Kérdés-felelet: "Mi a helyzet a kulcsokkal? Péter kapta őket? Mihez kezd velük? Ő engedi be az embereket, és zárja ki a mennybe, illetve onnan? Mt 16,19. Tőle függ a bejutás? 🙂
--Hadd mondjam rögtön az elején: Jézustól függ a bejutás - és Ő azt választotta, hogy befogad mindenkit, aki segítségül hívja az Ő nevét, aki Őt választja, és átadja Neki az életét. Úgyhogy itt másról van szó... 🙂
Mindjárt megosztom a jegyzetemet, ez segítséget jelent, hogy végigkövesd az egész bibliaiskolai találkozót.
De...
Van a végén, a klasszikus bibliaiskolai találkozóhoz kapcsolódva, még egy kb. 25 perc, ami másról szól, a kicsikről, elesettekről, a kiszolgáltatottakról, a mások által lenézettekről... fogyatékos, sérült emberekről, és arról, hogy az Úr Jézus HOGYAN LÁTJA őket, és MENNYIRE szereti őket, és mennyire fontos, hogy megértsd, TE VAGY az Úr Jézus keze, lába, szeme, szája, füle... a te időd az Ő ideje, és hogy alapvetően RÁD van szükség, hogy az Ő szeretetét ezek az emberek is megismerhessék. 🙂
Íme a jegyzetem - mint a legtöbb esetben, ez töredékes, de segítség az Igehelyekkel, a pontokba szedéssel, stb.:
Máté 16:19 "És neked adom a mennyek országának kulcsait; és amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lesz; és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lesz." Mit kezd a kulcsokkal Péter? Tőle függ a bejutás??? -------
Itt az egész fejezetet el kell olvasni.
--ÖSSZEFÜGGÉSEIBEN kell meglátni a helyzetet.
Mt 16,1-12. A háttérben meghúzódó rosszindulat és a felszínre törő csapdát állító kritika közegében jár, cselekszik, él minden nap az Úr Jézus. A tanítványokat is ezek között az útvesztők között vezetgeti. Tanítja őket: a lelkülettől – ettől a szellemiségtől – ami ezeket az embereket áthatja, őrizni kell magunkat. Ezért mi vagyunk felelősek.
Mt 16,13-20. Ezt követően, vagyis ilyen közegben kérdez rá a tanítványokra, „mások mit mondanak rólam”, és – ami sokkalta izgalmasabb – „ti mit mondtok rólam”? Más szóval: KINEK ismertetek fel? FELISMERTETEK-E ti, akik velem jártok, engem, hogy ki vagyok valójában?
--Aki felismeri, az jut közelebb ahhoz, hogy Ő miért jött.
--Aki így jár Vele, lesz felkészülve arra, ami majd rá (is) vár, miután az Úr elment. Vagyis a tanítványi küldetést ő fogja tudni betölteni.
--Aki felismeri, lesz védett az ellenség hazugságaitól, fenyegetéseitől.
a./ EZÉRT fontos ez a kérdés.
--Péter NEM emberi megfontolás – „logikázás”, vagy „többségi vélemény” alapján válaszol. Hanem? KIJELENTÉST kap, vagyis, Ő hallgat a kijelentésre, megérti, ráhangolódik (ebben a pillanatban) arra, amit a mennyei Atya ad a szívbe.
--Ez egy CSODA, egy ajándék, nem „magától értetődő”, hanem MEG kell becsülni.
--EHHEZ kapcsolja az Úr Jézus, amit utána mond.
--Úgy gondolom: ez a „boldogság” nem egy „egyszeri helyzetre” szóló boldogság, hanem valami olyan ÚT, amin járni lehet... a „kijelentés útja”, vagyis, amiben újra és újra halljuk, megértjük, felismerjük és befogadjuk a kijelentést, és LEHET bennünket így vezetni.
--Ez egy „életút”, ez a tanítványi élet útja – nem egy vallásos parancsokra épülő lélektelen viselkedési út, hanem egy szüntelen mennyre figyelő, KÉSZSÉGES, megérteni akaró, EGYÜTT munkálkodni vágyó életvitel, lelkület.
--Ennek szólt az Úr szava... ahogy én megértettem. NEM „egy embert” akart kiemelni, hanem AZT a hozzáállást, azt a MEGÉRTÉST, ami az ÖSSZES tanítványt kell majd jellemezze a későbbiekben.
--Vannak persze, akik „tekintélyi kérdést” csináltak ebből az évszázadok során. Mert ez „biztonságot” jelent szervezeti (és egységi) tekintetben... de szerintem itt NEM erről volt szó. Itt egy „alapelvet” ismert fel Péter, és az Úr Jézus ERRE mutatott rá, hogy a tanítványok ebben a szabadságban és ebben a mennyei együtt munkálkodásban járjanak.
b./ Tehát: miért kapta ezt a szót Péter? Mert FELISMERTE az Urat.
--Mit ismert fel? Azt, hogy Ő a Krisztus, az élő Isten Fia.
--S mit mondott az Úr Jézus?
aa./ Boldog vagy – a kijelentés miatt (más is boldog lesz, aki meghallja, megérti, befogadja a kijelentést, és gondolkodását, szavait, életét ehhez szabja).
bb./ Te Péter vagy (azaz: kő, darab kő, kövecske, építésre használt kő). Vagyis: szereped az, hogy ÖSSZEKAPCSOLÓDJ azzal, Akit felismertél. Más szóval: VAN jövőd, van perspektívád, van terv az életedre nézve – úgy is, mint aki kijelentésben (mennyei felismerésben jársz) – de ez szorosan azzal függ össze, hogy ARRA, amit felismertél, az élő Isten Fiára – a Kősziklára – FELÉPÜLSZ-E. Más szóval: ALKALMAZOD-E, amit megértettél, a hétköznapokban? Készen állsz-e arra, hogy együtt munkálkodóként, beépülj, s a magad részéről elvégezd az építés munkáját is, az EGÉSZ érdekében.
cc./ Az Úr Jézus a Kőszikla. Ez a kijelentés teszi megérthetővé, megragadhatóvá, hogy Ő KIKERÜLHETETLEN, Ő az, akiben vagy megbotránkoznak, vagy akire felépülnek az emberek (Acs 4,12. Ézs 8,13-16. 1Pét 2,7. Zsolt 118,22. Mt 21,42-45.)
dd./ LESZ egy építés. És ezt az építést az Úr Jézus végzi. A JÖVŐRE vonatkozik ez a látás. Bár már akkor is, ott is végződik, hiszen az Egyház tanítványokból áll fel. S ezek most születnek, most készülnek fel, mint Péter is.
ee./ Felépül az Eklézsia. Jézus lesz az alapja.
ff./ Jellemzője: a „pokol kapui” nem tudnak rajta diadalt venni – „ostromló egyház”, előretörő munka, kiszabadító munkája lesz, a pokolból hozza ki az embereket. S amit elrabolt az ördög, visszahozza. (Mk 3,23-27. Amit Ő tett – az ördögök kiűzése – azt így tette: megkötözte az „erőset”, és „kirabolta” annak „kincseit”. A kincsek: az emberek. Az erős megkötözése: a gonosz legyőzése. Ő EZÉRT jelent meg: 1Jn 3,8. Zsid 2,14-15. Világossá tette: aki NEM vele gyűjt, az veszteget, pazarol... aki nincs Vele, az ellene van... Mt 12,22-30. Tehát az ellenség megkötözése és kirablása az Úr TERVÉHEZ tartozott és tartozik.)
Összefoglalva tehát:
--Ki a Kőszikla? Jézus. És a ráépülő kő? Péter. És a felismerés: az, hogy Ő a Krisztus az ÉLŐ Istennek Fia. És ENNEK szólt az ígéret, és ehhez kapcsolódott a kötés és oldás hatalma. Az előretörő és „kirabló”, a Vele gyűjtögető és megmentő Egyház számára – akinek tagja Péter is, ahogy a kijelentést felismeri, és ahhoz szabja életét. Vagyis: RÁÉPÜL az igazi Kősziklára, Jézusra. S a kijelentésre, amit Róla, Tőle kap (és fog még kapni élete során). S ez igaz lesz mindazokra, akik ugyanígy járnak el majd.
c./ Az, hogy ez nem „speciálisan” Péternek szóló ígéret volt, abból is meglátszik, hogy a Mt 18-ban is látjuk ugyanezt az ígéretet. Egy másik összefüggésben. És ott már a tanítványi közösségnek szól. Őket hatalmazza fel. Vagyis, pontosabban, a helyi gyülekezeti vezetőknek szól. A belső gyülekezeti rend, a mennyei eljárási mód munkájában... 🙂 (Mt 18,18.)
d./ És utána? Utána: nem szabadott Róla beszélni, mármint, amit ebből a kijelentésből megértettek – nem csak Péter, hanem immár az egész tanítványi közösség. (Mt 16,20.) 🙂
--Miért? Mert Ő nem akart emberi értelemben híressé lenni, „celebbé”, hanem útja volt, amihez az elrejtettség is hozzátartozott. A tanítványok kaptak egy BETEKINTÉST, de ez az ő sajátjuk volt, akik Ővele jártak, akik a kijelentést megértették – de MÉG nem volt itt az ideje, hogy minderről beszéljenek. Egy-egy időszakban, helyzetben, az Úr Jézus maga beszélt erről... de nem akarta, hogy „pletyka-jelleggel”, mint „híresztelés” terjedjen.
e./ Ezzel szemben, ezt követően, utána: jön a szenvedés megjelentése (Mt 16,21.). Ami váratlan, s ami „nem illik” az előző dicsőséges képhez.
--S ehhez kapcsolódik Péter „jóakarata” és ez által a belépő kísértés és az Úr szava, amivel lerendezi ezt a helyzetet. Az ördöggel szemben, Pétert háta mögé parancsolja. („Távozz tőlem!” – ez az ördögnek szól. „Sátán!” – ez Péternek szóló figyelmeztetés... NEM őt nevezi sátánnak, hanem felhívja figyelmét, hogy aminek most odaadta a szavát, az az ördög. „Bántásomra vagy – szkandalon /botránkozás, csapda/ - vagy nekem...” – vagyis, ez a „jóindulat” csapdát jelent. Az emberi, a mennyei kijelentéssel szemben, tévútra vezethet. Min kell „járni az eszednek”, hogyan kell gondolkodnod /froneó/? Úgy, hogy MIT akar az Úr ezzel a helyzettel, MI az Ő terve... így jársz majd biztonságosan.) 🙂
--Nem akarta, hogy sajnálják, nem akarta, hogy megakadályozzák az útjában, nem az emberi megközelítéseket akarta, Ő ezt az Ő Atyjával „intézte”. Neki adta az életét (Zsid 10,5-7. Zsolt 40,7-9.) EZÉRT jött el... „ezért lett teste”, hogy meghalhasson. Felvehesse a bűnök büntetését. Ez kettejük közötti ügy volt, de AKARTA, hogy a tanítványok is tudjanak róla. Akarta, hogy amikor megjön ez az idő, értsék, lássák, mi történik. Legyen AKKOR HITÜK, és ne forduljanak vissza.
f./ Miután a dicsőség és a hatalom bemutatása és ígérete elhangzott, utána a szenvedés és követés vállalása jött.
--Ez a tanítványi élet.
--A kettő EGYÜTT. Így teljes a kép.
--Úgyhogy NEM „Péter kiemeléséről” volt itt szó, szerintem, hanem arról, hogy aki MEGÉRTI és megragadja, hogy az Úr az Isten Fia, az járni fog ezzel a hatalommal.
Mit takar a kötés és oldás hatalma?
--Semmiképpen sem egy ember „felemelését”, vagy olyan felhatalmazását, miszerint az „ő joga lenne beengedni vagy kizárni” embereket a mennyből. Ez Jézusé – s Ő úgy döntött, hogy beengedi, akik Őáltala jönnek.
--Akkor mit jelent? Szerintem sok területre hat ki.
--Az Isten országáról van szó, arról, ahogy az Isten országa előre tör ezen a földön, ahogy végzi (megmentő) munkáját.
a./ A mennybe besegítést. Az evangélium hirdetését. Azt, hogy tudod, mi az út, és hogyan tudsz segíteni másoknak, hogy be tudjanak lépni. Jn 1,12-13. Acs 4,12. Róma 10,17. Róma 10,9-10. 2Kor 4,1-4. Kincs, kiváltság, és elhívás. Lehetőség! 🙂
b./ A felszabadítást, a feloldást. Jn 20,21-23. SztL által jön ez, és semmiképpen nem „emberi igazságszolgáltatás” vagy „hatalomgyakorlás”, mint amivé lett az egyháztörténelem során. Inkább megtartásra való út.
--A bűntudat alóli felszabadítás, a bűnbocsánat, az elengedés, a bűn eltörlésének KIMONDÁSA, lerögzítése által, SztL által.
--A félelem, a rettegés, a halálfélelem, a jövőtől való félelem, a „megfeleléstől” való félelem minden fajta ítélettől való félelem alóli felszabadítás. Annak lerögzítése, hogy a kegyelem működik, a mennyei szeretet, és a TÉNYEK, amikkel körülvett bennünket az Úr az áldásban, az örökségben (Ef 1,3. 1Pét 1,3-4. Zsolt 115,14-16. stb.) valóságosak, és DOLGOZNAK most... szembefordulás ez az ellenség erőivel.
c./ Az ördög munkái elleni megkötő és felszabadító munka.
--Pl. az Úr Jézus a tengernek parancsolt: hallgass, némulj el... és csendesség lett. Mennyből való szó, mennyei indítás, szemben a rátámadó hatalommal (ami a tengeri vihar mögött állhatott – vagy magával a tengeri viharral, az elemi erőkkel), és ez megköti azok erejét. Mk 4,39.
--Ilyen értelemben a „hegyek” is lehetnek ilyen ördögi megkötő, megakadályozó erők, munkák, amiknek „parancsolunk” a HIT által, és a „tengerbe szállnak”. (Mk 11,20-24. Itt az imádságban kimondott szóról is szó van. Tehát az imádság is helye az ilyen „HIT-szavainak”.)
--Kifejezetten ilyen munkákról beszél az Úr Jézus, miután megkötözte az erőset (hatalmasat), kirabolja annak házát: Mt 12,28-30. Mk 3,27. 🙂
--Látjuk, hogy a gyógyításnál is elhangzik ilyen szó: „feloldattál a te betegségedből” (Lk 13,12.). S hozzáteszi az Őt vádolóknak: „Nem kellett feloldanom (! – igaz, itt személytelenebbül mondja: „nem kellett-e feloldani”) a kötélből ezt az Ábrahám leányát, akit 18 év óta megkötözött az ördög?” (Lk 13,16.) 🙂
--Az Acs 13,11-ben speciális helyzetben az Úr hatalma mutatkozott meg az apostol szava által, aki kijelentette, hogy mi fog történni (prófétai módon, hatalom szavával) – „íme az Úrnak keze van ellened, és vak leszel, és nem látod a napot egy ideig”. A „megkötözés” szó nem hangzott el, de valami hasonló történt.
d./ A lerögzítő imádság is ilyen lehet, amikor imádkozunk az Úr akarata szerint, kimondva, amit Ő akar. „Jöjjön el a Te országod... legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy itt, a földön is...” – ebben felszabadítás, feloldás, szabad tér nyitás van az Ő akarata előtt... MELLÉ állunk az Ő akaratának. És kimondjuk ezt.
e./ Néha fizikai körülményeket, néha intézményeket, vagy ideológiai, stb. áramlatokat hoz elénk az Úr, és ezekkel kerülünk szembe, és mondjuk ki az Ő akaratát, „testületileg”, mennyei módon, a gyülekezet „hatalmi imádságával” – és ez is a megkötés és feloldás hatalmát jelenti.
f./ Az előző kérdésnél volt szó a „sátánnak átadásról”, (EZT AZ ELŐZŐ BIBLIAISKOLAI VIDEÓBAN LÁTHATOD VÉGIG) s ott láttuk, hogy ez a gyülekezeti rend megtartásának, a helyreigazításnak, irányba állításnak a témájáról szól. Nem haragvásról, bosszúról, okkult dolgokról, hanem arról, hogy a bűnnek az ördög országában a helye, és aki a bűnnel akar közösséget vállalni, egy idő után nem lesz helye a Krisztus Testében. De ennek sok összetevője van, és a megmentés indítéka is ott van, miközben hatalommal cselekszünk. Ld. ott. (2024.10.28-án). Ez is egy értelemben a kötés és oldás területéhez tartozik... hatalmi szóval, hatalmi lerögzítéssel történik. (oda is, vissza is – vagyis a visszavétel is)