Jákób élete - harci helyzete, "harca az Úrral". 
--Az Úr Jézus a Gecsemánéban. Egzisztenciális élethelyzet - amit senki nem élhet át "helyetted". Pl. a szülés - jelen lehet az apa is, és jó is, ha ott van, megerősítést jelent, és vigasztalást, segítséget is, de NEM szülhet helyetted. Ugyanígy, meghalni sem halhat meg senki helyetted. Ezt az az ember éli át, aki átmegy rajta, senki más nem teheti meg, helyette.
--Az Úr Jézus odahívta a három legbensőbb tanítványát, vegyenek részt Vele - a háttérben - az imádságban... de azt, amit Ő élt most, itt, át, senki nem vehette át Tőle.
--Ugyanígy, Pál apostol is egyedül ment át a harci helyzeten, amikor már háromszor is könyörgött, hogy az Úr vegye el a "tövist", a "sátán angyalát", ami újra és újra rátört az életére (talán éppen akkor, amikor a "legjobban kezdtek alakulni" a dolgok), hogy megsemmisítse munkáját, egész életútját, az Úr céljait vele... s az Úr erre MEGNYITOTTA előtte a "kegyelem ajtaját", és "körbemutatott" - lásd, itt van. Annyi, de annyi, olyan bőséges, és minden értelmet felülhaladó, mérhetetlen a megoldások tárháza a "kegyelem kamrája" a számára, hogy nem kell aggódnia. Egyszerűen TUDHATJA, hogy amikor a leggyengébb helyzetben van is, amikor olyan kevéssé tűnik számára megoldhatónak a helyzet, PONT AKKOR fogja a leginkább megtapasztalni és felismerni a megoldásban, az Úr EREJÉT. Akcióban. Ha akarja akcióban látni az Ő MUNKÁJÁT, ahogy az Ő EREJE megvalósul, kibontakozik, végbe megy, akkor egyszerűen fel kell ismernie, hogy AMIKOR ő erőtlen (tehetetlen, nem tudja "megvédeni" magát, vagy "elhárítani" az akadályokat), valójában AKKOR erős... mármint az Úr Jézus mindenható, természetfeletti EREJÉVEL.
--És meddig jutott el az apostol? Addig, hogy megtanult teljes örömmel dicsekedni az erőtlenséggel, az erőtlenség közepette, mert TUDJA, hogy az ő erőtlensége által az Úr EREJE fog végbemenni. Meg lesz, meg fog oldódni, ami lehetetlennek látszik, de nem az ő erejével, hanem az Úr cselekvésének gyümölcseként. No, ez az, amikor az ember a KISZOLGÁLTATOTTSÁGÁNAK is tud örülni... az Úrral, az Úrban, az Úrért, az Úr ismeretében
--És akkor eljutunk Jákóbhoz, aki átélte az Úr megszólító, megelőlegező szövetségi ígéretét - amikor Lábán felé tartott.
--És utána átélte Lábánnál az Úr hűségét, ahogy NEM hagyta, hogy kifosszák őt, hanem megmutatta lépésről-lépésre az utat az áldáshoz, a HIT által. És Jákób hallgatott az Úrra, és meglátta a megvalósuló áldást - az Úr EREJÉT a lehetetlenségek közepette.
--Ezt követően, ahogy az Úrra hallgatva elindul hazafelé, megint csak meglátja az Urat, a VÉDELMEZŐ Urat, Aki nem hagyja, hogy Lábán kifossza őt, visszavigye tőle a feleségeket és gyerekeket. Személyesen avatkozik be az érdekében. S ezt Jákób egyszerűen ÁTÉLI, tapasztalja, és ezek a tapasztalatok, az Igével (az Úr ígéretével) együtt, FORMÁLJÁK őt.
--És most kerülünk oda, hogy Ézsauval szemben az emberi megoldás nem segít. Lehet, hogy az egyik seregrészt előreküldi, hogy ha Ézsau haragjában mészárolni akar, azt vágja le, és haragja talán elpárolog a második seregrészt elérve... és az lehet, hogy meg fog maradni. Ennyit tudott tenni Jákób, félelmében, emberi észjárással. És utána IMÁDKOZOTT.
--És ez az imádság... ez "jó imádság" volt, olyan, ami az Úr elé teszi az Ő ígéreteit, emlékezteti az Urat, és odatárja a kiszolgáltatottságot, alázattal, és kérleli Őt, hogy ne hagyja el, és mutassa meg azt a jóságot, amit megígért, és amit Jákób már EDDIG IS tapasztalt.
--S az imádság után jön az éjszaka. És ekkor Jákób kap egy mennyei indítást - ajándékokat válogat külön Ézsau számára. És nagyon bölcsen, előre küldi ezeket, üzenettel, hogy a./ ezek ajándékok Ézsau számára (az ajándék lecsillapítja a haragot is) b./ és Jákób rögtön utánuk jön - nem búvik el, nem hárítja át másokra a vereséget, hanem KISZOLGÁLTATJA MAGÁT testvérének, (esetleges bosszújának is), de ugyanakkor KÉSZ TENNI a kapcsolat helyreállításáért.
--Megértette, hogy VAN jelentősége a KIENGESZTELÉSNEK, az ajándékokkal kifejezett békülési szándéknak. A békülési szándék KIFEJEZÉSRE juttatásának is. Ezt az Úr mutat(hat)ta meg neki az esti imádság után.
--És akkor, még az éjjel, ÁTKÖLTÖZTETI a teljes családot a Jordán Ézsauhoz közel eső partjára. Megszűnik az emberi tervezés, megszűnik a centizgetés, ELDŐLT, semmi és senki nem marad ott, ahol a biztonság ígérete közepette Isten nélkül van. Mert az Úr azt mondta, hogy mindenestül lépje át a Jordánt ("gyerünk haza"), ezért NEM akar Isten nélkül a másik oldalon maradni. Átlép, mindenestül, a 100%-ot hozza, de MÉG VALAMI hátra van. Ő NEM AKAR az Úr nélkül átjönni. És jön a harc...
--Ez a KISZOLGÁLTATOTTSÁG harca. Nem akarok, Uram, nélküled jönni. Gyere velem. Akarom, hogy a TE JELENLÉTEDBEN legyek, mindenkor. Nélküled SEHOVÁ, csak Veled, Uram, csak a Te személyes áldásoddal. "Nem engedlek el, míg meg nem áldasz engem."
--Sokan a "birkózást" látják, "fizikailag", de valójában itt az "élet birkózásáról" van szó, arról, amit a Mt 11,12-ben olvasunk: "az erőszakosok öröklik a mennyek országát". Ők veszik birtokba, akiket SEM a félelem-korlát, SEM a kényelem-korlát, SEM a rugalmatlansági korlát NEM tarthat vissza. MINDENT belevetnek, odaadnak, átadnak az Úrnak, és az Úrért MINDENT készek elhagyni, és Vele akarnak járni, maradni, teljességgel, visszavonás nélkül, titkos visszatartások nélkül. ITT MÁR NINCS semmi, ami Nélküled lenne, Uram, és én sem akarok Nélküled élni - gyere velem, maradj velem, VELED akarok járni - áldj meg. "Nem engedlek el többé, Uram, míg meg nem áldasz."
--Az Úr már megáldotta Jákóbot, nagyon is, amikor indult Lábán felé, ott, Lábánnál, azután, amikor már jött visszafelé Lábántól - de most, itt, Jákób, TUDATOSAN kéri, akarja, várja Tőle az áldást, a JELENLÉTI ÁLDÁST, hogy Ő lesz ott vele, élete során, a TÚLSÓ PARTON IS.
--És az Úr megáldja. Új nevet ad neki. MÁR NEM a bűn nevét, "Jákób" (csaló), hanem újat, az Úrral, az Úrért harcoló nevét, Isten harcosáét: "Izráelét".
--Ez a név a tiéd is lehet. Te is Isten harcosa vagy, potenciálisan, ERRE vagy elhívva, és te is megharcolhatod ezt a harcot: NEM AKAROK NÉLKÜLED élni, lenni, Uram, egyetlen napra sem, egyetlen helyzetben sem. Soha, semmiképpen.
--Halálba adhatod az emberi biztonságodat, kényelmedet, minden félelmedet, a jövő félelmét is, és a 100%-ot választhatod, és járhatsz az Ő jelenlétében. ("Péniel" - láttam az Urat szemtől-szembe, arc szerint. Mint a 2Kor 3,18 - "mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről-dicsőségre, úgy, mint az Úrnak Lelkétől.")
--Jákób új nevet kapott - az Újszövetségben ez az újjászületés. A régiek elmúltak, ímé újjá lett minden. (2Kor 5,17.)
--És az ember innentől az Úrral megy tovább, Aki ott lesz vele, ha a "férfi el is tűnik", de az Úr ott marad... Akit "színről színre látott", (persze, hogy "lefokozott formában", mintegy angyali jelenlét mögé rejtve, hiszen ember nem láthatja Istent élvén... de akkor is, Ővele volt, és az Ő jelenlétéért küzdött meg - és meg is kapta).
--Egész életén át botra támaszkodva - ami jelentésében egy kiszolgáltatott állapotot jelent. Az Úr nélkül már nem megy. És nem is akarjuk