-Róma 15,13-al kezdtünk. Áldásként is, de a tényeket megragadó, lerögzítő imádságként is átvettük ezt az Igét. Utána vettük a Róma 15 verseit, ameddig eljutottunk.
--A múlt héten az igetanuló Hf a Róma 15,4-5 volt, s a Róma 15,13. Most pedig egy másikat adtam fel, a Róma 15,17-19 verseit. 🙂
Itt vannak a jegyzetek:
Róm 15:13 A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hivésben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szent Lélek ereje által.
--Bőséges reménység – bármilyen helyzetben vagy is, megszólal benned a „jó lesz”, a „ne félj”, a „bízzál csak bátran az Úr Jézusban”. Ez a reménység hangja.
--A bőséges reménység azt jelenti, hogy „jut belőle másnak is”. Vagyis, több, mint a saját helyzetedre kiterjedő reménység.
--A bőséges reménység azt jelenti, hogy a legnehezebb helyzetekre is „marad” belőle, megmarad, és hat rád.
--A bőséges reménység és a Szentlélek munkája összekapcsolódnak. Egy irányba mutatnak. A Szentlélek is EZT munkálja benned, ebbe az irányba formálja életedet. Ehhez ad ERŐT, természetfelettit, érthetetlent, minden értelmet felül haladót.
--Mit jelent a bőséges reménység a gyakorlatban? Azt, hogy ÖRÖM van benned, és BÉKESSÉG, miközben maximálisan HITBEN kell járnod. Mert adott esetben nem látod, mi lesz, nem látod, hogyan jön majd a szabadítás, a megoldás – de az öröm és a békesség ott marad benned. EZ beszél arról, hogy benned ott lakik a reménység. Méghozzá annyi, amennyi arra a helyzetre kell – sőt, még több. Még az ilyen nehéz helyzetekben is jut, ha kell, másoknak is, biztatásként, megerősítésként.
--Kitől jön ez a bőséges reménység? A Reménység Istenétől. Másként: Ő BETÖLT ezzel, helyzetről-helyzetre, amikor nem könnyű, amikor „HIT-HELYZET” van, amikor maximálisan „hitben kell járni”, mert nem látszik a megoldás, és, hogy mikor lesz „vége”.
--Ez valójában egy áldás – amit TE IS mondhatsz mások életére nézve, és amit te is IGÉNYBE vehetsz, saját életedre nézve: egyes szám első személyben.
Róm 15:14 Meg vagyok pedig győződve (peithó) atyámfiai én magam is ti felőletek, hogy teljesek (mesztosz) vagytok minden jósággal (agathoszűné – becsületesség, egyenesség, jóság, kiválóság), betöltve (pléroó) minden ismerettel, képesek lévén egymást is inteni (noutheteó – oktat, tanít, lelkére köt, eszébe juttat, emlékeztet, figyelmeztet, dorgál, fedd, rendre utasít).
--Nem csak az apostol dolga, hogy jó irányba fordítsa a testvéreket.
Egymásért is felelősséget hordunk. Erről beszél sok más igevers is:
a./ Zsid 3,13 – „intsétek (parakaleó) egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg a bűnnek csalárdsága által...”
b./ ill. a szigorúbb kifejezéssel: 1Thess 5,14-15. „Kérünk továbbá titeket, atyámfiai, hogy intsétek (noutheteó) a rendetleneket (ataktosz – akik kiesnek a taktusból, fegyelmezetlen, féktelen, mértéktelen, lusta, csatarendbe nem álló, engedetlen), bátorítsátok (paramütheomai – bátorít, buzdít, ösztönöz, biztat, vigasztal) a félelmes szívűeket (oligopszükhosz – elcsüggedt, félénk, bátortalan, elkedvetlenedett), gyámolítsátok (antekhomai – gondjaiba vesz, törődik vkivel) az erőtleneket (asztenész), türelmesek (makrothümeó – béketűrő, állhatatos, kitartó) legyetek mindenki iránt, vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen, hanem mindenkor jóra törekedjetek (diókó), úgy egymás iránt, mint mindenki iránt.”
--Kell hozzá a jóságosság is, megértés, ismeret is, amit pl. az előző fejezet gazdagon adott elénk... a mennyei jó lelkület.
--Időről-időre felmérjük, hogy az Úr VISZI ELŐRE a testvéreket, és amit átadunk, üzenetet, tanítást, beültetett igazságokat, az IGE dolgozik, végzi a munkát, és formálja őket... „képesekké teszi őket” arra, hogy helyesen járjanak el az Úr dolgában.
Róm 15,15-16. Bátorságosabban (tolméroteron – merészebben) írtam pedig nektek atyámfiai, részben, mintegy emlékeztetvén titeket az Istentől nekem adott kegyelem (12,3.) által. 16 Hogy legyek a Jézus Krisztus szolgája (leiturgosz – szolga) a pogányok között, munkálkodván (hierurgeó – papi szolgálatot végezni, szent munkát végezni) az Isten evangéliumában, hogy legyen a pogányoknak áldozata kedves (euproszdektosz – kedvesen fogadott, szívesen fogadott) [és] a Szent Lélek által megszentelt (hagiadzó – Istennek elkülönít, Hozzá méltóvá tesz).
--Volt abban, amit az előbb leírt, valami, amit merészen kellett leírnia – és megtette – amiben a jövőt formáló üzenetet bátran kellett leírni.
--Az emlékeztetésre mindig szükség van – 2Pét 1,13 (ameddig e sátorban vagyok – írja Péter apostol – méltónak vélem, hogy emlékeztetés által ébresztgesselek titeket... ez a felkeltés, ébresztés mindig aktuális lehet... bár már megtért az ember, de az elalvás megkísértheti...) – ez az, amit az előző fejezetben tett az apostol. Emlékeztetett.
--A cél mi volt, és mi? Az, hogy amit ránk bízott az Úr – Pál apostolra is – betöltsük. „Jézus Krisztus szolgája” így lehetünk csak.
--Az egy SZENT dolog, amit így végzünk. Amikor szeretettel útbaigazítjuk a testvéreket, amikor eléjük tesszük az igazságot, amikor a felelősséget hordjuk és betöltjük, amit az Úr Jézus ránk bízott. Ez egy szent munka, istentiszteleti munka.
--„Nekem adott kegyelem” – mindig tudd, mérd fel, mit kaptál, mire kaptad, és hogyan kell használnod. Ez NEM büszkélkedés, nem versengés, nem fog belőle lenézés fakadni, hanem SEGÍT abban, hogy MEG IS TEDD, ami rád van bízva, és az ördög ne tudjon elbizonytalanítani téged (az embereket felhasználja az elbizonytalanításra, sok kritikával, elítéléssel, és annak bizonyításával, hogy milyen értéktelen, amit te teszel, és mennyire „kevés”, és „bezzeg mások” mennyivel „jobban teljesítenek”, tehát „áldottabbak” – úgyhogy hallgass...)
Fil 1,7 – részestársaim vagytok a nekem adott kegyelemben
Róma 12,3 – a nekem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek
--Felismerjük, látjuk, amit kaptunk az Úr Jézustól. Tőle kapunk ajándékot, lehetőséget, felkenetést, irányba állítást – Szentlélek által... kapunk „kegyelmet, személyesen, nekünk adva” arra a munkára, amit Ő reánk bízott.
Róm 15:17 Van azért mivel dicsekedjem a Jézus Krisztusban, az Istenre tartozó dolgokban.
--A dolgaink között vannak olyanok, amik „speciálisan Istentől kapott”, vagy „Istenhez tartozó”, vagy „Istentől ránk bízott” dolgok.
--Amiket ránk bíz, speciálisan, amikkel Ő bíz meg bennünket, amiket Ő bíz ránk személyesen, ezek az „Ő dolgai”, az „Őreá tartozó (vonatkozó) dolgok”... ezekre speciálisan kapunk rálátást, megbízatást, sőt, erőt is, hogy végezzük ezeket.
--Sajátos kifejezés: van, aki egyszerűen úgy fordítja, hogy „Jézus Krisztusban dicsekszem Isten előtt” (vagyis Isten jelenlétében teszem, nem önmagamat felemelve, előtérbe állítva, hanem maximálisan úgy, hogy közben tudom, hogy Jézus Krisztus által vagyok rá képes, és Vele végzek mindent, amit teszek) – de ezt kihangsúlyozom, hogy TÖRTÉNIK, hogy VAN, hogy nem szűnik meg, nem marad félbe, nem tudta megbénítani az ördög.
--Amikor mi beszélünk az Isten előtt való dolgainkról, amiket az Úrtól kaptunk, amiket Ő bízott ránk, mi is így beszélünk – egyfelől TUDJUK, hogy Tőle van, és az erő is Tőle van – másfelől lerögzítjük, hogy VAN, hogy „működik”, hogy NEM hagyott magunkra, hanem adott megoldást, ötleteket, nyitott kapukat, és minden helyzetben mennyei szabadítást, erőt, örömöt és tüzet.
Róm 15:18 Mert nem merek (tolmaó – mer, bátorkodik, merészkedik, merészel, van bátorsága) szólni semmiről, amit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak engedelmességére, szóval és tettel. 19 Jelek (szémeion) és csodák (terasz) ereje (dünamisz) által, az Isten Lelkének ereje által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illyriáig betöltöttem (pléroó – elvégez, végrehajt, beteljesít, befejez, megtölt, betölt, teljessé tesz) a Krisztus evangéliumát.
--Alapkiindulás: MINDENT az Úr Jézus tett – általunk is Ő cselekszik.
--Az egy Isten-félelemtől áthatott MÓD, ahogy beszélünk arról, amit az Úr tett és tesz velünk, általunk... beszélünk róla, de közben mindig úgy, hogy TUDJUK, hogy Ő cselekszik... (NEM pedig „én-én-én”... „énáltalam... nekem adta...” stb. ami önmagunkat tolná középpontba.)
--A célkitűzés: a pogányok (pogány hátterű emberek) megnyerése, hogy engedelmeskedjenek az Úr Jézusnak.
--Az Úr Jézus ADTA a szavakat, és a tetteket is (ez utóbbiakért is, az előbbiekért is, imádkozunk, hogy nekünk is ADJA mindenkor). A tettekhez: a jelek és csodák ereje (dünamisz – csodatevő erő, a csodatevő erő megnyilatkozása) is hozzátartozik, a Szentlélek ereje, és ennek megnyilvánulása is hozzátartozik.
--Amikor ezt tesszük mi is, (ahogy Pál apostol tette), AKKOR töltjük be a Krisztus evangéliumát. Ezért KÉRJÜK, hogy velünk is így legyen. Az apostol így töltötte be, mi is kérjük, hogy általunk is cselekedje az Úr mindezt.
--Földrajz: Jeruzsálemtől (Acs 1,8) egészen Illyriáig elvégezte az Ige hirdetésének munkáját – meddig is?
Illürikon, a latin Illyricum tartománynév görög változata.
aa./ A tartomány nevét először az Augustus idejében végrehajtott veterán letelepítésekkel kapcsolatban említik (Kr.e. 27.)
bb./ Később a rómaiak a pannon törzsek ellen vívtak háborút (Kr.e. 12-9), melynek eredményeként Augustus önéletírásában megemlíti, hogy Illyricum tartomány határát a Dunáig tolta ki (Kr.u. 14).
cc./ A kutatók megegyeznek abban, hogy ez a Duna alsó folyását jelenthette, és a mai Dunántúl területét csak Claudius császár idején (Kr.u. 41-54) sikerült elfoglalniuk. Ekkor vált külön Pannonia és Illyricum tartomány.
dd./ Tekintve, hogy Pál Claudius idejében írta a rómaiakhoz címzett levelét, nem tudjuk pontosan megmondani, hogy a mai Horvátország vagy Magyarország (Dunántúl) területét értette-e Illürikon alatt?
--Az ember FELMÉRI, mit tett az Úr „eddig”, hogy
aaa./ örüljön, hálát adjon, lefixálja, hogy ez már MEGTÖRTÉNT (ezt nem szégyelljük, hanem az Úrban dicsekszünk vele) és azért, hogy
bbb./ lássa, MI KÖVETKEZIK, amikor egy-egy területen „lezárult” a munka, mert elvégződött.
--Ez egy tudatos hozzáállás, nem Isten nélkül történik, hanem Vele, hogy felmérjük, meglátjuk, hogy „hol tartunk”, hogy „mit tettünk eddig”, és „meddig jutottunk el”. (De ez is egy mennyei meglátással kell történjen, nem emberi büszkeséggel vagy elkeseredéssel... ami emberi, az ki kell maradjon belőle, különben félrevezetés lesz az ilyen „felmérésből”.)
--Következtetés a mi számunkra is: „merészkedünk” kérni, hogy mi is így cselekedhessünk, „szóval és tettel” Jézus Krisztus cselekedeteivel, a Szentlélek ereje által... ezzel töltjük be mi is az Evangéliumot.