Az Újszövetség az Ószövetség történeteiben - 1Móz 15.

Kiindulásban röviden átismételtük a KINCS történetét Ábrám életében: ahogy az Úr meghívta, ahogy ő hallgatott Rá, és engedett Neki. Ahogy az idegenben oltárt épített, majd megint, és utána tudott elengedni is a mennyei békesség megnyeréséért. S ehhez jött még, hogy az Úr MEGERŐSÍTETTE az ígéretet, majd ismét, egy egészen különleges módon: "Ne félj, Ábrám, pajzsod vagyok neked, a te jutalmad felette igen bőséges."

S innentől az Úrral való beszélgetés, majd a mennyei szövetségkötés indult. Ezt beszéltük át részletesen.

--Ahogy az Úr bánik velünk. Amilyen szerető, türelmes, bölcs és ahogy megnyer a jóra, a HIT-re, és arra, hogy MÉGIS az Ő tervei valósuljanak meg.

--1Sám 16. Hogyan került Hágár Ábrám ágyába? Mik a kiindulópontok. (Ha el akarod kerülni, hogy társadat manipuláld, a./ saját magad előtt is sorakoztasd fel saját indítékaidat - az Úr segít, hogy a lelkeddel is tükörbe nézz és b./ a társad előtt is tedd meg ezt.

--A veszély, hogy az összezavart teológiából önérvényesítés lesz. Saját elgondolások megvalósítása. Azok következményeivel együtt.

--A következményekkel számolnod kell. Az Úr néha segít, hogy a bűnbánattal a következmények is eltűnjenek - de van, hogy megmaradnak, és azokkal EGYÜTT kell ÉLNED... Izmáel is ilyen volt Ábrám és Szárai életében. De az Úr KÖZBEN mégis egy új, az Ő képére és hasonlatosságára formált EMBERNEK látta őt, és édesanyját is. És beszélt róla, jövőt adott neki.

--Hágárnak ez szólt: "térj vissza" (térj meg) - erről is beszéltünk, miért fontos a helyreállításhoz és a biztonsághoz a rendeződés. Ami rajtad áll, neked kell megtenni. Hágár biztonságához a család elrejtettsége kellett, még akkor is, ha ott nem volt minden rendben (nyomorgatta őt Szárai) - az Úr visszaküldte őt a védelem alá. A jövőt ezen az áron vásárolta meg a maga és Izmáel számára.

--1Móz 17. Az Úr NEM egyezik bele a rezignációba, a belenyugvásba, ha Neki van egy MÁSIK célja. Az Ő célja a HIT általi megváltozott JÖVŐ. Ábrámot meg kell nyerni a HIT-re. És ehhez az Úr megint találkozik vele. És szól hozzá. És a szövetségről beszél vele, s megáldja Őt. Ő cselekszik, személyesen, és ezt meg is ígéri neki, de kap feladatot is. Kettőt.

--Ábrám neve megváltozik - népek atyja, Ábrahám lesz. Sok nép atyja. És Szárainak így kell ezentúl szólítania. Ha mások kinevetik is (nem értik meg), akkor is. Szárai neve is más lesz. Sára. Nem csak, hogy "hercegnő", hanem népek feletti hercegnő, Ábrahám méltó társa. Húúú - de Ábrahámnak is így kell neveznie. Akármit lát, akármit érez, akármi történik, akármit mondanak is mások - ez a HIT megnyeréséhez, a HIT gyakorlásához, a HIT-ben való növekedéshez tartozik. És az Úr találta ki.

--Tehát, Ábrahámnak más lesz a neve, és Sárának is. Megkapták az Úrtól az ÚJ NEVET, mert új lett a helyzet is, más lett a jövő. Pontosabban, az lett a jövő, amiről az Úr beszélt eddig, de most FIXÁLJUK ezt az új JÖVŐT. És kapott Ábrahám egy másik "feladatot" is. Azt, hogy METÉLJE körül magát, és házának minden férfi személyét. Lehettek talán 1000-en is. És nekik bizony komoly bizalom, hűség, tisztelet kellett legyen a szívükben, hogy e téren is engedelmeskedjenek Ábrahámnak. És Ábrahám pedig következetes, bátor, kitartó és hűséges kellett legyen a HIT által. És megtörtént.

--S innentől, Ábrahám, ha az éjszakai égre nézett, látta az Úr jövőjét, ha a nappali föld porára, ugyanezt látta. Ahányszor WC-re ment, mindig TUDTA, hogy az Úr FORMÁLJA a jövőt, és ahányszor Sárát ölelte meg, szerelemmel, ugyanez járta át a szívét.

--3 hónapja volt a CSODÁRA. Mert az Úr konkretizálta a jövőt: KÉTSÉG NÉLKÜL Sára fog neki fiút szülni, méghozzá EGY ÉVEN BELÜL. Vagyis, van három hónap, és a "holt" részeknek ÉLETRE kell támadniuk. Ahogy a Róma 4,17-21 mondja. Ha ezt a szakaszt elolvasod, meglátod GYAKORLATBAN a HIT megszületését, növekedését, térhódítását és teljességre jutását. Nem véletlenül. Ábrahám is ezen a folyamaton ment át... bár a kiindulási alap is a HIT volt, hiszen amikor az Úr hívta, a HIT által engedelmeskedett Neki - de ahogy az Úrral jár, folyamatosan "növekedett a kegyelemben és a megtartó Úr Jézus Krisztus megismerésében" - (ami persze itt csak az Újszövetség megközelítésének visszaillesztése a 2Pét 3,18-ból). Viszont ténylegesen egyre inkább megismerte az Urat, és növekedett az Ő kegyelmében is, abban, hogy Ő mi mindent tud tenni, és akar is tenni, sőt, tesz is, Ábrahám (és Sára) javára.

Innen folytatjuk a jövő héten, ha az Úr megsegít, és élünk...

Ahogy az Ószövetségben MEGLÁTJUK az Újszövetséget, ahogy megismerjük az Urat, és élünk Ővele.

--Ábrahámról a Róma 4,17-21 verseiben - ahogy a HIT növekszik. Ez egy út, egy folyamat, ahogy az Úr átjár az ígéretével, és ez elkezdi átformálni a gondolkodásunkat. Megmaradunk benne, ellene fordulunk a lehetetlenség gondolatainak, a kudarc gondolatainak, a reménytelenség gondolatainak, s ezek helyett MÁST tartunk a szemünk előtt: amit az Úr mondott. És ahogy átmegyünk egy-egy kudarcon, nehézségen, azt mondjuk: "dicsőség Neked, Uram", vagy ezt: "akkor is jó lesz, mert Veled vagyok, Uram". Vagy ennyi: "dicsőség az Úrnak". És a HIT növekedni fog, átjár egészen és "teljességre jut benned". Ezt mutatja be az Ige a Róma 4-ben, és ezt olvassuk az 1Móz 12-21 fejezeteiben... most itt, a 18. fejezetet olvastuk végig.

--Az Úrral való beszélgetés, az Ő közelsége, kulcsfontosságú - mindent megragadunk ezért. Félretesszük, ami akadályoz, visszatart.

--Megtiszteljük Őt. Amink van, abból, azzal, mert szeretjük, mert Ő fontos.

--Ő pedig szól. Szereti megerősíteni az ígéreteket. Szereti megerősíteni a HITET. Szereti, amikor a HIT átveszi a teret. Ezért szólt most ismét Ábrahámhoz - pontosabban, most, itt, SÁRÁVAL kezd beszélni. A tényeket rögzíti le, nem vitatkozik. És Sára nevet, s ezért a nevetésért jött most az Úr. Azért, hogy Sára is elkezdjen HINNI. Ezért szól, és erősíti meg, amit Sára már hallott Ábrahámtól.

--Az Úr a jövőt "Ábrahámmal együtt" gondolja el, és így látja Ábrahámot, mint aki HŰSÉGES Őhozzá... s Ő is bízik Ábrahámban. A jövőt így mutatja be - s ezért BEVONJA munkatársát (barátját) abba, amit készül tenni. A TÖRTÉNELEM formálása az Úr terve szerint EGYÜTT történik az Övéivel, azokkal, akiket be tud vonni barátságába. (Jn 15,14-16.)

--Szeretem, hogy ez a történet itt, most MODELL nekünk, láthatjuk az Úr tervét... ahogy bevon abba, amit Ő lát, amit Ő tervez, ahogy te megismered Őt, és innentől úgy imádkozol Vele,

úgy "merészkedsz kérni", és úgy mész "tovább és tovább", az imádságban, hogy közben TISZTELED, mélységesen Őt, de BÁTOR vagy, és a HIT által tágítod a határokat. Vele együtt. Nem "ellenére", hanem úgy, hogy ISMERED Őt, és az Ő ismeretében bátorodsz, és a HIT által egyre szélesebben kérsz, vagy mélyebben... Ábrahám attól, hogy 50 igazról emlékezett meg először, eljutott oda, hogy már a végén 10 igaz esetében is azt kérte, hogy az egész város meneküljön meg (mint a Lk 13-ban a terméketlen fügefa esetében - "csak még egy év haladékot"... - ha megmenekül a mostani ítélettől, talán még kap következő lehetőséget, és megismerheti az Urat). Bátran, bátran, bensőségesen, szabadságban és tisztelettel... így imádkozunk, kérünk és járunk a mi Urunkkal a HIT hódító útján. Könyörgésben és közbenjárásban.

--Még egy fejezetet átvettünk: miben különbözött Ábrahám helyzete a mostani hibázás (bűn) kapcsán, Abiméleknél, attól, amiben volt Egyiptomban, amikor ugyanazt a rosszat tette - Sárát felbiztatta, hogy mondja őróla, hogy bátyja? Miben? Ott is megmenekül Sára a háremből, és ott is megtarthatták a kapott jószágot, s így, egy harci helyzetet követően kinyílt előttük a jövő. Szabadon távozhattak. De itt, Abimeleknél a MENNYEI MÉLTÓSÁG nyilvánult meg. Az Úr úgy EMELTE Ábrahám tekintélyét, hogy Abimélek és egész környezete MEGRETTEN ATTÓL, amit az Úr mond Ábrahámról: "próféta, és ha imádkozik érted, élsz - ha nem... nagyon rossz lesz". Ábrahám felölti azt a szerepet, amire az Úr őt kiválasztotta. Mint Elízeus is, Illés palástját vette magára, a sajátját széttépte. Azt a szerepet töltötte be innentől, amire az Úr elhívta, amibe bevonta, miután Illést magával vitte. Ábrahám is "beletalál" abba a szerepbe, ami áldásul lesz a környezete s a jövője számára. Őrzi az Úr szavát, az Ő vezetését, figyel az Úrra, szereti Őt, és tanul tőle - s ezen az alapon, a környezetére, RAJTA KERESZTÜL hat ki az Ige, a jövő szava, a mennyei figyelmeztetés.

--Az ördög terve nem valósul meg, Sára Ábrahámtól fog fiút foganni. A fiú az ígéret gyermeke lesz. Nem "törvényből", hanem kegyelemből. Azért "HITBŐL", hogy "kegyelemből legyen", hogy erős legyen az ígéret... így dolgozik az Úr.

Uram, köszönöm, hogy tanítasz, vezetsz bennünket a Te megismerésed útján, a Veled való közösségben, hogy BETÖLTSÜK a mi mennyei küldetésünket, a körülöttünk élő világban, az Ő javukra, és a Te terved megvalósulására. Ámen.

Valahol félbeszakadt az üzenet a telefon lépései miatt, de a következőben - ahogy észrevettem a leállást - ott a folytatás...

Folytatás - Ábrahám "bemutatása" Abimélek számára és Abimélek által környezete számára. Ami a valóság - ahogy az Úr látja, ahogy Ő elhívta, és ahogy Ő "igénybe veszi" Ábrahám életét, küldetését és szolgálatát a környezetében. Ő "próféta" - ha imádkozik valakiért, az élni fog. Bennünket is hasonlóképpen hívott el az Úr - prófétai Szentlélekkel áldott meg (ld. Apcsel 2,18-19 - ahogy Jóelnél megígérte) - és a Szentlélek által látunk, szólunk, képviseljük az Úr Jézust. Ahogy Ábrahám közbenjárt Sodomáért, úgy imádkozunk mi is a mi környezetünkért, azokért, akiket régen ismertünk és most ismerünk... imádkozunk értük, és élnek. Ez a mi csodálatos kiváltságunk... "mindig imádkozni kell, és meg nem restülni" (Lk 18,1.)

Uram, köszönöm, hogy a világ világosságaivá tettél bennünket, és képviselhetünk Téged. Szentlélek által tesszük, s köszönöm, hogy vezetsz bennünket, és az ellenséggel szemben hatalmassá teszel. Ámen.

1Móz 21.

--Izsák megszületése. A nevetés. Az első négy versben teljes összefoglalását látjuk a 12. résztől a 21. részig tartó szakaszoknak. Az Úr megtartja ígéretét. Beváltja azt. Ez pedig örömöt vált ki, és nagy súlyú a környezetünk előtt is.

--A másik történet egy nagy súlyú és szomorú történet - Hágár és Izmáel útra bocsátása. A korábbi helytelen cselekedetek következményeinek elhárítása szükségszerű. De nem mindegy, mire vágysz... mi jár át téged, s miért...

--Ahogy az Úr Ábrahámmal meg tudja tenni, amikor szembesíti vele - a te életedbe is beépítheti a védelmet hogy ne sodródj bele a romboló döntésekbe. Csak hallgass Rá, légy kész engedelmeskedni. Lehet, hogy nehéz volt a döntés, de az Úr mondta: nincs más út... a jövő érdekében most meg kell tenni.

--Látjuk, ahogy az Úr az elvetettet, a kisemmizettet kegyelmébe fogadja. Nem Rajta múlik, ha egy megkeseredett élet egészen más irányba megy, mint Ő szeretné...

--Még egy nagyszerű rész: a szövetségkötés. Az Úr emeli fel az Ő emberét. Ő mutatja be, Ő rögzíti le, hogy mellette áll, és nem kell aggódnia, "felhozza az ő világosságát".

--A felemelkedő ember is NAGYVONALÚ, ahogy Ábrahám is AJÁNDÉKOZ, amikor a szövetséget meg akarja erősíteni egy speciális területen. Ad, és a jövőt tartja szem előtt, azt, hogy a békesség belengje a vidéket.

Elmeséltem, amit hallottam fiatal megtértként a megtisztító munkáról. És azt, amit olvastam a keménység összetöréséről az életünkben. A Jn 12,24-26 volt az illusztráció. Ahogy az Ige érti azt, hogy önmagunk érdekei, érzései, vágyai helyett, ezeket háttérbe szorítva, azt választjuk, amire az Úr Jézus hív, indít bennünket. Ezt jelenti, hogy "gyűlöli a maga lelkét" - nem önostorozásról, nem önkárhoztatásról, nem önmagunk lebecsmérléséről és nem is önmagunk bántásáról van itt szó, hanem arról, hogy KÜLÖNBSÉGET teszünk, és TUDATOSAN azt VÁLASZTJUK, ami az Úr előtt helyes, ami Neki kedves.

Utána elmeséltem életem első nagy összetörési tapasztalatát, 1980 elejéről. S említettem, hogy ez eltartott nálam több hullámban, 1,5 éven át. Az alatt végezte el az Úr azt a sok mindent, ami nélkül nem lehettünk volna boldog kapcsolatban jövendőbelimmel. Kellett, hogy átmenjek ezeken a tapasztalatokon - amik, bár akkor nagyon rosszul estek, de valójában életem legfontosabb alapjaihoz vezettek, az Úr Jézus megismeréséhez, és ahhoz a szabadsághoz, amit az jelent, hogy Ő az első, és Ő a legfontosabb. (A Jeremiás siralmai 3. fejezet is kifejezte ezt, és végigkísérte, ahogy el is olvastam most, és összekapcsoltam akkori tapasztalataimmal.)

Ez az összetörés életet hozott, és átformálódást.

Utána jött Ábrahám tapasztalata az 1Móz 22-ből. Mintha ott lettünk volna vele...

--Izgalmas volt, azzal kezdtük, hogy megnéztünk két hosszabb újszövetségi részt, ahol Ábrahámról szól az Ige. Az Acs 7-ből és a Zsid 11-ből.

--Láttuk, Ábrahám "idegenben lakott", és "jövevény" volt, jóllehet az Úr MINDENT neki ígért, és meg is áldotta őt, megvédte, győztessé tette az ellenség felett, meggazdagította, ellátta, és még fiút is adott neki, mindenki csodálkozására, 100 éves korában. De ugyanakkor a dolog másik oldala az volt, hogy még saját két négyzetmétere sem volt a földön, ahol eltemethette Sárát.

--Az 1Móz 23-ban megláttuk, ahogy a hettitáktól megvásárolta Hebronban azt a temetőhelyet, ahol majd a család többi tagja is nyugszik, ami meg van a mai napig is. Nagyon izgalmas volt az adásvétel is, de mindaz, amit még megláttunk Ábrahám életéből, ennek kapcsán.

--Az egyik a GYÁSZ volt, amiről külön is beszélgettünk egy sort.

--A másik az, hogy a HIT kihat a HÉTKÖZNAPI dolgainkra is. Ezeket is megtesszük, nem "szárnyalunk" oly mértékig, hogy ezekről elfeledkeznénk. A jövőben ezek fontosak lesznek. Az adás-vételek is, a szerződések is, a fizetség is, és minden, amiről jelenleg hajlamosak elfeledkezni a keresztények. De ugyanakkor ott volt az Úr is, aki "fölé emelte" Ábrahámot az őt vádolni akaró környezetén, és "Istentől való fejedelemmé" tette a körül lakó emberek szemében, olyanná, aki személyében hordozza az Úr jelenlétét, védelmét, csodáit. A kettő együtt igaz. HIT által ragyog rajtad az Isten dicsősége, de, emellett igaz, hogy "törékeny" vagy, és sokszor "kiszolgáltatott", ami NEM veszi el az Úrtól a lehetőséget, hogy hatalmas dolgokat cselekedjen benned, veled, rajtad, körülötted és általad.

--Ábrahám utána elküldte szolgáját, hogy hozzon feleséget a fiának. Nagyon részletes feltétel-rendszert adott elé, világosan válaszolt kérdéseire, és teljes BIZALOMMAL küldte ki, tudta, hogy ez a hűséges társ, barát, aki ismeri őt, JÓL fog eljárni, urának érdekében... mint a Kol 4-ben olvassuk a rabszolgákkal kapcsolatban.

Eddig jutottunk, nagyon gazdag volt, értékes amit átvettünk.

Folyt.köv

--Ahogy az Úr vezet bennünket.

--Ahogy megismerjük Őt, miközben bízunk Benne, rábízzuk magunkat teljesen Őreá.

--1Móz 24 - végig. Ahogy az Úr megmutatta a Damaszkuszi Eliézernek, ki a választott leány, akit majd Izsák számára haza kell vinnie. Ahogy meggyőződött róla, ahogy megláttuk, hogy az objektív szempontok szorosan hozzákapcsolódnqk a vezetés egészéhez.

--A bibliaiskola végén kicsit beszéltünk a többnejűségről, Ábrahám élete utolsó szakasza kapcsán - Keturah és az ágyasok témájáról. Több más példa előkerült, sőt, még az Újszövetségben is megláttuk, hogy lehettek a gyülekezetekben olyanok, akik több feleséggel éltek, (gondolom, megtérésük előttről maradt vissza ez a helyzet), ezért kellett lerögzíteni, hogy a vezetők EGY-FELESÉGŰ-FÉRIAK legyenek (1Tim 3,2. 1Tim 3,12. Tit 1,6.) - a PÉLDÁNAK egyértelműnek kellett lennie: Isten akarata a két ember szövetsége, férfié és asszonyé. Egy életre.

--Előkerült Dávid, Jákób és Salamon példája, és mindegyik helyzetben az, ami figyelmeztetést jelent, hogy ne kövessük.

--Az Egyház történetéből az 1536-os szomorú Münster városában lezajlott eseményről emlékeztünk meg, a "rövid ideig tartó pünkösdi királyságról", és annak bukásáról. Itt is bevezették a többnejűséget, igaz, gondoskodási céllal... de ami tény, az tény, Biblia-ellenesen cselekedtek, és meg lett a szomorú gyümölcse is.

--Még említettük a mormonokat, ahol szintén engedett a többes házasság.

Örömmel rögzítettük le a végén a mennyei mintát, és azt, hogy lehet, hogy élete egy területén hibázott is valaki, de élete más területein nagyon buzdító lelkület járta át - tanulunk tőle. Ez volt Ábrahám

--Ma az 1Móz 25 végét és a 26 elejét néztük meg, megismerkedtünk Jákóbbal és Ézsauval, s megláttuk, mennyire lényeges, hogy KINEK MI A FONTOS, mi jár az eszében...

--Nagyon izgalmas témakörök kerültek elő - kicsit el is kalandoztunk - hogyan is van, hogy az Úr "látja előre", ami lesz, de mégsem "fatalista", és nem "kényszerít bele" egy bizonyos lépés-menetbe. Az Ő mérhetetlen kegyelméről is beszéltünk, erről is: "És könyörülök (ráham), akin könyörülök, kegyelmezek (hánan), akinek kegyelmezek." (2Móz 33,19.) Ez nem úgy néz ki, mintha Isten csípőre tenné a kezét, és azt mondaná, "ehhez azután semmi közöd, azt csinálok, amit akarok", és "nem érdekel, hogy neked mit mond az igazságérzeted, és mit nem mond" - egyáltalán NEM ilyen ízű ez, ami itt elhangzik, hanem valami BIZTATÁST jelent, MEGERŐSÍTÉST, Mózes számára, aki az aranyborjúval való vétkezés után RÖGZÍTI le az Úr előtt, hogy ő bizony egyetlen tapodtat sem akar tovább menni, ha az Úr SZEMÉLYESEN nem jön velük, azt akarja, (kéri, várja, igényli - alázattal, de határozottan), hogy az Úr ARCA járjon velük... személyes jelenléte. Szóval, az Úr ebben a beszélgetésben mondja ki az Ő nevét, miközben dicsőségét mutatja meg Mózesnek, biztatásul, megerősítésül, és - magyarázat szerint (amit én is hallottam, az eredeti nyelvet jól ismerőtől) - ezt mondja: "Könyörülök, akin eddig is könyörültem, és kegyelmet gyakorlok azzal kapcsolatban, akivel kapcsolatban eddig is gyakoroltam a kegyelmet." Más szóval: NEM VÁLTOZOM, nem foglak elhagyni téged, s a te népedet. Ahogy eredetileg is így mutatkozott be, amikor Mózes kérdezte az Ő nevét: "Vagyok, aki vagyok, leszek, aki leszek, esetről, esetre, én nem változom... a létező, aki örökkévaló - ez vagyok" - kb. ezt jelenti a Jahve kifejezés, amit itt használt az Úr. Ez Ő. Nem változik, és ez a tűz, ez a mérhetetlen szeretet és kegyelem, ez jellemző Rá.

--Megláttuk, ahogy Jákób látta az életet, az élet helyzeteit, szüntelen a jövőt tartva maga előtt, s így "használta ki" ezt a helyzetet is, amit itt a Szentírás elénk tár. És, ha most nem az "igazságossági" és "emberbaráti" szempontot tartjuk magunk előtt, hanem, amit az Úr lát, mi is azt látjuk meg, akkor mi, itt, most, az Újszövetség idején, MEGRAGADJUK az elhívásunkat, és MEGERŐSÍTJÜK azt, nem engedünk belőle, egy jottányit sem, hanem BE AKARJUK TÖLTENI, minden áron, minden akadály ellenében, és amire MEGHÍVÁST kaptunk, az jár át bennünket, a HIT által, és így futjuk meg pályánkat.

--Emellett láttuk, hogy Jákób itt "rámenős" is volt, az "azonnal" kétszer is szerepel szavai között, és a kínálkozó lehetőséget egyszerűen NEM HAGYTA ELILLANNI. Nekünk is ezt kell tennünk, amikor másokat megmentünk, amikor másokért imádkozunk, amikor mások javát keressük, amikor adhatunk, vethetünk az Isten országába, amikor Őt "behozhatjuk" egy-egy élethelyzetbe. Ebből NEM ENGEDÜNK, hanem MEGTESSZÜK, ami rajtunk áll, várva az Ő cselekedetét, az Ő csodáit, amit Ő fog tenni... és megteszi

Jövő héten innen folytatjuk, ha az Úr Jézus megsegít, méghozzá Izsák történetével... ja igen... őt is elkezdtük, a 26. fejezet elejéről, megláttuk az ismétlődést, azt, ahogy az édesapák cselekedetei kísértésként visszaköszönnek gyermekeik életében... igen, Izsák is ott szúrta el, ahol apukája, de az Úr végtelen jósága, és türelmes szeretete - kegyelme - az ő életében is jelen volt, és megmentette őt is... persze talán a háttérben dolgozott az a tekintély is, amit Ábrahám élete jelentett Izsák felett, amit ez a filiszteus király biztos, hogy hallott, és amivel számolt is.

Szóval: ha az Úr megsegít, és élünk - ahogy az Ige mondja - itt folytatjuk a jövő hétfőn negyed hattól. 1Móz 26 - a vetés és aratás a reménytelenség idején is. Ez lesz az üzenet, Izsák élete kapcsán. És a kutak ismételt megásása... a "kúttisztítás"

1Móz 26 - a Biblia egyik legizgalmasabb, legbiztatóbb fejezete a "kútásásról", a CSAK-AZÉRT-IS munkálom a JÓT, és TOVÁBB viszem a helyeset, ha mindenki támad, lenéz, kiközösít is - üzenetről. Gyönyörű.

Ki is bontakozott előttünk, Izsák élete útján.

--Persze - bár a múlt héten is elkezdtük ezt a fejezetet - röviden elolvastuk az első két izgalmas képet is, Izsák harci helyzetéről, a félelem rossz indítékáról és ennek rossz következményeiről (de persze arról is, hogy az Úr mennyire látta közben a HITET, és mennyire ŐRIZTE közben Izsák életét, Rebekával együtt)... s magunkra, a mi életünkre is gondoltunk, mert nálunk is elő-előfordul(hat) hasonló hibázás: olyan lépés, ami rossz indítékból fakad, félelem hatása alatt, stb.

--Utána láttuk a rosszindulatot - az irigységet, a haragot, az értelmetlen rombolást, a pusztító viselkedést - a környezetben, egész a teljes kiutálásig, elzavarásig, és láttuk Izsák életében a HŰSÉGET, a bátorságot, az Isten iránti szeretetet és KÉSZSÉGET a jóra, arra, hogy MINDIG vessen, helyreállítson, megkeresse a lehetőséget arra, hogy az ÉLETET munkálja, a jövőt, a felépülést és a kibontakozást.

--Méghozzá úgy, hogy a környezet egyáltalán nem biztató, bátorító és megerősítő. De CSAK-AZÉRT-IS, az Úrért, az Úrral, a HIT által tovább lépett, és cselekedett.

--Ez a mi lehetőségünk is, és a mi utunk is. Bármi vesz körül. Akár örülnek mások annak, ha valami sikerül nekünk (Izsák 100-szorosan aratott - itt egyébként a MAGVETÉSRŐL is beszéltünk, és a MAG háromszoros jelentéséről is, életünkben), akár nem örülnek, hanem inkább irigyek lesznek, sőt, kiutálnak mások, maguk közül.

--De mi MINDIG a békességen fogunk munkálkodni, mint Ábrahám is tette az 1Móz 13-ban (Lóttal kapcsolatban), és ahogy az Úr Jézus is hív bennünket erre a Mt 5,9-ben, vagy ahogy az Igében látjuk, az Ef 4,1-3 verseiben is.

(Ld. még 1Péter 3-ban is.)

Elvittük magunkkal az üzenetet, gyakorlatba tesszük, vetünk, újra és újra vetünk, a száraz időkben is, és megássuk a betemetett kutakat, és újakat is ásunk... s az Úr velünk lesz, és ÉLŐ VÍZ jön, élet a mennyből, ÁLDÁS, jövő, amit Vele együtt élünk át, és munkálunk ki, a HIT által.

Legyen ez így a te kedves életedben is. Ámen.

1Móz 26 még egyszer. A vetés és aratás törvényszerűsége, a "kútásás" és a hűség jelentősége...

1Móz 27 - rengeteg kérdést átbeszéltünk azzal kapcsolatban, amit Jákób tett Rebeka biztatására. Az áldásról is sokat beszéltünk, s Izsák szerepéről. Emellett nagyon sok minden más terület sorra került.

Láttuk "Ábrahám áldását" (Gal 3,13-14.) a gyakorlatban, pontosabban, megragadtuk, a mi saját életünkben.

Láttuk a házasság és a gyermeknevelés, a tiszta kapcsolatok, a tiszta kommunikáció helyes működését, illetve ennek hiányát, és veszélyeit, ha hiányzik.

Láttuk az Úr "apró" gondoskodásait, illetve a helyzeteinket, ahol megvizsgáljuk, "gondoskodás-e" egy hír meghallása, kell-e vele foglalkozni, vagy épp a helyzetünket támadja, és CSAK-AZÉRT-IS hűségesnek kell-e egy helyen, helyzetben maradnunk. (Nehémiás könyvéből olvastunk hozzá - a 6.fejezetből az "és Gasmu is mondja" részből...)

Láttuk a hústesti gondolkodást Ézsau harmadik házasságkötésénél, ahogy szinte kacagtatóan fog mellé, aki "teljesítmény-jelleggel" gondolkodik, de az Úr ismerete nélkül.

Láttuk azt, hogy az Úr mennyire "feltétel nélkül" dönt a jövőről, és ad kijelentést Jákób számára... mennyire "látja" a jövőt, és kezében is tartja, még, "ha most ebben a pillanatban minden másként néz is ki"... így beszél Jákóbbal, ad neki ígéretet vagy ötöt, méghozzá olyan jövőt ígérő, biztonságot nyújtó ígéreteket, amikre Jákób a legnagyobb kiszolgáltatottság idején, a legnehezebb helyzetekben is fog tudni támaszkodni. Vissza-visszatérnek majd a gondolataiban ezek, és az Úr így hozza oda a Maga közelébe őt.

Láttuk azt is, hogy Jákób némi Isten-félelemre jut, de azért "nem adja olcsón magát"... ő bizony legalább 5 feltételt állít fel... és ha mindez betelik - hirtelen "komolyra fordul a szó" (megszólítja az Urat, most, személyesen Hozzá szól) - akkor tizedet ad Neki mindenből, amit nyer. Ez az ő szövetségi ígérete - válasza az Úr szövetségi szavaira. És olajat önt a felállított kő tetejére, s istentiszteletet ígér az Úrnak. (Az Úr komolyan veszi Jákób szavait...)

Az Úr nem így szól nekünk, amikor a Golgotai kereszten eleget tesz értünk? Nem így, feltétel nélkül adja oda ígéreteit? Nem ilyen kinyújtott kézzel van felénk? S nagyon sok ember ugyanígy, feltételt szab Neki, s előbb "látni akar", s utána dönteni Őmellette... és Ő nem vet el, még így sem, egyikünket sem. Készen áll a közös útra

--Megnéztük először az 1Móz 1-3 üzenetét az alapokról, ezen belül főként a NEMEKRŐL, és a HÁZASSÁGRÓL. (Nagyon izgalmas látni, ahogy az Úr a MAGA képére és hasonlatosságára teremtette az embert és ebben benne van, hogy férfivé és nővé teremtette őket. Más szóval: a KAPCSOLAT kulcsfontosságú, ebből is meg lehet látni az Urat. A férfi és a nő kapcsolatából.)

--Láttuk nem csak az 1Móz 1,26-28 hanem az 1Móz 2,18-24 szakaszait, arról, MENNYIRE az Úr ötlete volt a házasság, és hogy Ádámnak mennyire megtetszett maga az ötlet és Éva is.

--De azután az 1Móz 3-ban láttuk a bűneset következményeit a férfi és a nő kapcsolatára. A szégyent és a vádat, az elidegenedést a korábbi bizalom helyett és a szétszakadást. Szomorú folyamat, és ha nem születik valaki újjá, ma ugyanígy megkísérti. Azokat is, szerintem, akik újjá vannak születve, de ők kaptak fegyvert az ördög legyőzésére (Róm 8,2. Jak 4,6-8. Jel 12,11.) - és ezzel arra is, hogy harmóniában tudjanak élni házastársukkal. Persze tanuljuk is ezt, de az alapvető ígéret a miénk.

--No, ezt követően átléptünk az 1Móz 29-hez, és ezt a fejezetet néztük meg. Megláttuk, amit az elején is átvettünk: a férfi szeret HŐS lenni, ha jövendőbelijét meg kell hódítania, ki kell szabadítania, "meg kell váltania" (ahogy az Úr Jézus tette az Ef 5 versei szerint). A férfi alapvetően "megmentő" típus, és Jákób is ezt tette, amikor elgördítette a kút szájáról a követ. Láttuk, ahogy már az odaérkezése után, nyomban munkához lát, nem lusta, láblógató, hanem megkeresi, mi az, amit tudna tenni, amivel jobbá lehetnének a dolgok. És meg is találja. Lábán is meglátja ezt nála, s megnyeri jövendőbeli vejének.

--Azután láttuk, ahogy Lábán becsapja Jákóbot, valószínűleg Leával egyetértésben, (netán előzetes összebeszélésük alapján... lehet, hogy Lea ugyanúgy szerelmes lett Jákóbba, és innen indult a versengés, intrika húgával). Ugyanúgy a sötétet használta ki Lábán, Jákóbbal szemben, amikor be akarta csapni, ahogy Jákób becsapta édesapját, Izsákot, aki már nem látott. Eltelt hét év, úgy tűnt, már nem történik semmi, de "aki vet, az arat is" és "amit vet az ember, azt fogja aratni is". És Jákóbot nagyon becsapták. Nagyon mélyen érintette ez, hiszen Rákhelt nagyon, nagyon szerette. Óriási csalódás volt ez - és megtanultuk: az Úr embere MINDIG, minden helyzetből feláll, és megkeresi, mi a tennivalója

--Ez után láttuk a megoldást is, és együtt éltük át Jákóbbal, hogy az egy hetes lagzi után megkapta Rákhelt is, "ráadásként", de az őreá vonatkozó "szolgálati díjat" is le kellett dolgoznia. Újabb hét év. És elindult a "nagy kaland", Jákób állandó harci versengések közepette kellett összetartsa növekvő családját. (Aki belépett az "örökségbe", bár nem hívták, Lea, állandó lenézettségi érzéssel, elvetettséggel küzdött magában, s megpróbálta férjét a babák terén mutatható teljesítménnyel befolyásolni. De a verseny nem tűnik el, még, ha jóindulatot mutat is iránta férje, mert az elvetettségi érzés ott marad... és az állandóan sarkall a további teljesítményekre...

--A szomorú képet befejeztük de, hogy felviduljunk, az 1Pét 3,1-7 verseiből még megnéztük a házasság - és épp az ilyen nehéz helyzetű házasság - újszövetségi üzenetét, útmutatását, jó példáját.

Jövő héten folytatjuk.

--Jákób és a mennyei vezetés. Jákób és a mennyei védelem. Jákób döntése és ami a háttérben volt.

--Megláttuk az 1Móz 31-ben, mi minden befolyásol bennünket döntéseinkben. Megláttuk, mennyire fontos a rugalmas, személyes kapcsolat az Úr Jézussal, és az, hogy amikor Ő szól, akkor készek legyünk Rá figyelve, lépésről-lépésre haladni, nem "ideológiákat gyártani", a saját érzéseink és érvrendszerünk mentén dönteni.

--Ma is megláttuk, az Úr Jézus mennyire szerető, irgalmas szívvel volt Jákób felé, és mennyire megelőlegező volt szeretetében: Ő, a maga részéről szövetséget kötött vele, pontosabban VÁRTA a szövetségbe, és ígéretet tett neki, és folyamatosan ott volt vele, munkálta jövőjét. Igaz, Jákób nem mindig hallgatott Rá, de Ő irgalmas és bűnbocsátó, nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi vétkeink szerint. Igaz, Jákóbnak is szüksége van még megtérésre - s az Úr vezetegeti ebbe az irányba. Majd látjuk ezt is... de az Úr Jézus, amilyen módon vele bánt, úgy bánik ma is, sok-sok emberrel.

--Egyénileg nézi meg, mi az, amivel oda tud vezetni Őhozzá - és teszi is.

Ahogy az Újszövetséget meglátjuk az Ószövetségben.

--Jákób története - üldözés és védelem Istentől, Lábánnal szemben. (1Móz 31.)

--Házaspári kommunikáció hiánya - a baj a lopás, eltitkolás és hazugság miatt bekövetkezik: Jákób kimondja az ítéletet (átkot) afelett, aki ellopta a bálványokat. (1Móz 35-ben látjuk Ráhel halálát - amit Jákób nem szeretett volna. NE HAGYJ RÉST - az ördög kihasználja.)

--Ki miként gondolkodik - Jákób egyre mélyebben meglátja, hogy élete mennyire, de mennyire függ Isten védelmétől, gondoskodásától. És most bizonyságot is tesz róla. Lábán pedig kifejezésre juttatja a gátlástalanságot: "minden az enyém". De az Úr védelme miatt nem teheti, amit szándékozott volna, nem foszthatja meg Jákóbot vagyonától, családjától, mindenétől... egyet tehet Lábán: felkínálja a szövetséget.

--S Jákób elfogadja. Van olyan szövetség, amiben nem sok baráti érzelem lakik, de van tudatos elhatározás a JÓ JÖVŐRE, a BÉKESSÉGRE, és ez is szövetség. (Persze, mi az Újszövetségben többre vágyunk, és a házassági szövetség is gazdag tartalommal kell teljes legyen - de jobb még egy ilyen szövetség is, mint a háborúskodás. Ebből is tanulunk - megtanuljuk az embereket abban a fázisban levőknek kezelni, ahol éppen vannak. Vannak valahol, az Úrhoz való közeledés, az újjászületéshez vezető út szakaszai között... és mi így állunk hozzájuk. Jákób is elfogadta, hogy mostantól fogva szövetségben fognak élni... és el is tette ezt a "dokumentumot"... felépítették együtt a kőhalmot, és ettek rajta. Utána elnevezték, és innentől ez a hely már a megbékélést hirdeti, és őrtorony lesz a békesség mellett...

--Azután jönnek az angyalok. A KETTŐS TÁBOR... és ez erősítést jelent. Megbeszéltük: hirtelen megjelennek, az ember nem is számít rájuk, az Úr dicsőségét hordozzák, és már TUDOD, hogy NEM vagy egyedül.

--Azután Ézsau. Jákób alázatos, az alázatot kifejezésre is juttatja, de a támadás megrémíti. Kettős sereg lesz, most más értelemben, majd pedig jön az IMÁDSÁG, amit még eddig így nem hallottunk Jákób ajkáról. Alázat, függés, és az Úr szavaira való támaszkodás. Amit mondott az Úr, az az alapja az imádságnak.

--Eddig jutottunk, valójában. DE átjárt minket, mennyire megelőlegező szeretettel, milyen végtelen kegyelemmel, egyoldalú szövetségi felajánlással jön felénk az Úr - amire azért mi válaszolunk, igent mondunk, igényeljük, és amire odaszánjuk magunkat, s közben mégis, mindent Ő végez bennünk.

Jákób élete - harci helyzete, "harca az Úrral".

--Az Úr Jézus a Gecsemánéban. Egzisztenciális élethelyzet - amit senki nem élhet át "helyetted". Pl. a szülés - jelen lehet az apa is, és jó is, ha ott van, megerősítést jelent, és vigasztalást, segítséget is, de NEM szülhet helyetted. Ugyanígy, meghalni sem halhat meg senki helyetted. Ezt az az ember éli át, aki átmegy rajta, senki más nem teheti meg, helyette.

--Az Úr Jézus odahívta a három legbensőbb tanítványát, vegyenek részt Vele - a háttérben - az imádságban... de azt, amit Ő élt most, itt, át, senki nem vehette át Tőle.

--Ugyanígy, Pál apostol is egyedül ment át a harci helyzeten, amikor már háromszor is könyörgött, hogy az Úr vegye el a "tövist", a "sátán angyalát", ami újra és újra rátört az életére (talán éppen akkor, amikor a "legjobban kezdtek alakulni" a dolgok), hogy megsemmisítse munkáját, egész életútját, az Úr céljait vele... s az Úr erre MEGNYITOTTA előtte a "kegyelem ajtaját", és "körbemutatott" - lásd, itt van. Annyi, de annyi, olyan bőséges, és minden értelmet felülhaladó, mérhetetlen a megoldások tárháza a "kegyelem kamrája" a számára, hogy nem kell aggódnia. Egyszerűen TUDHATJA, hogy amikor a leggyengébb helyzetben van is, amikor olyan kevéssé tűnik számára megoldhatónak a helyzet, PONT AKKOR fogja a leginkább megtapasztalni és felismerni a megoldásban, az Úr EREJÉT. Akcióban. Ha akarja akcióban látni az Ő MUNKÁJÁT, ahogy az Ő EREJE megvalósul, kibontakozik, végbe megy, akkor egyszerűen fel kell ismernie, hogy AMIKOR ő erőtlen (tehetetlen, nem tudja "megvédeni" magát, vagy "elhárítani" az akadályokat), valójában AKKOR erős... mármint az Úr Jézus mindenható, természetfeletti EREJÉVEL.

--És meddig jutott el az apostol? Addig, hogy megtanult teljes örömmel dicsekedni az erőtlenséggel, az erőtlenség közepette, mert TUDJA, hogy az ő erőtlensége által az Úr EREJE fog végbemenni. Meg lesz, meg fog oldódni, ami lehetetlennek látszik, de nem az ő erejével, hanem az Úr cselekvésének gyümölcseként. No, ez az, amikor az ember a KISZOLGÁLTATOTTSÁGÁNAK is tud örülni... az Úrral, az Úrban, az Úrért, az Úr ismeretében

--És akkor eljutunk Jákóbhoz, aki átélte az Úr megszólító, megelőlegező szövetségi ígéretét - amikor Lábán felé tartott.

--És utána átélte Lábánnál az Úr hűségét, ahogy NEM hagyta, hogy kifosszák őt, hanem megmutatta lépésről-lépésre az utat az áldáshoz, a HIT által. És Jákób hallgatott az Úrra, és meglátta a megvalósuló áldást - az Úr EREJÉT a lehetetlenségek közepette.

--Ezt követően, ahogy az Úrra hallgatva elindul hazafelé, megint csak meglátja az Urat, a VÉDELMEZŐ Urat, Aki nem hagyja, hogy Lábán kifossza őt, visszavigye tőle a feleségeket és gyerekeket. Személyesen avatkozik be az érdekében. S ezt Jákób egyszerűen ÁTÉLI, tapasztalja, és ezek a tapasztalatok, az Igével (az Úr ígéretével) együtt, FORMÁLJÁK őt.

--És most kerülünk oda, hogy Ézsauval szemben az emberi megoldás nem segít. Lehet, hogy az egyik seregrészt előreküldi, hogy ha Ézsau haragjában mészárolni akar, azt vágja le, és haragja talán elpárolog a második seregrészt elérve... és az lehet, hogy meg fog maradni. Ennyit tudott tenni Jákób, félelmében, emberi észjárással. És utána IMÁDKOZOTT.

--És ez az imádság... ez "jó imádság" volt, olyan, ami az Úr elé teszi az Ő ígéreteit, emlékezteti az Urat, és odatárja a kiszolgáltatottságot, alázattal, és kérleli Őt, hogy ne hagyja el, és mutassa meg azt a jóságot, amit megígért, és amit Jákób már EDDIG IS tapasztalt.

--S az imádság után jön az éjszaka. És ekkor Jákób kap egy mennyei indítást - ajándékokat válogat külön Ézsau számára. És nagyon bölcsen, előre küldi ezeket, üzenettel, hogy a./ ezek ajándékok Ézsau számára (az ajándék lecsillapítja a haragot is) b./ és Jákób rögtön utánuk jön - nem búvik el, nem hárítja át másokra a vereséget, hanem KISZOLGÁLTATJA MAGÁT testvérének, (esetleges bosszújának is), de ugyanakkor KÉSZ TENNI a kapcsolat helyreállításáért.

--Megértette, hogy VAN jelentősége a KIENGESZTELÉSNEK, az ajándékokkal kifejezett békülési szándéknak. A békülési szándék KIFEJEZÉSRE juttatásának is. Ezt az Úr mutat(hat)ta meg neki az esti imádság után.

--És akkor, még az éjjel, ÁTKÖLTÖZTETI a teljes családot a Jordán Ézsauhoz közel eső partjára. Megszűnik az emberi tervezés, megszűnik a centizgetés, ELDŐLT, semmi és senki nem marad ott, ahol a biztonság ígérete közepette Isten nélkül van. Mert az Úr azt mondta, hogy mindenestül lépje át a Jordánt ("gyerünk haza"), ezért NEM akar Isten nélkül a másik oldalon maradni. Átlép, mindenestül, a 100%-ot hozza, de MÉG VALAMI hátra van. Ő NEM AKAR az Úr nélkül átjönni. És jön a harc...

--Ez a KISZOLGÁLTATOTTSÁG harca. Nem akarok, Uram, nélküled jönni. Gyere velem. Akarom, hogy a TE JELENLÉTEDBEN legyek, mindenkor. Nélküled SEHOVÁ, csak Veled, Uram, csak a Te személyes áldásoddal. "Nem engedlek el, míg meg nem áldasz engem."

--Sokan a "birkózást" látják, "fizikailag", de valójában itt az "élet birkózásáról" van szó, arról, amit a Mt 11,12-ben olvasunk: "az erőszakosok öröklik a mennyek országát". Ők veszik birtokba, akiket SEM a félelem-korlát, SEM a kényelem-korlát, SEM a rugalmatlansági korlát NEM tarthat vissza. MINDENT belevetnek, odaadnak, átadnak az Úrnak, és az Úrért MINDENT készek elhagyni, és Vele akarnak járni, maradni, teljességgel, visszavonás nélkül, titkos visszatartások nélkül. ITT MÁR NINCS semmi, ami Nélküled lenne, Uram, és én sem akarok Nélküled élni - gyere velem, maradj velem, VELED akarok járni - áldj meg. "Nem engedlek el többé, Uram, míg meg nem áldasz."

--Az Úr már megáldotta Jákóbot, nagyon is, amikor indult Lábán felé, ott, Lábánnál, azután, amikor már jött visszafelé Lábántól - de most, itt, Jákób, TUDATOSAN kéri, akarja, várja Tőle az áldást, a JELENLÉTI ÁLDÁST, hogy Ő lesz ott vele, élete során, a TÚLSÓ PARTON IS.

--És az Úr megáldja. Új nevet ad neki. MÁR NEM a bűn nevét, "Jákób" (csaló), hanem újat, az Úrral, az Úrért harcoló nevét, Isten harcosáét: "Izráelét".

--Ez a név a tiéd is lehet. Te is Isten harcosa vagy, potenciálisan, ERRE vagy elhívva, és te is megharcolhatod ezt a harcot: NEM AKAROK NÉLKÜLED élni, lenni, Uram, egyetlen napra sem, egyetlen helyzetben sem. Soha, semmiképpen.

--Halálba adhatod az emberi biztonságodat, kényelmedet, minden félelmedet, a jövő félelmét is, és a 100%-ot választhatod, és járhatsz az Ő jelenlétében. ("Péniel" - láttam az Urat szemtől-szembe, arc szerint. Mint a 2Kor 3,18 - "mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről-dicsőségre, úgy, mint az Úrnak Lelkétől.")

--Jákób új nevet kapott - az Újszövetségben ez az újjászületés. A régiek elmúltak, ímé újjá lett minden. (2Kor 5,17.)

--És az ember innentől az Úrral megy tovább, Aki ott lesz vele, ha a "férfi el is tűnik", de az Úr ott marad... Akit "színről színre látott", (persze, hogy "lefokozott formában", mintegy angyali jelenlét mögé rejtve, hiszen ember nem láthatja Istent élvén... de akkor is, Ővele volt, és az Ő jelenlétéért küzdött meg - és meg is kapta).

--Egész életén át botra támaszkodva - ami jelentésében egy kiszolgáltatott állapotot jelent. Az Úr nélkül már nem megy. És nem is akarjuk

--Hogyan találkozik végülis, a nagy harc után Jákób, Ézsauval? (1Móz 33.)

--Az alázat jelentősége. Mennyire fontos, hogy előtte a háttérben lezajlik az Úr előtti harc - s tudod, hogy a Győztes oldalán állsz (ill. hogy a Győztes a te oldaladon áll) - de ez NEM húzza át, hogy szívedből megalázod magad.

--A kapcsolatrendezés a múlt elrendezésén alapul, a jövő érdekében.

 

 

 

 

 

--A Biblia egyik legszomorúbb fejezete: 1Móz 34.

--A szövetségszegés fejezete. Bűnt-bűnre halmozva... a "Semmi sem elég" fejezete.

--Jó alaposan megnéztük a helyzetet, s közben előkerült a Róma 2,14-16 is, azzal, hogy az Úr a nem hívők szívében is dolgozik a lelkiismeret által... ahogy itt, Sekhem szívében is tette... milyen gonosz megbotránkoztatás, amikor ezt áthúzzák "hívő" emberek, semmibe veszik, és visszaélnek mások bizalmával és tiszteletével... Malomkő! - Mt 18.

--Sok más szempontot is megnéztünk - és legfőképpen az Úr mérhetetlen türelmét, végtelen kegyelmét láttuk meg, hogy "MÉGIS" tovább megy a történelem, s az Úr MÉG MINDIG vár az ítélettel... (2Pét 3,9. 1Tim 2,4-5.)

--A kétségbeejtő helyzet, amit Símeon és Lévi létrehoztak. Jákób méri fel igazán - fiai nem. Az ember önfelmentő működése kizárja, hogy meghallja az Úr szavát. Jak 1,19-25. A beoltott Igét szelídséggel kell fogadni.

--1Móz 35. Az Úr emlékeztet. Jákób megtérésre vezeti családtagjait - mit jelent ez a gyakorlatban? És az Újszövetségben?

--A megérkezés és az áldás. Végre otthon - az Úr jelenlétében

Ismétlés az 1Móz 35-ből, ahogy Jákób mindent átad az Úrnak, ahogy vége végre a vargabetűnek, és minden elválasztó erő eltűnik, a bálványimádásnak is vége... az Úr csodája kíséri őket ezek után. Nem tudnak rájuk támadni.

Azután három négy eseménnyel találkozunk, amik kiemelkednek az élettörténet folyamatában: Rebeka dajkája meghal - egy életszakasz lezárulására emlékeztet. Az is a HIT által történt, amikor Izsák megkapta a társát az Úrtól. A Damaszkuszi Eliézer útja és tapasztalata mind a mai napig átjár bennünket, az Úr nem változott, 4000 évvel ez előtt is ugyanolyan volt Ő, mint ma.

Azután látjuk, hogy Rákhel is meghal. Az elkeserítő helyzetben is ATYA marad Jákób, és a rossz elnevezést ÁTALAKÍTJA, és ezzel a jövőt is formálja. Nem mindegy, mit mondunk ki. Van jelentősége a szavainknak. Így kapott Benjámin új nevet.

Rúben is megteszi, amivel élete, életútja, sorsa, jövője más irányt vesz. A gonoszság, a paráznaság, a telhetetlenség - hiszen ő amúgy is elsőszülött, miféle hatalomra törhet azzal, hogy apja ágyasával együtt hál - lerombolja az életutat. Jákób élete utolsó próféciájában, gyermekeire adott áldásában is megemlékezik arról, amit Rúben tett.

Végül ebben a fejezetben látjuk Izsák búcsúzását az élettől - ott van vele két fia, Jákób és Ézsau. Itt még az elrendezés testvéri kapcsolatában - de sajnos, a jövőben Edom már Izráel esküdt ellensége. NEM ez volt Isten terve, ebben biztosak lehetünk, sok emberi gonoszság társul ahhoz, amit az Úr az anyaméhben megmondott Jákóbbal és Ézsauval kapcsolatban. Az emberi gonoszság és az ördögi kísértések tömege, a sötét rosszakarat az, ami végül annyira lefelé viszi egy nép életvitelét, gondolkodását, hogy az Úr már csak ítélettel tud erre válaszolni. Ez itt még nem látszik meg a két testvér kapcsolatán, de az, hogy valaki Isten harcosa, az Úrnak adott élettel él, vagy Isten nélkül, Isten ellenére éli az életét, hosszú távon meghatározó lesz. Itt a leszármazottakat is elkísérte.

S jött a "szomorú fejezet", az 1Móz 38.

Itt megismerkedtünk Támárral, aki végülis bekerült az Úr Jézus nemzetségi táblázatába... egy rendkívül tudatos, az életet, a jövőt megragadó hölgy volt. Az Úr szereti az ilyet, Jákób is ilyen volt, akár az elsőszülöttségi jog megragadásában, akár a Jabbók révénél, az Úr Jézus megragadásában. De ilyen volt Anna is, Elkána felesége, aki egyszerűen az Urat akarta, s Őáltala a kisbabát, s meg is nyerte... Éli értetlenkedése ellenére. És még sokakat láthatunk ilyeneket - az Úr keresi azokat, akik Őhozzá teljes szívvel ragaszkodnak.

Támár történetéből még sok gyakorlati dolgot áttekintettünk...

Jövőteremtők. József kapcsán, 1Móz 39,2-3 alapján láttuk, a lehetetlen körülmények közt is készülhet jó jövő. Ennek titka az, hogy az Övéi vagyunk, Ő velünk van, és nem adjuk oda magunkat a lelombozó, földbe döngölő érzéseknek, bármi történik, vagy bármilyen körülmények közé is kerülünk.

1Jn 2,12-14 verseiből az IFJAKAT láttuk, akik erősek és az Isten Igéje megmarad bennük, és legyőzve tartják a gonoszt

Belefeledkeztünk József történetébe. Először a szorongásról beszéltünk, és azokról az élethelyzetekről, amik szorongást okozhatnak. S ehhez kapcsolódott, hogy az Úr Jézus FEL TUDJA HASZNÁLNI még az ilyen nehéz élethelyzeteket is, hogy csiszoljon, kiformáljon, megedzzen, és valami JÓT HOZZON ELŐ ezekből a helyzetekből.

József életét is átformálta, felkészítette őt a jövőre, és kihozta a lehető legjobbat abból, amit ő átélt.

S utána megnéztük, mi mindent élt át. Megláttuk, mennyire fontos, hogyan állt hozzá élethelyzeteihez, és mit tett, hogy JÓ LEGYEN MÉGIS, bár minden olyan rossz volt. S az Úr hogyan tudta megáldani ezt, és általa a környezetét is.

Azután megláttuk, hogy az ördög nem rest, behozza a speciális kísértéseket is, hogy elbuktassa Isten emberét - de az Úr szerelme, az Isten félelme, az Úrhoz való ragaszkodás megment, és a bűnt gonosznak mondod, és eltakarodik előled. Jézus Krisztus nevében.

S utána láttuk, mit jelent, amikor az embert méltánytalanul elvetik, amikor igazságtalanul bánnak vele, elveszik a jó hírnevét, a megbecsültségét, és lenullázzák. Mit jelent a teljesen nullából, sőt, a mínuszból ÚJRA ÉPÍTKEZNI.

Az Úr legalábbis ezt teszi velünk - felépít, és az életünket is még használhatóbbá teszi ezekben a helyzetekben. József a börtönben sem volt egyedül - az Úr Józseffel volt. És ott is jó szerencséssé tudta tenni...

Uram, köszönöm, hogy Te nem csak Józseffel tetted és teszed meg - bennünket is megáldasz, és kezünk alatt jószerencséssé teszed a dolgokat, és segítesz, hogy betöltsük a Te küldetésedet, és áldásod kiáradhasson környezetünkre. Legyen ez így, adjuk magunkat, készségesen, és kívánjuk, végezd, Urunk, végezd bennünk és általunk, csodálatos munkádat. Még, ha nagyon nyitott szemmel is kell járjunk, mert a sok nehézség között egy-egy helyzetet csak így láthatunk meg, ahol segíteni tudunk, ahol a Te szeretetedet tudjuk kiárasztani, s Te tovább viszel mindent. Adom magam, Uram, a szememet, a fülemet, hogy értsek, lássak, halljak, ahogy Te értesz, ahogy a Te országodban kell lennie. Ámen.

József életét nézzük át (1Móz 42 - végig.).

--Rátekintést kaptunk József életének szakaszaira, ahogy az Ige elénk tárja.

--"Az élet gondja, a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága..." - ezek azok, amik elfojtják az Igét, és nem tud gyümölcsöt teremni bennünk. (Mt 13,22. Mk 4,19. Lk 8,14.)

--József életében, életének szakaszaiban, ugyanúgy előkerültek ezek a kísértések - de NEM fojthatták el az Igét, az Úr iránti szeretetét és a tisztaságot, mert az Övé volt az élete. S az Úr ÍGY TUDTA a történelmet formálni rajta keresztül, így tudta megmentésében használni az ő életét.

--A kapcsolatok helyreállításáról beszéltünk, az irgalmasságról, József életében, és a helyzet felhasználásáról ... "az Úr mindig csinál valamit"...

-És még sok minden másról... így, utólag, vissza sem tudom idézni, mi minden kerül elő. Hálás vagyok érte

Az elején visszatekintve az előző bibliaiskolai találkozásunkra, a Szentlélek vezetéséről beszéltünk, hétköznapjainkban. Az Újszövetségben az Apcsel a Szentlélek vezetésének "képeskönyve" (tankönyve).

Utána még ugyanígy, kérdésre, a Szentlélek ajándékairól is beszélgettünk. Megláttuk, hogy a szükséghelyzetek betöltése, a szolgálatok felfedezése és a készség, hogy betöltsük ezeket, hozza elő az ajándékokat, és egyre alkalmasabbá válunk, s sokak számára áldássá leszünk. Ez az ajándékok nagyon nagy áldása és egyúttal funkciója is.

Majd pedig az 1Móz 40-et olvastuk el, és beszélgettünk róla az előzőek fényében

József Egyiptomban. Most egy rövid áttekintés után azt követtük nyomon, ahogy az Úr cselekedett, miközben elsőre semmi nem látszott.

Megtanultuk: "Az Úr mindig csinál valamit..."

Felelevenítettük, amit Illés tanult meg a Kérith patakja mellett: "Isten tud valamit erről a helyzetről, amit én nem!"

S megláttuk, hogy az elmúlt nehéz időszakok, a várakozás idői, nem múltak nyom nélkül József életében. Jó nyomot hagytak, a jellem megerősítését, ami kellett, hogy amikor hirtelen hatalomba kerül, ne szálljon el, hanem hűséges és alázatos tudjon maradni. Meg is maradt.

Sok kitekintésünk volt, pl. a bűntudat kezeléséről, a lelkiismeretről, de még a belső gyógyulásról is beszéltünk, méghozzá hangsúlyosan. És imádkoztunk is, pontosan úgy, ahogy az Úr egy-egy ilyen helyzetben vezet. Kisimítja a lelkünket.

Láttuk, amit az Úr csinált, és láttuk, amit József tett, ahogy ő hozzáállt a dolgokhoz. És nagyon élveztük, hogy az Úr munkáját úgy segítette elő, hogy egyszerűen "csak az volt, aki", és amivé az Úr formálta, az pontosan olyan volt, amilyenre ott szükség volt. Akár Potifár házában, akár a börtönben, akár a fáraó mellett. Az Úr munkája előtt saját jellemével, lelkületével, hozzáállásával nyitott kaput.

József találkozik testvéreivel - immáron másodszor a rabszolgaságba eladás óta - és most megismerteti magát. A sírás jelentősége. (Ez az édesapjával való találkozásnál is előkerült - a belső gyógyulás, az emlékek gyógyulása.)

A kapcsolatok gyógyulása.

Vigasztalás.

József egy más látásmódot nyer, az Úrral néz rá a múltra, és minden egészen másként lát. A Megmentő Isten, a megmentést munkálta ki. A Gondoskodás Istene előre látta, szükség lesz Józsefre, itt, Egyiptomban, és ezt József is megértette. Testvéreivel megosztja.

Sok mindent átbeszéltünk, az 1Móz 45-47 fejezeteinek olvasásakor.

Megnéztük az ÁLDÁS üzenetét. Kezdve a Teremtéstől, folytatva Ábrahám, Izsák és Jákób életén, egészen a 4Móz 6,22-28 verseiig, és a Zsid 7-ig.

Megláttuk, hogy az Úr SZERETI, hogy áldást mondunk, áldást adunk tovább, az Ő áldás-tervébe bekapcsolódunk. Szereti, és akarja.

Bennünket is papokká tett, "királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagyunk" - 1Pét 2,9 - s ebben az ÁLDÁS is ott rejtezik. Megáldjuk azokat, akik ránk vannak bízva, megáldjuk, akik körülöttünk vannak, megáldjuk még a bennünket átkozókat is... 1Pét 3,9. Mt 5,44. Nem csak őket, de őket is. Nem azért, hogy a gonoszt tovább még jobban tegyék, hanem értelmesen, mennyei módon. De nem átkozva és gyűlölve őket... megváltotta őket is az Úr, és szereti őket is, meg akarja menteni. Akiket Ő meg akar menteni, azoknak mi bizonyságot teszünk, s akiknek bizonyságot akarunk tenni, ne áldanánk? Áldjuk, szeretjük, és meg akarjuk menteni...

Utána átvettük az 1Móz 47 végét és a 48 fejezetet. JÖVŐ, JÖVŐ, JÖVŐ, JÖVŐ... ez hatja át ezeket a fejezeteket. Jákób halála előtt is a JÖVŐT látja. És ezt munkálja. Áldással is. Útmutatással, rendelkezéssel is.

Mi is a jövő munkálói vagyunk, az Újszövetség népe.

(Még sok kedves részletet megláttunk, Izsák jóllakottan akart áldani, és megérezve fia ruhái szagát, áldott... Jákób felült az ágyán... nem akart elgyengülten fekve áldani... megcsókolgatta, megölelgette unokáit.)

1Móz 49 alapján. Néhány prófécia, néhány áldás kibontakozott előttünk, Júdáé, Józsefé... és a mi életünkben - életünk részére - is megragadhattuk egy részét.

1Móz 50.

--Mennyire csodálatos, ahogy látjuk az Úr átformáló munkáját emberek életében. Jákób a halálakor is előretekintett. A jövőt hirdette a HIT által kimondott szóval: NE ITT temessetek el, hanem az Ígéret Földjén... az lesz a miénk, az Úr EZT ÍGÉRTE meg nekünk. És így történt.

--Azután beszéltünk a halálról - hiszen az 1Móz 50. fejezete olyan, mint egy "szendvics", ebből a szempontból: indul Jákób halálával (temetésével), és végződik József halálával és jövendő temetésével. Közte pedig az ÉLET üzenete van: "Ti gonoszt gondoltatok, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjen úgy, mint ma, hogy sok nép életét megtartsa... Ne féljetek, ELTARTALAK ÉN titeket és gyermekeiteket..." (1Móz 50,20-21.)

--A halálról úgy, mint ami NEM volt tervben, de mégis "bejött" (ember által - Róma 5), de utána LE LETT GYŐZVE (szintén "ember által", az "ember Krisztus Jézus" az Isten Fia, az Örökkévaló Isten által, emberi testben - Zsid 2,14-15). És úgy is, mint amitől ezért nekünk NEM KELL félnünk, hiszen meg lettünk szabadítva a halálfélelemtől.

--De úgy, mint ami "része az életünknek", amivel számolnunk kell, és ami lezárja az életünket, ha nem jön el addig az elragadtatás. (Sok mindent megbeszéltünk még ennek kapcsán.)

--Utána még szó volt a jellemről is, a vigasztalásról, arról, hogy József a testvérei "szívére beszélt", és nagyon sok minden másról is. Amennyit lehetett, átbeszéltünk az érintett témakörökből. (Még ismétlésként Jákób "galádságát" is, amivel Ézsau éhségét és fáradtságát kihasználva, rendkívül tudatosan kicsalta az elsőszülöttségi jogot tőle - megeskettetve őt - és utána apukájától ugyanígy kicsalta az elsőszülöttségi áldást... részleteztük, de nem beszéltük át olyan részletesen, mint a múltkor, amikor csak erről a fejezetről beszéltünk az 1Móz 25 vége és az 1Móz 27 kapcsán.)

Bírák könyve 6. fejezet.

--A 2Kor 2,14 és 3,5-6 verseivel s a 2Kor 10,3-5 üzenetével kezdtünk, (kimaradt, de idetartozik a 2Kor 3,18 is), s utána mentünk át megnézni a Bírák idejét a Bibliában.

--Láttuk a korszakot, a "másodgenerációt", akik már csak "emlékekből" táplálkoztak, de nem ismerték az Urat és az Ő cselekedeteit. Viszont átvették korszellemként a környező népek vallásait, bálványait, és így elszakadtak az Élő Istentől.

--Láttuk, konkrétan itt, a 6. fejezetben az elszakadást és annak következményeit - azt, hogy az ördög folyamatos rablása érvényesült az életükben. A Midiániták teljesen semmivé tették őket, anyagilag, szabadságuk tekintetében. Teljes volt a megalázottság - s így az Úrhoz kiáltottak hét évnyi kirablás után.

--Az Úr prófétát küldött - mert kevés volt a kiáltás, szembesülni kellett a bűnnel is. A bűntől való iszony - ez az egyedüli helyes hozzáállás.

--Az Úr meglátogatta Gedeont. Az Úr maga volt, az Úr Jézus - preexistens formában (theofania) - s ehhez megnéztük a többi hasonló megjelenést is: Ábrahám életében (1Móz18), Jákób Jabbók révénél, Mózes (2Móz 33), Józsué (5.fejezet).

--Az Úr kedvességét és türelmét láttuk, és azt, hogy végül megismertette magát: "Békesség. Ne félj, nem halsz meg!" - az Úr a Béke. Shalom

Gedeon és a mi életünk. Mit látunk, mit tanulunk, mit követünk, mi figyelmeztet. Bírák 6.része.

Ismétléssel indultunk, majd a fejezet végig jutottunk el. Sok kincs, érték jött közel hozzánk. A testünk, amiben élünk, "cserépedényhez" hasonló, de a fény, ami bennünk felgyulladt, maradandó, és kívánatos mindazok számára, akik még nem ismerték meg az Urat. Képviseljük Őt, itt ezen a földön, s Ő átvisz életünk legnagyobb nehézségein is. (2Kor 4,6-18.)

A mi Istenünk végtelenül szeret, nagyon személyes Isten és szól, tanácsol, megerősít, megérti, amiben vagy

Bírák 6-7. Gedeon élete és formálódása. Az Úr "akcióban". A bátorság, felbátorítás, vezetés, megerősítés, az Úrral való együtt munkálkodás története. A mai napokban is érvényes alapelvekkel. A mi Istenünk - az Úr Jézus Krisztus - tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Az Ő munkatársait - szolgáit (barátjait) - hasonlóképpen készíti fel, vezeti és veti be munkájába.

--2Kor 4-et olvastuk végig először. Megláttuk, mit jelent a kincs a cserépedényben, és az, hogy a "cserépedény törékeny"... mit jelent, hogy minden támadás közt VELÜNK van, és VELE vagyunk... és az ördög nem fog lenyomni, tönkretenni bennünket. Erről szól ez a fejezet, végig. És Gedeon életében is láttuk ezt.

--Láttuk, hogy a "kicsiket, a senkiket" emeli fel, és teszi használható munkatársaivá, "valakikké" az 1Kor 25-30 alapján.

--S láttuk, ahogy a Péld 18,1-ben az "igazak, mint az ifjú oroszlán bátrak", a félelem ellenében is lépni fogunk. Nem ijedünk meg pusztán az ördög ijesztgetésétől, a rossz hírektől. Egyszerűen MÁS a helyzetünk. Győzelemre vagyunk elhívva - mint Gedeon is. (Jó sok megerősítést kapott - az Úr nagyon türelmes volt vele (is), és akarta, hogy bátor legyen, meg legyen erősítve a harcra.)

--Láttuk az EGYÜTT MUNKÁLKODÁST, a gondolkodás formálódását, az alkalmasság kibontakozását és egyre teljesebbé válását is. Hadvezérré vált a feladatok során.

--Biztató volt ez a szakasz (is), de a nehezebb, a 8. fejezet, a harc további menetével együtt, és a kísértésekkel, amik közt részben győz, részben bukik - még hátra maradt.

Folyt.köv

Bibliaiskolai közösség és megbeszélés a Bírák 8 alapján.

--Háromszor beszéltünk már a Bírák 6 és 7 üzeneteiről. Nem gondoltam, hogy ennyiszer térünk vissza ezekhez a részekhez. Nem volt hiábavaló. De nem akartam, hogy a 8.fejezet elmaradjon, mert EZ IS HOZZÁTARTOZIK Isten embere életéhez, az, hogy a győzelem után is jönnek a kísértések, hogy elbuktassák az Úr emberét.

--Először a nap helyzetei kapcsán a Zsolt 129 és 124 verseiben merültünk el: "Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét!" (Vagyis: győzelemre segít, nem hagy a gonosz kezében, kiszabadít, kiemel és megőriz a nehézségek idején is.) "Lelkünk megszabadult, mint a madár a madarásznak tőréből. A tőr elszakadt, mi pedig megszabadultunk." (Zsolt 129,4 és 124,7.)

--Utána az 1Kor 9 végét néztük meg, ahogy a régi természet jelentkezései kapcsán legyőzzük azt (knock out - ez a kifejezés szerepel az 1Kor 9,27-ben - "hüpópiadzó" és a tény, hogy "rabszolgává teszem", azt jelenti, hogy NEM KÖVETELHET akármit, és NEM URALKODHAT rajtam, hanem engedelmeskednie kell... ez is hozzátartozik a jellemformálódás útjához az Isten országában).

--Majd következett az 1Kor 10 - ahol látjuk, hogy Izráel népének (a nép minden egyes tagjának) POTENCIÁLISAN UGYANAZ volt a lehetősége, az Úr volt ott mindegyikükkel, személyesen, Ő erősíthette meg őket a kísértésekkel szemben, ha segítségül hívják Őt, és számítanak Őreá, odakötik Őhozzá az életüket... és ugyanúgy, mindannyian elbuktak, és nem jutottak be az Ígéret földjére... csak Józsué és Káleb, akiknek a szíve MÁS volt, más lélekkel (szellemmel) jártak. Hűségesek voltak, és az Úr, s az Ő szava FONTOSABB volt nekik, mint az emberi elgondolások, hangulatok, tömegnyomás vagy az ördög sugalmazásai.

--S a legfontosabb összefoglalás: a./ tanulságunkra írattak meg mindezek, akik most élünk, az "idők végén", b./ ha úgy gondolsz is magadra, hogy "állsz", vagyis, hogy az Úrral jársz, hűségesen, győzelmesen, AKKOR IS vigyázz, légy résen, mert az ellenség el akar buktatni, hogy ne tehesse meg veled, c./ és a biztatás: mindez HOZZÁ TARTOZIK az életünkhöz, "emberi kísértés", amiben OTT AZ ÚR, és a győzelem lehetősége, EGYÜTT a kísértéssel ez is ott van, hogy GYŐZHESS.

--No, ez után olvastuk végig a négy kísértést, amin Gedeon átment nem sokkal a nagyszerű győzelem után.

--Igazán izgalmas, ahogy a keresztények, személyek, csoportok, tanítások, gyülekezetek, missziók, stb. közötti versengés, irigykedés, méltatlan vádolások KÖZEPETTE az ember MÉGIS az alázatot választja (amit tanul az ő Urától, Aki szelíd és alázatos szívű - Mt 11,28-30), és így MEGTARTJA a Lélek (Szentlélek, Szent Szellem) EGYSÉGÉT a "békességnek kötelében" (Ef 4,1-3.)

--Azután az is, hogy amikor ott a meggyőződés benned egy-egy igazság kapcsán, KELL, hogy a szívedet is átjárja, a hétköznapjaidat, s a régi embert uralom alatt tartsd, hogy soha ne emelhesse fel a fejét, és ne hallgass rá... (Gedeon tudta, hogy NEM a királyság az ő útja, és nem ez a nép útja sem, mert az Úr útja sem az az ő számukra ebben a helyzetben - és mégis, belement valahogy a hétköznapi életvitelében... hosszú volt ez a rész, most, itt, mindent nem írhatok le...)

Ami bennünket figyelmeztet, a mai időnkre, a mostani élethelyzeteinkre, az 1Kor 10,11-13 üzenete. Ez biztató, megerősítő, intő, figyelmeztető, egyszerre...

"Mindezek pedig példaképpen estek rajtuk (mármint az Ószövetség emberein). Megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett (ez az Ige, amiből épülünk). 12 Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék. 13 Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, Aki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek, sőt a kísértéssel egyetemben (a "szün" azt jelenti, EGYÜTT - tehát, amikor jön a kísértés, ott a SZABADÍTÁS is) a kimenekedést (ekbaszisz - kivezető út, kijárat) is megadja majd, hogy elszenvedhessétek (hüpoferó - kiállod, kibírod, túléled, elviseled)." (1Kor 10,11-13.) 

Uram, köszönöm, hogy ez a helyzet, ez a tény, hogy VANNAK kísértések, de az is a HELYZETHEZ TARTOZIK, hogy TE IS OTT VAGY velünk, és nem hagysz magunkra. Bármi az, amin éppen átmegyünk, de ÁTMEGYÜNK, és győzni fogunk. Veled. Ámen.

Nem hagy nyugodni, hogy a gáti Obed Edom "odaadta magát" valamire, amit más nem akart megtenni. 
Dávid teljesen zavarba jött, amikor Uzza szörnyethalt, ahogy hozzáért a szent ládához, amit vadonatúj ökrösszekéren akartak felszállítani Dávid városába, a neki készített helyre... ?
Az Úr a jóindulat ellenére csapással sújtotta Uzzát. Ez figyelmeztetés nekünk is. 
De Dávid is megértett valamit - pontosabban először teljesen összezavarodott. Érzelmei egymásra tolultak: megdöbbent, megrázta a dolog, dühös lett, félelem töltötte el, és elbizonytalanodott... "Hogyan vigyem így magamhoz az Úr ládáját?" - tette fel a kérdést. 
A válasz egyértelmű volt benne akkor: SEHOGY... így nem vihetem, mert belehalok. 
Úgyhogy a döntés gyorsan megszületett: a gáti Obed Edom háza itt a közelben, odavisszük. Majd ő vigyáz rá. (Hm... gondolt rá valaki, hogy esetleg az őr is belehalhat a hirtelen döntésbe? Nem tudom. Egy biztos: Obed Edom befogadta a ládát.)
Szóval, ott volt a láda. 
Nem azon a helyen, ahová szánták. 
És Obed Edom odaadta magát erre, és a házát is. 
Gondolom tisztelettel bánt a ládával. (Nem nézett bele - mint a Béth-Semes-beliek az 1Sám 7-ben. Nem is fogta meg, mint Uzza tette valamivel korábban. Gondolom vigyázott rá, hogy mások se fogják meg, illetéktelenek ne nézegethessenek bele... kellő tisztelettel, és nyilván valamelyes Isten-félelemmel tette mindezt. Ezek nincsenek részletesen leírva.)
De a láda ott volt. 
És valahogy "hozzászokott" a jelenlétéhez? Vagy valahogy olyan "természetes lett", hogy itt volt? Vagy kifejezetten elkezdett neki örülni is? Nem tudom. 
Egyet tudok: az Úr megáldotta őt, és mindenét amije volt. Nem is akárhogy. A híre eljutott egész a királyig. Nagyon megáldotta az Úr Obed Edomot és háznépét... ?
Három hónap volt.
A láda nem maradt ott mindvégig. 
ADDIG kell "kihasználni" a lehetőséget, hogy a "láda ott van nálad", ameddig ott van... ? 
Ez nekem egy tanulság. 
S most jön a személyes: vannak dolgok, amiket mások nem vállalnak fel. Személyek, akikért nem tesznek meg annyit, mint lehet, hogy kellene, feladatok, amik "büdösek", de közben az ÚRNAK KEDVESEK lennének. De vannak, amiket egyszerűen az Úr úgy dönt, hogy nálad tesz le, mások (épp) nem viszik, "ott marad", és RAJTAD ÁLL, hogy mit kezdesz velük... ?
S ha te adod magad - adod a házad, a lehetőségeid, magadat, időddel, figyelmeddel, alkalmazkodásoddal együtt - akkor az Úr OTT LESZ "ládája mellett" JELENLÉTÉVEL, és ez áldást fog jelenteni neked is, másoknak is. ?
Néhány dolgot fel tudok sorolni, amit az Úr "így tett le nálam"... 
--Ilyen volt a Covid idején a kórházmisszió. Megkeresett Görgey Zsuzsi, hogy 100 éves nagybátyja a László kórházban van, teljes elkeseredésben, magányosságban, és lelkipásztorra lenne szüksége (látogatóra, aki Igét hoz és imádkozik vele), s ami rajta állt, mindent elintézett - bemehettem. S az Úr megáldotta. Endre bácsi megtért, felvillanyozódott, és miután ő az Úrhoz ment, a kórházmisszió megmaradt. A Covid idején is, és most is, többen bátran, szívvel, mennek, és mennek, már egyre több helyre, és viszik az Igét, a biztatást, a vigasztalást, az imádságot, és segítenek az embereknek találkozni az Úr Jézussal, nehéz élethelyzetükben. ?
--Ilyen volt a kilencvenes évek elején a Bibliai Főiskola, amit a Pünkösdi közösség indított el. Ahogy beszélgettünk erről Paul Graczával, Simonfalvy Lajossal, Telegdi Józseffel és másokkal, az Úr kibontakoztatta csodálatos tervét, és elindított bennünket. Igen, az első időszakban volt, hogy Kadarkúton kellett tölteni egy egész hónapot, míg az ember két tantárgyat leadott és le is vizsgáztatta a tanulókat. És volt sok más érdekes és odaszánást igénylő helyzet is. De az Úr "ládája volt", ajándék, hogy ott lehettem, (le volt téve nálam - is), és az Ő jelenlétét tapasztaltuk meg a "hősi időkben"... nem csak mi, akik tanítottunk, hanem a tanulók is, akik közül sokan elsőosztályú vezetők Isten országában, de akik nem lettek vezetők, azok közül is a legtöbben hűséges szolgáló szívű munkatársaivá lettek az Úr Jézusnak. Ameddig ott lehettem ("ott lehetett nálam a láda") az áldását tapasztaltam. ?
--Bizonyos értelemben a Palánta Gyermekmisszió is ilyen, de ez annyira széles áttekintést igényelne, hogy most nem írom le... csak mondjuk az egyik összetevőjét: a "pedagógus-ajándékozást". Igen. Ahogy megyünk a gyerekekhez, ahogy bábmissziózunk, vagy másként meglátogatjuk őket - akár kiadványok (Tavaszi kirándulás, ill. Állatkerti séta c. ajándék kiadványok) útján, NEM feledkezünk el pedagógusaikról sem. S az Úr "letette ezen a téren is a ládáját nálunk" - és kérjük, és kapjuk azt a sok könyvet, folyóiratot (áldott támogatók!!!), amikkel százezer számra ajándékozhattuk már meg a pedagógusokat, szerte az országban, s a trianoni határokon túl is (Kárpátalja, Erdély, Felvidék, Délvidék). MOST itt a "láda nálunk", most kaptuk a lehetőséget, nyitva a kapuk előttünk, és könyörgünk, hogy legyen fedezet, legyen elegendő ajándék, és csoda a kiszállításban is (áldott OKH munkatársak, önkéntesek!!!), s AMEDDIG "itt a láda" kedves legyen az Úrnak, amit teszünk Őérte... ?
--S ami mostanában leginkább eszembe jutott ... nem kis teher, nem kis kihívás, könnyű belefáradni is... de ITT VAN "a láda" a Képes Biblia ajándékozás területén is. Egyszerűen megkerestek, megkaptuk a lehetőséget, ránk bízták, és mi most szervezhetünk, kereshetjük a tárolási pontokat (áldott, hűséges támogató önkénteseink!!!), a szállítási lehetőségeket (köszönjük, drága szeretteink!!!), s intézhetjük az adminisztrációt, email küldést, telefonálást, szervezést, számontartást... kérve a megértést, a rugalmasságot, minden irányban... s mindezt ajándékból (ingyen)... LÁDA... "az Úr ládája nálunk"... amire IGENT mondtunk, és KELL is, hogy igent mondjunk, mert így százezrekhez juthat el az Evangélium egy másik módon is, ahogy nem is gondoltuk volna korábban... ?
Uram, köszönöm a ládát, köszönöm a jelenlétedet, köszönöm a lehetőséget, és KÉREM az ERŐT és a FEDEZETET, a forrásokat, a lehetőséget, hogy tudjuk tenni, AMEDDIG itt van... Ámen. ?
Olvasmány:
1Sám 6 és 1Krón 13 ?