Húúú! Ez jó volt, nagyon. Acs 9-ből Éneás meggyógyítása. Acs 9,32-35.
Csak négy vers, de mennyi minden van benne.
Kezdtük a "szentekkel", ez nem is volt benne a jegyzetben, de egy gyors áttekintést kaptunk az Igéből arról, ahogy az Úr Jézus megszentel, és ahogy mi az Ő ajándékból kapott szentségében - szentsége szerint, szentségének erejével (Szentlelke erejével) - járunk most itt a hétköznapokban. Ha pedig elszúrnánk: 1Jn 1,9 - "Ha megvalljuk bűneinket, HŰ és IGAZ, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól." 🙂
Utána lerögzítettük, hogy EZ a gyülekezet. A "szentek közössége", a szentek népe ezen a földön. Aki nem "életszerűtlenek", nem "elszakadtak", hanem akik hordják szívükben a mennyet, és így képviselik azt, bárhol járjanak is.
Utána, a felfedező bibliatanulmányozásunk - közös, Zoom-csoportos testvéreimmel végzett felfedezésünk - során megnéztük az un. újságírói kérdéseket:
KI, HOL, MIKOR, MILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT, MIT TETT, MILYEN KÖVETKEZMÉNNYEL (MI TÖRTÉNT), ÉS MÉG AMIT FEL LEHET KUTATNI... PL. MILYEN INDÍTÉKKAL, HOGYAN, stb.
Nos, ezeket végig is néztük.
S közben, amiket a jegyzetben leírtam, igyekeztem beleilleszteni.
A jegyzetet most itt megosztom - de előtte mondom, ha szeretnél a Zoom-ba bekapcsolódni (mi utána is együtt maradunk még kicsit, imádkozunk egymásért, örvendezünk egymással, szerte az országból, és Európa több országából), akkor keresd Szabó Erikát itt a FB-n, és a "Tanuljunk együtt igeverset minden nap" c. FB csoport útján... kérd a linket, és be tudsz kapcsolódni. (Hétfőnként tartjuk a bibliaiskolát, 17:30-tól, nyilvános közvetítéssel 19:00-ig, s utána még egy félórát, vagy többet, közösségben, Zoom-on, imádságban és sok bizonyságtétellel... Ez a közösség NINCS felekezethez kötve, és szeretet s elfogadás alapján működik, tisztelettel és örömmel.) 🙂
No, itt vannak a jegyzeteim:
Apcs 9:32 Történt pedig, hogy Péter, amikor mindnyájukat bejárta (dierhomai), lement (katerhomai) a Liddában lakozó szentekhez (hagiosz) is.
Apcs 9:33 Talált pedig ott egy Éneás nevű embert, ki nyolc esztendő óta ágyban feküdt, aki gutaütött (paralüó) volt.
Apcs 9:34 És mondta neki Péter: Éneás, gyógyítson (iaomai) meg téged a Jézus Krisztus: kelj föl, vesd meg magad az ágyadat! És azonnal (euthetósz) felkelt (anisztémi).
Apcs 9:35 És látták őt mindnyájan, akik laktak Liddában és Sáronban, akik megtértek (episztrephó) az Úrhoz.
1./ A látogatók – összekötők, gondoskodók – szolgálata.
Az apostolok, mármint a 12 és a gyülekezet kiküldöttjei (aposztolosz ezt jelenti) járták a gyülekezeteket. Segítettek, tanítottak, amit láttak, az Úr elé vitték és iránymutatást adtak. (Amikor Titusnak ír az apostol, pontosan erről beszél vele. Tit 1,5.2,7-8. Az Acs-ben ezt olvassuk: „Visszatérve most, látogassuk meg a mi testvéreinket minden városban, melyben hirdettük az Úrnak Igéjét, hogyan vannak...” Acs 15,36.) 🙂
--A testvéreknek szükségük van biztatásra, tanításra és korrekcióra.
--A testvéreknek JÓ ÉRZÉS volt arra gondolni, hogy TUDNAK róluk, eljönnek hozzájuk, meghallgatják őket, imádkoznak értük és segítik az ő életüket (növekedésüket) is.
--Ez biztonságot is jelent, mert tudnak rólunk, imádkoznak értünk, és ha rossz irányba haladnánk, korrigálnak bennünket. Szeretnek minket. Jó érzés az elrejtettség... és ez, emberi szinten, emberi – gyülekezeti – kapcsolatok szintjén ezt is jelenti – NEM pedig „kiszolgáltatottságot” és szervezeti, vagy hatalmaskodási értelemben „hierarchikus” viszonyokat. Az igazi apostolságnak ILYEN hatása van. És ez jó érzéssel tölti el az embereket. (Persze a visszaélés, a hatalmaskodás, az elnyomás, a másik életének lenyomása és kibontakozni nem engedése pontosan az ELLENKEZŐJE ennek, s erről az Ige is ugyanígy vélekedik: 1Pét 5,1-5. Mint „presbitertárs” kéri az apostol, hogy a presbiterek örömmel legeltessék Istennek köztük levő nyáját – az Úréi a testvérek, nem az övéik – és ne rút nyerészkedési indítékból és ne is uralkodással. Ellenkezőleg: példaképei legyenek a nyájnak. Tehát, ez egy igazi „apostoli” hozzáállás, amiben a TÁRS-JELLEG, a JÓ keresése és munkálása dominál, és ő maga sem „hatalmaskodik”, nem „parancsolgat”, hanem iránymutatást ad és kérlel... saját maga is PÉLDÁT adva a jóra, a helyes hozzáállásra és megközelítésre. A „hatalommal” való „helyes élésre”. ) 🙂
2./ Földrajzi helyek.
Lidda.
--„Lüdda” – héber eredetű (lod) helyiségnév. Joppétól (Jaffától) kb. 15 km-re DK-re.
--Joppé Jónás városa volt, vagyis nem szülő- és lakóvárosa, (az Gát Héfer volt), hanem a hely, ahol hajóra szállt, menekülve az Úr küldetése elől. Kikötőváros. Jáfó, héber eredetű földrajzi név, jelentése: szép – tengerparti város volt Judea tartományban.
Sárón.
--Szarón – héber eredetű földrajzi név, jelentése: sík terület. Sík vidék volt Cézárea és Joppé között.
Apcs 9:32 Történt pedig, hogy Péter, amikor mindnyájukat bejárta (dierhomai), lement (katerhomai) a Liddában lakozó szentekhez (hagiosz) is.
Apcs 9:33 Talált pedig ott egy Éneás nevű embert, ki nyolc esztendő óta ágyban feküdt, aki gutaütött (paralüó) volt.
Apcs 9:34 És mondta neki Péter: Éneás, gyógyítson (iaomai) meg téged a Jézus Krisztus: kelj föl, vesd meg magad az ágyadat! És azonnal (euthetósz) felkelt (anisztémi).
Apcs 9:35 És látták őt mindnyájan, akik laktak Liddában és Sáronban, akik megtértek (episztrephó) az Úrhoz.
3./ A csoda.
Amikor valaki 8 éve paralitikus – megbénult – akkor izmai is elsorvadnak, a leggondosabb kezelés (gyógytorna) mellett is. Ha nem vigyáznak rá – nem forgatják rendszeresen – felfekvések is kialakulnak, amik fájdalmasak, fertőzést is okozhatnak, sőt, halált is. Éneást valószínűleg gondos kezekkel ápolták, szerették, így bírta ki 8 éven át.
--A csoda a gyógyulásban és a gyógyulás AZONNALI jellegében is meglátszott.
„Azonnal felkelt...”, ahogy Péter ezt mondta: Vesd meg magad az ágyadat... 🙂
--Amit 8 éven át nem tudott megtenni, most az övé lett. Áldás és gondoskodás az Úrtól. És csoda, ami letagadhatatlan volt.
--Ez nem orvosi ellátásból fakadó gyógyulás volt. Ez csoda volt, egyértelműen.
a./ Jöttek hozzá. Nézegették, tapogatták, hallgatták – és hittek. Akik még nem voltak megtérve, megtértek.
aa./ Mint annak idején Lázárhoz is, akit az Úr Jézus feltámasztott negyednapos halotti állapotából...
bb./ S ahogy a tömegek megkeresték, a főpapok eldöntötték, hogy még Lázárt is meg fogják ölni. Jn 12,9-11. „apokteinó” – végezni vele, elpusztítani, leszámolni...
cc./ Mint ahogy Damaszkuszban Saulussal is, és később ugyanígy Jeruzsálemben is. dd./ Pontosan, mint ahogy korábban ő is ezt akarta Istvánnal és mindenkivel aki az Úr Jézus nevét segítségül hívja...
ee./ Mert akik NEM akarták az Urat követni teljes szívükből, MEGÉREZTÉK, hogy a CSODA egy „aratási eszköz”, és ezt eltüntetni csak a gyilkosság útján gondolták megvalósíthatónak... hogy az ÉRVET – a TÉNYT – az emberek szeme elől eltüntessék...
ff./ Mert ez az ördög indítéka, aki embergyilkos volt kezdettől fogva – Jn 8,44.
gg./ Az elhallgattatás szándéka, a megsemmisítésé, amikor már NINCSENEK érvek, mert a CSODA nyilvánvaló... de, ha valaki NEM AKAR megtérni, keresni fogja, hogy valahogy eltüntesse ezt az érvet, hogy ne kelljen lelkiismeretfurdalással, önmagát elítélve élnie... inkább haljon meg a másik, és így a „tömegeket” is vissza lehet tartani attól, hogy „félre térjenek” és „befolyás alá kerüljenek”...
b./ Ha valaki KÉSZEN áll arra, hogy Istené lehessen az „utolsó szó”, és kész arra, hogy megtérjen, az egy ilyen CSODA hatása alatt sokkal könnyebben dönt...
aa./ Felismeri, hogy OTT az élő Isten, és hogy Ő egy CSELEKVŐ Isten, Akinek VAN akarata, és ezt az akaratot ÁT LEHET ÉLNI, és ennek LEHET engedni... s megtér.
Egész életére nézve, jövőjére nézve is.
Aki készen áll rá... a csoda, ilyen értelemben „aratási eszköz” (is – mert szükségletbetöltési „eszköz” is, és imameghallgatás). 🙂
c./ Aki ezt ÁTÉLI, az „maga is csoda” az emberek szemében, de mindenképpen TANÚBIZONYSÁG. (Acs 1,8.)
--Szólj és ne hallgass... – mondta az Úr Pál apostolnak Korintusban a nagy nyomás idején, mert „Neki sok népe van ebben a városban” – de ők CSAK akkor fognak megtérni, ha hallják az Igét, a bizonyságtételt.
--Tehát NE ADD MEG magadat annak, amit mások gúnnyal, megvetően, vagy épp fenyegetően mondanak. (Acs 18,9. Mint Ezékiás királynak sem szabadott megijednie Rabsaké és társai beszédétől, amit Asszíria királya, Szanhérib üzent neki – az Úr azt mondta: NE FÉLJ... Ézs 37-38. 2Kir 19 és környéke.) 🙂
Apcs 9:32 Történt pedig, hogy Péter, amikor mindnyájukat bejárta (dierhomai), lement (katerhomai) a Liddában lakozó szentekhez (hagiosz) is.
Apcs 9:33 Talált pedig ott egy Éneás nevű embert, ki nyolc esztendő óta ágyban feküdt, aki gutaütött (paralüó) volt.
Apcs 9:34 És mondta neki Péter: Éneás, gyógyítson (iaomai) meg téged a Jézus Krisztus: kelj föl, vesd meg magad az ágyadat! És azonnal (euthetósz) felkelt (anisztémi).
Apcs 9:35 És látták őt mindnyájan, akik laktak Liddában és Sáronban, akik megtértek (episztrephó) az Úrhoz.
4./ Péter és a csoda... 🙂
a./ „Talált ott...” – mint amikor az Úr az Ékes kapunál megmutatta azt, aki kért tőlük alamizsnát.
--Ránézett, és utána szólt neki Jézus Krisztus nevében. (Az Úr megmutatta neki – vagyis: „bemutatta”, bemutatta a jövőt, a lépést, amit lehet tenni... hogy hogyan jött ez a mondat, hogy „nézz mireánk”, ott, az Ékes kapunál, nem tudjuk, ahogy Filepnél sem tudjuk, hogyan jött ez a kulcsmondat: „Vajon érted-e, amit olvasol?”.)
--A Szentlélek EGYÜTT, a mi megújított elménkkel, a mi Istennek odaadott életünkkel, személyiségünkkel, szól, ad, megjelenít, „behoz”, és így születnek meg ezek a csodák, ezek a „csoda-mondatok”. S ami még ebből lesz... gyógyulás, helyreállítás, továbblépés, kibontakozás. (Ez a csoda a mennyel való együttmunkálkodás, a „barátok” csodája, ahogy BEVON bennünket az Ő csodálatos megmentő tervébe, munkájába – Jn 15,14-16.) 🙂
b./ Mint amikor Pál Lisztrában, a második missziói úton az addig soha nem járó béna emberről „látta, hogy van hite, hogy meggyógyul...” – Acs 14,9.
--Így mondja: „atenidzó” – rá függesztette szemeit... ránézett nagyon erőteljesen. Belelátott... többet látott, mint amit az emberek láttak rajta. Az Úr nyitotta meg szemét, hogy lássa, mi van benne, hogy „van hite”, hogy meggyógyul. És ekkor kiáltott rá: „állj fel lábaidra egyenesen” – és felszökött és járt.
c./ Mint az Úr Jézus a Bethesda tavánál – „látta” ezt a 38 éve beteg embert, és amikor meghallotta, (megtudta), hogy mennyi idő óta van ott, akkor kérdezte meg: „Akarsz-e meggyógyulni?”.
--Az Úr a hallásunkat, a szemünket, a gondolatainkat IGÉNYBE veszi, és összekapcsolja a következő – mennyei – lépésekkel. Szereti az Övéit bevonni az Ő munkáiba. 🙂
d./ Szeretem Elízeust látni – Jerikó kútjánál... az olaj megszaporításánál... a fejsze víz felszínére való felhozatalánál... és Mózest is, Máránál: „az Úr mutatott neki egy fát”... 🙂
--Nyitottnak kell lennünk. Nem mi találjuk ki. Mi imádkozunk és készenlétben vagyunk. Vannak, akiket könnyebben tud használni, s vannak, akiket kevésbé. De törekszünk rá, hogy MINÉL INKÁBB tudjon igénybe venni. NE MONDD, hogy téged nem akar... 🙂
5./ Jézus volt a csoda mögött.
Mk 16,15-20. „Az Úr együtt munkálkodott velük... Az Igét követték a jelek és csodák.” 🙂
a./ Ma is?
Igen.
b./ Nem olvassuk, hogy „csak akkor” – igaz, Péter személyéhez kötve olvastuk ezt, de előtte egy prófétai cselekedetet Anániás is megtett az Úr indítására (Saulus visszanyerte látását és betelt Szentlélekkel). Szóval, ez NEM „csak” Péterhez kapcsolódott.
c./ Szeretjük olvasni, ahogy ezt az Úr MA IS végzi. Jó könyvekben látjuk. Isten csempésze. A legboldogabb emberek a földön. Corrie Ten Boom: Istennel mindenen át. Lester Sumrall: Kalandozásaim az Úrral. T.L. Osborne: A betegek meggyógyulnak. F.F.Bosworth: Krisztus a Gyógyító.
És még sok-sok könyvben, bizonyságtételben.
d./ Mi hajlamosak vagyunk elcsüggedni.
--Hajlamosak vagyunk
aa./ elfelejteni, amiket az Úr tett velünk, vagy általunk, és
bb./ hajlamosak vagyunk elfelejteni amiket olvastunk, vagy hallottunk másoktól. S belesüppedünk a „lehetetlenségbe” és a „megszokottba”, abba, amibe már „beletörődtek mások”, vagy mi magunk is „beletörődtünk”. (Ez a csodák ellentétel, elaltatója.)
cc./ Hajlamosak vagyunk rá... vagyis az ellenségünk megpróbálja, hogy feledjük el ezeket, amiket olvastunk, az Igében, jó könyvekben, és amit hallottunk másoktól, vagy magunk is átéltünk korábban... és azt tekintsük „természetesnek”, amit ő tesz... 🙂
--Az Ige is mondja: 2Pét 1,13: HITET élesztgetni kell – ébresztgetni, emlékeztetés által „diegeiró”, felébreszt, „hüpomnészisz”, emlékeztetés – hogy NE aludjon ki... 🙂
--„Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak nektek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak nektek, hogy tusakodjatok (epagonidzomai – élethalál harc és tusa, mint a birkózásban, a harci cselekmények között) a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott.” (Júd 1,3.) Ez a HIT már „egyszer már” a „szenteknek adatott” – most megint meg kell harcolni érte. Ez már ott, az első században is így volt, mennyivel inkább ma... 🙂
--„Minekokáért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely benned van az én kezeimnek rád tétele által.” (2Tim 1,6. anadzópüreómai – ismét megeleveníted a lángot, amit már kaptál... megfújod a parazsat, hogy lángra kapjon a fa, és lobogjon a tűz.) 🙂
Apcs 9:32 Történt pedig, hogy Péter, amikor mindnyájukat bejárta (dierhomai), lement (katerhomai) a Liddában lakozó szentekhez (hagiosz) is.
Apcs 9:33 Talált pedig ott egy Éneás nevű embert, ki nyolc esztendő óta ágyban feküdt, aki gutaütött (paralüó) volt.
Apcs 9:34 És mondta neki Péter: Éneás, gyógyítson (iaomai) meg téged a Jézus Krisztus: kelj föl, vesd meg magad az ágyadat! És azonnal (euthetósz) felkelt (anisztémi).
Apcs 9:35 És látták őt mindnyájan, akik laktak Liddában és Sáronban, akik megtértek (episztrephó) az Úrhoz.
6./ Kérdezheted – hát Péternek nem kellett-e ébresztgetnie a hitét, vagy Pálnak, vagy az első idők apostolainak?
--De igen.
--Láttuk, hogy Péternek is meg kellett erősíteni a hitét és a hozzáállását – ami már nagyon elkényelmesedett „beállt” – megváltoztatni, az Acs 10-ben (mindjárt olvassuk majd, az Úr MI MINDENT megtett azért, hogy ez a HIT, ami „kezdetben a szenteknek adatott” ÉLŐ és bátor cselekvő legyen őbenne.. pedig mi úgy látjuk, hogy ők „kezdetben” voltak, a kezdeti „szentek” között... mégis kellett éleszteni a hitüket).
--Látjuk, hogy Pál is egy fajta „köszörűkő” volt, ami mellett „mások hite” is élesedhetett... Timotheusnak írja: „Mert nem félelemnek Lelkét adott nekünk az Isten, hanem erőnek, szeretetnek és józanságnak Lelkét. Ne szégyeld hát a mi Urunk bizonyságtételét, se engem az Ő foglyát – hanem együtt szenvedj (szügkakopatheó) az Evangéliumért Istennek hatalma szerint.” (2Tim 1,7-8.)
--A saját hitére nézve azt mondta: „ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam...” – tehát az ő hite is kihívások alatt volt, támadás alatt volt, MEG kellett TARTANIA... és ez harccal jár, meg-megújuló munkával az Úrtól.
(Ef 4,23. Róma 15,32. Róma 12,2. Jer sir 3,23. Ézs 40,31. Péld 3,8. Zsolt 104,30. Zsolt 103,5. 2Kir 5,14. Ezek a versek nem csak Pálról szólnak... de a megújulás ígéreteiről és szükségességéről, mindannyiunknak.) 🙂
7./ Van, aki azt mondja, hogy a „csoda-gerjesztette hit nem igazi” hit, az ilyen megtérés, „nem valóságos” megtérés, hanem csak „felkorbácsolt érzelmeknek” köszönhető.
a./ Itt, az Igében NEM olvasom ezt a korlátozást.
b./ Sőt, a Mk 16,15-20 ígéretében és beszámolójában sem.
c./ Igaz, az Úr Jézus a Jn 6-ban mondja az odasereglőknek, hogy „azért jöttetek, mert ettetek a kenyerekből”, s miközben odatárja eléjük a VALÓSÁGOT, az „élő kenyérről”, az Ő testéről... ők azt nem értik. S sokan meg is botránkoznak, sőt, még a tanítványai közül is egy csomóan „lelépnek”. A 12-t kérdezi: „Ti is el akartok menni?” S a válasz: „KIHEZ mehetnénk, örök életnek beszéde van Nálad, és mi elhittük és megismertük, hogy Te vagy a Krisztus az Élő Istennek Fia.” (Jn 6,67-68.) 🙂
d./ Szóval, volt, hogy a „csodák” miatt jöttek az emberek, de a csodák kapcsán is VOLTAK, akik megtértek, és voltak, akik nem, csak felszínes követőkké lettek...
--„Rá akartak rohanni... (Mk 3,9-10 akiknek valami bajuk volt, érinteni akarták Őt... „haptomai” – érinteni ill. megragadni...) ruháját akarták megragadni... (Mt 14,36 – itt szépen kérték... Mk 6,56 – itt is kérték...)” – és közben voltak, akik „csak meggyógyultak”, és utána elhagyták Őt, s voltak, akik hűségesek maradtak... pl. a Magdalai Mária is, akiből hét démon ment ki az Úr Jézus hatalmával. Csodát élt át, és megmaradt (Mk 16,9. Lk 8,2.). Ilyen is volt és olyan is. 🙂
e./ Ezért NEM mondhatjuk, hogy „nem kellenek csodák” a megtéréshez – a CSODA az Úr Jézus VALÓSÁGOSSÁGÁRÓL beszél, LETAGADHATATLAN jelenlétéről, cselekvő szeretetéről. Ha valós, ha Tőle való csoda.
--Szóval, NE nézd le, és NE beszélj ellene, adj hálát, ha van csoda, és kérd, ha nincs, hogy legyen.