (anantirrhétosz) el is jöttem(erkhomai), miután meghívattam (metapempó). Azt kérdem (pünthanomai) azért, mi okból (ho logosz, -ou) hívattatok (metapempó) engem?
Apcs 10:30 És Kornélius mondta (phémi) : Negyednaptól (tetartosz, -é, -on) fogva (apo) mind ez óráig böjtöltem (nészteuó – émén), és kilenc órakor imádkoztam (proszeukhomai) az én házamban (ho oikosz, -ou). És íme (idou) egy férfiú (ho anér, androsz) állt meg (hisztémi) előttem (enópion mou) fényes (lamprosz, -a, -on) ruhában (hé eszthész, -étosz).
Apcs 10:31 És mondta (phémi) : Kornélius, meghallgattatott (eiszakouó) a te imádságod (proszeukhé, -ész), és a te alamizsnáid (eleémoszüné, -ész) emlékezetbe (mnaomai) jutottak Isten előtt (enópion).
Apcs 10:32 Küldj (pempó) el azért Joppéba, és hívasd (metakaleó) magadhoz Simont, aki Péternek neveztetik (epikaleó). Ez Simon tímár (ho bürszeusz, -eósz) házában van szálláson (xenidzó) a tenger mellett. Ő, miután eljön (paraginomai), szól (laleó) neked (szoi).
Apcs 10:33 Azonnal (exautész) azért (oun) küldtem (pempó) hozzád (prosz sze). És te jól (kalósz) tetted poieó), hogy eljöttél (paraginomai). Most (nün) azért (oun) mi (hémeisz) mindnyájan (pasz, pasza, pan) az Isten előtt (enópion) állunk (pareimi), hogy meghallgassuk (akouó) mindazokat (pasz, pasza, pan), amiket Isten neked (szoi) parancsolt (prosztasszó).
Apcs 10:34 Péter pedig megnyitva (anoigó) száját (to sztoma, -atosz), mondta (epo). Bizonnyal (epi hé aléteia, -asz) látom (katalambanó !), hogy nem (ou, ouk, oukh – eszti) személyválogató (proszópoléptész) az Isten.
Apcs 10:35 Hanem minden nemzetben (ethnosz, -ousz) kedves (dektosz, é, on) Őelőtte, aki Őt féli (phobeó) és igazságot (hé dikaioszüné, -ész) cselekszik (ergadzomai).
Apcs 10:36 Azt az Igét, amelyet elküldött (aposztelló) az Izrael fiainak, hirdetve (euaggelidzó) békességet (hé eiréné, -ész) a Jézus Krisztus által (Ő mindeneknek Ura).
Apcs 10:37 Ti ismeritek (eidó) azt a dolgot (to rhéma, -atosz), amely lett (ginomai) az egész Júdeában, Galileától kezdve (arkhomai), az után a keresztség után, amelyet János prédikált (kérüsszó).
Apcs 10:38 A názáreti Jézust, mint kente fel (khrió) Őt az Isten Szent Lélekkel és hatalommal (hé dünamisz, -eósz), Aki széjjeljárt (dierkhomai), jót téve (euergeteó) és meggyógyítva (iaomai) mindeneket, akik az ördög hatalma (katadünaszteuó) alatt voltak. Mert az Isten volt Ővele.
Apcs 10:39 És mi (hémeisz) vagyunk (eszmen) bizonyságai (ho mártüsz, mártürosz) mindazoknak, amiket mind a zsidóknak tartományában (hé khóra, -asz), mind Jeruzsálemben cselekedett (poieó). Akit megöltek (anaireó), fára (to xülon, -ou) feszítve (kremannümi).
Apcs 10:40 Ezt az Isten feltámasztotta (egeiró) harmadnapon, és megadta (didómi), hogy Ő megjelenjen nyilván (emphanész, -esz).
Apcs 10:41 Nem az egész népnek, hanem az Istentől eleve választott (prokheirotoneó) bizonyságoknak (ho martüsz, martürosz), nekünk, akik együtt ettünk (szüneszthió) és együtt ittunk (szünpino) Ővele, miután feltámadt (anisztémi) halottaiból (ek nekrosz,-a,-on... ho nekrosz, -ou).
Apcs 10:42 És megparancsolta (parangelló) nekünk, hogy hirdessük (kérüsszó) a népnek (ho kritész, -ou), és tegyünk bizonyságot (diamartüromai), hogy Ő az Istentől rendelt (oridzó) bírája élőknek és holtaknak.
Apcs 10:43 Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek (hé hamartia,-asz) bocsánatát (hé apheszisz,-eósz) veszi (lambanó) az Ő neve által mindenki, aki hisz Őbenne.
Apcs 10:44 Mikor még szólta (laleó) Péter ez Igéket (to rhéma,-atosz), leszállt (epipiptó) a Szent Lélek mindazokra, akik hallgatták e beszédet (ho logosz).
Apcs 10:45 És elálmélkodtak (exisztémi) a zsidóságból való (hé peritomé,-ész) hívők (pisztosz,-é,-on), mindazok (hoszosz,-é,-on), akik Péterrel együtt mentek (szünerkhomai), hogy a pogányokra is kitöltetett ekkheó, ekkhünó) a Szent Lélek ajándéka (hé dórea,-asz).
Apcs 10:46 Mert hallották, hogy ők nyelveken szólnak és magasztalják (megalünó) az Istent. Akkor felelt Péter:
Apcs 10:47 Vajon eltilthatja-e (kólűó) valaki a vizet, hogy ezek meg ne keresztelkedjenek, akik vették (lambanó) a Szent Lelket miképpen mi is?
Apcs 10:48 És parancsolta (prosztasszó), hogy keresztelkedjenek meg az Úrnak nevében. Akkor kérték (erótaó) őt, hogy maradjon (epimenó) náluk néhány napig.
I./ A történet végigolvasása.
II./ A történet felosztása:
A./ Cornelius és az angyal.
--Cornelius.
--Az angyal megjelenése.
--Engedelmesség – a megfelelő személyek kiküldése.
B./ Péter és Cornelius küldöttei.
--Péter és a látomás.
--A küldöttek megérkeznek és a találkozás Péterrel.
--Vendégség és út visszafelé.
C./ Másnap Corneliusnál.
--A megérkezés és megismerkedés.
--Igehirdetés a vendégek jelenlétében.
--A Szentlélek leszáll és vízkeresztség.
III./ Kit mi ragadott meg.
1./ IDŐZÍTÉS.
Olyan, mintha egy dokumentum filmet látnánk. Különböző helyszínekkel. Időzítéssel. És egyszerre – párhuzamosan – játszódó cselekményekkel. Nagyon valóságos.
A mi Istenünk az időzítés – az előkészítés és kibontakoztatás – Istene.
2./ A Szentlélek leszállása.
„Formabontó” – nem a dogmatikus elvárásoknak megfelelően következik be.
--Pogányokra.
--Mielőtt kimondták volna, hogy megtértek.
--Vízkeresztség előtt.
„Bátor” – mert fontosnak tartja, hogy továbblépés legyen, EHHEZ kellett ez a mennyei „formabontás” ... „innentől már ki tilthatja el ezeket, hogy megkeresztelkedjenek”... hm... attól kellett tartani, hogy lennének, akik „eltiltanák” a „pogányokat” attól, hogy megkeresztelkedjenek, illetve, hogy lennének, akik „eltiltanák pl. Pétert attól”, hogy megkeresztelje a pogányokat. Nos, ezt a gondolkodásmódot KEZELNI kellett a mennyből.
--Hát, EZÉRT történt így, valószínűleg, ahogy történt.
--Meg talán azért, mert ANNYIRA nyitottak, elfogadók és készségesek voltak ezek a megtérő pogányok, hogy egyszerűen JÖTT a Szentlélek, és betöltötte őket. S ez a zsidó hátterű tanítványok számára is „lecke” volt, illetve elgondolkodtató, és példa, amire lehetett hivatkozni ezután minden felé. :)
3./ Az Úr szereti Pétert minden akadályával együtt, és EGYÜTT munkálkodik vele... megmondja, MENJEN, Péter megy, és utána cselekszik. Immár a Lélek sodrásában. :)
IV./ Újságírói kérdések:
A./ Ki
B./ Hol
C./ Mikor
D./ Mit tett
E./ Milyen következményekkel
F./ Ha tudjuk – milyen indítékkal
G./ Mi lett belőle
A./ A történet szereplői:
1./ Cornelius
2./ Angyal
3./ A kiküldöttek (két szolga és egy eüszebész katona)
4./ Péter
5./ Az Úr a háttérből – a látomás mögött, aki mutatja a képet és aki szól.
6./ A Szentlélek – aki szól Péternek.
7./ Péter kísérői – névtelenül, hatan.
8./ A vendégek – névtelenül, sokan.
9./ A Szentlélek – aki leszáll. (Az Úr Jézus, Aki küldi.)