--Acs 1,13-16. 🙂
--Mindjárt közzé teszem a jegyzetemet, ami alapján haladtunk, nagyjából - és ameddig eljutottunk. 🙂
--De a végéről szeretnék még valamit mondani: egy kérdés alapján megnéztük, hogyan születik, hogyan növekszik, min alapul a HIT, hogy milyen FONTOS a bizalom az Úr Jézusban és az Ő Igéjében, az Ő ígéreteiben.
--Ekkor megnéztük a Lk 24,25-49 verseiben, ahogy elkezdett "gerjedezni", majd "feltámadni" a HIT, és ahogy a "dialogiszmosz"-ok, (ellene mondások, okoskodások) és ahogy a régi sablonok, beidegződések dolgoznak a HIT ellen, s ahogy az Úr Jézus MÉGIS segít, hogy feltámadjon a HIT, és megszilárduljon... hiszen erre fog alapulni minden, amit az Ő országában fognak majd tenni! 🙂
--Vele is a HIT által járunk, és Őt is a HIT által ismerjük meg... növekszünk a mi HITÜNKBEN, és növekszünk a kegyelemben és a mi Urunk Jézus Krisztusunknak ismeretében... (2Pét 3,18. 1Pét 1,23-2,2.) 🙂
Itt vannak a jegyzeteim:
Apcs 1:13 És mikor bementek, felmentek a felsőházba, ahol szállva voltak: Péter és Jakab, János és András, Filep és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, és Simon, a zelóta, és Júdás, a Jakab fia.
1./ A tanítványok listája ugyanaz, mint az evangéliumokban. Csak más a sorrend. (Lk 6,14-16. A Lk 5,10-ből tudjuk, hogy János Péter „társa” volt a halászati vállalkozásban. Péter és András valamint Jakab és János voltak említve egymás után a Lk 6,14-16 verseiben.)
--Miért lehet ez? Mert a visszatekintés már évekkel későbbről való, már látszott, kinek mi lett a szerepe, helyzete. Péter-János-Jakab – oszlopok voltak, pontosabban az Acs 12-ig, mert ott a „Jézus testvére Jakab” lett a harmadik személy (Acs 15-ben már róla van szó.)
--Ez az „oszlopok” meghatározás, a Gal 2,9 szerint, egy vezetői kört, tisztséghordozókat jelentett: Jakab, Kéfás és János tartozott közéjük.
2./ Amúgy három újra és újra említett Jakabról olvasunk az Evangéliumban és az Apcselben:
--Az első Jakab volt János testvére, aki a tizenkettőből a „háromba” beletartozott (akiket az Úr Jézus maga mellé vett: Jairus lánya feltámasztásánál, a megdicsőülés hegyén és a Gecsemáné kertben). Ő volt, aki az Acs 12,2-ben említett módon vértanúhalált halt. Őt hívták így a korai egyházatyák: „az idősebb Jakab”.
--A másik Jakab az „Alfeus fia”, szintén a 12-höz tartozott. Ő volt a korai hagyomány szerint „a kisebb Jakab”.
--S a harmadik Jakab volt „az Úr Jézus testvére Jakab”. A Jeruzsálemi gyülekezet nagy tekintélyű vezetője, akiről több helyen is megemlékezik az Ige – többek közt (nem túl biztató jelentésben) a Gal 2-ben is. (Mk 6,3. Mt 27,56. Gal 2,11-12.) 🙂
3./ Ha összeszámoljuk: 11-ről van szó, de az Apcsel többször említi őket „a 12”-nek, s az Evangéliumok is. VOLT jelentősége annak, hogy pont 12-t választott el magának az Úr Jézus. Izráel népére nézve is (tizenkét törzs) – s magának a tekintélynek a jelölésére is... egy nagyon erőteljes bizonyítékot jelent, ha ez a tizenkét ember egyöntetűen állít valamit.
--Ki hiányzott? Júdás.
--Lehet, hogy kellett valamit tenni? 🙂
Apcs 1:14 Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak voltak az imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával, és az ő atyjafiaival együtt.
1./ „Egy szívvel-lélekkel” (homothümadon – egyhangúlag, teljes egyetértésben, egységben, egyakaraton, közös akarattal) imádkoztak együtt.
--Acs 2,1-ben is ezt olvassuk, közvetlen a Szentlélek kitöltetését megelőző helyzetben.
--Acs 2,46-ban, amikor az első gyülekezet életéről olvasunk, is ez az egyik jellemzőjük.
--Acs 4,24 – amikor nagy támadás érte a gyülekezetet, is ezt látjuk, mint ami azonnal összekapcsolja őket: „egy szívvel-lélekkel felemelték szavukat...” – s még azt is olvassuk, hogyan imádkoztak. 🙂
--Az Acs 5,16 is így jellemzi a gyülekezetet – a második nagy támadás idején is (amikor fizikailag is bántalmazzák majd az apostolokat – Acs 5,40.) ugyanígy járta át őket ez a „csoda”, az „egy-szív-egy-lélek” egysége és az egymással való ilyen mély, tudatos közösség. S az Úr Jézus keresése. 🙂
--„Szomorú egység”... 🙂 Acs 7,57 – az ördög is egyesíti a Jézus tanúságtevőire támadókat a brutalitásban és a bosszúvágyban. Szinte eszüket vesztik, de „egy szívvel lélekkel” támadnak az Úr embereire... Szomorú egység. (Acs 18,12 – Gallió idején Korintusban is ez történt. Sőt, az Acs 19,29-ben is hasonlót olvasunk, csak itt már Efézusban járunk. Az ördög a gyűlölet és a vallási fennsőbbrendűség felhasználásával „egyesíti” azokat, akik az Úr Jézus és az Ő tanítványainak ellenségei. Támadásra indítja őket. Akár az esztelenségig eljutó módon.) 🙂
--Acs 8,6 – amikor Filepre figyeltek Samáriában, egy csodát jelez, a MEGNYÍLÓ szívek csodáját, ami az ébredés előszobája. 🙂
--Acs 15,25 – az apostolok levélüzenetéből kiderül, hogy „egyakaratra” JUTNI kell, (illetve LEHET), és ez már a Szentlélek munkája. Egy tanítási kérdésben, egy eljárási módban, a gyülekezet egy fontos vitatott kérdésében – igen nagy csoda. 🙂
--Acs 15,6 – NEM csak az Apcselben látjuk ezt, hanem a levélben, ami Rómába indul Korintusból, Kr.u 56-ban. Tehát MEGMARADT és megmarad ez az egység, illetve ennek VÁGYA és IRÁNYA az Igében. 🙂
2./ „Foglalatosak voltak” – (proszkartereó) – megmaradtak, kitartottak benne.
a./ Folyamatosan, állhatatosan tették. Ragaszkodtak hozzá, hűségesek voltak benne. Kitartóan foglalkozni valamivel – pl. nyelvtanulás (Lomb Kató – fél év alatt egy nyelv – akkor állandóan azon a nyelven olvas, végül így gondolkodik. Foglalkozik vele, kitartóan, rendületlenül.)
b./ Jelenti még: készenlétben állni, rendelkezésére állni valakinek – Mk 3,9 – tartsanak készenlétben számára egy hajót.
--Az imádságban is RENDELKEZÉSÉRE állunk a mi Mindenható Urunknak, Aki általunk is végzi a munkáját. Ahogy imádkozunk, tervei előre mennek.
--KÉSZENLÉTBEN állunk, hogy tudjon indítani, amikor szükséges, be tudjon vonni, be tudjon kapcsolni tervébe. Ilyen értelemben „különítmény” az imádkozók speciális csoportja, „bevethető”, behívható, amikor szükséges. Rendelkezésre állók, készenlében levő állomány. (Acs 10,7 – két szolga és egy „kegyes” (eüszebész) katona is „rendelkezésére állt” Kornéliusnak, őket szólította s küldte Péterhez, az angyal útmutatása szerint.) 🙂
--„A reménységben örvendezők, a háborúságban tűrők, a könyörgésben állhatatosak (proszkartereó).” (Róma 12,12.) 🙂
--„Az imádságban állhatatosak (proszkartereó) legyetek, vigyázván abban, hálaadással.” (Kol 4,2.) – az őrséget (gregoreó – vigyázván) folyamatosan kell fenntartani, ebben meg kell maradni. Az imádság egy ilyen őrség. Ezért ki kell benne tartani.
--De az „apostolok tudományában”, a könyörgésekben, a közösségben és az úrvacsorában is kitartottak, (Acs 2,42.) de ezt nem „csak a templomban” tették, hanem „házanként” is, tehát a kiscsoportokban is (Acs 2,46.) 🙂 Az apostolok a „könyörgésben” és az igehirdetésben tartottak ki (Acs 6,4.), s ezért kellett a megszaporodott tennivalókban és a konfliktusokban is megbízható segítség nekik – a diakónusok ezt a szerepet töltötték be.
3./ Mit tettek ezek a tanítványok – 120-an – fenn a felházban?
--Imádkoztak.
--Állhatatosan (rendelkezésre állva, fel nem adva azt) – megmaradtak az imádságban.
--Egy szívvel lélekkel tették ezt, egyakarattal.
--Vártak.
--Tudták, mire várnak? Bizonyos értelemben igen – (Jn 14-15-16 Lk 24,49 és Acs 1,4-5.8.) – és bizonyos értelemben nem. Csak gondolhatták, de nem tudták pontosan. S ez nem is baj. A lényeg, hogy KÉSZEK voltak OTT MARADNI, és várakozni, fel nem adva.
--Mellette gondolkodtak, tettek is valamit? Igen. Erről lesz szó mindjárt, Péter szavai nyomán... 🙂
4./ Még egy dolog fontos lehet: férfiak és nők, EGYÜTT voltak, imádkoztak és várakoztak.
--Máriát is említi köztük – ami fontos lehet: a Szentlélekre NEKI IS szüksége volt.
--Többé már az Acs nem említi őt. Tehát „nem emeli ki” a többi tanítvány „fölé”, de említi, mert ott volt, mert fontos volt, hogy mindenki lássa, hogy NEKI is szüksége volt a betöltetésre.
--Az Úr Jézus testvéreit is említi – Mk 6,3-ban olvasunk róluk, és a Mt 27,56 is említi őket. 🙂
--Nekik is szükségük volt a Szentlélekkeresztségre. Az, hogy testvérei voltak az Úr Jézusnak, ez a „testi leszármazásból” fakadt, de a mennyeiben meg kellett erősödniük, illetve a felkenetést, a megbízatás betöltéséhez el kellett nyerni (Acs 1,8.). Tehát ŐK IS OTT vártak – és imádkoztak, egy akaraton. 🙂
Apcs 1:15 És azokban a napokban felkelvén Péter a tanítványok között, monda (vala pedig ott együtt mintegy százhúsz főnyi sokaság):
1./ Jó, hogy tudjuk, hogy 120-an voltak. Csak innen tudjuk. És érdekessé válik ez, amikor Pünkösdkor szavukra, bizonyságtételükre 3000-en térnek meg, csak férfiak.
--Ez egy jó alapozás volt.
--Az Úr Jézus 12-t választott (köztük ott volt a „3” is).
--Kiküldött 70-et (72-t) – a „Szanhedrin tagjainak száma szerint” – a Lk 10-ben. Tehát ők is az Övéi voltak. Köztük lehetett Barnabás is és Mátyás is, akik közül az Urat kérték, válassza ki, melyikük legyen a „tizenkettőhöz” tartozó bizonyság.
--Itt 120-at látunk együtt, és az 1Kor 15-ben azt olvassuk, hogy több, mint 500-an látták az Úr Jézust feltámadása után.
--Ebből látjuk az Úr Jézus munkájának szélességét (de mélységét is – hiszen pl. a Lk 22,28-ban, látjuk, hogy a 12 maradt Vele ott, a legnagyobb kísértéseiben is... illetve, őket hívta, vonta be ebbe... a Gecsemánéban csak a legbensőbb 3-at, amikor külön hívta őket...) 🙂
--Látjuk, hogy amikor Galileába hívta a tanítványokat, hogy feltámadása után megjelenjen nekik, ott lehetett akár 500 vagy még több tanú is. És szükség is volt ennyire, hiszen sok felé elvitték az Örömüzenetet – ami ekkor világosan TANÚSKODÁS volt a feltámadás mellett. (Ma is az.) 🙂
2./ Péter felállt, és szólt.
--Irányba állította itt, most, ebben a helyzetben a többieket.
--Amit az Úr Jézus mondott neki, a Jn 20 szerint, hogy legeltessen, őrizzen és legeltessen, most elkezdte tenni. Még a Szentlélek kitöltetése előtt.
--Van megbocsátás. Van újrakezdés. Van helyreállítás. Az Úr Jézus EZT tette Péterrel, amikor a tagadását világosan lezárta, és a többiek SEM ERRŐL gondolkodtak, vagy ennek alapján AZONOSÍTOTTÁK BE Pétert. Ez fontos az Újszövetségben... 🙂
Apcs 1:16 Atyámfiai, férfiak, szükség volt betelni annak az Írásnak, melyet megjövendölt a Szent Lélek Dávid szája által Júdás felől, aki vezetőjük lett azoknak, akik megfogták Jézust.
1./ „Szükség volt betelni” – így értették az Írásokat. Az ihletettséget. Hitelesnek tartották az Írásokat.
--„Írás” – egy igevers, egy igehely, Isten beszéde leírva, világosan ott van, „objektíve”, mindenki megismerheti, mindenki előtt világosan szól.
--„Megjövendölt” – (prolegó – előre mond, kijelent, előre jelez, korábban kinyilatkoztat) – a mi Istenünk jellemzője az „előre tudás”. Nem csak „tud”, de AKARJA is, hogy te is tudd, ami fontos ebből a számodra, s ezért kijelentést ad. Közlő, tudósító, előre kijelentő Isten.
--„Szentlélek által” – az emberi szó mögött maga Isten állt. Az Ószövetség idején is.
--„Dávid szája által” – így láthatjuk az Igét „működésben”. Megszületésben és fennmaradásban, „mai” hatásában. Emberek által jelenik meg, de Istentől eredő szó. A többi Írásra is ez jellemző. Az együtt-működés: Isten szól (ihlet), az ember szól (hangot ad az Ő indításának) és az emberek megerősödnek, irányba fordul a gondolkodásuk, indítást kapnak, cselekszenek – s ez a világ elkezd változni. A mi Istenünk a megmentésben is EGYÜTT-MŰKÖDŐ Isten. Az engedelmesek – készségesek, hűségesek, nyitottak, bizalomra készek, HIT által megértők, odafigyelők és cselekvők – által dolgozik. Az Igét is így adja és az Ige által is indít másokat. 🙂
2./ „Júdás felől” – hisznek a konkrét beteljesedésben. Az Ige alkalmazásában is bátor biztonsággal kell látni, amit Isten cselekszik.
3./ Acs 2,16 – „EZ AZ”, ami megmondatott... 🙂 - az apostolok gondolkodása bátran pontosít a beteljesedés tekintetében.
a./ Előre megmondta az Úr – Isten mindentudásának, mindenható voltának bizonyítéka ez az Igében. Az Ige természete is hordozza ezt a mindenhatóságot (hatalmat, teljhatalmat), Istentől való szó.
b./ Leírták – onnan tudjuk, hogy előre megmondta. Ezek az Írások hordozzák Isten szavát: ezek Isten szava.
4./ Acs 3,18 – „Az Isten pedig, amikről eleve megmondta minden Ő prófétájának szája által, hogy a Krisztus elszenvedi, EKKÉPPEN töltötte be.” – ez Isten Igéjének természete.
a./ „Amikről eleve megmondta” – Isten tudta „előre”. Mindenhatósága, mindent-tudósága áthatja az Igét.
b./ „Prófétái szája által” – valójában Isten szól. Emberi szó által, közvetítéssel. Isten szava, emberi szájak által. Az Írások, melyek a próféták szavait őrzik, valójában Isten szavát hordozzák.
c./ Isten szavai beteljesednek – „ekképpen töltötte be” – Ő teljesíti be ezeket. Ez az igazolás az Ő igazsága mellett. Másfelől Ő azért szólt, hogy amik majd beteljesednek, felismerhetőek legyenek, mint az Ő akaratának megvalósulása(i). 🙂