Ez a témakör nagyon izgalmas (mint az EGÉSZ Apcsel is nagyon izgalmas) - az Egyházról volt szó, az Eklézsiáról, az első gyülekezetről, amiről az Acs egy hű képet fest elénk. És mi EHHEZ igazítjuk a célkitűzéseinket, a mennyei látást, és ha nem látjuk is meg most, ezekben az időkben tökéletesen, amit ott láttunk, nem nyugszunk, hanem vetünk, és imádkozunk, és formálódunk, és igénybe vesszük a mi Urunk munkáját... és nem adjuk fel. 🙂
Nos, a jegyzeteim:
Apcs 2:42 És foglalatosak voltak (proszkartereó – ezzel töltöttek időt, ebbe merültek bele, ez volt rájuk jellemző, adták rá magukat, tették... mint: Acs 1,14-ben is – az imádságban és könyörgésben. Ez a Kol 4,2-ben állhatatosságnak van fordítva.) az apostolok tudományában (didakhé – tanítás, mint tett, tevékenység, de tanítás, mint átadott üzenet, rálátást és gyakorlati útmutatást jelentő tartalmi mondanivaló, Isten tudásából, kijelentéséből átadott tudnivaló) és a közösségben (koinónia – közösség, közösségvállalás, bajtársiasság, egymás felvállalása, adakozás is) , a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.
3./ A sok felekezet és közösség közti eligazodásban nagy segítség ez a négy dolog, amit az első keresztények tettek. Ha egy új helyre költözöl, és keresed, hol van a gyülekezeti helyed, ezek a szempontok eligazítók lehetnek:
--A dicsőítés „stílusa”, az istentiszteletek menete, a berendezés modern, vagy régies megjelenése, a szokások a felállással, leüléssel, stb. kapcsolatban KEVÉSBÉ lényegesek, mint az, hogy ez a négy szív szerint ott van-e.
a./ Fontos-e nekik az élő tanítás, az élő üzenet, aminek alapja az Ige (hiszen az apostolokkal most a Szentírás útján találkozunk, itt lett lerögzítve, amit fontosnak tartottak, tanítottak).
--Az Igéhez kapcsolódik-e az üzenet, ebből indul-e ki, és az Igét emeli-e fel. Aki hallgatja, az Igét érti-e meg jobban, személyesebben, gyakorlati módon?
--Ha igen, akkor az első, amit az apostolok idejében tettek a keresztények, megvalósul.
--Egy pár példát látunk az Apcsel-ben, ahol az apostolok „tudománya” elénk kerül – lehet, hogy nem olvasunk egész igehirdetéseket, de részleteket, ill. a körülményeket, ahol és ahogyan megvalósult, látjuk: pl. ilyen az Acs 4 – a Főtanács előtti beszéd. Az Acs 13 – zsinagógában, a Pisidiai Antiochiában tartott evangélizáló igehirdetés, ami az Ószövetség megértésével kapcsolatos (mint Acs 2-ben is, Pünkösd napján), s látjuk, ahogy az Úr Jézust „látták mindenben”. Az Acs 17-ben, ahogy a pogány hátterű emberek között hangzott, majd az Acs 20-ban, ahol kifejezetten a gyülekezet vezetői előtt beszélt Pál. Előtte pedig láttuk, milyen hangsúlya volt az apostolok „tudományának”, hogy Pál megnyújtotta a tanítást, mert másnap el kellett mennie. A testvérek pedig igényelték azt. Az Acs 26-ban, személyes bizonyságtétellel összekapcsolva látjuk ugyanezt. 🙂
--Az apostolok „tudománya” ott található leírva az Újszövetségben.
aa./ Ahogy az Úr Jézust látták. Ahogy Őt bemutatták. Amit Ővele kapcsolatban hangsúlyossá tettek – az Evangéliumokban láthatod.
(Pl. Márk evangéliuma mögött a tekintély Péter apostol volt. Márk az ő tolmácsa, segítője volt. Azt fogalmazta meg evangéliumában, ahogy Péter is ígérte a 2Pét 1,15-ben: „De igyekezni fogok, azon, hogy ti az én halálom után is mindenkor megemlékezhessetek ezekről.” F.F.Bruce úgy fogalmazta, hogy ha visszafordítanánk a görögből arám nyelvre, és E/3-ból E/1 személybe tennénk, akkor teljesen egy aktuális beszámolót kapnánk.)
bb./ Ahogy az Eklézsiát látták – az Egyház helyzetét, a megváltás és a mennybemenetel utáni szerepkörét, méltóságát, tekintélyét... ez identitás-megalapozó jellegű, kulcsfontosságú tanítás. (Pl. Ef 1-2.fejezetei. De folytatásban is: 3-4.fejezetei.)
cc./ Ahogy a házasságot, a gyermeknevelést, a gyerek-szülő kapcsolatokat, ahogy a kiszolgáltatottakkal való kapcsolatot (szülők segítése, özvegyek ellátása) odatették a gyülekezet elé – ez is az apostoli tanítás része. Ef 5. 1Tim 5.
dd./ Azután, ahogy az utolsó időkkel kapcsolatos tanítások elhangzottak – itt van az 1Kor 15-ben, az 1Thess 4 és 5-ben, a 2Pét 3-ban és még további helyeken.
ee./ Ahogy a környező – nem hívő – világgal való kapcsolatot látták, ill. a figyelmet több ponton felhívták rá, ezt is olvashatjuk 1Kor 5-6. 8-10 és hasonló fejezetekben. A Róma 12 pl. eligazító „kívül és belül”, a Róma 13 a hivatalos vezetők felé és a romlottság ellenében ad útmutatást.
b./ A közösség kulcsfontosságú.
--Nagyon elidegenült világban élünk. Nagyon hajszolt világban. Kevés idő, kevés mód és kevés készség van a közösséggyakorlásra. Pedig az első gyülekezet jellemzője volt ez is, és a mai élő gyülekezetekben ott van.
--Persze tudatosan kell rá törekedni – istentiszteleti bizonyságtételek, idő az összejövetelek kapcsán a beszélgetésre, egymásért való imádság, „tudunk egymásról” (amiben ott van a készség, hogy betekintést nyújtsak az életem területeire és ott van az érdeklődés, hogy lássam, hogy felmérjem, hogy tudjam, hogyan élsz, mivel küzdesz, mik az örömeid).
--A házi csoportok, az imaközösségek, az on-line közös imádság, az egymás telefonon való megkeresése, a táborok, hétvégék, csendesnapok, gyülekezeti közösségi találkozók, (programok), a közösség megvalósulásának, épülésének a fórumai. Nincs egyetlen kizárólagos forma, és idővel is változhatnak ezek, lehet mindig valami új, vagy más (pl. Covid alatt).
--De a tudatos közösség-keresés, közösségvállalás, és a közösség gyakorlása és építése biztos, hogy ott van az újszövetségi gyülekezet életében.
c./ Az Úrvacsora... katolikusok minden misén vesznek. A protestánsok néha egy hónapban egyszer, vagy még ritkábban.
--Egy ponton megértettük, hogy mi minden istentiszteleten venni fogunk. A gyógyulással kapcsolatban is, az Úr Jézus jelenlétével kapcsolatban is.
--Nálunk ez dicsőítéssel kapcsolódik össze, s közösséggel, egymással való imádsággal, prófétai imádsággal, áldással.
d./ A könyörgés olyan, mint az erőmű a háttérben.
--Talán Spurgeon volt, aki (minden idők egyik leghatékonyabb prédikátora) egyszer, egy beszélgetés közben rámutatott, hogy a TITKA a háttérben van – az összes istentisztelete, evangélizációja közben, a háttérben imádkozó emberek (sok-sok asszony) könyörgésében. Itt volt az erőforrás. 🙂
Apcs 2:43 Támadt pedig minden lélekben (psziché) félelem, és az apostolok sok csodát és jelt tettek.
1./ Felfigyeltek rájuk az emberek. Nem lehetett tagadni, itt valami történt.
a./ Amikor az Úr Jézus egy életben elkezd dolgozni, arra felfigyelnek a környezetükben. És ez JÓ HÍR. Ez az „evangélizáció kezdete”. Előkészíti a talajt a fogadókészségre, amikor majd az Igét mondod.
--Lesznek jóindulatúak, lesznek semlegesek és lesznek ellenségesek. De a közös bennük, hogy: NEM tudják letagadni, „eliminálni”, hogy itt valami történt (történik).
--Ez „kicsiben” is történik – ahogy megtérsz, vagy megtér melletted egy ember – a családja, ismerősei, munka- vagy iskolatársai, szomszédai LÁTJÁK, észreveszik, és ez felkelti érdeklődésüket, s ha JÓT látnak, akkor feltámasztja készségüket is a befogadásra.
--S amikor „sokan megtérnek” – pl. egy településen (mondjuk: Uszka az 1970-es, 80-as években), egy intézményben (mondjuk egy iskolában, több osztályra is kihatóan elkezdenek megtérni a fiatalok), vagy egy területen (esetleg egy megyében, vagy több járásra kiterjedően ébredés indul el) – akkor az emberek ugyanígy kezdenek róla beszélni, nem tudnak kitérni előle, és ez is „talajelőkészítés” lesz az evangélizáció számára.
b./ Voltak időszakok, amikor nagyon sokan tértek meg, amikor életek változtak meg, és ez tömeges méretű volt – ezeket ébredési időszakoknak nevezzük. (Bár, ha minél több, minél tovább tartó, minél mélyebben átható lenne az ébredés egy-egy területen.)
--Pl. a Walesi ébredés – az emberek tömegesen jártak el imádkozni, vagy közösségben lenni, néha éjszakákig, úgy, hogy mentek másnap dolgozni. Jöttek a hírek, ki tért meg, milyen csodák történtek, az istentiszteletek is órákon át tartottak, hiszen egyik hír jött a másik után, akár hálaadással, akár könyörgéssel, nagyon sokáig imádkoztak az emberek.
--Pl. az Asusa utcai ébredés 3 éven át tartott, szinte folyamatos istentiszteletekkel, rengeteg, rengeteg gyógyulással, Szentlélekkel való beteljesedéssel, radikális csodákkal, az Úr jelenlétével pl. ködben, vagy mint itthon, Kispesten is, a pünkösdi testvérek indulásakor, az 1920-as években, tűznyelvekkel, annyira, hogy a tűzoltókat is kihívták. Ebből az Asusa utcai ébredésből nagyon sok misszió is elindult, szerte a világra.
--Ilyenkor a hír szétfut, jönnek az emberek, (mint mentek Argentínába a 80-as években, vagy korábban Szöulba, Cho gyülekezetébe a 70-es években, mert akarják a csodát, vágyják a változást).
c./ Ezt mi nem tudjuk „produkálni”. Ezért imádkozni lehet, és, ha ott van, „kihasználni az időt”, és adni magunkat, hogy a „szél fújjon bennünket is”, vagy a Lélek folyói „sodorjanak” – hogy történhessenek az Ő dolgai, és elérhessék az emberek sokaságát.
2./ Nem csak felfigyeltek, de látták, hogy ez természetfeletti, és meg is rettentek. Vagyis megütköztek (nem feltétlenül rosszul), és hirtelen felmérték, hogy ez „rájuk is kihathat”.
--Ezen felül valahogy a természetfelettivel való találkozás, ha az ember felméri, hogy ő még NEM rendezte az életét, mindenképpen felveti neki azt is, hogy az örökkévalóság szempontjából is lássa meg magát és helyzetét. Ez is rettentést jelenthet annak, aki halogatja a megtérést. 🙂
--„Támadt pedig minden lélekben félelem...” – nyilván főként azokban, akik nem akartak (egyelőre) megtérni.
--Kerülték őket, nehogy lelepleződjenek, vagy őket is „besodorja” ez az erő a keresztények közé. (1Kor 14,24-25. „arcra borulva imádja az Istent, hirdetve, hogy bizonnyal az Isten lakik tibennetek...” – ez a természetfeletti kikerülhetetlensége, ha dolgozik a gyülekezetben...)
3./ Ahogy azóta is vannak időszakok, hullámok, amikor a Szentlélek ereje nagyon meglátszik, amikor az Úr nagyon „látható módon is” dolgozik – itt, az Acs 2-ben, ez az ébredés ideje volt, „történtek a csodák”... jöttek, egyik a másik után, és alig győzték számon tartani a tanítványok.
--Ez megerősítő is és meggyőző is volt.
--Az Úr is ott volt, Ő tette, Ő hívta elő ezeket – Mk 16,20 – de az apostolok adták magukat erre, és így együtt, az Úrral, megtörténtek. Az Úr pedig „együtt munkálkodott velük és megerősítette az Igét a jelek által, amelyek követték...” 🙂
--Ha jelenleg nem is élünk ilyen hullámban (tisztelet a kivételnek), azért még SZEMÜNK előtt tartjuk, hogy az első idők ILYENEK voltak. És NEM magyarázzuk ki, hogy „csak az első időkben volt ez ennyire jellemző”, és „mostanra ezek az ajándékok, jelek és csodák ’elmúltak’, mert az Úr most már ’nem akarja adni’ ezeket”, vagy hasonló módon!
--ELFOGADJUK, hogy most az van, ami van, és IMÁDKOZUNK, hogy legyen gazdagabb, nagyobb erővel jelen a Szentlélek, és legyen ez tömegesebb... de, ameddig még nem látjuk is, a MINTA előttünk az Apcsel, és ehhez viszonyítunk, és ezért imádkozunk! Erre vagyunk KÉSZEK is, hogy az Úr tehesse, amit Ő akar! 🙂
4./ Ezt szeretjük. Szeretjük, ahogy a JELENTŐSÉG növekszik az emberek gondolkodásában, és az Isten országa letagadhatatlan.
--Sokszor imádkozunk is érte.
--Egy valami még kell: engedni – nyitott szívvel – hogy az Úr Jézus meg is tegye ezeket. Vagyis, „piciben” TE MAGAD engeded, és ebből (ha mindenki engedi), FELNÖVEKSZIK, és a jelenlét letagadhatatlanná válik.
--Persze, kritikusok azért mindig lesznek. (Vannak, akik értetlenkedve: „édes bortól részegedtek meg” – Acs 2. Vannak, akik irigykedve: Acs 5,17 – a főpap és a sadduceusok, akik vele voltak... a vallási vezetők, a „krém”, az „elit”...)
--Persze, akik csak „besodródnak”, és nem változnak meg belülről, csak alkalmazkodnak, azért mindig lesznek (pl. Anániás és Safira vagy Simon mágus – Acs 5 ill. 8.)
--De azért az alapkiindulás az volt, hogy:
a./ Amit az Úr tett, és
b./ Amilyenek a tanítványok voltak (az életük, a tisztaságuk, a közösségük)
Az elismerést váltott ki, sőt, belső vigyázzba állást, mert felmérték, hogy ez NEM CSUPÁN EMBERI jellegű dolog. És itt jött be az istenfélelem... 🙂
Apcs 2:44 Mindnyájan pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. 45 És jószágukat (ktéma – birtok, vagyon, szerzemény) és marháikat (hüparxisz – vagyon, birtok, tulajdon) eladogatták, és szétosztogatták azokat mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége volt.
1./ Ezt fogjuk majd látni picit később is a feljegyzésben, Acs 4-ben. (S utána, ehhez kapcsolódva, Anániás és Safira történetét az 5. fejezetben.)
2./ Ez jellemzőjük volt.
--A kicsit későbbi feljegyzések, a pogány szerzőktől is így jellemzik őket: „ezek mennyire szeretik egymást”.
--A római gyülekezet (szintén kicsit későbbről) híres volt a gondoskodásáról. A kitett csecsemőket (pl. lánygyermekeket, akiket amúgy a vadállatok vittek volna el, mert a pater familias dönthetett az újszülöttek sorsáról, s ha nem fogadta el, fogyatékossága miatt, vagy neme miatt, az édesanya is le kellett mondjon a babáról, és kivetették őket) a keresztények rendszeresen összegyűjtötték, magukhoz vették, és felnevelték őket. Gondozták, táplálták, ellátták, nevelgették. Ezzel a nem hívők nem tudtak mit kezdeni – csak csodálkoztak rajta. (Amúgy Indiában is, ahol ugyanez volt a szokás, ugyanígy magukhoz vették a missziói közösségek az ilyen kitett lányokat, felnevelték, szakmát adtak nekik és védelmet, kiházasították, és teljes életet segítettek nekik biztosítani.)
--Az új közösség e tekintetben (anyagilag) is FELSZABADÍTÓ volt. A vagyon nem kötötte őket. (Zsid 10,34: „Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy nektek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyben.”) 🙂
--Tudták, hogy a menny az örökkévaló örökség helye, és ők odatartoznak.
--Tudták, hogy amijük van, azzal „elszámolnak majd” az Úr előtt, és az Ő akarata szerint akarták használni. (Lk 16,9-13.)
--Irgalmasság támadt bennük az esetleges korábbi közömbösség vagy kemény szív helyett.
--A Szentlélek is felhívta figyelmüket arra, hogy az Úr Jézus mondta: „Jobb adni, mint kapni.” (Acs 20,35 – ez az egyetlen hely, ahol ez a szó fel van jegyezve az Úr Jézustól.)
--Ez MÁS volt, mint ez a világ, amiben éltek.
--Szükséges is volt, mert sokan „csak eljöttek az ünnepre” Jeruzsálembe, és „itt ragadtak”, ahogy megtértek. Nem volt miből éljenek. Segíteni kellett őket. Ez viszont egy eseti helyzet volt, amiből nem szabadott mindenkorra való következtetést levonni. Szükségben voltak, segíteni kellett, de más településeken, később, már nem feltétlenül ez volt az irányadó. Az egyháztörténelem során – pl. a reformáció idején is pl. Münzer Tamás tanításában is – előkerült ez, és a vége az lett, hogy egy „kommunisztikus követeléssel” léptek fel, néha még erőszakosan is. De ugyanakkor, pl. az anabaptisták között gyönyörű példa volt, pl. a habánok élete, ahol valóban egy ilyen fajta vagyonközösség valósult meg.
--NEM lehetett ezt egy egyedüli mintaként venni, de lehetett minta közösségek előtt... 🙂
3./ Egy másik szempontból azonban nem szabad, hogy visszaélés legyen ebből.
a./ Egy példa:
Az első gyülekezetben az özvegyekről gondoskodtak.
aa./ De ügyeltek rá, hogy „valóban özvegyek” legyenek (1Tim 5,4-16.). Vagyis az az özvegy, akinek: nincsenek hozzátartozói. Nincs, aki gondoskodjon róla, amikor nem tudja ellátni magát (eltartani magát).
bb./ Akiknek vannak hozzátartozói, azokról ők gondoskodjanak, (ekkor még semmiféle „állami szociális ellátás” nem volt, csak a családi ill. mint itt is, a közösségi működött), hogy „ne a gyülekezet terheltessék meg”.
--„Ha pedig valamely özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, tanulják meg, hogy első sorban a maguk háza iránt legyenek istenfélők, és adják meg szüleiknek a viszont tartozást (ők nevelték fel őket, most ők gondoskodnak róluk) – mert ez szép és kedves dolog Isten előtt. (1Tim 5,4.)
-- „Ha valamely hívő férfinak vagy nőnek vannak özvegyei, segítse azokat, és ne terheltessék meg a gyülekezet – hogy azokat segíthesse, akik valóban özvegyek.” (1Tim 5,16.) Tehát FELMÉRTÉK, hogy a gyülekezet anyagi ereje JÓ IRÁNYBA legyen felhasználva. Ne élhessenek vissza vele.
(ezt az utolsó szakaszt, a 3./ pont alatt, már nem vettük át, de így lesz tiszta a kép, ha legalább bevezetésként a következő találkozóra, ideillesztem ezt is, hiszen így inkább egyensúlyba kerülhet az, amit az előzőekben elmondtam...) 🙂
Folyt.köv - ha az Úr megsegít, és élünk - jövő hétfőn, 17:30-tól. S ennek az ellensúlyozásnak sok fontos pontját megnézzük majd, "ahogy az Úr látja az anyagiakat... s ahogy Ő ad nekünk útmutatást ezen a területen". 🙂