--NEM a félelem lelkét (szellemét) kaptuk, hanem a szeretet, erő és józanság lelkét (szellemét) - 2Tim 1,7.
--NEM erővel és nem hatalommal, hanem az én Lelkem (Szellemem) által - azt mondja a Seregeknek Ura. (Zak 4,6.)
--A félelem az ellenségünk. A szorongás az ellenségünk. A rettegés és a rettegtetés is az ellenségünk. Ellene állunk a gonosznak és elfut tőlünk. Nagyobb az, ami bennünk van, mint ami a világban van. A Békességnek Istene pedig megrontja a sátánt a mi lábaink alatt, hamar. Ez a valóság. 🙂
Ez a mai üzenet a harmadik fejezet befejezésén (rövid átismétlésén) túl a hatalom gyakorlati kérdéseiről szólt. Vagyis arról, hogy Péter és János hogyan tapasztalták a hatalommal való visszaélést, saját életükben, s mit láthatunk meg ezzel kapcsolatban az Igében. (Folyt.köv - jövő héten, hétfő 17:30-tól.) 🙂
A jegyzeteim:
Apcs 3:25 Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, amelyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mondva Ábrahámnak: És a te Magodban megáldatnak a földnek nemzetségei mindnyájan.
1./ Tehát itt az IDŐBELI beazonosítás. És a személybeli is – vajon nem maradunk ki ebből?
--Nem. A föld „nemzetségei mindnyájan” azt jelenti, hogy MI IS, a mi népünk is.
--Ez egy kiterjedő áldás – ezt nehezen értették meg a tanítványok: Mk 7 – síroföníciai asszony (bocsásd el, mert utánunk kiált). Lk 9,54-56 – „kérjünk tüzet az égből, ahogy Illés próféta is tette?” – „Nem tudjátok minémű lélek van bennetek... az ember Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem, hogy megtartsa.”
--Izráel népét is kiborította ez, főként, ahogy a HIT által járó pogányokról beszélt az Úr, szemben Izráel hozzáállásával: Lk 4,24-28.
--Nekünk MEG kell értenünk – és elvetni minden előítéletet. Megmenteni MINDENKIT kell, mindenkinek szüksége van rá, és MINDENKIRE nézve megnyílt az örökség... HITRE kell vezetni mindenkit (akit csak lehet).
2./ Izráel népére speciálisan is vonatkozik – ŐKET akarta az Úr világossággá tenni minden pogány nép számára.
--Az Úr Jézust ezért küldte: „Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izraelnek dicsőségére.” Lk 2,32. (Símeon áldása) 🙂
--Izráelre nézve is ez volt a terv: ............
3./ Ez volt most itt gyakorlatban előttük – az Ékes kapuban meggyógyult ez a sánta (és sokak által lenézett) koldus.
--Az ÁLDÁS kiáradt rá is.
--És így akarja az Úr az áldást szerte árasztani a pogányokra... (Acs 13,47 – Pál és Barnabás a pisidiai Antiochiában, miután a zsidók a zsinagógában féltékenységből elutasították az üzenetet, a pogányokhoz fordult, s Ézs 49-ből idézett: „Mert így parancsolta nekünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig. 48 A pogányok pedig ezeket hallván, örvendeztek, és magasztalták az Úrnak Igéjét.” 🙂
Apcs 3:25 Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, amelyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mondva Ábrahámnak: És a te Magodban megáldatnak a földnek nemzetségei mindnyájan. 26 Az Isten az Ő Fiát, Jézust első sorban (próton – „zsidónak először, meg görögnek” Róma 1,16.) nektek támasztva, elküldte Őt, hogy megáldjon titeket, mindegyikőtöket megtérítve bűneitekből.
1./ Próton – először, („első sorban”) – ez IDŐBELI elsőséget is jelenthet, nem csak értékelésbeli különbséget (amire sokan gondolnak – féltékenységgel, sértődéssel). 🙂
--Először a zsidókhoz jött el az üdvösség – utána (részben rajtuk keresztül is) a pogányokhoz.
--De ez időbeli elsőséget jelent, nem azt, hogy személyében ne szeretne Isten mindenkit sajátosan, végtelen szeretettel és irgalmassággal.
2./ „Nektek támasztotta...” – (anisztémi) – feltámad, feltámaszt, felkel (pl. ülésből), felemelkedik, feláll, felkerekedik, útra kel... 🙂
--„Nektek” – akik ott hallják.
--Kiterjesztő értelemben: „nektek” – vagyis, ez a mostani időkre is vonatkozik. Te vagy, ti vagytok ez a nép. A CÉL ti vagytok.
3./ Az Úr Jézus ÁLDANI jött.
--Mi is áldunk. Róma 12,14.
--Áldásra valók vagyunk: „Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek.”
4./ NEKTEK támasztotta – ez is kivételezett helyzet.
--A kegyelem kivételezést is jelent, kellemet, bájt, kívánatosságot és azt, hogy megkülönböztetetten bánnak velünk.
--De egyúttal személyesen azt is hordozza ez magában, hogy a BŰNTŐL el kell szakadni – aposztrefó – elfordít, visszafordít. Visszaküld, visszatesz, visszavisz. (Amikor pl. az Úr Jézus Péternek azt mondta, „tedd hüvelyébe szablyádat”... térj vissza az útról, amire elindultál, a vagdalkozás útjáról. A SZÓBELI vagdalkozás útjáról is így kell visszatérni, TUDATOS döntéssel. Abbahagyással. Másik példa: Júdás is így VITTE VISSZA a 30 ezüstpénzt a főpapokhoz és a vénekhez, mondván: „vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért” – Mt 27,3. Ne add meg magad a kárhoztatásnak és annak se, hogy az emberek nem vesznek részt a bánkódásodban. Jézus OTT VAN, és FOGAD téged.) 🙂
Apcs 4:1 Míg ők azonban a néphez szóltak, odaléptek hozzájuk a papok és a templom felügyelője és a szadduceusok. 2 Neheztelve amiatt, hogy ők a népet tanítják, és hirdetik a Jézusban a halálból való feltámadást. 3 És rájuk vetették kezüket, és vetették őket őrizet alá másnapig, mert már este volt.
1./ Hivatalos személyek – itt, Jeruzsálemben, Péter és János számára, ebben a helyzetben:
a./ Papok.
b./ Főpapok.
c./ Templomfelügyelő.
d./ Szadduceusok.
2./ Hivatalos személyek – hogyan állunk hozzájuk?
a./ A korábbi időszakban, idehaza:
--A 70-es, 80-as évekre emlékszem itthon, az ember kicsit mindig izgult, ha meglátott egy rendőrt.
--A lelkészeket sokszor az egyházügyi hivatal, vagy az onnan kézben tartott egyházi felsőbbség, illetve néha direktben a párttitkár vagy tanácselnök próbálta gúzsba kötni.
--Ebben az időben „sikk” volt nemzeti színű kokárdát hordani március 15 után is pár nappal, vagy keresztény könyveket csempészni (pl. Erdélybe), vagy csempészett könyveket ajándékozni, pl. évfolyamtársak között. Volt ebben egy fajta hősiesség, igényelt bátorságot, néha azt, ami Sidrák, Misák és Abednego döntése mögött állt: „a mi Istenünk meg tud szabadítani ebből a kemencéből, ó király, és meg is szabadít – de, ha nem tenné is, mi akkor sem imádjuk a te isteneidet”. (Szabadon a Dán 3,18-ból.)
--Vagy, mint Eszter királynő hozta meg a döntését: „bemegyek a királyhoz, noha törvény ellenére – ha azután elveszek, hát elveszek”. (Szabadon: Eszt 4,16 után.) 🙂
b./ És ma?
--Azután változott a helyzet. A „szolgálunk és védünk” jelszó mögött ott áll, hogy a rend őrei a mi javunkra teljesítik „szolgálatukat”, és bennünket „védenek”.
--Akik ma nevelkednek fel, nem ismerik élből azt a „zsigeri” rossz érzést (félelmet), amit az ötvenes-hatvanas évek gyermekei, vagy későbbi időszakéi, a nyolcvanas évek közepéig... nekik akkor áll be ez az érzés, ha „rossz fát tesznek a tűzre”. 🙂
3./ Hivatalos személyek a békeidőkben:
a./ Más az, ha „magunk javára” teszünk valami „rosszat” (törvényellenes dolgot), más pedig, ha az Úrért, az Úr javára, az Ő országáért, az Ő tervének megfelelően, vagy megmentő szándékával.
--Ha az előbbi, akkor a Róma 13,4 lesz az érvényes... nem kereshetünk kifogást, ha rosszul járunk el, törvény ellenére: „nem ok nélkül viseli a fegyvert – mert Isten szolgája, bosszúálló a haragra annak, aki gonoszt cselekszik”. (Vagyis a bűnözés visszatartásáért, a közrend, a közbiztonság fenntartásáért vannak – állította oda őket Isten.)
b./ Viszont, ha VISSZAÉLNEK a rájuk ruházott hatalommal (vagyis, ha a háttérben olyanok állnak, akik visszaélnek lehetőségeikkel, és pl. ideológiák mentén megpróbálják az Evangélium hirdetését visszaszorítani, vagy a gyermeknevelésben megakadályozni a szülőket, pl. családi életre felkészítésben, bibliai családmodell átadásában, vagy életvédelemben, és erre akarják felhasználni az igazságszolgáltatást, a bűnüldözés szervezetét és személyeit), akkor más lesz a helyzet. Akkor az Ige alapján ÚGY járunk el, mint Péter és János járt el itt, az Acs 4-ben vagy az Acs 5-ben.
aa./ TUDATOSÍTJUK – magunkban is (és, az Úr Lelkének vezetése alapján) a hatóság személyeiben is, hogy az ELSŐ az Úr, és minden és mindenki más, csak Ő UTÁNA jön. Ő határozza meg a viselkedésünket, mert NEKI tartozunk számadással, mi az ÖVÉI vagyunk.
bb./ Az Övéi vagyunk – Acs 27,23: „Mert ez éjjel mellém állt egy angyala az Istennek, Akié vagyok, Akinek szolgálok is...”
--Nem a magunkéi vagyunk – 1Kor 6,19-20: „Avagy nem tudjátok, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szentléleknek temploma, Akit Istentől nyertetek... és NEM a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg, dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben (pneuma), amelyek az Istenéi...”
cc./ Mi Neki adunk számot magunkról és az egész életünkről: „Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, Neki kedvesek legyünk. 10 Mert nekünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.” (2Kor 5,9-10.) 🙂
4./ Mi volt a CÉL itt?
--Megakadályozni az apostolokat a munka további folytatásában.
--Megfélemlíteni a hívőket, hogy ne hirdessék az Úr Jézus feltámadását.
--Bebizonyítani (ha csak lehetséges), hogy ezek az emberek „nem méltók” arra, hogy meghallgassák őket (írástudatlan és közönséges emberek, akiknek NINCS semmi felhatalmazásuk arra, hogy hirdessék az Evangéliumot – magyarázzák az Írásokat).
--Igazolni önmagukat, hogy amit korábban tettek – hogy elítélték az Úr Jézust – jól tették.
--Megtartani a hatalmukat, megakadályozni a népmozgalmat, védeni a hatalmat a rómaiakkal kapcsolatban is.
--Nem akarták, hogy „őket is felszólító” igehirdetések hangozzanak – vagyis, hogy arról legyen szó, hogy nekik is bűnbánatra kell jutniuk, hogy eljöjjenek a „felüdülés idei”. Nem akarták, hogy az ő döntésüket – elutasító magatartásukat – bárki értékítélet alá vonja. Ezt meg kellett előzniük, s ehhez el kellett hallgattatniuk az igehirdetőket.
5./ Mit tettek?
--Erőszakkal léptek fel.
--Kiszakították a „hangadókat” a sokaság közül, elszakították az apostolokat – és a meggyógyult embert – a tömegtől, akik támogatták őket.
--Létrehoztak egy kiszolgáltatott (fenyegető) helyzetet, amiben „megtörhetik” az apostolok következetes kiállását.
Apcs 4:4 Sokan pedig azok közül, akik hallgatták az Igét, hittek, és lett a férfiak száma mintegy ötezer.
1./ Nem hiábavaló a te munkád az Úrban. Bármilyennek néz is ki egy-egy helyzet.
--Az Ige lerögzíti. 1Kor 15,58.
--A tapasztalatok is alátámasztják, ha eleget vársz, meglátod te is személyesen.
--KÖZBEN az Úr Jézus is bizonyságot tesz (tehet), hogy TUDD... belül, a Szentlélek által, hogy ne légy bizonytalan... pl: Ne félj, hanem szólj és ne hallgass, mert nekem sok népem van ebben a városban... Acs 18. 🙂
2./ Ez a REMÉNYSÉG miatt fontos. Hogy FOLYTASD, amit elkezdtél. Bármibe ütközöl.
--Ha eltűnik a reménység, elbizonytalanodnak a kezek. Lecsökken a jelentkezők száma. Megáll az Isten munkája. Bár Ő akarja, de az emberek visszahőkölnek, vagy visszább vesznek a lendületből, avagy visszafordulnak. Ez egy törvényszerűség.
--A reménység megerősít... „az igazaknak reménysége öröm” (Péld 10,28.) – az „Úr öröme a ti erősségetek”. Vagyis, NEM adod fel, ha ott a reménység és az öröm.
3./ A kihallgatók, a törvényt ülők (bírák) szempontjából is fontos ez a szám.
a./ Nem sok számot hallunk a keresztény gyülekezetekkel kapcsolatban.
--Egyszer volt egy 3000 utána most itt az 5000. S ennyi.
--Amúgy azt olvassuk, hogy pl. „ők (Barnabás és Saulus) egy egész esztendeig forgolódtak (szünagó – összehív, összegyűjt, összegyűlik, stb.) a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot” (Acs 11,26.).
--Vagy: „A gyülekezeteknek tehát egész Júdeában, Galileában és Samariában békesésgük volt, épülvén és járván az Úrnak félelmében és a Szent Léleknek vigasztalásában, sokasodtak.” (Acs 9,31.) Ld. még: Acs 11,24. 🙂
b./ De ez a TÉNY, hogy „sokan” voltak, akik Isten útját kezdték el követni (Acs 16,17. Acs 18,26.), ELGONDOLKODTATTA őket. Nem lehet „csak úgy” elintézni ezt az „ügyet”, mintha „valami zugolyában lett dolog” lenne (Acs 26,26 – ahogy Pál apostol szól Agrippa király előtt, aki TUD arról, amit ő most elmond, mert ez a dolog nagyon is nyilvánvaló, nem valami „elrejtett”, vagy „szőnyeg alá söpörhető”.).