Bevezetés. A Birodalom, Róma, kultúra, vallás, utak… Evangélium. A római gyülekezet. Pál apostol élethelyzete. A Római levél szerkezete. A nagy egységek, az egyes fejezetek.
Első fejezet. 1-15.vers. Felosztás, cím, tartalom. 1-4.vers - az Evangélium. Jézus Krisztus. Ő az Evangélium központja. Ember Fia és Isten Fia.
Kapcsolati rész - a 15.versig. Megérintő igeversek, személyes üzenetek. Akadályozás az Úr terve ellenében. A mi részünk: az imádkozás… de nem is akárhogy. 1Thess 2,18. 3,10-11. ?

— Biblia fordítások áttekintése. — Ismétlés 1,1-15 ?
— Isten igazsága. Benne az evangéliumban.
— Az ember - nem csak egy törzsi tag… Isten univerzálisan gondolkodik róla. Kiterjesztett szeretet.
— A feltartóztató viselkedés…

Ismétlés - 1,16-17.
Utána végig olvastuk a 3. fejezet végéig. Beosztottuk kisebb szakaszokra s ezeket elneveztük. Az első kettőt át is vettük kellő részletességgel ? 1,18-20 és 1,21-23.
Ennyire futotta az időnkből, de közben nagyon mélyen betekintést nyertünk az emberi indítékok s hozzáállás, sőt, a döntések titkaiba is. Ahogy Isten látja az embert, ahogy a valóságban van, s amivel szembesül… vagy már itt a földön (s ez jó), vagy majd egy nap Isten színe előtt… ami sajnos elég késő… ?
Összefüggéseket is megláttunk s elénk került a két kulcsfogalom Isten igazságával s lényével kapcsolatban - a feltartóztatás és a felcserélés.
Megláttuk azt is, hogy MIÉRT NEM akarja az ember a hálaadást Isten felé s az Ő dicsőítését? ?
Hf: 1./ megtanuljuk a Róma 1,16-17 verseit. 2./ a fejezet végén található bűnök felsorolásának mindegyik eleméhez egy-egy gyakorlati példát adunk, vagy a hétköznapi életből, újsághírekből, cikkekből, posztokból, vagy filmekből, irodalomból, történelemből. ?

Az első fejezetet befejeztük. Láttuk, ahogy a bűn kihat az egész társadalomra. A 21.század mai időszakára különös tekintettel. A felnövekvő generáció különösen megkísértett helyzetéről is szó volt. Az Ézs 5,20-al is összekapcsoltuk az üzenetet. A 32.vershez a Zsolt 12,7-9 is előkerült. Az illusztráció több helyen vissza köszönt a mai Kórházmisszió tapasztalataiból. Hf: a múltkori feladott igék - tanulásra - Róma 1,16-17… ha előre akarsz készülni akkor a Róma 2,4-6 verseit is megtanulhatod. ?

Római levél. 2,1-12.

—Egy jókora ismétlés után a 3. fejezetet vettük át, a 20. versig.
—Áttekintés Isten igazságának kijelentéséről. A Róma 1,16-17. felmondása s átbeszélése. Majd a feltartóztatásról és felcserélésről az első fejezetből s a következményekről is.
—Utána a 2. fejezet jó alapos atismétlése következett. A 2,28-29 jó alaposan kibontásra került, együtt az Ószövetség próféciáival Jeremiástól, Ezékieltől.
—S utána a 3. fejezet első szakasza jött… ?

—A Róma 3,19-27 volt előttünk elsősorban.
—Ismétlés is volt, de a hangsúly a megváltás üzenetén volt.
—A bűn működésének, hatalmának üzenete ez az első három fejezet, s a törvény sem tud segíteni ezen a helyzeten, mint kiderült már a második fejezetből. S most itt a harmadik fejezet eddigi szakaszából is. De most jön a megváltás üzenete! Ez a 19-27 versek fő mondanivalója.
—Gyönyörűen kibomlott - örömünkre ?

—A 3,19-27 szakaszt jó erősen átvettük ismét.
—A “MOST” üzenete nagyon kibomlott - az Újszövetség ideje, a “második státus” - amikor az Isten igazsága “törvény nélkül” jelent meg… ?
—A János ev 1,1-17 verseiben láttuk meg Őt, Akiben a “kegyelem és igazság LETT”… fenn a Golgota keresztjén. Aki TELJES volt kegyelemmel és igazsággal. Az Ő teljességéből vettünk (kaptunk, nyertünk) mi is kegyelmet, kegyelemért… ?
—Megnéztük a 4. fejezet kapcsán, hogy mihez vezet a HIT. Mit jelent, hogy “tulajdonít”. S hogy látjuk meg mindezt a 2Kor 5,17-21 üzenetében. ?
—Tanulandó igék voltak eddig: Róma 1,16-17. 2,4-6. 3,22-26. ?

—Majd a HIT törvényét láttuk magunk előtt.
—Utána megnéztük a “HIT törvényét” a 4. fejezetben. A “tulajdonította” üzenetét jó alaposan megragadtuk (bár a múltkor is átvettük s láttuk hozzá a 2Kor 5,17-21 verseit).
—Munka és bér - s a kapott dolgok, munka nélkül: “jutalomból”, “ajándékból”, kegyelemből… s mindez Ábrahám körülmetélt vagy az előtti állapotában? (Megnéztük hozzá a már átvett 2,28-29 verseit is az “igazi körülmetélésről”.)
—Azért HITBŐL, hogy kegyelemből legyen - a cél: hogy ERŐS legyen az ÍGÉRET az “egész MAGNAK”… a mennyei cél. ?
—S utána jött Ábrahám HITE - megnéztük a gyakorlatban, nagyon szép volt s nagyon izgalmas. Elolvastuk hozzá az 1Móz 17-18 fejezeteiből az Úr ígéretét s amit Ábrahám tehetett és tett. Kicsit a végére került már ez, az egész harci helyzetet gyorsan kellett átnézzük s nem tudtunk mindenben elmélyedni. (Egy korábbi évben átvettük ezt a részt kifejezetten Ábrahám életét végigkövetve az “Újszövetség az Ószövetségben” c. sorozatban… megtalálod: a www.kovatsgy.hu oldalon a Szela bibliaiskola menüpont alatt. Ez jó kiegészítés lesz.) ?
Az Újszövetség az Ószövetségen keresztül

—Egyszerűen átvettük a 3. s a 4. részt.
—Nem volt hiábavaló. A negyedik fejezet is nagyon klasszul kibomlott.
—Mindig előjön valami új, ahogy most is ott volt előttünk a körülmetélkedés, mint amit Ábrahám a körülmetéletlenségében tanúsított hite igazságának pecsétjéül kapott… de ami segítette egy módon a hite megőrzésében s növekedésében - ahogy beszélgettünk róla… ?

—Ma az 5. fejezetbe kezdtünk.
—Átismételtük egész nagyvonalakban a korábbiakat, hogy rálátásunk legyen, s szorosabban lássuk, mibe kapcsolódik bele a mostani fejezetünk.
—Láttuk a fordulópontokat: a megváltás szakaszát a 3,19-27. verseiből s a HIT törvényszerűségét a 4. fejezetből (csak tényleg áttekintő ismétlés szintjén 4,16-21.). Részletesebben a 4,22-23 s a 24. verseket s legrészletesebben pedig a 4,25-öt vettük át. Mit jelent, hogy “a mi bűneinkért” (itt kicsit megelőlegeztük a 6. s a 8. fejezet üzenetét is, hogy a kép teljesebbé legyen). ?
—A 4,25-höz kapcsolódva pedig alaposan az 5,1-et vettük át. Ennyi volt az időnk. Bár ahogy végig olvastuk az 5. részt egyben, szakaszokra igyekeztünk bontani, címet is igyekeztünk adni az egyes egységeknek, s közben megnéztük azt is, mi az az “új”, ami eddig nem volt s itt jelent meg, mint tény, mint üzenet. (A békesség üzenete. “Jogi” értelemben is a “megbékéltetés” s személyes értelemben is a “megbékélés”, a békesség. Itt gyakorlatilag is beszélhettünk róla, mi a teendő, ha “nem érezzük”.) ?
—Az 5,1 fontos tényeket jelentett ki s mi ezeket egyenként átvettük, lerögzítettük. Még egyszer megnéztük, mit jelentenek a “látható” és a “láthatatlan” tények, s ez utóbbiak hogyan ragadhatók meg a kijelentésből (jó kis klasszikus bibliatanulmányozási gyakorlatunk volt) s utána még egy fontos következett: átfogalmaztuk E/2 személybe, s így hirdettük is együtt az igét… sőt imádkoztunk is ezeknek a megragadott tényeknek alapján. (Egy kis igehirdetési, evangelizációs, s lelkigondozási gyakorlat - csak egy picike…) ?
—Házi feladat:
a./ Megtanuljuk: a 4,25. s az 5,1-5. verseket.
b./ Megnézzük: a “sokkal inkább” - üzeneteket. Hol fordulnak elő az 5. fejezetben, s melyik mire vonatkozik.
c./ … már nem emlékszem, de a vége felé meg tudod hallgatni. ?
—Szeresd meg (szeretgesd kicsit) ezt az 5. fejezetet. Jó? ?

--Róma 5.
--Most legalább kétszer végigolvastuk, másodjára nagyon figyeltünk azokra, amiket a múltkor házi feladatként már előre átnéztünk a fejezetből: a./ hol szerepel a "MOST", (a "második státus", vagyis, ami mireánk jellemző most, itt, az Újszövetségben, a megváltás idején)., b./ mi uralkodik kin, és kik uralkodnak hol, s mi által... ? Ezen felül még: c./ hol látjuk a "sokkal inkább" kifejezést, és mire vonatkozik.
--Hát, gyönyörűen kibontakozott előttünk, hogy a KORÁBBI "státusunk" helyett, amikor a bűn alatt és a törvény alatt voltunk, és a halál uralkodott felettünk, MOST megigazultunk, a kegyelem útján, a megváltás által, Jézus Krisztus vére által, a hit által, és meg is békéltünk Istennel, az Ő Fiának halála által - sőt, megtartatunk a harag ellen Őáltala, és még sokkal inkább megtartatunk az Ő élete által... vagyis: az Ő élete dolgozik bennünk, és a megmentés, (felemelés, helyreállítás, meggyógyítás, szabadítás, megoldások előhozása) lesz a mi részünk, s az örökkévalóságban pedig az, hogy Vele élünk örökké: "üdvösség". Ez a miénk az Ő élete által... s ha ez így van MA és HOLNAP IS, és MINDVÉGIG, akkor ez: nem más, mint REMÉNYSÉG! ?
--Reménység, mint amiről az 1-5.versekben olvastunk (amiket meg is tanultunk). S ez a REMÉNYSÉG járja át ezt az egész fejezetet... ahol csak olvassuk ezt: "sokkal inkább", valójában erről a reménységről van szó! ?
--A Róma 5,17-ben megláttuk, hogy valójában mi, akik RÉSZESÜLTÜNK a kegyelemnek és az igazság ajándékának bővöködésében - pontosabban: "lambanó"-val "elkaptuk", megragadtuk az egy Jézus Krisztus által hozzánk megérkező kegyelmet, annak bővölködését, és az igazságot, (megigazítást), és annak bővölködését - szóval mi, URALKODUNK az életben... más szóval abban az életben, amit kaptunk az Úr Jézus Krisztustól, az Isten királyi uralma szerint járunk, az Ő királyságát, uralkodását engedjük érvényesülni, és gyakoroljuk... másként, ahogy régiesen mondanánk: "királykodunk"... NEM MÁSOK FELETT, nem visszaélve bármilyen hatalommal is... nem. Hanem a bűn felett, az ördög által előhozott gonosz gondolatok, a kísértések felett, és az ördög gonosz irányai felett, amiket ránk akarna hozni, vagy amikbe bele akarna vonni bennünket. NEM adjuk meg magunkat ezeknek, és ERŐNK is van arra, hogy uralkodjunk felettük... a kegyelem és igazság ajándékának bővölködése által, az Ő élete által... (Róma 5,10 és 17 együtt!) ?
--Ez így egy eléggé reményteljes élet. Ugye?
--Vele. Nem félve a "harag napjától" (ezt is átvettük, visszautalva a Róma 2,4-6 verseire), és nem félve attól, hogy "mi jöhet még", hiszen "...ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább MEGTARTATUNK (megszabadulunk, üvözülünk, helyreállunk, felépülünk, felszabadulunk, stb.) az Ő ÉLETE által minekutána megbékéltünk vele." (Róma 5,10.) Már itt, és majd odaát... ?
Teli volt ilyesmivel ez a mai tanulmányozás.
Hf:
1./ a Róma 5,17 - megtanulása ?
2./ a Róma 5,17 magyarázatának visszahallgatása innen, erről a videóról, és kijegyzetelése... ?
3./ a Róma 5,17 összefoglalása saját magad számára - írásban is ?
4./ a Róma 5,17 elmesélése három személynek a következő hét alatt ?

—Róma 5,1-5 ?
—Megnéztük a TÉNYEKET, a TÖRVÉNYSZERŰSÉGEKET, azokat, amik TÖRTÉNTEK s amik TÖRTÉNNEK velünk, azt, ami a GONDOLKODÁSUNKAT áthatja s amit mi TESZÜNK.
—Megláttuk a reménység jelentőségét, működését, megszületését, kialakulásának folyamatát. Megláttuk, hogyan FAKAD helyzetünkből, s mennyire akarja a menny, hogy alapjellemzőnk legyen. Mint a békesség is… ?
—Láttuk mit jelent ÁLLNI a kegyelemben, miközben szüntelen jövünk is hozzá.
—Láttuk mit jelent a “háborúság”, mi minden okozhatja, s mit jelent “dicsekedni” a háborúságban.
—S még nagyon sok dolgot beültetett ez az Igeszakasz a szívünkbe.
—Hf: a./ megtanulni a Róma 5,6-8 verseit (a már megtanult 5,1-5 versei mellett) s b./ az első 5 versről három különböző személynek ill csapatnak mesélni, együtt elolvasva velük s utána kibontani ezeket a most közösen átvett üzenet alapján. ?

Legyen áldás minden tanulmányozásodon, s kedves életeden. Ámen. ?

—Most a Róma 5,5 s a következő versek voltak főként a szemünk előtt: 6-10. ?
— láttuk az Isten mérhetetlen szeretetét. Megláttuk, hogyan erősíti meg ez bennünket a jó jövőben. Másként: hogyan erősíti meg bennünk, hogy a reménység nem fog cserben hagyni minket. Vagyis: a reménység nem szégyenít meg. Hiszen Isten olyan mérhetetlen szeretettel szeret bennünket, hogy ehhez semmi nem hasonlítható. Amikor mi még gonoszságban éltünk, bűnösök voltunk akkor adta értünk az életét. ?
—Ez a szeretet a Szentlélek által lett kiöntve a szívünkbe. Láttuk, hogy ez az üdvtörténet során pünkösdkor történt meg. De a mi életünkben, személyesen, amikor mi hittel elfogadjuk az úr Jézust, azt amit ő értünk tett, tesz, és tenni akar… és Őreá bízzuk magunkat. ?
—Az Isten szeretete, ami ki lett öntve a szívünkbe, bizonyíték arról, hogy Ő jót akar, jót végez, és ezért “jó lesz”… ?

—Másfelől ez az a szeretet, ami képessé tesz bennünket arra, hogy őt és szeressük, és egymást is szeressük… Ezzel a szeretettel. Még az ellenségeinket is. ?
—Azután még sok mindent megláttunk, de különösen izgalmas volt az ötödik fejezet vége: amikor a hatalomváltást hozta elénk az Ige. Eddig a bűn és a halál törvénye uralkodott rajtunk, de bejött a kegyelem, az élet megigazulása, a Jézus Krisztusban való élet Lelkének törvénye (Róma 8,2.). És ez a törvény az ami uralkodóvá tesz bennünket a bűn és a halál törvénye felett. (Róma 5,17 és 20-21.) ?
—Itt persze tovább kellett lépjünk néhány verset, immár a Róma 6-ban… de természetesen ezt a fejezetet már legközelebb vesszük át. ???
Némi Hf:
—Meg kell tanulni - Róma 5,9-10 és 17. (Az előzőek mellett: Róma 5,1-8. 4,25. 3,22/b-26. 2,4-6. 1,16-17.) ?
—Eddig már mesélni kellett néhány szakaszról - 5,17. 4,16-21. 3,22-26. s hasonlók - ha most szeretnél, valahogy erről az uralomváltásról mesélj… (ha nem ugrik be, hallgasd meg ismét és ismét az üzenetet) ?

—16. találkozás: Római level 6,1-14. ? Ez most autóban
—Nagyon jó kedvvel s alaposan megnéztük, mit KAPTUNK, s mi az, amit mi teszünk, az eddigi versek alapján? (1-12ig jobbára azok a TÉNYEK jártak át bennünket, amik úgy jöttek be az életünkbe, hogy KAPTUK őket. A 13. verstől majd látjuk, megjelenik, amit MI TESZÜNK…) ?
—A TÉNYEK arról beszélnek hogy kivé TETT bennünket az Úr Jézus, az Ő kereszthalála s feltámadása által.
—Láttuk, mi az óember elleni egyetlen fegyverünk… az Úr Jézus halála a mi életünkben, gyakorlatban… ?
—Hf: Róma 6,4 megtanulása ?

--Róma 6,14-23. --Az uralomváltás üzenete (a bűn és a törvény uralma alól ki, a kegyelem alá be) ? --Kinek szolgálsz (kinek a rabszolgája vagy - ez a fejezet két lehetőséget enged: vagy a bűné a halálra, vagy az engedelmességé az igazságra... ami egyet jelent azzal, hogy az igazság rabszolgája, Isten szolgája vagy)? --Az uralomváltás erre is kihat - élből, felszabadítás alapján, MÁR NEM uralkodik rajtad a bűn (ha megkeresztelkedtél Jézus Krisztusba, az Ő halálába temettettél el, s aki meghalt, felszabadult a bűn alól) - alapból kiszabadultál a bűn uralma alól... s innentől valami más fogja meghatározni azt, hogy MI LESZ az életeddel... a./ Az, hogy tudsz-e erről, tudatosítod-e magadban, a HIT által... más szóval: hova tartozónak tekinted magadat... (Róma 6,11 - "Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de életek az Istennek a mi Urunk, Jézus Krisztusban" - s itt a "gondoljátok" kifejezés a "logidzomai" jelentésében sokkal több, mint, hogy óhajtasz valamit, vagy úgy vélekedsz róla - nem! Azt jelenti, hogy HOVÁ SOROLOD MAGAD, hogyan tekintesz magadra, mit tekintesz ÉRVÉNYESNEK magadra nézve...) ? b./ És az, hogy KINEK SZÁNOD ODA magad az engedelmességre, mert annak leszel a rabszolgája! Vagy a bűnnek, a halálra, vagy az engedelmességnek az igazságra, vagyis az igazság szolgája, Isten szolgájaként. Ezen fog múlni a jövőd. ? A Róma 6. fejezete a felszabadítás, a szabadság fejezete - szabadság a bűn alól, amivel élhetsz. A Róma 7. fejezete meg fogja erősíteni ezt a szabadságot, a törvény alóli felszabadítás üzenetével. A Róma 8. fejezete pedig a Jézus Krisztusban való élet Szellemének (Szentlelkének) törvényével meg fogja erősíteni a szabadságodat, mint a fiak szabadságát, amiben ott az örökség is, és az Úrral való együtt munkálkodás, (és együtt szenvedés) is. ? Szorosan összefügg ez a három fejezet. ? Az előzőekre építve, szorosan összefüggve azokkal is. ? A Római levél Bibliaiskola (FB csoport) a korábbi részek videofelvételeit is tartalmazza.

Róma 7. ? —Ahogy a 6. fejezetben felszabadultunk a BŰN alól, úgy itt felszabadulunk a TÖRVÉNY uralma alól. S egyúttal itt meglátjuk, mennyire sötét hatalom a bűn! ? —Egy ponton egy nagyon fontos “időzítési kérdésbe” ütközünk… s ezt szemünk előtt kell tartsuk, mindvégig, az egész fejezet során… a 14. verset követően is! ? —Az első négy versben megláttuk, hogy Jézus Krisztus “TESTE ÁLTAL” meghaltunk a törvénynek, ami által lekötve tartattunk (korábban). S ez ugyanaz a felszabadítás, mint amivel felszabadított bennünket a BŰN alól, amikor “meghaltunk”, vagyis eltemetettünk az Ő halálába a vízkeresztség alkalmával. ? —Az Úr Jézus Krisztus halálának FELSZABADITÓ ereje van az életünkben. Fegyver a bűn s a törvény hatalma ellen. A BŰN: gonosz - “felettébb bűnös”, a TÖRVÉNY pedig egyszerűen “tehetetlen” a bűn hatalma miatt… egyedül Jézus Krisztus (az Ő halála s az Ő élete) az, ami fel tud szabadítani bennünket ezek hatalma alól, s odakapcsol Őhozzá, hogy Vele, s Neki: GYÜMÖLCSÖT teremjünk. (Róma 6,7. s 7,4.)? —Még egy új fogalommal (státusunk egy új jellemzőjével) is megismerkedtünk, azzal, mit jelent, hogy “testben” vagyunk, illetve, ennek ellentétpárja, hogy “szellemben”. Már a 4,1-ben egy pillanatra felsejlett előttünk Ábrahám tapasztalata alapján, de itt elkezdett kibomlani is… a kép teljességre majd a Róma 8,1-16 verseiben fog jutni (amellett, hogy az 1Kor első három fejezetében a Galata 5-ben s az Ef 4,24-ben s környezetében is találkozunk vele). ? —Mennyire klassz, hogy a Római levél eddigi fejezeteiben, már a 3,21-től találkoztunk azzal, hogy mi MOST egy másik státusban élünk, mint korábban voltunk… másik lehetőségek között, a megváltás csodálatos munkáját tapasztalva… annak gyümölcseivel együtt (Róma 5,1-10.) ? —Mi, most, ebben a “második státusban” élünk, ennek kincset érő lehetőségeivel, s tudatosan így is gondolkodunk, így tekintünk magunkra… s ez kulcskérdés, ahogy a Róma 6,3-tól kezdve nagyon is látjuk: “ezenképpen gondoljátok ti is”… ill. “tudván, hogy”… stb. A Róma 6,14 volt eddig az egyik csúcs: “Mert a bűn tirajtatok NEM uralkodik…” - mondja nekünk erről a második státusról. S ebben a kiváltságos helyzetben, amire az Úr Jézus, az Ő halálával s feltámadásával felszabaditott, amibe behozott bennünket, már más törvényszerűségekkel, az Ígéret megvalósulásával találkozunk - s mi ezekhez “szabjuk magunkat”… a Róma 6,13-ban, s a 15-től végig a fejezet során. ? —S ennek, hogy látjuk a különbséget az első s a második státus között, saját életünkben, itt, a 7. fejezetben, különös jelentősége lesz. Nem csap be bennünket az itt használt nyelvtani jelen idő, hiszen megértjük, hogy itt egy visszatekintésről van szó, s annak ecseteléséről, ami az első státus belső szenvedése, amikor tudjuk, mi lenne a helyes, s mégis az ellenkezőjét tesszük, rendre, tekintettel arra, hogy a “BŰN meg van bennünk”… innen a szabadulást az jelenti, hogy az Úr Jézus halála kezd el dolgozni bennünk (Róma 6, 4-7.) s az Úr Jézus Krisztusban levő “Élet Lelkének - Szellemének, Szentlelkének, Szent Szellemének - törvénye” megszabadít bennünket a “bűn és halál törvényétől”… (s mindezt múlt időben rögzíti le az Isten Igéje a Róma 8,2-ben, mint ami MÁR jellemez bennünket, mivel mi már a második státusban vagyunk, élünk, mint megváltoztak, ujja születettek, akik el vagyunk temetve az Ő halálában, Vele együtt, s élünk az Ő feltámadásában. S ez így gyönyörű… ? —Eddig jutottunk most, még gyorsan végig olvastuk a 7,14-től is a szakaszt, egészen a Róma 7 végéig, de tovább is jutottunk, egészen a 8,2-ig… így lett egy rálátásunk, de legközelebb ezt még alaposabban végigvesszük, s a János 8,31-36 verseit is hozzá fogjuk kapcsolni. ? —Izgalmas közjátékkal is gazdagodtunk az elején, aminek kapcsán azután kicsit halkabban kellett beszéljek a közvetítésben, s mivel nem találtam meg a mikrofonomat a kezdésre, lehet, hogy a közvetítés kicsit halkabb lett a szokásosnál… de legalább NEM maradt félbe, hanem sikerült befejezni. Kincs lett ez is ???

—Ma a Róma 7 volt előttünk. Ma is. A múlt héten is átvettük, de akkor a hangsúly az első néhány szakaszra került. Most viszont megláttuk a második nagy egységet, igazából a 9. verstől kezdve. De ami különösen kibomlott előttünk, az az állapot amiben a felszabadítás előtt él az ember. ? —Az elején a Jn 8,31-32. verseiben jött elénk az IGAZSÁG, amit, ha megismerünk, FELSZABADÍT bennünket. Megláttuk az igazság felszabadító munkáját. A kulcskérdés: ha megmaradunk az ő beszédében, meg ismerjük az igazságot. És az igazság (így) felszabadít bennünket. Szabaddá tesz. A megismert igazság. Ami közel került hozzánk. Ami a miénk lett. Ez szabadít fel. Ez fog bennünk dolgozni a későbbiekben. Elkísér életünk végéig. ? —Így néztünk rá a A Róma 6,7. versére, „mert aki meghalt felszabadult a bűn alól”… Ez egy tény. Ez egy igazság. És ahogy ez közel kerül hozzád, ahogy át jár téged, ahogy felméred, hogy ez igaz rád, úgy szabadulsz fel. ? — S így néztünk rá a Róma 7,4. versére is ahol megláttuk, hogy Jézus Krisztus teste által mi meghaltunk a törvénynek, a vagyis a törvény alól is fel lettünk szabadítva. Azért, hogy immár Ővele élhessünk, és gyümölcsöt tudjunk Neki teremni.? —S azután láttuk a felszabaditó munkát a gyakorlatban s megláttuk, mi a helyes út, hogyan értsük helyesen ezeket a szakaszokat… gyönyörű… ?

--A Róma 8 első négy versét vettük át, de csak a végén. Addig átismételtünk sok mindent. A Róma első három fejezetét röviden, de a harmadik fejezet végét hosszabban foglaltam össze. Majd jött hozzá a negyedik fejezet röviden, utalás jelleggel, s az ötödik, már jóval hosszabban. S a hatodikba kicsit belefeledkeztünk. A hetedik fejezetet végigolvastam, s hozzákapcsolva - mivel SZOROSAN IDETARTOZIK - a nyolcadik fejezet első négy versét. --Hát, igen. Ez egy ismétlő találkozás volt. De, ha az eddigieket nem hallottad, ez is egy jó "belépő" lehet a következő találkozáshoz, ami a 8. fejezetről fog szólni. A Róma 8 a koronája az előző fejezeteknek, a csúcspontja ... de az egész Újszövetségnek is. :)

Róma 8,1-4. ? —Átolvastuk az egész 8. fejezetet. —Megnéztük, mit mond a Lélekről (Szentlélekről, Isten Szent Szelleméről), mit mond a reménységről, s mit a mi csodálatos mostani helyzetünkről. Vagyis olvasás közben figyeltünk erre, de mindezt nem tudtuk át is beszélni. ? —Megnéztük, a Szentlélekről szóló üzenet hol mindenütt kerül elő a Római levélben, a korábbi fejezetekben, mint “búvópatak”, s mit tesz a Lélek. (Közben eljutottunk a Róma 2,29 kapcsán az Ez 36-hoz s a Jer 31-hez is.) ? —Azután a Róma 8,1-4 részletes kibontása következett. Benne sok “apró” részlettel… mit jelent pl a “bűn testének hasonlatosságában”, ill. mit jelent a “törvényt betölteni”. S még több hasonlóval. ? Hf: e négy igevers megtanulása fejből… Róma 8,1-4.

Mennyire izgalmas - ez a Római levél bibliaiskola 22. találkozója. ? --Most a Róma 8,5-9. verseit vettük át, de előtte visszanéztük közösen, amit a Róma 8,1-4 verseiben megláttunk. Gazdag volt, megerősítő, és előremutató, pusztán csak az ismétlés is. ? --Megláttuk ismét a két "státus" közötti különbséget, a helyzetünket MOST, itt, az Újszövetségben, újjászületve, Krisztusban, immár "nem (hús)testben", és nem "Ádámban", nem a "törvény alatt", nem a "bűn és a halál törvényének kiszolgáltatva", ennek "uralma alatt", hanem a "Jézus Krisztusban való élet Lelkének (Szent Szellemének) törvénye" által felszabadítva a "bűn és a halál törvénye alól". --Megláttuk, mit jelent - a gyakorlatban is - az, hogy "megmaradunk az Ő beszédeiben", és "megismerjük az igazságot", és "az igazság szabadokká tesz minket". Megláttuk, mit jelent ez pl. a Róma 8,2 és a Róma 8,9 versei tekintetében... mit jelent ez a "MOST", vagy "immár", hogyan hat ki az életünkre az a TÉNY, amiről egyik, vagy másik vers beszél. ? --Óriási kijelentés: "de ti nem vagytok 'testben' (hústestben, a régi természet uralma alatt, a bűn és a halál törvénye alatt, a törvény alatt), hanem "szellemben" (lélekben), ha ugyan a Krisztus Lelke (Szelleme) lakik bennetek... ? Ez TÉNY-kérdés, nem pedig "érzés kérdése", vagy "tapasztalaté". TÉNY, amiről az Ige beszél, és, ha átjár bennünket is ez a TÉNY, (ez a kijelentés), akkor MEGISMERJÜK az igazságot, és az igazság felszabadít, szabaddá tesz bennünket arra, hogy JÁRJUNK ebben az igazságban. Mert TÉNYLEG tény, tényleg VALÓSÁG, ami a MIÉNK, s az Ige ERRŐL beszél velünk! ? --Nem rohantunk, és nem rohanunk, amikor a Róma 8-ról van szó, mert a mi MAI napjainkat alapozza meg, és győztessé tesz bennünket a hétköznapokban - ahogy az 1Jn 2,12-14 verseiben is olvastuk az "ifjakról", akik ERŐSEK, és MEGMARAD bennük az Isten Igéje (s ők megmaradnak az Igében), és legyőzik, illetve, legyőzve tartják a gonoszt. Mert az igazság - amit megismertek, és folyamatosan megismernek - felszabadítja őket (a győzelemre, és a győzelemben való megmaradásra). ?

Róma 8,10-14. ? —De ameddig ide eljutottunk, megnéztük,hogy jön be az új élet a mi életünkbe. (Jn 1,12-13. Jn 3,3-5.7. Ef 5,26-27. Jn 15,3. Jak 1,18. 1Pét 1,23. Jn 5,24-25.) ? —Utána vissza a Róma 8-hoz. Megnéztük ebben az összefüggésben is, mit jelent az, hogy mi már nem vagyunk “testben”, hanem “szellemben”.… ez ugye, a “második státus”, nem a bűn alatt, hanem megigazulva, nem a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt, nem a halálban, hanem új életben, nem “Ádámban”, hanem Krisztusban. ? —S utána még megnéztük a működést is. Ahogy a “szellem” megelevenít bennünket a hétköznapokban… ? Ennél persze több mindenről volt szó, csak mindenre nem emlékszem… most. De ha meghallgatod, visszatérnek az üzenetek s belekapcsolódnak a korábbiakba. ?

Róma 8, 9-17. Persze főként az új verseket vettük át, 14-17., de azért jó alaposan átvettük amit a Római levél korábban mondott a “testről” s a “szellemről” (pneuma) - mint “búvópatak” ?
—Hiszen itt, a Róma 8,1-17 verseiben, meglátjuk a teljes képet. ?
—Azt is láttuk, mit jelent, hogy kétszeresen is gyermekei vagyunk: újjászületés által, (amiről a múlt héten - 23-as találkozó - részletesen beszéltünk) s a “fiúvá fogadás örökbefogadás által is.
—Az örökségről is beszéltünk, bár hf lett ennek feltérképezése - mi minden tartozik bele… ?
—Korábban még a Róma 8,11 gazdag jelentését is felfedeztük a jövőre vonatkozót s a maiakat is… ?
Ez most a 24. találkozó volt.
A Hf az igeverstanulás terén a Róma 8,11-14 volt. (Emellett az “örökség felleltározás”.) ?

—Róma 8,1-19. A legnagyobb részben az első 14 verset ismételtük át közösen. 
—A 11-14. versek nagyon előkerültek: mit tesz BENNÜNK az a SztLélek, Aki feltámasztotta az Úr Jézust. Megelevenít. Hogyan történik ez a gyakorlatban? S mi fakad ebből? 12. vers: NEM  vagyunk adósok a testnek - nem uralkodhat rajtunk, nem dirigálhat! Nem tartozol a bűnnek! S mit teszel EGYÜTT a Szentlélekkel (Szent Szellemmel)? “Megöldöklöd” a test cselekedeteit. Harcba szállsz a régi élet viselkedésével, irányával. (13. vers.) ?
—S a Szentlélek ERRE vezet el, ide ragad (v. 14.) ?
—Még sok minden más mellett s után a dicsőségről beszélgettünk… ellentétbe állítva e világ dicsőségét, dicsőség utáni rohanását s visszaélését a dicsőség terén is, az Úr dicsőségével, a mennyei dicsőséggel. Itt megnéztük a Jn 12,20-33 verseit is a dicsőséggel kapcsolatban. ?

Ez volt a 26. találkozó. A Róma 8,17-27 versei voltak előttünk. ?
Végigolvastuk a Róma 8,1-27. verseit. Nem álltam meg nagyon, sehol. 
--Átnéztük, mit tett, mit végzett el és mit végez a Lélek (Szent Szellem) bennünk a Róma 8 alapján. ?
--Azután, amit még részletesen átvettünk, az ÖRÖKSÉG üzenete volt, az eddigi "gyűjtések" kapcsán. Főként a Róma 5 volt előttünk, és a Róma 8. Megláttuk, mi az, amink már VAN, és amivel "rendelkezünk", bár még sok más helyről is lehetett volna gyűjtögetni, (pl. a Jn 14,27. és hasonló igeversek alapján), de nagyon örültem, hogy a Római levélből bontakozott ki előttünk az örökség üzenete, és az örökségünk tartalmának részletezése. ?
--Utána jött a DICSŐSÉG üzenete. A múltkor erről is szó volt, és összekapcsolódott ez a SZENVEDÉSSEL. S most a Kol 1,24 alapján megláttuk, hogy a Krisztus Testéért, még most is, folyamatosan "rész szerint" VAN szenvedés, ahogy végezzük az Úr Jézus megmentő és felépítő munkáját, ahogy az Isten országa előretör az Övéi által, az ellenség mindent megtesz, hogy elkeserítsen bennünket, megnehezítse, amit teszünk, szenvedést okozzon nekünk, hogy ne folytassuk úgy, ahogy nekünk folytatnunk kell. De mit MÉGIS tesszük, és el is végezzük, ami ránk van bízva - ahogy Pál apostol is tette, a Kol 1,24 bizonysága szerint. ?
--Ez a "Krisztus szenvedése" MA is, amiben nekünk is RÉSZÜNK van... együtt szenvedünk Vele, vagyis, részt veszünk abban, ami a felépítésért történik. (Ez persze NEM a megváltó szenvedés, nem pótolja azt, és nem egészíti ki, nem helyettesíti, hiszen az TELJESSÉGRE jutott, ahogy az Úr Jézus a kereszten ki is mondta: "elvégeztetett". De amit itt, most, az Ő munkájáért, az Ő országáért és igazságáért, az Ő népéért kell tenni, az is szenvedéssel jár. Szenvedéssel is... vagyis, NEM CSAK szenvedéssel, hanem nagyon sok örömmel, reménységgel, az Ő megismerésével, és ezért dicsőséggel is... de szenvedéssel is. A KETTŐ EGYÜTT!) ?
--És akkor jött a DICSŐSÉG üzenete, a 2Kor 3-ból. Ezt a fejezetet is végigolvastuk, megláttuk a hátteret is, az apostol kapcsolatát a Korintusi gyülekezetettel, pontosabban a gyülekezetét, vele... és a levelezésbe is egy pillantással betekintést nyerhettünk. Majd jött a 2Kor 3 - a dicsőség üzenete, ahogy mi az Újszövetség szolgálatában "sokkal inkább dicsőséges" helyzetben vagyunk... a felemelő, Lélek általi, megigazítással járó, és maradandó dicsőség munkájában. Ez a "második státus"-ban élő, az újjászületett emberek életének helyzete. ?
--Megláttuk az Isten dicsőségét Jézus Krisztusban (ahogy a múlt heti tanulmányozásban, a Jn 12-ben is), és elénk jött, hogy amikor látjuk Őt, és Benne az Isten dicsőségét, ez ÁTFORMÁL bennünket, a Lélek által, dicsőségről-dicsőségre. Ahogy Vele járunk, ahogy engedelmeskedünk Neki, ahogy indíthat bennünket, és mi a HIT által engedünk Neki, egyre inkább MEGISMERJÜK Őt, és így valóban meglátjuk Benne az Isten dicsőségét, és dicsőségről-dicsőségre folyamatosan is átformálódunk. Persze - s itt a 2Kor 3,18 üzenetéről van szó - egy nap, amikor Ő visszajön az Övéiért, és megtörténik az elragadtatás, illetve az első feltámadás, a testünk is elnyeri a mennyei dicsőséget (Róma 8,23.), s ez a jövő mindent felülhaladó dicsőségének kiáradása lesz. De addig is, lépésről-lépésre, helyzetről-helyzetre, ahogy Vele járunk, és "megtisztítjuk magunkat", ez a mennyei dicsőség jár át bennünket, és formál Jézus Krisztus képére és hasonlatosságára. (1Jn 3,2-3. ezeket a verseket is megnéztük ehhez az üzenethez.) ?
--Végül visszajöttünk a Róma 8,17-27 verseihez, és megláttuk azt is, hogy mit jelentett a bűn, és a bűn miatti ítélet (átok) a teremtett világ számára, és mennyire, de mennyire várja - sóvárogva (mint a karácsonyfa meglátását és az ajándékokat a gyerekek, a szomszéd szobából) - az Isten fiai dicsőségének a szabadságát, azt, hogy meglátsszon, amire Ő megszabadított bennünket. ?
--Láttuk, hogy a hatalmi helyzet hogyan változik a teremtett világgal kapcsolatban is - jelenleg a hiábavalóságnak és a romlásnak van alávetve. De megszabadul az Isten fiai dicsőségének szabadságára, vagyis, ez a romlás, az átok, ami a bűn miatt alávettetésben tartja ezt a teremtett világot, EL fog hárulni az útból, és az Isten dicsősége ismét része lesz a teremtettségnek. S ez egy jó jövő. Ez a "teremtettség reménysége"... s a miénk is, hiszen mi is "reménységben tartattunk meg". ?
--A REMÉNYSÉG jó, a reménység fölemel, a reménység segít látni, mennyei látással, segít, hogy lehessen bennünket mennyei módon indítani, és fölé lehessen emelni annak, ami körülvesz bennünket, és le akarna lombozni. A reménység és a mennyei dicsőség szorosan összekapcsolódnak, és átjárják a bensőnket. Harcossá tesznek bennünket a romlás ellenében, a rossz hírek ellenében, minden rossz ellenében. S győztessé is. ?

--Róma 8,17-27. Másodszor... a dicsőség üzenetével. 
--Az elején átvettük az első tizenhét verset a Róma 8-ból. Megnéztük, mik a TÉNYEK, amik jellemzők ránk MOST, ebben a mostani életünkben, a "második státusban", abban, amire megszabadított, kihívott, felemelt bennünket a mi Urunk az újjászületés által. Jó sokat megláttunk. Pusztán az Igék alapján. 
--Ezek a TÉNYEK a mindennapi imádságaink alapját jelentik, kiindulási pontot, amikért mindig hálát adhatunk, amik MINDIG igazak, még, ha rosszul érezzük is magunkat, vagy elszúrtunk is valamit, vagy megbántottunk másokat, vagy kudarcot vallottunk, megszégyenültünk... (amit elrontottunk, gyorsan rendezzük - 1Jn 1,9 - és utána nyomban újat kezdünk az Úr Jézussal és az Ő nevében). De a TÉNYEK ettől nem változnak, mintha valaki tévedésből a HÉV-re BKK jeggyel száll fel, a közigazgatási határon kívül, és megbírságolják. Megszégyenül, veszteséget él át, csalódik, bánkódik, (és megfogadja, hogy legközelebb vigyáz, ügyel rá, hogy ne tévedjen és ne keresse az egyszerűbb utat), de a szomorú tapasztalat NEM változtat azon, hogy pl. magyar állampolgár, férfi és házas marad. Az ALAPVETŐ tények NEM változnak egy-egy szomorú tapasztalattól... ?
--A Róma 8,1-17 szakasza a múlt és jelen TÉNYEIRŐL szól - a Róma 8,17-től kezdve pedig a JELEN és JÖVŐ tényeiről lesz szó. Meglátjuk, amit ELKEZDETT bennünk, rajtunk az Úr, és meglátjuk, amit a jövőben KITELJESÍT... nem csak bennünk, rajtunk, de környezetünkben, a teremtett világban, és általunk is, ahogy az Ő munkájában állunk, terveiben maradunk! 
--Tehát a Róma 8 második nagy szakasza, a 17. verstől kezdődően, a JELEN és JÖVŐ tényeiről szól. 
--Jó részletesen beszélünk a SZENVEDÉS és dicsőség kapcsolatáról, benne a szenvedés fajtáiról, és arról, mit jelent Jézusért szenvedni, Jézussal együtt szenvedni, az Ő munkájában szenvedéssel együtt részt venni - a "dicsőség reménységében". (Róma 5,1-5.) ?
--A dicsőség és a jövő képe is kibomlott előttünk, ahogy olvastuk a Jelenések 21-et, de hozzákapcsolódott (a szentek gyönyörűséges, ragyogó fehér gyolcshoz hasonló ruháját látva, ami a "szentek igazságos cselekedeteit" jelenti, amit majd FELÖLTÖZNEK ott, az Úr jelenlétében, azon a napon, amikor minden cselekedet elveszi jutalmát) az 1Kor 4,1-5 szakasza is, ahogy megláttuk, mit jelent, hogy a "sötétség titkai lelepleződnek", és nyilvánosságra kerülnek a "szív indítékai" ... milyen nagy jelentősége lesz ennek a VALÓSÁGOS értékelésben, amikor mindent TÉNYLEG a maga valódi ÉRTÉKÉN fogunk meglátni - Jézussal együtt! (Itt megnéztük még a 2Kor 5,9-11 verseit is, mit jelent "kedvesnek lenni" Őelőtte, mit jelent ez a szívben lakó mélységes törekvés és vágy...) ?
--S innentől kibomlott előttünk a teremtett világ helyzete is, és az a "szülési fájdalom", amiben jelenleg is van, amiben "várja" az Isten fiai dicsőségének szabadságát, s azt, hogy az Isten fiairól "lehulljon a lepel"... ami BELÜL már ott van, (a dicsőségnek magvaiban, ami az új élet által, a Szent Szellem és Isten Igéje által MÁR bekerült a szívünkbe), MEGLÁTSSZON a maga teljességében. 
--Megértettük, mit jelent az, hogy a megváltás teljessége meglátszik a testünkben is, a dicsőséget felöltözzük, (s ehhez megnéztük a 2Kor 5 első néhány versét is, ami az elragadtatásról, a megdicsőült test felöltözéséről szól), s láttuk, hogy ez NEM azt jelenti, mintha a megváltás nem vonatkozna a testünkre is, hanem azt, hogy annak teljessége egy későbbi időpontban fog mindent áthatóan meglátszani a testünk dicsőségbe öltözésekor. ?
--A hátra levő verseket gyors egymásutánban olvastuk, egészen a Róma 8,26-27 szakaszáig, és kibomlott előttünk az is, mit jelent, hogy "erőtlenség" is jellemez, a harci helyzetekben, amikor a Szentlélek ereje erősít meg, és hogy mit jelent az Ő SEGÍTSÉGE, kimondhatatlan fohászkodásokkal való könyörgése a helyzetünkben. "Mert reménységben tartattunk meg..." - ez a mi helyzetünk, és ez NEM ROSSZ, ebben lehet gyönyörködni is, és egy mennyei ráutaltságban Vele együtt élni és járni. ?
Szóval, nagyon is dicsőséges volt ez a szakasz, amit átvettünk már másodjára. ?

--A Róma 8,17-27 verseit vettük végig. A fő hangsúly a 26-27. versek üzenetén volt, és a 24. versén. A Szentlélek különleges munkáját, segítségét láttuk magunk előtt (26-27.v.) és azt, hogy mit jelent, hogy ÜDVÖSSÉGET KAPTUNK, vagyis, MÁR megmenekültünk, a miénk a szabadítás, a megmentés - és közben mégis "reménységben tartattunk meg". ?
--Láttuk a "négy TUDOM"-ot, és láttuk az "epekedő várakozás" többszöri megjelenését. ?
--A jelen és a jövő közti feszülő híd, s a mi jelenbeli életünk jövővel való kapcsolata végig téma volt. Az elején elmeséltem a mai tapasztalatot a temetőben, s az imádságot azzal a férfivel, akivel a múltkor is ugyanott, ugyanannál a sírnál találkoztam, s akkor be is mutatkoztunk egymásnak. Most viszont imádkoztam is érte - az Úr jelenlétében. A "halottak napján" az ÉLŐKÉRT való üzenet, imádság, áldás hangzott el, és ez mind úgy tettem, hogy "szinte észre sem vettem", vagy jobban megfogalmazva: teljes természetességgel beleilleszkedett a hétköznap "menetébe"... ?
--Részletesen a Róma 8,26-27 volt előttünk a Lélek segítségéről, ahogyan Ő áll mellettünk, és annak ellenére, hogy minden megpróbál akadályozni, és a régi természet is megpróbál gáncsot vetni nekünk (aszteneia - gyengeség, töredezettség), MÉGIS győzhetünk, a Lélek (Szent Szellem) erejével, ajándékaival és vezetésével. ?
Hogyan vettük végig:
--Rövid áttekintés v.16-18. - gyermekek, örökösök. 
--A teremtett világ helyzete v.19-22.: "karácsonyi várakozás" - és vajúdás, "szülési fájdalmak".
--És akkor jöttünk mi, akik már megkaptuk a "Lélek zsengéjét" (újjászülettünk, és a Szent Szellem átjárhatott bennünket - v.23. a./ Ismét beszéltünk róla, mit jelent az, amikor a megváltás az egész testünkre ki fog hatni... megdicsőült testet kapunk, "felöltözzük magunkra a maradandó mennyei hajlékunkat" (2Kor 5,1-5.). Vagy az elragadtatás különleges eseménye során (aminek sem napját, sem óráját nem tudjuk a mai napig sem, és amire készenlétben állunk, függetlenül attól, hogy az "utolsó idők jeleiről" ki mit mond), vagy a feltámadásban, ha már korábban elmentünk erről a földről az Úr Jézushoz. 
b./ A jelen helyzetünkben újra és újra fohászkodunk (sztenadzó - sóhajtással, nyögéssel), mert nem mindig könnyű... Pál apostol sok fizikai szenvedésről is beszámolhatott, és sokan, nagyon sokan mások, az Úr népéből... ma is, a világ különböző helyein... s mindez összekapcsolódik azzal, hogy a testünk kiszolgáltatott a fájdalomnak, a nélkülözésnek, a bántásnak - ahogy korábban (v.17-18.) a szenvedésről írt az Ige.
--S akkor megláttuk a "már igen - és még nem" helyzetét, amit az Ige így rögzít le: "mert reménységben tartattunk meg..." - VAN megtartatás (szódzó - amiről a végén még külön is beszéltünk, végignézve a Mt. evangéliumát, s kicsit Lk evangéliumát, valamint az Acs 4,9-12 verseit, s láttuk, hogy nagyon gazdag jelentésű, és ez MIND itt van és lehet az életünkben... az 1Pét 1,3-8 verseinek üzenetével együtt)... és ez a megtartatás, szabadítás ugyanakkor szorosan összekapcsolódik a reménységgel is, mert a jövőben lesz teljessé, úgy, ahogy most el sem tudjuk gondolni (1Kor 2,9.). 
--S ebből a helyzetünkből fakadóan ("aszteneia" - gyengeség, betegség, kiszolgáltatottság, töredezettség - erőtlenség, ahogy itt Károli fordítja), mérhetetlen szükségünk van arra a SEGÍTSÉGRE ("szünantilambanomai" - együtt megfogja velünk a legnagyobb terhet is, és együtt emeli, de úgy, hogy NÁLA van a teher igazi súlya, amit mi nem tudnánk elhordozni), amit a Szentlélek (Szent Szellem) VÉGEZ miértünk. Nem tudjuk a "hogyant" sokszor, de a Szent Szellem saját MAGA esedezik értünk ("hüperentügkhánó" - eljár, közben jár értünk, járul, egészen addig, ameddig célhoz jut, és elvégződik, amiről szó van - és mindezt úgy teszi, hogy az elképzelhetetlen a számunkra, FELETTE van minden elgondolásunknak... "hiper"). 
--Hogyan teszi ezt? "Kimondhatatlan fohászkodásokkal" ("sztenagmosz" - esedezés, sóhajtozás, nyögés - ahogy az Úr Jézus is a Zsid 5,7 szerint tette: "Ki az Ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, Aki képes megszabadítani Őt a halálból, és meghallgattatott az Ő istenfélelméért." ?
--S ahogy mi együtt imádkozunk Vele - imádkozunk "a Lélek által" (Szent Szellem által), új nyelveken - KÖZBEN, történik bennünk is valami... ("aki nyelveken szól, önmagát építi" - 1Kor 14,4. - vagyis dolgozik bennünk a Szent Szellem, és formál, átalakítja gondolkodásunkat, feltámasztja a HIT-et, és elvezet sok igazságra, megmutatja a tennivalókat, bölcsességet ad és kijelentést... s mi is "megtudjuk", amit nem tudtunk, egy-egy helyzetben, hogy MI A HELYES, a bölcs, a tennivaló, hogyan kell imádkozni, mit kell mondani, lerögzíteni, hogyan kell fellépni adott esetben az ellenség ellen, és "megerősíteni magunkat az Úrban" - ahogy Dávid is tette 1Sám 30,6.). ?
--A menny látja, tudja, mi a Szellem gondolata ("fronéma" - törekvés, indíték, szándék - ahogy a Róma 8,6-ban láttuk: "a Szellem gondolata (törekvése) élet és békesség...) - és mi, miközben így imádkozunk, szintén átjár bennünket ez, "mert Isten szerint esedezik a szentekért"... más szóval: BETEKINTÉST nyerünk Isten akaratába, MEGÉRTJÜK, megtudjuk, vagy felfogjuk, mi a helyes, mi a jó, mi a tökéletes, Őszerinte... és így tudunk imádkozni is, és cselekedni is. ?
--Miközben "gyengék" vagyunk ("asztenész" - töredékesek, "gyarlók", erőtlenek), a Szentlélek PONTOSAN ebben a helyzetben, egy egészen különleges módon esedezik értünk, kimondhatatlan fohászkodásokkal, és így, közel jön a megoldás... mert Isten szerint esedezik a szentekért - miértünk. ?
--Egy kicsit jobban megértjük most így, mit is jelent ez: "mert reménységben tartattunk meg...". Benne vagyunk a megtartatásban, ebben élünk, járunk, de ez szorosan össze van kötve a JÖVŐVEL, azzal, ami majd még lesz... de a "jövendő világ erői" (Zsid 6,5.) így KÖZEL jönnek, és az Úr így megoldást hoz sok olyan helyzetben, amit mi képtelenek lennénk megoldani, nem lenne rá erőnk ("asztenész" - erőtlen voltunk miatt). 
--Már megtartattunk és még van sok terület, ahol "reménységben" járunk... ami NEM lenézendő, mert a reménység NEM szégyenít meg... hanem ÖSSZEKAPCSOL bennünket a jövővel, és a Szent Szellemmel, Aki a feltámadás erejével jön, és a "jövendő világ erőivel", s esedezésével közel hozza hozzánk ezeket, s a megoldást... ?
Valahol itt néztük meg a "szódzó" - a megmentés - üzenetét, a Mt 1,21-ből, ahol láttuk, hogy a mi Megváltónk valójában "Szótér", megszabadító, szabadítást hozó, úgy a bűneinkre nézve, mint egész életünkre nézve, a bűn következményeivel szemben is. 
--Láttuk a Mt 8,25-ben, ahol a tanítványok az életüket féltették, és így ébresztették fel az Úr Jézust, hogy Ő MEGMENTETTE őket, az életüket is, a földi életüket - NEM nézte le, hogy "bajban vannak", hanem melléjük állt, és így lecsendesítette a hullámokat. ?
--Láttuk a Mt 9,21-22 verseiben (s a Lk 8,47. és 48. versében), hogy a vérfolyásos asszony esetében a gyógyulás (iaomai) a szabadítás, "üdvösség" (szódzó) kifejezéssel is szerepel. A te hited téged "megtartott" (megmentett - szódzóval). Az Úr Jézus EGYBEN látta ennek az asszonynak a helyzetét, a fizikai testét is megmentette, de a lelkével és a jövőjével is törődött... TELJESEN megmentette. ?
--A Mt 10,22-ben és az ehhez kapcsolódó 24,13-ban (s Mk 13-13-ban) látjuk, hogy "aki mindvégig kitart (megmarad, megáll), az megtartatik - megmenekül, megszabadul". Az üldözési helyzetekben is. És biztos, hogy itt is kettőt jelent ez a kifejezés - a szódzó - azt is, hogy az örökkévaló megmeneküléssel FÖLÉ kerül annak, amit szenved, és ezt SENKI nem tudja tőle elvenni... az Úr várja őt a mennyben, ha mártírhalált hal... de ugyanakkor ezen a földön is MEG TUDJA szabadítani az Úr azokat, akik segítségül hívják Őt (Acs 2,21 - Róma 10,13.) és - bár mi előre nem látjuk a "hogyant", de Ő meg tudja tenni - kiszabadíthatja azok kezéből is, akik gyötrik az Úr Jézusért őt. 
--A Mt 14,30-ban a süllyedő Pétertől halljuk a kiáltást: "ments meg, Uram!" - és itt is a szódzó szerepel, vagyis az élet-halál helyzetben is ez a szabadítás az érvényes. Az Úr Jézus szabadítása KIHAT az életünk minden helyzetére - és Ő NEM fordul el tőlünk, nem "csak a lelkünkkel" törődik! ?
--Nagyon sok mindent nem tudtunk megnézni, pl. Simon farizeus házában a "bűnös nő" megszabadulását, vagyis helyreállítását, a HIT által, amiben ott a bűnbocsánat, és a méltóság helyreállítása is, a jövő, a tisztaság, az új kapcsolatok... minden, együtt... (Lk 7,50.), vagy a gadarénus megszállott megszabadulását (Lk 8,36.), ahol szintén a "szódzó" fejezi ki a felszabadítást és a helyreállítást. Ez is BENNE VAN az Úr Jézus megváltásában! ?
--Az Acs 4,9-12 volt még, amit meg tudtunk nézni röviden, s láttuk, hogy az Ékes kapuban meggyógyított sánta gyógyulására is a "szódzó" kifejezést használja az Ige, és egyúttal, a megmentés megtéréssel kapcsolatos gyümölcsét, az Úr Jézus munkáját is a szódzóval fejezi ki: "És nincsen senkiben másban ÜDVÖSSÉG (szótéria), mert nem is adatott emberek között, az ég alatt, más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk (megmenekülnünk, üdvözülnünk, megszabadulnunk - szódzó - nyilván a korábbi bűneinkből, bűnös állapotunkból, a bűn minden átkából, következményéből)." (Acs 4,12.) ?
--Tehát, amit itt a Róma 8,24-ben mond: "mert reménységben tartattunk meg..." mindezekre a területekre is vonatkozik. Az életünk teljességére, mindarra, amiben "gyengék", és "kiszolgáltatottak" vagyunk, amikben SZÜKSÉGÜNK van az Úr Jézusra... Ő MEGMENTŐ, Szabadító, Aki elvégzi, hogy életünkbe beköltözzön az üdvösség, a megmentés, a "szódzó". ?
Hálát adtunk valós élethelyzetünkért, és megragadtuk az ígéreteket. ?

—A Róma 8 végét néztük át együtt. Róma 8,28-39. ?
—A végén kezdtük. Megnéztük “a négy kérdést” amire ott vannak a válaszok is, nagyon megerősítően, biztatóan. Ezeket mind átnéztük, beírtuk a szívünkbe. 
—Az, hogy mit jelent a “felettébb diadalmaskodunk”, szó szerint kibontakozott előttünk… “hüpernikaó” ?
—Mi van mindezek mögött? Mi a mi biztonságunk? Az Ő mérhetetlen nagy szeretete: “az Isten szerelme”… ?
—Megláttuk, mit jelent a Róma 8,32 a gyakorlatban: “mindent”… zászló ez az igevers (ez a TÉNY), amit kitűzünk a nehézségek, lehetetlenségek hegyére, a csüggesztő halmok tetejére s ÚGY GONDOLKODUNK s úgy SZÓLUNK, ahogy az Igéből felismertük, amit a mi Istenünk tett, akar és tesz. ?
—S innen mentünk vissza a Róma 8,28-29 üzenetéhez… a megragadott élet üzenetéhez, a mennyei kezdeményezés üzenetéhez… ahogy a KÉT SZERETET találkozik: az Úr kezdeményező szeretete, ami beszeret az Isten országába, odaszeret bennünket Magához, s a mi válaszoló szeretetünk… ?
—S örömmel ragadtuk meg a “jó jövő” üzenetét: “minden javukra van…” ?
—Összedolgozik javukra… ?
Ez a mi biztonságunk.
Innen folytatjuk legközelebb…

Róma 8,28-30. ?
--Igazi megerősítés a nehéz időkre, és identitásunk alapvetése az Igéből ?
--A múlt héten végignéztük a Róma 8,28-39 verseit, azt, hogy MIBŐL fakad a biztonságunk, a bizonyosság, hogy JÓ LESZ, hogy van megőrzés, van továbblendítés, van kibontakoztatás a mennyből, és győzni fogunk életünk harcaiban... "felettébb diadalmaskodunk az által, Aki szeretett minket". ?
--Ezen a héten a Róma 8,28-30 volt a fókuszban. Az összes izgalmas kérdéssel együtt, amit ez az igeszakasz felvet - illetve felvetett az elmúlt évszázadokban is. Persze nem vettük végig az "összes izgalmas kérdést" az elmúlt századokból, hanem inkább megnéztük GYAKORLATBAN, a mi életünkre nézve, mit jelent ez az üzenet! ?
--Hozzákapcsolódott a nagy kérdés: Isten akarata és az ember akarata hogyan kapcsolódik össze? (Sokan "szuverenitási kérdésként" fogalmazzák meg.) S ehhez láttuk az Apcsel 2. 3. és 4. fejezetekből, az apostoli igehirdetésből és a testvérek közös imádságából, hogyan is néz ki ez a komplex összefüggés. "Együtt a kettő..." ?
--És, mivel nehéz abbahagyni egy bibliaiskolát, különösen, amikor ilyen izgalmas kérdésekről van szó, megnéztük még hozzá a 2Sám 11-12 fejezeteiből Dávid szomorú történetét Bethsabéval, s az ítéletet, ami a bűnt követte, és Dávid válaszát a prófétai szóra... válaszát szóban és tettben... s azt is megnéztük, MIÉRT... mi van a háttérben, mit jelent az Isten-ismeret a hétköznapokban. ?
--Hú, nagyon izgalmas volt. És még csak az elején vagyunk, jövő héten következik a Róma 9 és utána folyamatosan a 9-11. nagy szakasza a mi Urunk hatalmas munkájáról és arról, Ki Ő, és milyen Ő! ?

Róma 8,16-9,18. ?
—Végignéztük az Úr tetteit, munkáit ahogy az Ő választott edényét nyomon követte, hívta-hívta (“ösztöke”) míg eljött az idő s kijelentette Magát neki s elhívta. (Acs 7,54-60. 8,1-4.) ?
—Saulus NEM lett engedetlen a mennyei látás iránt (Acs 26,19.) - “nem tanácskozott testtel és vérrel” (Gal 1,16.) - hanem amiket korábban nyereségnek tekintett, “kárnak és szemétnek ítélte” sőt most is ezt teszi. (Fil 3,7-8.) NEM hagyta s nem hagyja hogy bármi is visszatartsa az Úr Jézustól s közé és az Úr közé álljon. ?
—Ehelyett a mennyei elhívást látja maga előtt, s odaadja magát arra, hogy ez teljességgel menjen végbe, valósuljon meg, teljesedjen ki. Nem legyint rá, hogy ha úgyis el vagyok hívva, akkor nem kell erőlködnöm, hanem teljes odaadással “célegyenest igyekszik” az Istennek a Krisztus Jézusban, onnan felülről való elhívásának jutalmára (más szóval: teljességre akarja juttatni) ?
—Így olvastuk el végül az egész nagy szakaszt a Róma 8,16-9,16-ig. Különösen a Róma 8,28-30 verseit! ?

- Róma 9. ?
--Elhelyeztük a Róma 9-et az összefüggésekben.
--Megnéztük a "hátszelet" Izráel életében (Róma 9,4-5.) - a különleges helyzetet, a sok lehetőséget, s itt bekapcsoltuk azt is, ami ránk is vonatkozik. Így a szövetségek közt az Újszövetséget is megnéztük, és az ígéretek kapcsán a 2Kor 1,20-ról részletesebben is beszéltünk. ?
--Azután jött az Úr Jézus Istensége! Nagyon jó volt, láttuk az 1Tim 3,16-ot, a Zsid 1,6-ot, a Jn 8,52-t, a Jn 9-ből, amikor a vakon született imádja Őt. Majd a Jn 10,27-32-t, s Jn 20-ból, amikor Tamás is megadja magát. Az Acs 4,12 pedig a kikerülhetetlenség Igéje volt (közben láttuk az előző versekben a botránkozás kövét is, ami szegletkő, amit mások megvetettek, de mi megbecsüljük). ?
--S akkor folytattuk az érvekkel. "Az ígéret fiait tekinti magul" - nem "mindenki", aki Ábrahámtól származik "fiú", hanem a HIT lesz a legfontosabb tényező. (Megnéztük persze röviden Ábrahám és Sára életét, ígéretét, s a Róma 4-re is történt utalás. Meg kell keresni azt a részt, ahol RÉSZLETESEN átvesszük ezt a Róma 4,17-21 szakaszt, a HIT megszületéséről, épüléséről és teljességre jutásáról. Itt nem volt rá idő...) ?
--A másik érv Rebeka volt, Jákóbbal és Ézsauval az anyaméhben. Láttuk a próféciát (az Úr belenézett a jövőbe és kijelentést adott - népekről szólt). Rebeka komolyan vette, Jákóbbal is beszélt róla, Ézsau nemtörődöm volt, semmibe vette a jövőt és az elsőszülöttséget. Jákób rásegített "emberi - testi" módon, ami nem Isten jó terve - rajta is vesztett a későbbiekben, Lábánnál... úgy fizettek neki, ahogy ő vetette el a magokat. De az biztos, hogy neki FONTOS volt az atyai áldás is - ha csalással is, de kiszedte, ami elvileg Ézsaunak volt félretéve.
--Azután röviden összefoglaltuk a menekülés és a jövőteremtés éveit - s az Úrral való tusakodást is, s az új nevet is (Izráel), és azt, hogy Jákób a későbbiekben meg is tért. És a családját is Isten-félelemre vezette, vagyis igyekezett vezetni.
--No, ez után megnéztük ezt a "nagyobbik szolgál a kisebbiknek" üzenetet. Valóban két NÉPRŐL volt itt szó, és a távoli jövőről. Igazából a mai napig kihat a prófécia. Láttuk, hogy itt van egy ELHÍVÓ, Aki kiválaszt, méghozzá NEM úgy, hogy valaki valamit teljesített volna. Egyszerűen eldönti és úgy intézi a dolgokat. Milyen alapon? Beletekint a jövőbe - az időt összegezve látja, nem múló jelleggel, mint mi - és választ. Jákóbbal kapcsolatban is így tette. Ettől Jákóbnak is, Ézsaunak is, még meg voltak a döntéseik. De úgy EGÉSZÉBEN az Úr rá tudott nézni az életükre, és döntést tudott hozni.
--Isten SZUVERENITÁSÁT hangsúlyoztuk - amit az Ige is kiemel ebben a részben. Az Úr VÁLASZTHAT. És választ is. (Nem részleteztük ezt a "Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem" részt. Kicsit beszéltünk róla, több szempontot is elmondtam, de maradt belőle a következő hétre is. ?
--Ez után jött az "igazságtalansági" kérdés. De Isten NEM igazságtalan - erre a válasz a "könyörülök" Ige volt. Jó volt meglátni, hogy nekünk egy "könyörülő Istenünk" van. ?
--Azután a fáraó. Meg tud keményíteni az Úr? Igen. De nem akar. Egyszerűen ráereszti a megkeményedést (a döntések - a sorozatos döntések - következményeit) és akkor már az ítélet alatt vannak az emberek - így a fáraó is. De láttuk, hogy bár Isten mindent MEGTEHET, (mert szuverén Úr), de NEM űz sportot abból, hogy embereket megkeményítsen. Megnéztük a hátteret is - az ember saját választását (még korábban: Luk 19,41-44. és Mt 23-ból az Úr szavai Jeruzsálemről, és azt, hogy "nem akarták"... s ehhez az Igét a Jn 12-ből ahol szó volt a "megkeményített" Ige kapcsán... a Mt 13 és az Ézsaiás próféciájának összefüggését - megkövéredett szív, nem akartak látni, hallani, nem akartak megtérni - EZÉRT rájuk lett engedve az, amit választottak... de úgy, hogy most már "futniuk kellett"... mint az Ézs 30,15-18 szakaszában). És így láttuk meg a fáraót is. És a potenciális lehetőséget arra, hogy Isten "ezt megcsinálhatja" - de ebből sem űz sportot. ?
--És akkor a kifogás-vádolás érvet... "ha megkeményíthet, miért fedd engem... milyen alapon von felelősségre? S itt a fazekas példáját, Jer 18 segítségével. Ez is egyértelmű volt: ELFOGADJUK, hogy Ő képes rá, megteheti, de BÍZUNK Benne, hogy nem lesz erre szükség, illetve, hogy Ő "könyörülő Isten". ?
--Láttuk, hogy mi vagyunk az "irgalom edényei" alapvetően, (rólunk szól ez az egész rész, ez az egész 9. fejezet, hogy Izráel korábbi kiválasztása mellett egyszerűen VAN EGY ÚJ kiválasztás, a pogányoké, és ez már a Róma 8,28-30 szakaszától fogva itt van, erről van szó, végig), a dicsőségre elkészítve. ?
--Nem "bilik", hanem "kincshordozók". ?
--Korábban "nem én népem" voltunk, most az Ő népe lettünk, szeretettek! ?
--Azután láttuk, hogy Izráel ebben a megkeményedett állapotában az ítéletnek is alákerült, "rövidre metszette az Úr igazságban" az időt... 70-ben Jeruzsálem elpusztult, és onnantól egészen mostanáig szétszóratásban élt Izráel. A "maradék" üzenete még visszaköszön a Róma 11-ben. ?
--Az utolsó nagyobb egység a HIT és a "megbotránkozás sziklája" üzenete volt, de még lesz szó erről később. Ahogy beszélünk majd még legközelebb részletesebben a "Jákóbot szerettem - Ézsaut pedig gyűlöltem" üzenetről is, az Újszövetségben, a mi életünkben levő "meggyűlöl" témakörről. ?
Nagyon hosszú bibliaiskolai találkozás volt, 7 helyett fél kilenckor fejeztük be. De nem szerettem volna ismét valahol az elején egy pár verset átvenni, és utána félbehagyni. Meg, észre sem vettem, hogy mennyi idő telt el. Kicsit talán töredezett volt, ahogy átvettük, de azért voltak értékes és összefüggő részei. S egészében mégis megkaptuk az egész fejezetet is. ?

A Róma 9 befejezése. ?
--Az elején megnéztünk egy fontos TÉNYT - azt, hogy Isten MÁS, és nem lehet beskatulyázni. Ő egy SZEMÉLY, és Ő kijelentést ad, és Őhozzá az Ő kijelentésén keresztül lehet közel jönni. De a kijelentést nem úgy, és nem azoknak adja, ahogy és akik felé az emberek "elvárnák", vagy "normálisnak éreznék"... ?
--Ezt a Mt 11,25-30 versein keresztül láttuk meg. Ahol az Úr Jézus hálát ad a mennyei Atyának, hogy NEM adta oda magát - az Ő szavát, kijelentését, megismerését - "mindenkinek", hanem AZOKNAK, akik MEG FOGJÁK BECSÜLNI, akik AKARJÁK, igénylik ezt, és akik ODA fogják adni magukat erre a kijelentésre: a "gyermekeknek" (azoknak, akik kiszolgáltatottak, késze(bbe)k az engedelmességre, nyitottabbak a megismerésre, hogy ne előítéleteikkel "szabdalják miszlikbe" Isten szavát, hanem úgy fogadják, ahogy Ő van...) ?
--Ő MÁS... és ennek lehet örülni is - az Úr Jézus ÖRÜLT... "mert így volt kedves, Neked, Atyám"... ?
--Azután összefüggésében elolvastuk a Róma 9,22-33 verseit... és megálltunk a "kőnél", a "kiválasztottnál és becsesnél", ami egyúttal a "megütközés" köve és a "botránkozás sziklája" is azok számára, akik nem elfogadni akarják Őt (mert, hogy itt az Úr Jézusról van szó, és az Ő országáról és az Ő igazságáról).
--Majd átmentünk az Ószövetség kijelentésére a "KŐ"-ről... Ézs 28. és Ézs 8.
--Ezek "alkalmazását" is megláttuk az Acs 4,11-12 verseiben - ahogy ezt az apostolok értették és képviselték.
--Majd, nagyon izgalmas volt, de amilyen gyorsan csak lehetett, végignéztük az Úr Jézus megfoganásának, Mária terhességének, és védelmezőjének, Józsefnek a történetét... ami a BOTRÁNY volt a köbön... s ami elkísérte az Úr Jézust későbbi időkre is, már szolgálatának idejét is beárnyékolva. (Hiszen pl. a Jn 9-ben is olvasható - az Ő származását kritizálták... és erre nem is lehetett védekező mondatokat mondani... a Jn 8-ban elhangzott: "Mielőtt Ábrahám lett, én VAGYOK..." Ahogy elvetnek, megtaposnak, semmibe vesznek - mint a "követ az építők", nem marad más neked, csak az, hogy CSAK-AZÉRT-IS képviseled az Urat, és hitelt érdemlően mutatod be Őt... és az Ő Igéjét. ?
A kő kikerülhetetlen volt... és azóta is kikerülhetetlen... ?
Hf - igetanulásból - Acs 4,12 (igazából a 10-12 lenne a legjobb, ha megtanulnád).

--Róma 10,1-4. Eddig jutottunk el.
--Gazdag találkozás volt, az elején lerögzítettük, hogy a buzgóság jó, ha van mellette Isten-ismeret - de, ha nincs, ajjajj... mert, hogy Saulus, akiből később Pál apostol lett, ilyen felettébb való buzgósággal végezte, amit fontosnak érzett, egy fajta "rendcsinálást", ami pusztításba ment át... saját "igazságát" tartotta Isten igazsága elé - ahogy az Ige mondja a Róma 10,3-ban, s így "vak volt" arra, amit Isten akart volna neki mutatni.
--Mennyire csodálatos, hogy amikor eljött a TALÁLKOZÁS pillanata, "nem lett engedetlen a mennyei látás iránt" (Acs 26,19.), hanem ENGEDETT az Úr szavának, és ALÁRENDELTE magát az Ő igazságának. (hüpotasszó - Róma 10,3.) 🙂
--Láttuk, mennyire meg tud ragadni az Úr bennünket mások üdvösségére nézve, hogy megmenthesse őket - bevon, bekapcsol, szenvedélyessé tesz, és elvégzi... (Róma 10,1 kapcsán). 🙂
--Láttuk, mennyire fontos az Isten megismerése, az Úr ismerete, hogy jó legyen az irány, és ez mennyit, de mennyit jelent abban, hogy a "saját igazságunkat" NEM állítjuk oda, Isten igazságával szemben, az Övé elé! (Fil 3,6-8.) 🙂
--Még egy kicsit beszéltünk a "megütközés kövéről" s a "botránkozás sziklájáról", mennyire NEM lehet kikerülni Őt, mennyire nem spórolja meg az Úr azt, hogy az emberek Jézus mellett ELDÖNTSÉK, hogy az Ő igazságát akarják-e, vagy "megelégszenek" a "saját igazságukkal"... A Mt 21,42-44 pedig beszélt nekünk a jövőről is, a Dániel 2 alapján, de csak épp érintettük... 🙂
--S végül nagyon gyönyörűségesen láttuk, mit jelent az, hogy "a törvény vége (telosz - beteljesülése) Krisztus, minden hívőnek igazságára"... 🙂
--Kicsit meséltem is, és így láttunk rá a keresztre... de közben megragadtuk az igazságot, és hálásak voltunk - és vagyunk - drága Úr Jézusért, AKIBEN ott volt a "törvény igazsága" is, Aki magában hordozta azt, és be is töltötte... s Akinek élete, ha befogadtuk, bennünk is betölti a törvénynek igazságát (Róma 8,3-4.) 🙂
--Azután, valahol itt lejárt az időnk, és félbehagytuk.

Róma 10,5-11. 🙂
--Az elején áttekintés volt a Róma 8,16-tól a Róma 10,4-ig. Igyekeztem nagy vonalakban megtenni. Némi ismétléssel, visszautalással. 🙂
--Utána versről-versre haladtunk. 🙂
Róm 10:5 Mert Mózes a törvényből való igazságról [azt] írja, hogy aki azokat cselekszi, él azok által.
--„Tartsátok meg azért az én rendeleteimet és az én végzéseimet, amelyeket ha megcselekszik az ember, él azok által. Én vagyok az Úr.” (3Móz 18,5.) + Ez 20,11. “És adám nekik parancsolataimat, és törvényeimet kijelentém nekik, melyeket az ember ha cselekszik, él azok által.” (Ez 20,11.)
--De erről már korábban megmondta, hogy ezt nem tudja megtenni az ember. Nem tudja betölteni cselekedeteivel a törvényt.
--„Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény alatt vannak; hogy minden száj bedugassék, és az egész világ Isten ítélete alá essék. 20 Annak okáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg Őelőtte: mert a bűn ismerete a törvény által vagyon.” (Róma 3,19-20.)
--Más szóval: a “törvényből való igazzá válás” ÖNMAGÁBAN LEHETETLENSÉG, mivel MAGA a törvény mondja ki, hogy mi a bűn, és közben NEM tud életet adni, ami a bűnt legyőzi. (Ld. 7. fejezet – alkalmatlan rá…)
--“Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, aki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk (ez volt a cél, de a törvény erre képtelen volt, nem tudott életet adni, hogy legyőzzük a bűnt) Istennek. 5 Mert mikor a testben voltunk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, (pontosan, hogy a törvény volt, ami felkeltette bennünk a bűnt s fel sem merült, hogy a törvény segíthetne rajtunk) hogy gyümölcsözzenek a halálnak. 6 Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában.” (Róma 7,4-6.)
Róm 10:6 A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztust aláhozza;) Róm 10:7 Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza.)
--Más szóval: nem „hitetlenkedik”, hogy valóban feltámadt-e az Úr Jézus. Nem mondja magában, hogy „úgysem”, vagy, hogy „én ezt nem hiszem el”. NEM bizonyítékokat követel, hanem KÉSZ hit által elfogadni a tényeket.
--A HITETLENSÉG azonos az Ó és az Újszövetségben – egy erő, egy lelkület, egy hozzáállás, egy döntés, ami megkérdőjelezi Isten igazságát, igaz voltát, igazmondását, és a kérdőjel mellé odaállítja saját állítását, illetve saját akarnok, önző döntését (mint Ádám tette ezt az Édenben – Évával... leírja az Ige a döntési folyamatot, a megkérdőjelezéstől, a gyanakvástól kezdve a saját kívánság mellé állításáig és a választást, ami önzés és a másik semmibevétele alapján történt).
--Az Ószövetségben a parancsolattal – az Igével – kapcsolatos, az Újszövetségben (Róma 10,6-7.) pedig az Úr Jézus áldozatával, halálával és feltámadásával kapcsolatos. De maga a HITETLENSÉG ugyanaz.
--„ Mert e parancsolat, amelyet én e mai napon parancsolok neked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled. 12 Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel értünk a mennybe, hogy elhozza azt nekünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? 13 Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át értünk a tengeren, hogy elhozza azt nekünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? 14 Sőt felette közel van hozzád ez Ige: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt. 15 Lám elődbe adtam ma neked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.” (5Móz 30,11-15.)
--Szádban és szívedben – erről beszélsz, ez hatja át napjaidat, ezt fogalmazod meg, és szívedben, vagyis, belülről hat rád, forog benned, és befolyásolja döntéseidet. Legalábbis az Úr ÍGY AKARTA és akarja, így teszi, ha szólsz róla, bejön a szívedbe is, és így fogod teljesíteni! A választás pedig élet-halál dolga!
Róm 10:8 De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk.  Róm 10:9 Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol.
--Az IGE nagyon különleges. Örökkévaló szó. „Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.” (Zsolt 119,89.)
a./ Az Úr adja.
b./ Mi hirdetjük.
c./ Közel hozza az emberhez.
d./ Beszél is róla az ember, és a szívébe is beköltözik: HIT támad benne.
e./ Ahogy a HITET kimondja, a szó és a HIT együtt... változást hoz. Az Isten országa nyer teret általa... csodák történnek. (Mt 9,21 – ezt mondta magában... a vérfolyásos asszony. És megtette. Az Úr pedig mit mondott? A te HITED téged megtartott.)
--Összetartozik: a HIT a SZÓ és a CSELEKEDET. Így lesz teljessé a HIT. Cselekedetek nélkül meghalt magában. Az első cselekedete: a szó. (Jak 2,26.)
--A szó NEM a többi cselekedet – a HIT TÖBBI cselekedete – helyett van, hanem sokszor az első a többi cselekedet között... mint a vérfolyásos asszonynál is, de utána, ahogy az Úr szólt: „ne félj, csak higgy, és megtartatik” Jairus lányának gyógyításával is kapcsolatban állt... ne zavarogjatok itt – a lány nem halt meg (!) csak alszik... (Lk 8,50.)
--A szó és a HIT együtt HAT... száddal szólsz és szívedben hiszed – ezt az Úr látja. A megmentés is ennek gyümölcse. Az Úr látja, kinél van ott a HIT, és ki az, aki „csak beszél”.

Róm 10:10 Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.
--Fil 2,11 – minden nyelv vallja – ki kényszerből, ki HIT által (örömmel – és időben).
--Acs 2,36 – Úrrá és Krisztussá tette Őt... (igazolta – mint Fil 2-ben... „annakokáért az Isten is felmagasztalta Őt...” – ez elismerés, megdicsőítés... igazolás.)
--1Kor 12,3 – a SztLélek Őt magasztalja (Jn 16,13-14.) és SztLélek által mondja Úrnak Krisztust mindenki.
--2Kor 4,5 – nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust (Őt helyezi középpontba a Szentlélek – ld. Az egész Acs 2 prédikációja.).
--1Kor 15,27 – mindent a lábai alá helyezett (vetett – hüpotasszó). Ez most így van... nyilván azon kívül, Aki mindent a lábai alá vetett... Ezt jelenti, hogy Úr az Atya Isten dicsőségére.
--Őróla teszünk megvallást az üdvösségre – vagyis, így nyerjük el, amiért Ő eljött.
--Az, hogy az Ő nevét segítségül hívjuk (v.13) azt jelenti, mármint, ha Őt megszólítjuk, hogy hisszük, hogy feltámadt és él. Megváltónak mondjuk, Aki értünk adta az életét. És Úrnak valljuk meg, mint Akit megdicsőített az Atya, és VALÓSÁGGAL Úr, uralkodik, mint Uraknak Ura és Királyoknak Királya.

Róm 10:11 Mert azt mondja az Írás: Valaki hisz Őbenne, meg nem szégyenül.
--A HIT veti távol tőled a szégyent.
--A megszégyenülés kettős jelentésű – ezen a világon (lehet, hogy itt megvetnek, lenéznek, kinevetnek, senkinek tartanak), és az örökkévalóságban (az lesz a maradandó, és oda érvényes ez az Ige is – NEM fogsz megszégyenülni, ha bízol Őbenne.)
--Megvéd. Melléd áll. Leteszi a voksot melletted. Szeret, és nem hagy magadra.
--„Hozzád emelem, Uram, lelkemet! 2 Istenem, Benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim. 3 Senki se szégyenüljön meg, aki Téged vár; szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak Tőled.” (Zsolt 25,1-3.)
--Ez egy belső bizalom. Egy segítségül hívó, hűséges bizalom. Hozzá kiáltó bizalom.
--„Ezért így szól az Úr Isten: Íme, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki [benne] hisz, az nem fut!” (Ézs 28,16.)
--HISZ Benne – nem fut... nem futamodik meg, nem veri meg az ellenség, nem kell menekülnie. (Persze a bölcs ember kitér a felesleges baj elől – de itt nem erről van szó – Péld 27,12. „Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.”)
--Acs 10,38 – mindenkivel jót tett, megszabadította azokat, akik az ördög hatalma alatt voltak – legyőzte az ördögöt, ezért a Benne való bizalom emel fölé az ördögnek téged is.

--Róma 10,11-21.
--Ezennel, jelentem, befejeztük a 10. fejezetet.
--A 10. fejezet is nagyon gazdag volt. És biztató.
--A HIT üzenetét különösen is átvettük - hogyan megyünk át a "lehetetlenségek" szakadéka felett, a "mi oldalunkról" az "Úr oldalára", a hit kifeszített "hídján" keresztül, és hogyan jövünk vissza, úgy, hogy átéljük az Ő szabadítását, megkapjuk a megoldásokat, Vele együtt. Megerősítésünkre szólt: Zsid 4,16. 🙂
Róm 10:6 A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztust aláhozza;)  Róm 10:7 Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza.)
--Más szóval: nem „hitetlenkedik”, hogy valóban feltámadt-e az Úr Jézus. Nem mondja magában, hogy „úgysem”, vagy, hogy „én ezt nem hiszem el”. NEM bizonyítékokat követel, hanem KÉSZ hit által elfogadni a tényeket.
--A HITETLENSÉG azonos az Ó és az Újszövetségben – egy erő, egy lelkület, egy hozzáállás, egy döntés, ami megkérdőjelezi Isten igazságát, igaz voltát, igazmondását, és a kérdőjel mellé odaállítja saját állítását, illetve saját akarnok, önző döntését (mint Ádám tette ezt az Édenben – Évával... leírja az Ige a döntési folyamatot, a megkérdőjelezéstől, a gyanakvástól kezdve a saját kívánság mellé állításáig és a választást, ami önzés és a másik semmibevétele alapján történt).
--Az Ószövetségben a parancsolattal – az Igével – kapcsolatos, az Újszövetségben (Róma 10,6-7.) pedig az Úr Jézus áldozatával, halálával és feltámadásával kapcsolatos. De maga a HITETLENSÉG ugyanaz.
--„ Mert e parancsolat, amelyet én e mai napon parancsolok neked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled. 12 Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel értünk a mennybe, hogy elhozza azt nekünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? 13 Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át értünk a tengeren, hogy elhozza azt nekünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? 14 Sőt felette közel van hozzád ez Ige: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt. 15 Lám elődbe adtam ma neked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.” (5Móz 30,11-15.)
--Szádban és szívedben – erről beszélsz, ez hatja át napjaidat, ezt fogalmazod meg, és szívedben, vagyis, belülről hat rád, forog benned, és befolyásolja döntéseidet. Legalábbis az Úr ÍGY AKARTA és akarja, így teszi, ha szólsz róla, bejön a szívedbe is, és így fogod teljesíteni! A választás pedig élet-halál dolga!
 Róm 10:8 De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk.  Róm 10:9 Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol.
--Az IGE nagyon különleges. Örökkévaló szó. „Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.” (Zsolt 119,89.)
a./ Az Úr adja.
b./ Mi hirdetjük.
c./ Közel hozza az emberhez.
d./ Beszél is róla az ember, és a szívébe is beköltözik: HIT támad benne.
e./ Ahogy a HITET kimondja, a szó és a HIT együtt... változást hoz. Az Isten országa nyer teret általa... csodák történnek. (Mt 9,21 – ezt mondta magában... a vérfolyásos asszony. És megtette. Az Úr pedig mit mondott? A te HITED téged megtartott.)
--Összetartozik: a HIT a SZÓ és a CSELEKEDET. Így lesz teljessé a HIT. Cselekedetek nélkül meghalt magában. Az első cselekedete: a szó. (Jak 2,26.)
--A szó NEM a többi cselekedet – a HIT TÖBBI cselekedete – helyett van, hanem sokszor az első a többi cselekedet között... mint a vérfolyásos asszonynál is, de utána, ahogy az Úr szólt: „ne félj, csak higgy, és megtartatik” Jairus lányának gyógyításával is kapcsolatban állt... ne zavarogjatok itt – a lány nem halt meg (!) csak alszik... (Lk 8,50.)
--A szó és a HIT együtt HAT... száddal szólsz és szívedben hiszed – ezt az Úr látja. A megmentés is ennek gyümölcse. Az Úr látja, kinél van ott a HIT, és ki az, aki „csak beszél”.
 Róm 10:10 Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.
--Fil 2,11 – minden nyelv vallja – ki kényszerből, ki HIT által (örömmel – és időben).
--Acs 2,36 – Úrrá és Krisztussá tette Őt... (igazolta – mint Fil 2-ben... „annakokáért az Isten is felmagasztalta Őt...” – ez elismerés, megdicsőítés... igazolás.)
--1Kor 12,3 – a SztLélek Őt magasztalja (Jn 16,13-14.) és SztLélek által mondja Úrnak Krisztust mindenki.
--2Kor 4,5 – nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust (Őt helyezi középpontba a Szentlélek – ld. Az egész Acs 2 prédikációja.).
--1Kor 15,27 – mindent a lábai alá helyezett (vetett – hüpotasszó). Ez most így van... nyilván azon kívül, Aki mindent a lábai alá vetett... Ezt jelenti, hogy Úr az Atya Isten dicsőségére.
--Őróla teszünk megvallást az üdvösségre – vagyis, így nyerjük el, amiért Ő eljött.
--Az, hogy az Ő nevét segítségül hívjuk (v.13) azt jelenti, mármint, ha Őt megszólítjuk, hogy hisszük, hogy feltámadt és él. Megváltónak mondjuk, Aki értünk adta az életét. És Úrnak valljuk meg, mint Akit megdicsőített az Atya, és VALÓSÁGGAL Úr, uralkodik, mint Uraknak Ura és Királyoknak Királya.
 Róm 10:11 Mert azt mondja az Írás: Valaki hisz Őbenne, meg nem szégyenül.
--A HIT veti távol tőled a szégyent.
--A megszégyenülés kettős jelentésű – ezen a világon (lehet, hogy itt megvetnek, lenéznek, kinevetnek, senkinek tartanak), és az örökkévalóságban (az lesz a maradandó, és oda érvényes ez az Ige is – NEM fogsz megszégyenülni, ha bízol Őbenne.)
--Megvéd. Melléd áll. Leteszi a voksot melletted. Szeret, és nem hagy magadra.
--„Hozzád emelem, Uram, lelkemet! 2 Istenem, Benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim. 3 Senki se szégyenüljön meg, aki Téged vár; szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak Tőled.” (Zsolt 25,1-3.)
--Ez egy belső bizalom. Egy segítségül hívó, hűséges bizalom. Hozzá kiáltó bizalom.
--„Ezért így szól az Úr Isten: Íme, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki [benne] hisz, az nem fut!” (Ézs 28,16.)
--HISZ Benne – nem fut... nem futamodik meg, nem veri meg az ellenség, nem kell menekülnie. (Persze a bölcs ember kitér a felesleges baj elől – de itt nem erről van szó – Péld 27,12. „Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.”)
--Acs 10,38 – mindenkivel jót tett, megszabadította azokat, akik az ördög hatalma alatt voltak – legyőzte az ördögöt, ezért a Benne való bizalom emel fölé az ördögnek téged is.
 Róm 10:12 Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, akik Őt segítségül hívják.
--Csak, hogy ISMÉT biztos legyen MINDENKI Ura, és MINDENKIHEZ gazdag a kegyelemben, akik Őt segítségül hívják.
--Zsidó és görög egyaránt segítségül hívhatja. (Gal 3,28. Nincs zsidó, sem görög...)
--GAZDAG a kegyelemben. Nem kérdés: könyörül, akin könyörül, (megmarad mellette), és kegyelmes lesz ahhoz, akinek kegyelmezett (alig várja, hogy kegyelmet gyakorolhasson – és megmarad ebben) – csak hívd segítségül Őt.
--Acs 10,34-35 – Péter sokat hezitált, de az Úr meggyőzte, elment Corneliushoz, és ott felbátorodva hirdeti a teljes körre kiterjedő kegyelmet, annak gazdagságát, személyválogatás nélkül.
--Fil 4,19 – az Ő gazdagsága szerint tölti be szükségeidet, (légy bátor vetni, adni).
--2Kor 9,8 – „Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza (mint folyót) minden kegyelmét, hogy mindenben, mindenkor, teljes elégségetek legyen (!!!), minden jótéteményre bőségben legyetek.” – ez a bőség Igéje, nem felesleges benne egyetlen „minden” sem.
--Ef 1,18 – az ő öröksége dicsősége gazdag... nagyon sok, nagyon felette van annak, amit elgondolsz, nagyon megmutatja az Ő jelenlétét, nagyon győzelmes és győzelmet ígérő, nagyon kimutatja, milyen hatalmas Ő.
--Ef 3,16 – a belső emberben is hatalmasan erősít meg... (dicsősége gazdagságáért – tehát túl van azon, amit elgondolnál, elképzelnél)
--Kol 1,27 – „Akikkel az Isten meg akarta ismertetni azt, hogy milyen nagy a pogányok között eme titok dicsőségének gazdagsága, az [tudniillik], hogy a Krisztus ti köztetek van, a dicsőségnek ama reménysége…”
 Róm 10:13 Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.
--Joel 2,32. Acs 2,21. És ez a hely. Háromszoros megerősítés – egy az Ószövetségben, kijelentés, előre mutat az Újszövetségre, és az Úsz-ben kétszeresen megerősíti az Ige: VAN megmenekülés, és ez a megmenekülés az Úr Jézus NEVE által (lénye, személye, megváltása) által van – Acs 4,12.
--MINDENKI – aki HISZ, és SZÓL
--Ez a tartalma a Róma 10,9-10 üzenetének, SEGÍTSÉGÜL hívás – Jézus Krisztus megszólítása (én ezért így mondom a bűnösök imáját)
 Róm 10:14 Mimódon hívják azért segítségül [azt], akiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig [abban], aki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?  Róm 10:15 Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? Amiképpen meg van írva: Mely szépek a békesség hirdetőknek lábai, akik jókat hirdetnek!
--Ez a sorozat utal arra, hogy mire is hívattunk el. (Róma 8,28-30.)
--Ami végett – amiért – rendeltettem (tithémi) én hirdetővé (kérüx) és apostollá (ig-t szólok a Kr-ban, nem hazudok), pogányok tanítójává hitben és igazságban (aléteia)... 1Tim 2,7. Ez volt a cél (Acs 9-ben is láttuk).
--A MEGMENTÉS a hirdetők nélkül nem lehetséges. KELLENEK akik hirdetik az Igét.
--Kérüx – kikiáltó, kihirdető... mindazzal, ami ezzel jár... nevetségessé válás is, mások dühössége is...
--Ézs 52,7 – „Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!”
--Jó érzés arra gondolni, amit hirdet, ezért öröm, ahogy hallod, hogy jön… itt a “szépség” magyarázata.
--Örömhír – örömöt hozol, örülnek neked – a másik mellett. A fogadókészségtől függően.
--“Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! Emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! Emeld föl, ne félj! Mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek! 10 Íme, az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Íme, jutalma vele jő, és megfizetése Őelőtte. 11 Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.” (Ézs 40,9-11.)
--Az Örömüzenet a jó jövőt hirdeti, a reménység szava, a megváltás és megmentés szava, az Örökkévaló és Hatalmas Istenről való szó, Aki jön, ítéletet is tart, jutalmaz is, uralkodik, és nem az ellenség fog győzni, felszabadító a jelenléte, és közben GYÖNGÉD és SZELÍD… (Mt 11,28-30.)
--Ma is ezt hirdetjük. Erre van szükség. Ez a valóság. Jézus
 Róm 10:16 De nem mindenek engedelmeskedtek az evangéliumnak. Mert Ésaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek?
--Ez áthúzza az Isten Igéjét? „Nem lehet, hogy meghiúsult legyen...” – NEM húzza át. Maga a Messiás szól így, Ő maga élte át... valamiképpen „benne volt a pakliban”. Ma is benne van.
--Ézs 53,1. Ezzel kezdődik az egész BEMUTATÁS. Ézs 49,4 – „haszontalan költöttem el az erőmet...” – ez a fájdalom, a látszólag értelmetlen, válasz nélküli igehirdetés, befektetés... de az Úrnál van ítéletem és jutalmam... ez viszont valóság, és megvigasztal.
--Jn 12,38 – az Úr elvettetésről szóló szava beteljesedik az Úr Jézuson...
 Róm 10:17 Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által.
--Alapösszefüggés – akarod, hogy HIT legyen? Olvasd, szóld, gondold át az Igét, és JÖN.
 Róm 10:18 De mondom: Avagy nem hallották-e? Sőt inkább az egész földre elhatott az ő hangjuk, és a lakóföld véghatáráig az ő beszédük.
--Hallották, hallották – Zsolt 19,5 – ezt idézi: „szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk” – igaz, itt a napról van szó, a csillagokról, de az Igére is alkalmazza itt az Úr.
 Róm 10:19 De mondom: Avagy nem ismerte-e Izrael? Először Mózes mondja: Én titeket felingerellek egy nem néppel, értelmetlen néppel haragítalak meg titeket.
--Itt az 5Móz 32,21-et alkalmazza – de itt az ingerlés a népek megtérését jelenti, ők elfogadták a Messiást.
--„ Azzal ingereltek ők, ami nem isten; hiábavalóságaikkal bosszantottak engem; én pedig azzal ingerlem őket, ami nem népem: bolond nemzettel bosszantom őket.” (5Móz 32,21.)
--Az Ige megteheti, hogy egy szakaszt kiemel, más értelmet is adhat neki, és úgy is alkalmazhatja. Mint itt… most nem ítéletül adja a népeket, hanem “ingerlésül”, hogy Izráel is féltékeny legyen, és jöjjön megtérni.
 Róm 10:20 Ésaiás pedig bátorságosan ezt mondja: Megtaláltak azok, akik engem nem keresnek; nyilvánvaló lettem azoknak, akik felőlem nem kérdezősködtek.  Róm 10:21 Az Izraelről pedig ezt mondja: Egész napon kiterjesztettem kezeimet az engedetlenkedő és ellentmondó néphez.
--„ Megkeresni hagytam magamat azoktól, akik nem is kérdeztenek; megtaláltattam magamat azokkal, akik nem is kerestenek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, amely nem nevemről neveztetett. 2 Kiterjesztém kezeimet egész napon a pártos nép után, amely nem jó úton járt gondolatainak nyomán.” (Ézs 65,1-2.) 🙂

--Ez volt a 39. találkozónk.
--A korábbiakat végig tudod nézni a "Bibliaiskola Római levél" c. FB csoportban.
--Most nem ismételtünk, hanem végigvettük a 11. fejezetet. 🙂
Itt a vázlat:
Róm 11:1 Mondom tehát: Avagy elvetette-e Isten az Ő népét? Távol legyen! Mert én is izraelita vagyok, az Ábrahám magvából, Benjámin nemzetségéből való. 2 Nem vetette el Isten az Ő népét, melyet eleve ismert (proginószkó).
Érvek:
a./ Pál is megtért. Akkor mégsem vetette el Isten a népét, hiszen ő is zsidó. Nagyon is. (A Filippi 3-ban nagyon is részletezi. Fil 3,5. 2Kor 11,22. Acs 23,6. Gal 1,14. Felülmúltam nemzetem beli sok kortársamat… szerfelett rajongván atyai hagyományaimért. Acs 26,5 – vallásunk legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus.)
b./ A “maradék” elve.
2/b. Avagy nem tudjátok-e, mit mond az Írás Illésről? Amint könyörög Istenhez Izrael ellen, mondván: 3 “Uram, a Te prófétáidat megölték, és a Te oltáraidat lerombolták, és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.” (1Kir 19,10.14.) 4 De mit mond neki az isteni felelet? Meghagytam magamnak hétezer embert, akik nem hajtottak térdet a Baálnak. (1Kir 19,18.) 5 Ekképpen azért MOST IS van maradék a kegyelemből való választás (eklogé) szerint. (Ézs 10,21 – “A maradék megtér, a Jákób maradéka, az Erős Istenhez.” … Ézs 9,6 – a “gyermek” az Erős Isten - gibbór)
6 Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet.
--Ez alapelvet jelent: milyen MÓDON, milyen “forrásból”, milyen háttérrel kerülnek be a “maradékba” az emberek?
--“Kegyelemből” – amit eddig hallottunk. Vagyis, akik az Evangéliumot elfogadják, akik RÁBÍZZÁK magukat az Úr kegyelmére, megváltására… és NEM saját “vallásos erőfeszítéseikből”, saját “vallási tradiciójuk”, hátterük, “származásuk” (előjogaik) alapján közelednek Istenhez.
--A KETTŐ két teljesen más utat jelent, és teljesen meg is különbözteti őket egymástól
7 Micsoda tehát? Amit Izrael keres, azt nem nyerte meg: a választottak ellenben megnyerték, a többiek pedig megkeményíttettek.
--Róma 9,30-31.
--Róma 10,18-20.
8 Amint meg van írva: Az Isten kábultság (katanüxisz – érzéketlenség, kábulat, kábultság) lelkét (pneuma) adta nekik; szemeket, hogy ne lássanak, füleket, hogy ne halljanak, mind e mai napig.
--Ézs 29,10. Jn 12,40. Ézs 6,9.
--Mt 13,10-18.
NEM arról van szó, hogy direct burkoltan beszélt az Úr. Hanem figyelembe vette, hogy nem látnak, nem hallanak, EZÉRT adott nekik példázatokat, hogy legalább valami maradjon meg. És készen állt a magyarázatot is megadni annak, aki akarta hallani – mint a tanítványok is.
Néha mondta: “szemeitek lévén nem láttok-e, füleitek lévén nem hallotok-e” – amikor pl. nem emlékeztek vissza a korábbi csodákra, és aggódni kezdtek. (Ezt nekünk is mondhatná.) Mk 8,18-ban.
Tehát utalt itt is az Úr a próféciára, Ézsaiástól.
Az valóságos történés volt – mögötte viszont a NEM AKARÁS van.
--Acs 28,27.
--A jövő ígérete: Ézs 32,3. Nem lesznek többé zárva a látók szemei, és a hallók fülei figyelmeznek.
--Ef 1,18 – amikor megnyílnak a szemek, ez csoda. (2Kor 4,6. Kol 1,12. Acs 20,32. 26,18.
9 Dávid is ezt mondja: Legyen az ő asztaluk tőrré, hálóvá, botránkozássá és megtorlássá. 10 Sötétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak, és az ő hátukat mindenkorra görbítsd meg.
--Ez is az ítéletről beszél. Nem látnak… ezért szerepel itt. (Zsolt 69,22-24.)
Most a MIÉRT – vagyis Isten rejtett, titkos tervének a megsejtése (kibontása) következik… VAN CÉL is amögött, ami történt?
Ha van cél, sem jelenti azt, hogy az Úr embereket pusztán “eszköz jelleggel” használ… hanem, ha magukat ARRA adták, hogy ne formálódjanak az Úr tervének megfelelően, akkor – “ha már előfordult”, ha már “bekövetkezett”, akkor – fogja az Úr ezt az eseményt is felhasználni valamire, “amire még jó” az Ő tervében…
11 Annak okáért mondom: Avagy azért botlottak-e meg, hogy elessenek (piptó)? Távol legyen! Hanem az ő esetük (paraptóma – vétek, bűn, elesés, elbukás… törvényszegés, törvény áthágása) folytán lett az üdvösség a pogányoké, hogy ők felingereltessenek.
--Acs 13,46 – “íme a pogányokhoz fordulunk…” (2Kor 8,1-8. 9,1-5. Macedónok)
Két következmény:
--Elestek – ezért a pogányoknak TÉR nyílt fel, amit Izráel nem töltött be. (Ha betöltötte volna, a pogányokra akkor is kihatna a megmentés – az minden emberre kihat: Jel 5,9 – de akkor esetleg épp Izráel hirdette volna nekik, és nem fordítva.)
--De abból fakadóan, hogy a pogányok beléptek az örökségbe, ez kihívja Izráelt, hogy elkezdje ÉRTÉKNEK tekinteni, amit amúgy megvetett… a Messiását, az Országot, a megváltást…
--Róma 10,19. Ott, az Ószövetségben, ítéletet vittek véghez Izráel felett a pogány népek – most “bosszantják” azzal, hogy az ő örökségükbe jönnek be… azt használják.
12 Ha pedig az ő esetük (paraptóma) világnak gazdagsága, és az ő veszteségük (héttéma – vereség, hátrány, kudarc) pogányok gazdagsága, mennyivel inkább (póló malón) az ő teljességük (pléróma)?
Logikai következtetés:
--Ha abból élet fakadt a pogányok számára, hogy ők nemet mondtak, mi minden lehet majd, ha igent mondanak.
--NINCS féltékenység, nincs félelem attól, hogy “nem marad elég”, ha “ők is bekapcsolódnak”. NEM erről van szó, az Úrnál a megmentés öröme, a menny gazdagsága FELÜLÍRJA az emberi korlátoktól való félelmet…
13 Mert nektek mondom a pogányoknak, - amennyiben hát én pogányok apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem (Gal 2,7-8. Acs 9,15.), - 14 (Ha ugyan felingerelhetném az én atyámfiait, és megtarthatnék (1Tim 4,16. 1Kor 9,22.) közülük némelyeket.) 15 Mert ha az ő elvettetésük (apobolé – elutasítás, elvesztés, veszteség) a világnak megbékélése (katallagé), micsoda lesz a felvételük (proszlé – odaültetés, maga mellé vétel) hanemha élet a halálból?
Tehát: jó lesz.
--Még ez a mostani időszak is jelzi, hogy mennyire nagyszerű ez az egész, hiszen a helytelen döntések kapcsán is jót hozott ki az Úr – mennyire különleges lesz, ha (végül – végre) megszületik a helyes döntés.
16 Ha pedig a zsenge (aparkhé – először betakarított termések, amit vittek az Úrnak, ami ígéretet jelentett a későbbiekre nézve – 1Kor 15,20.23. Jak 1,18.) szent, akkor a tészta (phürama – ami abból készül, a tészta) is; és ha a gyökér (ridza) szent, az ágak (kladosz) is azok.
Más szóval:
--Ha Izráel, akinek tette az Úr az ígéreteket (akiket eredetileg választott) – Róma 9,1-5 – ennyire fontos volt az Úrnak, ő volt az “első zsenge”, a “gyökér” – akkor ebből fakadóan, ami utána következik, az is fontos lesz (érték) Neki.
--Tehát a mi értékünk összefüggésben van az előzmények (Izráel) értékével.
17 Ha pedig némely (tisz – nem az összes) ágak kitörettek (ekklaó), te pedig vadolajfa (agrielaiosz) létedre beoltattál (egkentridzó) azok közé, és részese (szünkoinónosz) lettél az olajfa gyökerének és zsírjának (piótész – gazdagsága, zsírossága, termékenysége). 18 Ne kevélykedjél (katakauhaomai – kérkedés, büszkélkedés, felülről kezelés, dicsekedés) az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod (basztadzó) a gyökeret, hanem a gyökér téged.
Ennyit a lenézésről és felülről kezelésről.
A VALÓSÁG megcáfolja ezt a megközelítést.
Nem veheti semmibe az ember a TÉNYEKET, az IDŐBELISÉGET – előidejűséget – és a korábbi történéseket, Istennel való kapcsolatot.
Meg van talán az esély egy büszkélkedő megközelítésre. De nincs alapja ennek.
19 Azt mondod azért: Kitörettek [az] ágak, HOGY én oltassam be.
(Félreértés – nem kellett volna, hogy kitöressenek, hogy beoltass… nem kell egyenlőségjelet tenni közte… szomorú esemény következtében lett az üdvösség a pogányoké, első kézből – de NEM EZÉRT történt a szomorú esemény, hanem az MEGTÖRTÉNT, és az Úr ezt MÉGIS felhasználta, és hozott belőle ki valami JÓT.)
20 Úgy van! Hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állsz; fel ne fuvalkodjál (hüpszélofroneó – ne gőgösen, fennhéjázva gondolkodik, felülről kezelően áll hozzá), hanem félj.
Más szóval: legyen benned istenfélelem. (1Kor 10,12.) (2Kor 1,24 – mert hitben álltok.)
Tudd, hogy VAN következménye az ember viselkedésének, hozzáállásának.
NE áltasd magad, hanem TUDD, hogy az a “kitöretés” BŰN miatt volt, és te nem vagy “jobb”, hanem inkább kegyelemből kaptál valamit, amiért bekerültél a helyre.
21 Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd neked sem kedvez.
--Nyilván, ha NEM hit által, kegyelemből veszed igénybe a megmentést.
--Más szóval, NE érvelj úgy (ne áltasd magad), mint amire Keresztelő János utalt: “Ne mondogassátok – a mi atyánk Ábrahám… mert Isten ezekből a kövekből is tud támasztani fiakat Ábrahámnak.” (Jn 15,6 – levágja, tűzre veti)
22 Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét (khrésztotész – jószívűség, jóság, becsületesség, egyenesség) és keménységét (apotomia – szigorúság, keménység, komolyság, súlyosság) – azok iránt akik elestek (piptó), keménységét (apotomia – apotemno – levág, elhatárol, különválaszt) irántad pedig a kegyességét (khrésztotész), ha megmaradsz (epimenó – benne maradsz) a kegyességben (khrésztotész) – különben te is kivágatol (ekkoptó – levág).
Mi az útja annak, hogy megmaradj?
--Az, hogy Isten kegyelmességében bízol a továbbiakban is. Ettől nem szakadsz el.
--Nem kezded a magad teljesítményeire irányítani a figyelmet.
23 Sőt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket. 24 Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál, és természet ellenére beoltattál a szelíd olajfába: mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az ő saját olajfájukba.
Itt van az ígéret.
--Isten arra vár, hogy ne legyenek hitetlenségben. Be akarja őket oltani.
--Egy csoda volt, hogy te a “természet ellenére” beoltattál…
--Istentől az sincs távol, hogy “visszaoltsa őket” amikor a feltételek előállnak. (Hit. Ellenében a hitetlenségnek és keménységnek.)
25 Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higgyétek, hogy a megkeményedés (pórószisz) Izraelre nézve csak részben (merosz) történt, ameddig a pogányok teljessége (pleroma) bemegy. 26 És így az egész Izrael megtartatik, amint meg van írva: Eljő Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat. 27 És ez nekik az én szövetségem, midőn eltörlöm (aphaireó) az ő bűneiket.
Itt a jövő reménysége.
--És tény.
--Van egy bizonyos mérték, (szám), ami a pogányokból be kell menjen. Utána ismét Izráel következik.
28 Az evangéliumra nézve ugyan ellenségek ti érettetek; de a választásra (eklogé) nézve szerelmetesek (agapétosz) az atyákért. 29 Mert megbánhatatlanok (ametamelétosz) az Istennek ajándékai (khariszma) és az ő elhívása (klészisz).
30 Mert miképpen ti egykor engedetlenkedtetek (apeitheó – visszautasít, ellene áll a HIT-nek, pártot üt, ellenszegül) az Istennek, most pedig irgalmasságot nyertetek az ő engedetlenségük (apeitheia) miatt: 31 Azonképpen ők is most engedetlenkedtek, hogy a ti irgalmasságba jutásotok folytán ők is irgalmasságot nyerjenek; 32 Mert az Isten mindeneket engedetlenség alá rekesztett (szügkleió), hogy mindeneken könyörüljön.
Majdnem egy törvényszerűség – de csak a történelem eseményeit kapcsolja egybe. Nem kell, hogy engedetlenkedjen valaki, hogy irgalmat nyerjen. De annak ellenére, hogy engedetlenkedik, nyerhet irgalmat, ha megpuhul a szíve.
33 Óh Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! (Báthosz – mint a tenger mélysége.) Mely igen kikutathatatlanok az Ő ítéletei s kinyomozhatatlanok az Ő útjai! 34 Mert kicsoda ismerte (ginoszkó) meg az Úr értelmét (nousz)? Vagy kicsoda volt Neki tanácsosa? 35 Avagy kicsoda adott előbb (prodidómi) Neki, hogy annak visszafizesse azt? 36 Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen.

--Áttekintés, a 12. rész összekapcsolása a megelőzőekkel, főként a Róma 11,33-36-tal. 🙂
--Kulcskérdés: MÉGIS megismerhetjük Isten akaratát, legalábbis, ami a mi életünkre vonatkozik, azt biztosan. Erre jelent biztatást a 12. fejezet. 🙂
--A feltétele: a KÉSZSÉG arra, hogy betöltjük azt. Ezzel kapcsolatban meséltem el saját tapasztalatomat még 1978-ból, majd '79 elejéről. 🙂
--Utána végigolvastuk a fejezetet, az összefüggések szerint szakaszokra bontottuk. 🙂
--Utána következett a Róma 12,1-2 kibontása, közösen. 🙂
Egy bevezető példa:
--Amikor még nem tértem meg, de éreztem, hogy van vonzás az Úr felé, és érdeklődés kelt fel bennem, egyre inkább abba az irányba csúcsosodott ki a „keresésem”, hogy valójában AKAROK-E engedni annak, amit Ő (majd) vár tőlem, vagy inkább nem, és járnám a magam útját.
--Egy ponton megéreztem, hogy LEMARADOK az Ő legjobb tervéről, arról, amit Ő elgondolt velem kapcsolatban, ha nem akarom az Ő akaratát.
--Igazából mehetek a magam útján, tehetem, amit szeretnék, de ARRÓL, amit Ő nekem gondolt el, még tudni sem nagyon fogok (legfeljebb utólag?), elsiklom mellette, és észre sem fogom venni, amikor Ő akarna valamilyen irányba vinni.
--És úgy éreztem, ez NEM ÉRI MEG... jobban megéri Neki adni az életemet, és megkeresni, amit Ő akar, és megtenni azt, mint járni a magam útját, „nélküle”, lemaradva a „legjobb”-ról...
--Így azután azért kezdtem el imádkozni, hogy győzzön meg, sőt, győzzön le... és én azt teszem majd, amit Ő mond, vagy akar.
"Kérlek azért titeket, atyámfiai, az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket, élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. 2 És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata." (Róma 12,1-2.) 🙂
--Azért – MIÉRT?
--Amiről előtte volt szó. MIRŐL?
--A mi Istenünk BÖLCS, hűséges, megbízható, és a legjobban végzi a munkáját. VAN terve, és ebben a tervben mindannyiunknak (zsidóknak is, görögöknek is) VAN szerepünk… amit meg kell lássunk, fel kell ismerjünk, hogy NE rontsuk el a dolgokat (mint amiről az előző 3 fejezetben is szó volt… 🙂
--A zsidó hátterű emberek azzal ronthatták el, ha úgy gondolkodtak, hogy a pogányoknak nincs része, helye a mennyei tervben, örökségben… de nem így van. Erről a Róma 8,16-tól egészen a 9.fejezet végéig szól az Ige. De a pogány hátterű emberek sem nézhették le a zsidó hátterűeket, mondván, hogy “kitörettek az ágak” – ez NEM az, amiről Isten beszélt. Ő nem vetette el az Ő népét… van most egy időszak, de lesz még másik. 🙂
--Ha az EGÉSZRE ránézünk, egyfelől rendesen át sem látjuk, a jövőt sem tudjuk, de egy biztos lesz: VAN egy olyan Örökkévaló Isten, Aki kezében tartja a dolgokat, sőt, bölcsen hozza elő egyik eseményt a másik után, illetve az eseményeket is, amelyeket előre is láthat, úgy fűzi egybe, hogy abból MÉGIS jó legyen… 🙂
--EZÉRT… ezért kell odaszánni magunkat Neki, és megtenni mindent, hogy FELISMERHESSÜK, mi az, amit Ő gondol helyesnek, jónak, tökéletesnek. 🙂
"Kérlek azért titeket, atyámfiai, az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket, élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. 2 És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata." (Róma 12,1-2.) 🙂
"KÉRLEK (parakalló – az intés, a kérés, kérlelés, buzdítás, és vigasztalás szava – nagyon gazdagon, 104-szer az Úsz-ben… azt is jelenti, hogy odahív) azért titeket atyámfiai, az Istennek irgalmasságára (oiktrimosz – könyörület, részvét, megeső szív, szánalom), hogy szánjátok oda (parisztémi, parisztanó – odaáll, mellé áll, előállít, odaállít, elé vezet, odaad, felajánl, rendelkezésére bocsát) a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. 2 És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata." (Róma 12,1-2.) 🙂
--Szeretem ezt a “kérést”. Van benne buzdítás a jóra. Van benne kérlelés. Van benne intő szó is. Arról beszél, hogy lesz valami jó, ha megteszed, és elmarad valami jó, ha te nem teszed meg a magad részét. De nem fenyeget, hanem a jó jövőt teszi elénk. A lehetőséget. És egyúttal megerősíti, hogy ez szükséges. 🙂
--Ez a bibliai intés, az alapvető megközelítés jellege. Adjuk magunkat arra, hogy szeressünk, és egyúttal a lehetőség is világos: ha hallgatsz rá – jó lesz. Ha nem hallgatsz rá, ez a jó KIMARAD, és ez nem lesz jó. 🙂
--Erre könnyen mondhatja ez a világ, hogy “manipuláció”, de valójában a manipuláció a másikat az orránál fogva vezeti, ha burkoltan fenyegeti is, de arra akarja rávenni, hogy az ő (manipulátor) érdekeinek megfelelően döntsön – pl. egy ingatlan vásárlásnál, vagy egy házassági ajánlatnál – és ezért ELREJTI a valós indítékait, és elrejti az érvelés hamis jellegét… ha fenyeget, azért történik, hogy RÁVEGYE a másikat arra, hogy az ő érdekeinek megfelelően döntsön. 🙂
--A mai világ – pszichológia, tanácsadás, stb. – azt szereti, ha NINCS konkrét útmutatás, hanem inkább valamifajta meghallgatás, amiben a kliens saját maga ad tanácsot magának… és a “tanácsadó” elrejti saját véleményét, gondolkodását… NEM szeretik a direkt útmutatást… 🙂
--Ezzel szemben az Ige NEM így van, nem árul zsákbamacskát, világossá teszi, ami LESZ abból, amit döntesz. (Ld. Ézs 30,15. és a Róma 1 háromszori figyelmeztetése – 24,26,28.) 🙂
"Kérlek (parakalló – az intés, a kérés, kérlelés, buzdítás, és vigasztalás szava – nagyon gazdagon, 104 az Úsz-ben… azt is jelenti, hogy odahív) azért titeket atyámfiai, az Istennek irgalmasságára (oiktrimosz – könyörület, részvét, megeső szív...), hogy szánjátok oda (parisztémi, parisztanó – odaáll, mellé áll, előállít, odaállít, elé vezet, odaad, felajánl, rendelkezésére bocsát) a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. 2 És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata." (Róma 12,1-2.) 🙂
--Mi az, amit SZEM előtt tarts, az Ige szerint? Azt, hogy Isten IRGALMAS. Ő MEGESŐ SZÍVVEL CSELEKSZIK.
--Ez arról beszél, hogy Isten munkái, amikről az előbb (9-10-11. fejezetek) szó volt, alapvetően IRGALMASSÁGBÓL mennek végbe – ez jó értelmezési alap... megint csak más, mint kívülről az emberek megközelítenék, gondolva, hogy Isten „akarnok”, és részvétlenül, „azt csinál, amit akar”. 🙂
--Ez TÉNY, bár megint lehetnek, akik azt mondják, hogy „erre hivatkozni, ez manipuláció”. Az, hogy a tényekre felhívom a figyelmet, NEM manipuláció, hanem segíti a helyes döntést. Azokra a tényekre, amik amúgy elkerülik az emberek figyelmét, vagy épp ellenkezőleg vannak beállítva. 🙂
--Szóval: TATSD SZEMED ELŐTT – mondja az Ige – hogy a mi Istenünk IRGALMAS, és irgalmasságból cselekszik (és bölcs, és Ő „jobban tudja”), és EZÉRT tegyél meg mindent, hogy megértsd az Ő akaratát, kibontakozhasson előtted, mi a bölcs, mi a helyes, mi a tiszta, mi a jó, mi az ígéretes, mi az, ami Ő szerinte tökéletes... ami Neki kedves... 🙂
--Természetesen, hogy EZT tudd választani, ÍGY, ennek megfelelően tudj cselekedni. 🙂
Ezzel indul egy olyan fejezet-sorozat – a levél harmadik fő része – ami gyakorlati útmutatásokat ad. Annak alapján, amit előbb megbeszéltünk.
--Ez a két vers az összes, 12-16 fejezetnek kiindulópontja, és az egész Jézussal való (tanítványi) életnek is kiindulópontja.
--Alapelv.
--Aminek alapján hozzuk meg döntéseinket.
"Kérlek (parakalló – az intés, a kérés, kérlelés, buzdítás, és vigasztalás szava – nagyon gazdagon, 104 az Úsz-ben… azt is jelenti, hogy odahív) azért titeket atyámfiai, az Istennek irgalmasságára (oiktrimosz – könyörület, részvét, megeső szív...), hogy szánjátok oda (parisztémi, parisztanó – odaáll, mellé áll, előállít, odaállít, elé vezet, odaad, felajánl, rendelkezésére bocsát) a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. 2 És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata." (Róma 12,1-2.) 🙂
--Vajon mi lehet a cél, illetve milyen részcélok, és milyen végcél van ebben a két versben?
--Nézzük meg, mit mond, mi az, amire kér?
--Mire vonatkozik, amit kér (amire int, amire útmutatást ad)?
--„Hogy”, „és ne”, „hanem”, „hogy” – mikre vonatkoznak ezek a szavak?
--Hogy függnek össze: a testünk odaszánása, az, hogy „nem szabjuk magunkat” e világhoz, és, hogy „elménk megújul”?
--Hogy függ össze mindez azzal, hogy „megvizsgáljuk” Isten akaratát?
--Miért kell „odaszánni a testünket”?
--Mit jelent, hogy áldozatként?
--Mit jelent, hogy „élő” áldozatként?
--Mit jelent, hogy „Istennek kedves” áldozatként?
--Mit jelent, hogy „okos istentisztelet”?
--Vajon MIÉRT kell „megvizsgálni” Isten akaratát?
"Kérlek (parakalló – az intés, a kérés, kérlelés, buzdítás, és vigasztalás szava – nagyon gazdagon, 104 az Úsz-ben… azt is jelenti, hogy odahív) azért titeket atyámfiai, az Istennek irgalmasságára (oiktrimosz – könyörület, részvét, megeső szív...), hogy szánjátok oda (parisztémi, parisztanó – odaáll, mellé áll, előállít, odaállít, elé vezet, odaad, felajánl, rendelkezésére bocsát) a ti testeiteket (szóma) élő, szent és Istennek kedves (euaresztosz – ami megnyeri tetszését, aminek örül) áldozatul (thüszia), mint a ti okos (logikosz – értelmes, értelemszerű, ésszerű) tiszteleteteket (latreia – Isten szolgálata, szolgálattétel). 2 És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves (euaresztosz) és tökéletes akarata." (Róma 12,1-2.) 🙂
--Test – szoma – ami erre a MŰKÖDŐ testre utal, amiben élünk, amire vigyáznunk kell, amit óvatosan gondozunk, hiszen hozzá vagyunk kötve, amiben döntéseink születnek, ami kivitelez, rendbe teszi a dolgokat, elvégzi, megvalósítja a munkákat, ami „szolgálja” az akaratunkat, életünket, amiben élünk. Érték, fontos. 🙂
--ODA KELL ADNI ahhoz, hogy megcsinálja, amit meg kell csinálnia. (Hajlik arra, hogy öncélúan cselekedjen, hajlik arra, hogy NE az legyen, amit az Úr tervezne, halogatás, vagy érzések, vagy hangulatok, vagy a mennyei terv fel nem ismerése miatt... MÁST kell tenni, hogy megvalósulhasson a mennyei elgondolás. ODA kell szánni, TUDATOSAN.) 🙂
--Istennek ez „KEDVES” – vagyis „euaresztosz”, amiben kedvét leli, amit értelmesnek (logiosz) lát, és amiből „haszna” is lesz az Ő tervének... nem csak látszat-tisztelet, látszat-szolgálat, ami csak „embereknek szól”, vagy „saját tetszésünkre van”. 🙂
Ami Neki KEDVES (euaresztosz)
--Kétszeresen is kedves... amiben kedvét leli, aminek „értelme van”, ami nem „csak rólad szól”
A békesség Istene pedig, Aki kihozta a halálból a juhoknak nagy Pásztorát, örök szövetség vére által, a mi Urunkat Jézust. 21 Tegyen készségesekké titeket minden jóra, hogy cselekedjétek az Ő akaratát, azt munkálván tibennetek, ami KEDVES Őelőtte a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön örökké. Ámen. (Zsid 13,20-21.) 🙂
Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, Neki KEDVESEK legyünk. 10 Mert nekünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt. 11 Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk, Isten előtt pedig nyilván vagyunk... (2Kor 5,9-11.) 🙂
Mert voltatok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok. 9 (Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van). 10 Meggondolván, mi legyen KEDVES az Úrnak. 11 És ne legyen közösségetek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat... (Ef 5,8-11.) 🙂
Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm. 18 Mert aki ezekben szolgál (douleouó)a Krisztusnak, KEDVES Istennek, és az emberek előtt megpróbált (dokimosz). 19 Azért tehát törekedjünk azokra, amik a békességre és az egymás épülésére valók. (Róma 14,17-19.) 🙂
A szolgákat [intsed], hogy az ő uraiknak engedelmeskedjenek, mindenben kedvüket keressék, ne ellenkezzenek. 10 Ne tolvajkodjanak, hanem teljes jó hűséget tanúsítsanak; hogy a mi megtartó Istenünknek tudományát ékesítsék (koszmeó) mindenben. 11 Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek. 12 Amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon. 13 Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését. 14 Aki önmagát adta mi értünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképpen való (periousziosz – kiemelkedő, kiváló és saját) népet, jó cselekedetekre igyekezőt. 15 Ezeket szóljad, és ints és feddj teljes méltósággal; senki téged meg ne vessen. (Tit 2,9-15.) 🙂
Ti gyermekek, szót fogadjatok a ti szüleiteknek mindenben; mert ez kedves az Úrnak. (Kol 3,20.) 🙂
"Kérlek (parakalló – az intés, a kérés, kérlelés, buzdítás, és vigasztalás szava – nagyon gazdagon, 104 az Úsz-ben… azt is jelenti, hogy odahív) azért titeket atyámfiai, az Istennek irgalmasságára (oiktrimosz – könyörület, részvét, megeső szív...), hogy szánjátok oda (parisztémi, parisztanó – odaáll, mellé áll, előállít, odaállít, elé vezet, odaad, felajánl, rendelkezésére bocsát) a ti testeiteket (szóma) élő, szent és Istennek kedves (euaresztosz – ami megnyeri tetszését, aminek örül) áldozatul (thüszia), mint a ti okos (logikosz – értelmes, értelemszerű, ésszerű) tiszteleteteket (latreia – Isten szolgálata, szolgálattétel). 2 És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves (euaresztosz) és tökéletes akarata." (Róma 12,1-2.) 🙂
--Van olyan, hogy valaki NEM TALÁLJA meg Istennek ezt az akaratát?
--Milyen akaratról van itt szó? Mi a három kifejezés?
a./ agathosz – nemes, bátor, vitéz, jó indulatú, jóakaratú, kiváló, becsületes (hasznos, előnyös, kedvező, jótékony hatású)
b./ euaresztosz – ami Neki jól esik, aminek Ő örül, ami az Ő kedvét találja meg. (Pl. valami étellel kedveskedik a feleség a férjének – vagy anya a fiának – és „eltalálja” az ízlését... öröm tölti el őt is, hogy „kedvére valót” készített...)
c./ teleiosz – beteljesült, teljes, tökéletes, „felnőtt, érett korú”. (Szereted, ami tökéletes? Pl. egy porszívó, amit megveszel – töltődik, vagy jól szív, vagy könnyen cserélhető a porzsák, nem esik szét a kezedben... caddik... pl. a golyóstoll, ha ír. De ha nem ilyen, akkor hiányos, bosszantó, félretenné az ember. Isten akarata kívánatos.) Vagyis, mi azt keressük meg, ami Őszerinte tökéletes. Neki kedves. És az Ő értékelése szerint jó. 🙂
--Mi kell hozzá, hogy megtaláld?
--Kell hozzá valamit tenni?
--Van ezek szerint akadálya is?
--Mit tehetsz érte, hogy megtaláld?
--Mit kezdesz vele, ha megtalálod?
Tapasztalatom: a felfedezés bizalomban megy végbe.
--Ha rábízod magad, és eldöntöd, hogy MEG IS TESZED, amit Ő mond, akkor végbe fog menni, megtalálod, erőt is kapsz hozzá, és sikerülni is fog.
--Ha belül feltételhez kötöd, annak megfelelően, hogy mi lesz az akarata, fogod megtenni, akkor nem találod meg.
--Ezért is kell a testünket odaszánni, mint élő, szent és Istennek kedves áldozatot. Vagyis „áldozatul adjuk” a „szabadságunkat”, odaszánjuk magunkat az engedelmességre. (Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához. Zsolt 118,27.) 🙂

--Rövid áttekintés és közös ismétlés (kérdés-felelet) után áttértünk a Róma 12,3-ra, és itt meg is maradtunk... 🙂
--Nagyon fontos terület, a Krisztus Testének egységével, a helyi gyülekezet jó működésével kapcsolatosan is, de saját életünk harmóniája, és az Úr Jézussal való kiegyensúlyozott, jó kapcsolatunk tekintetében is. 🙂
„Mert a nekem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.” (Róma 12,3.) 🙂
--Az előző fejezetekben (9-11) nagyon sok bölcsességet igénylő témakörök voltak... ki, hogyan áll a másikhoz, honnan származunk, mi a helyzet Izráellel, a pogányokkal, kit hívott el az Úr, kire van terve... 🙂
--Nem bölcs, ha elszáll valaki.
--Sokszor a bölcsességet igénylő kérdésekben „mindenkinek van véleménye”, s főként, ha „mások is hallják őket”, hajlam keletkezik az emberekben, hogy versengjenek, okoskodjanak, szőrszálhasogassanak, mindenen vitatkozzanak, egymásba belekössenek. 🙂
--S mi lesz ebből? Megoszlás, meghasonlás, eltávolodás, szétválás, szakadás... gyülekezeti, egyházi szinten is. (Sajnos...) 🙂
„Mert a nekem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.” (Róma 12,3.)
--Hivatkozik arra, hogy ez nem csak egy „saját bölcsesség”, vagy fegyelmezés – hanem Istentől való útmutatás. 🙂
--„Nekem adott kegyelem által” – ez jelenti azt is, hogy mennyei ajándék, Szentlélek ajándéka, de jelenti a rálátást is, a megértést, sőt, azt is, hogy milyen szerepkörbe vonta be az Úr, mi van rábízva. A felelősséghez adja az Úr a felkészítést, a felkenetést, a felhatalmazást, s a szükséges rálátást is. 🙂
--Mindenkinek szól – vagyis, a kérés az egység érdekében történik, nem „személyválogatás” alapján. 🙂
--Van bölcsesség, mindenki számára, de nem egyforma mértékben a miénk. Mindig meg lehet látni, kell is nézni, hogy mi az a „szint”, ami még a miénk. Bölcs, aki azt mondja, hogy ez „túl van rajtam”, nem vagyok rá felkészítve, nincs erre rálátásom. Ha nincs, jó, ha ezt felismered... sokszor a belső lelki ösztönzések, (versengési, kisebbségi érzésből fakadó viselkedési módok) késztetik az embert „feljebb való bölcselkedésre”, amiből elismerést vár, vagy önigazolást, vagy egyszerűen egy ilyen késztetése van... nem jó. (Az ördög tudja felhasználni ezt – tőr, csapda az ember számára... 1Tim 3,7. 2Tim 2,26.) 🙂
„Mert a nekem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.” (Róma 12,3.) 🙂
--A hit mértéke NEM versengési kérdés. Nem érték önmagában, hanem inkább „funkciót” jelent, ami a szolgálatba való bekapcsolódást takar. 🙂
--Isten adja a „hit mértékét” – Ő látja, ki mire alkalmas, kinek mi jó, és ki által mit tud elvégezni. Úgyhogy a ráhangolódás a kulcskérdés. 🙂
--Ef 4,16 – minden egyes tagnak mértéke (metron) szerint való munkássággal teljesíti a testnek növekedését, a maga felépítésére, szeretettel.
--Ef 4,13 – Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére (metron)
--E 4,7 – Mindegyikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke (metron) szerint.
--Jn 3,34 – mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket. (Az ajándékot, a hit mértékét, a kegyelmet, amit ad kinek-kinek szolgálatra – mértékkel, a Lelket, amennyi kell.) 🙂

--Róma 12,4-5. 🙂
--A Krisztus Teste - az Eklézsia (Egyház, Gyülekezet) - Isten tervében, és a megvalósulás harci helyzetei és győzelmei. 🙂
"Mert miképpen egy testben sok tagunk van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete van. 5 Azonképpen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai [vagyunk]." (Róma 12,4-5.) 🙂
--A hasonlat, mint az 1Kor 12-ben, a testé.
--S ugyanezt olvassuk az Ef 4,16-ban is. Ez utóbbit elolvastuk, a 11.verstől kezdve.
--Láttuk a növekedési tervet - egyéni és gyülekezeti jelleggel (Ef 4,13 és 16.) 🙂
--Láttuk az "egység" feltételeit: a Jézus Krisztusban való HIT és az Ő MEGISMERÉSÉNEK egységéről van szó. AHOGY megismered Őt, ahogy át tud járni téged a HIT, amit Ő ad a szívedbe, úgy tud az "egység munkája" is teret nyerni benned. 🙂
--Összefügg ez a növekedéssel, az érett korra - Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértéke 🙂
--Utána láttuk a sok "különbözőség" ellenére működő EGYSÉGET, ami a Lélek (Szent Szellem) egysége, ami abból fakad, hogy mi az új életünket Tőle kaptuk meg. S ez az élet a Szent Szellem által fogant, és ezért UGYANAZ valamennyiünkben. S ez azt jelenti, hogy EGYSÉGBE hoz bennünket.
--Mik ezek a különbözőségek? A származásból (háttérből) való különbségek, életkori, nemi, tudásbeli, anyagi, vagyoni, stb. különbségek mellett vannak személyiségbeli, temperamentumbeli különbségek, és vannak az ajándékból, az elhívásból fakadó különbségek, a tapasztalati, szolgálati, mennyei eredetű különbségek, amik mentén CSODA, hogy az EGÉSZ Test mégis: EGY. 🙂
--A Szentlélek az egybentartásért felel ami egy különleges "eszköz" segítségével valósul meg: Ef 4,1-3. A Békesség kötele segítségével. 🙂
--A Békesség köteléről még hosszan beszélgettünk, annak egyes szálairól - teljes alázatosság, teljes szelídség, teljes hosszútűrés és az elszenvedésig nyúló mérhetetlen szeretet. S arról, hogy a Lélek egységével együtt, ez a rajtunk álló feltétel, a Békesség kötele szerinti életvitel, eljárás és kapcsolattartás, ez az, ami a Lélek egységét segít megtartani, és kifejezésre juttatni. (Ez pedig fontos, mert a Jn 13,35 szerint ez "evangélizációs téma".) 🙂
"Mert miképpen egy testben sok tagunk van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete van. 5 Azonképpen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai [vagyunk]." (Róma 12,4-5.) 🙂
--Isten találta ki. Van benne együttműködés, van benne rész szerint való szerepkör, van benne összehangolás, van benne alázat, amivel az ember felismeri és elismeri, mi az „övé”, és van benne ráhangolódás is, Istenre, Aki kitalálta ezt az egészet, hogy „hogyan” is kell tennie, amit tesz... és persze a nála előrébb járó testvérekre is, akiktől is tanul, vesz át tapasztalatokat. S közben persze az Úrra is, hogy összerakja, amit Ő mond, és amit máshonnan „kap”, vesz, nyer... 🙂
--Egymásnak tagjai vagyunk – ez felelősséget is jelent, az összetartozás felelősségét.
--A kérdés: ez a helyi gyülekezetre vonatkozik, vagy az Egyetemes Egyházra?
--Mindkettőre.
--Az én gondolatom szerint: Istennek mindenkivel VAN elgondolása, mindenkire nézve van elhelyezése. Ha Vele járunk, akkor egy gyülekezetből egy másikba való átmenet, nem olyan szimpla ügy, hogy elegem lett, meguntam, vagy megsértettek, és lépek... lelépek... Nem így néz ki. 🙂
--Van áthelyezés, de szerintem az Úrral együtt kell történjen. De ne feledd, én gyülekezeti lelkipásztor vagyok, megértettem ezt, a lelkipásztor oldaláról, és nagyon képviselem ezt. 🙂
--De az is benne van, hogy életemben, én két gyülekezetben voltam, az elsőből nem a mi jó tetszésünk szerint kerültünk ki (elküldtek – de nem „bűn” miatt, pl. megbotránkoztató, fegyelmezetlen, lázadó viselkedés miatt, hanem a Szentlélek munkája, maga a Szentlélekkeresztség miatt), a másodikban benne vagyunk, onnantól kezdve, hogy az előzőből kikerültünk, és megtaláltuk ezt, amibe az Úr beleplántált. Pedig sok minden változott már itt, és mindenhol, az elmúlt negyven évben.
--A HŰSÉG a használhatósággal és a mennyei összehangolódással is szorosan összefügg. A Szentlélek vezetésével. 🙂
Kérdésre még sokat beszélgettünk a "felekezetekről", és a "kicsiben megvalósuló egység" témájáról. Mi ÉLJÜK, ha mások nem is... és ez lesz a VALÓSÁG, a másikat átlépi az élet... 🙂

--Itt visszautaltam kicsit az előző versekre, és átvettük kicsit, azok összefüggésében, a Szentlélek ajándékaival kapcsolatos üzeneteket.
--Megnéztük, mit jelenthet ez: "a hit szabálya szerint teljesítsük" 🙂
--Végignéztük röviden az itt említett ajándékokat, szolgálatokat és ezek "gyengéit", vagyis azt, hogy mire kell ügyelni ezekkel kapcsolatban az Ige alapján. 🙂
--Külön volt szó a diakóniáról, előtte a próféciáról, a tanításról, az intésről... a többiről is, de ezek kicsit jobban kidomborodtak. 🙂
--Utána a Róma 12,9-11 jött. Ezt jó részletesen átvettük, gyakorlati példákkal.
--A gonosztól való iszonyodás és a jóhoz való ragaszkodás jó alaposan előkerült. A gyöngédség és az egymás megelőzése a tiszteletadásban, szintén. De, amit a legjobban élveztem, az a "szpoudé" üzenete volt, a buzgóságé, s a hozzá kapcsolódó "forrásban élt élet" üzenete, amikor az Úr szolgálatáról van szó. (Itt jött elő az "átfúrt fülű rabszolga" is.) 🙂
Innentől a jegyzetek következnek:
„Minthogy azért külön-külön ajándékaink vannak a nekünk adott kegyelem szerint, akár írásmagyarázás, a hitnek szabálya szerint [teljesítsük]. 7 Akár szolgálat, a szolgálatban; akár tanító, a tanításban. 8 Akár intő, az intésben; az adakozó szelídségben; az elöljáró szorgalmatossággal; a könyörülő vidámsággal [művelje].” (Róma 12,6-8.)
--Ahogy a test tagjai működnek (különbözőek, összhangban, egymásért felelősséggel, speciális szerepüket betöltve, egymásért, egymásra tekintettel) – úgy működnek az ajándékok is.
--A testben különböző tagok vannak – funkciójuk is más – ugyanígy, az ajándékok, amiket fentről kapunk, szintén funkciókat jelentenek. Amikkel szolgálunk egymásnak – és másoknak, „kifelé” is.
--Ajándékokról szó van az 1Kor 12-ben és az 1Péter 4-ben is. Ez a három fő hely, plusz még az 1Kor 7 – cölibátussal.
--Összeadhatod az ajándékokat, nem ütik egymást, nem kizárólagos a felsorolásuk, sem itt, sem ott.
--Minden ajándéknak van valami sajátossága, amire ügyelni kell. Mondjuk, az ajándékot gyakorlónak ÜGYELNIE kell rá, hogy ne engedjen kísértéseknek, bizonyos pontokon, nem szabad, hogy jelleme ott gyenge legyen. Tehát vannak „veszély-pontok”. Pl. az elöljáró ne engedje el magát, gondolva arra, hogy „neki már szabad”, őt esetleg „nem kérik számon”. Vagy, a könyörülő NE keserűséggel, fogcsikorgatással, „kénytelen-kelletlen” végezze a maga szolgálatát. Az adakozó pedig ne versengjen, ne verje nagy dobra, hogy ő milyen nagyszerű és értékes szolgálatban van, illetve, hogy „nélküle” megállna az élet...
--Nem csak ezek a szempontok kell szemünk előtt legyenek, de az 1Kor 13 szempontjai is. És az 1Kor 12 és 14 szempontjai is.
„A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz. 10 Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők [legyetek]. 11 Az igyekezetben ne [legyetek] restek; lélekben buzgók [legyetek]; az Úrnak szolgáljatok. 12 A reménységben örvendezők; a háborúságban tűrők; a könyörgésben állhatatosak; 13 A szentek szükségeire adakozók [legyetek]; a vendégszeretetet gyakoroljátok.” (Róma 12,9-13.)
--Ne csak látszat legyen a szeretet.
--Ez itt az agapé szeretet – ami teljes odaadást, önfeláldozást jelent, „értelmetlen” szeretetet, „annak-ellenére-való” szeretetet.
--Nem csinálunk úgy, mintha szeretnénk, közben utálunk.
--De a szeretet döntés kérdése – nem érzés kérdése. Tehát lehet, hogy döntöttél, úgy cselekszel, szeretsz, de közben nem érzed (túlságosan), ettől ez még NEM képmutatás. Viszont nem panaszkodsz rá, hogy „szeretned kell”, és nem beszéled ki, vagy nem keserűsködsz ellene.
„A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz. 10 Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők [legyetek]. 11 Az igyekezetben ne [legyetek] restek; lélekben buzgók [legyetek]; az Úrnak szolgáljatok. 12 A reménységben örvendezők; a háborúságban tűrők; a könyörgésben állhatatosak; 13 A szentek szükségeire adakozók [legyetek]; a vendégszeretetet gyakoroljátok.” (Róma 12,9-13.)
--A gonosztól iszonyodni – bensőnkben történik.
--Undorodást jelent, irtózást, hányingert, gyűlöletet is...
--Elhatárolás ez. Radikális kizárása annak, hogy gonosz gondolatok megtelepedjenek, vagy megkísérthessenek. Nem engedsz ennek, még, ha csábítanak is ezek.
--A ragaszkodás kifejezése: a „kollaó” – az összeragasztást, összetapasztást jelent. „Elszegődik valaki valakihez...”
--A ragaszkodás nagyon kapaszkodó hozzáállást takar. Nem akarod elengedni. Akármit tapasztalsz. Lehet, hogy sokan elfordulnak a szeretettől – Mt 24,12 – meghidegül a szeretet sokakban, de TE NEM – odakapcsolódsz, nem engedsz belőle... mintha az életed függne tőle.
--Aki ragaszkodik a JÓ-hoz, fogja megismerni azt, minden helyzetben. Nem mindegy, mit választasz. A választásod, az, hogy döntesz a JÓ mellett, nagymértékben azon fog múlni, hogy BELÜL mihez kötődsz, mit ÁPOLSZ magadban, miben GYÖNYÖRKÖDSZ, miről GONDOLKODSZ, mit hordozol magadban.
--Ezért mondja az Ige, mitől iszonyodj, mihez ragaszkodj.
--Amúgy a kettő kiegészíti egymást – ha iszonyodsz a gonosztól, könnyebb lesz ragaszkodni a jóhoz... ha a jóhoz ragaszkodsz, könnyebb lesz iszonyodni a gonosztól.
„A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz. 10 Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők (proégeomai – elöl haladás, útmutatás) [legyetek]. 11 Az igyekezetben ne [legyetek] restek; lélekben buzgók [legyetek]; az Úrnak szolgáljatok. 12 A reménységben örvendezők; a háborúságban tűrők; a könyörgésben állhatatosak; 13 A szentek szükségeire adakozók [legyetek]; a vendégszeretetet gyakoroljátok.” (Róma 12,9-13.)
--Atyafiúi szeretet – filadelfia. A gyöngédség pedig filosztorgosz.
--Mit értesz a gyakorlatban azon, hogy „gyöngéd”? Közel van az udvariassághoz, a beleérző képességhez (empátia) és ugyanakkor tudatosan választja azt, hogy NEM akarja megbántani a másikat, jól kommunikál (érzelmi és kommunikációs intelligenciának is mondják), tudatosan keresi, hogyan tudja JÓL kifejezni magát, hogy ne legyen félreérthető. Amire szüksége van a másiknak – pl. gyerekek esetében, ringatás, megértés, felemelés, odaölelés, biztatás, segítség – azt adja meg, és azt MEGADJA neki. (Önzés ellenében történik mindig. Nem te vagy a középpontodban, nem sértődött hangnemet ütsz meg, amikor pedig előzőleg esetleg éppen megbántottak téged – talán valaki más... nem adod tovább, el tudod különíteni ezt a helyzetet az előzőtől... egyszerűen szeretsz, és ezért TEKINTETTEL VAGY a másik emberre.
--A tiszteletadás pedig előrébb bekövetkező tiszteletadást jelent. Előrébb jársz. Megteszed, ha veled nem tennék is meg.
„A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz. 10 Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők (proégeomai – elöl haladás, útmutatás) [legyetek]. 11 Az igyekezetben (szpoudé) ne [legyetek] restek (oknérosz – halogató, hanyag, lusta); lélekben buzgók (dzeó – forrongó, buzgásban van) [legyetek]; az Úrnak szolgáljatok (douleuó). 12 A reménységben örvendezők; a háborúságban tűrők; a könyörgésben állhatatosak (proszkartereó); 13 A szentek szükségeire adakozók [legyetek]; a vendégszeretetet gyakoroljátok.” (Róma 12,9-13.)
--Szpoudé – buzgalom, igyekezet. 2Pét 1,5. Zsid 6,11. Lk 1,39 – odasietett Erzsébethez… aki megérthette. Mk 6,25 – rossz buzgalom, Salomé buzgalma, a fejet követelte azonnal.
--Proszkartereó – folyamatosan tart, készenlétben tart (mint a hajót a tanítványok, Jézus kérésére: Mk 3,9.). Foglalatosnak lenni, elfoglaltnak valamiben – Acs 1,14 – az imádságban foglalták el magukat. Acs 2,42 – az apostolok tudományában foglalták el magukat, s a másik háromban. Acs 2,46 – kitartottak a gyüli mellett… abban, ami éppen volt, részt vettek, jelen voltak. Az apostolok felmérték, miben kell foglalatosak legyenek: Acs 6,4. Imádságban, igehirdetésben. Acs 8,13 – Simon magus kitartott Filep mellett. Acs 10,7 – kegyes vitézek, akik Cornelius rendelkezésére álltak – készenlétben voltak ott. Kol 4,2 – az imádság állhatatossága. 🙂
Az Úr Jézus áldása legyen rajtad, ahogy meghallgatod, és ahogy megvalósítod a jó Igéket, hétköznapjaidban. Ámen. 🙂

ÉLETALAPELVEK... 🙂
Kulcskérdéseket vettünk át, amik EGÉSZ életünkre, minden kapcsolatunkra, gondolkodásmódunkra és viselkedésünkre KIHATNAK! 🙂
--A Róma 12 befejezése - 11-21.verseket vettük át. Életalapelvek! 🙂
--Az irány egyértelmű, a gyakorlat, ahogy megtesszük, ahogy gyakorlatba tesszük, MINDEN élethelyzetben azt kívánja, hogy gondolkodjunk, imádkozzunk és a mi Urunktól útmutatást, tanácsot kapjunk. Az itt odaadott alapelvek szerint cselekszünk, de mindig kérjük hozzá a mennyei bölcsességet... 🙂
„A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz. 10 Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők (proégeomai – elöl haladás, útmutatás) [legyetek]. 11 Az igyekezetben (szpoudé) ne [legyetek] restek (oknérosz – halogató, hanyag, lusta); lélekben buzgók (dzeó – forrongó, buzgásban van) [legyetek]; az Úrnak szolgáljatok (douleuó). 12 A reménységben örvendezők; a háborúságban tűrők; a könyörgésben állhatatosak (proszkartereó); 13 A szentek szükségeire adakozók [legyetek]; a vendégszeretetet gyakoroljátok.” (Róma 12,9-13.)
--A reménység és az öröm közel vannak egymáshoz. A nehézség idején az tud örülni, akinek van reménysége. A reménység a jövőhöz való tudatos és jó hozzáállás. A reménység azt jelenti, hogy várod a jót, készülsz a jóra, tudatosan őrzöd magad a jó gondolataiban – mintegy sisakkal veszed körül fejedet, gondolataidat. (Ef 6 és 1Thess 5.) 🙂
--Tudatos lépés, tudatos lépés-sorozat, hogy megőrzöd magad az örömben és a reménységben. Fil 4,13. Előtte az egész 4.rész az öröm fejezete... 🙂
--Háborúság – a nyomás, ami alatt tart az ellenség, a „thlüpszisz” az összeszorítottságot jelenti, amikor nem látod a megoldást, nincs válaszod, de benne kell maradni a helyzetben, nem tudsz belőle kitörni... ez a tulajdonság: „tűrő” az alatta maradót jelenti: „hüpomoné”. Azt jelenti, hogy nem hagyod ott az egészet, nem lépsz le, pattansz le... hanem MARADSZ, és ez hűség, ez Isten tulajdonsága (Aki marad a teremtett világgal, ahol közben a bűnnel kell mindig szembenéznie.) 🙂
--A könyörgésben: "állhatatosak"... Proszkartereó – folyamatosan tart, készenlétben tart (mint a hajót a tanítványok, Jézus kérésére: Mk 3,9.). Foglalatosnak lenni, elfoglaltnak valamiben – Acs 1,14 – az imádságban foglalták el magukat. Acs 2,42 – az apostolok tudományában foglalták el magukat, s a másik háromban. Acs 2,46 – kitartottak a gyüli mellett… abban, ami éppen volt, részt vettek, jelen voltak. Az apostolok felmérték, miben kell foglalatosak legyenek: Acs 6,4. Imádságban, igehirdetésben. Acs 8,13 – Simon magus kitartott Filep mellett. Acs 10,7 – kegyes vitézek, akik Cornelius rendelkezésére álltak – készenlétben voltak ott. Kol 4,2 – az imádság állhatatossága. 🙂
--Az ellentétpárok – háborúság-tűrés... reménység-öröm... könyörgés-állhatatosság (abban való elfoglaltság). Jó sók, világ világossága, pont ezekkel. Amik nem jellemzők e világban. 🙂
--Szükségbetöltés – Isten tulajdonsága. Ábrahám „tudtán kívül angyalokat vendégelt meg” – de az Urat meg akarta vendégelni. Ne menjenek tovább, kérlelte őket, és így fogadták el a vendéglátást. (Zsid 13,2.) 🙂
Áldjátok azokat, akik titeket kergetnek; áldjátok és ne átkozzátok. 15 Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal. 16 Egymás iránt ugyanazon indulattal legyetek; ne kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok (sodrás, elvezet, elvisz – alkalmazkodik) magatokat. Ne legyetek bölcsek timagatokban. 17 Senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek. A tisztességre (kalosz – jó, helyes, derék, becsületes, vitéz, szép, bájos, kellemes, vonzó) gondotok legyen minden ember előtt.” (Róma 12,14-17.) 🙂
Te döntesz, hogy áldasz vagy átkozódsz. Jót vagy rosszat kívánsz. Az Ige egyértelműen az áldás mellett áll. A Hegyi beszéd is erről szól – Mt 5,38-48. 🙂
--Ami ellenvetés jön, két felől jön: az emberi, normális, földi, testi (és ördögi) indulatok talajáról – joggal, ha valaki nem született újonnan. „Hogyan lehet ilyet várni”... sehogy.
--Ádám nem tudja megtenni ezt, inkább Káin viselkedéséhez lesz hasonló, vagy Lámekéhez. Ehhez újjá kell születni – Róma 8,2. „megszabadított...” – Kol 1,13-14 – „átvitt”... 🙂
--Az ördög országában ott a bosszú, az elégtétel, a gyilkosságig (szóban vagy tettben – karaktergyilkosság... Jn 8,44.) Viszont a Fiú szabadító: Jn 8,31-36. és 1Jn 3,8. A győzelemben Ő visz előre – Róma 16,20. A tiéd... örökségi szinten. Be lettél ide emelve. 🙂
--A másik ellenvetés a szociálpszichológia és tapasztalat világából, pl. börtönökből, javító-nevelő intézetekből, katonaságtól... kikezdik a gyengét és „szadizzák”. Minden helyzetre KI KELL kérni az Úr vezetését.
--Az, hogy nem átkozol, hanem áldasz: ez alapelvi! Ami itt szerepel: az alapelv! De minden helyzetben lehet, ami korrigálja. Keresned kell a megoldást, minden ilyen nehéz helyzetben. Mások segítségét is igénybe véve.
--De a LELKEDBEN, belül, akkor sem szabad bosszúállásban gondolkodni, mert olyanná leszel te is, mint az ördög. Még akkor is, ha VALAMI MEGOLDÁST keresel, proaktív módon, asszertív módon (mert ezeket a kifejezéseket kedveli a pszichológia), akkor is az ALAP-INDÍTÉK belül az ÁLDÁS. Még akkor is, ha kiállsz magadért – a kettő NEM ellentéte egymásnak, csak nagyon bölcsen kell tenni, hogy ne mélyebb háború keletkezzen belőle. 🙂
Áldjátok azokat, akik titeket kergetnek; áldjátok és ne átkozzátok. 15 Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal. 16 Egymás iránt ugyanazon indulattal legyetek; ne kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok (sodrás, elvezet, elvisz – alkalmazkodik) magatokat. Ne legyetek bölcsek timagatokban. 17 Senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek. A tisztességre (kalosz – jó, helyes, derék, becsületes, vitéz, szép, bájos, kellemes, vonzó) gondotok legyen minden ember előtt.” (Róma 12,14-17.) 🙂
Ezt erősíti meg az is, hogy EGYÜTTÉRZŐ kell legyél, vagyis beleilleszkedsz a másik élethelyzetébe. 🙂
--Ez még a legvadabbakat is leszereli.
--Ha olyannak örül, aminek te nem tudnál, akkor vele vagy, (nem ellene), s amikor alkalmas, lerögzíted, hogy ez az, aminek te nem tudnál örülni (pl. mások kigúnyolása). Szóval, itt is Szentlélek vezetése alapján. Bölcsen. 🙂
--De az ALAP-MEGKÖZELÍTÉSED, hogy NEM ellenséged a másik ember, és NEM is vagy közömbös, hanem FONTOS neked, és ezért megkeresed, hogyan tudod kifejezésre juttatni, hogy ő, mint ember SZÁMÍT neked, és így, örülsz az örömével, sírsz a bánatával. 🙂
A következő az EGYSÉG munkálása, mint az első szakaszban (4-5 versekben), ahol egymást tiszteletben tartva, nem oktatjuk ki a másikat, nem osztjuk meg a Krisztus Testét a mi "saját bölcsességünk" mentén. 🙂
--Itt is ez a fő irány. Kevélykedés – felülről kezelés – helyett alázat, a másik tiszteletben tartása jellemez. A bölcsesség NEM „saját”, NEM elidegenült az Úr Jézustól, hanem az Övé, és Őhozzá van kapcsolva. Ezért NEM lesz megosztó, szétválasztó, szétszakító. 🙂
Áldjátok azokat, akik titeket kergetnek; áldjátok és ne átkozzátok. 15 Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal. 16 Egymás iránt ugyanazon indulattal legyetek; ne kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok (sodrás, elvezet, elvisz – alkalmazkodik) magatokat. Ne legyetek bölcsek timagatokban. 17 Senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek. A tisztességre (kalosz – jó, helyes, derék, becsületes, vitéz, szép, bájos, kellemes, vonzó) gondotok legyen minden ember előtt.” (Róma 12,14-17.) 🙂
NINCS bosszú. Nincs visszaadás.
Ügyelj az időkre (óvd magad az "első reakciótól") – ami hamar rá akarna venni a rossz döntésekre, gonosz viselkedésre – állj ellene. Ha néhány percig ellene állsz, hamarabb elmegy, elgyengül, nem tud úgy kísérteni. 🙂
--Mivel fizess? Jóval. Jézust tartva a szemed előtt... aki szidalmaztatván viszont nem szidalmazott... 1Pét 2,23. 🙂
--Ugyanerről beszélt a hegyi beszédben: Mt 5,38-48. Ez MÁS fegyver. Győzelemre vezet ez is – a szelídek ÖRÖKSÉGÜL bírják a földet... Mt 5,8. 🙂
--És Isten ítélete? Az MÁS... Ő Úr, Teremtő, átlát mindent, joggal fog ítélni. Nem dühöngve, sérlemeit felhánytorgatva... hanem ítéletet téve, méltányosan úgy, hogy közben a Fiú meghalt értünk. 🙂
Mire van gondod? Mivel foglalkozol? Mik a szempontjaid? Mi jár át, amikor valamit teszel, vagy valamire készülsz? Fontos, hogy mások mit fognak látni belőle? 🙂
--A tisztességre – ami jó, ami helyes, ami derék, ami igazságos, ami vitéz, ami becsületes, ami vonzó, ami kellemes, ami bájos – arra LEGYEN gondod. Arra ügyelj, az a TE RÉSZED. 🙂
--Minden ember előtt – mindenki nézi. Akváriumban élünk, átvilágítva. Így kell látni. Nem gondolkodhatsz másként. Ez nem képmutatás, hanem tiszteletben tartás, a súly felmérése, Isten-félelem a gyakorlatban. Fil 2,14 – életnek beszéde. Gyümölcs – Gal 5,22. 2Pét 1. 🙂
--Nem csak tisztességesnek kell lenni, mondta Vohmann Péter, hanem annak is kell látszani. Élet-alapelv. Mert ELŐRE tekintünk, HOSSZÚ távra gondolkodunk, és mert az EVANGÉLIUMOT tartjuk a szemünk előtt. Az ördög mindig kihasználja a réseket, bevádol, megoszt és lehetetlenné teszi a munkát. 🙂
"Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek. 19 Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. 20 Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjúhozik, adj innia; mert ha ezt műveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére. 21 Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd (nikaó – ez győzelmet, legyőzést jelent) meg." (Róma 12,18-21.) 🙂
Mindenkivel lehetséges? Nem. De AMENNYIRE rajtad áll – annyira mindenkivel békességesen élj. 🙂
--Nehéz? Nehéz. El kell menni a végső határig? Igen. Próbálgatni (de nem azért, hogy hol engedhetjük el magunkat), igen, próbálgatni kell, mit bírsz még ki. 🙂
--Miért van szó itt Isten haragjáról? Mert az Úr előhozza ítéletre a dolgokat (Préd 12,16. 1Kor 4,1-5. és 2Kor 5,9-11.) 🙂
--A kettő hogy viszonyul egymáshoz? Kizárja egymást. Ha hagysz helyet, helyesen jársz el – nem a magadét éled ki. Sőt...
--Mit tegyél nehéz helyzetekben? Jót. Keresd meg, mire van szüksége, és töltsd be – ez is szükséglet betöltés mint a szentek szükségleteié... Az Úr szükségleteink oldaláról közelít meg... felméri, hogy mire van szükségünk, betölti, és örömét leli benne.
--Mindig CÉLLAL cselekedj – ami azt jelenti, hogy NEM pillanatnyi hangulatoknak engedsz... nem viselkedsz rosszul... ezzel a JÖVŐÉRT vetsz... 🙂
"Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek. 19 Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. 20 Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjúhozik, adj innia; mert ha ezt műveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére. 21 Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd (nikaó – ez győzelmet, legyőzést jelent) meg." (Róma 12,18-21.) 🙂
Háború van – ki fog győzni!
Te is győzhetsz – erre hív fel az Úr... 🙂

--1./ A Róma 13 beleágyazása az előzményekbe... kis áttekintés a Róma 12 témájáról.
--2./ A Róma 13 izgalmas voltának felvezetése, különös tekintettel a mi 21.századunk gondolkodásmódjára. 🙂
--3./ A Róma 13 végigolvasása, szakaszokra bontása.
--4./ A Róma 13 végének megismerése Augusztinusz szemével, illetve az ő megismerése a korszakba belehelyezésével, ami korszak a miénkhez volt hasonló, kevéssel a Nyugatrómai Birodalom bukása előtt... korszakforduló idején. 🙂
--5./ S végül a Róma 13,1-2 versenkénti áttekintése... vagyis két versre futotta, mert nagyon izgalmas volt 🙂
Mellékelem a vázlatot:
Róma 13
Hol jártunk a 12.részben?
A szeretetnél.
Annál, hogy NEM „szabjuk magunkat” ennek a környezetünkben élő, Isten nélküli berendezkedésnek a gondolkodásmódjához, hanem ezzel ellentétben odaszánjuk magunkat – úgy, ahogy vagyunk, mindenestül – az Úrnak, „élő-szent-Istennek kedves-áldozatként”, vagyis, FELSZABADULUNK arra, hogy MEGVIZSGÁLJUK mi az Ő jó, kedves és tökéletes akarata.
És megláttuk, mi az, ami „egyben tart” bennünket, és mit jelent a szeretet a gyakorlatban, a Krisztus Testében – a gyülekezetben – s környezetünkkel kapcsolatban, még ellenségeink (vagy bosszantóink) irányában is.
Gyönyörű volt ezt látni... és most jön egy következő szakasz. Még egy terület, amit át kell látnunk, amit fel kell mérnünk, bárki-bármit-mondjon is, amiben NEKÜNK is viselkednünk kell valahogy...
Ez pedig a felettünk álló, hatalmat gyakorló személyek, intézmények, rendszerek, és a velük való kapcsolatunk... mondjuk úgy: gondolkodásmódunk, hozzáállásunk, beszédünk és viselkedésünk.
Róm 13:1 Minden lélek (psziché – emberi élet, „lélek” az élet értelmében) engedelmeskedjen (hüpotasszó – alárendel, alávet) a felső (hüperekhó – fölé tart, fölé emelkedik, felette áll, felülmúl) hatalmasságoknak (exouszia – hatalom, felhatalmazás, tekintély – ill. hivatal, hatóság, stb.). Mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek (tasszó – helyez, elhelyez, beállít, csatarendbe állít, rendel, elrendel, meghagy, kijelöl, kiválaszt, élére állít vminek, beoszt vhová).
Mi, itt, a 21.században egyből a hatalmukkal visszaélő emberekre gondolunk... érzékenyek vagyunk, a 17.századtól, a felvilágosodás gondolkodóitól, sőt, talán még előbbről származtathatóan, a reformációtól kezdve, a hatalom iránti kritikával születünk, ezzel vagyunk átitatva, különösen mi, itt, Magyarországon, Közép-Kelet Európában, a kommunizmus után, s az azt megelőző náci uralom után, s az azt megelőző 1867-ig tartó Habsburg önkényuralom után, s az azt megelőző török hódoltság után, s az azt megelőző tatár pusztítás, és hasonló tapasztalatok után... történelmi tanulmányainkon, sőt, irodalmi és képzőművészeti alkotásainkon keresztül, arra szocializálódtunk, hogy a hatalommal visszaélőkkel szembeni ellenállóink hősök voltak, és a bukásuk, történelmünk során, a legnagyobb katasztrófákhoz tartozott.
Ha mindehhez hozzákapcsoljuk Trianont, s az elszakított országrészeken szenvedő magyar milliókat, akiket nemcsak identitásuktól, de sokszor, ha hűségesek akartak maradni, még megélhetésüktől is meg akartak fosztani... élből adott, hogy a „hatalomról” csak rossz jut eszünkbe...
Akkor miről van itt szó?
VÉDELEMRŐL, arról, hogy az emberiségnek szüksége van „kontrollra” és „korlátokra”, jogszabályokra és a jogszabályokat betartató hatalmi berendezkedésre, hogy ne eméssze fel saját magát... mint mondjuk a börtönkultúrában, vagy a nevelőotthoni kultúrában, vagy egy „Legyek ura” szituációban.
Isten találta ki a bűneset betörése és a bűn eluralkodása után, hogy szükséges az „intézményesült hatalomgyakorlás” (1Móz 9,6 – aki embervért ont, annak vére ember által ontasson ki) – pontosan a védelem miatt.
Tehát NEM EMBER ELLEN hozta létre az Úr, vagy engedte meg kibontakozni az állami hatalomgyakorlást – hanem éppen a társadalom védelme érdekében. Viszont az emberi bűn miatt (és az ördög embergyilkos és hazug volta miatt, a büszkeség és kapzsiság miatt a hatalommal történő visszaélés szinte általános volt a történelem minden korszakában).
De itt, most az alapelvekről van szó, nem az egyes konkrét történelmi helyzetekről, és nem is arról, hogy vajon ki, mit, hogyan tegyen, ha a hatalom gyakorlói eltérnek az eredeti rendtől, Isten akaratától, vagy épp ördögi tartalommal töltik meg hatalomgyakorlási helyzetüket.
 Róm 13:2 Azért, aki ellene támad (antitasszomai – szembe helyezkedik, ellenszegül, szembeszegül) a hatalmasságnak, az Isten rendelésének (diatagé – rendelkezés, rendelet, parancs) támad (anthisztémi – ellenáll, szembeszegül) ellene; akik pedig ellene támadnak, önmaguknak ítéletet (krinó – bírói döntés, büntetés) szereznek (lambanó).
A háttérben sok olyan lázadó hozzáállás húzódhatott meg, amivel szemben mindezeket le kellett rögzíteni.
Ezek szerint VAN olyan ellene támadás, ami ítéletet hoz – vagyis ez az ALAPKIINDULÁS... ha valaki nem akar magának ítéletet (és itt mindkettőről szó lehet – Isten ítéletéről is, az emberi ítélet, büntetés mellett), akkor hallgasson a világos lerögzítésre... Istentől van maga a hatalomgyakorlás, a tény, hogy VANNAK hatalmi intézmények, hatalomgyakorlók, és ha valaki ezeknek támad, Isten döntésének, rendeletének támad ellene.
Ez figyelmeztetés az anarchisták számára – LESZ, van, és kell hatalmat gyakorló intézmény – persze nem mindegy, hogy HOGYAN gyakorolja azt... és nem mindegy, hogy a társadalomban van-e olyan berendezkedés, ami JÓ IRÁNYBA KÉSZTETI a hatalommal rendelkezőket, hogy jó irányban, jó tartalommal gyakorolják a rájuk ruházott hatalmat.
Másfelől NEM jelent feljogosítást arra, amit Hitler is magának igényelt: a hatalmat gyakorló, ha ördögi módon gyakorolja hatalmát, NEM igényelheti, hogy a keresztények mindezt „Istennek tulajdonítsák”... mint a náci Németországban elérte ezt a „Deutsche Christen” megközelítéssel... jóformán az egész Evangélikus Egyház beadta a derekát, kivétel néhány bátor lelkész, teológus, hívő ember. (Őket pedig erőszakkal próbálták megtörni.) De valószínűleg nem csak a Lutheránusok, hanem szabadegyháziak és mások is beették ezt a csalit.
Az, hogy mit lehet egy ilyen helyzetben tenni, hol van a határ, amikor cselekedni kell, és miben lehet és kell részt venni, mi az, amiben tilos, szóval, a legnehezebb kérdések egy-egy ilyen helyzetben a./ bibliai alapon, nagyon tudatosan és sok szempontból megfontolandók, és b./ személyesen, a Szentlélek ottani vezetése alapján kinek-kinek saját élethelyzetére vonatkozóan eldöntendők.
Van, aki menekül, van, aki elrejtőzik, van, aki visszahúzódik, és van, aki aktív módon fellép... esetleg mártírrá lesz (mint Bohnhoeffer is lett).
De az alapkiindulás, az alapelvi kiindulás: tiszteletben tartjuk a hatalomgyakorlást, a hatalom intézményeit és letéteményeseit – tekintettel arra, hogy Isten döntése van a struktúra (nem feltétlenül a konkrét állami berendezkedés, annak milyensége mögött... pl. a kommunisták erre nem hivatkozhattak 1947-48-49 után...)
Gondold végig az 1Tim 2,1-4 verseit, és a következőket – mi a CÉLKITŰZÉS, mi a MEGOLDÁS egy-egy helyzetben, mi az ELŐRELÁTÁS szempontja, mi a FŐ ÉRTÉK, és az, amit mindig szem előtt kell tartanunk?

--Áttekintés, ismétlés után megnéztük az Evangéliumokat a "hatalommal kapcsolatos hozzáállásról", arról, hogy az Úr Jézus hogyan állt hozzá, milyen találkozásai voltak, hogyan próbáltak Neki csapdát állítani, mi volt a mennyei bölcsesség, és Pilátus előtt hogy állt Ő... 🙂

Áldás, áldás, áldás és mennyei békesség s bölcsesség legyen veled - és velem is - Ámen.

--Igazából, az előző szakaszon kívül egy verset tudtunk átvenni, a 8.verset. De ezt nagyon gazdagon. 🙂
Róm 13:8 Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak [azzal], hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte (pléroó).
--Ez egy alapelv – ne tartozásból élj.
--Amivel tartozol, add meg.
--Ne okozz kárt – az Ószövetség 20%-os kamatot – kártérítést – is mellé tesz, ha kárt okoztál. Magadtól add meg, tedd meg, ne kelljen bíróságot segítségül hívni ellenedben. Az 1Kor 6,1-11 erről szól. Ne kelljen bíróságra menni ellened.
--A Lk 12,13-21 is erről szól. Egy más fajta lelkület járjon át – az Úr Jézushoz méltó légy – Mt 11,28-30. Ő alázatos és szelíd. A hegyibeszédben is tanít erre – „tartsd felé a másik arcodat is” – ez alapelv... de nem arra való, hogy ezt kihasználva visszaéljenek vele.
--A bíróság pont erre való, hogy ne lehessen visszaélni vele. A Róma 12 vége erre tanít, próbálj meg, amennyire rajtad áll, békében élni mindenkivel.
--A kettő egyszerre működik:
a./ a világi hatóság (fennsőbbség) azért van, hogy a rosszat visszatartsa, s lehessen valamelyes biztonság (jogbiztonság) – de
b./ az alapelv, hogy Krisztus szeretetével jársz és megnyered az embereket a jóra, az Úrhoz való megtérésre.
a./ De közben okos vagy mint a kígyó – fronimosz – mert tudod, hogy juh vagy, és farkasok közt vagy... tehát élsz a jogoddal, ha szükséges – mint Pál apostol is: Acs 22,25-29. „Én benne is születtem” – tekintélyt jelentett neki, feleslegesen NEM kellett megostoroztatnia magát.
b./ És mégis készen állsz arra, hogy ha kell, engedj – pl. Pál apostol fellebbezett a császárra, felkerült a hajóra, javasolta a bölcs lépést, nem hallgattak rá, imádkozott értük, és végül ő lett a vezető – és mégis, a parton ő szedett venyigét, és így marta meg a kígyó. A kettő: EGYÜTT...
Róm 13:8 Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak [azzal], hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte (pléroó).
Róm 13:9 Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz (kleptó), hamis tanúbizonyságot ne szólj (pszeudomartüreó), ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat (plészion – közel való, embertárs, szomszéd, másik személy) mint temagadat.  Róm 13:10 A szeretet nem illeti (ergadzomai) gonosszal (kakosz) a felebarátot. Annak okáért a törvénynek betöltése (pléróma) a szeretet.

--Befejeztük a Róma 13-at.

Róm 13:8 Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak [azzal], hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte (pléroó).
Róm 13:9 Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz (kleptó), hamis tanúbizonyságot ne szólj (pszeudomartüreó), ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat (plészion – közel való, embertárs, szomszéd, másik személy) mint temagadat.  Róm 13:10 A szeretet nem illeti (ergadzomai) gonosszal (kakosz) a felebarátot. Annak okáért a törvénynek betöltése (pléróma) a szeretet.
--A nagyobb-ban benne van a kisebb is. Amit megtennél „félelemből”, vagy „figyelmeztetésre”, vagy külső „elvárásra”, ha benned van a mennyei indíték, megteszed „belülről”, mert Jézus mondja, mutatja, indít rá.
--Egy más, egy sokkal nagyobb méltóság, kiváltság dolgozik bennünk – meg vagyunk hívva a Királlyal való együtt munkálkodásra. Napról-napra – Ef 2,10. Ef 5,16-17. 2Kor 5,9-11. 2Tim 3,16-17. Tit 2,14. Mt 5,16.
--Ahogy EZ ÁTHAT, a többi „magától jön”, mintegy magából – a szeretetből (és a menny irgalmas indítékából, a mennyei megmentési szándékból) fakad.
--Ez NAGYOBB erő, mint a külső elvárás.
--Ezen felül ezt KAPTUK – Róma 5,5 – és ez dolgozik bennünk, az új élettel együtt. Ef 3,14-17.
Róm 13:11 Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt (kairosz), hogy ideje (hóra) már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk.
--Minden nappal közelebb a végső pont. Róma 8,23 – „testünk megváltása” – amikor az Úr eljön (2Kor 5,8.).
--Ameddig eljön, lépésről-lépésre munkáljuk az Ő akaratát.
 Róm 13:12 Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el (apotithémi) azért a sötétségnek cselekedeteit (ergon), és öltözzük fel a világosság fegyvereit (hoplon).  Róm 13:13 Mint nappal, ékesen (eüszkhémonosz) járjunk, nem dobzódásokban (kómosz) és részegségekben (methé), nem bujálkodásokban (koité) és feslettségekben (aszelgeia), nem versengésben (erisz) és irigységben (dzélosz).
Róm 13:14 Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra.
--Ne engedd oda, ne őrizgesd az elmédben, ne fantáziálj róla, ne keresd a bűn megerősítését, igazolását, kifogást a bűnre, a példákat, amik serkentenek rá – pl. tisztátalan viccekre, pénzszerzésre, pénzmegtakarításra (pl. adóvisszatartás).
--Elolvastuk Augusztinusz életútját, édesanyja imádságait, s azt, ahogy az Úr megnyerte ezt az odaszánt fiút.
--Szó volt a szeretet erejéről és arról is, hogy milyen hatalmas indíték, hogy mi "együtt-munkálkodók"-nak vagyunk elhívva. Végignéztük ehhez az igeverseket is.
--Azt is láttuk korábban, hogy mit jelent, hogy mi állandóan "megadjuk" a "szeretetet"... semmi mással NEM tartozunk, csak a szeretettel. Mit jelent ez a gyakorlatban. Mi az alapja (Ő előbb szeretett minket - a szeretet parancsa: Jn 13,34-35.) 🙂
--A sötétség visszautasításáról és a világosság fegyvereiről is hosszabban volt szó.

Róma 14. 🙂
--Végigolvastuk ezt a fejezetet.
--Utána sokat meséltem, tapasztalataimról a témakörben.
--Erdély (lányok nadrágban és a prédikátor mikrofonjának tudatlanságból való használata)... 🙂
--Sanyi Szelíden (italozás - "hiszen tegnap együtt ittunk") 🙂
--A kulcskérdés: az Úr EGYBEN látja a Testet, mi pedig ne szakítsuk szét... 🙂
--Nagyjából az első négy-öt verset beszéltük át, személyes és kicsit beszélgetős jelleggel. 🙂
Hf: Róma 14,7-9 megtanulása.

Róm 14:1 A hitben erőtelent fogadjátok be, nem ítélgetvén vélekedéseit.
Ezek szerint VAN „hitben erőtlen”.
a./ TÉNY
b./ NEM ítélkezésre – lekezelésre – való.
c./ Az útmutatás: a befogadás.
--Hova mehetne, itt van otthon.
--Ne érezze magát kilógónak („klikken kívülinek”).
--Az egész világ klikkekről szól és megvetésről, versenyről.
d./ Meg van a kísértés, hogy legyen lenézés (hogy lenézés legyen az ilyen helyzetekből) és elvárás legyen („az én igazságomat fogadd el”).
--Az EHT is erről (vagyis erről is) szólt... vagyis az egyháztörténet... ritka volt, hogy elfogadás, „megtűrés” volt. Inkább a „kilógókat” üldözték. Sajnos.
--Ahol az Egyház hatalomba került, ott kirekesztés is jött a képbe... (az ember bukott volta miatt – és az ördög célja miatt... „hazug és embergyilkos”).
--Rész szerint való az igazság – 1Kor 13. (a megértés is, az ajándék is.)
--Csak a „rész szerint való” jelleget az emberek elfelejtik... sajnos. (A sajátjukat legalábbis hajlamosak „teljesnek” gondolni, a másikét „rész szerint valónak”, vagy teljesen semminek.)
--Idővel megjön talán a megértés is az egyes emberi életben... több összetöretés, több megértés... az ember alázatosabbá válik. Felismeri, hogy a „kapcsolat többet jelent” az „igazságnál”.
--Ha üldözés lenne, nem lenne fontos „annyi igazság”...
--Példák: a 70-80-as években a rkat/ref/bapt közösségek nem voltak annyira távol egymástól. (Bár sajnos a karizmatikus-nem karizmatikus kérdés vadul kemény volt ez időben is.)
--Bizánc kiirtotta a monofizitákat, ezek inkább az iszlám mellé álltak – végeredményben az iszlám átvette Kis-Ázsiát és Észak-Afrikát.
--Mátyás kiirtotta a bogumilokat – a török mellé álltak inkább. Illetve hiányoztak a védelemben – akadálytalanul tudott előre nyomulni a török.
--A francia hugenották az üldözés miatt elmenekültek. Németországba, Svájcba, ill. USA-ba. Dolgos nép voltak, vállalkozók, mesteremberek, hiányoztak később a nemzetgazdaságból. 1789-ben a rkat.mellett nem állt ki senki.
e./ A hitben erőtlent meg kell érteni és azt is meg kell érteni, hogy ETTŐL még az ÚRÉ.
--Nem ellenség.
--Nem tévtanító.
--Az „skála”, ill. „mérce” kérdése, hogy kit tekintünk tévtanítónak.
--Valószínűleg az a tévtanító, aki:
aa./- Jézus Krisztust nem tartja szem előtt (Ő Úr, Király, Isten/Fia, imádandó, imádkozunk Hozzá... szemben a JT-ival).
bb./- Nem ismeri a megváltást – nem ismeri a bűn tényét, nem ismeri a megtérés szükségességét, nem ismeri az újjászületés szükségességét, hanem valamifajta önmegváltásban gondolkodik. (Az is igaz, hogy a történelmi egyházakban van, hogy az újjászületésről másként gondolkodnak, a gyermekkeresztséggel kapcsolják össze, üdvösséget tulajdonítanak ennek – de ugyanakkor Jézus Krisztust Istennek tartják.)
cc./- Másodlagos dolgokat üdvösség-kérdéssé tesz – szombat, törvény betartása, Szentlélekkeresztség, stb. – ezekért nem éri meg szétszakítani a Krisztus testét.
Róm 14:2 Némely ember azt hiszi, hogy mindent megehetik; a [hitben] erőtelen pedig zöldséget eszik.
Két féle probléma lehetett itt:
a./ A hús, amit „nem szabad megenni”, mert „tisztátalan” – a válasz az 1Tim 4,3-5. És amit az Úr Jézus mondott: Mk 7,14-15. 18-23.
1Tim 4:1 A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak (aphisztémi) a hittől, hitető (planosz – csaló, becsapó, félrevezető, eltévelyítő) lelkekre és gonosz lelkek (daimonion) tanításaira (didaszkalia) figyelmezvén.  1Tim 4:2 Hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretükben.  1Tim 4:3 Akik tiltják a házasságot, [sürgetik] az eledelektől való tartózkodást, melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, akik megismerték az igazságot.  1Tim 4:4 Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal;  1Tim 4:5 Mert megszenteltetik Istennek igéje és könyörgés által.
b./ A hús, amit azért nem szabad megenni, mert bálványáldozat. (1Kor 8-9-10.)
--A szelidi tábor és az „együtt söröztünk” példája.
--Önként tartózkodom – nem akarom, hogy az én „szabadságom” mások botránkozására legyen... mások azon bukjanak el, hogy én csinálok valamit, amit nekik „nem szabad”...
--Ha tudod, hogy fejedbe száll, az 1Pét 4,7 alapján tartózkodsz. Mert imádságra mindig szükség lehet – sohasem tudhatod előre.
Róm 14:3 Aki eszik, ne vesse (exoutheneó) meg azt, aki nem eszik; és aki nem eszik, ne kárhoztassa (krinó) azt, aki eszik. Mert az Isten befogadta (proszlambanomai – maga mellé vesz, befogad, magához vesz, félrevon) őt.
a./ Útmutatás
aa./ NE vesse meg – (exoutheneó – lenéz, semmibe vesz, más: nem vesz tudomást róla... „futottak még kategóriába teszi”. Megutál, visszautasít, elutasít.)
--„Még ennyit sem ért az Igéből”, „még ezt sem tudja”, „értetlen”, „bébi cipőben jár”, „gyerek-keresztény”, „egy senki”...
bb./ NE kárhoztassa – krinó (ítél, ítéletet hoz, bíráskodik, ítéletet mond (ki), sok mindent jelent még ezen kívül: megítél, véleményt formál, elkülönít, szétválaszt, megkülönböztet, perbe kerül, pereskedik valakivel, és még mást is).
--„Miféle ember ez”, „milyen keresztény”, „nincs benne Isten-félelem”, „elkárhozik”, „istentelen, szentségtelen, utálatos”, „Isten elveti”, „Isten nem hallgatja meg”...
b./ EGYIK SE – se egyik, se másik ne tegye. Se az, aki „szabad”, se az, aki „szentebbnek” gondolja magát.
c./ EGYIK SE jobb.
--Az sem, aki „többet szenved”, többet „von meg magától” – mert NEM tesz „különbbé” téged a magad választotta szenvedés.
--Az se, aki „többet tart meg” – nem lesz tőle „szentebb”.
--Az Úr Jézust kérdezték: vajon, tanítványai böjtölnek-e, mint Jánoséi? (Mt 9,14.)
d./ Az Úr Jézus NEM úgy gondolt a böjtre, mint egy „öncélú teljesítményre”.
aa./ Viszont lerögzítette, hogy VANNAK szakaszok, vannak időszakok – és időnként lesz váltás is. Változik, hogy mikor, minek van ott az ideje.
bb./ VAN funkciója a böjtnek. FOGNAK böjtölni, amikor Ő nem lesz már itt. (Mt 9,15.)
A Mt 17,20-21 is szól erről – a hitetlenség ellenében a böjt és könyörgés fontos.
--Az Úr Jézusra rákérdeztek, hogy tanítványai miért nem mosnak kezet. S Ő a válaszában a szellemi fertőzésről, a menny előtti tisztátalanságról beszélt. Nem vette be a válaszába a tényleges kézmosást. Meghagyta lehetőségnek – ha mosod, rendben... ha nem mosod, ne essenek kétségbe rajta mások (és ne ítélkezzenek feletted emiatt) – persze itt NEM higiéniáról volt szó, hanem „vallási értelemben vett tisztaságról”. (Mt 15,2.11.)
--Mt 12,1 – a tanítványok kalászt téptek szombat napon. „Arattak” – a farizeusi megközelítés szerint. Az Úr Jézus NEM vette magára ezt az ítélkezést. Sőt, az Igéből „extrém dolgot” hozott elő, Dávid „szent-kenyér-evését” amikor Saul elől menekült (1Sám 21,4.)
Azt jelezte ezzel, hogy VANNAK kivételek, VAN, amikor az Úr NEM azt nézi, amit az ember. És NEM lehet szőrszálhasogatóan alkalmazni egy-egy törvényt az emberekre. Nem lehet rájuk húzni, mert az Úr NEM húzza rájuk.
e./ Az sem „jobb”, aki „extrémebb” – a szerzetesek sem „jobbak”, ha korbácsolják is magukat esetleg, mint némely helyzetekben Szent Ferenc is tette.
--Mi most természetesen úgy látjuk, „nem kellett volna”, és „nem követendő”, de a megítélését meghagyjuk az Úr Jézusnak. Miért? Azért, amit itt a Róma 14 mond.
--De, ha most elkezdené valaki – akár csak szemöldök-tépegetéssel, vagy karvagdosással – természetesen azonnal azt mondanám neki, hogy NE tegye, mert aa./ ez a Szentlélek Temploma, nem bántjuk, bb./ mert ez a fajta „büntetés” az ördögtől van, aki embergyilkos volt kezdettől fogva és hazug is egyúttal, cc./ mert semmivel nem lesz jobb, ha ezt teszi, mint az, aki nem teszi – ha esetleg ez foglalkoztatná...
f./ MIÉRT ne vesse meg? MIÉRT ne kárhoztassa? Egyetlen válasz van rá: mert ISTEN befogadta.
--Mindkettőt befogadta. NEM a tettéért. Hanem kegyelemből – Ef 2,8-9.
--Befogadta – családtag lett, benső helyen van, járulhat a kegyelem királyi székéhez (mindkettő – Zsid 4,16.), véglegesen eldőlt ez a dolog – egyikük sem „szállóvendég”. Befogadottak.
--Ez BIZONYÍTÉK, tény, alap, amiből kiindulunk!
g./ Izgalmas kérdés – az Úr Jézus azt mondja: „ne ítélj” (ne ítélkezz – Mt 7,1-6.), de ugyanakkor azt is mondja: miért nem ítélitek meg ti magatok... Lk 12,57. Itt helyes az értékítélet gyakorlás, az ítélettétel. Pál apostol is beszél erről az 1Kor 5-ben, ahol világossá teszi, hogy ahogy ott a keresztények élnek, botrány, és ezt meg lehetne látni, és abba lehetne – kellene – hagyni. Rendet tenni nem lehet ítélettétel nélkül. Ez szükséges. (És az Ige is teszi – Zsid 4,12. Sőt, nekünk is kell tennünk a Róma 12,1-2. alapján.)
--Tehát MEGÍTÉLNI meg kell a dolgokat – de nem járunk elítélésben, kárhoztatásban.
--Meglátod, ha valami nem helyes, nem követendő – testvéredért közben jársz, de nem teszed, amit ő tesz az „elfogadás miatt”...

Róma 14,4-9. 🙂
--Rövid ismétlés az előzőekből - 1-3. vers.
Róm 14:4 "Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon." 🙂
a./ Valójában itt egy példa áll – aminek középpontjában nem más van, mint a TULAJDONVISZONYOK...
--Az Úr a GAZDA. (Pál Jézus Krisztus „rabszolgája” – Róma 1,1. Gal 1,10. Tit 1,1. Jakab is – Jak 1,1. Péter is – 2Pét 1,1. Júdás is – Júd 1,1. Mi is - 1Kor 7,22.)
--Mi sáfárok vagyunk, akik a ránk bízottakkal sáfárkodunk (gazdálkodunk). (Mt 24,45-46. Mt 25,14.21.)
--Mindenkinek: Lk 12,31.35+41-43. Mindenkinek mondja. (Egész addig működik, ameddig Ő visszajön. Én megragadom, én "boldog szolga" akarok lenni, akit az Úr "munkában talál", amikor hazajön.)
--Róma 12,3.6. – különböző ajándékaink (lehetőségeink, megbízásaink) vannak a HIT mértéke szerint.
--1Pét 4,10 – Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai.
b./ Ha megállsz, te magad felelsz érte – te magad adsz majd róla számot, a te URADNAK.
--Ha buksz, is te magad felelsz érte – személyesen... ahogy a 2Kor 5,6-11 teszi elénk: „ki-ki”. (Ezt is elolvastuk... mindenki személyesen áll meg Őelőtte.) 🙂
c./ De MEG FOG ÁLLNI (ez az Úr megközelítése, jót vár, jót munkál, jót akar, jót keres, és jóra fogja vezetni a dolgokat).
--Nem az ő „ügyességéből”, hanem mert az Úr MEGTARTJA.
--Az Úr KÉPESSÉ teszi, meg tudja vele tenni, és meg is teszi, mert MEG AKARJA TENNI!
--1Kor 10,12-13. (Megadja majd, hogy elszenvedhessétek – hogy győzhessetek.)
--Júd 1,20-21. Ez célkitűzés.
--Jel 12,11 – tényként mondja el. Megtörtént. Ha a feltételek megvannak, megtörténik most is. Nem csak majd a jövőben.
--1Jn 5,4-5. És 4,4. Ezek is a győzelem biztató tényei. 🙂
d./ EZ a JÓ feltételezés – a Krisztus Testéhez pozitíve áll hozzá.
--Nem azt jelenti ez, hogy nem kell inteni. (Zsid 3,12-13. Vigyázni kell – a bűn megkeményít.)
--Ha van intés – jogalap is van, hogy jót várj.
--Ha van könyörgés – jogalap is van, hogy jót várj. (Fil 1,6-7.9.)
--Tehát NEM naív módon feltételezzük a jót.
--A magad részéről megteszel mindent, amit lehet.
--S közben tudod, hogy az Úr a JÓT munkálja. „De meg fog állni, mert az Úr által képes, hogy megálljon!”
Róm 14:5 "Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot [egyformának] tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve." 🙂
a./ Két példa volt, illetve van előttünk a Róma 14-ben.
--Az egyik az étkezésé – az előbb néztük meg.
--A másik a napok megkülönböztetéséé, ez kerül most elénk:
b./ Erről egy nagyon világos leírást kapunk a Kol 2,14-17. verseiben:
v.14 Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára.
--Ő betöltötte a törvényt. Nem eltörölte, hanem betöltötte - Mt 5,17-20. És ÍGY, a törvényt betöltve, "megtestesítve", vitte fel "tulajdon testében a bűnöket is a fára"... ott volt Őbenne egyszerre a törvény minden követelménye, a törvény átka is, a bűnök - a törvényszegés - miatt, és "fel volt szegezve" így minden, ami akadályt jelenthetett az Élő Istenhez való közeledésben. "Eltette az útból."
v.15 Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtuk abban. 
--Diadalmenetben vezette fel őket, a legyőzött, lefegyverzett ellenséget, bemutatva, hogy Ő a győztes (a római diadalmenet képe). Győzelme egyértelmű.
v.16 Senki AZÉRT titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában.
--EZÉRT már NINCS kárhoztatásunk, megvettetésünk, elvettetésünk, legalábbis NEM JOGOS, mert ezek a követelmények is mind oda lettek szegezve a keresztfára. Be lettek töltve az Úr Jézusban, ahogy a törvény minden átka is, és a bűneink minden következménye is.
v.17 Melyek [csak] árnyékai (szkia – árnyék) a következendő dolgoknak (melló), de a valóság (szóma) a Krisztusé. :)
--Mint amikor egy érkezőnek az árnyéka előre vetül. De a "teste", a tényleges érkezése kicsit később történik meg.
--Jézus Krisztus megérkezésével jött meg a "valóság", ami MÁR NEM "szombatnapból", nem "étkezési szabályokból" és "vallási, liturgikus szabályokból" áll.
--EZÉRT mondja, hogy NE ítéljenek el bennünket semelyik dolgok miatt (vagyis, ha elítélnek, NE féljünk ettől, NE hasson ki reánk).
v.18 Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván (theló, etheló) alázatoskodásban (tapeinofroszüné) és az angyalok tisztelésében (thrészkeia – vallásos kultusz, istentisztelet, imádás, tisztelet), amelyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván (phüszioó – phüsza: kovácsfujtató) az ő testének értelmével.
--A "pálma" a GYŐZELMI pálma. NE tudjanak megfosztani bennünket a győzelemtől. Semmi nagyon "szelleminek tűnő", de valójában nem a Krisztushoz tartozó "tevékenységgel" - pl. angyalimádattal, vagy önsanyargató, vagy vallásoskodó gyakorlatokkal.
--Ezek a "testet" (a régi természetet, a bukott, ádámi természetet) "táplálják", vagyis, annak az "ismét működését" segítik. (Róma 13,14 - "ne tápláljátok a testet".) 🙂
v.19 És nem ragaszkodván (krateió – megragad) a Főhöz, Akiből az egész test, a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel. 
--Más szóval: ha ezt követi valaki, elszakad, eltávolodik az Úr Jézustól, a "Főtől", a Krisztus Testének "Fejétől", Akiből minden más összeáll, az egész Krisztus Teste össze van rakva.
v.20 Ha meghalván a Krisztussal, [megszabadultatok] e világ elemi tanításaitól (sztoikheion – elem, betű, alapelv), miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel (dogmatidzó – határozatot hoz, rendelettel előír, dönt) 21 Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd. 22 (Amik mind a velük való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai (entalma – rendelet, parancs) és tanításai (didaszkalia – tanítás, tanulság, tudomány, megtanított ismeret) szerint?
--Vagyis: NE dőlj be ezeknek a "szabályoknak", "dogmáknak", "határozatoknak", "rendelkezéseknek" - NEM leszel sem "szentebb" ettől, sem pedig "közelebb" a Krisztushoz.
--Ez TERHET jelent a hívők életén - miért "terhelnéd magad" ezekkel, amikor ezeken már "túl vagyunk" a golgotai kereszt által!?
v.23 Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istentiszteletben (ethelothrészkia) és alázatoskodásban és a test gyötrésében (apheidia – önsanyargatás, kíméletlen bánásmód, szigorúság) de nincs bennük semmi becsülni való, [mivelhogy] a test hizlalására valók.
--NEM "tetszők" az Úr Jézusnak, NEM tesznek "kedvesebbekké" Őelőtte ezek, (2Kor 5,10), SEMMI "becsülni való" nincs bennük, mert FELFUVALKODÁSHOZ, a "test hízlalásához" vezetnek (Róma 13,14.).
--Sőt: szétszakítják a Krisztus Testét.
c./ Ez a vers még inkább figyelmeztető:
Kol 2,4.
„Ezt pedig azért mondom, hogy valaki titeket rá ne szedjen (paralogidzomai – becsap, átver, félrevezet, rászed) hitető beszéddel (pithanalogia – meggyőző, rábeszélő szó).”
--Van itt a háttérben valami, amire ügyelni kell:
VAN átverés, VAN becsapás, VAN rászedés, ami HITETŐ (becsapó, rábeszélő) SZÓ útján működik.
--Az Ige pedig arról beszél, hogy MI NE LEGYÜNK becsaphatók! 🙂
--Ezért mondta el, amit az előbb olvastunk. 🙂
d./ Egy példa:
--1980-as évek elején, Szabó Dani bácsit megismertem. Odavezetett egy fiút – Andrást – az Úrhoz, bemutatta, én olvastam vele Igét. Galata levelet adta az Úr. Jó alaposan végigolvastuk. András utána Veszprémbe költözött, ahol törvénykezés, szombatista és étkezési kérdések várták. Amit átvettünk dolgozott, világosan felkészítette ennek a veszélyére - ám András beadta a derekát.)
--Kol 2,6 – "Azért, amiképpen VETTÉTEK (paralambanó) a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok (peripateó) Őbenne."
--Más szóval: ahogy kaptad, ahogy AKKOR megértetted, amikor nagyon világosan eléd került az Úr Jézus - úgy MARADJ meg Őbenne.
--Páltól azok, akik Kolosséban hirdették az Evangéliumot, "jól - hitelt érdemlően - vették" az Urat, és tőlük is JÓL vették a Kolosséban élők... Más szóval: jól ismerték meg Őt... 🙂
--András is jól vette, Dani bácsitól is, és abból is, amit mi olvastunk együtt - nagyon világosan emlékszem, mennyire rátette a szívemre az Úr Jézus ezt a Galáciai levelet, és mennyire kibontotta előttünk, ahogy olvastuk. Teljesen képszerűen ott volt minden... "jól vette" András is... ).
--Azonban jött a "zsákmányszerzés", a nem bibliai alapon álló (vagyis nem bibliai lelkületű) tanítás, aminek célja az volt, hogy "maga mellé állítsa" Andrást, hogy utána "dicsekedhessen az ő testével" (mint a Galáciai levélben olvassuk - vagyis hivatkozhassanak őreá is, igazolva saját magukat... Gal 6,13.)
Kol 2,8 – „Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet (szülagógeó – zsákmányt szerez, zsákmányként elvisz) a bölcselkedés (philoszofia) és üres (kenosz) csalás (apaté – család, becsapás, félrevezetés, ravaszság, árulás) által, mely emberek rendelése (paradószisz – rendelkezés, hagyomány, tradíció, előírás) szerint, a világ elemi tanításai (sztoikheion) szerint, és nem a Krisztus szerint való”
--Bölcselkedés és üres csalás útján – úgy tűnik, zsákmányszerzés folyik.
aa./ Ellop téged. 🙂
--Honnan lop el? A többiektől, Krisztus munkájából, Krisztus Testéből, attól az elhívástól, amire az Úr elhívott téged.
bb./ Másfelől: ellop tőled. 🙂
-–Mit lop el? A szabadságodat, gondolkodásodat, és ha teheti, anyagi javaidat, támogatásodat, népszerűsítő és „tömeget alkotó” (hitelesítő) jelentőségedet. Magát igazolja veled.
--Ez az üres csalás azért veszélyes, mert úgy tűnik, mintha „lenne jelentősége”, de valójában LÁTSZAT, „ember szerinti” és ez itt szemben áll a mennyel, a Szentlélekkel – tehát NEM „Lélek szerinti”.
e./ Márpedig az utolsó időkben ez zajlik. Nem véletlenül hívja fel a figyelmet erre az apostol:
1Tim 4,1-5.
v.1 A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak (aphisztémi) a hittől, hitető (planosz – csaló, becsapó, félrevezető, eltévelyítő) lelkekre és gonosz lelkek (daimonion) tanításaira (didaszkalia) figyelmezvén.
--Tehát a gonosz szellemeknek VANNAK tanításaik. Tanítanak.
--Nyilván embereket tanítanak (súgnak nekik, magyarázatokkal, fejtegetésekkel, értelmezésekkel "etetik őket"), akik azután továbbadják más embereknek, akik ezt "Istentől valónak tekintik". Nem tudják, hogy valójában gonosz szellemek vannak a háttérben.
v.2 Hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretükben.
--Tehát ezek az emberek, akik továbbadják ezeket a gonosz szellemektől való tanításokat, saját lelkiismeretükben érzik, tudják, hogy NEM Istentől valók ezek a tanítások (talán a Szentlélek is jelzi nekik, az Igét is megértették valaha "jól is", amikor "jól vették" a Krisztus Jézust, az Urat - Kol 2,6. - de most MÉGIS, ennek ellenére képviselik ezeket a tanításokat).
--Az Úr látja bennük ezt, egy nap az ítéletben ERRŐL fognak számot adni.
--(Ez NEM olyan, mint amiről a Róma 14,1-4 verseiben eddig beszélt az Úr, ez ÁTMENT egy határon, itt TUDATOS megtévesztés folyik, hogy az embereket "átállítsák" a maguk oldalára...)
v.3 Akik tiltják a házasságot, [sürgetik] az eledelektől való tartózkodást, melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, akik megismerték az igazságot (alétheia).
--Tehát a JÓT, amit Isten adott, "rossznak" bélyegzik, és elvárják, hogy az ember "megtagadja" ezeket, elforduljon ezektől.
--Isten CÉLJA az volt, hogy az ember hálaadással részt vehessen ezekben (házasság, bizonyos ételek), de a tévtanítás, a gonosz szellemektől adott hamis tan ettől megfosztja őket. Az "igazságtól", a TÉNYEKTŐL, a VALÓSÁGTÓL fosztja meg őket, és így ezektől a "hálaadással való elfogyasztásoktól" is.
v.4 Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal. 5 Mert megszenteltetik Istennek igéje és könyörgés által.
--Más szóval:
aa./ JÓ az, amit az Úr alkotott, étkezésre.
bb./ HA ott a HIT, a meggyőződés, hogy az Úr adta, és LEHET enni, mert ennek a HITNEK alapján LESZ ott a HÁLAADÁS is.
cc./ Az IGE világossá teszi - pl. ott, ahol az Úr Jézus kereszthaláláról szól - mint a Kolosséban olvastuk az előbb - hogy ELHÁRULT az akadály az Úrhoz vezető útról, tehát NEM kell ilyesmivel "terhelni magunkat". (Ebből – az IGÉBŐL – születik meg a hallás, a hallásból a HIT, és a HITBŐL a HÁLAADÁS – így, ha hálaadással élünk az ételekkel, JÓ lesz, és nem elvetendő.) 🙂
dd./ Mi pedig imádkozunk, hálaadással Ő elé állunk, és így áldjuk meg az ételt is, így kérünk áldást rá, s kérjük, hogy Ő dicsőüljön meg az étkezésünkben is. S az étel SZENT lesz... 🙂
--Ezt alkalmazzuk akkor is, ha olyan ételt eszünk, amit nem ismerünk, vagy, olyat, amivel kapcsolatban bizonytalanok vagyunk, hogy "milyen eredetű", vagy milyen "összetételű"... például:
aaa./ ha kell (!) ennünk ilyet, pl. mert "csak ez van", mint pl. börtönben, gyűjtőtáborban, vagy egyéb kiszolgáltatottságot jelentő helyen, illetve,
bbb./ ha misszióban vagyunk, és "amit elénk adnak", azt "megegyétek" szól az Úr nekünk, ami megtisztelést jelent a házigazdáknak, és kapcsolatot az Evangélium hirdetésére.
ccc./ Ugyanilyen, ha a Szentlélek jelzi, hogy ÁLDJUK MEG az ételt - pl. mint amikor misszióban mérgezettet adtak a nem kívánt evangélisták elé - de az Úr megmentette őket, és efeletti csodálatukban tértek meg a "házigazdáik". Ilyen lehet akkor is, ha olyan összetevőket sejtünk az ételekben, amik nem lennének kedvezőek - és mai világunkban sok ilyesmi lehet... MEGÁLDJUK, és tudjuk, hogy MEGSZENTELTETIK az étel és NEM lesz kárunkra. (Persze, ha az Úr jelzi, hogy NE együk meg, akkor lemondunk róla, bármilyen jól néz is ki - de ez a Szentlélek vezetésének témaköre... lehet ilyen is.) 🙂
f./ Az előbb láttuk, hogy az étkezések, a szokások, a napok területére be tud törni a "gonosz szellemek tanítása" is, ami megosztást jelent a Krisztus Testében.
--Ha lelkiismereti kérdés a testvéreknél - engedünk, hiszen az Úr befogadta őket. (Mi nem követjük amit tesznek, de mivel az Úr befogadta őket, ők tehetik...) 🙂
--Ha ilyen hamis tanítási indíttatás lesz a háttérben, akkor felülről kezelés alakul majd ki, és elvárásrendszer, manipuláció, hogy "TEDD TE IS", sőt, üdvösségkérdéssé is teszik a másodlagos dolgokat... sajnos.
--Ilyenkor TUDD, hogy "lopás" zajlik, és "üres beszédekkel" zsákmányt akarnak benned venni... (te nem adod meg magad, és HIT általi „nagyvonalúságodon” múlik, hogy te tudsz velük közösségben is lenni, s csak akkor beszélsz velük EZEKRŐL a kérdésekről, ha tényleg ott az ideje, a Szentlélek mutatja, és nem szakít el benneteket egymástól ez... ez a TE oldalad... ha ők „üdvösségkérdéssé” teszik, rád ekkor sem hat ki, te még mindig tudsz velük szeretetben lenni... úgy gondolkodva erről, hogy téves a tanításuk, de az Úr befogadta őket... ha nagyon szélsőségesek lesznek, valószínűleg kivetnek majd téged... de nem biztos, hogy ez megtörténik, és akkor a szeretet ÁT TUD EMELNI ezeken a különbözőségeken... de a veled levőket véded ezektől a manipulatív hatásoktól...) 🙂
g./ Van itt még egy izgalmas kérdés: a Galata 2-ben egy másik helyzetet láttunk.
--Itt egy olyan elkülönülés történt, ami TÚLMENT az elfogadhatón!
--És ezért megfeddi Pétert is Pál apostol.
--EZ AZ A helyzet, ami a Róma 14,1-4 verseiben áll – itt a szeretet, az elfogadottság sérült – pontosan arról volt szó, amit itt az Ige mond: "HISZEN Krisztus BEFOGADTA őket, ti pedig elvetitek, megszégyenítitek, másodlagossá, „futottak még kategóriába tartozókká” teszitek őket, RÁKÉNYSZERÍTVE, hogy „magukban keressék” a hibát, és így próbálva „elfogadottakká lenni”, körülmetélkedjenek, vagyis, felvegyenek magukra egy olyan „törvény-adta igát”, ami alól az Úr MÁR FELSZABADÍTOTTA őket!"
--Ez CSALÁS és félrevezetés, lelki zsarolás és manipuláció. Ez ellen állt ki Pál apostol.
--Itt látjuk működőben az "alapelvet", amit a Róma 14,1-4 verseiben az Úr odaadott nekünk.
--Éles volt a helyzet, hiszen még Pál apostol "mentora", Barnabás is átállt az "elkülönülők" oldalára, "félve" a Jakabtól érkezőktől... félve az ELUTASÍTÁSTÓL, a kritikától, a megvetéstől, és mivel "zsidó származású volt", megtehette, "volt valami hivatkozási alapja" - de MIT TEGYENEK azok, akik pogány származásúak? Fogadják el, hogy ők a "megvetettek", a "futottak még" kategória, és legyenek bizonytalanokká magukban, (ők, akik EDDIG világosan arról voltak meggyőződve, hogy az Úr Jézus BEFOGADTA őket, és nekik üdvösségük van, a CSALÁDHOZ tartoznak, örökösök... ők, akik eddig BIZTONSÁGBAN éltek, most elbizonytalanodjanak)? Vagy adják meg magukat a ki nem mondott ELVÁRÁSOKNAK, és "metélkedjenek körül", és legyenek ők is "zsidókká", hogy ELFOGADOTTAKKÁ LEHESSENEK?
--NEM! - kiáltotta erre Pál apostol - ŐK MÁR ELFOGADOTTAK, nem kell nekik semmit "produkálniuk" - NEM kell körülmetélkedniük, és SZÉGYENKEZNIÜK SEM kell... 🙂
--Nagyon jó, hogy ez a szakasz is le van írva... (Gal 2,11-21.) 🙂
Róm 14:5 Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot [egyformának] tart. Ki-ki a maga értelme (nousz – gondolkodásmódot is jelent) felől legyen meggyőződve (plérophoreó).
b./ NEM tesz igazságot.
--Bár tanít róla, de a gyakorlatban (!) kulcskérdés – ez az alapelv, amit be akar vésni – a BEFOGADÁS.
c./ A „maga értelme” – HITE – meggyőződése, megértése szerint járjon el. Mindenki.
Róm 14:6 Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ad az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ad az Istennek.
a./ A kulcskérdés: szereted az Urat?
b./ Neki akarsz megfelelni (Neki akarsz kedves lenni – 2Kor 5,9-11.)?
c./ Jó az indíték – szeretetből fakad.
d./ Szíved középpontjában KI vagy mi van?
e./ Mindkettőt lehet csinálni az Úrnak.
f./ A meggyőződés hálaadáshoz vezet – Istent dicsőítő életmód (Róma 1,21.)
g./ A Róma 14,1-4. határa a Galata 2-ben van leírva:
--Mit jelentett a pogányok kirekesztése (elkülönülés tőlük)? Pl. a rabszolgáiktól is elkülönültek a rabszolgatartók – az I-II-III-IV.században is, és a 17-18-19.században is? Ez megfelelt a Galata 2-nek...
--Nem fogadod be? (Az Úr befogadta.)
--Nem szereted? (Mivel tartozunk mindenkor a Róma 13,8 szerint?)
--Nem veszed semmibe az Urat, aki őt befogadta?
--Szélsőségesség:
aa./ Nem csak meggyőződött vagy,
bb./ hanem arról is meg vagy győződve, hogy a „tiéd jobb, több, felette van annak, amit a másik csinál, vagy önmagában a másiknak is felette van,
cc./ semmibe veszed a másikét,
dd./ semmibe veszed a másik elfogadottságát
ee./ ezt ő is érzi
ff./ ez őt is elbizonytalanítja
gg./ leértékeli önmagát
hh./ Istentől is elszakítva érzi magát.
Róm 14:7 Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának: Róm 14:8 Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. Róm 14:9 Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon mind élőkön uralkodjék.
a./ Valós helyzetünk:
--Tulajdoni helyzet
--Életben-halálban
--Ténykérdés (meg lettél váltva, véren, „tartozol egész életedben” – az más kérdés, hogy fel vagy szabadítva, de a TÉNY az, hogy fizettek érted)
b./ Az Úr indítéka – MIÉRT tette? „Azért”, hogy ez lehessen... az Övé legyen (ismét) mindenki. (Teremtés jogán az Övé volt mindenki – de a bűn kiszakította őket onnan, és áltulajdonosuk lett, akihez a bűnnél fogva, cselekedeteik, helyzetük, gondolkodásuk miatt tartoztak – jog szerint továbbra is az Úréi lettek volna. De most a MEGVÁLTÁS jogán ISMÉT az Úré lett mindenki. Jog szerint másodjára is. Még sokkal inkább. Ezen már a bűn sem tud változtatni – hiszen ezért ELŐRE ki lett fizetve minden.)
c./ Az „uralkodás alatt élni” lehet JÓ?
--Róma 13 – ténykérdés... van uralom, elfogadással éljük meg. (Ráadásul ez ott nem is volt egyszerű helyzet, messze nem demokrácia volt, ráadásul őrült császárok alatt, némelyik lovát tiszteltette istenként, más a városát gyújtatta fel később és kente mindezt a keresztényekre.)
--Róma 14 – az Úr uralma alatt élünk, megértve, hogy ez Neki fontos volt, és Ő MÁSKÉNT uralkodik, mint bárki más. Jn 13 – én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat... Lk 22,24-27 – de ti nem úgy... Mk 10,41-45 – de nem így lesz köztetek...
--Más ez az uralom. Szolgáló uralkodás, ami a rábízottak JAVÁT tartja szeme előtt, és funkcionálisan vezet. Kell a vezetés, kell a hatalom gyakorlása, kell az összefogás az összehangolás és a fegyelmezés – de irgalommal és javukat szeme előtt tartva teszi ezt.
--Megfizette az árát...
--Róma 12 – odaadjuk rá magunkat, tudatosan, hálaadással. Felismerjük, hogy CSAK így tudjuk megérteni, megismerni Őt, az Ő akaratát megkülönböztetni. Praktikus döntés
d./ Hozzá kell tenni, hogy Isten NEM tervezte, hogy az emberek rabszolgaságban éljenek.
--A bűn következménye lett a gyilkosság és a másik ember kifosztása, szabadságától való megfosztása is.
--Az ördög embergyilkos volt kezdettől fogva és hazug (ideológia-gyáros), és ezért megtette és ma is megteszi, hogy a gyilkosságot és a rabszolgaságot is megideologizálja és elfogadhatóvá, sőt, követendővé is teszi. (Jn 8,44.)
--De ettől az még NEM követendő, NEM is elfogadandó. Igaz, a pacifizmus önmagában nem elég, mert erőteljesebb a fegyverkezés és háborús haszonszerzés mellett állók ereje, és ugyanígy a rabszolgaság elleni harc sem volt gyors folyamat még a 18-19.században sem (nem beszélve a korábbi évezredekről), de még ma sem gyors folyamat minden megfogalmazás ellenére. Ahol „a pénz szerelme” dolgozik, ott minden gonoszság is dolgozik az Ige szerint (1Tim 6,10.)
--Tehát azt a TÉNY-t, hogy mi az Úr Jézuséi vagyunk NEM lehet felhasználni annak igazolására, hogy mások embereket megfosztanak szabadságuktól és eszközként használnak saját haszonszerzésükre, kényükre-kedvükre.
--Isten a Maga képére és hasonlatosságára teremtette az embert – szabadnak is teremtette. S az ember – ahogy az Úr Jézus megalázza Magát, és alárendeli ÖNKÉNT a Mindenható Atyának – önmagát megalázva, Úrnak fogadja el Urát és Királyát, a Megváltó Jézus Krisztust. (Róma 12,1-2.)
--Ez „jog szerint” is megáll, de szeretetből és bölcs felismerésből is történik. Abból, hogy „ez így lesz jó”, így fog biztonságot jelenteni a jövőre nézve, így nem fog uralmat venni felettünk a bűn, a gonosz csábítása és becsapása. Mert az Úrnak ALÁRENDELT élet megőrző élet is egyúttal.

Róma 14,7-től a Róma 15,16-ig. 🙂
--Ismételtünk.
--Utána folytattuk egyre gazdagabban.
--Házi feladatként igetanulás vár ránk: Róma 15,4-5 és Róma 15,13. 🙂
--Itt a jegyzet a Róma 14,10-től:
Róm 14:10 Te pedig miért kárhoztatod (krinó) a te atyádfiát? Avagy te is miért veted (exoutheneó – semmibe vesz, megvet, lenéz, nem vesz tudomást róla, megutál, elutasít LXX) meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé.
a./ TÉNY: Ott fogunk állni mindannyian.
--Kivétel nélkül.
--És a BÍRÓNK Jézus Krisztus lesz.
b./ 2Kor 5,9-11. Jn 5,22. 2Tim 4,1.8.
--Kikeresni: mindenki Bírója...
--Bizonyosság: az igaz Bíró az igazság koronáját adja majd át neki ama napon – ez az ítélet napja.
c./ Az „ajtó előtt áll” – nem számíthatod ki az idejét: Jak 5,9 – egymás elleni sóhajtozás (rossz kívánság a másiknak, panasz, bántás, számonkérő gondolkodásmód) ítéletet hoz (katakrinó).
d./ Következtetés: Jak 4,11-12. „Ne szóljátok meg egymást” (katalaleó – ellene beszél, rosszat mond, rágalmaz).
--Nagyon összekapcsolja a mennyei Úrral, a rendelkező Úrral, Aki a törvény mögött áll, a testvérek megtisztelését és a velük való egységre történő törekvést.
Róm 14:11 Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nekem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja. Róm 14:12 Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek.
a./ Ézs 45,23 – „Magamra esküdtem és igazság jött ki számból, egy szó, mely vissza nem tér, hogy minden térd nekem hajol meg, rám esküszik minden nyelv.”
--Ez az eredeti próféciában, élből – első értelemben – Círuszról szól, aki bár nem ismerte az Urat, de az Úr használja életét és döntéseit, népe javára
--v.5. Az Úr a Mindenható, akár elfogadja ezt az ember, akár „perbe száll Vele”. Tény.
b./ A 13.verstől megint Círuszról szól, de a Messiásról is – értik így is.
--Ugyanakkor elrejtőzködő Istenről szól az üzenet, és arról, hogy a bálványok imádói is fel és el kell ismerjék majd Őt. Izráel pedig megszabadul.
--Mindenkit hív megtérésre, Önmagához. Meg kell érteni, hogy bár nem ismerik Őt, de valójában Ő a Teremtő. Hozzá kell térnie mindenkinek – Ő a méltó rá, hogy meghajoljanak Előtte a térdek.
c./ A Fil 2,11 ezt az Úr Jézusra alkalmazza – Róla (is) szól ez a fejezet, itt, prófétai módon. 25.v – Izráel is Hozzá fog jönni.
d./ Itt összefoglaló üzenetként figyelmeztet bennünket ez a TÉNY, hogy mindenki SZEMÉLYESEN áll majd meg az Úr előtt, és ad számot önmagáról.
Róm 14:13 Annak okáért egymást többé ne kárhoztassuk (krinó), hanem inkább azt tartsátok (krinó), hogy a ti atyátokfiának ne szerezzetek (tithémi) megütközést (proszkomma – megbotlás, beleütközés) vagy megbotránkozást (szkandalon – csapda, kelepce, ok a felháborodásra, botrány, botránykő, bűnre való csábítás, késztetés).
a./ Alapkiindulás: ne szerezz megbotránkoztatást (szkandalon).
--Ha „eddig tetted is”, TÖBBÉ ne tedd!
--Ne légy okozója, hogy testvéred rossz irányba fordul.
b./ Ugyanazt a kifejezést használja kétszer is – krinó – ami jelenti aa./ az elítélő ítélethozatalt, de bb./ a „sima” véleményformálást, különbségtételt is (v.5.) és azt is, cc./ hogy mit tartasz előrébb valónak, mit hogyan különböztetsz meg, választasz el egymástól.
--Tehát TARTHATOD azt is fontosnak (választhatsz így is), hogy a MÁSIKAT ne vidd rossz irányba.
--Tarthatod ŐT is olyan lényegesnek, hogy lemondasz más területeken az „igazságodról”.
Róm 14:14 Tudom (eidó) és meg vagyok győződve (peithó) az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában, hanem bármi annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja (logidzomai). Róm 14:15 De ha a te atyádfia az ételért megszomorodik (lüpeó), akkor te nem szeretet szerint cselekszel (peripateó – jársz el, viselkedsz, folytatod életmódodat). Ne veszítsd el (apollümi) azt a te ételeddel, akiért Krisztus meghalt.
a./ „TUDOM, és meg vagyok győződve” – Róma 14,14.
aa./ Ez a meggyőződés (HIT) radikális, kijelentésen alapul, biztosan rögzíti le az apostol, akarja, hogy mindenki előtt világos legyen.
--Ez az ALAPKIINDULÁS. (1Tim 4,4-5. „Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő (apoblétosz – visszautasítandó, mert tisztátalan), ha hálaadással élnek azzal. Mert megszenteltetik Istennek Igéje és könyörgés által.)
bb./ Az Úr Jézus is EZT MONDTA: Mt 15,11 – NEM az fertőzteti meg az embert, ami bemegy a száján, hanem, ami kijön a szájából (más fertőzést értünk ez alatt, mint az orvosok... ez a „vallási tisztaság” szempontjából való fertőzés).
cc./ Egy másik világos kijelentés: 1Kor 8,4 – egy bálvány sincs a világon... Isten sincs senki más, csak egy... (Más szóval: nem érdekel, kinek áldozták fel az állatot, simán megehetjük... az ördög pedig le van ejtve... lábunk alatt van... Lk 10,19. Róma 16,20. Ha a szívünk tiszta és a lelkiismeretünk meg van erősítve Isten Igéje által, nem érhet el az ördög semmilyen csapdája vagy kárhoztatása.)
b./ UGYANAKKOR: Róma 14,14 – de ugyanakkor lehet olyan, hogy valaki „tisztátalannak tart” valamit.
aa./ Az ő számára – lelkiismerete számára – ez tisztátalan is lesz. Mert a HITE nem működik ezen a területen – s így, ennek megfelelően cselekszik... ebben veszély van. Tényleges „elvesztés” lehet belőle (apollümi – az apollion, a vesztő kifejezése, tönkretételt, lerombolást jelent, megölsét, kipusztítást, elveszejtést, elkárhozást...)
--1Kor 8,7 – de nem mindenkiben van meg ez a felismerés, sokan eszik „bálványáldozati húsként” ma is (írja az apostol, oda szólóan, Korinthusba).
--Róma 14,23 – ha kételkedik, aki eszi – kárhoztatás alatt van, „nem hitből eszi” (bűn az).
bb./ EZÉRT – bár az 1Kor 6,12 szerint: „minden szabad nekem, de nem minden használ... minden szabad nekem, de én nem adatom valakinek a hatalma alá” (nem sodorhat önmagam döntése nélkül)... – mégis a következtetés: 1Kor 8,8-13 – inkább nem veszek részt ilyen étkezésben, mint, hogy testvérem lelkiismeretét megsértsem (megbotránkoztassam).
cc./ Ez az összefoglalás: 1Kor 9,19-23.
--Az önmagamat alárendelni kész, mások szempontjait szemem előtt tartó megközelítés.
--Ami fontosabbnak tartja a testvére boldogulását, előre jutását (azt, hogy ne botránkoztassam meg), mint a saját szabadságom érvényesítését és hirdetését. „Mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket.” (v.22.)
dd./ Itt is ezt az összefoglalást látod: 1Kor 10,23-33: „mindenkinek kedvében járok, nem keresve a magam hasznát, hanem a sokaságét, hogy megtartassanak”.
ee./ Itt a „szabadságunk (benső) korlátja” – a Gal 5,13-ban megfogalmazva: „szabadságra hívattál el... de ez nehogy rossz irányba vigyen” („ürügy legyen a testnek” – pl. azon az úton, hogy „nem érdekel más véleménye”, vagy „vessen magára a másik, aki rosszra bátorodik fel a te viselkedésed által”), sőt, „szeretettel szolgáljatok egymásnak”...
(Ez már tovább vihet... már nem csak erre vonatkozik, hanem a tudatos visszaélésre is... Tit 1,15 – minden tiszta a tisztáknak – akiket az Úr megtisztított, és hit által járnak, és lelkiismeretük is az Igén nyugszik... DE a megfertőztetetteknek (miainó – vallási értelemben beszennyezettek, mocskosak) és hitetleneknek (apisztosz) semmi sem tiszta... megfertőztetett (miainó) azoknak mind elméjük (nousz) mind lelkiismeretük...)
Róm 14:16 Ne káromoltassék (blaszfémeó) azért a ti javatok (agathosz).
--Ami neked jó, ne lehessen érte kárhoztatni téged, ne botránkoztasson meg másokat.
--Nem te csinálsz rosszat, ahogy a HIT által jársz el – de MÉGIS valami ROSSZ lesz belőle, ami miatt mégis visszaköszön rád egy elítélés, vagy ROSSZ végeredmény. Tehát ILYEN szemmel is rá kell nézned arra, amit teszel. Mit vált, vagy mit válthat ki másban... milyen irányba vihet másokat.
--„Miért kárhoztassa az én szabadságomat más lelkiismerete...” (1Kor 10,29.)
Róm 14:17 Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.  Róm 14:18 Mert aki ezekben szolgál (douleuó) a Krisztusnak, kedves (euaresztosz) Istennek, és az emberek előtt megpróbált (dokimosz).  Róm 14:19 Azért tehát törekedjünk (diókó) azokra, amik a békességre és az egymás épülésére (oikodomé) valók.
a./ Az Isten országa (az Ő KIRÁLYI URALMA) az,
--Ahol az Úr, Úr lehet, vagyis: ahol Ő uralkodik, ahol Őt tisztelik meg, ahová az Ő (személyeken keresztüli) uralma kihat – a személyes döntésünkön keresztül...
--Mert teremtői és világfenntartói uralma, a tényleges törvényszerűségeken, és azon keresztül, hogy mindenhez az Ő ereje kell – Zsid 1,3 – hatalma szavával fenntartja a mindenséget – szóval ezeken keresztül „objektíve” kihat (de NEM mindenhol nyilvánulhat meg az Ő királyi uralma – országa – csak ott, ahol Őt szeretik, tisztelik, és AKARJÁK, hogy az Ő uralma valósuljon meg személyes életükben és közösségükben).
b./ Szóval, az Ő országa és az Ő igazsága OTT HAT KI, az Ő megváltottjain keresztül, ahol
aa./ ezt az Ő uralmát és az Ő igazságát mi „KERESSÜK” – vagyis: akarjuk, hogy életünkben működjön (Mt 6,33.) és
bb./ TUDJUK, hogy itt van köztünk, az Úr Jézus jelenlétén keresztül (Lk 17,20.).
c./ „Mert aki ezekben szolgál a Krisztusnak...” – ez az „ezekben” az igazság, a békesség és a Szentlélek által való öröm.
--Így „szolgálunk” (rabszolgálunk) Krisztusnak – más szóval: Hozzá tartozunk, és életünket így vezetjük.
d./ Mi a törekvésünk – mit „űzünk”, mit „hajszolunk”?
--1Kor 14,1: itt a szeretetet hajszoljuk (diókó) – amellett, hogy dzéloó-val igyekszünk a szellemi ajándékokra is. Lelkesen fáradozunk értük, igyekszünk rájuk, buzgólkodunk értük.
--Mi tehát a törekvésünk? A békesség és az egymás épülése.
--Ef 4,16 – ahol látjuk, hogy a Krisztus Teste így építi „önmagát”, vagy ahogy korábban láttuk a Róma 12,16-21-ben: a békesség áll előttünk, a jó kibontakoztatása... szemben a gonosz visszaadásával!
--Nagyon TUDATOS döntés ez, hétköznapjainkra kiható, minden helyzetünket átható döntés és TÖREKVÉS.
Róm 14:20 Ne rontsd le (katalüó) az ételért az Isten munkáját (ergon – Jn 4,34.). Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, aki botránkozással eszi. Róm 14:21 Jó nem enni húst és nem inni bort, sem semmit nem [tenni], amiben a te atyádfia megütközik vagy megbotránkozik, vagy erőtelen.
a./ Alapkiindulás: NE RONTSD LE...
--Alapelv: a szabadság elve. A szeretet elve. A másik tiszteletben tartásának elve.
b./ Az Isten munkáját megbecsüljük.
--Őt Magát is ezzel.
--Ha Őt nem, akkor munkáját sem...
--Jn 4,34: „Az én ELEDELEM az, hogy Annak akaratát cselekedjem, Aki elküldött engem, és az Ő dolgát (munkáját) elvégezzem.”
--Jn 17,4 – „Én dicsőítettelek e földön, elvégeztem a munkát, amelyet rám bíztál (didómi – adtál nekem), hogy végezzem azt...” (a munka elvégzése – Isten megdicsőítése volt... a bizalommal NEM élünk vissza, hanem BETÖLTJÜK a megbízatást)
--Mennyire, de mennyire ÖSSZEKAPCSOLÓDIK Isten munkája, az Ő megdicsőítésével. (Hanyagul, önző módon, másokra hárítva a felelősséget nem végezhetjük el, és így nem is dicsőítjük meg Őt. Hiába, amit a szájával mond az ember...)
--Az Isten MUNKÁJA nem csak „nagyban” végződik, hanem „piciben” is, itt, a mi hétköznapjainkban, miáltalunk. Amikor a szeretteinkkel vagyunk, amikor házimunkát végzünk, tanulunk, vizsgázunk, munkánkat végezzük, kapcsolatban vagyunk környezetünkkel, szomszédainkkal, még amikor a „nem-szeretem-dolgokat” végezzük is... amikor a határidőkön túl vagyunk, izgulunk, stb.
--Pl. ma is, amikor a Lidl-be is be kellett mennem, miután az órást is megjártam, és már jócskán készülnöm kellett volna erre a bibliaiskolára, s gyorsan beraktam mindent a kosárba, s siettem a pénztárhoz, egyszerre észrevettem azt a pénztáros hölgyet, aki a múltkor is panaszkodott a vevőkre, és akinek jobbára rossz kedve van... alig bírtam valahogy kicsit felvidítani és biztatni... már nem emlékszem a bizonyságtételre, amit mondtam neki, vagy adtam neki talán valamit, ajándékba? De most, amint megláttam, épp odajött hozzá egy kolléganője, a váltópénzekkel s nagy pénzesládájával, hogy beálljon a mellette levő pénztárba. Rákérdezett, „hogy van”, mire ez az új (általam még nem látott) kolléganő, a maga érdekes frizurájával, hátra felé kiálló kék hajával, elpanaszolta, hogy nagyon rosszul volt, egész teste fájt... a rosszkedvű kolléganő nem tudott erre mit mondani, az új pedig beállt a kassza mögé. Invitáltak, hogy mindkét kassza készen áll, hát az utóbbihoz indultam. Megmozdult bennem, hogy amit mondott, arra kellene választ kapjon. Úgyhogy kitettem mindent elé, majd fizettem is, és ahogy pakoltam el, odahajoltam kicsit közelebb hozzá, és elmondtam, hogy az előbb hallottam a párbeszédüket. Csodálkozva nézett rám, már szerintem nem is emlékezett arra, amiről beszéltek. De emlékeztettem – „fájt az egész teste”... és így rám nézett. Én pedig a „titkomról” beszéltem neki, pár percben, ahogy a helyzet engedte, hiszen ott volt már a következő vevő is, és mögötte még sok-sok másik. De az üzenet fontos volt: a „Fájdalmak Férfiáról” szólt, Aki ELVETTE a betegségeinket, és elhordozta ezeket... Ő Jézus, és az Ő nevében meg lehet áldani magunkat, hogy a fájdalom eltűnjön, és lehet kérni Őt, hogy áldjon meg bennünket, és gyógyítson meg.
A hölgy rám nézett, nagyon hálásan, és megköszönte, amit mondtam neki. Többet már nem lehetett, de valami MÉGIS ott maradt, ez érezhető volt.
--Isten MUNKÁJÁT végezzük – „piciben” is.
Róm 14:22 Te neked hited van: tartsd meg magadban Isten előtt (enópion). Boldog, aki nem kárhoztatja (krinó) magát abban, amit helyesel (dokimadzó). 23 Aki pedig kételkedik (diakrinó), ha eszik, kárhoztatva (katakrinó) van, mert nem hitből [eszik]. Ami pedig hitből nincs, bűn az.
a./ HITED van – vagyis, megértetted a szabadságot, a felszabadítást, amit az Úr Jézus elvégzett, és tudsz így élni, lelkiismereti kárhoztatás nélkül, élve a felszabadítás adta örömmel és lehetőségekkel.
--Járj így, az Úr előtt állsz (vagy buksz) mindazzal, amit teszel.
--Ő fog majd egy napon az Ő trónja elé állítani.
--Rendben van, amit megértettél, élj aszerint. Az Úr előtt vagy ezzel.
--Ha AZT teszed, amit helyeselsz, vagyis, amire felszabadított az Úr téged, BOLDOG ember vagy. Ez a mi szabadságunk, és egyúttal az emberi méltóságnak megfelelő élet, amiben az ember AZT választja, amit HELYESNEK tart, amire az Úr RÁMUTATOTT, hogy az valójában HELYES is. Ez az élet TELJESSÉGE. (Széles értelemben: azért élsz, amiért erre a földre meg lettél teremtve – és betöltöd a mennyei tervet. Ez a boldogság titka.)
b./ Láttad, hogy NEM mindenkinek „van erre hite” – tartsd szemed előtt, hogy aki úgy „eszik”, hogy közben „nincs rá hite”, hanem „kételkedik” (vagyis a lelkiismerete kárhoztatja, mert bizonytalan), az valójában „NEM HITBŐL” eszik, és ez BŰNT hoz az életébe... mert ami „nem hitből van”, az bűn...
--Mire figyelmeztet ez? Arra, hogy NE rontsd le az életét, hanem LÉGY RÁ tekintettel – ahogy az előbb hallottad.
Róm 15:1 Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az erőtelenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk (areszkó – tetszik, megtetszik, örömöt okoz, kedvében jár el valakinek, kedvére tesz, törekszik valakinek tetszésére). 2 Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának kedveskedjék annak javára (agathosz), épülésére (oikodomé). 3 Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett, hanem amint meg van írva: A te gyalázóidnak gyalázásai hullottak reám.
a./ Ugye, hogy az „erősek” TARTOZNAK „hordozni” az erőtlenek erőtlenségeit? Miért is? MERT „erősek”. Mert ők EL tudják hordozni azt. NEM lerombolja őket, hanem kiképzetté teszi, „dokimosszá”, kipróbálttá, ami az Isten országában fontos.
b./ Előkerül egy ÚJ kifejezés: „areszkó” – „kedveskedni”, magunk örömére tenni, saját magunk kedvében járni... vagyis, az Ige arra hív, hogy NE tegyük ezt. Ne járjunk önzésben, hanem NYITOTT szemmel, látva (meglátva) azokat, akik körülöttünk vannak!
--Ha NEM a magunk örömére, akkor KIÉRE éljünk (cselekedjünk, döntsünk)?
--A mellettünk élőkre legyünk tekintettel, figyelemmel. A „felebarát” az, aki „ott van”.
--És MIT tartsunk szemünk előtt?
aa./ Az Ő JAVÁT (ami neki jó).
bb./ Az Ő ÉPÜLÉSÉT (ami őt előre fogja vinni, ami segít neki kibontakozni).
c./ És miért? A válasz nagyon egyszerű: mert a mi MEGVÁLTÓNK is EZT tette...
--Ő is ilyen szívvel járt. Ez volt a lelkülete.
--És jön az Ige, ami megalapozza mindezt:
„Mivel a Te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a Te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.” (Zsolt 69,8-10.)
--Amikor Ő eljött, „Önmagát megüresítette, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és amikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta Magát, engedelmes volt a halálig, mégpedig a keresztfának haláláig...” (Fil 2,5-11.)
d./ Ő ezt tette – mi pedig „tartozunk” azzal, hogy ugyanezt tegyük. „Adósok vagyunk” – mert Ő, az Úr Jézus, értünk megtette ugyanezt, kifizette értünk a váltságíjat, megváltott bennünket, belekerültünk egy ilyen „tartozási helyzetbe” – s így hálaadással odaadjuk magunkat arra, amit Ő is tett. Másokért.
--Róma 13,8 – „Senkinek, semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek...”
Róm 15:4 Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vigasztalása által reménységünk legyen.  Róm 15:5 A békességes tűrésnek és vigasztalásnak Istene pedig adja nektek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint:  Róm 15:6 Hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek az Istent és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját.
a./ Amit az előbb idéztünk az Ószövetségből (Zsolt 69), NEKÜNK lett megírva, hogy mi tanuljunk belőle.
--Mi a cél? Az, hogy bármilyen helyzetben vagyunk is, LEGYEN reménységünk.
--A reménység a békességes tűrés által (amit az Úr Jézusnál láttunk) és az Írások vigasztalása (az IGE) által JÖN BE az életünkbe.
--Ahogy láttuk a Róma 5,1-5 szakaszában, EGY ÚT vezet el a reménységig. A megpróbáltatás és hűség útja. Itt pedig látjuk, hogy ebben segítségünkre van az Úr Jézus béketűrése is és az Ő IGÉJE is, (az Ige vigasztalása is). LESZ reménységünk.
--És ERRE áld meg bennünket az Ige is.
b./ Itt az áldás: Istentől, Aki a békességes tűrés Istene is (ahogy az Úr Jézust láttad földi testében), és a vigasztalás Isten is – hiszen Ő adja a vigasztalás Igéit is – és Ő TUDJA megadni, és az áldás alapján ADNI is fogja, ezt a mennyei indítékot (lelkületet, hozzáállást – froneó), ami az Úr Jézusban volt. Ugyanez a mennyei indíték (indulat) fog betölteni bennünket EGYMÁS FELÉ
c./ És így minden különbözőségünk ELLENÉRE összekapcsol bennünket az Úr dicsőítése, és felülemel azokon az eltéréseken, amiken nem szabad megütközni. Ez az IGAZI dicsőítés, a „csak-azért-is” dicsőítés, ami átfog bennünket, eggyé tesz a Krisztus Testének hétköznapjaiban (pici és nagyobb dolgaiban).
Róm 15:7 Azért fogadjátok be egymást, miképpen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.  Róm 15:8 Mondom pedig, hogy Jézus Krisztus szolgája lett a körülmetélkedésnek az Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyák ígéreteit;  Róm 15:9 A pogányok pedig irgalmasságáért dicsőítik Istent, amint meg van írva: Annak okáért vallást teszek rólad a pogányok között, és dicséretet éneklek a te nevednek.
a./ Akkor mi is a teendő? Semmi új, az előzőekhez képest: FOGADJÁTOK be egymást – ahogy az Úr Jézus is befogadott minket. (A pogányokat is – a zsidókat is.)
--És most PONT ERRŐL lesz szó – innentől a szakasz végéig!
b./ Az Úr Jézus Izráelt is szolgálta („szolgája – diakonosz – a körülmetélkedésnek”), az Isten igazságáért (alétheia), hogy MEGERŐSÍTSE az atyák ígéreteit... mindazt, ami Rá vonatkozott. Mindent betöltött. És közben ÚGY született meg, hogy nyolcadnapon körülmetélték. És betöltötte a törvényt. Izráelért (is). Megvalósultak benne a próféciák. Izráel javára (is).
c./ De UGYANAKKOR a pogányokért is jött... és erről győznek meg az Igék:
--„Azért dicsérlek Téged Uram a nemzetek között, és éneket zengek a Te nevednek.” (Zsolt 18,50.)
--És most sorra fognak jönni az Igék erre nézve... Ő a pogányok Megváltója is.
Róm 15:10 És ismét azt mondja: Örüljetek pogányok az ő népével együtt.
(5Móz 32,43.)
Róm 15:11 És ismét: Dicsérjétek az Urat minden pogányok, és magasztaljátok őt minden népek.
Zs117,1 – „Dicsérjétek az Urat mind, ti pogányok, magasztalják Őt mind a népek! 2 Mert nagy az Ő kegyelmessége mi hozzánk, és az Úrnak igazsága megmarad örökké. Dicsérjétek az Urat!”
--Amikor felismerjük, amit Ő tett, elvégzett értünk, dicsőítésben törünk ki. A felhőtlen és szabad öröm ide vezet bennünket: dicsőítjük a mi Urunkat.
Róm 15:12 És viszont Ésaiás így szól: Lészen a Jessének gyökere, és aki felkel, hogy uralkodjék a pogányokon; ő benne reménykednek a pogányok.
Ezek az igeversek – prófétai szavak – is Róla beszéltek, mint Izráel leszármazottjáról, arról, hogy Ő volt, Aki betöltötte Izráel várakozását is, és Ő tölti be a pogányok vágyakozását is.
(Ézs11,1.10. 42,6. 2,2-3. Mik 4,1-2. Jel 5,5.)  
Róm 15:13 A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hivésben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szent Lélek ereje által.
Róm 15:14 Meg vagyok pedig győződve atyámfiai én magam is ti felőletek, hogy teljesek vagytok minden jósággal, betöltve minden ismerettel, képesek lévén egymást is inteni.  Róm 15:15 Bátorságosabban írtam pedig nektek atyámfiai, részben, mintegy emlékeztetvén titeket az Istentől nekem adott kegyelem által,  Róm 15:16 Hogy legyek a Jézus Krisztus szolgája a pogányok között, munkálkodván az Isten evangéliumában, hogy legyen a pogányoknak áldozata kedves [és] a Szent Lélek által megszentelt.

-Róma 15,13-al kezdtünk. Áldásként is, de a tényeket megragadó, lerögzítő imádságként is átvettük ezt az Igét. Utána vettük a Róma 15 verseit, ameddig eljutottunk.
--A múlt héten az igetanuló Hf a Róma 15,4-5 volt, s a Róma 15,13. Most pedig egy másikat adtam fel, a Róma 15,17-19 verseit. 🙂
Itt vannak a jegyzetek:
Róm 15:13 A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hivésben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szent Lélek ereje által.
--Bőséges reménység – bármilyen helyzetben vagy is, megszólal benned a „jó lesz”, a „ne félj”, a „bízzál csak bátran az Úr Jézusban”. Ez a reménység hangja.
--A bőséges reménység azt jelenti, hogy „jut belőle másnak is”. Vagyis, több, mint a saját helyzetedre kiterjedő reménység.
--A bőséges reménység azt jelenti, hogy a legnehezebb helyzetekre is „marad” belőle, megmarad, és hat rád.
--A bőséges reménység és a Szentlélek munkája összekapcsolódnak. Egy irányba mutatnak. A Szentlélek is EZT munkálja benned, ebbe az irányba formálja életedet. Ehhez ad ERŐT, természetfelettit, érthetetlent, minden értelmet felül haladót.
--Mit jelent a bőséges reménység a gyakorlatban? Azt, hogy ÖRÖM van benned, és BÉKESSÉG, miközben maximálisan HITBEN kell járnod. Mert adott esetben nem látod, mi lesz, nem látod, hogyan jön majd a szabadítás, a megoldás – de az öröm és a békesség ott marad benned. EZ beszél arról, hogy benned ott lakik a reménység. Méghozzá annyi, amennyi arra a helyzetre kell – sőt, még több. Még az ilyen nehéz helyzetekben is jut, ha kell, másoknak is, biztatásként, megerősítésként.
--Kitől jön ez a bőséges reménység? A Reménység Istenétől. Másként: Ő BETÖLT ezzel, helyzetről-helyzetre, amikor nem könnyű, amikor „HIT-HELYZET” van, amikor maximálisan „hitben kell járni”, mert nem látszik a megoldás, és, hogy mikor lesz „vége”.
--Ez valójában egy áldás – amit TE IS mondhatsz mások életére nézve, és amit te is IGÉNYBE vehetsz, saját életedre nézve: egyes szám első személyben.
Róm 15:14 Meg vagyok pedig győződve (peithó) atyámfiai én magam is ti felőletek, hogy teljesek (mesztosz) vagytok minden jósággal (agathoszűné – becsületesség, egyenesség, jóság, kiválóság), betöltve (pléroó) minden ismerettel, képesek lévén egymást is inteni (noutheteó – oktat, tanít, lelkére köt, eszébe juttat, emlékeztet, figyelmeztet, dorgál, fedd, rendre utasít).
--Nem csak az apostol dolga, hogy jó irányba fordítsa a testvéreket.
Egymásért is felelősséget hordunk. Erről beszél sok más igevers is:
a./ Zsid 3,13 – „intsétek (parakaleó) egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg a bűnnek csalárdsága által...”
b./ ill. a szigorúbb kifejezéssel: 1Thess 5,14-15. „Kérünk továbbá titeket, atyámfiai, hogy intsétek (noutheteó) a rendetleneket (ataktosz – akik kiesnek a taktusból, fegyelmezetlen, féktelen, mértéktelen, lusta, csatarendbe nem álló, engedetlen), bátorítsátok (paramütheomai – bátorít, buzdít, ösztönöz, biztat, vigasztal) a félelmes szívűeket (oligopszükhosz – elcsüggedt, félénk, bátortalan, elkedvetlenedett), gyámolítsátok (antekhomai – gondjaiba vesz, törődik vkivel) az erőtleneket (asztenész), türelmesek (makrothümeó – béketűrő, állhatatos, kitartó) legyetek mindenki iránt, vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen, hanem mindenkor jóra törekedjetek (diókó), úgy egymás iránt, mint mindenki iránt.”
--Kell hozzá a jóságosság is, megértés, ismeret is, amit pl. az előző fejezet gazdagon adott elénk... a mennyei jó lelkület.
--Időről-időre felmérjük, hogy az Úr VISZI ELŐRE a testvéreket, és amit átadunk, üzenetet, tanítást, beültetett igazságokat, az IGE dolgozik, végzi a munkát, és formálja őket... „képesekké teszi őket” arra, hogy helyesen járjanak el az Úr dolgában.
Róm 15,15-16. Bátorságosabban (tolméroteron – merészebben) írtam pedig nektek atyámfiai, részben, mintegy emlékeztetvén titeket az Istentől nekem adott kegyelem (12,3.) által. 16 Hogy legyek a Jézus Krisztus szolgája (leiturgosz – szolga) a pogányok között, munkálkodván (hierurgeó – papi szolgálatot végezni, szent munkát végezni) az Isten evangéliumában, hogy legyen a pogányoknak áldozata kedves (euproszdektosz – kedvesen fogadott, szívesen fogadott) [és] a Szent Lélek által megszentelt (hagiadzó – Istennek elkülönít, Hozzá méltóvá tesz).
--Volt abban, amit az előbb leírt, valami, amit merészen kellett leírnia – és megtette – amiben a jövőt formáló üzenetet bátran kellett leírni.
--Az emlékeztetésre mindig szükség van – 2Pét 1,13 (ameddig e sátorban vagyok – írja Péter apostol – méltónak vélem, hogy emlékeztetés által ébresztgesselek titeket... ez a felkeltés, ébresztés mindig aktuális lehet... bár már megtért az ember, de az elalvás megkísértheti...) – ez az, amit az előző fejezetben tett az apostol. Emlékeztetett.
--A cél mi volt, és mi? Az, hogy amit ránk bízott az Úr – Pál apostolra is – betöltsük. „Jézus Krisztus szolgája” így lehetünk csak.
--Az egy SZENT dolog, amit így végzünk. Amikor szeretettel útbaigazítjuk a testvéreket, amikor eléjük tesszük az igazságot, amikor a felelősséget hordjuk és betöltjük, amit az Úr Jézus ránk bízott. Ez egy szent munka, istentiszteleti munka.
--„Nekem adott kegyelem” – mindig tudd, mérd fel, mit kaptál, mire kaptad, és hogyan kell használnod. Ez NEM büszkélkedés, nem versengés, nem fog belőle lenézés fakadni, hanem SEGÍT abban, hogy MEG IS TEDD, ami rád van bízva, és az ördög ne tudjon elbizonytalanítani téged (az embereket felhasználja az elbizonytalanításra, sok kritikával, elítéléssel, és annak bizonyításával, hogy milyen értéktelen, amit te teszel, és mennyire „kevés”, és „bezzeg mások” mennyivel „jobban teljesítenek”, tehát „áldottabbak” – úgyhogy hallgass...)
Fil 1,7 – részestársaim vagytok a nekem adott kegyelemben
Róma 12,3 – a nekem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek
--Felismerjük, látjuk, amit kaptunk az Úr Jézustól. Tőle kapunk ajándékot, lehetőséget, felkenetést, irányba állítást – Szentlélek által... kapunk „kegyelmet, személyesen, nekünk adva” arra a munkára, amit Ő reánk bízott.
Róm 15:17 Van azért mivel dicsekedjem a Jézus Krisztusban, az Istenre tartozó dolgokban.
--A dolgaink között vannak olyanok, amik „speciálisan Istentől kapott”, vagy „Istenhez tartozó”, vagy „Istentől ránk bízott” dolgok.
--Amiket ránk bíz, speciálisan, amikkel Ő bíz meg bennünket, amiket Ő bíz ránk személyesen, ezek az „Ő dolgai”, az „Őreá tartozó (vonatkozó) dolgok”... ezekre speciálisan kapunk rálátást, megbízatást, sőt, erőt is, hogy végezzük ezeket.
--Sajátos kifejezés: van, aki egyszerűen úgy fordítja, hogy „Jézus Krisztusban dicsekszem Isten előtt” (vagyis Isten jelenlétében teszem, nem önmagamat felemelve, előtérbe állítva, hanem maximálisan úgy, hogy közben tudom, hogy Jézus Krisztus által vagyok rá képes, és Vele végzek mindent, amit teszek) – de ezt kihangsúlyozom, hogy TÖRTÉNIK, hogy VAN, hogy nem szűnik meg, nem marad félbe, nem tudta megbénítani az ördög.
--Amikor mi beszélünk az Isten előtt való dolgainkról, amiket az Úrtól kaptunk, amiket Ő bízott ránk, mi is így beszélünk – egyfelől TUDJUK, hogy Tőle van, és az erő is Tőle van – másfelől lerögzítjük, hogy VAN, hogy „működik”, hogy NEM hagyott magunkra, hanem adott megoldást, ötleteket, nyitott kapukat, és minden helyzetben mennyei szabadítást, erőt, örömöt és tüzet.
Róm 15:18 Mert nem merek (tolmaó – mer, bátorkodik, merészkedik, merészel, van bátorsága) szólni semmiről, amit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak engedelmességére, szóval és tettel. 19 Jelek (szémeion) és csodák (terasz) ereje (dünamisz) által, az Isten Lelkének ereje által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illyriáig betöltöttem (pléroó – elvégez, végrehajt, beteljesít, befejez, megtölt, betölt, teljessé tesz) a Krisztus evangéliumát.
--Alapkiindulás: MINDENT az Úr Jézus tett – általunk is Ő cselekszik.
--Az egy Isten-félelemtől áthatott MÓD, ahogy beszélünk arról, amit az Úr tett és tesz velünk, általunk... beszélünk róla, de közben mindig úgy, hogy TUDJUK, hogy Ő cselekszik... (NEM pedig „én-én-én”... „énáltalam... nekem adta...” stb. ami önmagunkat tolná középpontba.)
--A célkitűzés: a pogányok (pogány hátterű emberek) megnyerése, hogy engedelmeskedjenek az Úr Jézusnak.
--Az Úr Jézus ADTA a szavakat, és a tetteket is (ez utóbbiakért is, az előbbiekért is, imádkozunk, hogy nekünk is ADJA mindenkor). A tettekhez: a jelek és csodák ereje (dünamisz – csodatevő erő, a csodatevő erő megnyilatkozása) is hozzátartozik, a Szentlélek ereje, és ennek megnyilvánulása is hozzátartozik.
--Amikor ezt tesszük mi is, (ahogy Pál apostol tette), AKKOR töltjük be a Krisztus evangéliumát. Ezért KÉRJÜK, hogy velünk is így legyen. Az apostol így töltötte be, mi is kérjük, hogy általunk is cselekedje az Úr mindezt.
--Földrajz: Jeruzsálemtől (Acs 1,8) egészen Illyriáig elvégezte az Ige hirdetésének munkáját – meddig is?
Illürikon, a latin Illyricum tartománynév görög változata.
aa./ A tartomány nevét először az Augustus idejében végrehajtott veterán letelepítésekkel kapcsolatban említik (Kr.e. 27.)
bb./ Később a rómaiak a pannon törzsek ellen vívtak háborút (Kr.e. 12-9), melynek eredményeként Augustus önéletírásában megemlíti, hogy Illyricum tartomány határát a Dunáig tolta ki (Kr.u. 14).
cc./ A kutatók megegyeznek abban, hogy ez a Duna alsó folyását jelenthette, és a mai Dunántúl területét csak Claudius császár idején (Kr.u. 41-54) sikerült elfoglalniuk. Ekkor vált külön Pannonia és Illyricum tartomány.
dd./ Tekintve, hogy Pál Claudius idejében írta a rómaiakhoz címzett levelét, nem tudjuk pontosan megmondani, hogy a mai Horvátország vagy Magyarország (Dunántúl) területét értette-e Illürikon alatt?
--Az ember FELMÉRI, mit tett az Úr „eddig”, hogy
aaa./ örüljön, hálát adjon, lefixálja, hogy ez már MEGTÖRTÉNT (ezt nem szégyelljük, hanem az Úrban dicsekszünk vele) és azért, hogy
bbb./ lássa, MI KÖVETKEZIK, amikor egy-egy területen „lezárult” a munka, mert elvégződött.
--Ez egy tudatos hozzáállás, nem Isten nélkül történik, hanem Vele, hogy felmérjük, meglátjuk, hogy „hol tartunk”, hogy „mit tettünk eddig”, és „meddig jutottunk el”. (De ez is egy mennyei meglátással kell történjen, nem emberi büszkeséggel vagy elkeseredéssel... ami emberi, az ki kell maradjon belőle, különben félrevezetés lesz az ilyen „felmérésből”.)
--Következtetés a mi számunkra is: „merészkedünk” kérni, hogy mi is így cselekedhessünk, „szóval és tettel” Jézus Krisztus cselekedeteivel, a Szentlélek ereje által... ezzel töltjük be mi is az Evangéliumot.