—Ma a Róma 7 volt előttünk. Ma is. A múlt héten is átvettük, de akkor a hangsúly az első néhány szakaszra került. Most viszont megláttuk a második nagy egységet, igazából a 9. verstől kezdve. De ami különösen kibomlott előttünk, az az állapot amiben a felszabadítás előtt él az ember. ? —Az elején a Jn 8,31-32. verseiben jött elénk az IGAZSÁG, amit, ha megismerünk, FELSZABADÍT bennünket. Megláttuk az igazság felszabadító munkáját. A kulcskérdés: ha megmaradunk az ő beszédében, meg ismerjük az igazságot. És az igazság (így) felszabadít bennünket. Szabaddá tesz. A megismert igazság. Ami közel került hozzánk. Ami a miénk lett. Ez szabadít fel. Ez fog bennünk dolgozni a későbbiekben. Elkísér életünk végéig. ? —Így néztünk rá a A Róma 6,7. versére, „mert aki meghalt felszabadult a bűn alól”… Ez egy tény. Ez egy igazság. És ahogy ez közel kerül hozzád, ahogy át jár téged, ahogy felméred, hogy ez igaz rád, úgy szabadulsz fel. ? — S így néztünk rá a Róma 7,4. versére is ahol megláttuk, hogy Jézus Krisztus teste által mi meghaltunk a törvénynek, a vagyis a törvény alól is fel lettünk szabadítva. Azért, hogy immár Ővele élhessünk, és gyümölcsöt tudjunk Neki teremni.? —S azután láttuk a felszabaditó munkát a gyakorlatban s megláttuk, mi a helyes út, hogyan értsük helyesen ezeket a szakaszokat… gyönyörű… ?