Nem hagy nyugodni, hogy a gáti Obed Edom "odaadta magát" valamire, amit más nem akart megtenni.
Dávid teljesen zavarba jött, amikor Uzza szörnyethalt, ahogy hozzáért a szent ládához, amit vadonatúj ökrösszekéren akartak felszállítani Dávid városába, a neki készített helyre... ?
Az Úr a jóindulat ellenére csapással sújtotta Uzzát. Ez figyelmeztetés nekünk is.
De Dávid is megértett valamit - pontosabban először teljesen összezavarodott. Érzelmei egymásra tolultak: megdöbbent, megrázta a dolog, dühös lett, félelem töltötte el, és elbizonytalanodott... "Hogyan vigyem így magamhoz az Úr ládáját?" - tette fel a kérdést.
A válasz egyértelmű volt benne akkor: SEHOGY... így nem vihetem, mert belehalok.
Úgyhogy a döntés gyorsan megszületett: a gáti Obed Edom háza itt a közelben, odavisszük. Majd ő vigyáz rá. (Hm... gondolt rá valaki, hogy esetleg az őr is belehalhat a hirtelen döntésbe? Nem tudom. Egy biztos: Obed Edom befogadta a ládát.)
Szóval, ott volt a láda.
Nem azon a helyen, ahová szánták.
És Obed Edom odaadta magát erre, és a házát is.
Gondolom tisztelettel bánt a ládával. (Nem nézett bele - mint a Béth-Semes-beliek az 1Sám 7-ben. Nem is fogta meg, mint Uzza tette valamivel korábban. Gondolom vigyázott rá, hogy mások se fogják meg, illetéktelenek ne nézegethessenek bele... kellő tisztelettel, és nyilván valamelyes Isten-félelemmel tette mindezt. Ezek nincsenek részletesen leírva.)
De a láda ott volt.
És valahogy "hozzászokott" a jelenlétéhez? Vagy valahogy olyan "természetes lett", hogy itt volt? Vagy kifejezetten elkezdett neki örülni is? Nem tudom.
Egyet tudok: az Úr megáldotta őt, és mindenét amije volt. Nem is akárhogy. A híre eljutott egész a királyig. Nagyon megáldotta az Úr Obed Edomot és háznépét... ?
Három hónap volt.
A láda nem maradt ott mindvégig.
ADDIG kell "kihasználni" a lehetőséget, hogy a "láda ott van nálad", ameddig ott van... ?
Ez nekem egy tanulság.
S most jön a személyes: vannak dolgok, amiket mások nem vállalnak fel. Személyek, akikért nem tesznek meg annyit, mint lehet, hogy kellene, feladatok, amik "büdösek", de közben az ÚRNAK KEDVESEK lennének. De vannak, amiket egyszerűen az Úr úgy dönt, hogy nálad tesz le, mások (épp) nem viszik, "ott marad", és RAJTAD ÁLL, hogy mit kezdesz velük... ?
S ha te adod magad - adod a házad, a lehetőségeid, magadat, időddel, figyelmeddel, alkalmazkodásoddal együtt - akkor az Úr OTT LESZ "ládája mellett" JELENLÉTÉVEL, és ez áldást fog jelenteni neked is, másoknak is. ?
Néhány dolgot fel tudok sorolni, amit az Úr "így tett le nálam"...
--Ilyen volt a Covid idején a kórházmisszió. Megkeresett Görgey Zsuzsi, hogy 100 éves nagybátyja a László kórházban van, teljes elkeseredésben, magányosságban, és lelkipásztorra lenne szüksége (látogatóra, aki Igét hoz és imádkozik vele), s ami rajta állt, mindent elintézett - bemehettem. S az Úr megáldotta. Endre bácsi megtért, felvillanyozódott, és miután ő az Úrhoz ment, a kórházmisszió megmaradt. A Covid idején is, és most is, többen bátran, szívvel, mennek, és mennek, már egyre több helyre, és viszik az Igét, a biztatást, a vigasztalást, az imádságot, és segítenek az embereknek találkozni az Úr Jézussal, nehéz élethelyzetükben. ?
--Ilyen volt a kilencvenes évek elején a Bibliai Főiskola, amit a Pünkösdi közösség indított el. Ahogy beszélgettünk erről Paul Graczával, Simonfalvy Lajossal, Telegdi Józseffel és másokkal, az Úr kibontakoztatta csodálatos tervét, és elindított bennünket. Igen, az első időszakban volt, hogy Kadarkúton kellett tölteni egy egész hónapot, míg az ember két tantárgyat leadott és le is vizsgáztatta a tanulókat. És volt sok más érdekes és odaszánást igénylő helyzet is. De az Úr "ládája volt", ajándék, hogy ott lehettem, (le volt téve nálam - is), és az Ő jelenlétét tapasztaltuk meg a "hősi időkben"... nem csak mi, akik tanítottunk, hanem a tanulók is, akik közül sokan elsőosztályú vezetők Isten országában, de akik nem lettek vezetők, azok közül is a legtöbben hűséges szolgáló szívű munkatársaivá lettek az Úr Jézusnak. Ameddig ott lehettem ("ott lehetett nálam a láda") az áldását tapasztaltam. ?
--Bizonyos értelemben a Palánta Gyermekmisszió is ilyen, de ez annyira széles áttekintést igényelne, hogy most nem írom le... csak mondjuk az egyik összetevőjét: a "pedagógus-ajándékozást". Igen. Ahogy megyünk a gyerekekhez, ahogy bábmissziózunk, vagy másként meglátogatjuk őket - akár kiadványok (Tavaszi kirándulás, ill. Állatkerti séta c. ajándék kiadványok) útján, NEM feledkezünk el pedagógusaikról sem. S az Úr "letette ezen a téren is a ládáját nálunk" - és kérjük, és kapjuk azt a sok könyvet, folyóiratot (áldott támogatók!!!), amikkel százezer számra ajándékozhattuk már meg a pedagógusokat, szerte az országban, s a trianoni határokon túl is (Kárpátalja, Erdély, Felvidék, Délvidék). MOST itt a "láda nálunk", most kaptuk a lehetőséget, nyitva a kapuk előttünk, és könyörgünk, hogy legyen fedezet, legyen elegendő ajándék, és csoda a kiszállításban is (áldott OKH munkatársak, önkéntesek!!!), s AMEDDIG "itt a láda" kedves legyen az Úrnak, amit teszünk Őérte... ?
--S ami mostanában leginkább eszembe jutott ... nem kis teher, nem kis kihívás, könnyű belefáradni is... de ITT VAN "a láda" a Képes Biblia ajándékozás területén is. Egyszerűen megkerestek, megkaptuk a lehetőséget, ránk bízták, és mi most szervezhetünk, kereshetjük a tárolási pontokat (áldott, hűséges támogató önkénteseink!!!), a szállítási lehetőségeket (köszönjük, drága szeretteink!!!), s intézhetjük az adminisztrációt, email küldést, telefonálást, szervezést, számontartást... kérve a megértést, a rugalmasságot, minden irányban... s mindezt ajándékból (ingyen)... LÁDA... "az Úr ládája nálunk"... amire IGENT mondtunk, és KELL is, hogy igent mondjunk, mert így százezrekhez juthat el az Evangélium egy másik módon is, ahogy nem is gondoltuk volna korábban... ?
Uram, köszönöm a ládát, köszönöm a jelenlétedet, köszönöm a lehetőséget, és KÉREM az ERŐT és a FEDEZETET, a forrásokat, a lehetőséget, hogy tudjuk tenni, AMEDDIG itt van... Ámen. ?
Olvasmány:
1Sám 6 és 1Krón 13 ?